Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-01-04 / 3. szám
1925. Január 4. ZALAI KÖZLÖNY 3 NAPI HÍREK NAPIREND Január 4, vasárnap lyeken az elmúlt napokban a munkaadók részéről nagyobb keresletet lehetett észlelni, mig a munkanélküliek jelentkezése ismét csökkent. Az albán forradalom hátteréből. A Chicago Tribune jelentése szerint Achmed Zogul bej, Albánia jelenlegi miniszterelnöke bécsi tartózkodása alatt kijelentette, hogy Pasics szerb miniszterelnök biztosította őt, hogy Fan Noli elleni expedíciója részére rendelkezésére bo- csájtja Wranggel hadseregének Jugoszláviában levő csapatait. Ezeket a csapatokat azután albán katonáknak öltöztették, fekete-vörös sapkákat adtak nekik és igy vonultak aztán Albánia felé Fan Noli ellen. Zogul bej vállalkozását Pasics finanszírozta is, aki 30 millió dinárt adott neki és ehhez a hiányzó összeget olasz szubvenciók pótolták. Nyugdíjasok a katonatemetőért Nagykanizsa, január 3 A nagykanizsai délivasuti nyugdíjas mozdonyvezetők a hazafias és emberi érzéstől áthatott áldozatkészségnek szép és követésre méltó példáját állították a nagy- kanizsai közönség elé. Sok, szebbnél-szebb pé'da áll már előttünk, mióta szerkesztőségünk megindította az akciót, hogy Nagykanizsa sirkövet állítson a temetőjében porladozó hősöknek. A sok példa közül anyagilag talán hasonlíthatatlanul is nagyobbakkal találkozunk. A nyugdíjas mozdonyvezetők példája azonban egy vonalnyit sem marad el ezek mögött, mert hiszen ők szerény nyugdijukból aránylag igen nagy áldozatot hoztak, amikor összegyűjtött köztük egyik lelkes kartársuk 3 ka- tonasirra 210.000 koronát. Az áldozatkészségnek ez a megnyilvánulása uj erőt önt mozgalmunkba s bizton hisszük, hogy városunk társadalmának minden rétege, hivatalok, testületek, egyesületek, jogi személyek csak úgy, mint az egyesek különbség nélkül hozzák meg a maguk áldozatát, hogy a szépen megalapozott tervek mielőbb eljussanak a teljes megvalósulásig és Mindszentek napján a gyász ünnepébe a teljesített kötelesség öröme fog vegyülni, amikorra ünnepélyes felszentelését szeretnők megérni a sírkövekkel ellátott nagykanizsai hősi temetőnek. * Újabban beérkezett adományok: a nagykanizsai délivasuti nyugdíjas mozdonyvezetők 3, Rácz István pályamester 1, Petrik Dezső DV főmérnök 1 sírkő egyenként 70.000 koronás költségeit fizették be szerkesztőségünkbe. Máglyára vitték az első csipkeverőket Nagykanizsa, január 3 A csipke-készítés első, határozott nyomait 1561-ben Annbergben találjuk. Ekkor azonban a csipke készítési módja és szépsége annyira földöntúli varázslatnak látszott a középkor emberei szemében, hogy a csipke-készitéssel foglalkozók közül többet, igy a csipkeverés állítólagos feltalálóját, a német Uttmann Barbara asszonyt, mint ördögökkel cim- boráló boszorkányt, elégették. A vert csipke ennek ellenére is ma már külön diszitő-müvészeti ággá fejlődött. A baiatonendrédi csipke gyártásával már 32 telep foglalkozik hazánkban, melyek rengeteg hazai és külföldi, főkép amerikai megrendelést bonyolítanak le, amivel nemzetgazdasági hasznot is hajtanak. A környék több községében, igy Kiskanizsán, Bálványoson, Bánok- szentgyörgyön Balatonendréd egyik jeles nagykanizsai tanítványa, Kiss Manci tartott ilyen tanfolyamokat. Kiss Manci Nagykanizsán Kinizsi- utca 40. szám alatt fog csipkeverő- tanfolyamot tartani, melyre már most lehet jelentkezni. A vert csipke nemcsak művészi és olcsó dísze az otthonnak, hanem biztos megélhetési forrás is, amennyiben a balaton- endrédi telep a tanfolyamot végzettek munkáit elhelyezi és részükre megrendeléseket ad ki. Római katolikus: Jézus sz. n. Protestáns: Leona. Izraelita: Tebeth hó 8. Nap kel reggel 7 óra 48 perckor, nyugszik délután 4 óra 23 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint jobbára felhős, enyhe idő várható kisebb lecsapódásokkal. Kulturház-bizottság ülése a városháza tanácstermében délelőtt 10 órakor. Rubini előadása a Polgári Egyletben délután 3 és este 8 órakor. Cercle de Danse a Central souterrain- jében délután 5 órakor. Mozi. Uránia: Zendai fogoly. Világ: Elszállt a mámor és Betörés a fogházba. Előadások kezdete 3, 5, 7 és 9 órakor. | január 5, hétfő | Római katolikus: Teleszfor. Protestáns: I Simon. Izraelita: Tebeth hó 9. | Nap kel reggel 7 óra 49 perckor, nyug- ♦ szik délután 4 óra 13 perckor. | Evangélikus Nőegyleí teaestélye a I; Í * Polgári Egyletben este 1/29 órakor. jj Rubini előadása a Koronában, fele- i; részben a hősök sírkövei javára. ;; Epilógus Anda könyvéből Irta: Sz. Sólymos Bea Szebbek azok az emberek, kik elmentek tőlem — bucsiizva-e, vagy bucsuzatlanul — de elmentek, hogy ne jöjjenek többé vissza hozzám. Szebbek és jobbak ők a leplezgető, takargató messzeségben, a távolság tisztitó atmoszféráján keresztül. Az élek, a szögletek, a rikító színek lekopnak s előttem vibrál egy harmonikus kép, egy régi freskó, egy elmosódó dallam, egy zümmögő akkord. A sértő, a bántó, a diszonáns kihullik a múltból s egy előnyösen stil- szerii relief domborul elém emlékezeti tern kristályprizmáján, mig a vágyak I gyöngyszinii álomba zsibbadnak. Ti fiuk, férfiak és öreg emberek, akik megálltatok egy pihenő állomásra előttem s megláttatok, hogy meglássalak, ti is egy friezzé alakultatok lelkem felületén, melyből művészi ih- lettséggel egy örökharmonikus, szép csoportot alkottam, egy egészet, messze elhullámzót egy bágyadtan rezonáló, elmosódó akkordot. S ti igy, együtt menve, elfelé — szépek vagytok, jók vagytok. — Lemondott városi ügyész. Faics Lajos dr. városi tiszti ügyész január elsejével lemondott állásáról. — Visszahelyezés. Mikó György végelbánás alá vont kir. járásbiró- sági irodafőtisztet az igazságügyminiszter visszahelyezte állásába. — Megyegyülés. A nagykanizsai városi képviselőtestületnek a napokban tartott közgyűlésén hozott határozatokat a februárban tartandó törvényhatósági közgyűlés fogja jóváhagyni. — Halálozás. Január hó 1-én délután 3 órakor nagy részvét mellett temették Pozsogár Gyula zala- végi ny. igazgató-tanítót, aki 54 évi buzgó tanítói működése után 74 éves korában halt meg. Az elhunytban nagy veszteség érte a Keszthely—zalaszentgróti róm. kath. Tanítóegyesületet, melynek korábban aktiv világi elnöke s legutóbb disz- elnöke volt. Régebben tagja volt Zalavármegye törvényhatósági bizottságának, világi alelnöke a Vesz- prémegyházmegye róm. kath. Tanítóegyesületnek. — Az Evangélikus Jótékony Nőegylet holnap, hétfőn este a Polgári Egylet összes termeiben fél kilenc órai kezdettel megtartandó tea-estélyén, a közönséget gyönyörűen díszített, jól fütött terem, gazdagon felszerelt büffé és Horváth Rezső zenekara várja. A rendezőség kéri mindazokat, kik a büfféhez természetbeni hozzájárulást felajánlani szívesek voltak, hogy adományaikat szíveskedjenek holnap, hétfőn délig a Polgári Egyletbe fel- küldeni. nemsokára azonban visszajött egy szép kövér asszonnyal. Az asszony felém tartott és igy szólt magyarul: „Miért sir, magyar néniké?" Fölugrottam. Ráborultam, csókolgattam ott, ahol értem. — Oh édes lelkem, jó nagyságám, a jó Isten áldja meg . . . messzire való vagyok, a fiamat viszem . . . haza ... és nem tudom, hogy miért kell annyit várni már . . . kellene már hazamenni . . . régen ejöttem . .. aztán meg hátha még sem engedik haza elvinni a fiamat . . . — Oh dehogy! nyugtatott meg. Itt van a gyűjtő állomás, itt gyűjtik őket össze, hogy azután induljanak hazafelé... Én is magyar vagyok, idekészültem, vendéglőnk van. Most elviszem, jöjjön csak nyugodtan, az elindulásukig az én vendégem lesz. — A két borzasztó éjszakától s a sok sírástól és nyugtalanságtól kimerültén ismét egy magyar házban találtam oltalmat. — Ez a jó magyar asszony az elinduláskor eljött velem Görzig, ott aztán tolmácsolták, hogy csak nyugodtan üljek gyorsvonatra és induljak útnak hazafelé. A koporsók majd jönnek utánam egyenesen Budapestre. — Elmondhatom, hogy mindenütt olyan jól bántak velem, csak hát értekezni nem tudtunk; jó nép az , olasz nép, meglátszik az a katona- sirokon; — fejezte be mély meggyőződés hangján az asszony. — Másnap este már itt szálltam ki Lepsényben, mivelhogy ott ál! meg a gyors; onnét meg gyalog jöttem haza. — Gyalog Lepsényből ? Ekkora ut után — hültem el. Hiszen csak 10 kilométer; nem olyan messzi van, csak az a márványtábla, amelyet elhoztam — az ugyan megnyomott hazáig ... Eltűnődöm a természetes szívósságán, mire nem képes egy ilyen asszony, egy anya ... — A pesti nagy parádé után — folytatja — aztán hazahozattuk. — Mindenszentek előtti napon volt a temetése. De igen-igen szép volt, még a méltóságos grófék is ott voltak, meg sok nép még más faluból is. De hát én nem tudtam, kérem, $irni, ahogy dukál temetésen ; nem én. 'Mindenki sirt, csak éppen én nem; még azóta sem . .. Én csak azt érzem, hogy az én fiam itthon van. Nem hiába készült el a szép kriptája, megvetettem én az ágyat neki itthon az anyaföldben . .. lefektettem ... — Hála legyen az Istennek! — ezzel fejezte be a történetet, jelezve zaklatot lelkének megnyugvását, egyetlen reményének valósulását, egyszerű voltának fényes sikerét. Elmélyedt lélekkel, fájó emlékezésekkel járok kis falum csendes temetőjében. A decemberi hideg dérrel vont be mindent, mintha az egész temetőre habfehér csipkeszemfedő borult volna. A fák fehér zúzmara prémbe burkolóztak, olyan titokzatosak, olyan meseszernek. .. Minden fehér, merev és — mozdulatlan. Mintha a halál országában járnék . .. Amerre nézek, mind-mind ismerős sir .. . amott az a fehér márvány kereszt, oh mennyire ismerős . .. Két kialudt drága élet, melyeknek folytatása én vagyok s az enyémé a csillagszemü kis lányom. Kialudt életek, elfakuló drága, szomorú emlékek .. . Mintha a halál országában járnék ... az egyetlen élő itt, én vagyok. Valahogy lábujjhegyen lépdelek, ne hogy zajt üssek .. . Egy koszorús sirhalom mellett visz el az utam; megilletődve állok meg előtte. Egy nagy kőlapba beékelt márványtábla előtt, rajta a felírás : Varga István. Hidegben ragyog felém ez a tizenegy aranybetü s önkénytelenül a márványlap súlyát latolgatom. Itt alszol tehát te drága kis katona, kit az édesanyád nagy anyai sze- retete emelt ki idegen sírodból, hogy lefektessen mint kis gyermeket a hazai földben „megvetett“ ágyadba. Megint csak a márványtáblát nézem, melyet egy hőslelkü anya a szive alatt cipelt kilométereken át... egy lobogó, vértől csepegő édesanyai szivet kellene reávésni. A koravén alkonyat sötét árnyékokat rajzol. Fölrezzenek, körül nézek ... sötétedik. Energikus léptekkel sietek ki a temetőből, ki a kis falumba, ki a való életbe, hol annyi minden kötelesség várakozik rám ... A lábam alatt megreccsen a fagyos kavics, lépteim neszétől hangos károgással felröppen egy bóbiskoló varjú s a megrezdült ágról a fagyos dér szaporán hull rám .. . Visszatekintek bucsuzásul a kedves sírjaimra s látom, hogy egészen reám alkonyodott. Csakugyan reám alkonyodott.., (Vége)