Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-06 / 53. szám
1925 március 6. ZALAI KÖZLÖNY Divat-revue Nagykanizsán Bácsi, berlini, budapesti és párisi íoilettek a Sajtó-Estélyen A március 14-iki sajtóesíélynek egyik eseménye lesz az a divatrevue, melyet Székelyné Sólymos Bea, a „Divat Szalon“ felelős szerkesztője rendez a divattörténetről tartott felolvasása után. Mintegy 60 legelegánsabb toilette kerül bemutatásra és pedig 12 bájos nagykanizsai leányon, kik délelőtti, délutáni és estélyi ruhákban, blúzokban, aljakban, kazakokban és felöltőkben fogják a legújabb bécsi, budapesti, berlini és párisi divatot bemutatni. Mint fentebb már említettük, a divatrevuet Székelyné Sólymos Bea rendezi, aki maga is előkelő festő- művésznő, írónő és divattervező. Tegnap egyébként megjelentek a kirakatokban a Sajtó-Estély hatalmas színes plakátjai is a következő szöveggel : SAJTÓESTÉLY Rendezi a ZALAI KÖZLÖNY uerketztfcége 1925. évi március hó S4«árs a Polgári Egylet összes emeleti helyiségeibea Irodalmi és művészeti est „Március 15-ének apoíheozi3a = s a jövő álma“ = 3 részből álló allegorikus élőkép szavalatokkal és énekkel Az estély kezdete pont S órakos’ 9 órakor a terembe vezető ajtók belülről bezáratnak s a későn jövők a műsornak csak első száma után nyarnek bebocsátást. Helyárak: Páholy 6 személyre 250000, I. hely 45000, lí. hely 35000, III. hely 25000, földszinti álló 15000, karzati álló 10000 korona. Felfllfizetések a jótékony célra való tekintettel ■ --■■■ .■■■■■■, köszönettel fogadtatnak A." ~ "Hr Jegyek előre válthatík a „Zalai Közlöny“ kirsdé- hivatalában (Fő-ut 5.) d c. 8 12, d. u. 3-6 között Az estély részletes műsorát külön program-füzet fogja ismertetni, mely közvetlenül az előadás előtt kerül kiosztásra. A jegyek előjegyzése serényen folyik s az eddigi jelekből Ítélve a jövő hét elejére alig lesz már jegy- kapható. „Csak törpe faj felejthet hős elődöket A lelkes eljár ősei sirlakához S gyújt régi fénynél új szövétneket.“ Garay. 1904-ben kezdődött Csány László szobrára a gyűjtés. 1907-ben megalakult a szoborbizottság Bosnyák Géza földbirtokos elnökletével. 1910- ben a szobor megalkotásának elnyerésére már 18 derék szobrász versenyzett a nyílt pályázaton. Győzött Istók János szobrászművész. 1914- ben bár filléres gyűjtéssel a kellő költség megvolt, 35 helyett 40 ezer koronában. E pénznek fele négy művészi mellékszoborban végérvényesen értékesült. A többit az ő pénzalakjában teljesen elértékteleniteíte a háború, ami minden egyéb munkát is megállított. A háború és vörös uralom után a szoborbizottság, hogy a bronz főala- > kot is megteremtse, megújított lendülettel folytatta a gyűjtést, most már nem filléres, hanem ezeres alapon. Ha a csábitó „Aranykönyvbe“ ezer ember 1 — 1 ezer koronát beir = egy millió s ez elég leit volna, ha ez egy héten belül sikerül. De egy évre sikerült s erre az egymillió megint eltörpült, úgy, hogy most már százmillióra leit volna szükség. A harmadik “korszak a közvetlen anyag korszak. Mert a bizottság kétszeri elesés után is fölkelt és megindult. Még a lassúbb vérü Deák Ferenc is szokta mondani: Újra, meg újra! Ha elbuktál, megint kelj fel s újra, meg újra! így tett a bizottság is. Látva a pénz haszontalanságát, hozzáfogott a szobor számára közvetlen szükséges anyagnak: bronz, réz, ón daraboknak a megszerzésé hez. Egész megyében összegyűjtjük az ilyen eldobott, vagy egyébként is hasznavehetetlen dolgokat, amelyek egyfelől áldozatnélküliek, másfelől mégis a célra végérvényesek. A bizottság főképen az iskolákhoz fordult, mert ott élénkebb a buzgóság s a tanuló gyermekek hangyamódra eredményesebben dolgoznak a rézhulsa- dékok összeszedésében. Két mázsát pénzen veit a bizottság s mintegy három mázsát a közönség és iskolásgyermekek gyűjtöttek össze ’hulladékokból. Ha még öt mázsát összeteremtünk : nagyon közel állunk a célhoz. Míg e levélnek tulajdonképpen céljára térek, közben megemlítem tájékozásul, hogy az anyaggyűjtés mellett a pénzgyüjtés is folyik az Aranykönyvben s most mintegy 10 j millió koronánk van. Sőt ennél \ nagyobb eredmény az, hogy Gosz- « tonyi László bizottsági tag, zalacsáni j plébános, a Zala völgyében, ahol l Csány született, több földbirtokostól f írott ígéreteket szerzett, hogy egy- két-három mm. búzának az. árát | fogják adni e célra. Ha ez a mód- j szer és ez a hangulat egész m'egyé- j ben egyszerre elterjedne: célnál vol- í nánk. Igen üdvös is lenne, ha elég í jó gondolkozással — s talán most j jó termésünk lesz — mondom, ha a \ földbirtokos urak fölkeresés nélkül j is akár Gosztonyi plébános urnái, akár Bosnyák Géza volt főispán, szoborbizottsági elnök ur Öméltóságánál, akár dr. Thassy Gábor alelnök urnái, akár alólirott titkárnál ígéretet tennének készségükről egy-egy mm. búza értékének megajánlására nézve. És szói tisztelettel ez a levél most elsősorban az iskolák igazgatóihoz és tanítóihoz. A vármegyének min- denik lakosához szól ugyan, de elsősorban mégis a tanítóhoz, azért, mert tanító volt a szobor-ügynek az indítványozója s tanító a folytatója, a tanítók fogták föl legmelegebben, s jöttek segítségül és beszéljünk akármit, hiába! csak a tanító vállán és homlokán kapaszkodik föl a világ a műveltségnek virágos és gyümölcsös fájára; s amint elszakad az emlőtől a gyermek, mindjárt a tanító kezd beléje lelket lehelni, hogy legyen országok kormányzója s a hitvallásnak, tudománynak és művészetnek zászló hordozója, avagy az erkölcsöknek, nemzet és hazaszeretetnek önpusztulásra kész égő fáklyája. Iskolák tanítói! akik vagytok a megye határain belül s ameddig ez a hírlapi levél eljut, vegyétek nemes érzéssel e hazafias kérő levelünket. Ezer meg ezer egyesület ezer ineg ezer költséges ünnepélyt rendez, de mindenik saját köre számára. Az évnek két napja a Csány szobor-ügyet szolgálhatja: március 15. és október 6—10, a bitófák napja. Ezen a két napon s most legközelebb március 15-én tartsatok emlék ünnepélyt az iskolában; ha két-három szóból is áll az s önkéntes adományokból gyüjtseíek valamit Csány miniszter nagy vértanúnak emiékszobrára. Második kérésünk az, hogy a gyermekekkel gyüjtessetek össze a faluban minden használhatatlan bronz, réz, ón darab hulladékot. Szintén a szobor számára. Elég ennyi címzés: Csány szoborbizottságnak Zalaegerszeg. Ez emlékszobron át a hős elednek lelke átszáll az újabb nemzedékbe s igy „régi fénynél gyújtunk uj szövétneket!“ Óraim! Barátaim! gyertek segítsége, hogy a huszonkét év óta taoó küzdelmes munka befejeződjék. Isten segitsé munkánkat. Zalaegerszeg, 1925. márc. 1. A szoborbizottság nevében Borbély György. Akik generációkat felneveltek Szabó István és Herboly Alajos iskolaigazgatók ünneplése Nagykanizsa, március 5 Lélekemelő, szép ünnepély folyt le tegnap a városháza nagy közgyűlési termében, melyet a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés rendezett annak a két jeles tanférfiunak méltó ünneplésére, akik egy egész emberöltőt töltöttek a magyar kultúra szolgálatában és generációkat neveltek, képeztek, tanítottak a magyar haza, a magyar nemzet számára. Szabó István és Herboly Alajos igazgatótanitók érdemeit legfelsőbb helyen is értékelték és ezért nyugdíjba vonulásuk alkalmából a köz- oktatásügyi miniszter dicsérő és elismerő oklevelet küldött számukra buzgó és fáradhatatlan tevékenységük némi elismeréséül Ezt a legfelsőbb elismerést használta fel Nagykanizsa közönsége és a tanügy minden igaz barátja arra, hogy méltó keretben tolmácsolja a két érdemekben gazdag tanférfiunak háláját, köszönetét és nagyrabecsülését azért a fáradságos, göröngyökkel teli magyar kulturmunkáért — amit 45 éves működésük alatt kifejtettek. Díszes, előkelő közönség töltötte meg ez alkalomból a városháza dísztermét, amely percekig ünnepelte megérkezésükkor a két kitüntetett, jeles férfiút. A nagyszámú jelenvolt közül sikerült feljegyeznünk a következőket: Babján Gyula dr. polgármester, Szabó Lajos dr. főügyész, Kenedi Imre dr. táblabirő, a szentferencrendi hittanárok, a katolikus világi papság, a honvédtisztikar küldöttsége, Gazdag Ferenc püspöki biztos, Eber- hardt Béla piarista házfőnök, reál- gimnáziumi igazgató, Krátky István dr. főjegyző, Villányi Henrik dr. felsőkereskedelmi iskolai igazgató, készei nszky Szaniszló posta igazgató. Tamás János dr. katolikus hitközségi elnök, Winkler Ernő dr. főrabbi, Bród Tivadar dr. az izr. hitközség elnöke, Zalaváry 'főtanácsos, Bazsó József ipartestületi elnök, Horváth Olivér evangélikus vezetőleikész, Kádár Lajos református jelkész, Waii- gurszky Antal polgári iskolai igazgató, özv. Roíschüd Samumé, Matán Ödön ovodagondnok, Szabó István dr. igazgatófőorvos, a teljes ianitó- és tanítónői testület, az iparos- és keresk-edőtársadalom jelesei és nagyszáma hölgyközönség. A kir. tan- felügyelőséget dr. Pólya kir. tanfelügyelő képviselte. Fél 12 órakor kezdetéi vette az ünnepség. A tanítóságból alakult alkalmi énekkar Girgasc/i Dezső vezénylete alatt elénekelte a Magyar Hiszekegy-et, amelynek fönséges hangjai után Dr. Pólya kir. tanfelügyelő felolvasta a közoktatásügyi miniszternek a két iskolaigazgatóhoz, nyugdijba- vonulásuk alkalmából intézett elismerő és dicsérő szavait, melyekben köszönetét fejezi ki buzgó nemzetnevelő munkájukért. Melegen üdvözli őket — akik 45 éven keresztül egész generációkat neveltek az államnak, társadalomnak. Nemcsak hivatalos kiküldetéséből kifolyólag, de saját elhatározásából is tisztelettel hajtja meg az elismerés zászlaját a két tanférfiu élőit, hiszen ő is ezen a rögös, nehéz pályán működik. Meleg szavakban ajánlja a tanítóságot a közönség szeretetébe. Majd odafordul a két ünnepelthez és szerencsekivánatai közepette átnyújtja nekik a közoktatásügyi miniszter elismerő oklevelét. Eberhardt Béla reálgimnáziumi igazgató, piarista házfőnök az állami elemi iskolagondnokság nevében üdvözli a két ünnepelt férfiút. Méltatja befutott hosszú, dicsőséges és • fáradságos pályájukat. Magyarázza, mit jelent ez a szó: tanító. Mily rendkívüli figyelem, türelem, tapintat, önmegtagadás, leereszkedés, szeretet szükséges az ifjú lelkek formálásához, a gyermekek neveléséhez. Csak akik ezt felfogni tudják — értik meg: mit jelent az, 45 évig a tanügy és nevelés szolgálatában ál- lani, a tanitői pályán működni. Hálás szívvel gondolnak most sokan dreg tanítóikra, de a szülők közül fs, akiknek gyermekeit az életbe való induláshoz segítették és kezüknél fogva vezették. Majd hosszasan méltatja a két tanférfiu érdemeit a gyermeknevelés terén-, Brauner Lajos iskolaigazgató a III, körzetbeii tantestület nevében üdvözli a kitüntetetteket, mint a fha* \ gyarjfcuTíura munkásait. Magasröptű | bescede mély hatást keltéit. Ezután | Szabó István igazgató meghatof- 1 tan köszönte még a kartársak és a közönségnek a meleg ünnepeltetést, a közoldatásügyi kormánynak az el- Ismerést, Visszatekint a múltra, mi- &ör pályáját megkezdte és tövises és győtrelmes ut volt a tanitői páíva útja. Jellemzésül az akkori állapotokra, visszaidézi azt a jelenetet, amikor egy grófi uradalom ispánja ösz- szekülönbözik a tanítóval és erre minden további nélkül a szekérre rakta a tanító holmiját és kivitette a határba, ahol lerakatta. Amikor pedig a tanító a grófhoz panaszra ment, az akkép intézte el tanítója sérelmét: intézze el az ügyet ispánjával, mert az intézi el „a cselédek ügyeit“. Foglalkozik az akkori idők siralmas állapotaival. Ilyen viszonyok között kezdette meg pályáját, azonban mindezek nem tudták munka- kedvét lelohaszíani. Melegen köszöni a körelességteljesités mai elismerését. Herboly Alajos iskolaigazgató állott fel ezután, hogy megköszönje a szeretet megnyilvánulását. Azonban úgy véli, hogy nem őt illeti az ün- nepeiteíés, de azt a férfiút, aki őt a hűséges kötelesség-teljesítésre nevette : az ő egykori mesterét, a ta- nitóképezde igazgatóságát. Övé minden elismerés és dicséret. Szavai mély hatást tettek a jelenlevőkre. Eberhardt Béla igazgató ezután néhány szóval berekesztette a szép ünnepélyt, melynek méltó zárókeretét a tanítói énekkarnak szép „Himnusza" adta. Este a „Korona“ éttermében vacsora volt Szabó István és Herboly Alajos tiszteletére, melyen számos felköszöntő hangzott el.
