Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-06 / 29. szám
2 2ALAI KÖZLÖNY 1925. Február 6. delictit — a karót, amellyel Papp áldozatát leütötte. Vádlott: Majd utánuk ment Hor- váthnak és fiának, elébük került és csatlakozott hozzájuk. Beszédbe elegyedett az idős Horváthtal, akivel Novák leányáról és birtokáról beszélt. Majd, hogy — Elnök : Nos és mit kérdezett maga még Horváthtól ? Ugye azt, • hogy hová való? És miért kérdezte ezt? Vádlott:Azért, hogy ne. legyen tévedés, hogy tényleg azok-e, akiket kiszemelt magának. A gyilkosság . . . Elnök: És akkor mit csinált? Vádlott: Lesújtottam a karóval hátulról a fejére mért csapással, ő leesett a gyalogjáróról a sze- kérutra, fel ákart kelni, de még háromszor egymásután erős csa- pást mértem a fejére . . . Elnök: És a gyerek nem szólt semmit ? Vádlott: Nem. Elnök: Aztán mi történt még ? Vádlott: Elvette tőle az erszényt és magához vette a pénzét. Majd Miháldra vette útját, ahol éppen bál volt a Szép-féle korcsmában. Be ment oda. Elnök figyelmezteti a Szép-féle korcsma-mulatság egyes jeleneteibe, amikor felpántlikázotí tűzoltó c kával zeneszó mellett mulatott. Vádlott elmondja ezután, hogy a miháldi nagy mulatság után elment feleségéhez, hogy jöjjön be vele Nagykanizsára a gyerekeknek ruhát venni. De az asszony nern akart és nem is jött vele. Erre ő visszament Szabarra, szolgálati helyére. Ott fogták el a csendőrök. A pénzért ölt! Elnök ezután kérdezi a teljes nyugodtsággal előtte álló vádlottól: És miért követte el ezt a borzalmas bűncselekményt? Vádlott: Mert a családján akart segiteni. Elnök: Hát akkor miért dáridózta el a pénzt? Vádlott: Akkor már azt sem tudta, hogy mit cselekszik. Elnök: Mondja meg, miért ölte meg ezt az embert? Vádlott: A pénzéért! De nem volt szándékom őt megölni. Elnök: Maga katona volt, hát mondja meg, ha magát négyszer egymásután ezzel a karóval fejbe kólintanák — csak meghalna? Főügyész rámutatott arra, hogy az ütések oly erősek voltak, hogy a karó háncsa lejött. Elnök: Amikor tehát a karót kivágta, azzal az eltökélt szándékkal tette, hogy leüsse azt az embert? Vádlott nem emlékszik reá. Elnök: Mit csinált még a cselekménye előtt? Ugye, körülnézett, hogy nem látja-e valaki és akkor ütötte le. Vádlott: Igen. Elnök ezután leülteti a vádlottat. Majd az áldozat nejét szólítja be. Az áldozat özvegye özv. Horváth Ferencné született Kovács Rozália 53 éves asszony. Vontatott, megtört hangon elmondja, hogy a gyilkosság napján korán reggel férje bejött Kanizsára, hogy marhákat vegyen. Tizenhat millió korona volt nála. Csak annyit tud mondani, hogy délután a kisfia szaladt be ijedten hozzája, hogy egy ember leütötte az édesapját, j erre kiszaladt és ekkor látta, hogy emberek segítik fel és hozzák be férjét, aki már nem tudott szólni. Behozták a nagykanizsai kórházba, ahol aztán rövidesen meghalt. Elnök: Volt-e anyagi kára „az eset“-ből? Milyen költségeket számit fel? Horváthné: A temetés 3.200.000 K-ba került, a fuvar Nagykanizsára 400.000 K, a kórházat még nem fizette ki. Elnök: Azért, hogy maga az urát, a kenyérkeresöjét, gyermekeinek apját elveszítette, számit-e fel ezért valamit ? Horváthné száját erre egy fájdalmas sikoly hagyja el, amelyben benne vau minden asszonyi és anyai fájdalma és hangosan felsír: Mit számítsak én azért, hogy két gyermekemnek az apját megölték!? A hallgatóság soraiban előkerülnek a zsebkendők. Meghatottság vesz mindenkin erőt az asszony fájdalma láttára. Horváthné zokogása közepette, mintegy fenyegetőig felemeli . kezét a gyilkos felé és úgy kiáltja oda: ,.Hogy az Isten sose segítsen meg!“ Ügyész és védő sem kívánja meg- esketését. Az árva vallomása Elnök ezután az áldozat 14 esztendős fiát Horváth Antalt szólítja, magához inti az emelvényre és biztatja, hogy ne féljen semmit, a bíróság csak kérdezni fog tőle. Horváth Antal elmondja, hogy ökröket vásárolni jöttek be Nagykanizsára. Édesapjánál 15.800,000 K volt. A vásáron csatlakozott hozzájuk egy ember, aki lebeszélte apját a vásárlásról. Elnök: Meg tudnád-e nekem mutatni, hogy ki volt az az ember ? Horváth Antal erre a fogházőrök között ülő Pappra mutat. Ez volt az az ember 1 Majd elmondja a már ismert részleteket. Amikor az erdőn kiérve tovahaiadtak, látta, hogy édesapja a gyalogúiról leesett a kocsi útra. Ő még figyelmeztette édesatyját, hogy miért nem vigyáz jobban magára, hogy leesik — de akkor Papp odaugrott és háromszor fejbevágta a földön fekvő édesapját, ö ezt látva — futásnak eredt. A fiú határozottan azt állította, hogy Papp mindig a nyomukban volt. Elnök szembesíti az árvát édesapja gyilkosával. Vádlott azt állítja, hogy az áldozat előtt haladt. De a fiú határozottan megmaradt előbbi vallomása mellett. Makáry biró: Hozzád nem szólt ez az ember? Tanú: Nem. A bíróság a fiút tizennégy éves korára való tekintettel nem bocsátja esküre. Durgó Gábor szabari gazda vallomását olvassa fel a bíróság. Azt mondja, hogy amig Papp nála szolgált, addig rendesen viselkedett. özv. Faragó Dávidné elmondja, hogy a gyilkosság napján Horváthék náluk reggeliztek. Semmi gyanúsat nem vett észre. Pappot nem látta. Papp István asszonya Papp István feleségét hallgatja ki ezután a bíróság. Elnök figyelmezteti, hogy nem köteles vallani, de az asszony hajlandó vallomástételre. Elmondja, hogy nem a legjpbb életet élték^együtt, férje iszákos volt. Két évig volt vele szolgálatban, de akkor a férfi lopása miatt kellett nekik ott hagyniok az állást. A gyerekekhez jó volt, de vele nem bánt jól. Ha ittas volt — ütötte, verte őt. Égy ízben, amikorférje lakodalomba ment, őt szíjjal egy fához kötötte és úgy ütötte. Figyelmeztette őt, hogyha helyet keres és megbecsüli magát, hajlandó ismét vele lenni. Elnök mellőzi az asszony szembesítését férjével. Almássy dr. biró Pappnéhoz: A maga szüleivel rosszul bánt? Pappné: Nem bánt rosszul. Almássy dr. A gyerekeket szerette? Pappné: Igen. Elnök: De magát meg akarta szúrni egyszer? Pappné: Ez igaz. Almássy dr. Igaz-e az, hogy Papp egyszer úgy nyilatkozott, hogy ki akarja magát végezni szüleivel együtt? Pappné: Ezt mondotta. Elnök ezután Bogaros József és Döbörhegyi Ferenc és Szili István tanukat hallgatja ki. Szili terhelőén vall Papp ellen. A miháldi korcsmáros Szép József miháldi korcsmáros a következő tanú. Elmondja, hogy dec. 31-én este beállított hozzája Papp István és arra kérte őt, hogy küldjön el rokonáért. Ő a kisbirót elkül- dötte érte, de ez nem jött el. Később eljött Duics István, Papp régi 'ismerőse. Papp István akkor egész éjjel, és másnap mulatott. Azt mondotta neki, hogy két tehenet adott el és azoknak az árából mulat. Kettő és fél millió koronát költött nála. A miháldi korcsmáros árai Elnök: Mondja, hogyan lehet a miháldi korcsmában két és fél millió koronát elkölteni ? Maga egy debreceni kolbászért 150.009 K-t, 12 teáért 240.000 K-t, 5 liter forralt borért 200.000 K-t, 80 liter borért 1.440,000 koronát számított fel Pappnak; 10.000 K-ás belépti dijat pedig Papp 50.000 K-val felülfizette. Magának is itt volna a helye a vádlottak padján! Aztán hova lett a többi pénz? Szép: Amit Papp nálam költött azt mind visszafizetem a kir. ügyészségnek. Papp István a 10.000 K-ás belépti dijat 40.000 K-val gavallériából felülfizette. Én nern kértem tőle többet. Elnök: No, majd jön még a fekete leves. A bíróság nem esketted meg Szépet. Fél millió borravaló Weisz Nándor miháldi kereskedő, aki Szép korcsmárosnál kisegitő pincér volt, elmondja, hogy ő szolgálta ki Papp Istvánt, aki 500.000 korona borravalót adott neki. Az orvosszakértők jelentése Országh Lajos dr. kir. törvényszéki orvos olvassa fel azután a boncjegyzőkönyvet. Az áldozat koponyája teljesen be volt törve és összeroncsolva. Négy sérülése közül három feltétlenül halálos volt. Az áldozat egészséges ember volt. A halál a koponyatörések összeségéből eredő agynyomásból állott elő. Az első ütés egymaga halálos volt. Szigethy Károly dr. mindenben csatlakozik Ország dr. véleményéhez. Szigethy dr. és Országh dr. a fogházban megfigyelték Papp elmeállapotát. Erre vonatkozólag Országh Lajos dr. előadja, hogy Papp István teljesen ép és egészséges eszű ember. Teljes öntudatában és szabadakaratának birtokában volt a gyilkosság napján és idején. Semmiféle abnorm itást nem észleltek rajta. Elmondja, amit különben a Zalai Közlöny már megirt, hogy Papp a fogházban az eskórost színlelte és ránggörcsöket produkált, majd óvatosan leesett, mintha szédülése lenne. Szigethy dr. teljesen csatlakozik Országh dr. szakvéleményéhez. Főügyész kérésére felolvassák a kaposvári ügyészség vádiratát, amely Pappot burgonyalopással vádolja. Elnök ezután 10 percnyi szünetet rendel el. A főügyész vádbeszéde 11 órakor ismét bevonul a bíróság. Elnök felkéri a vádhatóság képviselőjét vádbeszédének a megtartására. A teremben siri csend, amikor Szabó Lajos dr. kir. főügyész emelkedik szólásra, hogy elmondja vádbeszédét. — Egy angol biró egy tárgyalás alkalmával azt mondotta — kezdi beszédét dr. Szabó, —- hogy az izgalmak korát éljük. Ha az izgalmak okát keressük, azt mondhatjuk, hogy megváltozott az élet, megváltoztak az idők. Pedig mi vagyunk az élet, mi vagyunk az idő. Nem az időben, hanem az emberekben keressük a baj kutforrását. Az emberek, külünösen a dolgozók uj jelszavat választottak maguknak : komoly munka helyett a féktelen ön- -szereteíet, az önzést. Ez indítja őket arra, hogy raboljanak, Ha végignézünk az utóbbi hetek nagy bűnösein, mindenütt azt az indító okot fogjuk találni, hogy munkanélküli, könnyű életet biztosítsanak a maguk számára. Haarmann azért gyilkolt, hogy áldozatainak ruháit, Denke azért, hogy a meggyilkoltak húsát adja el, Lédereréket szintén ez a motívum vezette cselekményük elkövetésében, Papp István esete egy jó szilveszteri estért, egy kellemes éjért történt. Sok tanulságot lehet ebből az ügyből meríteni. Okulást, hogy mily szükség van ma az államhatalom sújtó kezére, hogy ezeket a bűneseteket megtorolja és lesújtson a bűnösökre. Majd elmondja, hogy egy csapi kicsi fehérre meszelt házból reggel kiindult egy becsületes magyar ember, hogy gazdaságába ökröket vásároljon, (itt Özvegy Horváth Fe- rencné hangosan felsír). De ugyanakkor Szabarról elindul egy haramia, hogy egy olyan embert keressen, akitől bármi módon, annak halála árán is megszerezze a pénzét. Majd kitér a cselekmény részleteire. Hogy mit gondolt Papp István a récsei országúton, azt elmondotta neki, meg a vizsgálóbírónak is. Kérdi, hogy egy olyan ember, aki 3—4 ilyen erős ütést mér áldozata fejére, melyek közül három feltétlenül halálos és aki elég raffinált élettapasztalattal rendelkezik, nem nagyon jól tudta-e azt, hogy halál lesz a vége, amint meg is mondotta, hogyha ezért úgyis felakasztják, hát haljon meg a másik is. ' Az előre megfontolt szándék iskolapéldája ez az eset. Reggeltől egész délutánig viaskodott magában. Nagyon jól tudta, hogy ettől az embertől a pénzt csak halála árán lehet elvenni, összes ténye, az, hogy kilométerekre követte áldozatát, mind azt bizonyítja. Tisztán áll a szándék, tisztán az elhatározás, mint a cselekedet. Aki ilyet cselekszik mint Papp István, az nem érdemel kegyelmet. Ebben a pillanatban mindenki a bíróságtól várja a megsértett jogrend kiengesztelődését és a társadalom megnyugvását. Szigorúságot, elrettentő példát kíván a magyar társadalom. Sem a hazának, sem a társadalomnak ilyen emberekre nincsen szüksége. A védbeszéd Ezután Dómján Lajos dr. védő mondotta el általános figyelem közepette „gondosan felépített védbe- szédét. Ő is a vádhatóság álláspont-
