Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-03-04 / 51. szám

64. évfolyam, 51. szám Nagykanizsa, 1925 március 4, szerda veBssitsGBmmmmnam Ára 1800 korona PGLITfl&AS HHP SL& SxarkesAÍŐság és kiadóhivatal Fő-ut 5 Laterurban-Telcfon 78, nyomda 117, szám Felelős szerkesztő: líempeten Béla A ROKKANT-ÜGY RENDEZÉSE Csák Boldizsár Irta: „A rokkantügy problémája adós- ági ügye a nemzetnek és ennek az dósságnak még a kamatait sem zettük meg, annál kevésbbé a tőké­it“ — mondotta Vass József dr. épjóléti miniszter az egyik parla- lenti beszéde keretében. Mi rokkan­ok már évek óta, a szövetség meg- lakulásától kezdve állandóan szor- almazzuk a kérdés végleges és tör- ényhozási utón való megoldását, zonban csaknem minden törekvé- ünk különféle okok következtében ajótörést szenvedett. A hadigondo- ási ügyet minden józan gondolkodó zerint nem lett volna szabad ily oká rendezetlenül hagyni a minden- ori kormányhatalmaknak, mert ez yilt seb a nemzet testén, amit csak gészséges gyógymóddal, törvényho- ással lehet gyógyítani. Néhány héttel ezelőtt a népjóléti liniszter a belügyminiszterrel egy- ntetüleg, rendeletileg eltiltotta a adirokkantak utcai' koldulását, Ir­atkozván arra, hogy az utóbbi idő­én egyre nagyobb számban látha- )k különösen a főváros utcáin azok rokkantak, akik a világháborúban zenvedett fogyatkozásukat fitogtatva jyekeznek a közönség részvétét fel­eltem és a maguk számára gyümöl- sözővé tenni ... A kormány ebeli ííézkedését csak helyeselni lehet, íert hiszen az utcán megjelenő kol- uló hősök által összegyűjtött fillé- ek különben sem mozdították elő a adigondozotíak nagy táborának meg- lhetését, de ugyanekkor gondoskodni ellett volna arról, hogy az illetmé- yeiket a mai nehéz megélhetési iszonyokhoz mérten felemeljék ddig is, mig a készülő javaslat tör- ényerőre emelkedik és véglegesen endezi e régen vajúdó ügyet. Az llitólagosan tervbe vett végkielégítés em nevezhető üdvösnek, sőt azt sak helyteleniteni lehet, mert például gy végkielégitett 25%-os hadirok- ant — teszem fel, akinek tüdőlö- ése van — azon esetben, ha mun- :aképességének csökkenése ernel- ;ednék, már nem számíthatna többé em erkölcsi, sem anyagi tárnoga- ásra, már pedig erre minden hadi- okkant előállott veszteségei rekom- renzációja fejében bármikor joggal zámithat. A törvényjavaslatot, amelynek ki- iolgozásához a minisztérium törvény dőkészitő osztálya tudomásunk sze- int még hozzá sem fogott, igen lágy figyelemmel várja a hadigon- lozottak nagy tábora. Hiszen körül­iéiül egy negyedmillió lélekről van ;zó, melyek közül 75.000 rokkant, >7.000 hadiözvegy és 94.000 pedig ladiárva. Ezek sorsáról és jövőjéről ran szó, akik a legnagyobb izgalom­nál és türelmetlenséggel várják, hogy i törvényjavaslat meghozza-e a régen 'árt eredményt. Sok üdvös és mu­akarnak, intenciójuk csak egy lehet s ez az, hogy ennek a megcsonkí­tott, romokban heverő szerencsétlen országnak egykori vitéz s hős fiai ne legyenek a jövőben az utca kol­dusai. Nemcsak ők várnak és ők remél­nek, de figyeli a kérdés megoldását az egész magyar közvélemény és figyeli az az uj generáció is, amelyre — nekünk az az érzésünk — ennek a megcsonkított hazának minden békeszándékunk mellett is szüksége lehet. A romániai magyar kisebbségek ügye sa Háss előtt a Népszövetséghez f©s*dlu! a kisebbségek védelméért — Szcifovszky Tibor válasza O&iea külügyminiszternek — ü nemzetgyűlés ülése Budapest, március 3 A nemzetgyűlés mai ülését három­negyed tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök, aki bejelenti, hogy a nemzetgyűlés mély megille- tődéssel vette tudomásul azt a gyász- hirt, amely Ebert birodalmi elnök elhalálozásáról szólt. Szcitovszky elnök bejelenti, hogy a Ház elnöksége részvéttáviratot kül­dött a birodalmi parlament elnök­ségéhez, amely ugyancsak távirati utón válaszolt a magyar törvény- hozásnak. Több elnöki bejelentés után Zsilinszky Endre napirend előtti felszólalásában szóvá teszi Dúca ro­mán külügyminiszter nyilatkozatát, amelyben azt kívánta, hogy az er­délyi magyarok vándoroljanak ki. Román politikai körökben a ma­gyarokat állandóan „idegen elemek­nek“ nevezik, akiknek a számára Brazíliában ügynökök utján kivándor­lásig illetve elhelyezkedési lehetősé­get keresnek. Páratlan a világtörténelemben az, hogy egy állam polgárainak száz­ezreit deportálja idegen területre. Ezek a kivándorlások úgy történtek, hogy megjegyzett útlevelekkel küld­ték ki őket Brazíliába s ez azt je­lentette, hogy ott már nem része­sülhettek védelemben a román kor­mány részéről. Ez semmi egyéb, mint rabszolgakereskedés! Amikor a lapok a legerélyesebben tiltakoz­tak az oláh kormány eljárása ellen, a Neues Pester Journal ugyanaznap Dúcától egy hízelkedő interjút közölt s azóta is közli azokat a cikkeket, amelyekkel innen a kisantant hatal­mát akarják erősíteni. Fölhívja a közvéleményt, hogy a lap ellen indítsa meg a bojkottot s a kor­mányt, hogy szüntesse be a lapot. Kérdi a külügyminisztert, mit óhajt tenni az erdélyi magyarság igazának megvédésére. Szcitovszky Tibor külügyminiszter azonnal válaszol Zsilinszky Endre felszólalására. A román kormány oly kivádorlási propagandát inaugurált, melynek célja tisztán a magyar kisebbséghez tartozó állampolgárainak a kivádor- lásra való csáoitása azon bevallott szándékkal, hogy a magyar kisebb­ségi elemektől megszabaduljon! A propagandának áldozatul esett [ma­gyarság Braziliában, ahová a kiván­dorlás irányittatott, oly nehéz hely­zetbe került, amely a román kor­mánynak ezen kérdésben való eljá­rását súlyos beszámítás alá vonja. Különösen kihívja a bírálatot a román kormány azon eljárása, hogy a bajba került magyar anyanyelvű kivándor­lóitokkal szemben megtagad minden közösséget és segítséget azon indo­kolással, hogy a kivándorlás tényé­vel román állampolgárságukat elve­szettnek tekinti. A román kormánynak ezen maga­tartása élesen ellentétben áll azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a ro­mán kormány a kisebbségek egyenlő elbánása tekintetében nemzetközi alapon vállalt. A román kamarában elhangzott hivatalos kijelentések szerint azért keli Romániának a kivándorlási pro­paganda eszközeivel a magyar kisebb­ségektől megszabadulni, mert a ma­gyarság elégedetlen Nagyromániával, a magyarságnak a határokon átható és a Népszövetség fórumát is állan­dóan ostromló panaszai pedig arról szólnak, hogy a román kormány tevékenysége és politikája arra irá­nyul, hogy ezen elégedetlenséget felkeltse és állandóan ébren tartsa. A magyar kormány máris köteles­ségének ismerte, hogy a román kama­rában lefolyt események alapján a Népszövetségnél a kellő lépéseket megtegye és a magyar kisebbségek ügyét ezen incidens kapcsán is leg­messzebbmenő gondozásba vegye. A Ház harmadszori olvasásban elfogadja az Apponyi-könyvtárrólszóló javaslatot. Mózer Ernő előadó ismerteti a küláilamokka! kötött különböző egyez­Ellfteetísi ára: Egy hóra 30.0GG korona Három hóra ...................... SO.Oöö koson* mény eket és kéri a Házat, hogy a külforgalomnak ideiglenes rendezé­séről szóló javaslatot elfogadja. A Ház a javaslatot hozzászólás nélkül fogadja el. Ugyancsak Mózer Ernő előadó ismerteti a munkaügyi hivatal léte­sítéséről szóló javaslatot. Csik József szól a javaslathoz: Nem fogadja e! a javaslatot, mint ahogy nem fogadja el a trianoni szerződést sem. A békeszerződés és maga a népszövetség is csak arra való, hogy a győzők hatalmát biztosítsa, a Nemzetközi munkaügyi hivatalt pe­dig marxista szellem hatja át. Ma az a helyzet, hogy a munka, mint a termelés főtényezöje, messze mögötte marad a tőkének, holott azzal egy színvonalon kellene lennie. Erkölcsi szempontból az államnak kötelessége, hogy megadja polgárai­nak a lehetőséget az exisztenciához, a kultúrához. Nálunk nincs meg ez a lehetőség s az államnak törekednie kell arra, hogy biztosítsa legalább azt, hogy a munkás munkájából meg tudjon élni. Miután mégis hala­déra lát a javaslatban, azt elfogadja. A Ház elfogadja a javaslatot. A dunai államok műszaki sze­mélyzetének működéséről szóló ja­vaslatot vita nélkül elfogadta a nem­zetgyűlés. Napirend szerint következett a jugoszláv királysággal, a belga­luxemburgi gazdasági unióval s a román királysággal való kereskede­lem-politikai viszonyunk ideiglenes rendezéséről szóló külügyminiszteri jelentés tárgyalása. A Ház a jelentést vita nélkül el­fogadta. A magyar királyság és az osztrák köztársaság közt kötött Nyugat-Ma- gyarországtól Ausztriához csatolt te­rületen volt alkalmazottakkal köve­tendő eljárás tárgyában kötött állami szerződés becikkelyezéséről a pénz­ügyminiszter jelentését vita nélkül elfogadták. A német birodalommal 1923. no­vember 26-án kötött adóügyi szer­ződés becikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot a nemzetgyűlés vita nélkül elfogadta. Ezután elfogadták az osztrák köz­társasággal 1924 november 8-án kötött adóügy-rendezés becikkelye­zéséről szóló törvényjavaslatot. Tamássy József előadása után a Ház elfogadja a statisztikai hivatal 1924—25. évi munkatervét is. Héjj Imre előadó ezután ismerteti az igazságügyminiszternek a polgári törvénykönyv kiegészítéséről szóló javaslatát, melynek célja, hogy a felek számára gyorsabbá és olcsóbbá tegye a peres eljárást. Az elnök ezután napirendi javas­latot tesz, amely szerint a Ház hol­nap délelőtt tartja legközelebbi ülé­sét, amelyen a polgári perrendtartás­ról szóló javaslatot tárgyalják. Az ülés délután két órakor ért véget. laszthatatlan probléma megoldása vár az elkészítendő törvénytervezetre. Amit esetleg netán a javaslat nem ölelne fel, úgy a törvényhozási testület, a nemzetgyűlés lesz hivatva ezt végle­gesen rendezni. A hadigondozottak türelmetlenül várják ügyük végleges intézését. Reméljük, a törvényhozás tagjai politikai pártokra való tago­zódás nélkül ezen a téren csak egyet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom