Zalai Közlöny, 1925. január-március (64. évfolyam, 1-72. szám)
1925-02-04 / 27. szám
1925. Február 4. ZALAI KÖZLÖNY 3 Vasutasok a katonatemetőért NAPI HÍREK = EmilJannings, Conrad Veidt, Werner Krauss és Peggy egy műsoron ! Nagykanizsa, február 3 A katonatemető 1300 hősének sirkövet állítani — ezzel a céllal indult el múlt év novembere közepén szerkesztőségünknek akciója. Sok nagy megmozdulás csat akozott hozzánk, majdnem minden társadalmi egyesülés és foglalkozások szerint alakult csoport bekapcsolódott mozgalmunkba. Az áldozatkészségnek azonban akkora tanúbizonyságát, mint a vasutasok hozzájárulása, eddig nem tapasztaltuk. Hatvan sirkövet fizetett ki a nagykanizsai vasútállomás forgalmi személyzete szerkesztőségünkben s ezzel a legelső lett az eddigi adakozások terén. Ezenkívül is a vasutasok egyéb csoportjai és egyénenkénti hozzájárulások is gyarapítják ezt a számot, ami ezekkel együtt közel 100 sírkőre tehető. # Nagykanizsa vasútállomás forgalmi személyzete 60, Iparosdalárda serlegavatási ünnepségének közönsége 8, Barany ay I za újabb 2 (összesen 4), Vegele Károly gimnáziumi tanár 2, Sáfrán Ferenc keresk. alk. 1, özv. dr. Tuboly Gyuláné 1, Hofrichter Emma 1, Sánta Jánosné csendőrtörzsőrmester neje 1, Takács Jenő malomtulajdonos (Aliga) 1 sirkő felállítását vállalták egyenként 70.000 korona lefizetésével. if« A Délivasut osztálymérnöksége felkért bennünket annak közlésére, hogy az egyik Utóbbi számunkban nyugtázott, az osztálymérnökség által beküldött 12 sirkő felállítására szolgáló összeget nemcsak az osztálymérnökség tisztikara adta össze, hanem ehhez 28 pályaőr is hozzájárult adományaival. Ezt a közlést annyival is szívesebben tesszük meg, mert a pályaőrök adományai erkölcsileg megbecsülhetetlen tőkét jelentenek akciónk számára és élénk bizonyságul szolgálnak arra, hogy jóakarattal és áldozatkészséggel a legszerényebb körülmények közt élők is lendíthetnek ügyünkön, mindnyájunk ügyén. fizikai erőt igénylő munkát és apor- tot. De — ugyan hagyjon nekem ebben igazat! — mit tegyek, ha a szüleim mindezekre kényszerítenek? Nem lehet ellentmondanom, mert a mi családunkban nem ismerik ezt a szót: „nem\“ — hogy fáj az a sok terhelő tekintet, amelyet a férfiak kisérnek lovaglásaim alkalmával, — pedig érdemetlenül itél el valamennyi. És mert Í3mét csak nő volt, sírással akart könnyíteni magán. De csak akart. Hirteleuében eszébe jutott azonban valami: — De ha már ilyen őszinte voltam önhöz, anélkül, hogy ismerném, kérem, mondja meg legalább a nevét. Én Kapos Inci vagyok .. . — Pogácsa Lajos. — Az iró? — Az. Nagyot horkant a pejmén a leány ostorának egy hatalmas suhintása alatt. Hirlelen fölszökkent az árokparton. Merész ugrással szökött át fölötte és aztán szilaj vágtatással igyekezett tulleni azon a ponton, ahol a férfi maradt. Álmélkodó, csodálkozó tekintettel. Dühében keményen szorította össze fogait a leány, — de nem nézett vissza. (Vége) NAPIREND Február 4, szerda Római katoliku*: K. Andr. Protestáns. Ráhel. Izraelita: Sebat hó 10. Nap kel reggel 7 óra 23 perckor, nyug •zik délután 5 óra 05 perckor. A Meteorológiai Intézet jelentése szerint száraz idő várható a szelek gyengülésével és éjjeli faggyal. Zrínyi Irodalmi Kör tagjainak barátságos teae*télye este 9 órakor a Polgári Egyletben. Mozi. Uránia: Ki a gettóból, főszerepben Henny Porten és Jakob Tledtke Előadások kezdete 1/>7 és 9 órakor. A telepátia csődje (Egy szegény ifjú keserves kudarcai) Olvastam a telepátiáról, hogy az milyen nagyszerű dolog s az emberek nem is tudják, hogy milyen titokzatos tulajdonsággal rendelkeznek. Hej- haj, gondoltam, ez valami olyanféle lesz, mint az egyszeri kisasszony, aki arra a kérdésre: „tud-e zongorázni", azt felelte : * talán tudok; még nem próbáltam", így voltam én is a telepátiával, amikor olvastam a cikket s reméltem, hogy talán bennem is megvan ez a kitűnő tulajdonság, mely- lyel „megérzem más embernek a gondolatát, minden közvetítő eszköz segítsége nélkül is". így állt szóról- szóra az újságban. Ejnye, gondoltam, kísérletet teszek magam is, vájjon értik-e majd az én gondolataimat is, minden közvetítés nélkül ? A gondolatot tett követte s először is a — szerkesztőségbe indultam. Utam egy gyönyörű sáros udvaron vezetett keresztül, melynek pocsolyái „méla hold fény szelíd mosolya képében " tettek rám benyomást. Az udvaron egy szolgaféle ember állt és újságot olvasott. Gondoltam, csináljunk egy próbakisérletet telepáti- kusan : azt gondoltam, hogy ez az ember eltisztithatná ezeket a tócsákat. Rá is néztem, de ő meg sem mozdult; csak tovább olvasott. Bekopogtatok a szerkeszti irodába. A főszerkesztő fehérre meszelt bu- doirjában, gomolygó füstfelhöbe burkolózva ült trónusánál az Íróasztala előtt. Köszöntöttem, ö kegyes mosollyal fogadta s a kéziratot, melyet a helyzethez illően, szerény gesztussal nyújtottam át neki, átvette. Olvasni kezdett, miközben én tűkön álltam és arra gondoltam, hogy bizonyára megint kifogást fog találni benne, mert a szerkesztők igen szigorúak szoktak lenni mások kézirataival szemben. — Mi ez? Jól hallok? „Maga irta ezt?" — De kérem, — felelem indigná- lódva, szerénytelen gesztussal — hát persze .. . — Csak azért, mert nagyon jó és közölni is fogom — igy ő. Furcsa, hogy én telepátikusan azt gondoltam, hogy visszafogja utasítani. Lám-lám, ez a telepátia sehogysem akar beválni. Hamarosan mást gondoltam: — felkínálhatna nekem a szerkesztő ur egy kis tiszteletdijat s csakugyan, ajka szóra nyílik és : „ tessék kérem helyet foglalni és — elolvasni a cserepéldányokat". Na tessék — megint nem az lett, amit gondoltam. Megköszöntem a helyet, mellyel megkínált, (dehogy is ülök bele óbba a rosszrugóju, rozzant ripszfotelbe), dolgom is volt, majd máskor, gondoltam s ezzel a telepátia sikertelenségén nekibusulva, félszeg mozdulatokkal távoztam. — Gyerünk a szabóhoz — igy magamban. Van ugyanis egy szövetem, melyet nagyapámtól örököltem, vájjon ki fogja-e találni (t. i. a szabó), hogy én azt hitelbe szeretném megvarratni. Benyitok... — szolgája, Mester — igy üdvözöltem a nagy férfiút, ki külső szépségünket van hivatva előmozdítani. — Nézze, kedves Mester, látja ezt a ruhát rajtam ? — Látom, látom, — le van szakadva róla a gomb. — Jani, te — ordítja a sarok felé az inasgyereknek, — készen van az a kabát ? — Igenis, készen! — Hát vidd haza a Kiss urnák (legjobb tetu barátom) és mondd meg neki, hogy fizessen, ha pedig nem fizet, hozd vissza a kabátot. Ott ne hagyd, mert kitépem a fiiledet! Mit gondolnak ezek az urak, miből éljen a szegény iparos. Itt a sók adó, meg házbér... A többit már nem hallottam. Szó nélkül, kalapomat lengetve, kiléptem a sáros utcára. Ö sem érezte meg telepátikus kívánságomat, de én — megértettem öt. H. C. — Az uj vegyesdandárparancs- nok Nagykanizsán. Kovács Aladár altábornagy, az uj vegyesdandárpa- rancsnok Szombathelyről tegnap délután városunkba érkezett. Fogadtatására d’sz-század és tiszti-küldöttség vonult ki az állomásra. A altábornagy nagykanizsai tartózkodása alatt, mely értesülésünk szerint csak egy napra terjed, megszemléli dandárjának Nagykanizsán állomásozó ezredét. — Az Uríeányok Mária Kongregációjának ünnepélye. Vasárnap, e hó 8-án este 8 órakor tartja meg a Nagykanizsai Uríeányok Mária Kongregációja a Katolikus Férfiligával karöltve rendezett ünnepélyét a Polgári Egylet nagytermében. Almásy Gyula dr. üdvözlése után Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök tarlja meg beszédét. Utána Faust József dr.-nak „Keresztben az üdvösség" cimü 5 felvonásos drámáját adja elő a Kongregációnak műkedvelő-gárdája dr. Mutsehenbacher Edvin kir. törvényszéki tanácselnök rendezésében. Az előadást élőkép fejezi be. A közönséget újból felkéri a rendezőség, hogy az ünnepélyen pontosan jelenjék meg, mert a püspök beszéde alatt az ajtók zárva lesznek s a terembe senkit sem fognak bebocsájtani. Az ünnepélyre külön meghívók nem adatnak ki. — Halálozás. Sipos Géza, Kaposvár város nyugalmazott főjegyzője a napokban elhunyt. — Szmodiss Pál nemesvidi postamester életének 78. évében tegnap elhalálozott. Tetemét holnap helyezik el a nemesvidi családi sírboltban. Szmodiss Pál halálával egy a köznek szentelt munkás és áldásos élet nyert befejezést Halálát kiterjedt és előkelő rokonság gyászolja. — Uj tanár a polgári fiúiskolában. Parti Lajos békéscsabai áll. polgári iskolai tanárt már multév októberében a nagykanizsai áll. polgári fiúiskolához helyezték át, azonban lakáshiány miatt állását csak tegnap foglalta el, úgy azonban, hogy feleséig-', kit szintén ide helyeztek, eredeti állomás-helyén marad mindaddig, mig az idehelyezett tanár-házaspár lakásügye valami módon megoldást nem talál. — Visszahelyezett káplán. A veszprémi püspök ifj. Kovács József káplánnak Mercnyére való disposi- cióját hatályon kívül helyezte, igy továbbra is Pacsán marad. — A csütörtöki liceális előadás. A legközelebbi liceális előadás február 5- én este pont fél 7 órakor kezdődik a Kaszinó nagytermében. Ezalkalommal dr. Kiss Márton kegyesrendi tanár tartja meg mindenkit különösképen érdeklő előadását a dohányzásról és dohányzókról. — A hősök emlékaíapjára a legutóbb taitott postás-mulatság jövedelméből városunk postásai egy millió koronát juttattak a hősi emlékmű-bizottsághoz. Az estély jövedelmének további részét is jótékony- sági célokra fordították, amire legközelebbi számunkban még visszatérünk. — Két színtársulat akar jönni Nagykanizsára. Megírtuk már, hogy Alapi Nándornak Nagykanizsán előnyösen ismert színtársulata 10 napos vendégszereplésre kért engedélyt a városi tanácstól. Mint most értesülünk, ugyanilyen irányú kérelmet nyújtott be Asszonyi László is, Nagykanizsa kedvenc társulatának, a Pécsi Nemzeti Szinháznak igazgatója, aki ehónap közepén szándékozik átjönni városunkba társulatának legelső- rendübb erőivel. — Az irodalmi Kör teaestélye. A Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör ma este 9 órakor a Polgári Egylet nagytermében a vegyeskar énekpróbája után barátságos teaestélyt tart tagjai részére. — A Jókai-bélyegek Nagykanizsán. A Jókai-centennárium alkalmából, mint megírtuk, a m. kir. posta Jókai-emlékbélyegeket bocsátott ki. A bélyegek tegnap megérkeztek Nagykanizsára. A sorozat 3 tagból áll: 1000, 2000 és 2500 koronás értékből. Felirata Magyarország és 1825—1925. Mindhárom bélyegen Jókai arcképe látható. A bélyegek nagysága 29X35 m/m. Az I. számú postahivatal ezt a sorozatot február végéig árusítja s addig bírnak bérmentesítő értékkel is. Minden vásárló legfeljebb 5 sorozatot vásárolhat. — Nagykanizsa egy évi forgalmiadója. Nagykanizsa város területén 1924. év folyamán 9 milliárd 735 millió 88 ezer 475 korona folyt be forgalmiadóból, amely összegből a város részesedése 1 milliárd 622 millió 514 ezer 745 korona volt. Ezekből az adatokból könnyű kiszámítani, hogy Nagykanizsán az elmúlt évben 3211 < milliárdon felül volt a brutto forgalom. A december hónapi forgalmiadó-bevétel 1 milliárd 204 millió 364 ezer 613 korona volt. — Forga’miadó-naplók bemutatása. A forgalmiadó naplóknak a hónap 1. és 6. közt kötelező, leszámolás végett való bemutatása ezentúl nem a tanácsteremben, hanem a városháza második emeletének 5. számú helyiségében, a volt Janda- féle lakásban történik délelőttönként 8—12, délután 2—6 óra közt.