Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-16 / 12. szám
2ALA1 KÖZLÖNY 1925. január 16. % csak kereskedelmi megállapodás. A bizottság a költségvetést elfogadja. A legközelebbi ülést péntek délelőtt tartják meg. Ruperték denunciálása Politikai körökben nagy hullámokat vert fel az a hir, amely a tegnapi lapokban jelent meg s mely szerint Nagy Vince, Rupert Rezső, Farkas István és Propper Sándor képviselők az Emberi Jogok Ligájához, ehhez a radikális és forradalmi szellemű intézményhez fordultak, elítélendő denunciálás formájában és hogy külföldi hatalom beavatkozását kérték a magyar kormány ellen a képviselői kivezetések és a passzivitással kapcsolatban. Maga a tény politikai szempontból semmi jelentőséggel sem bir, mert hiszen az Emberi Jogok Ligája nagyobb befolyás nélküli zártkörű intézmény, amelynek megnyilatkozásait nem igen veszik komolyan az egyes kormányok. Azonban arra elegendő hatalommal bir, hogy a Magyarországról terjesztett rágalmak továbbfejlesztését elősegítse. Gróf Bethlen István miniszterelnök kellő méltatásba részesítette tegnapi nyilatkozatában az Emberi jogok Ligájának szerepét és a legélesebb formában utasított vissza maidén momentumokat, ameiyek Magyarország ügyeibe való beavatkozást jelentenének. Más elbírálás alá esik a demokrata képviselők eljárása, akik teljesen Károlyi Mihály szellemének megfelelően megfeledkeztek a legparányibb loyalitásról is, amellyel az egyetemes magyar nemzetnek tartoznak és ezt az utat választották pártpolitikai céljaik előmozdítására. Kormánypolitikai körökben kialakult vélemény szerint méltán kiérdemelték ezen tettükért az egész nemzet felháborodását. A Ház összehívása A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága az egyes tárcák költségvetéseinek tárgyalásával immár annyira előrehaladt a délelőtt és délután folytatott üléseken, hogy péntekre már csak a miniszterelnöki tárca költségvetésének vitája marad. A miniszterelnöki tárca költségvetésébe kapcsolódik az Országos Földbirtokrendező Bíróság, a legfőbb állami számvevőség és a kormányzóság költségvetése is. Ezeknek vitáját a bizottság egy napi ülésein befejezve, a nemzetgyűlés szombatra való összehívásának mi sem áll útjában. Temesváry Imre főelőadó már hozzálátott jelentése elkészítéséhez, amivel péntek estig teljesen elkészül s igy a pénzügyi bizottság jelentését már a szombaton délelőtt összeülő nemzetgyűlés elé terjesztheti. Az 1924—25. évi aranyköltségvetés parlamenti tárgyalása hétfőn kezdődik meg. BELFÖLDI HÍREK A magyar föld természeti kincseinek felkutatása. Búd János pénzügyminiszter bejelentette, hogy a kormány a jövőben nagyobb figyelmet fog fordítani az ország területén található bármilyen hasznosítható anyag fölkutatására. Elveszített összes bányatermékeink lehető pótlása valóban kívánatossá tenné minél több olyan . nyagnak felkutatását, melyek ipari vagy bányászati tekintetben alkalmasak a kitermelésre. Erre a célra máris nagyobb összeget, körülbelül 17 milliárdot irányoztak elő. A nagyszabású munkát a pénzügyminisztérium kutató és bányászati osztályában végzik. E kutatások előterében az alföldi földgáz és olajkutatások állanak, amelyek a közeljövőben erőteljesebb mértékben fognak megindulni. Szappant főztek egy meggyilkolt holttestéből. A szentesi rendőrség őrizetbe vette Tompái Sziics Mária odavaló lakost, akit azzal gyanúsítanak, hogy megölte a hozzá gondozásra kiadott 60 éves gyengeelméjű Tompái Szűcs Sándor gazdálkodót, a holttestet feldarabolta és szappant főzött belőle. Az asszonynak állítólag Szilágyi Péterné személyében bűntársa is volt, aki azonban öngyilkosságot követett el. Az aranykorona szorzószáma a vámfizetésnél. A pénzügyminiszter rendelete szerint január 15-től bezáróan 31-ig a vámok és mérlegpénzek fizetése alkalmával, amennyiben a fizetés nem aranyban, hanem más törvényes fizetési eszközökben történik, egy aranykoronát 14.900 papirkoronával kell számítani. Elítélték a szegedi csempész- pör két fővádlottját. Annak idején 200 hamisított engedély alapján Szegedről 82 vagon köleská'sát és 6000 métermázsa tarhonyát csempésztek ki az országból. A törvényszék a hamis engedélyek gyártóit, Mäh Lajosnét félévi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre, Fajka János városi számtisztet egy évi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítélte. Prónay nem ad elégtételt Ranzenbergernek. Ismeretes, hogy a Léderer-üggyel kapcsolatban Prónay Pál — Léderer Gusztáv volt zászlóaljparancsnoka — és Ranzenberger Jenő őrnagy, Prónay utódja között affér támadt. Prónay egy úri társaságban rátámadt Ranzenbergerre. Prónay ugyanis egyizben már feljelentette Léderert különböző szabálytalanságokért, azonban az elintézést — szerinte — eltussolták. Prónay véleménye szerint azoknak, kik Léderert védelmükbe vették — és itt Ranzenbergerre célzott — nagy részük van abban, hogy Léderer oly vérszemet kapott. Prónay ezen nyilatkozata hivatalos útra terelődött. Ranzenberger őrnagy lovagias elégtételt kért Prónaytól megtámadtatá- sáértj — aki nem hajlandó Ranzen- bergernek lovagias elégtételt adni, de kész fegyveresen kiáltani vele a következő feltételek mellett: háromszori golyóváltás simacsövű nyolcszögletű párbalypisztoílyal, huszonöt lépés távolságból, tiz másodpercnyi célzási idővel, rendes töltésű zárt golyóval. Ha sérülés nem történik — utána kardpárbaj félolasz karddal, bandázs nélkül, szúrás megengedve — harcképtelenségig. Ranzenberger megbízottai a fegyveres kiállást elfogadva, tulszigorunak találták a feltételeket s kardot javasoltak, amit Prónayék nem fogadtak el. Prónay megbízottai visszautasították az ellenfél fegyverbirósági prepozícióját is és ragaszkodtak az első feltételhez, hangsúlyozva etégtételadási szándékukat. Az ügynek még folytatása lesz. Öngyilkos budapesti gavallér. Kollár Oszkár 28 éves fiatalember, ismert budapesti gavallér az olasz tengerparton öngyilkosságot követett el. A forgalmiadó reformja állandóan foglalkoztatja az érdekelt köröket s a pénteki tanácskozáson folytatják a megbeszéléseket. A helyzet most az, hogy a pénzügyminiszter nem zárkózik el a reformok elől, ha garanciát kap arra nézve, hogy az uj rendszer nem fogja csökkenteni a forgalmi adóból várható bevételeket. Az érdekeltségek is körülbelül megelégednének már azzal, hogy a beszedési eljárás egyszerüsitessék és a zaklatástól meneküljenek. A lényeges engedményektől az adó nagyságát illetőleg eltekintenek. így va- szinüleg hamaros megegyezéssel végződik a megindított mozgalom. Kirabolt miskolci kereskedő. Krémer Árpád miskolci kereskedő egyedül volt lakásában, amikor két ijesztő külsejű férfi berontott hozzá és revolverrel fenyegetve fölreteper- ték és összekötözték. Mig Krémer tehetetlenül hevert a földön, a két ismerétlen alak felfeszitette vaskazettáját és abból 35 millió korona készpénzt raboltak el. A két elmenekült rablót a rendőrség nagy aparátussal keresi. Kereskedők és szabók a csempészés ellen. A konfekciósok, szőrmések, divatkalapkészitők nagy mozgalmat indítottak oly irányban, hogy a vonatokon szakemberekből álló repülőbizottság ellenőrizze azt, hogy kik azok, akik vámmentesen hoznak be árut. Egyes szakmák kiakarják oktatni a hivatalos tényezőket, hogyan lehetne hatályosabban ellenőrizni az utasok podgyászát és felismerni a trükkök dacára a csempészett uj árut. Lendvai Istvánt vád alá helyezték ceglédi beszéde miatt. A kecskeméti törvényszék vádtanácsa tegnap foglalkozott Lendvai István nemzetgyűlési képviselő ügyével. A kir. ügyészség ugyanis inkriminálta Lendvainak a ceglédi választási küzdelemben mondott egyik beszédét. A vádtanács Lendvait az ügyészi indítvány értelmében becsületsértés és rágalmazás miatt vád alá helyezte. Anyasziv Irt« : Finta Sándor (2) Az öreg sóhajtott szomorúan a fiatal asszony helyett. — Hát a gyerekek ? Kiváncsi vagyok rájuk: mennyit nőttek, okosodtak ? — Lent rosszalkodnak az udvaron. Majd fölhívom őket. — Nem, ne, leányom, csak hadd játsszanak! Majd elfoglalatoskodom én addig valami segíteni valóval. — Ugyan, mama, dehogy engedem ! Hiszen fáradt. Annyit cipe- lődött. — Ó, drága leányom, megszoktam én a munkát. Az ember csak huz-von egész életében. Pihenésre csak akkor jut, ha majd a temetőbe kerül. A fiatalasszonyt megdöbbenti ez a komoly életbölcsesség. Csak néz figyelve az öreg arcra, amelyen ott mosolyog szelíden az Istenével számolt lélek csodálatos megnyugvása. Nem tud felelni. Hallgat zavarodottan. Hol vannak ökrmég ettől a szelíd békességtől ? Ők még a panasznál, zúgolódásnál tartanak ... A csöndben az öreg kéz halkan bogozni kezdi a puttonyban levő nagykendő csomóját s előkeriti a szatyrokba rejtett mákot, diót, vajat, túrót, aszalt gyümölcsöt és sorra adogatja a menyének, akinek arcán kibuggyan az öröm, a néhány napos, jó élet vidám reménysége. — Ennyi mindent, mama! Ennyi sok jót! Megse tudjuk hálálni sze- retetét. Megcsókolja az öreg arcot. Majd a föltárult jókat kóstolgatja asszonyos kíváncsisággal, leplezetlen torkossággal. — Milyen finom! Milyen pompás! Jaj de jó! — hangzik a csiklandott inyü dicséret össze-vissza, mire az öreg csak ennyit jegyez meg: — Azt akarom, hogy legalább egy pár napra, amig tart belőle, otthon érezzétek magatokat, Hegyfalun. — Jó is a mamáéknak! — vallja be a nyalakodó menyecske, mialatt szekrénybe rakosgatja az ajándékot és nem is sejti, hogy az öreg lélekben milyen harc indult a felelete miatt. — Hát iszen nektek is lehetne ilyen jó sorotok. Tejben-vajban füröd- hetnétek, ha akarnátok. Mink már régen ezt akarjuk, ezt tervezgetjük. Az asszonykának újabb ajándékok, pénzbeli támogatások jutnak az eszébe és csillámló szemmel mondja ki a vágyát: — Ó, de jó volna, mama! Az öreg asszonyt megtéveszti az öröm. Maga is fölvidultan, siető szókkal folytatja: — Iszen azért gyüttem. — Igazán? — csapja össze kezét a menye. — Azért, azért! itt a plébános ur levele is. — Kinek a levele ? — A plébános urunké, aki az állás ügyiben irt. — Miért? — döbben el a fiatal- asszony tekintete. — Hát Péternek, hogy jöjjön haza, vezérölje a népet 1 Hadd szeressük valamennyien 1 A menyecske vonagló szájjal felel: — De hisz ez lehetetlen, Péter ezt nem akarhatja, mama. — Miért nem, ides leányom ? Iszen magad is az előbb emlegetted, milyen jó sorunk van! Nektek is az lesz, meglátjátok. — Jó, jó. Maga nem érti ezt, mama. Eltemetkeznénk ott, az Isten háta mögött. Most az öregasszony döbben el. Hát igy is lehet gondolkodni az ő kis fészkükről, ahol Péter is a legboldogabb napjait töltötte. Hallgatja, hallgatja a menyét és minden szavával távolabbnak, idegenebbnek érzi. — Nem tudnánk ott senkivel barátkozni. Magam se értek a gazdasághoz. A gyerekek is eldurvulnának. Egészen elparasztosodnánk. Az öreg szemek elnyilnak erre a kegyetlen szóra. Rémült eszmélés lobbanik föl bennük. — Elparasztosodnátok ? — gondolja el zakatoló aggyal újra és újra. — Elparasztosodnátok? — jajdul meg a szive is, de csak hallgat, hallgat a tátongó sirüreg. A fiatalasszony maga is érzi a borzasztó ítéletet, magasabb stilus- ban igyekszik megmagyarázni úri igényeiket: — Az embernek vannak, mama, kulturális kötelezettségei is. — Igen! — motyogják gépiesen az öreg ajkak, de csak azt sikoltozza belül a lelke, hogy elparasz- tosodnának, eldurvulnának miközöt- tünk 1 Ők is, gyermekeik is ? A menyecske beszél, beszél. Az öreg semmit sem ért már belőle, csak a kegyetlen valóságot érzi. Sejtette ő ezt a szive mélyén, mikor semmi sem úgy kezdődött, ahogyan elképzelte magában boldogan a hosszú ut alatt. Nagy robajjal ront rájuk a két gyerek. — Mama, éhes vagyok! — nyafog a nagyobbik. — Hát a nagymamát meg se látjátok? — mondja nyájaskodón az anyjuk.
