Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-01-28 / 22. szám

2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. január okoz a szénkéneg beszerzése is, kéri ezirányban a kormány intézke­dését. Ezután az állategészségügy és a háziipar fejlesztésének kérdésével foglalkozik hosszabban, majd a va­dászati törvény megalkotását sürgeti. A zsidókérdésről szólva elismeri, hogy vannak a zsidóságnak értékes elemei, akikkel ö és pártja szívesen dolgozik együtt. Tagadhatatlan azonban a zsidóság nagy szerepe a forradalom­ban, melynek természetes következ­ménye volt az antiszemitizmus. A zsidóságnak be kellett volna bizo­nyítania a magyarságba való beolva­dását és áldozatkészségét. Ha van zsidókérdés, azt a zsidóság maga idézi fel. A költségvetést elfogadja. Bugyi Antal a költségvetést teljes egészében elfogadja. Beszédében hosszasan foglalkozik az adóterhek problémájával. Rácz János a gazdasági helyzetről beszélt. A magángazdaságokat kell megerősíteni, visszaállítani a nor­mális hiteléletet. A javaslatot elfogadja. Petrovácz Gyula a házszabályok­hoz szólt, ezzel az ülés este 6 óra­kor végétért. A Ház legközelebbi ülése szerdán délelőtt lesz. * A nemzetgyűlés külügyi bizott­sága ma délelőtt ülést tartolt, melyen Bethlen István gróf miniszterelnök és Scitovszky Tibor külügyminiszter is részt vettek Napirend előtt Karaffiáth Jenő kérte a külügyminisztert, hogy tájékoztassa a bizottságot a Radics-kérdésben. Scitovszky Tibor külügyminiszter hangsúlyozta, hogy magyar kormány Radiccsal soha semmiféle szerződést nem kötött. Nincsics szerb külügy­miniszter január 13-án fogadta belgrádi követünket s ez alkalommal kijelentette előtte, hogy teljes biza­lommal viseltetik Bethlen István gróf miniszterelnök iránt. A hivatalosan közzétett nyilatkozat szerint Wilder belügyi államtitkár a neki importált kijelentést nem tette meg, minekfoly- tán a magyar kormány a maga részé­ről az ügyet befejezettnek tekinti. Teleki Tibor gróf kérdésére Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel. A katonai ellenőrzést annak idején a trianoni szerződés létesí­tette s miután eleget tettünk a bé­Álomlovag (2) Irta: Kempelen Béla Renáta volt neki a jövő; ez a bű­bájos asszony lett életének lelki tar­talma, boldogsága. És az asszony .. . ? Renáta is oda adta neki mindazt, mit adott helyzetében adhatott: titkolt, magába fojtott szeretetét, becsülését és tisz­teletét s megajándékozta gondolatai­val, melyeket a lelke dobott felé ... Az asszony s a férfi között me- ' leg barátság fejlődött. Sokszor mondta ugyan Renáta Benőnek, hogy „nem ért meg maga engem“, de mégis hiányát érezte, ha nem volt közeTé- ben; szabad perceiben lelkében oda surrant az iró háta mögé, amint ez egymás mellé rótta a papírlapokon a betűket és beletemetkezett a férfi gondolataiba. Benő gyakran érezte háta mögött Renáta szellemét; ilyen­kor hátradőlt karosszékében, mintha az asszony vállain megpihentetné fejét; homlokán elsimultak a ráncok ; arca átváltozott; vonásai megszelí­dültek és uj erőt kapott az asszony közelségétől. Renáta egészen Benő lelkének »zuggesztiv hatása alatt állt; az ő »zellemében gondolkodott, amikor keszerződés összes katonai határo­zatainak, az ellenőrzés megszünte­tése érdekében több ízben lépéseket tettünk. A nagykövetek tanácsa azt a javaslatot tette, hogy a magyar kormány járuljon hozzá az úgyneve­zett garanciális bizottság létesítésé­hez, melynek hatásköre kiterjedt volna Magyarországon kívül Ausz­triára és Bulgáriára is. A kormány a javaslathoz nem járult hozzá. A nagykövetek tanácsa a magyar kor­mány álláspontját nem fogadta el s ennek folytán a katonai ellenőrzés­nek jelenlegi módja továbbra is fenn­marad. Magyarország egyenjogú tagja a Népszövetségnek és nem járulha­tunk hozzá, hogy bár legyőzött ál­lam vagyunk, ez a körülmény befo­lyással legyen a Népszövetségnél benünket megillető egyenlő jogok értelmezésére. A népszövetség ta­nácsa kijelentette, hogy munkáját a részrehajlatlanság teljes figyelembe­vételével és a legnagyobb méltányos­ság szellemében óhajtja végezni, eb­ben a kérdésben azonban nem bocsát­kozik pelémiába. A magyar kormány a jegyzék átadásával az ügyet nem tekinti lezártnak. * A nemzetgyűlés igazolási állandó bizottsága Szili Tamás elnöklete alatt tegnap déli 12 órakor ülést tar­tott a képviselőház II. számú bizott­sági termében. A bizottság Huska Vilmos időközben megválasztott nem­zetgyűlési képviselő megbízólevelét rendbeníevőnek találta és őt végleg igazolt képviselőnek jelentette ki. Bárány Sándor, és Bud János nem­zetgyűlési képviselők mandátumát egyesek panasszal támadták meg és igy ezek a bíráló bizottság elé ke­rülnek. * Bethlen István gróf miniszterelnök és neje a miniszterelnökség palotá­jában vacsorát adtak, melyre hiva­talosak voltak Horthy Miklós és neje, Bud János, Mayer József, Pesthy Pál miniszterek, Bárczy Jenő, Kállay Tibor, Pékár Gyula, Passai Károly, Bessenyei Zénó, Csilléry András, Gömbös Gyula, Csontos Imre, Kuna P. András, Erődi-Har- rach Tihamér, Hegedűs György, Lingauer Albin és még számos politikai funkcionárius. BELFÖLDI HÍREK A pápa koronázásának évfor­dulója. Február 8-án délelőtt 10 órakor, a római pápa koronázásának évfordulóján a budapesti Koronázó­főtemplomban dr. Csernoch János hercegprimás tedeumos szentmisét pontifikái. A szentbeszédet Zadra- vecz István tábori püspök mondja. Az üzleti élet válsága. Az utolsó hetekben az általános gazdasági pan­gás uj fejezetéhez érkezett. Az üzleti élet válsága a kényszeregyezségek és bukások egész sorozatában nyilvánul meg a fővárosban csak úgy, mint a vidéken. A bukások a textilpiacról átcsaptak a bőrpiacra is és ma még beláthatatlan, hol fognak megállani. A hivatalos lap naponta 10—12 kény­szeregyezségről ad hírt s ezek két­harmad része vidékre esik. A csődök és bukások rengeteg munkát adnak a törvényszéknek és rendőrségnek is. Ez utóbbinak azért, mert a cső­dök és kényszeregyezségekkel kap­csolatban nagyon sok a hamis fel­jelentés. Magyarország bíróságai ja­nuár első három hetében 84 kényszer­egyezséget és 4 csődöt rendeltek el. Házkutatás Lédererék lakásán. A katonai ügyészség és a polgári hatóságok hétfőn megkezdték már Léderer Gusztáv lakásán a házkuta­tást és helyszíni szemlét, melyet teg­nap is folytattak. A házkutatás a padlásra és pincére is kiterjedt. — Megtalálták az emlékezetes zongora- vásárlásról szóló nyugtát is, sok ér­dekes, a gyilkos házaspár előéletére vonatkozó bécsi és pozsonyi levelet. Koudelka fejét azonban hiába keres­ték, nem találták meg. Ráakadtak azonban az egyik szekrény tetején a hentesmester aranyláncára, melyről az óra hiányzott s melyről a gyilko­sok azt állították, hogy a hullaré­szekkel együtt a Dunába dobták. A KANSz nagyváíasztmánya ma délután számol be a pénzügy- miniszterrel folytatott tárgyalásokról. A lemondott elnökség valószinüleg ismét elfoglalja helyét. A KANSz vezetősége reméli, hogy a fizetés­rendezés februárban megtörténik. tap * i . ianuár 27 Mint ismeretes, a i,ui . hóit szer­kesztőségünkbe összehívott ad hoc bizottság a katopasirok-akcióval kap­csolatosan beérkezett tervpályázatok közül egyet sem talált, Jmely ön­magában teljesen megfelelt voma az elgondolásnak és a 70.00b koronás keretnek. A legtetszetősebb s legközelebb- álló terv alapján azután a városi műszaki hivatal elkészítette a sírkö­vek pontos rajzát, (melyet az egyik főúti kirakatban közszemlére fogunk kitenni) és versenytárgyalási felté­teleit. Ezeket tegnap kaptuk kézhez a műszaki hivatal figyelmessége foly­tán mindjárt tervrajzokkal együtt kellő számban sokszorosítva, úgy, hogy minden pályázónak, aki ter­veit beküldte, ezt a tervet és felté­teleket fogjuk elküldeni, hogy erre vonatkozólag tegyék meg ajánlataikat. A beérkező ajánlatoknál természete­sen már csak árkülönbség fogja el­dönteni a versenyt. Minthogy az akcióba az egész vá­ros társadalma belekapcsolódott ado­mányaival, kötelességet vélünk telje­síteni, amikor a versenytárgyalási feltételeket és a műleírást olvasókö­zönségünk nyilvánossága elé bocsátjuk. A versenytárgyalás feltételei 1. Az ajánlat lepecsételt, zárt bo­rítékban 1925. február hó 15-ének esti 8 órájáig a Zalai Közlöny szer­kesztőségéhez (Nagykanizsa, Fő-ut) nyújtandó be. 2. Az ajánlathoz melléklendő egy természetes nagyságban teljesen el­készített mintadarab, amely a ren­delkezésre bocsátott terv és munka- leirás szerint készítendő. 3. A szállítandó kövek ennél rosz- szabb minőségűek nem lehetnek. Amennyiben a vállalkozó gyengébb minőségű köveket szállítana, azok visszautasittatnak, ismételt esetben a további munka a vállalkozótól birói beavatkozás nélkül megvonható és a íöbbköltség tőle követelhető. 4. Amennyiben az elhelyezés meg nem felelő módon történik, az ösz­Benő hasonló módon szenvedett. Az idő mégis múlt. A napok las­sabban teltek, mint azelőtt, mikor az egymás mellett töltött órák mint röpke pillanatok peregtek le életük homokóráján. Mindketten az emlé­kekből táplálkoztak, de hiányzott életükből az a melegség, mely annak reménytelen sivárságát enyhítette volna. De szivükben mégis ott lap­pangott az igaz szerelem győzel­mébe vetett rendíthetetlen hit és bíz­tak valami eljövendő csodában, mely véget fog vetni szenvedéseiknek . . . S a csoda előbb következett be, mint talán remélték. Renátát a bánat súlyos betegségbe döntötte. Az orvosok már lemondtak az életéről. Heves lázában csak Benő nevét lehelték ajkai s szivé­nek egyre sebesebb lüktetése vég­veszedelemmel fenyegette. Környe­zetének az utolsó pillanatban mentő gondolata támadt: elhívták beteg­ágyához Benőt; . . . hátha ő még visszaadja az életnek a kínosan ver­gődő asszonyt. . . Benő sietve tett eleget a felszólí­tásnak. Talán tudatában is volt an­nak, hogy ha valaki, ő talán meg­menti Renátának az életét, mely egy volt az ő hitvány életével. Meg­jelent az asszony betegágyánál. Meg­valami, még olyan lényegtelen lé­pésre is elhatározta magát, előbb mindig megkérdezte Benőtől, hogy mit szól hozzá s ellenmondás nél­kül fogadta meg tanácsát, ha pedig nem volt mellette, önmagában tette fel a kérdést: mit szólna most hozzá, ha véleményét kérdezhetné ? S ilyen­kor mindig úgy érezte, hogy hallja Benő szavát, amint vagy helyesli, amit tenni akar, vagy az ő szelíd hangján figyelmezteti, hogy ezt vagy azt ne tegye. Füleibe csengett a férfinak kijelentése: Renáta, nem akarom, hogy a maga lelkének pa­tináját egy lehelet is elhomályosítsa. Nem volt egy szava sem máshoz, egy elhatározása, melyet nem Benő sugalmazott volna neki. Minden percben szinte azt érezte, hogy többé már nem szabad az elhatározása s egy idegen befolyásnak ellenállhatat­lan hatása alatt gondolkodik, érez és cselekszik. Hónapokig tartott lelkűknek ez az egymásba fonóclottsága. Az emberek nem értették meg a két léleknek ezt a tiszta testvérültségét; nem tud­ták elhinni, hogy lehet nő és férfi között olyan lelki kapcsolódás is, melyhez a testnek semmi köze. A féltékenység ördöge, a gyanúsítások fulánkjai éket vertek a két léleknek e legtisztább szerelme közé s — vál­niok kellett. Az embereknek legru- tabb tulajdonsága, hogy mert nem boldogok, szétrobbantani töreksze­nek mások boldogságát. . . — Látja, Benő, minket nem ér­tenek meg. Nekünk el kell válnunk egymástól . . . Álom volt és én maga után fogom lobogtatni könnyeimmel telesirt zsebkendőmet. . . Nem tehe­tek másképen — adta tudtára Re­náta elhatározását Benőnek. S nehéz szívvel bár, de szétvál­tak. A lelkűknek azonban nem pa­rancsolhatott semmiféle földi hatalom; a lelkűk csak tovább foglalkozott ! egymással és gondolatban egymás­nak, egymásért éltek. Renátára nehéz napok következtek. Hiába volt minden igyekezete, nem tudott a világ előtt az lenni, ami azelőtt volt. A veszteség megtörte; arcvonásai egyre mélyebben szán- tódtak bele korábban megelége­dettséget sugárzó arcán; lelkére borongós hangulat feküdt s környe­zete már-már komolyan aggódott egészsége miatt. Magába zárkózott lett; kerülte az embereket; ajkai köré fájdalmas vonásokat rajzolt lel­kének a boldogsággal vívott harca; testben-lélekben megtörte egy vesz­teség, melynek érzete mind fájóbban őrlődött be az ő végtelenül finom lelki világába. 1 lÉiiii-aldí it; ' c. füliÉi

Next

/
Oldalképek
Tartalom