Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-29 / 95. szám
64. évfolyam, 95, szám Nagykanizsa, 1925 április 29 szerda Ára 1880 korona Sserkesztőség és kiadóhivatal Fő út 5 Interur aa-Tcltfon 78, nyomda H7. si-ám Felelős szerkesztő: K&mp®im Béla El&izsíésl éra; Eg7 bér* 30.0í 0 korona Hírem hórí... ... ............ 90.0(0 korona A K ÜLFÖLDI TŐKE Valamely kérdésről az emberekben meggyökeresedett téves felfogást megváltoztatni a legnehezebb feladatok egyike. Meggyőzni arról, hogy nézetük hely télén, annál nehezebb, mennél felszintesebb ismereteken alapszik tudásuk. A köztudatba átment ilyen felfogásokat kiirtani s az illetőket az igazságnak felismerésére reávezetni és náluk elfogulatlan Ítéletet elérni, küzdelmes fáradtsággal jár. Súlyosbítja a helyzetet, ha e felvilágosítás munkája maga is abban a hibában szenved, hogy nélkülözi az igazság meggyőző erejét s a legjobb szándékot a tényeknek a valóságnál kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb beállítása gyöngíti. így vagyunk a külföld felvilágosításának feladataival is. A kiegyezés óta a volt osztrákmagyar monarchia fennállása alatt az egész külföld mint az osztrák tartományok tartozéka ismert bennünket s Magyarország külön államiságát még osztrák közjogi írók is félreismerték. Magyar- országot egyszerűen belehelyezték „Oesterreich'‘-be s a monarchiát feltüntetett térképen egyszerűen keresztül nyomtatták az Oesterreich szót. Kultúránkat nem ismerték, nyelvünk érthetetlen volt az idegeneknek s mintparasztállamot lekicsinyeltek. A velünk rokon népekkel nem volt gazdasági és kulturális ösz- szeköttetésünk s nyelvünk szintén csak törzsközösséget mutat az ő nyelvükkel, melyeknek eredői évezredekre vezethetők visz- sza, de ma már érthetetlenek egymás számára. Ebben az elszigeteltségünkben csak lassan tudott tért hódítani, főleg Ausztriának fejlettebb ipara mellett a magyar ipar, nyersterményeinket pedig drágán cseréltük ki a külföld ipari termékeivel s mezőgazdasági iparvállalatok hiányában külföldön nyertek feldolgozást és kikészítést, hogy aztán mint készáruk kerüljenek vissza az országba. Aztán jött a háború, mely némileg ismertebbé tette az országot, utána pedig a békeszerződések tárgyalásai, melyek alatt kiterítették Európa térképét a tanácskozó termek hatalmas asztalaira s azon Magyarország — főleg a magyarság szempontjából — mint tenyérnyi folt tűnt fel a hatalmasságok szemeiben. A magyar viszonyokat, a magyar mezőgazdaságot, a magyar műveltségi állapotoknak európai színvonalát s a magyar kultúrát ma is kevesen ismerik az országhatárokon túl és teljesen téves felfogások vannak forgalomban róluk. Az ide tévedt idegenek szinte a meglepődés hangján vallják be, hogy tapasztalataik egészen megváltoztatták rólunk vallott eddigi felfogásaikat s a kulturfejlettség foka csodálkozással tölti el őket. Higyjük el nekik, hogy elismerő szavaikat nemcsak az | I udvariasság diktálja, de valóban ! meggyőződésből fakadnak s visz- szatérve hazájukba, elviszik jó hírnevünket és másképen fogják ezután megítélni az országot, ha róla olvasni vagy hallani fognak. De az a kevés idegen, kik valami, legtöbbnyire rajtuk kívül álló oknál fogva ide vetődnek, vajmi kicsiny mértékben járulnak hozzá viszonyainknak a tényeknek s az igazságnak megfelelő megítéléséhez. Az általános felfogás s a köztudatba beőrlődött hit szerint ez az ország még mindig messze mögötte áll a nyugati civilizációnak s kultúrája a balkán-államok kultúrájának színvonalán áll. Magyarország agrárállam, mezőgazdasági kultúrája pedig — valljuk be töredelmesen — mélyen alatta marad a nyugati államok eredményeinek. A római nemzetközi mezőgazdasági múzeumnak statisztikai adatai e tekintetben bizony eléggé elszomorítóak. A mezőgazdasági ipar pedig még mindig fejletlen és sehogysem tud erőre kapni. Az irni-olvasni tudás is messze mögötte áll a nyugati országok százalékai mögött. Az előbbeni állapot részben tőkeszegénységünknek folyománya, az utóbbi bizonyos részben szintén ennek 1 a körülménynek a következménye. Egyéb okait ezúttal nem I kívánjuk részletezni. Elmaradottságunk azonban még sem annyira nagy s vele szemben felvirágozásunknak minden előfeltétele megvan, semhogy lenézzenek bennünket és ab ovo bizalmatlanok legyenek velünk szemben. És ha keressük azokat az okokat, melyekre ezek a körülmények visszavezethetők, azokat magunkban kell megtalálnunk. Viszonyainknak elpalástolásában, eltitkolásában, szépítésében; a külföld felvilágosításának s érdeklődésük felkeltésének a hiányában. A külföldön alig tudnak rólunk mást, mint az idegen nyelveken megjelenő statisztikai adatokat (jó, ha még ezeket is ismerik valamennyire.) A rendszeres felvilágosítás propagandája teljesen hiányzik é vagy túlságosan domborítjuk ki nyomorúságunkat, ami a külföldi tőkét bizalmatlanná teszi velünk szemben, vagy látszattal tévesztjük meg tisztalátásukat, melynek eredménye a jólétnek feltételezése. E téren is csak a becsületes Harminc millió német szavazatának versengéséből a szociáldemokrata Ebert után a nacionalista Hin- denburg került a német birodalom elnöki székébe Az egész világ felfigyelt erre a fontos tényre, de a közvélemény nem egy orgánuma tévesen ítélte és Ítéli meg az indító- okokat, melyek a választási eredményt kivívták. A választás nem Németország monarchikus vagy köztársasági államformája felett döntött, mert hiszen Hindenburg kifejezetten hangsúlyozta, hogy a Versailles! szerződés alapján áll és csak békés ütőn tartja, megváltoztat!! atónak. Hindenburg megválasztása nem jelenti sem a reakció, sem a militarista szellem megerősödését. A német nép azért választotta meg, mert ie akarta róni háláját a nagy had- j vezér iránt és mert Hindenburgban j biztosítékot lát arra nézve, hogy j mint a pártok fölött álló egyéniség j a haza szolgálatában a közös, békés I munka fokozására egyesíteni tudja a í széjjelhuzó és élesen szembenálló pártokat. Hindenburg megtartja Ebert elnöki ! őszinteség vezethet eredményre. A tőke elhelyezkedésének hatalmas lehetősége van ebben az országban, de ennek előfeltételei a befektetések biztonsága, a kereskedelmi érdekek érvényesülése s a közállapotok nyugodtsága. A legutóbbi időkben egyre nagyobbak a kilátások arra, hogy a külföld helyesen fogja megítélni az országnak közgazdasági helyzetét s a tőke — főleg az amerikai tőke — szívesen fogja gyümölcsöztetését nálunk keresni és megtalálni. Mielőtt azonban ezt elérnők, céltudatos, részleteiben is átgondolt, fáradságos felvilágosító munkára van szükségünk, hogy tudomást szerezzenek rólunk s a tökéletes biztonság érzetében létesítsenek vállalatokat. melyek felvirágoztatják iparunkat és kereskedelmünket. Az erre kiadott milliárdok kamatostól megtérülnek abból a haszonból, melyet a tőke, még nyeresége egy és mondjuk nagyobb részének kivonása után is visszahagy nekünk. kabinetének összes tisztviselőit, ami azt is jelenti, hogy nem kíván szakítani a jelenlegi német bel- és külpolitikai alapiránnyal. Ennek a választásnak minden esetre meglesz az az eredménye hogy ezután a mo- narchisták fel fogják adni az eddigi passzivitásukat s ők is részt fognak venni a rekonstrukciós munkában. Hindenburg megbeszélése a kancellárral Berlini jelentés szerint Luther birodalmi kancellár hétfőn este Hannoverbe utazott, ahol ma találkozik Hindenburggal. Utjának célja nemcsak az, hogy udvariassági látogatást tegyen és üdvözölje az elnököt, hanem az is, hogy előzetes megbeszélést folytasson vele a politikai helyzetről. Ez alkalommal érinteni fogják az eskü szertartása, a hiva- talbalépés szertartása, valamint a birodalmi elnök mellett működő államtitkár kérdését is. Összeül a birodalmi és a porosz országgyűlés Berlinből jelentik: Hosszabb szünet után ma, kedden délután újból A német elnökválasztás nem jelent politikai irányváltozást tlindenburg békés utsssi indítja meg a rekonstrukciós munkát — A monarchisták feladják passzivitásukat
