Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)

1925-02-04 / 27. szám

1925. Február 4. ZALAI KÖZLÖNY 3 Vasutasok a katonatemetőért NAPI HÍREK = EmilJannings, Conrad Veidt, Werner Krauss és Peggy egy műsoron ! Nagykanizsa, február 3 A katonatemető 1300 hősének sirkövet állítani — ezzel a céllal indult el múlt év novembere kö­zepén szerkesztőségünknek ak­ciója. Sok nagy megmozdulás csat akozott hozzánk, majdnem minden társadalmi egyesülés és foglalkozások szerint alakult cso­port bekapcsolódott mozgal­munkba. Az áldozatkészségnek azonban akkora tanúbizonyságát, mint a vasutasok hozzájárulása, eddig nem tapasztaltuk. Hatvan sir­követ fizetett ki a nagykanizsai vasútállomás forgalmi személy­zete szerkesztőségünkben s ezzel a legelső lett az eddigi adako­zások terén. Ezenkívül is a vas­utasok egyéb csoportjai és egyé­nenkénti hozzájárulások is gya­rapítják ezt a számot, ami ezek­kel együtt közel 100 sírkőre te­hető. # Nagykanizsa vasútállomás forgalmi személyzete 60, Iparosdalárda serleg­avatási ünnepségének közönsége 8, Barany ay I za újabb 2 (összesen 4), Vegele Károly gimnáziumi tanár 2, Sáfrán Ferenc keresk. alk. 1, özv. dr. Tuboly Gyuláné 1, Hofrichter Emma 1, Sánta Jánosné csendőr­törzsőrmester neje 1, Takács Jenő malomtulajdonos (Aliga) 1 sirkő fel­állítását vállalták egyenként 70.000 korona lefizetésével. if« A Délivasut osztálymérnöksége fel­kért bennünket annak közlésére, hogy az egyik Utóbbi számunkban nyug­tázott, az osztálymérnökség által be­küldött 12 sirkő felállítására szolgáló összeget nemcsak az osztálymérnök­ség tisztikara adta össze, hanem ehhez 28 pályaőr is hozzájárult ado­mányaival. Ezt a közlést annyival is szíve­sebben tesszük meg, mert a pálya­őrök adományai erkölcsileg megbe­csülhetetlen tőkét jelentenek akciónk számára és élénk bizonyságul szol­gálnak arra, hogy jóakarattal és ál­dozatkészséggel a legszerényebb kö­rülmények közt élők is lendíthetnek ügyünkön, mindnyájunk ügyén. fizikai erőt igénylő munkát és apor- tot. De — ugyan hagyjon nekem ebben igazat! — mit tegyek, ha a szüleim mindezekre kényszerítenek? Nem lehet ellentmondanom, mert a mi családunkban nem ismerik ezt a szót: „nem\“ — hogy fáj az a sok terhelő tekintet, amelyet a férfiak kisérnek lovaglásaim alkalmával, — pedig érdemetlenül itél el valamennyi. És mert Í3mét csak nő volt, sí­rással akart könnyíteni magán. De csak akart. Hirteleuében eszébe jutott azonban valami: — De ha már ilyen őszinte voltam önhöz, anélkül, hogy ismerném, kérem, mondja meg legalább a ne­vét. Én Kapos Inci vagyok .. . — Pogácsa Lajos. — Az iró? — Az. Nagyot horkant a pejmén a leány ostorának egy hatalmas suhintása alatt. Hirlelen fölszökkent az árok­parton. Merész ugrással szökött át fölötte és aztán szilaj vágtatással igyekezett tulleni azon a ponton, ahol a férfi maradt. Álmélkodó, cso­dálkozó tekintettel. Dühében keményen szorította össze fogait a leány, — de nem nézett vissza. (Vége) NAPIREND Február 4, szerda Római katoliku*: K. Andr. Protestáns. Ráhel. Izraelita: Sebat hó 10. Nap kel reggel 7 óra 23 perckor, nyug •zik délután 5 óra 05 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint száraz idő várható a szelek gyen­gülésével és éjjeli faggyal. Zrínyi Irodalmi Kör tagjainak ba­rátságos teae*télye este 9 órakor a Polgári Egyletben. Mozi. Uránia: Ki a gettóból, fősze­repben Henny Porten és Jakob Tledtke Előadások kezdete 1/>7 és 9 órakor. A telepátia csődje (Egy szegény ifjú keserves kudarcai) Olvastam a telepátiáról, hogy az mi­lyen nagyszerű dolog s az emberek nem is tudják, hogy milyen titokza­tos tulajdonsággal rendelkeznek. Hej- haj, gondoltam, ez valami olyanféle lesz, mint az egyszeri kisasszony, aki arra a kérdésre: „tud-e zongorázni", azt felelte : * talán tudok; még nem próbáltam", így voltam én is a tele­pátiával, amikor olvastam a cikket s reméltem, hogy talán bennem is meg­van ez a kitűnő tulajdonság, mely- lyel „megérzem más embernek a gondolatát, minden közvetítő eszköz segítsége nélkül is". így állt szóról- szóra az újságban. Ejnye, gondol­tam, kísérletet teszek magam is, váj­jon értik-e majd az én gondolatai­mat is, minden közvetítés nélkül ? A gondolatot tett követte s először is a — szerkesztőségbe indultam. Utam egy gyönyörű sáros udva­ron vezetett keresztül, melynek po­csolyái „méla hold fény szelíd mo­solya képében " tettek rám benyomást. Az udvaron egy szolgaféle ember állt és újságot olvasott. Gondoltam, csi­náljunk egy próbakisérletet telepáti- kusan : azt gondoltam, hogy ez az ember eltisztithatná ezeket a tócsá­kat. Rá is néztem, de ő meg sem mozdult; csak tovább olvasott. Bekopogtatok a szerkeszti irodába. A főszerkesztő fehérre meszelt bu- doirjában, gomolygó füstfelhöbe bur­kolózva ült trónusánál az Íróasztala előtt. Köszöntöttem, ö kegyes mosollyal fogadta s a kéziratot, melyet a hely­zethez illően, szerény gesztussal nyúj­tottam át neki, átvette. Olvasni kez­dett, miközben én tűkön álltam és arra gondoltam, hogy bizonyára megint kifogást fog találni benne, mert a szerkesztők igen szigorúak szoktak lenni mások kézirataival szemben. — Mi ez? Jól hallok? „Maga irta ezt?" — De kérem, — felelem indigná- lódva, szerénytelen gesztussal — hát persze .. . — Csak azért, mert nagyon jó és közölni is fogom — igy ő. Furcsa, hogy én telepátikusan azt gondoltam, hogy visszafogja utasítani. Lám-lám, ez a telepátia sehogysem akar beválni. Hamarosan mást gondoltam: — felkínálhatna nekem a szerkesztő ur egy kis tiszteletdijat s csakugyan, ajka szóra nyílik és : „ tessék kérem helyet foglalni és — elolvasni a cserepéldányokat". Na tessék — megint nem az lett, amit gondoltam. Megköszöntem a helyet, mellyel megkínált, (dehogy is ülök bele óbba a rosszrugóju, rozzant ripszfotelbe), dolgom is volt, majd máskor, gondoltam s ezzel a telepátia sikertelenségén nekibusulva, félszeg mozdulatokkal távoztam. — Gyerünk a szabóhoz — igy magamban. Van ugyanis egy szöve­tem, melyet nagyapámtól örököltem, vájjon ki fogja-e találni (t. i. a szabó), hogy én azt hitelbe szeretném megvarratni. Benyitok... — szolgája, Mester — igy üdvözöltem a nagy férfiút, ki külső szépségünket van hivatva elő­mozdítani. — Nézze, kedves Mester, látja ezt a ruhát rajtam ? — Látom, látom, — le van sza­kadva róla a gomb. — Jani, te — ordítja a sarok felé az inasgyereknek, — készen van az a kabát ? — Igenis, készen! — Hát vidd haza a Kiss urnák (legjobb tetu barátom) és mondd meg neki, hogy fizessen, ha pedig nem fizet, hozd vissza a kabátot. Ott ne hagyd, mert kitépem a fiiledet! Mit gondolnak ezek az urak, miből éljen a szegény iparos. Itt a sók adó, meg házbér... A többit már nem hallottam. Szó nélkül, kalapomat len­getve, kiléptem a sáros utcára. Ö sem érezte meg telepátikus kí­vánságomat, de én — megértettem öt. H. C. — Az uj vegyesdandárparancs- nok Nagykanizsán. Kovács Aladár altábornagy, az uj vegyesdandárpa- rancsnok Szombathelyről tegnap dél­után városunkba érkezett. Fogadta­tására d’sz-század és tiszti-küldöttség vonult ki az állomásra. A altábor­nagy nagykanizsai tartózkodása alatt, mely értesülésünk szerint csak egy napra terjed, megszemléli dandárjá­nak Nagykanizsán állomásozó ez­redét. — Az Uríeányok Mária Kon­gregációjának ünnepélye. Vasár­nap, e hó 8-án este 8 órakor tartja meg a Nagykanizsai Uríeányok Mária Kongregációja a Katolikus Férfiligá­val karöltve rendezett ünnepélyét a Polgári Egylet nagytermében. Almásy Gyula dr. üdvözlése után Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök tarlja meg beszédét. Utána Faust József dr.-nak „Keresztben az üdvösség" cimü 5 felvonásos drámáját adja elő a Kongregációnak műkedvelő-gárdája dr. Mutsehenbacher Edvin kir. tör­vényszéki tanácselnök rendezésében. Az előadást élőkép fejezi be. A kö­zönséget újból felkéri a rendezőség, hogy az ünnepélyen pontosan jelen­jék meg, mert a püspök beszéde alatt az ajtók zárva lesznek s a terembe senkit sem fognak bebocsájtani. Az ünnepélyre külön meghívók nem adatnak ki. — Halálozás. Sipos Géza, Ka­posvár város nyugalmazott főjegyzője a napokban elhunyt. — Szmodiss Pál nemesvidi postamester életének 78. évében tegnap elhalálozott. Te­temét holnap helyezik el a nemes­vidi családi sírboltban. Szmodiss Pál halálával egy a köznek szentelt munkás és áldásos élet nyert befe­jezést Halálát kiterjedt és előkelő rokonság gyászolja. — Uj tanár a polgári fiúisko­lában. Parti Lajos békéscsabai áll. polgári iskolai tanárt már multév októberében a nagykanizsai áll. pol­gári fiúiskolához helyezték át, azon­ban lakáshiány miatt állását csak tegnap foglalta el, úgy azonban, hogy feleséig-', kit szintén ide helyez­tek, eredeti állomás-helyén marad mindaddig, mig az idehelyezett ta­nár-házaspár lakásügye valami módon megoldást nem talál. — Visszahelyezett káplán. A veszprémi püspök ifj. Kovács József káplánnak Mercnyére való disposi- cióját hatályon kívül helyezte, igy továbbra is Pacsán marad. — A csütörtöki liceális elő­adás. A legközelebbi liceális elő­adás február 5- én este pont fél 7 órakor kezdődik a Kaszinó nagyter­mében. Ezalkalommal dr. Kiss Márton kegyesrendi tanár tartja meg min­denkit különösképen érdeklő előadá­sát a dohányzásról és dohányzókról. — A hősök emlékaíapjára a legutóbb taitott postás-mulatság jö­vedelméből városunk postásai egy millió koronát juttattak a hősi em­lékmű-bizottsághoz. Az estély jöve­delmének további részét is jótékony- sági célokra fordították, amire leg­közelebbi számunkban még vissza­térünk. — Két színtársulat akar jönni Nagykanizsára. Megírtuk már, hogy Alapi Nándornak Nagykanizsán elő­nyösen ismert színtársulata 10 napos vendégszereplésre kért engedélyt a városi tanácstól. Mint most értesü­lünk, ugyanilyen irányú kérelmet nyújtott be Asszonyi László is, Nagy­kanizsa kedvenc társulatának, a Pécsi Nemzeti Szinháznak igazgatója, aki ehónap közepén szándékozik átjönni városunkba társulatának legelső- rendübb erőivel. — Az irodalmi Kör teaestélye. A Zrínyi Miklós Irodalmi és Művé­szeti Kör ma este 9 órakor a Pol­gári Egylet nagytermében a vegyes­kar énekpróbája után barátságos tea­estélyt tart tagjai részére. — A Jókai-bélyegek Nagyka­nizsán. A Jókai-centennárium alkal­mából, mint megírtuk, a m. kir. posta Jókai-emlékbélyegeket bocsátott ki. A bélyegek tegnap megérkeztek Nagykanizsára. A sorozat 3 tagból áll: 1000, 2000 és 2500 koronás értékből. Felirata Magyarország és 1825—1925. Mindhárom bélyegen Jókai arcképe látható. A bélyegek nagysága 29X35 m/m. Az I. számú postahivatal ezt a sorozatot február végéig árusítja s addig bírnak bér­mentesítő értékkel is. Minden vásárló legfeljebb 5 sorozatot vásárolhat. — Nagykanizsa egy évi for­galmiadója. Nagykanizsa város te­rületén 1924. év folyamán 9 milliárd 735 millió 88 ezer 475 korona folyt be forgalmiadóból, amely összegből a város részesedése 1 milliárd 622 millió 514 ezer 745 korona volt. Ezekből az adatokból könnyű kiszá­mítani, hogy Nagykanizsán az el­múlt évben 3211 < milliárdon felül volt a brutto forgalom. A december hónapi forgalmiadó-bevétel 1 milliárd 204 millió 364 ezer 613 korona volt. — Forga’miadó-naplók bemu­tatása. A forgalmiadó naplóknak a hónap 1. és 6. közt kötelező, leszá­molás végett való bemutatása ezentúl nem a tanácsteremben, hanem a városháza második emeletének 5. számú helyiségében, a volt Janda- féle lakásban történik délelőttönként 8—12, délután 2—6 óra közt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom