Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-02-17 / 38. szám

1925 február ll & rán ki fognak terjeszkedni azokra a támodásokra, melyek a földművelés­ügyi minisztert értek s melyek sze­rint pem képviselte kellő eréilyel a kisgazdáknak az ismeretes 16 pontba foglalt követeléseit. A nemzetgyűlésnek ugyanezen az ülésén sorra kerül a népjóléti tárca költségvetésének vitája is, melyet Vass József dr. népjóléti miniszter beszéde fog bevezetni. Vass József dr. ugyanekkor fog nyilatkozni az építkezések, a rokkantkérdés és munkanélküliség ügyéről is. A költségvetés tárgyalása lassan a befejezéshez közeledik. A népjóléti tárca után még két tárca, a honvé­delmi és az igazságügyi tárca költ­ségvetése következik, úgy, hogy a költségvetés tárgyalása minden való­színűség szerint e hét vegével tel­jesen befejeződik. * A nemzetgyűlés harmadik számú bíráló bizottsága február 18-án d. e. 11 órakor a képviselőház 2. számú bizottsági termében ülést tart, me­lyen Peidl Gyula nemzetgyűlési kép­viselő panasszal megtámadott ••eg- bizó levelét tárgyalják. BELFÖLDI HÍREK Oreskovics Bogumifné bünpöre A budapesti büntetőtörvényszéken Krayzel Miklós táblabiró einöklésé- vel tegnap kezdték meg Oreskovits Bogumiíné bünpörének főtárgyalását. | A kir. ügyészség az asszonyt rab- \ lássál párosult gyilkosság büntetővel j vádolja. A nyomozás és a vizsgálat I kiderítette, hogy Oreskovits Bogu- j miiné, aki közös háztartásban élt | Raffersberg Irmával, tavaly, március 22-én, amikor a két szoba albérlői hazatértek és elaludtak, a két asszony is nyugovóra tért a konyhában el­helyezett ágyban. Raffersberg Irma 1 mélyen aludt már, amikor Oresko- j vitsné fölkelt és kinyitotta a konyha- ; ban levő gázcsapot. A kiömlő gáz ■ az alvó Irmát megölte. Kora reggel, j mielőtt az albérlők még felébredtek j volna — Oreskovitsné beágyazta i Irma holttestét a konyhabeli ágyba j és napokig együtt aludt a hullával, j Közben elrabolta Raffersberg Irma j ékszereit és készpénzét. Március i 25-én Oreskritsné egy borotvát lopott ; 2-ÁLAi KÖZLÖNY és feldarabolta Irma holttestét. A tetemet azután összehajtva, begyö­möszölte egy kosárba és úgy tartotta, hogy a dunába dobja. De ez nem sikerült neki. Több . napi bujkálás után a Lukácsfürdő szobájában le­tartóztatták őt. A tegnapi fŐtárgya- láson rendkívül sokan vettek részi. A vádlott, amely tagadja bűnösségét, azzal védekezik, hogy a rendőrsé­gen kicsikarták tőle a beismerő vallomást. Azonban az elnök felol­vassa vallomását, ahol elmondta, hogyan ölte meg Raffersberg Irmát, j Majd a tanuk kihallgatására kerül a sor. Az orvosszakértő megállapítja, hogy a vádlottnő degenerált, hisz­tériás egyén. A tárgyalást szerdán reggel folytatják. Magyar-lengyel kereskedelmi szerződés. A magyar-lengyel ke­reskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalást a lengyel dele­gáció és a magyar kiküldöttek közt eredményesen haladnak előre. — A szerződés-tervezet általános gazda- ságpoltikai része, amely különleges vasúti rendelkezéseket tartalmaz, el­készült. A szerződés-tervezet úgy­nevezett tarifális részének megbe­szélése mellett a felek különös kí­vánságára elsősorban a borexport, lengyel részről pedig egyes textil­áruk és nafta-termékekre vonatkozó kívánságokra nézve kell megegye­zést létesíteni. Minden jel arra mu­tat, hogy rövid időn belül megegye­zés fog létrejönni a két állam ki­küldöttei között. Eisejétő! papirkoror.ában szá­mítják a vasúti tarifát. Minthogy a korona stabilitása immár biztosí­tottnak tekinthető, a kormány úgy intézkedett, hogy a vasúti díjszabás sokat március 1-től papirkoronában állapítsák meg. Az aranykoronás díj­tételeket az annak idején alapul vett 17.000 szorzószámmal változtatják papirkoronára. A takarékossági biztosok meg­kezdték működésűket. Budapest­ről jelentik: A takarékossági bizott­ság vizsgáló-biztosai hétfőn délelőtt kimentek az egyes minisztériumokba és megkezdték ellenőrző tevékeny­ségüket. A biztosok munkája hosz- szabb idott vesz igénybe. Annak befejeztével a bizottság főtitkárához tesz-nek jelentést, melyet az plená­ris ülésen referál el a bizottságnak. Ekkor dől el, melyik minisztériumok­ban van szükség további létszám- redukcióra vagy kiadás-csökkentésre. Kiadták a cseh követségre me­nekült kémet. Megírtuk, hogy Hladis-Dobernig József, a kémgyanus cseh sikkasztó megszökött katonai őrei elől és felmenekült az Akadémia- utcai cseh követség épületébe, ahol, mint aki nagyon ismerős az épület­ben, egyenesen a követség katonai osztályára menekült. A magyar ha­tóság kiadatási eljárást indítottak, melynek eredménye kép a cseh köz­társaság budapesti követe nem gör­dített akadályokat az elé, hogy a követség épületében a magyar ható­ságok újra elfogják Hladis-Dobernig Józsefet. Amikor az eljáró rendőr- főtiszt benyitott a követségen abba a szobába, ahol Hladis-Dobernig József tartózkodott, az felugrott s mikor megtudta, hogy letartóztatják dühöngeni, rúgni, harapni kezdett. Erre összeszijjazták és levezették a lépcsőn, mert minduntalan ki akarta magát szabadítani a detektívek közül, több Ízben a földre vetette magát s állandóan csehül segítség után kiál­tozott. Beszállították a Margit-köruti fogházba, ahol sikkasztás miatt kirótt 2 hónapját letölti s azután tárgyal­ják le kémkedési ügyét. Nem várnak a tisztviselő-segé­lyek megállapításával. Az ország köztisztviselői kara érthető érdeklő­déssel várja a kormányintézkedését, hogy milyen mértékben és mikor folyósítják a február 1-től esedékes segélyt, amit július 1-ig, a végleges fizetésrendezésig havonként adnak a tisztviselőknek. Mint értesülünk, a kormány az ügy sürgősségére való tekintettel nem várja meg J. Smith visszaérkezését, hanem már ezt meg­előzőleg megállapítja a rendkívüli segély összegét. Weítner Jakab főtárgyaíásának elhalasztása. Á lázadással vádolt Weltner Jakab védője, Vámbéry Rusz- tem kérvényt adott be a Töreky- tanácshoz, hogy mivel védence bete­gen fekszik Bécsben, a február 25-re kitűzött főtárgyalást napolják el. Hatezer felszólalás a fővárosi választói névjegyzék ellen. A fővárosi községi választói névjegy­zékből történt kihagyás miatt 14.480 választó-jogosult közül 6000 adott be felszólalást. A fellebbezésekről március 4-ig döntenek. A Nagykanizsai Kulturegyiet alakuló közgyűlése Nagykanizsa, február 16 Vasárnap délelőtt tartotta meg dr. Sabjún Gyula polgármester elnöklete alatt a Nagykanizsai Kulturegyiet alakuló közgyűlését a városháza ta­nácstermében. A közgyűlésen megjelentek: Ádám Róbert, Balogh Dezső, Barcza Ignácz, dr. Bartha István, Bazsó József, dr. Balázs Zsigmond, Bartha Miksa, Bäder József, Bojtor József, Bogenrieder Frigyes, Büchler Mór, Blankenberg Imre, Csillag Jenő Dobrovics Milán, Eberhard! Béla, dr. Eőry-Szabó Jenő, Fatér Mihály, Fiscal Lajos, Fischer Károly, ' dr. Gärtner Antal, Horváth Lipót, Hudi József, Irmler József, Kaiser Ernő, dr. Kaufman Lajos, Kálmán Leó, Kádár Lajos, Kelemen Ferenc, Kem- pelen Béla, Király Sándor, Kiss Ernő, Kisfaludy Gyula, Ketting Ferenc Knortzer György, Kleinfeld Ignác, dr. Kovács Gyula, Lestyinszky Sza- niszló, Mandelló Miklós, dr. Mut- schenbacher Edvin, dr. Örley György, Pintér Nándor, Ötvös Emil, Pongor Henrik, dr. Prack István, dr. Rapoch Aladár, dr. Sabján Gyula, Sipos An­dor, dr. Scbleifíer Imre, Schwarz Ottó, Szakáll Gyula, dr. Szabó La­jos, Szepessy Imre, Székely Nándor, dr. Szigethy Károly, dr. Tholway Zsigmond, Tripammer Jenő, dr. Vargha P. Teodorich, Záborszky Zoltán. Az alakuló közgyűlésen dr. Kauf­man Lajos városi aljegyző olvasta fel a Kuituregyesület alapszabályter­vezetét, melyet az alakuló közgyűlés egyhangúlag elfogadott, az évi tag­dijak összegét több hozzászólás után 12 aranykoronában állapítván meg. Az alapszabályokhoz Szakáll Gyula, a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művé­szeti Kör elnöke szólt hozzá, aki a már fennálló Kör s a most léte­sített Kuituregyesület működésében ugyanazt a célt látja s kételyeinek eloszlatását kéri az elnöklő polgár- mestertől. Sabján Gyula dr. polgármester válaszában kijelenti, hogy az alap­szabályokba be kellett venni az Egy­let kulturális feladatait is, de ez nem fogja érinteni a Zrínyi Miklós Én és az erdő Irta: MEZARTHIM Hunyó napban járom az erdőt, Besüpped alattam az őszi avar. Mindkettőnknek idője eljött: Elszárad az ág, ellankad a kar. Rügyező vágyak zsendülését Bevonja mohával a tél, a halál. Kik álmainkat elregélték: Elnémul a dal s a rigó tovaszáll. Bus elmúlásban tudsz-e róla: Csókos tavasz ajkán hogy ujul a let? Vadméh — szereltnek híradója — Majd hozza nagy erdők üzenetét. Miijó rügyed mind, mind kipattan Himport hoz a szél, — a halál eloson, S tán épp abban a pillanatban Gyújtják meg a gyertyát ravatalomon. Árnyékom Irta: MEZARTHIM Ki eddig lopva utánam osontál, Te fekete árny, miért vágsz elibém Mint éjjeli rabló utcasaroknál ? — Jöjj, rajta 1 Kivédem csapásaid én. Nem jő, nem támad. Csak surran előttem, Utambál a fépyt fürgén cseni el. Ráösmerek. Ó a múlás az Időben, Az ős fénytolvaj, árnyunk: Liicifer. A vonat Irta: Németh Böske A hideg, ködös, januári éjszaká­ban indulásra készen állott a vonat. Mint felkantározott nemes paripa, türelmetlenül várta, hogy mikor száll fel rá a felette hatalmaskodó Ember. Bent az állomásépület irodájában I álmos vasutasok cigarettát sodortak és megkezdődött a jegykiadás. Szinvay János ott állt a tömeg­ben, szerényen meghúzódva — és éppen azon gondolkodott, vájjon milyen célok vezetik ezt a száz-száz- husz emberi, kik véle együtt indul­nak neki a hideg téli éjnek? Öröm, bánat, száraz üzleti érdekek, beteg­ség? .. . Öt magát az olthatatlan vágy vitte: a vágy, a siker után ... Itt hagyja a kisvárost, neki megy a nagy ismeretlenségnek, mely hívja, csalja, csábítja s minden jót igér... Művész ember volt, aki tudta, hogy igaz a művészete; jobban mondva: tudta, hogy művészet a művészete. Erős akarattal, harcos kedvvel indult fel Pestre; bár nem sokára tervezte az ottmaradást, nyugtalan lelke tovább vágyott, el, ki a nagy­világba. De most egyelőre csak annyi történik véle, hogy itt van, indul. Már sok ilyen vonat elszaladt előtte, most azonban ezt az egyet elkapja, felszáll és elindul rajta . . . jó vagy rossz felé, mindegy ... Az utasok szaladgáltak körülötte idegeskedve, csomagjaikat kapkodva, I hozzátartozóiktól búcsúzva... Őt nem kisérte ki senki, ő nem hagy itt senkit, semmit, legfeljebb egy-két ifjúkori álmot,, melyeket itt álmodott az Erzsébet-liget árnyas fái alatt, felejthetetlen nyári éjeken ... Beszállásra csengettek . . . Miiít egy megzavart hangyaboly úgy sza­ladtak ide-oda az emberek, még egy csomag, még egy utolsp csók — aztán futólépésben a vonathoz, mely ott állott vörös tüzszemeivel a fekete éjszakában; a kupék ablakaiból pedig barátságos sárga fény áradt ki, szinte hívogatva az utasokat. Szinvay János is felszállt. Keresett magának egy üres félfülkét és ami­kor mindenki elhelyezkedett, öröm­mel és megnyugvással konstatálta, hogy — egyedül maradt. Kinézett az ablakon. Künn sötét árnyalakok siettek a kijárat felé, az elutazók kísérői. A perronon csak a vasuta­sok imbolyogtak apró olajlámpásaik­kal különböző irányok felé. Az iroda homállyal befutott ablakai mögött is mozgó árnyak, emberek jöttek és mentek. Szinvay János leeresztette az ab­lakon a sárga szövetfüggönyt, ciga­rettára gyújtott; fejét hátrahajtotta az ülés támlájára és újra gondola­taiba merült. Most egyelőre mi jön? Várakozás ... várakozás ... Ez az egyedüli, amely most szilárd tám­pontot jelenthet életében... Ez az a hid, amelyen megállhat egyelőre. Várakozás ... türelem ... Ezeket kell beidegeznie önmagába. Aztán majd jönnek egyebek... de most csak ennyi . . . A kalauz éles sípja hallatszott... s a vonat lassú, egyenletes mozgás­sal elindult vele . . . Szinvay János összes figyelmét a kerekek csattogására összpontosította; hallgatta a zakatoló lármát, mely minden csattanással, minden kerék- gördüléssel közelebb viszi őt a jövőhöz, mely titokzatos sürü fátyo­léba burkoltan várja őt valahol messze, mint egy szerelmes menyasz- szony a maga szerelmesét.. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom