Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-28 / 22. szám
64. évfolyam, 22. szám Nagykanizsa, 1925 január 28, szerda Ára IHÖO koren» POLITIKAI NAPILAP Sxerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla Előfizetési ára: Egy hóra 30.<300 korona Három hóra... .................. 90.000 korona A MÁSODIK KÜLFÖLDISKŐLCSÖN A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén hangzott el az az óhaj, hogy szükségünk lenne egy második külföldi kölcsönre. Az óhajra mintha az egész ország közgazdasági, kereskedelmi és ipari életének tényezői rezonáltak volna. Mintha mindannyiunk bensejéből kipattant óhaj és törekvés nyilvánult volna meg a felszólaló honatya aja- kán keresztül. Hiszen tényleg a magyar szanálási periódus azon fokán állunk, hogy elmondhatjuk magunkról — elveszítettük atyáinktól öröklött jussunkat, elköltöttük barátaink nyújtotta segélyforrásokat és most, most kihez, hová menjünk? Nem vagyunk sötétlátók, legke- vésbhé jósló Szinuszok, csak nyitott szemmel nézünk körül az országban és leszűrjük a gyakorlati élet tanulságait és ebben nem tud bennünket befolyásolni, vagy más tónusra hangolni mister Jeremiah Smith leg- rózsásabb jövővel való* kecsegtető, jelentése a konszolidáció utján haladó Magyarországról. Mert saját magyar testünkön érezzük. Azért tudunk min- denekfeleti tárgyilagosak lenni. A magyar politikusok egy része és a kormányzat annak idején úgyszólván egyetlen kártyára tették fel az egész magyar jövőt — a külföldi kölcsönre. Ha megkapjuk a külföldi kölcsönt: az ország uj életre kap, uj erőt nyer, friss vérkeringés hatja át az egész beteg magyar organizmust és mihamar a gyógyulás útjára tér ez az ország — volt a fül számára kellemes csengésű jelszó. Hát megkaptuk a külföldi kölcsönt. Ha mindjárt jóval kevesebb volt is az összeg, mint amennyit kértünk, de megkaptuk ás — első kötelességünk lett volna a kapott pénzből a szenvedő ország részére szükséges „gyógyszerek“ beszerzéséről gondoskodni. Elsősorban a sok ezer és százezer pihenő magyar mánkáskezet foglalkoztatni és kenyérhez juttatni és ilyenformán a tömegekben dúló mélységes elkeseredést levezetni. Száz és ezer teendőnk lenne, száz és százezer munkanélkülit tudnánk foglalkoztatni és súlyosan nyomorgó tömegek gondbarázdáit arcukról kisimítani. Mennyi ipari produktumot, tömegcikkeket hozunk be külföldről, miket Magyarországon olcsóbban lehetne előállítani és velük nemcsak a belső piacot, de más nemzetek piacát is ellátni. Hány szünetelő gyár, ipari üzem. és egyéb vállalkozás kénytelen szünetelni a kellő tőke hiányában. Ezeket életképessé tenni, nekik a létükhöz szükséges anyagi erőket rendelkezésre bocsájtani, a legmesz- szebbmenő kedvezményeket biztosítani, — lenne elemi kötelessége a helyes szanálási politikának és a külföldi kölcsön okszerű felhasználásának. Hitel a közép és kisiparnak, a kereskedelemnek, a mezőgazdaságnak és mindenkinek hóna alá nyúlni, aki termelő munkával az ország újjáépítését szolgálja. Gyümölcsöztető beruházásokat eszközölni, hogy a milliárdos kamatok is ennek a révén legyenek fedezhetők, ne pedig az adóalanyok agyon- nyomoritása árán. A lakáskérdés megoldására uj bérházak építése, az általános népjólét előmozdítására szociális és népjóléti intézmények alakítása, melyek nagyban leszerelnék a rettentő elkeseredést, deprimáltságot és kétségbeesett hangulatot. És ha ez megvan, akkor a kulturális hiányok pótlására kerülhet a sor. De csak azután. Amikor adva van a lehetőség arra, hogy minden ember, aki becsületes munkával akarja megkeresni mindennapi kenyerét, azt meg is keresheti. Azonban ha visszatekintünk az első külföldi kölcsön felhasználási módjára, azt látjuk, hogy noha mindezek nagyon bőségesen be voltak ígérve, vajmi kevés realizálódott meg mindezekből. Mintha a magyar életprogramtól messze letértek volna és kényelmes és biztos célhoz vezető utak helyett az illetékes tényezők mellékutcákat használtak volna fel, melyek a gyógyulás útját messze maguk mögött hagyják. Valóságos pazarlás folyt a magyar állam pénzéből. A hirtelenül pénzhez jutott szegény ember esete jut az eszünkbe, aki mikor pénzhez jutott, mindenkivel éreztette, hogy pénze van és mindenki számára fizetett valamit. Ne értsenek félre, ha itt a tisztviselő kérdést most felvetjük. Mindenki tudja, hogy mi mindenkor a tisztviselők mellé állottunk. Mindenkor hirdettük, hogy tisztességes fizetéssel és biztos egzisztenciával kell honorálni a magyar tisztviselő becsületes munkáját. De éppen a tisztviselők érdekében nem tartjuk megengedhetőnek a „szanálásnak“ azt a módját, mely száz és háromszázmillióval végkielégit egy-egy állami tisztviselőt, esetleg még annak nejét is, vagy nyugdíjelbánás alá vonja és más szaknál állandó és nyugdijképes állásba fogadja vissza ugyanazt a „végelbánás alá vont“ tisztviselőt és döbbeni állását más erővel tölti be ismét, mig sok ezer más, családos tisztviselő az utcán várja elhelyezését. Ez valóságos elherdálása a magyar állam pénzének, a külföldi kölcsönnek. Senki sem gondolta igy a „szanálást.“ És mindaddig valóságos anarchia fog uralkodni ezen a téren, mig az illetékes tényezők nem az igazság és méltányosság álláspontjára helyezkednek. ^ ' Nem lehet addig „szanálásáról beszélni, ha Smith bármilyen rózsásnak is „festi“ a magyar jövőt, mig a magyar közalkalmazotti problémából magyar lelkiismereti kérdést nem csinálnak az illetékes tényezők. Megközelítőleg sem kerültek volna any- nyiba a magyar államnak még évekre menőleg, ha az eddigi tisztviselői kart megtartja, mint amennyibe került ez a B-listás rendszer. Ily körülmények között nem csodálkozunk azon, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy fogytán van a külföldi kölcsön és újabb súlyos kérdőjelek merednek az ország vezetői elé. A külföldi kölcsön sokkalta hamarabb jutott a végére, amint azt gondolták. De a pénznek ilyetén felhasználása, az igényeknek szinte máról-holnapra való fokozása mellett nem is lehetett máskép. Hálásak vagyunk azoknak, akik jóakarattal, nemes szándékkal voltak azon, hogy a porból bennünket felemeljenek és a nemzetek szövetségének asztalához segítsenek. Hogy nem úgy történt, ahogy mindannyian akartuk, — az ország vezetőségén múlott. Szükségesnek tartjuk ilyen körülmények között a másik külföldi kölcsön kérdését a leghatározottabb formában felvetni. Mert ezen az utón, félúton nem állhatunk meg. A beteg magyar test nem küzdötte még át magát a krízisen. Nem vagyunk túl a veszedelmen. Újabb élenyre, újabb orvosságra van szükség, melyet hisz- szük, most már az első kölcsön fel- használásának tanulságaival fogják felhasználni az ország javára. Szükségünk van a második külföldi kölcsönre, hogy az állam épületét teljesen tető alá hozhassuk, hogy újabb beruházásokkal gyümölcsözte- tővé tegyük, nehogy minden kamatot és minden terhet a roskadozó magyar adófizető polgár legyen kénytelen viselni. Szükségünk van a második külföldi kölcsönre, hogy minél több gyárkéményből eredjen fel a füst és hangozzék fel a gépek zakatolása, a dolgos magyar munkáskezek imája. Hogy teljenek meg a műhelyek és a kisiparos, a kereskedő, a vállalkozó, a földműves munkáján áldás és jólét fakadjon. Hogy a magyar művelődés, a magyar nemzeti gondolat uj erőforrásokhoz jusson és a sokat zaklatott, szenvedett és megtépett ország végre nyugvópontra jusson. Ilyen második külföldi kölcsönnek az útját szívesen egyengetjük és mint elkerülhetetlenül szükségest szívesen üdvözöljük. (Dr.) A katonai ©üafiSpsés eddigi módja tovább is fennmarad A köStsésjwetási tritsa — A ^aílÍ€ss«kése5Sés — As újabban isa@ggwáiaszi©tf képviselők mandátuma Budapest, január 27 A nemzetgyűlés mai ülésén Zsitvay Tibor alelnök elnökölt. A költségvetés általános vitájának folytatásánál elsőnek Erődi-Ha-rrach Tihamér az Alföld problémájával foglalkozott. Erinek a földterületnek társadalmában van a magyar nemzet nagy tartaléka — mondta. A termelést mindenütt organizálni kell s ez főleg a szőlő és gyümölcstermelésre áll. Nagy arányú a gyermekhalandóság, a kormány minél előbb nyújtson be törvény- javaslatot a gyermekvédelemről. — Budapesten és környékén annyi a fiatalkorú bűnöző, mint Londonban. Rendezni kell az ügyvédi gyám- és aggkori ellátást s a bírói tekintély és függetlenség fenntartása érdekében minden lehetőt el kell követni. Kiss Mihály kifogásolja, hogy a költségvetésbe 6500 aranykorona van felvéve a miniszterelnök autóhasználatára. Hangoztatja a numerus clausus szükségességét. Sürgeti az operaház további beépítését. A gyermekbetegségek leküzdésére igen kevés összeg van előirányozva. Tiltakozik ellene, hogy a magyar szociáldemokraták ügyeiket a külföldi fórum elé vigyék. Kívánja a munkanélküliség elleni biztosításra I vonatkozó törvényjavaslatnak mielőbbi benyújtását s a numerus clau- susnak a gazdasági térre való kiterjesztését is. Határozati javaslatban utasítani kéri a kormányt, hogy a zsidóknak a földbirtokokra, házakra, állami és magánhivatalokra, nagyüzemekre és bankokra való térfoglalásáról terjesszen részletes kimutatást a nemzetgyűlés elé. Kéri az életjáradékok valorizálását. Szomjas Gusztáv felszólalásában kijelenti, hogy a szanálás és a külföldi kölcsön segitségével néhány hét alatt stabilizáltuk a koronát és lehetővé tettük a gazdasági talpra- állást. A teljes íalpraáilás csak a magángazdaságok megerősítése utján érhető el. Hangsúlyozza a földreform mielőbbi végrehajtásának és a többtermelési folyamat megindításának szükségességét. Nem érti, hogy a stabil korona mellett miért kell 50—60% kamatot adni a kölcsönért. A többtermelés akadálya a falu elmaradottsága, a nép szervezetlensége, továbbá az utak hiánya és rossz állapota. Sürgeti az útépítés és karbantartás fontosságát s ezzel kapcsolatban a vasúti tarifa csökkentését egyes mezőgazdasági cikkekre vonatkozóan. Megállapítja, hogy ma a gazdaságokban a károk elleni védekezés csökkenőben van. Súlyos gondot
