Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-10 / 7. szám
4 ZALAI KÖZLÖNY 1925. Január 10. Piros sapkás (szentimentálisán): Az igaz ; mert az mindig olyan meghatókat játszik. Fehér sapkás (finomkodva): És az életből . . . Piros sapkás (helybenhagyólag): Ja . . . Mindketten elhallgatnak és nézegetik a mozi plakátjait. Piros sapkás (kis vártatva): Hogy megy néktek? Fehér sapkás: Ojjé ! dosztig vagyunk már a kabátokkal. Az idén, hogy a részletfizetés megindult, minden tisztviselőné kapott télikabátot. Már éppen nyakig vagyunk. Hát nálatok ? Piros sapkás: Ez a mi esetünk is. Hanem a báli ruhákkal van nagy muri 1 Majd megszakadunk . .. Fehér sapkás: A varrásba??? Piros sapkás: Szépen! — a nevetésbe. Fehér sapkás (megértőleg): Ja ? hát nálatok is... Piros sapkás: Na — ná — nem! — Soha ennyit nem nevettünk a kundsaftokon, mióta azok a cikkek az újságban megjelentek; hetekig erről folyt a varrodában a téma. Mérgesek voltak a mamák, a lányok, meg a mi kisasszonyunk is. Csak mi nevettünk sokat rajta. No aztán ez be is adott az idei báli ruháknak. Fehér sapkás .Hát ez a baj! Az én kisasszonyom is csakhogy meg nem pukkad... Piros sapkás: Nevedébe? Fehér sapkás: Dehogy; mérgébe. De hogyisne, a csuda látott ilyen murit? Az én kisasszonyom azt mondja, hogy az idei bál olyan lesz, mint egy bérmálás a fehér ruhás ártatlanságoktól. Piros sapkás: Ne félj, nálunk is csnr<iíjünA c^ycutd *i üW;;°üíf'egy olyan cukin szabadot, hogy guszta nöci legyek benne“ ; tavaly mind ezt mondta. Most meg ezzel jön valamennyi : „Kisasszony, édes, egy végtelenül, egy lehetetlenül szolid ruhát csináljon, de olyant, hogy a mimóza virág vagy egy nebánts virág — tüzes liliomként hasson mellette. Fehér sapkás: Nálunk is ma egy hölgy, ki mindig azt hajtogatta: „Kisasszony, édes, csak mindennapit ne .... kissé határozottabbat merészebbet; az átlagot gyűlölöm, abban nem érvényesülhet a mai nő . ..“ Piros sapkás: Nos és ? ? Fehér sapkás: Ma? — egy fekete crepe-de-chine ruhát akar — simát — komolyat. A kisasszony mégis jegyezte, hogy tán bűnbánó Mag- dolna-jelmezt akar. Majdnem megsértődött. Mi meg betegre nevettük magunkat; hát nem érdekes ? ? Piros sapkás: Az én főnöknőm szidja is a kezét annak a „házasulandó fiatal embernek, aki a tollat megragadta“, mert a varrónők feje fő most, hogy a bizarr hortensiákból miképen csináljanak naiv mezei virágokat — igy mondja a kisasszony. Fehér sapkás (fölénnyel): Mire föl ? Lásd se a Pápa, sem a világ összes püspökének a rendelete nem ért el annyit, mint egy házasulandó fiatalember újságcikke. Mennyit törik a fejüket a kisasszonyok, hogy ki lehet az illető? Ezt a fiatalembert érdemes lett volna a karácsonyi kirakatba kitenni. Hát nem?? Csöngetnek. A piros meg a fehérsapkás egymásba karolnak, bemennek a moziba, hol bizonyára Henni Porten százezredik elbukásán köny- nyeznek vagy az élet ezer bolondságán vihognak, kuncognak tovább. B—i R—a NAPI HÍREK NAPIREND Január 10, szombat Római katolikus: Vilmos p. Protestáns: Melánia, Izraelita: Tebeth hó 14. S. Vaj. Nap kel reggel 7 óra 46 perckor, nyugszik délután 4 óra 28 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint egyelőre száraz idő várható, később növekvő felhőzettel némi hőemelkedés és lecsapódás várható. Zrinyi-bál, hangversennyel egybekötött táncestély a Polgári Egyletben este fél 9 órakor. Mozi. Uránia: Öt órai tea. Világ: A bálna. Előadások este 7?7 és 1/29 órakor. Az idők tisztitó füzében a múlt mindig szebbnek tűnik fel, mint a jelen. Mennél távolabb esünk valamely eseménytől, annál inkább lekoptatják róla az évek annak érdességeit s patinával vonják be a történetet. így vagyunk az emberekkel is. A régen elhalt embertársainknak gyarlósága eltűnik a reájuk való visszaemlékezés melegségében s úgy látjuk, úgy ismerjük őket, mintha jobbak, melegebb szivüek, nemesebben gondolkodók, az embertársaikkal való együttérzésükben őszintébbek, bensőbbek, igazabbak lettek volna, mint a minők napjainkban mi vagyunk. Sőt, ha csak úgy husz-harminc évre, tehát a már emlékezetünk körébe eső időkre gondolunk vissza, tényként vUMíMMuirm,uk?m,n7HspiW$ban: jobban tisztelték, becsülték egymást; gyöngédebbek, figyelmesebbek voltak egymással szemben; a prepo- tens hang nem volt divat köztük s még a parancsokat is olyan formában osztogatták, mely úri modort tükrözött vissza. Azt mondják, hogy Tempora mu- tantur, et nos mutamur in illis: az idők változnak s mi velük változunk. Igen ám, de egyre modortalanabbak leszünk, egyre gyöngédtelenebbekké válunk,• napról-napra jobban ütközik ki belőlünk az ember ősi természete: az önzés, az egyéni érdek, a nyers hatalmi vágy s a kapzsiság. Nem igaz, hogy az embereknek társadalmi kulturáltságuk ma magasabb fokon áll, mint ezer évvel ezelőtt. Az alsóbb néposztályokra áll az, hogy ma felvilágosultabbak és kulturáltabbak, mint évszázadokkal ezelőtt voltak, de az úgynevezett intelligencia — egymás közti viselkedésében — egyre siilyed lefelé a lejtőn, melyre sok-sok idővel ezelőtt fel- emelkedett. Az amerikaiakról mondják, hogy amikor már nagyon terhesnek érzik a nagy egyenjogúságot, New-Orleafisba rándulnak át, hogy egy kis ósdi világnak frissítő szele járja át őket. Nekünk is hasznunkra válnék, ha olykor-olykor, mikor tobzódunk már a modern szellem félszegségeiben, visszaidéznék azoknak emlékét, kik az ö világukban üdébb légkört teremtettek maguk körül, lelkűknek tiszta kedélyével bearanyozták hozzátartozóiknak életét, megbecsülték egymást, felemelték azt, aki elbukott és szere- tetet árasztottak szét maguk körül. Ha ilyen szédületes iramban vágtatunk lefelé a lejtőn, melyre reá léptünk, Isten a megmondhatója, hogy néhány év múlva hol fogunk megállapodni a lábaink alatt egyre süp- pedékesebb utón . . . ? ' iksz — Alispán! rendeletek. Az alispán rendeletet intézett Nagykanizsa város vezetőségéhez a hadirokkantak, özvegyek és árvák központi nyilvántartására, — a hadikórház vízvezetékére, — a helypénzdijsza- bás bemutatására vonatkozólag. — A községi választói névjegyzék. A nagykanizsai községi választói névjegyzék összeállítására delegált bizottság az adóhivatal által összeállított névjegyzéket letárgyalta. A névjegyzékből kimaradt két választót felszólamlásaik következtében felvették a választók közé. A választók összes száma 3900. — Rendelet a szállodák ellenőrzésére. Az alispán rendeletet küldött a város vezetőségéhez a szállodák és vendégfogadók fokozottabb ellenőrzésére vonatkozólag. Több ízben panasz tárgyává tették ugyanis az alispán előtt, hogy a vidéki szállodák erkölcsrendészeti és tisztasági szempontból nem felelnek meg az előirt követelményeknek, igy például a használt ágynemüeket nedvesitve lepréselik s újra kiadják, mivel a fertőző betegségeket is terjesztik. Az alispán a minisztérium rendeletére hivatkozva a várost utasította rendszeres ellenőrzésre és vizsgálatok tartására és a felmerülő panaszok egyszersmindenkorra való megszüntetésére. A rendeletet közlik a helybeli szálló és fogadó tulajdonosok^ kai és bérlőkkel is. A rendelet ellen vétőkkel szemben a nyomban megindítandó kihágási eljárás során a legszigorúbban kell eljárni és a városnak tett intézkedéseiről határidőre — Óvókötelesek pótösszeirása. Az 1920. szeptember 1. és 1921. augusztus 31. közt született gyermekek szülői óvóköteles gyermekeik pótösszeirása végett jelentkezzenek január 15-ig a hivatalos órák alatt a tanköteleseket törzskönyvező hivatalban (Városháza, II. emelet 32.). — A mentők gyűjtésének eredménye. A nagykanizsai mentők Szilveszter-napi gyűjtése 11.285,027 koronát eredményezett a mentők céljaira. A Zrínyi Irodalmi Kör a katonatemetőért Nagykanizsa, január 9 b-oii ionníp 37 nlknánhoz. — A Jakoby-hangverseny. A nagykanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör ma este fél 9 órai kezdettel rendezi a Polgári Egylet termeiben táncmulatsággal egybekötött nagyszabású hangversenyét a nagykanizsai kulturház-alap céljaira. A hangversenyre sikerült megnyerni a nagykanizsai közönség előtt egyáltalában nem ismeretlen Jakoby Antal énektanárt, a kiváló dalénekest, akit a fővárosi lapok kritikusai „magyar Steiner“ néven aposztrofáltak. Jakoby mint pedagógus is elismert nevet vívott ki magának s neve külföldön sem ismeretlen. Tanulmányait Németországban végezte, mig később az ő tanítványai voltak Adler Adelina, Pilinszky Zsigmond, Dömötör Ilona, stb. A művészt egyébként Nagykanizsához kiterjedt ismeretségén kívül nyolc diák-esztendő emléke is fűzi, «amennyiben gimnáziumi tanulmányait a kegyesrendiek nagykanizsai gimnáziumában végezte. Az est iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg, hogy jegyek már csak korlátolt számban kaphatók a Krátky- tőzsdében és a Le/Y/zer-drogériában. — A kéményseprési dijak. A kereskedelemügyi miniszter a Nagykanizsa város képviselőtestülete által 2400 koronában megállapított kéményseprési alaptarifát tegnap leérkezett rendeletével december 1-től kezdődő hatállyal 2800 koronára emelte fel. A Nagykanizsán minden kul- tur-mozgalomban résztvevő és több akcióban vezető Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör nem feledkezett meg hazafiui és kegyeletes kötelességéről a ka- tonasirok sírkövekkel való ellátása érdekében megindított mozgalmunkkal kapcsolatban sem. A Kör, mely időt és fáradságot nem kímélve harcol városunk kulturális életének felelevenítéséért, tiz sírkő költségeivel részt kért magának ebből az áldozatból is s bebizonyította, hogy a kultúra lelkes, hivő harcosai az irodalom és művészet nevével együtt a nemes cselekedetekben megnyilvánuló hazaszeretetei is zászlajukra Írták. Mert a hősök emlékének ápolása nem csak vallási parancson alapuló kegyelet, hanem — ámbár akadnak, akik tagadják — hazafiui kötelesség. A kiontott tengernyi vér, a néma sirhantok, minden magyar embernek nem csak szomorú emlék, hanem szent fogadalom, uj hit, uj remény a feltámadásban és intő jel, hogy megbecsüljünk minden talpalatnyi magyar rögöt, minden, bármi csekély, erkölcsi vagy anyagi magyar értéket. Újabb hozzájárulások: A nagy- kanizsai Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör 10, Makáry Vilmos törvényszéki biró egy sirkő felállításának költségeit vállalták. Itt említjük meg, hogy a „Cser I készek a katonatemetőért“ cim cikkünkben nyugtázott hozzájá rulást a 74. sz. Törekvés-csapat ; tói kaptuk. A lejegyzett sírköve J száma 537, szükséges pedig 130C Egy-egy sirkő 70.000 koronáb , kerül. 1 A régebben történt, be nem l fizetett előjegyzéseket kérjük a | lehetőség szerint mielőbb befi- ! zetni szerkesztőségünkbe, hogy azt kamatoztatás végett a katona- ’ sirok-akció takarékbetétjének eddig 30 milliós összegéhez csatolhassuk. — Adományok. Zweig Imréné a Szentes-családnak és özvegy Far- sangnénak (Barakk) 50—50.000 koronát adományozott szerkesztőségünk utján Keller Mátyás halála alkalmával koszorú-megváltás dinén. — Tegnapi számunkban közölt egy pár téli lábbeli adományt egy szegény- sorsú iskolás gyermeknek nem Jancsecz, hanem Fűimen Imre cipész- > mester adta, — A városháza iktatója az elmúlt évben 20.119 számmal végződött. Hozzászámítva a pótiktatót 23.000-en felül van a városházán egy esztendő alatt beiktatott ügydarabok száma, vagyis naponta átlag 64 aktát iktattak be a városi iktatóban. — Hatóságsértés. A rendőrkí pitányság kihágási osztályának vezi tője Kohn Ignác Petőfi-utcai köre; márost hatóságsértésért 1 millió k( róna pénzbüntetésrejtélte.
