Zala, 1953. december (9. évfolyam, 281-306. szám)
1953-12-03 / 283. szám
PÁK 7 É* 3 pártszervezet törődjön a rloSgozók igényeivel Pártszervezeteink munkájában nagy változást hozott a Központi Vezetőség júniusi határozata. A határozat nyomán uj szellem született a zalaistvándi „Békeharcos“ mezőgazdasági termelőszövetkezet pártszervezetének munkájában is. Két hónapja Bognár Sándor elvtársat választotta meg a tagság titkárának. Az uj titkár igyekszik munkájával megteremteni azt a légkört, melynek jellemeznie kell a pártszervezet munkáját. Az elmúlt egy-két évben alig néhány taggal erősödött a pártszervezet, pedig sok becsületes, jól dolgozó szövetkezeti tag van Zalaistvápdosn. Csakhogy a helytelen birálat, a rossz vezetés miatt a párttagság mindinkább elmaradt a pártszervezettől, a pártmunkától. Ezen a téren még ma is van hiba, amit bizonyít a legutóbbi taggyűlés, ahol csak tizenkette-n jelentek meg. Gyengült a vezetőség és a tagság közötti kapcsolat, mert bírálatuk és intézkedéseik nem minden esetben voltak pártszerüek. A párttagság bár érezte a vezetőség rossz munkáját, még sem beszélt róla, nem esett szó a pártról, a pártszervezet munkájáról — abban a tudatban, hogy hiába is bírálunk, úgysem hallgatják meg az igazunkat. Ma ez már máskép van. Bognár elvtárs arra neveli a dolgozókat, hogy bátran bíráljanak. Van némi eredmény, de ez még nem minden. Nemrég Kovács Antal eivtárs ügyét tárgyalta a tagság. A titkár elvtárs elmondta, hogy Kovács elvtárssal sokkal többet kell foglalkozni a párttagoknak. Kovács elvtórs párttag, de éppen az elmúlt évek hibái miatt távol maradt a pártszervezet munkájától, nem vesz részt a taggyűléseken. A vezetőség javaslata az volt, hogy a fiatal elv- társat nem szabad elveszíteni, hanem meg kell nyernie a párt- szervezetnek. A pártszervezet tagságának több segítséget kell adni az uj párttitkárnak. Ne essenek vissza a régi hibájukba, hogy a vezetőség bírál, de a tagság nem. Ha kell, bátran bírálják a vezetőség munkáját. Ettől függ az, hegy a jövőben harcos lesz-e a szövetkezet pártszervezetének tagsága. A kollektiv vezetés területér, sok javulás van. Rendszeresen megtartják a vezetőségi üléseket, melyen résztvesz mindenegyes vezetőségi tag. A pártvezetőségnek gondja van arra, hogy a párttagság politikai képzettségét emelje. Éppen ezért a pártszervezet tagságát bevonta oktatásba. Azonban az első két hétben elmaradt az oktatás, mert az előadó nem jelent meg. A párt vezetősége gondoskodik a falu áruellátásáról is. Nem egy esetben személyesen győződnek meg arról, hogy van-e elegendő áru a boltban. Már többizben felhívták a boltvezető figyelmét, hogy a fogyó áruikat időben pótolja. Az elmúlt két hónapban még nem volt olyan eset, hogy a párttitkár elvtárshoz fordult volna valamilyen kéréssel, saját ügyében egy dolgozó paraszt. Pedig bizonyára vannak nehézségeik és olyan ügyeik, melyben a pártszervezet tudna segíteni. Ez is a múlt hibája. Az előző idők gyakorlata azt mutatta, hogy a panaszokat ha meg is hallgatták, — az ígéret csak ígéret maradt. A határozat óta meggyőződhettek a párttagok és a pártonkivüli dolgozók, hogy törődnie kell a pártszervezetnek a dolgozók problémáival és segíteni kell azok megoldását. A párttagok segítsék e szellem kibontakozását, ezzel növekszik a párt befolyása a dolgozó parasztság között, amely egyre nagyobb bizalommá* fordul egy-egy kérdéssel a várthoz és mindinkább szorosabbá válik az a kapcsolat, melynek nyomán eredményesen oldhatják meg feladataikat. <I\ L.) Nem zörög a haraszi, ha nem tifja a szél A zalaegerszegi 111-es MEZÖKER boltban nincs vöröshagyma. Persze a vöröshagyma nem minden, ha pár napig nincs, hát nem kell megijedni. Van burgonya. Ha fagyos is és nem elsőosztályu, nem baj. Lehet valamivel pótolni a hagymát. Igaz, hogy a hagyma után érdeklődő néniké az elutasitó válasz után nem éppen a mi optimizmusunkat osztva lépett ki a zöldséges bolt ajtaján, de mindegy. — Almát sem vettem — mondja az ajtóban várakozó szomszédasszonyának, mert abban is sok a rothadt, — Vájjon miért? De menjünk tovább. A Nepboltközpont panasza az, hogy a novemberi keretszerződésben megállapított 80 mázsa almának talán csak az egyharmadát szállította le a MEZÖKER. Sőt a szerződésben meghatározott áruk közül csak a káposzta és burgonya került leszállításra hiány nélkül. ■— Vajion hol a gyümölcs? Vagy azt kérdezzük talán, hogy a gimnázium diákotthona tegnapelőtt miért küldte vissza a paradicsomot? Bizony azért, mert az ehetetlen volt. Vájjon miért küld a MEZÖKER rossz árut s a felhasz- ■nálhatatlan áruval miért okoz felesleges költségeket? Erre csak a MEZÖKER adhat választ. De menjünk pár lépéssel tovább. Az ablakon keresztül hangos gyennelczsivaj hallik. Nem tudunk mellette elmenni. — Gyermekotthon. A meleg szobát a csöppnyi emberkék vidámsága tölti meg. Az ennivaló apróságok különféle játékokkal büszkélkednek. Vidám, felhőtlen kedvük ránk is átragad. Csak akkor borul el ismét az arcunk, amikor kifelé jövet, a konyhánál a gondnok keserű panaszát halljuk. — Ma nem kaptunk semmit a MEZŐKER-től. Nem egyszer főzési gondok elé állít a MEZÖKER. És milyen arrogáns hangon besz él az I-es számú kirendeltség raktárosa. Tehát innen is fuj a szél. Rövid sétánk alatt is meggyőződhettünk arról, hogy a TvIEZÖKER-nél vannak hibák. A hibák helyett a dolgozók jó árut várnak a MEZÖKER-től. Ha gyáraink, bányáink, üzemeink jól, kiválóan dolgoznak és nem tűrnek selejtet, akkor a zalaegerszegi MEZÖKER sem tűrhet. A javításra megvannak a lehetőségek. Szervezni kell. Meghallgatni a jó tanácsokat. Vevőankétokat rendezni: meghallgatni a fogyasztók panaszait, problémáit, tanácsait s ezekre orvoslást találni. No felejtse hát a MEZÖKER I. számú kirendeltségének raktárosa sem, hogy durva hanggal sem a hagymát pótolni, sem a paradicsom minőségét megjavítani nem lehet. Rózsa Ferenc Zalaegerszeg város és járás békeharcosainak faláikozófárol Béketalálkozóra gyűltek össze vasárnap délelőtt Zalaegerszeg város és járás legjobb békeharcosai. A küldöttek a reggeli órákban gyülekeztek a mozi helyiségében. A járás minden részéből eljöttek a megválasztó,tt küldöttek, xi vonaton, ki autóbuszon, kocsin, kerékpáron; voltak olyanok is, mint a nagykutasi békeharcosok, akik gyalog jöttek el, fáradságot nem ismerve azért, hogy elhozzák községük dolgozóinak üzenetét. Mintegy 250-en jelentek meg. A Himnusz eléneklése után Farkas Béla, a járási békebizottság titkára javaslatot lett az elnökségre és a gyűlést levezető elnökre. Az elnökség elfoglalta a helyét, majd Szabó Lajos, a szenterzsébethegyi iskola igazgatója, a járási békebizottság elnöke, üdvözölte a küldötteket, köztük Benkő Gyula elvtársat, az Országos Béketanács küldöttjét és Pácuraru József román békeharcost, a párt és tömegszervezetek képviselőit és a megjelent vendégeket. — Nagy és fontos dolgok megvitatása vár ma ránk — mondotta többek között. — Valamennyiünket áthat a békéért érzett felelősség és az, hogy itt most elmondunk mindent, ami szivünkön fekszik. Valamennyiünket egy gondolat fog össze: a bétce reménysége. Ezt a reménységet bízták ránk a békeesteken, amikor küldöttül választottak bennünket. Azt várják tőlünk, hogy- hangot adjunk követelésünknek: a tárgyalások és a megegyezés követelésének. A beszámolót Benkő Gyula elvtárs, az Országos Béketanács küldötte tartotta. — A jelenlegi nemzetközi helyzetben láthatjuk, még az eddiginél is fokozottabban érvényes az az igazság, hogy a legnagyobb erő a népek ereje— mondotta. — A népek erejében a mi népünk ereje is benne foglaltatik. A nemzetközi helyzet enyhülését tehát a népek ereje, közte a magyar nép ereje is lehetővé tette. A jelenlévők lelkes érdeklődéssel hallgatták a beszámolót. A szünet alatt a falusi és városi békeharcosok hosszasan elbeszélgettek. Szünet után hozzászólások következtek. Elsőnek Mileji István országgyűlési képviselő, a becsvölgyi tsz elnöke kért szét. Beosvölgye dolgozó népe azt üzeni, hogy rájuk mindig számíthatnak, ők mindenütt ott lesznek és ott vannak, ahol a békéért harcolni kell. A következő hozzászóló Pácuraru József román békeharcos volt. Ismertette a Román Nép- köztársaság dolgozóinak harcát a békéért, a szocializmusért és átadta a román békeharcosok üdvözletét a zalaegerszegi járás én város békeharcosainak. A hozzászólást lelkes taps követte. Egri Károly zalaszentmihályi téglagyári munkás Sztálin elvtárs örök igazságu tanítását idézte:-A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke fenntartásának ügyét és végig kitartanak mellette*. A zalalövői küldöttek arról beszéltek, hogy a téglagyárban, a KTSz-ben minden dolgozó arra törekszik, hogy a kormánypro- gramm megvalósítását mindjobban elősegítse. A hozzászólások után kiosztották az Országos Béketanács által küldött elismerő okleveleket a legjobb békeharcosoknak. Az elnöki zárószó után a küldöttek a -Béke őre" című filmet nézték meg. PETÖHÄZI Sándor olajmérnökkel két évvel ezelőtt találkoztam elsőizben. Azóta még három esetben találkoztunk, de ha nem találkoztunk volna, akkor is megmaradt volna emlékezetemben, mégpedig két jellegzetes vonásánál fogva. Az egyik jellegzetessége az, hogy termetre a legnagyobb ember Nagylengyelben, a másik jelleg zetessége pedig az a fiatalos lendület, az a határtalan optimizmus, amely szavaiban és tetteiben egyaránt megnyilvánul. Ebben az időben Petőházi elvtárs egy szűk kis helyiségben dolgozott s én nem is azért kerestem fel, hogy írjak róla, hanem mert ő akadt utamba először, tőle kérdeztem meg — hol lehet itt vizet inni? Azt válaszolta, hogy sehol se, mert az üzem területén nincs ivóvíz. — Hát az elvtárs hol iszik, amikor szomjas? — érdeklődtem. — Sehol — hangzott a válasz. — Műszak alatt ez nem is fontos. Műszak után pedig találok a faluban vizet, ha éppen inni kivánok. Én akkor furcsának találtam ezt a választ. Megalkuvást láttam benne. Hátha nincs, akkor nincs. Pedig tévedtem. Petőházi Sándor nem siránkozott, hogy nincs... mert tudta, hogy lesz. Az első találkozásunk óta nemcsak két év múlt el, hanem megszűnt a nagylengyeli ivóviz- híány is. Olyan egészséges ivóvizet teremtettek elő a föld mélyéiből, hogy még a római pápa sem merne rá rosszat mondani. De nemcsak a vízhiány, hanem sok más hiányosság is megszűnt két év óta. Az üzem annyira kiépült, hogy aki két évvel ezelőtt járt itt utoljára, nem is ismerne rá. ABBAN az időben Petőházi elvtárs egy 2x2 méteres helyiségben dolgozott. Ezt a helyiséget némi túlzással elnevezték laboratóriumnak. Hogy ilyen kis helyen hogyan fért el a tudományos vizsgálathoz szükséges felszerelés? Könnyen, mert felszerelés valójában nem is volt. A faépületet, amelyben annakidején Petőházi elvtárs dolgozott, már rég elsöpörte a fejlődés. De ne arról beszéljünk, ami elmúlt, hanem arról, ami most van. Petőházi elvtárs jelenleg egy tágas laboratóriumban dolgozik s korszerű felszerelés áll rendelkezésére. Ma már nemcsak egyedül végzi ezt a felelősségteljes munkát, hanem itt vannak munkatársai is, Horváth Károly vegyésztechnikus, Perkó József, Korát Gizella laboránsok és Zaleczki István laboratóriumi kocsivezető. Petőházi elvtárs csak alig-alig akar rendelkezésünkre állni, mondván, hogy szemináriumot kell vezetnie. Most is csak azért jött el onnan, mert az ablakon át látta, hogy a laboratóriumba jövünk. Plosszas rábeszélésre egyezett csak bele, hogy addig, amíg mi lefoglaljuk az idejét, az egyik hallgatóval tartasson kiselőadást. Petőházi Sándor egészen fiatal ember, 28---30 éves lehet, piros, egészséges arca azonban csak 20 évet mutat. Déelőtt is és délután is egy-egy szemináriumot vezet. Ugyanis a hallgatók egyik részének délelőtt, másik részének pedig délután engedi meg a műszakja, hogy részt ve gyen a sze- mirfáriumon. Ö maga úgy osztja be az idejét, hogy abból a tanításra is jusson, de a munkára is maradjon. Mert munka az van elég ebben a laboratóriumban. Amíg beszélgetünk Petőházi Sándor elvtárssal, Korát Gizella egy nagy lombikban vizet desztillál, Perkó József pedig egy egészen kicsi porcelláncsészét melegít egy vékony csőből kilö- velő gázlángon. A többiek lapos, literes nagyságú üvegeket raknak vízszintesen fektetve egy készülékbe, aminek a neve laboratóriumi nyelven rázógép. A gépet villanymotor hajtja. Az üvegekben hig iszap van. A rázás a diagramm kidolgozásához szükséges. A LABORATÓRIUMI vizsgálatok célja s a laboratóriumi dolgozók feladata a fúrási üzem munkájának elősegítése, biztosítása azzal, hogy pontosan megállapítsák, hol milyen iszapot kell használni a fúrásoknál. Újabban azonban nemcsak az iszapnál, hanem az olajnál is végeznek vizsgálatokat. Ugyanis az egyik mélyfúrásnál olajjal történik az öblítés. Most azt a fajsúlyú olajat kell a laboratóriumnak kikisérleteznie, amelyik nem szökik el a rétegben. Petőházi elvtárs nagy lelkiismeretességgel számol be munkájukról. Ha az ember, hűen akarja visszaadni írásban a hallottakat, sokat kell jegyezni. Igyekeztem is mindent olyan szót. ami könnyen elfelejthető, lejegyezni. Már szinte lombiknak éreztem a fejemet, amelyben zúgva fortyog a sok tudományos kifejezés, amit Petőházi elvtárs hamarjában elmondott. Bár, amit ott hallottam, annak felét sem mondhatom el, mert az egész újság kevés volna a leírásához, de azért, röviden megpróbálom vázolni Petőházi Sándor olajmérnök munkáját. ELSŐSORBAN is olyan iszapot kell készíteni, hogy a rétegbeomlást meggátolja, a furadékot kihordja s a kutkitörést megakadályozza. Ha a törmelék visszahull, megszorul a fúró s a furósok hiába akarják teljesíteni a tervet, bekövetkezhet a furószakadás, ami aztán hosszadalmas mentési munkát von maga után. Ahhoz, hogy a gázkitörést megakadályozzák, nagyobb fajsúlyú iszapot kell készíteni. Ha sürü az iszap, bentonitot adnak hozzá, ha pedig a fajsulyt akarják növelni, baritot adagolnak. Ha csökkenteni kell az iszap vizleadását, növelik az iszap kolloid tartalmát. Ezáltal kisebb lesz az iszaplepcny s nem szorul meg a fúró. Nem akarom tovább sorolni, mi mindent kell még végezni a laboratóriumnak ahhoz, hogy a fúrás az iszap minőségét illetően zavartalanul végezhesse a munkát. Mégcsak annyit, hogy a laboratórium nemcsak a fúrás —, hanem a Kő- olajtermelő Vállalat részére is dolgozik: olajvizsgálatokat végeznek. A GÉPKOCSI ott áll a laboratórium előtt. Nem amolyan egyszerű gépkocsi. A belseje úgy néz ki, mint egy szoba, még beépített ágy is van benne. Ezzel a kocsival járják az olajmezőket s ha szükséges, napokat is kint töltenek egy- egy berendezésnél. Ez a kocsi úgy tartozik a laboratórium dolgozóihoz, mint a csigához a háza, azzal a különbséggel, hogy a csigalassúság helyett itt az olajmezők lüktető munkája diktálja az iramot. Arról, hogy Petőházi elvtárs milyen munkát végez, nem ő maga beszélt, ezt a furómes- terek mondták el, mégpedig a teljes elismerés hangján. Ö maga csupán csak annyit mondott: — Igyekszem a lehető legjobb munkát végezni — ezzel ment is vissza a szemináriumra, mert az is egyik fontos része a munkájának. Azt már messziről kiáltotta utánunk, hogy egy nagyest komoly újítása is van: a berendezéseknél használt sátorponyvát és faanyagot egy általa kikisérlete- zett és összeállított anyaggal impregnálja úgy, hogy ezek éghetetlenné válnak. Valóban komoly újítás ez s főleg ott veszik nagy hasznát, ahol télen nyílt lánggal kell végezni a csövek és egyéb készülékek fagytalani- "ásáf. Petőházi Sándor elvtár- azok közé a fiatal mérnökök közé tartozik, akik nemcsak az eszülc- , kel, hanem a szivükkel Is építik a szocializmust, j Büszke lehet az Ásványolaj kutató és Mélyfúró I Vállalat, hogy ilyen mérnökei vannak! A nagylengyeli laboratóriumban
