Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-23 / 18. szám
64. évfolyam, 18. szám Nagykanizsa, 1925 január 23, péntek Ära (800 korona Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 Interurban-Telefon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempeíen Béla — .... «Ml IIHMIWH >WWOHHBWBMWIBM—■ Elő fizetési éra: Egy hóra 30.000 korona Három hóra....................... 90.000 korona ELÉG VOLT A MAGYARGYALÁZÁSBÓL Csak nem tud ez az ország nyugvópontra jutni. Ha Benes kifáradt magyarellenes kirohanásaiban, felváltja Bratianu dührohama, amely vetélkedik Bel- grád gyülöletpolitikájával. Minden kis szenátor és politikai kecskepásztor öltögetheti reánk a nyelvét azon a címen, hogy a kisantanthoz tartozik, amelynek joga van Magyarország ügyeibe beavatkoznia. Es ha ez igy megy tovább, maholnap megérjük még azt is, hogy Zsivanyeszku miniszter borbélya nyilatkozni fog a magyar kérdésről és a konak őrmestere jegyzékben magyarázatot kér az uj magyar rendőrségi sisak Zrinyi-korabeli alakja miatt. Nem mosolyogni való szarkazmus szól belőlünk, de mintha az önálló és független Magyar- ország külügyi képviselete több nemzeti öntudatot, több fölényt, erősebb kezet tanúsíthatna olyan esetekkel szemben, amikor a szuverén magyar állam legbelsőbb ügyeibe illetéktelen elemek beavatkoznak. Nem hallunk sehol egy diplomáciai tiltakozást; egy rövid, de határozott és erélyes vétót, egy dörgedelmes netovábbot. Elvégre a bevett nemzetek családjához tartozunk. A Népszövetség tagjai vagyunk, akinek határozmányait nekünk is respektálnunk kell. Miért legyen Magyarország az egyedüli hamupipőke, akinek védelmére senki sem szólal fel? A néhanapján kijutott angol vállveregetés, az udvarias francia bók, a semleges barátok jóakarata ne szédítsen el bennünket. Vajmi ritkán láttunk komoly cselekedeteket és felszólalásokat Magyarország érdekében, mikor azok helyénvalók lettek volna. Magunk kell, hogy sarkunkra álljunk, magunk kell, hogy védelmezzük magunkat, akiknek egyetlen jóbarátunk nincsen a magyarok Istenén kívül. A magyar presztízs elhalavá- nyulásának tudhatok be az olyan esetek, amelyek legutóbb a párisi Emberi Jogok Ligájának ülésén történtek, ahol a magyar igazságszolgáltatás alól megszökött „emigránsok“ megrendezése mellett büntetlenül lehetett izgatni monsieur Braschnak a mai Magyarország ellen. Az egész világ közvéleményének figyelmét hivták fel a „magyar helyzetre“, ahol „nincsenek közszabadságok, ahol nincsen demokrácia, csak erőszak és terror.“ Hát igenis, Magyarországon erőszak van, mert Magyarország respektálta azt, amire a népszövetségi tagság kötelezi. Magyar- országon terror uralkodik, mert itt nem lehetett volna megtartani egy olyan gyűlést Basch professzor előadásával és a magyar hatóságok nem tűrték volna meg a francia nemzet elleni izgatást. Igenis, itt nincsenek közszabadságok, mert Károlyi MiBudapest, január 22 A nemzetgyűlés mai ülésén folytatták a költségvetés általános vitáját. Ditüch Ödön az ellenzék egy részének távolmaradásáról szól. A tegnapi ülésen Kállay Tibor beszédére az ellenzék komoly része is megjelent, mert tudták, hogy a nagy- fontosságú beszéd kihatással lesz egész közéletünkre. Az ellenzék egy része, úgy látszik, nem tudna beleszokni a rendbe, a fegyelembe s azért nem mer bejönni, mert nem érzik magukat elég erősnek a komoly munkára. Nem sajnálja, hogy távol maradnak, mert örömmel konstatálhatja, hogy amióta nincsenek itt, azóta a tárgyalások a legkomolyabban folynak és mód és idő adatik a jobboldalnak, hogy komoly, értékes beszédeket zavartalanul mondjanak. Nagy elismeréssel szól Kállay Tibor tegnapi beszédéről és igazat ad Alföldy Bélának abban, hogyha nem segítünk a közegészségügyön, akkor hiába minden kulturális és közgazdasági politika — az országnak el kell pusztulnia. Rettenetes képet mutat a közegészségügyi statisztika. Az elmúlt évben a született gyermekek 50 százaléka meghalt, a másik 50 százalék fele nyomorék. Ezt részben a háború borzalmai, részben a rossz egészségügyi viszonyok okozzák. Az intenzív testnevelésre kevés a 81 ezer korona, amelyet erre a célra hály elvégre mégsem sétálhat a Kossuth Lajos-utcán szabadon. Igen, itt tombol a Betnlen-terror, mert nem engedhető meg, hogy a magyar parlament a világ gunytárgyává süllyedjen és a nemzetek államférfiai elitélő példa gyanánt idézzék a magyar népképviselet házát, mint amelyiknek szintje még a szkupstinánál is alul van. Szerefnők látni, ha a magyar diplomácia, a magyar külügyi képviselet végre felemelné tiltakozó szavát az ellen, hogy a francia fővárosban, a francia hatóságok jelenlétében Basch professzorok beleavatkozzanak a szuverén magyar állam belső ügyeibe és tőlünk megszökött gonosztevők sárral dobálhatják meg szent Hungáriát. Elég volt a inagyargyalázás- ból! b. R. fölvettek. — A testnevelési törvény végrehajtását nem lehet ily kis ösz- szeggel megvalósítani. Sürgeti a tornatanár-képző intézetek felállítását, mert szükségünk van rá hogy, az uj generáció teljes testi épséggel tudja megvívni az életben harcát. Azután szól a mai nagy játékszenvedélyről. Állítsák föl a játékbankot, de adóztassák meg úgy, hogy a befolyó összegből fontos feladatokat oldhassanak meg. A költségvetést elfogadja. Láng János elsősorban az adókivetések terén észlelhető anomáliákról emlékezik meg. Egységes köz- igazgatási rendeletekre van szükség, nem pedig a polgárság megfélemlítésére. Nem látja az adókivetésnél az egyenlő elbánás elvét érvénye' sülni, mert a nagybirtok relative sokkal kevesebbet fizet, mint a bir- toktalanok. A nyugdíjügy igazságosabb rendezését kívánja, különösen a tanítóknál. A költségvetést elfogadja. Forster Elek a költségvetésnek azokat a részeit vizsgálja, melyek a gazdatársadalmat érintik. Hitelre van szüksége az agrár társadalomnak, mert ha még egy ilyen rossz termés lesz, akkor vége lesz a gazdatársadalomnak és az országnak. Olcsó hiteleket kér a gazdák számára, mert termelni nem lehet úgy, hogy a Nemzeti Banktól 12%-ra kapott pénzt 40—50—60, sőt tud egy esetet, hogy 104%-ra adják ki. S^'Meg kell vonni a hitelt azoktól a pénzintézetektől, amelyek uzsoráskodnak. Óriási a gazdatársadalomra rótt teher s ennek az összeroppanás lesz a következménye. Kifogásolja, hogy a többtermelés érdekében nem történt semmi. A kormány nem engedi bejja Ford-gépeket, pedig ezekre szükség van és itt nem gyártják. A szőlőművelés elősegítéséről és fejlesztéséről szól ezután, majd bírálja az állami birtokok jövedelmezőségét, melyek egyáltalán nem kielégitöek és nagy vissxaesést mutatnak. Kifogásolja azt is, hogy az állami birtokok a kimutatások szerint igen keveset jövedelmeznek. Áttér ezután a gyermekvédelem kérdésének tárgyalására. Kritizálja az állami gyermekvédelem mai módját. A Balaton kérdéséről szólva felemlíti, hogy a kormány is részes a Balaton felvirágoztatásának megakadályozásában, mert az utakat és fontosabb vasúti összeköttetéseket nem építteti ki. Pedig ezek a kiadások inkább takarékosságot jelentenek, mert bőségesen meghoznák kamataikat. A Balaton elhanyagolását bizonyítja az is, hogy még ma sem állították helyre azokat a telefonvonalakat, amelyeket a vörösök leromboltak és ma, amikor vidéken olyan féktelen izgatás folyik, vannak járások, amelyeknek még központjában sincsen a jegyzőnél telefon. A költségvetést nem fogadja el. Pintér László a szélsőbaloldali ellenzék magatartásával foglalkozik és az Emberi Jogok Ligájának döntéséről beszél. Megállapítja, hogy ennek a ligának a hatásköre nem is terjed ki arra a térre, mely a magyar ellenzék biztatására az ismert határozatot hozta. A liga már több ízben megmutatta, hogy nagy elvi kérdésekben egészen tehetetlen. A ligának most sem lett volna szabad magyar törvényhozók biztatására a magyar politikai ügyekkel foglalkoznia. A pasz- szivitásnak, a politikai sztrájknak a közéletbe való bevitele épen azoknak a munkája, akik szoros kapcsolatban állanak Károlyi Mihály személyével. Ilyen passzivitás okozta Németországban a márka zuhanását és a Ruhr-vidék megszállását. Azt ajánlja, hogy az ellenzék kövesse a Deák Ferenc mondását: A rosszul begombolt mellényt fel kell nyitni és újból kell begombolni. Az ellenzék vegye revízió alá mostani politikáját. Körülöttünk a nemzeti kisebbségek elnyomása tombol, a börtönök tele vannak magyarokkal. Ha a liga ezt nem látja, miért avatkozik bele a magyar ügyekbe? Ez a munka hasonlít ahhoz, amit Scotus Viator folytatott esztendőkön a magyarság ellen. Mint a honi kisebbségek képviselője, a nemzetgyűlés elé hozza a horvátok tiltakozását a szerb elnyomás ellen. Tankovics János szólal föl ezután. Az ellenzéki oldalról elhangzott támadásokra reflektálva kijelenti, hogy a kormánypárt táutorithatatlanul haA költségvetési vita A gyermekhalandóság napf számaránya — A testnevelés fejlődése — A Balaton kérdése a nemzetgyűlés előtt Sürgetik az általános hadkötelezettséget
