Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-11 / 57. szám
% ZALAI KÖZLÖNY 1925 március li. déka, hanem a salus rei publicae biztosítéka. A választójog nem magánjog, ami vele születik minden emberrel, hanem közjogi fogalom, melynek elnyeréséhez kellő értelem és erkölcsi bázis kell. Olyan a választójog, mint valamely képesítés. A nemzetnek határozott érdeke, hogy minden társadalmi rétegnek módjában álljon szavát hallatnia. Ennek azonban helyes arányok szerint kell történnie. Ä demokrácia másként kezelendő Magyarországon, mint nyugaton. Nálunk még sem a kulturális, sem a politikai, séma gazdasági fejlődés nem engedi törvényként elfogadni a nyugat demokrata ideológiáját. Nem zárkózhatunk el a modern törekvések elől, de a nemzet létét kockáztatni ezekért nem lehet. Be kell járnia a nemzetnek a fokozatos evolúció útját. A. tömegeknek előképzettség nélkül, hozzá-is- kolázottság nélkül nem lehet szabadon ilyen fontos jogokat megadni. Majd áttér a miniszterelnök a titkosság kérdésére. Közjog, tehát nyilvánosan kell gyakorolni. Nem any- nyira a felülről jövő befolyásoktól kell félteni a nyílt szavazást, mint a demagógia alulról jövő .izgatásaitól a titkosat, amelyek sokkal több kárt okozhatnak a nemzet jövő életére, mint a sokat emlegetett felülről jövő befolyásokkal kapcsolatban azt eddig is tapasztaltuk. Etéren is a fokozatos fejlődés fog eljuttatni bennünket a teljes titkosságig. Ma meg kell maradni a középút, józan mérséklet és tartózkodás politikája mellett, melyet igazolnak a mostani nemzetgyűlésnek az ország talprasegitése érdekében kivivőit eredményei. Kéri a javaslat elfogadását. Szili Tamás a nők választójoga és a titkosság ellen foglal állást. A miniszterelnök kijelenti, hogy ezt nem tekinti pártkérdésnek, mire Szili a javaslatot elfogadja. Dabasi-Haldsz Móric az életbevágóan fontos javaslat efogadása mellé szeretné a nemzetgyűlés másik kamarájának megvalósulását is mielőbb köszönteni. Csontos Imre a nők választójoga és a titkosság kérdéséhez fűz megjegyzéseket. BELFÖLD! H1REBC A Népszövetség pénzügyi jelentése. Genf bői jelentik: A Nép- szövetség tanácsának Ausztria és Magyarország újjáépítésével foglalkozó albizottsága tudomásul vette a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentését, melyet a mai ülés fog a Népszövetség elé terjeszteni. Ezen az ülésen Ausztriát és Magyar- országot Bernben székelő követeik fogják képviselni. Nem lesz újabb létszámcsökkentés. A Pesti Napló azt irja, hogy május elsején uj létszámcsökkentés lesz. Ez alkalommal a közalkalmazottak össz-íétszámának 3 százaléka kerül B-listára. Illetékes helyen felhatalmazták az M. T. I.-t annak megállapítására, hogy ezen hir minden alapot nélkülöző valótlanság. Gazdanap Veszprémben. Veszprémből jelentik: Veszprémvármegye Mezőgazda- sági Bizottsága a Felsődunántuli Mező- gazdasági Kamara, a Vármegyei Mező- gazdasági Egyesület és a járási mező- gazdasági bizottságok közreműködésével vasárnap gazdanapot rendezett a gazdatársadalom rendkívül nagy érdeklődése mellett. A gazdanapon a földmivelésügyi miniszter is képviseltette magát kiküldöttje, dr. Schandl Károly földmivelésügyi állam- ' titkár személyében. A gazdanapot megelőzőleg, vasárnap délelőtt 9 órakor a Vármegyei Mezőgazdasági Bizottság dr. Magyar Károly főispán elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a gazdákat érdeklő mezőgazdasági szövetkezeti és hitelügyek kerültek szóba. Ezt követte a gazdanap, melyen az egész megye gazdatársadalma képviseltette magát kiküldöttjei utján. Fenntartják Leirer Lőrinc letartóztatását. A vizsgálóbíró tegnap délután négy óránál hosszabb ideig kérdezte ki Leirer Lőrincet a reá irányuló gyilkosság gyanúját illetőleg. A kihallgatás semmiféle eredményt nem hozott. A letartóztatást továbbra is fenntartják, mig a vádtanács el fogja dönteni a tegnapi kihallgatás nyomán, hogy arra a rendőri nyomozás elég alapot nyujt-e. Újabb és újabb nyomokat ugyan majd mindennap jelentenek a rendőrséghez, de azokról rövid nyomozás után minden esetben kiderül hamis voltuk. í A Magyar Városok Országos Kongresszusa tegnap ülést [tartott. A kongresszus állást foglalt a népjóléti minisztérium ama terve ellen, hogy a nyilvános betegápolási költségeket a városokra hárítsa át. A kormányhoz felterjesztést intéznek, hogy vesse ki újra, mint régebben a betegápolási pótadót, vagy emelje fel a jövedelemadó kulcsát betegápolási célokra, vagy a földadóból fedezze annak költségeit. Tárgyalták ezután a katonai beszállásolásnak a városokra sérelmes rendszerét. Ez ügyben küldöttség kereste fel a honvédelmi és pénzügyminisztereket. Végül elhatározták, hogy az egri földrengés sújtottjai érdekében nagyarányú akciót indítanak. Az ülésen Nagykanizsát dr. Sabján Gyula polgármester képviselte. Emelik a dohánybeváltási árakat. A pénzügyminiszter, hir szerint, hozzájárult a dohánybeváltási árak 30%-os emeléséhez, anélkül azonban, hogy ez maga után vonná a dohánygyártmányok áremelkedését. A Keresztény Gazdasági Párt jelöltje a győri mandátumra. Megírtuk, hogy Hegyeshalmy Lajos Győr város I. körletének nemzetgyűlési képviselője meghalt. Az igy . megüresedett mandátumra a Keresztény Gazdasági Párt is jelöltet állított Tury Béla esztergomi kanonok személyében. Buday László temetése. Buday Lászlót, a hirtelen elhunyt kiváló tudóst tegnap délután temették el a Műegyetem aulájából. A Műegyetem saját halottjának tekintette s a gyász- szertartásról is az gondoskodott. Az impozáns temetésen nagy számban jelentek meg a közélet és tudományos világ képviselői. Gyilkosság Esztergom mellett. Sálisápon Lukovich József szabose- géd Rosenfeld Rózsi 17 éves leányt, mert szerelmét nem viszonozta, a minap este megleste és több revolverlövéssel agyonlőtte. A leány nyomban meghalt. A gyilkost elfogták. Exhumáltak egy három éve meghalt korcsmárost. A székes- fehérvári dandárbiróság letartóztatta Ferenczy Sándor tiszthelyettest, aki feljelentette önmagát a katonai parancsnokságon, hogy anyósa, özvegy Pintér Károiyné és felesége, Pintér Mariska segítségével 1922-ben patkányméreggel megölte apósát. A székesfehérvári rendőrség letartóztatta a tiszthelyettes feleségét is, aki azonban semmit sem akar Tudni a gyilkosságról. Az ügyészség elrendelte, hogy az ezerkilencszázhuszon- ketiőben eltemetett Pintért exhumálják. Az exhumálás tegnap délután meg is történt és az orvosi bizottság úgy határozott, hogy a felboncolt hulla belső részeit Budapestre küldik fel, hogy vegyvizsgálat állapítsa meg, tényleg patkánymérgezés történí-e. Álomkór Sopronmegyében. Sopron közelében, Lövő községben álomkór lépett fel. A betegek napokon, sőt heteken át alusznak megszakítás nélkül s csak a táplálkozás idejére költik fel őket orvosaik, aztán ismét álomba merülnek. Egy falusi legény 3 teljes hétig aludt egyhuzamban. Az első magyar zenei kongresszus. A soproni dalárdisták jub.leumi ünnepségével kapcsolatban, mint megírtuk, az országos dalosversenyt is Sopronban fogják a nyár folyamán megrendezni. Mint most értesülünk, a dalosversennyel kapcsolatban megrendezik Sopronban az első magyar zenei kongresszust is. Április végén lesznek a fővárosi választások. A fővárosi uj választási törvényben és végrehajtási utasításában előirt előmunkálatok már befejeződtek és a névjegyzékek a még eszközlendo utolsó kiigazításokon kívül teljesen készen várják a választás határnapját. A fővárosi választásokat április hónap második felében fogják megtartani. Elnapolták a Drózdy- Hajdú sajtópört. A budapesti büntetőtörvényszéken Schadl elnök betegsége miatt a sajtópörök tárgyalásában némi fennakadás állt be. Drózdy Győző nemzetgyűlési képviselő egyik ügye került volna sorra, aki lapjában, a Magyar Ugarban Hajdú Gyula nagy- kanizsai ügyvédet hitvány rágalmazó, rongy fráter kifejezéssel illette. A tárgyalás az elnök betegsége miatt elmaradt. A sanda varjú Irta: Barbarits Lajos (1) Hárman poroszkáltak a kemény gőcsörtökbe fagyott országúton, Andris bácsi meg a két lova. Szaporán szedegették a lábukat mindahárman, mert ugyancsak ki kellett lépniük, ha haza akartak érni, mielőtt rájuk szakad a faggyal bélelt, farkas- orditó éjszaka. A két borzas szőrű lovacska egész pára-felhőket pipált az orrán s legjobban szeretett volna csak nekiiramodni a messze ködbeborult országúinak. Csakhogy Andris bácsi nem bírta a hideget a bakon és zsebre- dugott kézzel, a hóna alá fogott ostorral, csendesen eregette a füstöt gyalogszerrel a kocsilőcs mellett. A hatalmas jegenyék meztelen ágai összebújva dideregtek kétfelől az ut mentén. A szürke égről szürke köd ereszkedett a csúcsaikra takarónak. A szekér a fagyott göröngyökön döcögve, felverte álmából a dérlepte kukoricacsonkokon, vörösre dermedt utszéli kórón, kigazosodott szántásokon megülő csendet és felijesztette a varjufészkek gunnyasztó, lomharöptü lakóit. Az egyik rojtos-szárnyu, nagy fekete madár épen a két ló orra előtt surrant át a túlsó jegenyesor felé. András bácsi még azt is látta, amint | alattomosan visszanézett a beste i lelke, mielőtt ferdére kanyarodva leült volna a répatábía szélén mere- dező kilométerkőre. Csakhogy a kis lovacskák — derék, semmivel sem törődő saját nevelés — alig egy gondolatnyit kapták föl a fejüket a szemük előtt átsuhanó feketeségtől. Andris bácsi is csak akkor figyelt föl a pipacsutora mellől, mikor alig száz lépés múlva ugyanaz a sanda- szemű, fekete varjú megint akkurát a lovak orra előtt csapott át az utón. így ment ez jó egypárszor. Andris bácsi meg is olvasta, pontosan hétszer. A hetediket azonban már nem igen volt ideje számontartani, mert abban a szent pillanatban, amikor az átkozott bestia keresztül suhant az utón, a kis lovacskák eszeveszetten nekiiramodtak és ott hagyták Andris bácsit, hadd törje a fejét, mi a szösz ütött beléjük. A Füstös-csárdánál érte utol őket az öreg, ott is csak úgy, hogy az egyik kányalesre kószáló gyerek nagy kiáltozással elibük állott és elkapta a kantárszárat. Andris bácsi csak nagyokat hüm- mögött, mert hát többre nem igen telt a lélegzetből. Szaporán megfuttatta a két nekirugaszkodott állat. A két kese meg csak lógatta a fejét nagykeservesqn. Kiizzadtak egy kicsit, aztán most nem volt épen kellemes egy helyben álldogálniuk. — Hinnye! az apátok ragyogóját I 1 dünnyögött az öreg. — Ezt a szé- I 1 gyent! Ezt a csúfságot! Talán még végig is vágott volna a megneszült állatokon, ha hiríelené- ben elő nem bukkanik a csárdaajtóból egy fehérbabos piros keszkenő. Nem is nézett nagyon arra, csak úgy a szeme sarkából. Mert hát az egész dologból épen az bosszantotta a legigazábban, hogy pont itt a Füstös-csárdánál kellett megállni szekerestül őneki, akinek kiszáradhatott az ínye, elepedhetett egy korty italért, de itt soha nem állt meg, inkább agyonhajkurászta a lovait hazáig és addig a negyedóráig előszedte az összes szenteket vigasztalónak, siet- tetőnek. Otthon aztán már úgyis könnyen megtalálta a pince-gádort. Igaz, régen volt, húsz éve is lesz már, ha jól összeszámítjuk, betért ide Andris bácsi — csakhogy akkor surbankó legényke volt még — majd mindennap egy kisitcére. — Aztán mikor asszonyt vitt a házhoz, már csak ritkán nézett el erre felé. Sietős volt mindig az útja. Fehérbabos piros kendőt viselt akkor is a csárdás Terka lánya és az tette meg vele azt a szégyent, hogy elküldött egy gyereket az ő feleségéhez és kérette annak a másfél liternek az árát, amit — igy üzente szórul-szóra — megivott az Andris, de a jó Isten nem akarja megfizetni. Még szerencsére az asszonynak J volt annyi esze, hogy nem fizette meg, azt mondta, ez az ura dolga, végezzék el vele. De magában azért valahogy egészen másképen gondolta a dolgot ő is, mert veszettül szemrevaló lány volt az a Terka és sokat emlegették együtt az Andrissal, mig legényember volt. Attól fogva aztán Andris feléje se* nézett a c-árdának. Nem maradt ő még adósa senki emberfiának egy huncut garassal se, hát mit üzengetnek őneki ilyesmiket! Azt is tudta, hogy más adósság fáj a Terkának. De hát az meg épen neki is fájt, csakhogy azon már nem lehetett segíteni. Az egyik elmúlt, a másik megtörtént — a jóisten a megmondhatója, hol volt megírva, hogy igy legyen. Csöndes, dolgos, jó asszony volt a felesége, már csak azért is kerülte a Terkáék házatáját, becsületből. Azt azonban a felesége sem tudta, hogy mért nem vette meg neki az Andris az István-napi búcsún azt a fehérbabos piros keszkenőt, amit annyira megkívánt bucsufiának. így történt, hogy Andris bácsi igen nekikeseredetten tömködte a pipáját most is, amikor akarva nem akarva itt kellett megállnia a Füstös- csárda kapujában. (Folyt, köv.)