Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-06 / 4. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY 1025. január 6. Aréna épül Nagykanizsán Előkészítik a kultúrpalota építését Nagykanizsa, január 5 Tegnapelőtt, vasárnap délelőtt tar­totta a városháza tanácstermében értekezletét a kulturház-bizottság Sza­kái Gyula, a Zrínyi Irodalmi és Mű­vészeti Kör elnökének elnöklete alatt. Az értekezleten igen sokan jetentek meg; jelen volt rajta dr. Sabján Gyula polgármester, dr. Krátky Ist­ván főjegyző, dr. Szabó Lajos, a kir. ügyészség elnöke, dr. Plihál Viktor kormányfőtanácsos, dr. Kenedi Imre és dr. Kovács Gyula táblabirák, Kempelen Béla, a „Zalai Közlöny“ felelős szerkesztője, az összes társa­dalmi egyesületek elnökei, illetőleg elnöknői és még igen sokan a tár­sadalom vezető egyénei közül. Szakái elnöki megnyitója után Kovács Antal kegyesrendi tanár fej­tette ki egy kulturház szükségessé­gét s elfogadásra ajánlotta a választ­mánynak javaslatát, mely szerint an­nak megvalósitása tekintetében tár­sadalmi utón minden lehetőt köves­sen el az értekezlet. A vitát a bizottság végleges meg­alakulása előzte meg. Ennek ered- ményeképen a nagybizottság a kö­vetkezőképen alakult meg : diszelnök: dr. Sabján Gyula pol­gármester ; elnök : dr. Szabó Lajos, főügyész ; ügyvezető elnök : dr. Szakái Gyula, a Zrínyi Irodalmi és Művé­szeti Kör elnöke; társelnökök: Hirschler Sándor, Lesczinszky Szaniszló, Krátky István, Bazsó József, Dómján Lajos, Blan­kenberg Imre, Stein Sándor, Farkas Vilma, László Farkas, Kádár Lajosné, Tuboly Gyuláné, Berényi Elekné, Peczena Kálmán, Mágot Vilma, dr. Hajdú Gyula, Rothschild Samuné, Viola Ferenc, Ansorge Antal s az Összes társadalmi egyesületek elnökei, illetőleg elnöknői, továbbá Ádám Róbert, Kempelen Béla, dr. Kenedi Imre, Kovács Antal és Pongor Henrik. Az intéző-bizottság tagjai lettek: Csillag Jenő, dr. Tholway Zsigmond, Kaiser Ernő, Székely Nándor, Elek Ernő, Király Sándor, dr. Prack 1st­Lina néni hagyatéka (A mi utcánkból) Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. Ahol a hepehupás, göröncsös Klimó-ucca, a mi uccánk, összébb szorult és a modernebb házak ki­veszőben voltak, uralma kezdődött a szegényebb népek viskóinak, ame­lyeket messziről joggal lehetett volna félreismerni és kevés helyismerettel nagy rakás deszka- és faltörmelék­nek hinni. Mert valójában igen nagy hasonlatosság is volt a mi uccánk- nak e mostohábbik részében levő háztömkeleg és valami összeroskadt, ősrégi építmény között. Sem kívül­ről, sem bévtilről tán egy ép ablak­fát, ajtót, falat nem lehetett találni s ha szél fújt és vígan karikázott le­felé a jó öreg Mecsek hallgatag, csökönyösen rozsdásbarna ormáról, bizony nem egy helyen be is üvöl­tözött a barátságtalan kis lakásokba. Nagyon természetes, hogy ezekben a kis földhöz lapuló házacskákban nem laktak urinépek. Sőt. Olyan volt minden egyes lakosuk, mint az utszéli csavargó, a proletárnak is a legproletárabbja. És az némelyiknél nemcsak a külszin szomorú való­sága volt, de odabévül, a sivár, pe­ván, dr. Örley György, dr. Kovács Gyula, dr. Plihál Viktor, dr. Villányi Henrik, Kálmán Leo, Béres János, Fischl Lajos, Ketting Ferenc, Biichler Mór és Seemann Andor. Titkárokká megválasztattak: Bar­baras Lajos és Majthényi Károly. Végül kimondta az értekezlet, hogy az elnökség az előmunkálatoknak haladéktalanul leendő megindítására 5 tagú végrehajtó-bizottságot fog kiküldeni. A vitát dr. Sabján Gyula polgár- mester vezette be. Szükségesnek tartja a kulturház létesítését, de en­nek költségei csak társadalmi utón teremthetők elő. Szabó Lajos dr., a kir. ügyészség- elnöke szerint a színház elsőrangú szükséglet Nagykanizsán s a moz­galomnak a színház létesítésére kell irányulnia. Utána Ismét Sabján Gyula dr. polgármester emelkedett szólásra. Nézete szerint csak olyan terv meg­valósítására törekedjünk, mely a je­lenlegi körülmények között keresztül vihető. A fősuly a színházra s a vele kapcsolatosan megoldható kérdésekre helyezendő. Székely Nándor városi főmérnök egy nyári színház s utána a kultur­ház megépítését tartja szükségesnek. Kempelen Béla felelős szerkesztő a kulturház felépítését egy későbbi feladatnak tartja; ennél sürgősebb teendő egy megfelelő, 20—30 évre szóló színháznak létesítése. Egy ilyen, mozival kapcsolatos színház költ­ségei három milliárdra irányozhatok elő s a szükséges tőke előterem­tendő. Az építkezéshez hozzá lehet fogni, ha már 1 milliárd együtt van, mert ha a közönség látni fogja, hogy ez az évtizedek óta húzódó terv végre a megvalósulás’stádiumábajut, még hiányzóiké meg lesz a hozzá. Szabó Lajos dr. főügyész szerint színház és kulturház — mind a kettő nem épithető egyszerre; előbb arénát kell építeni. Pongor Henrik és Villányi Henrik felszólalásai után | nészszagu odúkban is, amelyeket | gonoszszivü népszámlálók és adó- összeirók nagy fényüzési számlájuk­ban „szobákénak pellengéreztek ki. Nem volt azoknak a lyukaknak kérem alássan semmi olyan formá­juk, amely miatt a tisztességes „szoba“ elnevezésre igényt tarthatlak volna, sem a intériéure-jüknél, sem pedig a tartalmuknál fogva. Csomóba húzódva, idegenül lapult meg ez a házcsoport az uccaszükü- letnél és az apró sokrekeszre osztott, homályos-piszkos ablakaikkal, ijed­ten, vadidegen tekintettel meredez- tek lefelé az ucca lejtőjén, mintha félve lesnek azt a rossz embert, aki egy napon megjelenik majd és a kezében nagy diadallal szorongatván valami érthetetlen cikornyás stilusu Írást, kárörvendő arcfintorgatással mondja ki a meg nem apellálható szentenciát, hogy hát: halál az ósdi lyukakra! Mintha ezeknek az érzéketlenek­nek tartott, rozoga vályogházaknak is meg lett volna a sejtésük a jövő titkaira nézve. Mert csakugyan: egy napon megtörtént az, amitől remeg­tek a viskók lakói. Megjelent a vá­ros embere és piros-fehér fácskákat nagy igyekezettel tűzdelt le az ucca közepén, egy másik pedig egy há­romlábon álló nagy sárga csőbe Király Sándor műszaki tanácsos javasolja, hogy az egész kérdés a lehetőség megállapítása végett utal­tassák a végrehajtó bizottsághoz. Csillag Jenő 50.000 aranykoronás alapon egy nyári színkör létesítését tartja kívánatosnak. Kálmán Leo szerint egyelőre le kell mondani a kultúrpalota létesíté­séről s 1 milliárddal aréna épí­tendő fel. Ansorge Antal a kultúrpalota szük­ségessége mellett érvelt; Biichler Mór egy nyári aréna felépítését java­solja, de e mellett fenntartandó a kulturház-mozgalom is. Sabján Gyula dr. polgármester bejelenti, hogy a kulturház igényét a közeljövőben részben megvalósítani fogja, amennyiben városi zeneiskolát fog létesíteni, a múzeumnak pedig megfelelő helyiséget már is biztosí­tott. A kulturház mozgalmának fenn­tartása a Kör feladatát képezi s az semmi esetre sem ejtendő el. Szük­ség van azonban aréna létesítésére s az még a folyó évben felépítendő s javasolja: mondja ki a bizottság, hogy előkészíti a kulturház megépí­tésének munkálatait is. Szakái Gyula dr. elnök, Sabján Gyula dr. polgármester, Ádám Ró­bert és Szabó Lajos dr. ujabbi fel­szólalásai után az értekezlet úgy ha­tározott, hogy tervbe veszi az aréna megépí­tését s előkészíti a kultúrpalota létesítését is. Ezzel a délelőtt 10 órától déli 1 óráig tartó értekezlet véget ért. Radicsot letartóztatták. Zág­rábból érkezett első hivatalos jelen­tés szerint Radicsot, a horvát köz- társasági parasztpárt vezérét tegnap délelőtt letartóztatták. Radicsot só­gorának, Kossutitcnak házában talál­ták meg egy kettős fallal elrekesztett titkos helyiségben, ahol titkos levél­tárát is tartotta. Radics letartóztatá­sának hire igen gyorsan terjedt el és kormány-körökben igen nagy megelégedést keltett, mert remélik, hogy Radics letartóztatása révén a szerbek és horvátok közt a békés megegyezés utjából elhárult a leg­nagyobb akadály. I kukucskált és mindennek a sok furcsa, kacagtató bohóságnak az lett a vége, hogy amikor „tele volt a város akácfavirággal“ : uj tavasz volt, jöttek a fehérkötényes, csákányos emberek és a hosszú házikótömke­leget halomra döntötték ... * Ennek a régi, elmúlt világnak a legbelső életéből mondok el egy jóizü történetet. Még gyermekkorom­ban hallottam, amikor már bonto­gatni kezdték a halványszürkére kent házikókat. 2. A másik nevére, meg a férje ne­vére már nem emlékszem, de ezek itt nem is fontosak; még a jó öreg neve sem fontos, de hát az elbeszé­lés könnyebbsége miatt foglalkoz­nom kell vele. Csak Lina néninek ismerte az utcának vásott, foltosnadrágu apró­népe, akik közül ma már nem egy a saját palotájában lakik és minden­nap kalácsot és libasültet eszik. Amúgy jó asszony volt szegény, de minket, gyerekeket, nem szívelt va­lami túlságosan. Sokszor eltángált bennünket; engem is nem egyszer. Annál jobban szerette azonban a szomszédasszonyokat, akik minden nap, amikoron lehűlt a hallvány- fátylu alkonyat és homályos kezét Cserkészek a katonatemetőért Nagykanizsa, január 5 A nagykanizsai reálgimnázium cserkész-csapatának két őrse, a IV. és a VII. őrs szép példáját szolgáltatták a hazafiul köteles­ségtel jesitésnek. Arányaiban kicsi, de erkölcsi eredménynek hatal­mas az ő áldozatrakész megmoz­dulásuk. Az a két sirkő, amivel ez a két őrs járult hozzá moz­galmunk beteljesedéséhez, példa­ként állhatna nagyon sokak sze­me előtt, kik még egyáltalán, vagy anyagi erőikhez mérten nem já­rultak hozzá az élőkért életükkel, vérük hullásával áldozott halot­tak emlékének szerény megörö­kítéséhez. Az őrs cserkészei a következő levél kíséretében juttatták el szer­kesztőségünkbe a maguk adóját: Régen volt az az idő, midőn a napilapok hasábjain olvastuk a hazáért elesettek ne­veit. Igen sokan mentek az ütközetbe, de kevesen tértek vissza. Mivel az emberi emlékezet gyarló, egy-egy sírkővel akarjuk neveiket örökké megörökíteni. Ezeknek az emléke a mi talpkövünk, amire jövőnk uj házát építhetjük. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.“ Csak ezt a hitet adhatjuk a hazáért elesett hősöknek, mely mint soha ki nem alvó örök mécses fényes- kedik nekik az örök boldogságban, hirdet­vén a hit győzedelmét, hogy az ő haláluk nem volt hiábavaló. Mert el még a ma-, gyarok Istene, ki nekünk igazságot teszen Mi hiszünk még abban, hogy a háborúban elesettek a hadak útjára sorakoznak fel és — mint Csaba királyfi népe — jönnek velünk s segítenek nekünk. A reálgimnázium egyik cserkésze. Nincs hozzáfűzni valónk semmi, csak az a kívánság, bár városunk társadalmának minden tagja érez- né lelkében lobogni azt a lelke­sedést, ami e sorokat megiratta a reálgimnázium egyik cserké­szével. * Tegnap beérkezett hozzájárulások: a reálgimnázium cserkész-csapatának IV. és VII. őrse 2, özv. Pickl Fe- rencné postafelügyeíőnÖ, Varga Nán­dor ruhafestő, N. TV. magánhivatal* noknő 1 — 1 katona-sirkő költségeit fizették be szerkesztőségünkbe. ] rátette a csendesbe ringatózó városra, sűrűn fölkeresték őt. Es sokáig ott susogtak a homályba takarózott szobában. Érdekes, hogy a vén csontok nemre való tekintet nélkül különösen alkonyszállat idején mág­nes-erővel vonzódnak egymáshoz, hogy egy kis tereferével könnyítse­nek immáron megnehezült agyukon. Csodálatos, de rendszeres, egészsé­ges jelenség ez a kivénült, dologból kiöregedett emberek életében. Lina néni is kiöregedett már a munkából. Jóval túljárt már a hat­van esztendő súlyos korhatárán, amikor én még első elemista voltam s ma már régen egyesült azzal, „amelyből vétetett.“ De hagyjuk a borongós képeket. Általános volt az a hit Lina néni felől, hogy dúsgazdag asszony. Va­lamikor, még fiatalasszony korában, amikor nagyon szép volt (Istenem mivé leszen a szépség!) Lina néni meg az ura nagy pénzt örököltek valamilyen falusi rokonuk jóvoltából. A nagy pénzen — senki sem tudta voltaképen szóval kifejezni: mennyi is lehetett az — szépen és csinosan berendezkedtek és a Lina néni ura, a hosszú sovány asztalossegéd, szép műhelyt rendezett be egy forgalma­sabb utcában, ahol segédeket is foglalkoztatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom