Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-03-03 / 50. szám
1925 március 3. ZALAI KÖZLÖNY a Megalakult a kiskanizsai kereskedők és iparosok kőre fala választja el őket egymástól. Magyarország gazdasági stabilitása nem érhető el addig, mig vezetőtényezők olyan „álmokkal“ kecsegtetik magukat, hogy visszaszerzik az elvesztett tartományokat. A magyar honvédelmi miniszter legutóbb azt mondotta, hogy Magyarország teljesítette a leszerelés kötelezettségeit, de az utódállamok nem. Ez a tétel nagyon dicsérendő, — irja a Manchester Quardian — ha az általános leszerelés kiinduló pontja akar lenni — nem pedig arra, hogy Magyarország a hadsereg létszámának felemelését követelje. Mert ha Magyarország arra a szerencsétlen gondolatra jutna, hogy mindazt az energiát, amelyet talpraállitására kellene fordítania, ilyen akció tervére javasolja — akkor az a veszedelem fenyegetné, hogy eljátszaná azokat az előnyöket, amelyeket a Népszövetség védőszárnyai alatt elért. Remélhetőleg a tekintélyes Manchester Quardian szép cikke kinyitja sokaknak a szemét, akik „ Anglia magyarbarátságától“ várják a magyar igazság diadalát. SAJTÓ-ESTÉLY március 14. = Mindenkinek fontos, hogy minél olcsóbban szerezze be szükségleteit. Filipp kötöttárugyárában Szombathelyen a saját gyártmányú elsőrendű angol-ílórzoknik 35.QŐ0, női harisnyák D. M. C. anyagból 25.000, kötött kebátok és szv'etterek 890.000, kötött mellények 195.000 koronába kerülnek. = Schwarcz Dezső cégnél úri és női divatárukban legszolidabb kiszolgálás. = Cigarettázik Ön? Sodorjon Janina papirt. SAJTÓ-ESTÉLY március 14. Ki divatárucikkekben tegyen próbavásárlást 336 Szomoián^í GyuSa Csengery-ut 2. szám alatti •— (a Hangya mellett) üzletében. —* ujul a természet örök körforgásán a szunnyadó föld: talán újra otthon lesznek. Végig néztük a kocsisort, beszédbe is ereszkedtünk némelyikkel. Az igazat megvallva, a bihariak között ismerőst is kerestem, mert magam is onnan származtam fel a hegyvidékre. Nagy meglepetésemre egy bácsiban Nagy Jánost ismertem fel, otthoni szőlősszomszédunkat. A kocsi lépcsőjén állott s úgy látszott, mintha egy kis bátorságot is öntött volna fel magába az útra . . . Sokat nem beszélhettem vele, csak feleségéhez irt lapját vettem át kérésére, feladás végett. Közben jelt adtak a pályatest elhagyására, a vonatok indítására s a közönség megindult lassan a város felé. Gépiesen futottam át szememmel a lap verébfej betűit: Kívánom, hogy ezen pár sor írásom a legjobb egészségben találjon benneteket, én is egészséges vagyok — most megyünk a harctérre...“ Ismerős bekezdés — mintha már olvastam volna valahol . . . azután bedomtam az állomás postaszekrényébe. (Vége köv.) Nagykanizsa, március 2 A kiskanizsai kereskedő és iparostársadalom körében régóta mozgalom indult meg, hogy a Polgári Olvasókörön kívül tömörüljenek és megalakítsák a maguk külön egyesületét, mig végre vasárnap élénk részvétel mellett a Simon-féle vendéglőben összejöttek, hogy megtartsák alakuló közgyűlésüket. A közgyűlésen a hatóságot Lázár Kornél államrendőrségi fogalmazó képviselte. Nagykanizsáról kimentek Bazsó József ipartestületi elnök, Bakos Géza dr. ügyvéd, Muzikár Vince, Ofenbeck Vilmos és többen, akik a nagykanizsai iparostársadalmat képviselték. Baticza József kádármester szólalt fel elsőnek. Utalt arra, hogy a Polgári Olvasókör tagjai felkeresték és hangsúlyozták előtte, hogy feleslegesnek tartanak egy újabb alakítást, mert a Polgári Olvasókör magában foglalja úgy a földműves, mint a kereskedő és iparostársadalmat. Mindegyik megtalálja az Olvasókörben a maga osztályát. Azért felveti a kérdést, gondolják és beszéljék meg előbb, hogy vájjon szükségesnek tartják-e egyáltalán ezt az újabb tömörülést. Bakos Géza dr. figyelmezteti az egybegyűlteket, hogy mindenekelőtt tartsák be a formalitásokat. Alakuló- gyűlésről lévén szó — kell, hogy először korelnököt válasszanak és csak azután határozhatnak, szükségesnek tartják-e az újabb alakulást vagy sem. .Érre egyhangúlag Ferk Ferencet elnöknek, Karlovits Jánost pedig jegyzőnek választották. Ferk elfoglalván az elnöki széket, rámutat arra, hogy szükséges egy megfelelő otthon alapítása, ahol a kiskanizsai kereskedők és iparosok összejönnek, ügyeiket elintézik és otthon érzik magukat. Berke György azt mondja, hogy a kiskanizsai iparosság ,és munkásság kívánsága az — hogy megalakuljon egy külön iparoskör, mert nem érzik magukat jól a tulnyomólag föid- mivestagok között, akik mintha éreztetnék velők, hogy nem hozzájuk valók. Kulturális és szórakoztató egyesület akar lenni az uj alakulat, amely a politikát a maga kebeléből teljesen kizárja. Baiicza kijelenti, hogy az előérte- kezleten a munkásság nem képviselte magát. Bazsó József ipartestületi elnök szólalt fel ezután. Szívesen jött ki Kiskanizsára, — mondotta Bazsó — hogy használjon és segítségére legyen iparostársainak. Abban a gondolatban jöttek ki, hogy megalakítják a kiskanizsai kereskedők és iparosok körét. Végtelen örömöt okoz ez a gondolkodás, hogy az iparosság szabad idejét ne a korcsmaasztal mellett töltse. De nem tudja megérteni, miért kelljen ezért széttagozódnia és szétforgácsolódnia a kiskanizsai társadalomnak, amikor sokkal helyesebb és célravezetőbb — ha a már meglevő Polgári Olvasókörben fonódnék össze. Hiszen az egész iparososztály túlnyomóan kiskanizsai születésű. Miért ne érezné magát tehát jól ott és miért ne találná fel magát, — ahol a saját faj- tájabelieket, apját és testvérét találja ? Az iparosság kell, hogy megadja az értékét szellemi fölényével annak a Polgári Olvasókörnek. Ha az iparosság bevonul az Olvasókörbe a maga felsőbbségével — kell, hogy az iparosság ott a vezetőszerephez jusson, keli, hogy tekintélyt szerezzen magának. Azt mondja, gondolják meg jól, hogy megcsinálják-e ezt az uj tömörülést, mert nagyon szomorú jelenségnek találja azt, hogy a már meglevő alakulattal szemben megalakítsák a külön alakulatot. Nem tartja az iparosság érdekében valónak ezt az alakulást. Igen, az iparosság igyekezzék magának egy szép pozíciót kivívni — de ne a szülők, testvérek és társaikon kívül. Mindkét fél eszméjét tiszteletben tartja, de mint az iparosság jelenlegi vezetője, szükségesnek tartotta ezt az ő egyéni véleményét kifejezésre juttatni. Határozzanak tehát afelett, hogy megalakitandónak vélik-e az újabb kört, vagy sem. Baticza ezután az önálló iparosokhoz intézi szavait: maradjanak meg a Polgári Olvasókör mellett. Ha az ipari munkásság külön akar tömörülni, ám tömörüljön külön. Bazsó József az ipari munkásság érdekében szólal fel. Nagyon jól esett neki — mondja, hogy az ipari munkásság is az iparosokkal akar együtt tömörülni. Hiszen semmiféle érdekellentét nincs az ipari munkásság és a kisiparosok között. Kiskani- zsának oly kevésszámú polgársága van, hogy mindenkire szükség van, hogy a társaséletbe bevegyük. Igen, módot kell nyújtani és találni arra, hogy az ipari munkásságot is belevigyük abba a társadalmi életbe, ahol az iparosság van. Figyelmébe és oltalmába ajánlja az iparostársadalomnak a munkásságot, amely test az ő testükből, vér az ő vérükből. Bakos Géza dr. szavazás alá kívánja bocsátani a kérdést — megalakítják- e a külön tömörítést, vagy sem. Több hang főleg a szervezett munkásság soraiban, erre erélyesen közbekiált : Mi megfogjuk alakítani! Aki akar az velünk jön, aki nem akar az nem jön! A szenvedélyes hangvegyületbe és egyes kitakadásokra Bazsó József ipartestületi elnök határozott hangon felszólal: Az iparosok egységét megakarja óvni. Az ilyen eljárást, terrornak minősiti. Baticz erre felteszi most már a kérdést a közgyűlésnek, akarják-e megalakítani a kiskanizsai kereskedők és iparosok körét, vagy sem. Ofenbeck Vilmos magyarázó felvilágosításai után szavazás alá bo- csájtják a kérdést, mely időre a közgyűlést felfüggesztik. A jelenlevők között azután szavazólapokat osztanak ki. Félóra múlva kihirdették a szavazás eredményét. A leadott 45 jogos szavazatból 34 a megalakulás mellett, 11 pedig ellene döntött. Elnök erre megalakulnak nyilvánítja a Kiskanizsai Kereskedők és Iparosok körét. Bakos dr. indítványára ezután 3 tagú bizottságot küldtek ki az alapszabály kidolgozására. Tagjai Horváth Ferenc, Lőrinc József és Bakos Géza dr. lettek. Majd az ideiglenes vezetőzéget választották meg. Elnök lett Lörincz József (kőműves iparos), alelnök Karlovits János (kereskedő), titkár Koszom József (kereskedő), pénztárnok Horváth József kovács iparos). A tizenkéítagu választmány tagjai: Baticza József, Kelemen József, Mészáros János, Hegedűs Lajos, Berke György, Magasházi Sándor, Németh József, Strukla József, Flumbort József, Szo- kol Vendel, Antal István és Jáger Sándor. A Kör ügyészi teendőinek elvégzésére Bakos Géza dr.-t kérték fel. Karlovics János azután buzdító beszédet intézett a kör alapítóihoz. Lörincz József elfoglalja az elnöki széket. Majd Bazsó József emelkedik szólásra. — Az urak abban a gondolatban jöttek össze, hogy megalakítsák a Kiskanizsai Kereskedők és Iparosok Körét, mely azt a célt szolgálná, hogy a napi munka után összejöjjenek és megtalálják azt a családi kört, amelyben jól érzik magukat, ó ugyan egy másik gondolatot helyesebbnek talált, de amikor most ez az uj alakulás megtörtént, a nagy- kanizsai Ipartestüleí nevében üdvözli az uj Kört. A közgyűlés este 7 óra után ért véget. vw Örült asszony a kapitányságon Akinek a füSéba rádióállomást kapcsoltak Nagykanizsa, március 2 Tizenegy óra lehetett. A rendőr- kapitányságon ilyenkor legtöbb a munka. Az emberek egymásnak adják a kilincset. Különösen vasárnap után — hétfőn. A lépcsőházban ott áll az őrszem a megszokott helyen, ahol emberemlékezet óta teljesít szolgálatot egy-egy rendőr, hogy az embereket útbaigazítsa. Mi is felmegyünk, hogy szokásosan az előforduló események iránt érdeklődjünk, amikor egy uriasan öltözött asszony jön utánunk fel a lépcsőn, hangos megjegyzéseket téve a lakáshivatalra. Mikor meglát bennünket, mosolyog reánk: Igen, a vizsgálóbíró ur. No, végre segítségre lesz, hogy letartóztassanak engemet. Mert tudja, hogy én vagyok a legnagyobb bűnös. Tartóztassanak le engemet. Tovább akarunk menni, abban a gondolatban, hogy a jókedvű hölgy bizonyára összetéveszt egy ismerősével, amikor a lépcsőn felfelé jön egy rendőrfelügyelő. Az asszony a rendőregyenruha láttán odamegy a rendőrtiszthez és kérdi tőle: — Hol a főkapitány ur? Kérem, én a főkapitány úrral szeretnék beszélni, tessék engem bejelenteni. A rendőrtiszt indignálódva a szokatlan megkeresés felett, oda szólítja az őrszemet, mutassa meg a hölgynek a kapitányság vezetőjének az irodáját. A nő azonban, alighogy egy lépcsőt felmegy, visszanéz a rendőrtisztre : — Igen, én vagyok az, akit keresnek. En követtem el a legnagyobb bűnt. Csodálkozva néz a rendőrtiszt a nőre, aki tovább folytatja, hol hozzánk, hol a rendőrtiszthez szólva: — Lehetetlen, hogy mit csinál ez a lakáshivatal. Belekapcsolja a rádiót a fülembe. Adjanak nekem két rendőrt, hogy megmondjam a lakáshivatalnak, hogy szereljék le a rádió-állomást a fülemről . . . A rendőrtiszt, aki persze azonnal tisztában volt a nővel, erre elinti a rendőrt mellőle és barátságosan odaszól neki: — Ja úgy, önnek panasza van? No, ehhez nem kell önnek a főkapitány ur. Tessék velem jönni a panaszirodába, ott megmondani a panaszát és akkor szívesen segítségére vannak.
