Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-04 / 27. szám
2 Zalai közlöny 1§'25. Február 4. Dalárda, egy ezüst serleget. Ezt akarjuk ma felavatni. Ebből a serlegből áradjon ki az a honszeretet, amely a dalárda minden egyes tagját megtanítja dolgozni, munkálkodni és a hazát mindenekfölött szeretni. A mai serlegavatás a hűségnek, a megértésnek az eszméje akar lenni. Ebben a gondolatban mélységes szeretettel üdvözli a városi tanácsot. Azzal üríti ki a serleget: Éljen a magyar! Hatalmas éljenzés követte Bazsó elnök szavait és összecsendültek a poharak : Éljen a magyar! És az Ipartestületi Dalárda rázendített Szabados Béla „Hiszekegyére, melyet Büchler Mór, a dalárda karnagya vezényelt. És a „Hiszekegy“ meghozta a közönségnek a hangulatot. Intim, ünnepi hangulat ereszkedett le a terembe és igazi benső- ségteljes érzés. A dalárda ennek a hatása alatt énekelte el a műsor második számát, Révfy Géza: Sir a nóta . . . kezdetű dalt, amit lelkesen megtapsoltak. Sabján Gyula dr. polgármester emelkedett ezután szólásra: — Amikor a város ezt a serleget adományozta, — mondotta a polgár- mester — azt óhajtotta, hogy áldozva a dal kultuszának — egy nemes versenyt indítson meg a nagykanizsai dalosegyletek között. Örül, hogy ezt a serleget az Iparos Dalárda nyerte el. Örül annak, hogy az iparosság nyerte el, mert ezen a réven is látja, hogy az iparosságot a helyes utón vezetik. Sok sikert érjen ez a dalárda — éltesse az Isten! A polgármester szavait nagy tetszés követte. A dalárda elénekelte Ivánfi Grei- czinger Iván kuruc-nótáit. Szakáll Gyula piarista reálgimnáziumi tanár, a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör elnöke beszélt ezután. Aki a dalt szereti, — mondotta — rossz ember nem lehet. A dal csak a szeretet hangja lehet. A dal gyűlöli a gyűlöletet. Ezt tartja az Ipartestületi Dalárda is. — Szívből óhajtja, hogy ez a serleg ne vándoroljon, de állandó tulajdona legyen az Ipartestületi Dalárdának. Vegyen részt a további versenyeken és azokon ismét az Ipartestületi Dalárda nyerje el az első dijat. Azután kiemeli Büchler Mór karnagy érdemeit, akinek egészségére és további működésére emeli poharát. Majd Bazsó József ipartestületi elnök méltatja Büchler Mór karnagy fáradhatatlan tevékenységét és elévülhetetlen érdemeit az Ipartestületi Dalárda körül. Az általános szeretet megnyilatkozásának egyik jele, hogy a dalárda tagjai aranybabérkoszoru- val körülvett dalár jel vényt készítettek számára, amit neki ezennel átad. Isten áldását kéri reá és családjára és a dalárjelvénnyel együtt átadja neki a művészi rajzu elismerő oklevelet. A serleget Büchler Mór tiszteletére üríti ki. Utána meghatóan szép jelenet következik. Ahogy Bazsó József ipar- testületi elnök Büchler mellére tűzi fel a dalárjelvényt és beszédet intéz hozzá, egyszerre csak elérzékenykedik, megcsuklik a hangja és a meghatottságtól nem bir tovább szólni. Könnyek szöknek Bazsó szemébe — és megindul Büchler is — és a meghatottságtól egy pillanatra némán, könnytelt szemmel néz egymásra a két érett férfi ... Az ünnepelt karnagy és az iparostársadalom vezére. És az Ipartestületi Dalárda tagjainak ajkain felharsog: «Éljen — éljen — éljen soká!“ Büchler karnagyot a két terem közönsége hatalmas ovációban részesíti. Sáfrán Ferenc pedig egy pompás virágkoszorut nyújtott át az ünnepelt Büchler Mór nejének, amit a közönség is lelkesen megéljenzett. Leszcinszky Szaniszló postaigazgató a Postás Dalárda üdvözletét tolmácsolja a testvérdalároknak. „Figyelmezteti“ az ipartestületi Dalárdát — hogy ne bízzák el magukat, mert a díjra a postások is aspirálnak. Az Ipartestületi Dalárdát és elnökét illeti. Majd Ernáni „Bordalát“ énekelte1 az Iparos Dalárda. Büchler Mór meghatottan köszönte meg az ünnepeltetést. Ismerteti a dalárda múltját, fejlődését, történetét. Kegyelettel adózik a harctéren a hősök halálával kimúlt Rátkay dalos- testvérnek. Kiemeli Bazsó József ipar- testületi elnök érdemeit a dalárda fejlesztése körül és kéri további jóindulatát. Bazsó elnököt élteti. Majd felhívja azt a tizenkét dalost, névszerint Argent János, Bilik FeA jukker-leány Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) A férfi tekintetében volt valami abból a bizonyos sajnálkozásból, amelyet igen sok nézésből nem lehet félremagyarázni. Úgy félig meddig ismerte a leányt. De sohasem volt felőle olyan jó véleménnyel, mint esetleg egyéb leányok felől. Korlátoltnak, deliráltnak tartotta. Sokszor megfigyelte a leányt úgynevezett „sétalovaglásai“ közben, a mikor a város főutcáján végiglovagolt. Hol egyer dűl, hol pedig apja vagy más valaki hozzátartozója társaságában. S jó megfigyelőképességü szemeivel köny- nyen észrevette, hogy a leánynak nincs valami nagyon ínyére a „sétalovaglás“ vagy egyáltalában a juk- ker-lányság. Kényszeredetten ült a lovon mindig. S ez hófehér arcáról szinte leritt. A férfinek ez is hirtelenében eszébe jutott. Önkéntelenül nagyot kacagott. Egyetlenegyet. Mesés kacagás volt, mondhatom. Még a nyugodtan álló ménló is meghorkant a hallatára. A farkasszernet néző leány pedig összerezzent. De csak egy pillanatig. A másik pillanatban pedig halavány arcát hirtelen, mint ahogy az izzó láva lefut a hegymeredélyen, elöntötte a pirosság. Ez haragot — hirtelen, nehezen eloltható haragot — jelentett, összeszokott fogakkal, dühösen ugrott a férfi elé. Ez még mindig jóízűen kacagott. — Rajtam nevet ? 1 — kérdezte a csöppség szikrázó szemekkel. Vad tekintettel meredt a nevetőkedvü férfi arcába. — Nos, — igen . . . önt 1 — mondta a férfi. Úgy tett, mintha észre sem venné azt, hogy a leány a lovaglóostora nyeléhez kapott. — Szégyelje magát — egy nőt kinevetni 1 A férfi ajkáról eltűnt a mosoly. Udvariasan, elegánsan r meghajolt a felbőszült leány előtt. És igy szólt: — Pardon, kisasszony, hogy félbe merem szakítani, de ön tévedésben leledzik. Mert ami a szégyenkezést illeti, talán ön ... — Kérem, ne folytassa tovább! — kiáltott rá a leány. Látszott az arcán, hogy végtelenül jól esett volna neki az, ha ehhez a fölkiáltásához egy nagyot toppanthatott volna a lábával. De nyeregbe lehetetlen toppin- tani. — Ne merjen sértegetni még tovább is, mert bizony Isten . . . És nagyot suhintott az ostorával. renc, Fabick Tivadar, T ' Gyula, | Klapper Gusztáv, Kum -vies Pál, j Martincsevics Imre, Meg iOíco Ta- j más, Munkácsy József, Sábán Fe- ! renc, Szakácsics Károly és Woschib ; Antal — akik 14 év óta tagja, a j dalegyletnek. Mindegyik egy ezüst \ babérkoszorúval szegélyezett dalosjelvényt és díszes oklevelet kapott. A remek jelvényeket a nagykanizsai Schnitzer és Göndör-cég készítette teljesen ingyen. Bazsó elnök üdvözli a kitüntette- ket és mindegyikkel kezet szőrit. A dalárda Petőfinek: Falu végén kurta korcsma c. dalát énekli, ami nagy hatást váltott ki a közönségből. Dómján Lajos dr. mondott ezután hatalmas felköszöntöt. Felhívta a jelenvoltak figyelmét a Zalai Közlöny sirkő-akciójára. Gyújtó szavainak hatása alatt nyomban gyűjtés indult meg, amely 8 hősi halottnak szerzett sirkövet. A műsor utolsó száma Gounod: Katonakar a Faustból — amit a dalárda nagy precizitással adott elő. A nagyszámú közönség még sokáig maradt együtt — mig csak a záróra véget nem vetett a kedves, hangulatos ünnepségnek. A Polgári Egylet közgyűlése E hó 2-án, hétfőn délelőtt tartotta meg a Polgári Egylet 89-ik évi rendes közgyűlését, melynek érdekességét erősen növelte a tisztikarában időközben beállott változások. Ugyanis Faics Lajos elnök s Vellák János titkár a közgyűlés előtt lemondottak, Eperjesy Gábor és dr. Szabó Zsig- mond pedig eihaláloztak. Elnöknek egyhangúlag Knortzer Györgyöt, al- elnöknek dr. Sabján Gyulát és titkárnak Nagy Tivadart választották meg. Uj választmányi tagul dr. Bentzik József, Bogenrieder Frigyes és dr. Krátky István kerültek be. Az uj elnök keresetlen szavakkal vázolta az Egylet történetét, melyből mint kuriózumot tárta fel, hogy az egyesületnek ma már egy fillér adóssága sincs és mérlege már évek óta aktiv, pedig egykor ugyancsak hatalmas terhek nehezedtek vállaira. Kijelentette, hogy amikor a rég múlt — Amint parancsolni méltóztatik — felelt rá a férfi, rá sem hederitve az ostor-célzásra. Pedig igen nagy kedvem tellett volna abban, ha megmagyarázhattam volna önkéntelen nevetésem okát, amely — őszintén szólva — nincsen minden célzatosság nélkül. A leány ideges mozdulatot tett. — Akkor hát beszéljen — mondta bár tudom, hogy ez a helyzet és ez az idő nem alkalmas arra, hogy magyarázatokat fogadjak el. Csak röviden kérem. — Tehát, tisztelt kisasszony, én kegyedet nevettem ki az imént. Még pedig azon egyszerű oknál fogva, mert sehogyse tudom összeegyeztetni azzal a férfiak által imádott és fölmagasztalt nőiességgel a jukker- ságot. Ezt — mivel nézetem szerint az előbbi fogalommal homlokegyenest ellenkezik — nevetségesnek találom. Természetes, hogy el is Ítélem. Próbáljon ön a háziasszony szerepére vállalkozni. Tanuljon meg főzni — ugye, közönséges ez a szó ? — és legyen olyan leány, akire ráillik ez a szó; „házias“ — és bizony mondom, több haszna lesz abból. — Őszintén feleltem önnek, kisasszony s most már nem bánom, bármit gondol felőlem : szamárnak időkben az akkor is igen súlyos feltételű hitelhez nyúltak, tették ezt azéit, hogy tagjaik számára kényelmes otthont és szórakozásra előnyösebb alkalmakat szerezzenek. Ez időre esik és e hitelből építették meg a mai báltermet is. Ha~ úgy hozza ~ s-sem riadunk vissza attól — nu aelkedettebb hangon az u eh. • - >gy alkalmasint egy hasonló Uh .iez nyúljunk, mert a vezetőségei a .aladás szelleme és tagjainak jói felfogott érdeke vezeti. Bizalmat kért személye és tisztikara számára. A közkedveltségnek örvendő joviális uj elnököt percekig tapsolták. Ugyancsak kijutott a tüntetésből dr. Krátky István és Nagy Tivadar újonnan megválasztott „stabsoffizie- reknek“ is. A közgyűlést este száz terítékes ünnepi vacsora követte, melyen számos felköszöntő hangzott el az egyesület illusztris vezetőségére. A teljes tisztikar ekképen alakult meg; Elnök: Knortzer György, alelnöki dr. Sabján Gyula, titkár: Nagy Tivadar, háznagy: dr. Malek László, pénztárnok: Lányi László, ellenőr: Golenszky János, ügyész: dr. Etlényi Géza. gondnok: Pintér Nándor, könyvtárnok: OrtutayGyula. Választmány: Bazsó József, Bogen- rieder Frigyes, ifj. dr. Bentzik Ferenc, Dants Kálmán, Eberhardt Béla, Fatér Mihály, dr. Hajdú Gyula, Hal- vax Gyula, Harsay György, dr. Ke- nedi Imre, Lestyinszky Szaniszló, Maschler István, Milíényi Sándor, dr. Mutschenbacher Edvin, Ötvös Emii, dr. Prack István, dr. Szabó Lajos, Szabó István, Schwarz Gusztáv, Vellák János, Venczely Zoltán, Vidos József, Weiszberger Kálmán, dr. Krátky István. Számvizsgálók: Irmler József, Kostein Ferenc, Riedl- mayer Károly, Surgóth Miksa, Zala- váry József. A közgyűlés Faics Lajos volt elnököt érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnökké választotta meg s arcképét az Egylet részére megfesteti. A tagdijakat pedig az eddigi 24.000 koronáról 120 ezer koronára emelte fel. — Emil Jannings, Cönrad Weidt, Werner Krausz és Peggy egy műsoron I- - - ---- -----• ■ - ■- -------ta rt-e, vagy pedig tűrhető nézeteket valló embernek. A leány részéről egy türelmetlen mozdulat volt a felelet. Egyelőre. De aztán hamar rátalált a helyes szóra. Komolyan kérdezte: — Szólhatok önnel őszintén? — Csakis úgy. — Úgy hát, kérem, hallgasson meg. Csak egy pillanatig is. Bár nem ismerem önt és igy nem fair dolog olyasmiket közölni önnel, amiknek tulajdonképpen csak a családi falakon belül van helyük, de én az ön őszinte tekintetében nagyon megbízom. Hallja tehát a védelmemet. Amit ön rólam hisz vagy gondol, annak még talán a felesem lehet igaz. Ön jukker-leánysággal vádol meg engem. De ugyanakkor elfelejti, hogy vannak bizonyos vis mairok, amelyek ellen nincsen apel- látum. Ilyen az én esetem is. Én nem szívesen teszem mindazt, amit tennem kell, de a szülői akarat bástyáin mindenféle argumentum-hadseregem halomra dől. Anélkül, hogy vajmi eredménye is lenne a fölvonul- tatásuknak. Fanyar vagyok mindig, akár lovaglom, akár teniszezem, akár az uszássportban gyakorlom magamat. Túlságosan nőies vagyok és igy lelkem mélyéből utálok minden
