Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-15 / 37. szám
Ü925 február 15, ZALA! KÖZLÖNY 3 nünket a rendezőség Pompadour (XVIII. század közepe) asszonyon át a Menüettek korába, az empire- és biedermeier-korba és a legújabb évszázadba. A történelmi középkorban valóban nehéz is lett volna találni egyetlen egy táncot, melyet a műsor keretébe beilleszteni lehetett volna. Valami fegyveríáncot ugyan lehetett volna találni, de e felett bátran térhetett napirendre a rendezőség. A műsor végén már egészen modern táncok és a mezőkövesdi tánc, a körmagyar s a magyar toborzó bemutatására került a sor. Hogy az előadott táncok közül melyik volt a legszebb, legmüvészie- sebb s esztétikai értelemben legértékesebb ? — erre nézve bajos határozott feleletet adni. Az ókori táncokban a hosszú peplonok legtöbb helyen kellően elnyújtottak voltak s a vonalak merevségét szelídítették a testi ritmikák hullám-mozgásai. Az újkori táncokban volt kecs, báj, plasztika, temperamentum, hangulat, érzés s általában mindazon tényezők és feltételek, melyek a különböző táncok érvényesülésénél szóba jönnek. Mint tánemüvésznőt első helyen kell említenünk Holczer Ellyt, aki valóságos ballettet produkált; utána Antal Jucit, aki egy spanyol táncban csupa kigyóvonalakban hullámzott, Hirschler Pannit (zsidónő), Schwarcz Bözsit (indus-tánc), Berény' Zsuzsát (Cleo de Merode), Holczer Rózsit (Cow-boy-tánc), Garat Editet és Schwarcz Ellát (magyar toborzó) s általában valamennyit, kik a műsoron csak szerepeltek. Feltűnést keltettek a pazarnál pa- zarabb toilettek, a diszletezés s a rendezés összhangja és gördülékenygége. Holczer Ellynek (Elssler Fanni) 8 Berényi Magdának és Herrnstein Bözsinek Hollandi táncát megismételtette a közönség. Közkívánatra hétfőn este fél 6 órakor harmadszor is megismétlik az előadást s erre az előadásra a jegyek árát 30—20—10.000 koronára szállították le. A táncelőadásos estély sikere igaz Örömmel töltheti el az Izr. Jótékony Nőegyesületet és az est rendezőségét. — mp — Kiskanizsaiak a katonatemetőért Nagykanizsa, február 14 Alig hangzott el e helyen a panasz, hogy Kiskanizsa népe | részvétlenséggel viseltetik a Zalai Közlöny szerkesztőségének a ka- tonatemeíő 1300 sirjának sirkö- vekkel való ellátására indított mozgalma iránt, máris több kis- kanizsai hozzájárulást van módunkban nyugtázni. A Kiskanizsai Polgári Olvasókör volt az első, melynek körében a felhívás visszhangra talált, amint erről következő soraik is tanúskodnak: „A nagykanizsai katonatemetőben porladoző hősök sírjainak emlékkővel való ellátása tárgyában a „Zalai Közlöny“-ben nap-nap után megjelenő felhívások a „Kiska- j nizsai Polgári Olvasókör“-ben sem j hangzottak e! a pusztában kiállónak szavaként. Megihlette lelkünket s felsírt nyomán a mélységes magyar fájdalom. Körünk választmánya 5 sírkő felállítását határozta el s bárha érezzük, hogy csekély hozzájárulásunk csak atomnyi ir lehet a nemes magyar nemzet sajgó sebeinek enyhítésére, mégis alkalmasnak véljük arra, hogy körünk tagjaiban a hagyományos nemzeti érzés vesta-tüzét éleszteni fogja. A Kiskanizsai Polgári Olvasókör választmánya“. Alig érkezett be hozzánk a Kiskanizsai Polgári Olvasókör adománya, máris a kiskanizsai lelkészség buzgólkodása folytán a hatáskörükbe tartozó társulások és egyesületektől újabb hat sírkő árát juttatták el hozzánk Kiskanizsáról, amint azt alább nyugtázzuk. Szavunk úgy látszik a nehezen megközelíthető kiskanizsai szivekben is kezd megfoganni s habár most még csak jogi személyek neveire könyvelhetünk is el adományokat, reméljük, hogy ügyünk eddigi jóakarói ezután is munkálkodni fognak, hogy a kiskanizsai polgárság is kivegye részét a katonatemetőért még hozandó áldozatokból. ♦ A Kiskanizsai Polgári Olvasókör 5, kiskanizsai lelkészség 1, Kiskanizsai Rózsafüzér Társulat 1, kiskanizsai Szentantal Pénztár 1, kiskanizsai Katolikus Hitközség 1, kiskanizsai Katolikus Ifjúsági Egyesület 1, kiskanizsai Hitelszövetkezet vezetősége 1 sírkővel vettek részt egyenként 70.000 koronával gyűjtési akciónkban. Keresztényszocialista párt népgyfilése A múlt év októberében alakult meg Nagykanizsán a keresztény- szocialistapárt, amelynek tagjai a társadalom minden rétegéből kerülnek ki. Megalakulása óta azután csendes, zajtalan, de céltudatos munkával mind nagyobb tért hódított, úgy, hogy rövid nehány hónapi fennállása óta tekintélyes táborra tett szert. Tagjainak legnagyobb része választópolgárokból áll, akik honpolgár! jogaikat, a kereszténygondolat érdekében is érvényesíteni fogják. A keresztényszociaüstá'párt választmánya tegnap délután Hermann János államrendőrségi segéd hivatali igazgató, pártelnök elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elhatározták, ! hogy február 22-én vasárnap délelőtt nyilvános népgyülést tartanak Nagykanizsán, a melyre az országos központból lehívják Csík 1. nemzetgyűlési képviselőt, Krüger Aladár ! dr. szerkesztőt és Tóbler János v. 1 felvidéki képviselőt, akik a mai helyzetről és a keresztényszocialisták törekvéseiről fognak beszélni. Délután kimennek Kiskanizsára, ahol a kis- gazdaproblemákaí fogják fejtegetni. Nagykanizsa keresztény társadalma, amely eddig is a legnagyobb figyelemmel kisérte a keresztény-szocialisták térhódítását, óriási érdeklődéssel néz a vasárnapi népgyülés elé, amely a nagykanizsai keresztény-szocialisták első nagyarányú megmozdulása lesz. A vasárnapi népgyülés különös érdekessége, hogy olyan aktuális kérdések kerülnek tárgyalás alá, a melyekkel eddig egyetlen keresztény szervezet nem foglalkozott, de amely- lyel szemben állásífoglalni a nagy- kanizsai keresztény-szociálisták a mai időben honpolgári kötelességüknek tartják. Regős-est Első Napoleon egyszer arra kérte a conventot: „vagy hadsereget küldjétek, vagy nyomassátok ki millió számra a Marsailleiset.“ Ez lehetne a regősök egy-egy utjának mottója, hiszen nyomukban ami keserűség, elszánt dec, ütni akarás lappang a lelkekben : mind felviharzik hallgatóikban s amit szónoklatok, rábeszélés, az ész meggyőző szava nem tudna megtenni, megtennék azt a regősök: megmozdítanák a magyarságot az elkeseredett élet-halál harcra. Emlékezzünk két év előtti szereplésükre, az egész országot bejáró útjukra, amelynek nyomán elementáris erővel tört elő milliónyi hallgatójukban a hazaszeretet legszentebb érzése Akkor a cseh sajtó és diplomácia telelármázta a világot, hogy Magyar- ország a regősök lantjával akar mozgósítani, s a regősöknek egy időre el kellett hallgatniok. Most ime újra útnak indultak, hogy a tűz ne aludjon ki a lelkekben, hogy magyar bánatból, reményből és törhetetlen akaratból szőtt dalaikkal az ősi koboz húrjainak pengetésével és a tárogató búgó hangjával könnyeket csalva, kedvet fakasztva hirdessék Magyarország feltámadásának gondolatát. Az Urániában hétfőn 7 és 9 órakor tartanak hangversenyt. Programjuk részben Farkas Dezső uj regős énekeiből, részben a legújabb irredenta nótákból áll. Nemrégen Pesten a zeneakadémia hangversenytermében szerepeltek ugyanezzel a programmal. Közönségük a 48-as megújhodás mámoros tömegére emlékeztet; szebb jövöt remélő öregek s szebb jövőn dolgozó fiatalok magyar arcai. Mi is azokat várjuk hétfői szereplésükre, akik a szebb jövőt imádkozva várják, verejtékezve dolgozzák s ha kell : vérrel hozzák meg. Egy aranykorona értéke a vámpénznél. A pénzügyminiszter az aranypénz hivatalos középárfolyamánál elrendelte, hogy február 15-től 28 ig bezárólag a vámpénzek, ameny- nyiben a fizetés nem aranykoronában, hanem más törvényes fizetési eszközzel történik, egy aranykorona 14.800 papirkoronának számitassék. sejtelmes susogással bólintgató fák között. Dezsőt elbűvölte, megkapta a leány kedves egyénisége, bájos közvetlensége- és az a társalgási modor, amelyet egy leánynál sem észlelt, valósággal elragadta. Egész estére lefoglalta a maga számára Teruska társaságát s mikor végre, úgy tiz óra felé, a leány eltávozott ismerőseivel, hosszú, forró kézszoritással, de még hosszabb sóhajjal búcsúzott el tőle. És a következő hónapban, amikor a Teruska falujabeli körjegyző segédjegyzőt keresett egyik helyi lap hirdetése utján, Dénes Dezső már utazott. Nem ment volna el, ha nem tudja, hogy a leány is szerelemre gyuladt iránta. De erről bizonyossága volt, mert hiszen Teruska halványlila levélkéiből, amelyeket Dénes nagy diadallal mutogatott meg, ha közöttük volt, bizony nagyon is kiérzett a viszonszereleinnek lángja, ö is megszerette Dezsőt, ami azt bizonyította, hogy éppenséggel nem volt rossz ízlése. 3. Senkisem tudta, honnan kerítette elő Dénes Dezső másnap éjjel a cigányokat. (A faluban egy szál sem lakott.) Csak akkor lepődött meg mindenki, amikor felcsendült a Te- ; ruska nótája az ablakuk alatt. Csillagos, holdfénynélküli, gyönyörű nyári éjjel volt. A sok ezernyi csillag sápadtan szórta le fényét s sűrűén pislákoltak meg apró égi mécsek. A Göncöl szekere éppen a falu fölött ragyogott s teljes pompájában tündökölt, élénken világítva be a sötétséget. A tarló felől ékes, vontatott muzsika hangzott belé az éjszakába: az ezernyi tarlódailok; a feketehatu tücskök egyhangú, unalmas, megszokott danája, esíéii hangversenye. A közeli berekből a faluig hallatszolt a békák esti mulatsága, a monoton n..., n..., amely szinte bántón, fületséríőn hangzott, de némi harmóniát mégis képezett a tücsökmuzsikával. A falu apró, bogárhátu házáig sötéten, álmosan meredtek belé az estbe s a leszálló harmatban csillogtak a nádtetők. Csönd volt mindenfelé. Kihalt, nesztelen volt minden, semmiféle hang sem hallatszott, amely az alvó, álmodó természetet megzavarhatta volna nyugovásában, pihenésében... Szinte kivillogott a sötétből az Ozsróczy-ház. Mint ha tudomást sem vettek volna róla a benne lakók, hogy cigányzene csendült föl az ablakuk alatt, oly sötét volt. A leány apja, a rövidszavu adóhivatali pénzíáros, a „kaszinódban lehetett; — szerencséjére Dénesnek, mert máskülömben a kurta botját ugyan rámérte volna a hátára. A leány utcára néző ablaka egy kicsiny világosságot ömlesztett a sötétségbe. Az egyedüli világos ablak az egész házban. Bizonyára akkor is a „Színes álmok“ cimti novellakötetet olvasta, amelyet a könyv szerzője, egy helyi alak, tett le „hódolata jeléül“ — a lábaihoz. És talán összerezzent, amikor a sötét éjszakában fölcsendült a kedvenc nótája: Megállók a keresztutnál, Ahol nyáron annyi fehér virág van. Visszahúz a szivem ide, Mindhiába járok künn a világban. Vándordarvak búcsúznak fenn, Dér csillog a levelen, Dérütötte avar között Parányi kis lábad nyomát keresem ... Dénes becsületesen kitett magáért. A nehéz éneket elejétől végig disszonancia nélkül énekelte, — de a hangjában ott vibrált mindvégig a reménytelen szerelmesnek minden kínja, minden fájdalma és szenvedése... Mindnyájan megértettük a szive fájdalmát... Csak Ozsróczy Teruska nem. Úgy kellett lenni, mert az ének végén a világosság hirtelen kialudt és a kis szobára sötétség borult... 4. Semmit sem hagyott hátra Dénes, amivel öngyilkosságát megindokolhatta volna. A lecsukott kék szemek éppen olyan némán hallgattak, mint a hideg, örökre elnémult ajkak... Csak feküdt, feküdt Dezső, hidegen, mereven, a kis szobájában, ahova hazajárt álmodni, ahol eszményekről álmodozott, ahol elfutotta szivét a keserűség, amikor megrázta azt kíméletlenül a reménytelen szerelem fájó gondolata... Nem beszélt..., de annál többet mondott, többet regélt az a két szál. kis kék virág, amelyet egyszer Te- ruskától kapott s amelyet tárcájában találtunk, gondosan lepréselt állapotban, éltévé egy kicsi borítékban ,tí.
