Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-08 / 5. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY 1925. Január 8. A récsei-országuti rablógyilkos a nagykanizsai ügyészség fogházában A rablógyilkos beismerő vallomása Nagykanizsa, január 7 Lapunk keddi híradása nyomán, hogy a csendőrök a Teleky-ut felöl hozzák Nyári-Erős Papp Istvánt, a szomorú hírnévre vergődött récsei- országuti rablógyilkost, valóságos népvándorlás indult a Teleky-ut és országút felé, hogy lássák Vander- lics Géza második kiadását. A tömeg hangulata után Ítélve — feltehető volt, — hogy, mint Vanderlics esetében, úgy most is meg fogják támadni a csendőrök által közrefogott emberi fenevadat, azonban múlt az idő, be is esteledett, az emberek türelme végre kifogyott és este 8 óra után már csendes és kihalt volt minden. Hozzák a csendőrök Végre 9 óra előtt a láthatáron feltűnt egy kis csoport. A szuronyok villogása kétségtelenné tette, hogy csendőr-járőr közeledik. A kiskomá- romi csendőrök voltak, kik az erősen megbilincselt gyilkost közrefogva jöttek az országúton. Persze az utcák közönségéből már csak kevesen látták a jelenetet. A gyilkos kezei között azt a hatalmas akácfakarót — a bűnjelet — tartotta, mellyel az öreg Horváth Gazdát kivégezte. A csendőrök Papp Istvánt először bevitték a csendőrlaktanyába, majd onnan átadták a kir. ügyészség fogházába, ahol Kránitz fogházfelügyelő vette át. A rablógyilkos személyisége A késői behozatal oka az volt, hogy a csendőrök Pappal végigmentek mindenütt, hogy a hiányzó pénz hovaforditását kinyomozzák és csak a késői órákban fejezték be nyomozásukat. Legutolsó helyük — a lapii csárda volt. Nyári-Erős Papp István 28 éves, középmagas, sovány, vöröses-szőke, gelsei születésű, gáspárhegyi lakos, akinek egész megjelenésén meglátLina néni hagyatéka (A mi utcánkból) Irta: Péchy-Horváth Rezső 3 Egyszer — egyetlenegyszer — én magam is voltam Lina néni lakásán. Hogy kivel és micélból, arra már igazán nem emlékszem pontosan, de talán ez nem is fontos körülmény a történet keretében. Még most is a szemem előtt lebeg az a sok szutykos, füstölődött szentkép, amely ott libegett a meszelt falon és az orromban érzem azt a kesernyésen dohos illatot is, amely a mellét fojtogatta annak, aki a szabad levegőről lépett be a lakásba. Bútorzat atig volt a szobában. Egy föstött. piszkos ágy unatkozott a mocskos fal mellett, amelyen vékony kaparások és bizonytalan szinü mázolások éktelenkedtek, mindmegannyi jelei Lina néni némely nyugtalan álmainak (az aranyak mián !); valami bibor-barna-zöld-fekete-kék szénkeverékkel tündöklő teritőféle alkalmatosság nyúlt végig a meglehetősen lapos ágyon, amelyeu kívül még két recsegő-rotyogó, támlátlan szék, egy ragadós felületű asztal és egy foghijjas dívány is feszengett a szobában; ez utóbbiról külön meg kell emlékeznem. Valaha természetesen jobb, szebb időket is látott ez szik a — gonosztevő. Sötét tekintettel mér bennünket végig; persze nem tudja, hogy fixirozásunk az embertanulmányozó, lélekbúvár újságíró mindent egy pillanat alatt átfogó és megrögzitő tekintete. Papp István munkakerülő, gonosz ember volt egész életében. Feleségét zavarta, ütöíte-verte, hogy a szegény asszony kénytelen volt két gyermekével szolgálatot vállalni. Hogy férjét behozták — ő is bejött Nagykanizsára és elmondotta a nyomozóhatóságoknak az ő élete kálváriáját. Papp István vallomása A gyilkos behozatala még kedden este futótűzként terjedt el a városban. A fogházfelügyelő is azonnal jelentést tett a kir. ügyészség vezetőjének, hogy Papp Istvánt átvette és különös őrzéséről gondoskodott. A gyilkos egykedvűen töltötte az egész éjszakát a fogházban. Semmi megbánás, vagy megindulás nem látszik meg rajta. Nem veszi tragikusan az egész dolgot — noha tudja, hogy cselekményére a törvény halálbüntetést ir elő. Erkölcsileg teljesen megromlott, igazi gonosztevő- tipus — aki mindenre képes. Vallomásában teljesen beismeri tettét, noha tisztában van azzal, hogy mit jelent a büntetés kiszabásánál az előre megfontolt szándék. Elmondta, hogy december 17-én Zalaszabar községben Durgó Gábor gazdához szegődött be cselédnek, mert anyósa házsártos természete miatt nem tudott vele otthon kijönni és mivel családját nem tudta szolgálati helyére hozni, Szilveszter napján bejött Nagykanizsára azzal a szándékkal, hogy az itteni kávégyárban keressen állást. De ott már minden hely be volt töltve. Pénzt, minden áron! Mivel neki okvetlen pénzre volt szüksége, hogy — szerinte — csaa divány, mert hiszen nem is olyan sok évvel a szoba olyan leányok lakhelye volt, kiknek sok-sok gyönyörteljes órát fakasztottak kopott párná. Néhai olivzöld színe inkább sötétbarnává változott át és a két oldaltámlája egyenlő magasságú volt az ülőfelülettel. De ami a legérdekesebb volt a dologban s ami miatt itt ezennel megörökítem az utókor számára ennek a ritka bútordarabnak az emlékét: az az volt, hogy amidőn az ember kéjjel dobta rá magát a divány duzzadó ülőjére: hirtelen prózai valóságba pottyant, helyesebben : néhány istentelen keménységű deszkára, melyek a divány vázát képezték s amelyekre nettó súllyal zuhant a boldogtalan áldozat. Lina néni ilyenkor mosolyogni szokott és óva intette a szerencsétlent. — Látod, édes gyermekem, nem ér a heveskedés semmit. Csak bajt hoz az emberre. Hej, én is ilyen voltam, amig erős és fiatal voltam — és ezután egész áradata következett a fiatalság elmúlásán való meditá- lásoknak és szinte megesett volna az ember szive, látva azt a fiatalság után sikongó, haláleljegyzett öregséget, aszott bőrtömeget, hóri- horgos csontvázjelöltet. Es ilyenkor sohasem mulasztotta el Lina néni a dikció végére oda- biggyezteni azt a nagyjelentőségű és ládjának enni tudjon adni, azzal az eltökélt szándékkal ment a vásártér felé, hogy ott kiszemel valakit, akinek a pénzét bármily utón megszerzi. Mutatkozik az áldozat A vásártéren aztán szemügyre vette Horváth Ferenc csapii idős gazdaembert, akit azelőtt sosem látott életében és kihallgatta beszédét az egyik falusi emberrel. így megtudta, hogy két tinóra alkuszik és 12 millió koronát Ígért értük. Ebből azt következtette, hogy ennek az embernek sok pénze lehet, ezt szemelte tehát áldozatául. A gyilkos készülődik tettére Közeledett feléje, beszédbe elegyedett vele és lebeszélte őt a vásárlásról azzal, hogy januárban úgyis leszáll majd a marha ára. A . gyanútlan jóhiszemű magyar gazda belement a csapdába, amit neki Papp István felállított, elállt a vételtől és otthagyta 12 éves kisfiával együtt az állatvásárteret. Papp István egy pillanatra sem hagyta szem elől Horváth Ferencet és fiát, akik a Petőfi-utcában egy boltba mentek vásárolni, mig ő a Rózsa-korcsmába tért ebédelni. Papp István azután egy Petőfi-uti korcsmából leste, hogy mikor jönnek ki a boltból Horváthék. Mikor aztán kijöttek — utánuk ment a récsei országúton Csapi felé ... Hogyan ütötte le Horváthot Papp mindenütt nyomon követte őket és mindég azon törte fejét, hogy hogyan tudná elrabolni a pénzt. Foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy estére betér szállásra Horváth- hoz és úgy lopja el a pénzt, de gondolt arra is, hogy leüti. így jutott el a kisrécsei malomig. Ott megvárta, mig elébe kerülnek és újból beszédbe ereszkedett Horváthtal. Kisrécsét elhagyva, az erdő szélén kivágott egy akáckarót, utánna sietett Horváthéknak és amikor körülnézve látta, hogy az országúton senki sem közeledik feléjük, hátulról egy oly nagy ütést mért az öreg Horváth Ferenc fejére, hogy az nyomban összeesett. A földön Papp még két sokatmondó kijelentését, ráemelve csontos, kiszáradt kezeit a szoba sötétebbik sarkában álló és csak ilyenkor észrevett pohos, duzzadt ágyra, mondván : — Azér, gyermekem, ha öreg és szegény vagyok is, ha elszólit az Ur Jézus innen a földrü, itt hagyom ezt a gyönyörűséges sok szép ágyi ruhát az én jó rokonaimnak, akik ápolnak, mint akár a tulajdon édesanyjukat. De ha valamelyik rokona közel ment a kövéren meredezö ágyhoz, vagy azzal célzott, hogy majd föl- frissitvén, beveti, menten kétség- beesetten védekezett ellene Lina néni: — Hadd csak, gyermekem, jól van az úgy, ahogy van! 4 Egyszer aztán ágynak esett a zsugoriság megtestesitője. Elérte az öregkor ezernyi-ezer aprólékos, kicsinyes baja, amely azonban mind csak arravaló, hogy a sir felé vivő útját egyengesse a teremtőjéhez megtérni készülő léleknek. Váltig kérlelték most Lina nénit a jószivü rokonok, hogy feküdjék a jobbik ágyába és ne szenvedjen azon a vékony, lapos ágyon, de ő nem tágított: nem engedte bolygatni azt a jobbikat. — Abban van mindenem, amit nektek hagyhatok, édes véreim, hagyjátok meg épségben a szemeim erős ütést csapott rá, hogy eszméletlenül elterült. A kis fiú csak ránézett és elfutott előle. Mire ő kivette Horváth pénztárcáját és Miháld felé menekült. Dinom-dánom reggelig Miháldon betért a Szép-féle korcsmába, ahol reggelig evett-ivott és mulatott, vagy négy millió koronát dá- ridózott el. Azt hiszi, hogy a korcs- máros és pincére — miközben ittasságában elaludt — pénzt loptakel tőle. Papp vallomásának ezen részét most a csendőrség igyekszik tisztázni. Tény, hogy a nagykanizsai csendőrség tud arról, hogy a miháldi Szép nevű korcsmáros 500.000 Kt kért Papptól egy kocsonyáért. Ruhát is vásárolt a lopott pénzből Januán 2-án Papp reggel hazament Récsére feleségéhez, hogy jöjjön be vele Nagykanizsára ruhát vásárolni a gyerekeknek, de az asszony nem ment vele, mire ő visszament gazdájához Zalaszabarra, ahol Aczél főtörzsőrmester nyomozása folytán sikerült őt elfogni. A corpus delicti Az a hatalmas akáckaró, mellyel Papp áldozatát leütötte, mint bün- tárgy a nagykanizsai ügyészség irodájában fekszik. Másfél méter hosz- szu, gyermekkarvastagságu és a szakértők szerint alkalmas arra, hogy vele egy emberéletet kioltani lehessen. Az ütés oly hatalmas volt Horváth koponyáján, hogy a karó kérgét lehámlasztotta es nehány milliméternyi bevágást okozott rajta. A megaludt vér még teljesen kivehető rajta. Most ezt a részt bekötötték, hogy a főtárgyaiásig ne mosódjék el róla a vérnyom. Mutschenbacher Edvin dr. kir. törvényszéki tanácselnök a törvényszék vizsgálóbirája ma délelőtt hallgatja ki Papp Istvánt. Az ukrán parasztok a szovjet ellen. Ukrániában a parasztok erős ellentétbe kerültek a szovjettel. A parasztoktól elrekvirállák a búzát és élelmiszereket és elvitték éhinséges területre. előtt legalább addig, amig gyönyörködhetem bennük. így védekezett a jó öreg és a rokonok egyszerre kitalálták hangtalan ujjongással, hogy miért félti az ágy megbontását Lina néni! Nem a szép ágyiruhák napvilágrakerülése okozna neki gyötrelmet, hanem az, hogy abba van elrejtve a sok-sok pénz és az ő zsugori lelkének fájna az, ha látnia kellene: mint osztozkodnak a rokonok a pénzein. Nem bántották tehát többé az ( ágyat. Felőlük most mái nyugodtan meredezhetett az tovább is a szoba sarkában, keshedt levegőjében. Hanem amikor elkövetkezett a Vég és Lina néni átment a Nagy Semmibe (minta holnapos-irók mondanák), a rokonok nosza nekiestek a kincstartónak tekintett ágynak! De bizony abban mindent találtak, csak — pénzt nem ! Sőt még a „gyönyörűséges ágyi ruhák“ is csak a mesében éltek, amikor a dühökben toporzékoló, örökségben csalatkozott rokonok kibontották azokat: bizony nem találtak egyebet bennök könnyű, illatos szalmánál. 5 És ha igaz az, hogy a másik világban is látnak, hallanak és éreznek az emberek, úgy bizonyos, hogy Lina néni nagyokat kacaghatott odaát, rokonai megnyúlt ábrázatát látva. (Vége)
