Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-24 / 91. szám
ZALAI KÖZLÖNY 1925 április 24 a választóhelyiségben és kijelentse, hogy például senkire nem szavaz, Tankovics János hangsúlyozza, hogy a kötelező, szavazás a választások tisztaságát szolgálja és kizárja a lélekvásárlást. Akkor teszünk szolgálatot az országnak, ha odatörek- sziink, hogy a polgári társadalom kezében maradjon a vezetés. Ernszt Sándor szólalt fel ezután. A miniszterelnök azt mondta, hogy nem zárkózik el semmi módosítás elől, amely a javaslat javítására vonatkozik és igy tehát ezt meg kell tenni a szakasz mellőzésével. Lehetetlennek tartja, hogy ahol nyílt szavazás folyik, ott kötelezővé tegyék a szavazást. Szabó József csatlakozik Ernszt Sándor indítványához és elfogadja Meskó Zoltán indítványát, amely a titkosan választó kerületekben mondja ki a kötelező szavazást. így tehát a választás tisztaságát és a nemzet akaratának megnyilvánulását szolgálja az egész vonalon való kötelező szavazás elrendelése. Ezután Kállay elnök a vitát bezárta. Rakovszky Iván belügyminiszter reflektál az elhangzott észrevételekre. Ernszt Sándor bizonyára nem foglalt volna állást a szakaszban foglalt intézkedéssel szemben, ha figyelembe vette volna, hogy a cél az, hogy szavuk és befolyásuk legyen azoknak is, akik nincsenek megszervezve. E pártokon kivül a választóknak igen nagy tömege van, megbízható, hazafias, emberek, akik távoltartják magukat a politikától, akik azonban legértékesebb elemei az országnak. Ennek a javaslatnak az elfogadása nem jelenti a terror fokozását, amint azt Rassai Károly állította, hanem ellenkezőleg, éppen a terror ellen való védekezési. Két féle kategóriája van a választóknak: az egyikbe azok tartoznak, akiket terrorral odahajtanak az- urnához, akár párterrorral, akár a függőség terrorjával. Van azonban egy nagy kategória, amelyet nem lehet terrorizálni, amely nem igen vesz részt a szavazásban. A közérdek azt kívánja, hogy tisztán nyilatkozzék meg a választóközönség akarata. Ez pedig ideális szemmel nézve, csak akkor történhetik meg, ha mindenki szavaz. Ezután az elnök szavazásra tette fel a kérdést. A bizottság az eredeti szövegezést fogadta el. A tizenhatodik szakasznál Szilágyi Lajos javasolja, hogy a központi választmányban helyet foglaljon a tábla elnöki tanácsa által kijelölt bíró. Rakovszky belügyminiszter: A javaslatnak gyakorlati jelentősége nincs, mert hiszen a központi választmány eljárásával szemben az egész vonalon bírói rekogniciónak van helye. Nagy hátránya, hogy belerántja a bírót a napi politika hullámaiba. Bethlen István gróf miniszterelnök: Arra kell ügyelni, hogy ne fordulhasson elő, miként a múltban történt, hogy tudatosan hagyják ki a választójoggal bírókat. Ebben a törvényjavaslatban több garancia van a választások tisztaságának fokozottabb biztosítására. Ilyen az, hogy az úgynevezett kisebbségeknek is képviseletet biztosit a javaslat. A szakaszt eredeti szövegezésben fogadták el. A 23. szakasznál Rassai indítványozta, hogy választási ügyekből kifolyólag minden esetben a köz- igazgatási bíróság legyen a feleb- bezési fórum, ne pedig belügyminiszter. Rakovszky Iván belügyminiszter: Minden kérdést, amely a választás eredményére befolyással lehet, bíróság elé kell vinni. Vannak azonban bizonyos adminisztratív teendők, melyek tekintetében a belügyminiszterhez lehet felebbezni, ameny- nyiben pedig az adminisztrációs -„szervek törvénytelenséget követnek el, még mindig megmarad a köz- igazgatási bíróság előtt való panasz- lás joga. A szakaszt eredeti szövegezésében fogadták el. A 33. szakasznál Puky Endre előadó indítványozza, hogy a négy elemi iskolai végzettségre vonatkozó vélelmet terjesszék ki arra a földművesre, vagy feleségére, akik közül az egyik legalább is hatvan aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet hozó birtokon önállóan gazdálkodik. Rassai Károly indítványozza, hogy ezt a vélelmet a magántisztviselők kategóriájára is terjesszék ki. Bethlen István kéri a bizottságot, j hogy ne menjen tovább ezen a lejtőn és ne menjen bele olyan kategorizálásba, ameiy az előző szakokat teljesen kiforgatja. Rakovszky a kért felsorolásba a következő szöveg beszúrása ellen : „szellemi munkára alkalmazott közvagy magántisztviselő“. A bizottság a belügyminiszter által javasolt módosítást fogadja el. A többi bekezdéseket változatlanul fogadták el. A legközelebbi ülést holnap, pénteken délelőtt 11 órakor tartják. A Ház legközelebbi ülése A választójogi bizottságnak a nemzetgyűlés határozata értelmében be kell fejeznie a választójogi törvényjavaslat tárgyalását s az előadónak íegkésőbb április 30-ig jelentést kell a plénum elé terjesztenie a bizottsági tárgyalások eredményeiről. A nemzetgyűlés ülését ugyan bizonytalan időre napolták el, de e határozat értelmében nyilvánvaló, hogy még ebben a hónapban a nemzetgyűlést össze kell hívni. * Szcitovszky Béla házelnök még nem tett erre vonatkozó intézkedést, de minden valószínűség szerint április hó 30-ára fogja összehívni a Házat, hogy a váiasztójogi törvény letárgyalására kiküldött huszonötös bizottság jelentését meghallgassa, vagy, amennyiben a bizottság nem készülne ei április végéig munkájával, úgy újabb terminust kérjen a nemzetgyűléstől jelentése beterjesztésére. Arról sincs még döntés, hogy a nemzetgyűlés napirendjére a választójogi vagy a felsőházi javaslatot tüzik-e ki előbb. A házelnök kijelentése szerint bizonyosra vehető, hogy elsősorban a választójogi javaslat kerül tárgyalásra, melynek sürgősségét maga a miniszterelnök is hangsúlyozta. A nemzetgyűlés első érdemleges ülését május első napjaiban fogják megtartani s ettől kezdve a nyári szünetig a hétfői és szombati szünnapok kivételével megszakítás nélkül fog tanácskozni. Mit tárgyal a májusi megye- gyűlés? Zalavármegye törvényhatósági bizottságának májusi (nyári) közgyűlése erős tárgysorozatu, úgy, hogy egy napon nem fog tudni végezni a sok letárgyalandó anyaggal. A tárgy- sorozaton — a nagykanizsai képviselőtestület által hozott határozatokon kivül szerepel és kiragadandó a következő:. Biharvármegye átirata a nemzetgyűlési választójog megalkotása tárgyában a titkosság ellen, Budapest székesfőváros közönségének átirata a nyilvános betegápolás és az állami gyermekvédelem költségeinek az önkormányzatra való áthárítása, Békésvármegye megkeresése a szegényügy és gyermek- védelem országos rendezése ügyében, Veszprémvármegye átirata a kereseti adóról alkotott 1922. évi 23. t.-c. megváltoztatása, Vasvármegye átirata a vármegyei alkalmazottak illetményrendezése tárgyában szabályrendelet megalkotása, Nógrád- és Hontvár- megyéknek a vicinális úti bizottságok visszaállítása, Abaujtornavár- rnegye átirata a magyar bírói függetlenség és tekintély megvédésére. E nagyobb fontosságú kérdések a nyári megyegyülés erős érdeklődésére tarthatnak számot. A legkiemelkedőbb pontja azonban mindenesetre "a Magyar Nemzeti Szövetségnek azon átirata, hogy a békeszerződések revíziójának követelése ma már nem lehet „békebontó irredentizmus“ — hanem egyetemes európai érdek. Zalavármegye törvényhatósága mindenkor első helyen állott és vette fel a küzdelmet, ha a nemzet vitális érdekéről volt szó — hisszük, hogy Zalavármegye törvényhatósága most is egységesen foglal állást ebben a ' kérdésben és felemeli tiltakozó szavát a történelem eme legnagyobb igazságtalansága ellen. Aláírták a cseh—lengyel szerződést. Varsóból jelentik: Ma délelőtt aláírták a cseh—lengyel szerződést. Utána Benes visszautazott Prágába. . Klárika ezüst-koporsója Irta: Barbarits Lajos (2) Egy reggelen a kis Pisti becsukta a két szemét és nem nyitotta fel többet. Valami furcsa érzés szorította el Klárika szivét, mikor meghallotta, amint a házbeliek egymásnak adták tovább a döbbenetes hirt: — meghalt a Pisti. Olyanformát érzett Klárika, mint mikor a fényes szárnyú, szép szentjánosbogár egy reggel nem mozdult meg töbőet a gyufaskatulyában vetett ágyán. Aztán hallotta, hogy a Pisti szüleinek nincs miből koporsót venniük ; azt sem tudják, hogyan, miből te- mettetik el kicsi halottjukat. Sirt, jajveszékelt a Pisti mamája, tépte a haját fájdalmában, mig az ura maga elé meredő szemmel, a halántékán ujjnyira dagadt erekkel ült az asztal mellett és le nem vette a szemét az ágyról, ahol sápadtan, elpihent arccal feküdt a Pisti. Klárika éppen a tízórai vajaskenyerét majszolta a konyha ajtó küszöbén, de valahogy nem aka- ródzott lecsúszni a falat a torkán, mikor a szemközti ajtón át életében először megérezte a nyomorúság és a halál viaskodását és nem tudta, mit érez, csak összeszorult a kicsi szive s a szeméből, mint két először napsugarat látott gyöngyszem, két könnycsepp hullott a vajaskenyerére. Ettől aztán egyszeriben keserű lett a falat nagyon. Még a szeme sem rebbent, úgy nézett sokáig maga elé. Nagy feketeség, a szomorú lakás konyhaajtaja tátongott felé. Mögötte aludt a kis Pisti kiterítve. És nincs neki koporsója. Jönnek majd nemsokára a csúnya fekete emberek, elviszik és úgy teszik le a hideg földbe. Poros, piszkos lesz az aranysárga haja, a vézna kis arca, a szép vasárnapi ruhája... Klárika fejében hirtelen világosság gyulladt. Apró szive mélyéről lobbant fel, aztán csak megállt a szemében a fénye. Beszaladt a boltba az apukájához. Odahizelkedett az Íróasztala mellé, a térdéhez. — Apuskám ! a kis ezüst-koporsót nekiadom a Pistinek. Az apja munkájába temetkezve nem mutatott hajlandóságot, hogy tárgyalásokba bocsátkozzék a kislánnyal. — Menj játszani, Klárika! — A kis ezüst-koporsót, apukám... a Pistinek ! — Mit akarsz? — Nekiadom a Pistinek... a babakoporsót. A Pistit is leteszik a földbe... aztán nincs az anyukájának pénze... Apukám! nekem nem kell már a kis jezüst-koporsó. Van a babának úgyis másik ágya... Nekiadom a Pistinek... — Nem adsz neki semmit! Eredj játszani! De itt maradsz, nem mész le az udvarra! Aztán most már csönd legyen. Ezt már olyan keményen, ridegen mondta az üzleti levelezésbe merült édesapja, hogy a kis Klárika igazán nem mert szólni többet. Siróra görbült a szájaszéle, azután csak behúzódott a vackába, a játékai közé. A nagy hajasbaba olyan szomorúan nézett rá, mintha az is a Pistit siratta volna. Talán eszébe jutott a kiskert, amit az udvaron a nagy diófa alatt tűzdelt a homokba a két gyerek még a nyáron színes koszorú- virágokból, drótnyelü papirlevelek- ből, ravatalozás közben megöregedett, kimustrált pálmák roncsaiból. Most nem izlet a játék sehogyan. Az édesapja valami olyasmit dör- mögött a bajusza alatt, hogy mi köze neki a más gyerekéhez, vigyáztak volna rá; meg hogy minek is gyerek olyanoknak akik nem tudják, hounan lesz holnapra kenyér. Még csak az kellene, — morfondírozott magában — hogy ő fizessen rá a más élhetetlenségére. Nem azért kuporgatja a garasokat és nem azért veri el még a sok ingyenélő koldust is az ajtajából, hogy most egyszerre egy egész koporsót odaadjon ingyen a más pereputtyának. Klárika sirdogálva aludt el a sápokban és ettől kezdve haragudott a kis ezüst-koporsóra. Rá sem igen nézett többet. Teltek, múltak a napok. A kis Pisti már három hete feküdt a temetőben egyszerű kis deszkakoporsójában. Az első hó is leesett. Klárika torokfájásról panaszkodott. A szülei nagyon megijedtek. A járvány, amitől annyira féltek, nem kerülte ki az ő gazdag, kényelmes, gondtalan lakásukat sem. Öt napig volt beteg mindössze Klárika. Nagy, sűrű pelyhekben, kavarogva hullott a hó a szürke világra, mikor a kis ezüst-koporsót leeresztették a földbe. Amint a kötelet visszahúzták alóla és lassan, egymásután hullott egy-egy maréknyi havas rög az apró sírgödörbe, az ólmos, alacsony égről lecsapó szél valamelyik szomszédos sírról letépett száraz virágot hajított a kicsiny ezüst-koporsóra. A kis Pisti üzent utolsót Klárikának, akinek mindene volt a remekbe készült kis ezüs-koporsó. (Vége.)
