Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-27 / 47. szám
1925 február 27. zalai közlöny 3 Egy emberéletért — négy évi fogház A bíróság buza-életjáradékot állapított meg az áldozat édesanyja részére Nagykanizsa, február 26 Jellemző a inai eldurvult erkölcsökre, hogy nem múlik el hét, hogy a törvényszék ne Ítélkezne egy-egy emberölést elkövetett bűnös fölött. Tegnap egy tizenhét éves pákái föld- müvessuhanc állott a nagykanizsai büntetőbíróság előtt, akinek nevét — kiskorú lévén a fennálló rendelkezések értelmében nem Írhatjuk ki. De akinek homlokát a legsúlyosabb vád égeti: embert ölt. Egy szegény öreg édesanyának lelőtte egyetlen fiát. A vádlott, aki 1924junius 14-től előzetes letartóztatásban van, amint ott ül őre mellett a vádlottak padján, anyai szárnyak alá való, értelmes, a fiú és legény közti átmeneti korban levő suhancnak látszik, nyílt tekintettel néz az emberek szemeibe, mig a hallgatóság padsoraiban a vádlott édesapja, azonkívül áldozatának bánatos nézésű, megtört édesanyja foglal helyet. A fogházőr baloldalán pedig a szabadlábon levő Balog József 22 éves földműves, aki az elsőrendű vádlott féltestvére és mint bűnsegéd ül a vádlottak padján. Kenedi Imre dr. táblabinó 9 órakor nyitja meg a főtárgyalást. A terem tele van kányavári és pákái» emberekkel és a beidézett számos tanúval. A vádirat Elnök a szokásos formalitások 1 után ismerteti a kir. ügyészség vádiratát, amely P. S. elsőrendű vádlottat mint tettest a Btk. 279. §-ába ütköző emberölés vétségével és Balog ! Józsefet ugyancsak ebben az ügyben j mint bűnsegédet vádolja, mert 1924. j junius 14-én fiatalkorú P. S. Herczeg ! Kálmán kányavári lakost 4—5 lé- | pésnyi távolságról reá irányzott lö- I véssél szándékosan, de előre megfontolás nélkül lelőtte, Balog József ; pedig, bár a bűntett véghezvitele > alkalmával fennforgó körülményből j látnia kellett, hogy P. S. szándéka 1 Herczeg József megölésére irányul, j nemcsak hogy nem tett semmit az j ölés megakadályozására, hanem ellen- j kezőleg, felfegyverkezve a fiatalkorú P. S. mellé állt s ezáltal a tettesnek bátorítást nyújtott. A tett előzménye Az indokok, mire a vád felépült, a következő: Herczeg Kálmán és Tóth István kányavári lakosok még a múlt év április 17-én éjjel Kányavár községben éjjeli őr szolgálatot teljesítettek. Akkor történt, hogy P. S. lövöldözött, ami miatt az éjjeli őrök fegyverét elakarták tőle venni, ő azonban futásnak ered és elszaladt. Mire másnap a községi bírónál feljelentették az éjjeli lövöldözőt. P. 5. emiatt megharagudott Herczeg Kálmánra és őt akkor több ízben meg is fenyegette. A fenyegetés beváltása A fenyegetés beváltására alkalmas idő nem is váratott sokáig magára. P. S. terhelt a múlt év junius 14-én az esti órákban, az Eszterházy hercegi uradalom rétjén, ahol — állítása szerint — Szabó Vendel erdőőr utasítása folytán Balog Józseffel együtt figyelő állást foglalt el, találkozott Herczeg Kálmánnal. P. S. a vele volt kutyát Herczegre uszította, aki elzavarni igyekezett maga mellől a kutyát, szóváltás támadt, P. S. a teljesen védtelen Herczeg Kálmánra 4—5 lépésnyi távolságról egy karabélyból reá lőtt, úgy, hogy a löveg Herczeg testébe a lágyék táján behatolt, minek következtében a szerencsétlen ember 30—50 percen belül belső elvárzés folytán kiszenvedett. A vádlottak védekezése A vizsgálat és kihallgatás alkalmával a terheltek nem ismerték be bűnösségüket. Védelmükre előadták, hogy bár megfelel a valóságnak, hogy P. S. Herczeg Kálmánt agyonlőtte, az azonban ölési szándék nélkül, jogos önvédelemből történt. A megejtett hulla szemle alkalmával az elhunyt mellényzsebében csupán egy hasznavehetetlen, rozoga kést találtak, behajtott állapotban. Elnök kérdésére P. S. most is őszintén bevallja cselekményét, noha nem érzi magát bűnösnek. Elmondja, hogy felettese Szabó Vendel erdőőr azt az utasítást adta neki, hogy miután az utóbbi időben folyton lopják az uradalom szénáját, menjen a rétre, álljon lesbe az erdő mellett, hogy ki a tolvaj. Ő el is ment őrhelyére. Akkor jött oda Herczeg Kálmán, akit kutyája, megugatott. Herczeg rátámadt, hogy nem tudja-e, hogy Kányaváron nem szabad kutyát tartani ? Majd megakarta ütni. Erre fegyverét Herczegre sütötte. P. S. megmutatja, hogyan lőtt közvetlen közelről áldozatára. Elnök a vádlotthoz : Mondd, mit akarnék én akkor csinálni, ha én ezt a fegyvert reád elsütném ? Ugye megakarnálak ölni ? — Igen, mondja megszeppenve a vádlott. Balog József a másodrendű vádlott nagyjában ugyanúgy adja elő vallomását. Amikor a széna mellett álltak — mondja, akk .r jött oda Herczeg Kálmán. P. S. rája kiálltott: Közel ne jöjj ! De az mégis odébb jött és a zsebébe nyűit. Erre P. S. hasbalőtte. A tanúvallomások Krezsmer Ferenc tanú elmondja, hogy hallotta, amikor a lövés eldördült, majd jajkiáltás hallatszott. Erre ő kiszaladt az utcára. Herczeg Kálmánt vérébe fetrengve találta a földön. Megkérdezte tőle, hogy mi történt. Herczeg azt mondotta, hogy P. S. ielőíte őt. Elmondta neki azt is, hogy P. a kutyáját is ráuszította, ő elakarta kergetni és akkor lőtt reá P. S. Hallott az ellenséges viszonyról ami Herczeg és P. S. között fennállott. Metz kir. ügyész: Hol találták meg Herczeget? Tana: Négy méternyire az úttól. Metz kir. ügyész: Nem találtak semmi fegyvert vagy kést Herczegnél ? Tanú: Noha a seb miatt ruháját alaposan megvizsgáltuk, nem találtunk nála semmiféle fegyvert. Bariba István dr. védő: Mondja tanú ur, abban a kötényben, ami Her- czegen volt, lehetett-e szénát lopni ? Tana: Az teljesen ki van zárva. Szabó Ferenc kányavári lakos ugyanúgy adja elő a dolgot, mint előző tanú. A háza előtt,, ültek, amikor a lövés eldördült, ő mindjárt mondotta, no ez valószínűleg megint P. S. volt. De abban a pillanatban jajkiálltást is hallott. Utána mentek a hang után és megtalálták vérében Herczeget. Metz kir. ügyész: Nem hallottak maguk a lövés előtt valami szóváltást? Szabó tanú: Én nem hallottam. Bartha dr. védő: Milyen messzire találták Herczeget az úttesttől ? Szabó: Körülbelül 8 lépésnyire. Bartha dr: Mit mondott maguknak a földön fetrengő Herczeg ? Szabó tanú: Azt, hogy P. S. lőtte le. Tóth János éjjeli Őr, a lelőtt Herczeg társa elmondja azt a jelenetet, amikor Nagycsütörtökön P. S. és társai éjjel a korcsmában mulattak, Herczeg csendre intette őket és felszólította a társaságot, hogy menjenek haza. P. S. akkor kijött társaival és lövöldözni kezdett, mire Herczeg elakarta venni fegyverét, de P. S. elszaladt és visszakiáltott: Még találkozunk! Elnök szembesíti a tanút a vádlottal. Gyenes József, Baka Ferenc, Cseresnyés József, Bocskor Ferenc, Szabó Vendel, Szabó Mihály hosszas tanú- vallomása után a bíróság az áldozat édesanyját Herczeg Jánosáét szólítja. Megtört, j beteges, bánatos nézésű, szomorú | asszony. Elmondja, hogy haldokló | fia elmondotta neki, hogy P. S. I azért, mert egyszer a bírónál fel- j jelentette — most bosszút állt rajta. A kutyát ráuszította, ő elkergette, mire az hasba lőtte. Egyetlen fiát vesztette el benne, aki eltartója és aggkorának támasza volt. A bíróság ezután az összes tanukat eskü alá bocsájtja. j A törvényszéki orvos jelentése Schwarcz Károly dr. kir. törvény- j széki orvos a'boncjegyzőkönyv ada- I tait ismerteti ezután. A golyó a jobb : lágyéktáján hatolt be elölről a testbe, ; a másik oldalon kijött, megsértette | a comb ütőerét. A halált belső elvérzés okozta. Az elhunyt közepesen fejlett, 167 cm. magas ember volt. Lajkó József fegyvermester szerint a fegyver 95-ös mintájú, ötlövetű, átalakított ismétlőkarabély volt, 2400 méternyi távolságra emberélet kioltására alkalmas. Vád és védbeszédek Metz József kir. ügyész vádbeszédében kifejti, hogy nem álihat fenn P. S. vádlottnak az a védekezése, hogy jogos önvédelemből követte el tettét. Kéri bűnösnek kimondani és megbüntetni. Baloggal szemben szintén fenntartja a vádat . Hoch Oszkár dr. a lelőtt Herczeg édesanyjának képviseletében az ösz- szes költségek megfizetését és a fenntartóját vesztett anya részére havi előleges, másfél métermázsa búzát vagy annak értékét, mint életjáradékot kéri megítélni. Bartha István dr. védő éles judi- ciurnu véd beszédében igyekszik a vád pontjait tarthatatlanná tenni. Jogos önvédelmet lát fennforogni és ezért kéri P. S. védencét felmenteni. | Balogot pedig, mivel semmiféle bűnt I nem követett el — szintén feimen- | teni és a sértettet kárigényével polgári bírósághoz utasítani. Az ítélet A bíróság rövid tanácskozás után meghozta ítéletét. P. S. 17 éves fiatalkorul bűnösnek mondotta ki a szándékos emberölés vétségében s ezért öl azonnal végrehajtandó négyévi fogházra ítélte és kötelezte őt arra, hogy az áldozat édesanyjának az összes felmerült költségeket, a temetést, stb. megfizesse és részére életfogytiglan havonként egy métermázsa búzát vagy annak mindenkori értékét megfizesse, Balog Józsefet pedig a vád és következményei alól felmentette, mert semmi bizonyíték sem merült fel ellene, hogy neki a bűncselekményben bármi része is lett volna. A kir. ügyész az Ítéletet tudomásul vette. P. S. védője fellebbezett az ítélet szigorúsága miatt, a sértett édesanyja pedig Balog felmentése miatt. fi ÜDÍT lilf Ilii MM Tartalmi kivonat Surúnyi Gyula tanárnak folyó hó 26 ári tartott szabad előadásából. (II.) A 9. és 10-ik században Európa nagy zűrzavaroknak a színhelye. A hatalmas Frank birodalom, mely a népvándorlás iszonyatai után arra volt hivatva, hogy tanítója legyen Európa többi országainak, darabokra törött. Az egyes darabok egyesitő törekvése uj és uj bonyodalmaknak a forrása s még nagyobb fejetlenségre vezet. Húsznál több apró grófság és hercegség űzi vészes játékát az egykor hatalmas Frank birodalom területén, miközben elvész mindaz, mit a középkor egyik legnagyobb embere: N. Károly megalkotott. A pápaság szintén ebben az időben jut a legnagyobb sülyedésbe s Alberice senator uralma alatt, nem egyebek, mint városi hivatalnokok. Ezen általános fejetlenség közepette jelennek a magyarok. Magukkal hozott katonás szellemük, csu- dálatraméltó és teljesen ismeretlen hadszervezetük által könnyen urakká lesznek az eláradi fejetlenségen. Kemény harcokban vetik meg lábukat e mai haza területén, hol a Kárpátok övezte medence, koncentrikus folyamrendszerével még csak el sem feledhetett emlékeket idéz fel lelkűkben. Hazát alapítanak, szolgálatukba kényszerítik az itt talált és oázis-gazdálkodást Űző szlávokat, maguk pedig bekalandozzák Európa téréit az Adriától az Északi tengerig. Megjelenésükre egyesülni kénytelenek a viszálykodó íestvérnemzeíek. Előáll a rend a megbomlott területeken s egy félszázad múlva már saját tudományukkal veri meg őket Ottó császársága. Egymásra talál e harcokban a német és magyar. Egyesülésükkel két keményfajta nép foglalja el Közép-Európa téréit, mellettük a többi itt található nép csak töredék, egybeállani nem tudó kavics, miket hol ide, hol oda ragasztanak a hullámok. A németet önerejének a megismerésére kényszeríti a magyar, a magyart meg a német erősiti a császárság kultúrájával. A magyar nem utasítja vissza a hatásokat, de lelke tüzében átalakítva magyarrá teszi azokat s magával hozott nemes értékeivel magához vonz még másokat is. Túrámból hozott fegyelme, vitézsége, csodálatos munkabírása, államalapításra való készsége csak megfinomodik s mig átveszi a császárság vallását, monarchikus szervezetét, közigazgatását, még magyarabbá, fegyelmezettebbé lesz, mint volt azelőtt. Ez a magyar történeti hivatása: Összeomlott világ romjai felett életre- keltette a világ első népét a németet, azt megjavította a magával hozott katonai tudományra s miután kemény csatákban megismerték egymást, szövetségre lépett a császársággal, hogy ennek támogatásával nagy értékeit beleépíthesse Európa kultúrájába, s részt vehessen a haladásba. Mikor pedig teljesen nyugativá lett, mint egy hatalmas bástya állott meg kelet és nyugat között, hogy védje azt a kultúrát, melynek immár ő is részese, s nelyeí minden keletről jött áramlat eddig oly könnyen felborított. A bástya erősebb volt a római limeseknél, mert e bástyán törött meg mindenkor keletnek megismételt támadása. Besenyők és kunok, tatárok és törökök e bástya fokán véreznek el, s mig ott a harci zaj dúl, a bástyákon belül szabadon virágzik a kultúra, fejlődnek az európai országok. Egy kontinens hálája illeti meg ezért a magyart, nem trianoni papiros.
