Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-09 / 6. szám
ZALAI KÖZLÖNY S nálja a jobb sorsra érdemes, dolgos feleségét és ártatlan két gyermekét. Papp István ügyében — noha már kétszeres zár és lakat alatt ül a kir. ügyészség fogházában — azért a vizsgálat még több irányban folyik. Dr. Mutschenbacher Edvin kir. törvényszéki tanácselnök, vizsgálóbíró ma délelőtt erős fedezet mellett fel- kisérteti a fogházból hivatali szobájába, ahol részletesen ki fogja hallgatni. A vizsgálóbírói kihallgás valószínűleg sok érdekes momentumot fog még leperegtetni. Értesülésünk szerint az egész ügy néhány napon belül teljes egészében tisztán áll az igazságügyi hatóságok előtt és misem áll útjában, hogy a vádirat még e hó folyamán elkészüljön. A bünügy eddigi állása szerint Papp István ügyében a főtárgyalást február hó első napjaira fogja kitűzni a főtárgyalási elnök, Kenedylmre dr. táblabiró, akinek tanácsa Vanderlics fölött is kimondotta annak idején a halálos ítéletet. 1925. Január 9. A megrótt férfiak — Levél a szerkesztőhöz — Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Mostanában rossz világ jár a nagy- kanizsai leányokra, asszonyokra. Igen sokan megszólják őket. Kezdődött az ügy azon az ominózus bálon 1 Én nem voltam jelen, hát nem szólhatok hozzá. Azután jött a dorgatórium a hócipők miatt, hogy: nincs hó s a hölgyek mégis hócipőben járkálnak. Ne haragudjék Szerkesztő Ur, de nincs egészen igaza 1 A hócipőt nem mindenki viseli azért, mert divat, hanem azért — mert fázik a lába. Itt mindjárt magamról beszélek, hogy tavaly a nagy havazásban, (mert makacsságból nem akartam az első hócipősök közt szerepelni), megfagyott a lábam. Ekkor elhatároztam, hogy a legközelebbi télen, divat vagy nem divat, de veszek — hócipőt. Úgy is tettem; azóta nem fázik a lábam s ha nincs is hó, száraz hidegben bizony hócipőben járok, mert nehéz, téli meleg cipőt nem bírok viselni. Sokkal kellemesebb egy régi, könnyű cipőre húzott hócipő, melyet a szobában levethet az ember. Tehát ebből a szempontból Ítélve a hócipőt, biz ez igen hasznos találmány, különösen a háziasszonyokra nézve, kik a piacon sokszor dermesztő hidegben kénytelenek lesni- várni a tejet hozó „sáskáikat. Hogy nem kecsesek a nők a hócipőben, hát Istenem, Szerkesztő Ur, fontos az, hogy mindig kecsesek legyünk és tessünk ? !... Egyszer az a bajunk, hogy az unszolid ruházatunkkal hívjuk fel a bálozó férfiak figyelmét, máskor meg nem keltünk tetszést, mert — mint a hócipőben — formátlanok vagyunk. Ebből is láthatja kedves Szerkesztő Ur, hogy nem olyan feketék az ördögök (már mint a kanizsai leányok), hogy mindenáron tetszeni vágynának! Harmadik bűn: „a második harisnya“. Ilyet eddig csak egyet láttam. Ez aztán már tisztára hóbort, mert ha valakinek igen fázós a lába, húzzon kamásnit, de nem „második" harisnyát, amely van is, nincs is a lábon. Összefoglalom a dolgokat, tehát ezek a bűneink: bálban túl mulatósak vagyunk, hócipőben meg formátlanok és ezért nem tetszünk. Én nem és valószínűleg sok leánytársam is nem hódítási szándékból, hanem egészségi szempontból viseljük a hócipőt. Hát muszáj mindig tetszeni és éppen a külsőnkkel hódítani ?! Van nekünk lelkünk és más értékes tulajdonságaink is; azt nem keresik a férfiak? Hócipőben is doboghat meleg szív, nemes érzés! Igaz Szerkesztő Ur, vagy nem?! Meg kell védelmeznem saját magunkat, mert most igen ránk jár a rúd. Hát a férfiak talán mások? Őnáluk nincs divat? És milyen szertelen ott is. Például nyáron. Hát miért járnak az urak térdnadrágban és mutogatják világosszinü harisnyákban cingár bokáikat? Ez talán esztétikus? A gazdász és vadászemberek járhatnak térdnadrágban, de városi ember, ki becsületes agarat még nem is látott életében, miért szaladgál vadász- vagy sportkosztümben irodába ? Ez aztán csak az érthetetlen ?! Vagy például télen : rövid nadrág, valami siejer-féle harisnya, vékony cipő és világos kamásni. Hát ez szép ? Ha valamelyik férfi azt hiszi, hogy ezzel hódit, nagyon téved! Rövid nadrág csak gyermekeknek és sportembereknek áll jól, de tollforgató embernek, — brr! — minden illúziónk elmegy, amikor ilyent látunk! Aztán nem veszi észre Szerkesztő Ur kérem, hogy nemcsak a hölgyek, de az urak is, most télen félcipőben járnak s világos, nyilas zoknikat viselnek. Hát ők nem fáznak? A teremtés urai nem járnak divat után? Csak a szegény nők? Mindig ők a hibásak, ha nincs megértés, megbecsülés és — házasság. Mi lányok is megnézzük a férfit, aki nekünk tetszik. Természetesen a komoly elegánciával öltözött férfi jobban tetszik, mint a rövidnadrágos, hosszuharisnyás „old boy“, de mi elsősorban a fejet nézzük és azt, hogy mi van a fejben! Nem üres-e, vízzel telitett? Szépen kérném tehát a Szerkesztő Urat arra, hogy a divat és hiúsági kérdések tárgyalásakor a férfiakat se hagyja figyelmen kívül és igyekezzék őket is a rendes mederbe téríteni. Maradtam a mélyen tisztelt Szerkesztő Urnák kész hive: egy válogatós urleány. A Pálosok jubileuma Visszapillantás a Pálosrend 700 éves múltjára (1225—1925) Az 1225-ik év volt az a nevezetes időpont, melyben a magyar vallásos géniusz egyetlen kisugárzásának első hajtásai, a Pálos-remeték, részint a Mecsek-, részint a Pilishegység rengetegeiből előjöttek. A mecseki remetéket Bertalan pécsi püspök gyűjti össze a patacsi kolostorba, a pilisieket Özséb esztergomi kanonok keresi fel s építik számukra a szentkereszti kolostort. Özséb maga is hozzájok csatlakozva, közelebb hozza egymáshoz az eddig teljesen külön regula alatt élő szerzeteseket, majd 1250-ben a rend teljesen eggyé lesz és remete szent Pál rendje néven szerzetté alakulva, Özsébet a rend főnökévé választja. Egyideig Pál veszprémi és Lodomér esztergomi püspökök által készített regula szerint él a kicsirázott szerzet, de a nagynevű főnök, ki egyben alapitója a rendnek, csakhamar lépéseket tesz Rómában acélból, hogy szent Ágoston szabályzatát tehessék életük alapjává. Az eleinte sikertelennek mutatkozó fáradozások Gesztilis franciskánus kardinális és teljhatalmú pápai követ közbenjárásával meghozzák a várva-várt eredményt : az ágostoni regula alapjára helyezkedve, 1309-ben befejezést nyer a rendi szabályzat s igy teljessé válik a rendi szervezet is. A magyar nép a legnagyobb szeretettel öleli keblére a törzsökös magyar rendet, hisz’ ez az egyetlen, mely test a testéből és vér a véréből. Királyaink, főuraink, egyház- nagyjaink versenyre kelnek egymással, hogy részükre újabb és újabb alapítványokat tegyenek. Egymásután épülnek a szerzetrend házai s egy-két évtized múlva már a nyugati határszéltől a székely-havasokig, a Kárpátok ormától le a kéklő Adriáig, mindenfelé Pálos-kolostorok és templomaik emelkednek. Számuk idők folytán 131-re rúg s köztük a Buda-szentlőrinci ház 300 tagot számlál. Templomaikban a lelkek ügyét szolgálják, iskoláikban a tudományoknak készítenek meleg otttelen a fuvola hangja, stb. A hangszereknek e gazdag szinhatását a részhangolc száma és magassága okozza. A hangszereknek az a feladatuk, hogy legkifejezőbben jellemezzék, érzékeltessék az emberi érzéseket. A romantikus zeneszerzőké az érdem, hogy a zenekarban képviselt hangszereknek ezt a különböző színárnyalatát felfedezték és alkalmazták. Művészi összekeverésük természetesen még ennél is tovább menő uj hatásokat nyújt s a leggazdagabb képzettársításokat eredményezi. Innen magyarázható a klasszikus zenének nagy masszív egysége mellett is lelki működésünknek számtalan apró egységre való felbontását eredményező hatása. Megpróbálták a zenét a szerint is elemezni, hogy az egyes hangszereknek a hangjai miféle szint hoznak létre képzetünkben. Lavignac szerint a fuvola hangja az azúrkék ég impresszióját kelti bennünk; Grazzi a trombita hangjának hallatára bíborvörös szint érzett; Lusanna szerint a szoprán énekhang világos barna, néha vörös szinérzetet kelt, stb. Ugyancsak Lavignac szerint a falusi hangulatot leghívebben az oboa fejezi ki, ifiért ennek zöld a szinhatása. A kürt már sárga szinérzetet ébreszt. A vonós-hangszereknek szordinás hangjai éppen olyan kék szint keltenek, mint a fuvola; a fagoté piszkos szürke, fénytelen, stb. A szines hallás elmélete azonban még sokkal messzebb van attól a ponttól, semhogy rajta épithetnők fel a műélvezet elméletét. Ellenben egészen határozottan állítható, hogy a zene az összes művészetek között legközelebb áll a festészethez. Közelebb ehhez, mint akár a tánchoz, amelynek pedig sokan ikertestvérének tartják. Egy régebbi megállapítás szerint is a zenésznek ugyanaz a zenekar, mint a festőnek a paletta: innen szedi ki azokat a színeket, melyekre a megfelelő érzelmek felkeltésére szüksége van. Sőt vannak zeneesztétikusok, kik annyira mentek a párhuzamban, hogy az egyes hangszereket egyenesen összehasonlították a festészet különböző nemeivel. így állítják, hogy a zongora- játék tisztán szinek nélküli grafikus rajz, az orgona olyan, mint az üvegfestészet, a kamarazene akvarell- piktura és igy tovább. (Folyt, köv.) hont, művészeti remekeikkel pedig a keresztény erkölcsökre hatnak jótékonyan. Nem csoda, hogy a magyar családok fiai a legnagyobb örömmel öltik fel a fehér barátok tiszteletreméltó ruháját és lesznek szorgalmas napszámosai a legnehezebb célt saolgáló rendnek. A mohácsi vész s az azt követő szomorú időszak alatt azonban leáldozó félben van a pálos-csillag. Kolostorainak jórésze áldozatául esik a török veszedelemnek; gazdag kincstáraikat kirabolják s a védtelen atyákat lemészárolják az országszerte pusztító ozmán csordák, úgy, hogy már a rend teljes megsemmisülésétől kell tartani. V. Pál pápa (1605.) azonban nem engedi, hogy kivesz- szon a rend ; VJII. Orbán pápa is teljes erejét latba veti a rend feltámasztására. Csáky László, Pálffy Pál grófok, Draskovics János nádor és Lippay György prímás pedig uj kolostorok felállítását teszik lehetővé (1640—50.) A rend tehát feleszmél aléltságából s az előbbi buzgóság- gal veti magát a lelkipásztorkodásra, tanításra és a tudományok művelésére. — Nagystílű fejlődése még a XVIII. században is folytatódik s eléri a mohácsi vész előtti virágkorát. Részt vesz a nemzeti élet minden megnyilvánulásában. Különös szeretettel karolja fel a nemzeti irodalom ügyét, melynek megemlítésére elég Ányos Pál, Verseghy Ferenc és Vi- rágh Benedek neveit említenünk. A veszedelem azonban őket sem kerülhette el. Már Mária Terézia tanácsadói is mindenféle gyanúsításokkal vádolják az önzetlen atyákat, fia, II. József pedig a birodalomban levő összes provinciát és kolostort megszünteti. Ezután már csak a lengyel provincia ápolja a pálos-hagyományokat. De 1810-ben valamennyi porosz- lengyelországi házát, 1818-ban pedig 9 oroszlengyelországi házát ő is elveszti s 12 kolostorra apad le az egykor 200-nál több kolostort számláló szerzet. De még itt sem állapodik meg a veszedelem. 1864-ben egy cári rendelet már csak a csensz- terhowai és krakói kolostorokra korlátozza a megtépázott rendet. A rend iránt való forró szeretetet és ragaszkodást azonban semmiféle rendeletekkel sem tudták kiölni a magyar szivekből. Hamarosan megindulnak a visszatelepítési kísérletek. 1886-ban Scitovszky János primás hívja be és látja el őket a szükségesekkel ; 1902-ben Wenckheim István gróf és Melisek Adolf nagylé- várdai plébános hívják be őket Nagy- lévárdára; majd 1903-ban Vaszari primás az első páloskolostort építteti fel számukra. De ezek csak pillanatnyi felragyogásai a pálos-csillagoknak. Magyar rendtagok és kellő anyagi támogatások hiányában a lengyel provincia ismét felszívja a két kis kolostor lakóit. A vándorfecskék tavaszi visszatérésének örömrehangoló benyomásait keltette bennünk 1922. áprilisában a 3 uj pálosszerzetes hazajövetele, ami Zichy Gyula gróf pécsi és Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököknek a rend iránti nagyrabecsülését és szeretetét dicséri. A 700 éves jubileumot tehát ismét hazai földön ünnepelheti meg az a rend, mely a magyar középkor annyi szép emlékének volt letéteményese. Szokol László Az osztrák sorozások. Az osztrák szövetséges hadsereg toborzása befejeződött. Sorozásra főkép munka- nélküliek jelentkeztek, összesen négyezerét alkalmasnak találtak.
