Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

A kormányprogramm nyomában

Téglagyáraink dolgozói teljesítik kötelességeikét,, sőt terven felül is nagymennyiségű téglát adnak az üzemek, a gyárak és a lakóházak építkezéséhez. Több tégla — több építkezést jelent. Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Zala megyei Téglagyári Egyesülés dolgozói maguk is részesei ezeknek az építkezéseknek.

Nagykanizsán az 1. számú gyárban folyamatban van egy 52 személyes munkásszálló építése, összesen 587 ezer forintos költséggel. A munkásszállónak december 31-re kell elkészülnie, de a Zala megyei Tatarozó és Építő Vállalat dolgozói felajánlották, hogy a munkát tíz nappal a határidő előtt, tehát december 21-re befejezik. Az új munkásszállóban férfi és női fürdő, külön kultúrterem, könyvtár, ping-pong és egyéb szórakozási lehetőségek várják a dolgozókat.

Zalaegerszegen az I. és II. számú gyárban közel 300 ezer forintos költséggel^ elkészült az üzemi öltöző, mosdó és zuhanyozó, A nagykanizsai II. számú és a zalaszentgróti gyárban a már meglévő fürdőkhöz beszerezték a belső berendezéseket (székek, lócák, öltözőszekrények). Ezenkívül Zalaszentgróton a dolgozók jobb áruellátása érdekében üzemi boltot nyitottak. A dolgozók azelőtt munkájuk végeztével már zárva találták az üzleteket, ma helyben megvásárolhatják, amire szükségük van. Az üzlet azonban ma még — a földművesszövetkezet jóvoltából — nem tölti be feladatát, mert nagyon sok olyan árucikk beszerzésére nem fordítanak gondot, amire a dolgozóknak szükségük volna.

A téglagyári egyesülés a lcománypro gramm

megjelenése után, a IV. negyedévben terven felül 200 ezer forintot kapott az üzemi dolgozók lakásainak megjavítására. Ez az intézkedés is azt mutatja, hogy a téglagyárak dolgozói megbecsült munkásai hazánknak. A téglagyári dolgozók már ebben az évben is jelentős összeget kaptak életkörülményeik megjavítására. Az elkövetkezendő évben még nagyobb beruházásokat biztosítanak erre a célra. Nagykanizsán a III-as számú gyárban fürdőt, üzemi öltözőt építenek 200 ezer forintos költséggel, a II-cs számú gyárban étkezde épül, összesen H2 ezer forint értékben. További gondoskodás történt a munkások lakásviszonyainak megjavítására is.

Nagykanizsán az I-es számú gyárban négy kétszoba-konyhás, összkomfortos lakást építenek 340 ezer forintos költséggel. Ugyancsak Nagykanizsán a III-as számú üzemben 6 új kétszobás összkomfortos lakást építenek több mint félmillió forintos költséggel. Nagykanizsához hasonlóan a megye többi téglagyárában is építenek új lakásokat. Zalaegerszegen az I-es és II-es számú gyárban 4—4 kétszobás lakást építenek 340—340 ezer forintos költséggel. A lakásprobléma jelenleg legnagyobb a zalaszentgróti téglagyárban. Ezért a terv szerint a jövő évben 12 új lakást építenek több mint egymillió forintos költséggel.

Téglagyáraink dolgozói saját magukon érzik az ötéves terv és a kormányprogramm áldását, Ha a jövőben is teljesítik terveiket, azáltal saját és családjaik jólétét segítik elő.

Rigó János.

Már megint a Finommechanika

A ,,Zala* október 29-i számában „Már megint a MOKÉP ...“ címmel cikk jelent meg, amely a pákái mozival foglalkozik.

A cikkírónak teljes egészében igaza van, a hiba megszüntetése azonban nem csak rajtunk múlik. Mi azon vagyunk, hogy a pákái mozit üzemeltessük s mindent megtettünk, hogy a kényszerű szünetet megrövidítsük. Sajnos, a mozi áramfejlesztője több mint hat hete a zalaegerszegi Finommechanikai Vállalatnál van, ahol a fontossági sorrendre, másrészt anyaghiányra hivatkozva, a javítást gyakori sürgetésre sem végezték el. Reméljük a cikkre felfigyel a Finommechanikai Vállalat is s a jövőben több figyelmet szentel a javításra adott, moziüzemeltetéshez szükséges motorok kijavítására.

Tóth János

November 7. emlékmüszak a Tatarozó Vállalatnál

Az Októberi Szocialista Forradalom 36, évfordulójának méltó megünneplésére vállalatunk vezetősége, egyetértésben a dolgozókkal, csatlakozott a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak felhívásához, és a november 1-től 7-ig tartó emlékműszakra a következő felajánlásokat tesszük:

1. Vállaljuk, hogy a zalaegerszegi kislakások építésénél november 7. tiszteletére terven felül egy lakáson falegyent csinálunk, s a már felfalazott egy házon terven felül november 7-ig a vasbetonszerelési munkát elvégezzük.

2. Az andráshidai raktár építkezésénél november 30-a helyett november 7-ig a csőrámpákat elkészítjük. A raktár építkezését november 10-e helyett 7-ig, a saját raktárunkat pedig november 18-a helyett november 7-ig befejezzük.

3. A kiskomáromi gyógyszertár építkezésénél a felmenő falakat november 10-e helyett november 7-re, a nagykanizsai téglagyári fürdő építkezésénél pedig a belső vakolást november 10-e helyett november 7-he elvégezzük,

4. A zalaszentgróti tejüzem és vajgyár építkezésénél a november 13-ig beütemezett alapok elkészítését és a garabonci üzletház építésénél a betonfödémet november 10-e helyett november 7-re végezzük el.

A fenti vállalásainkkal fogjuk megünnepelni november 7-ét és ezzel járulunk hozzá a szocializmus építéséhez és a béke védelméhez.

Horváth Elek igazgató. Merencsics Béla párttitkár.

Kiss Margit üb. titkárh.

Horváth Fánrlor 8andi tanácselnök

Mégpedig azért, mert kellemetlennek találta az őt ért bírálatot. (Akkor még nem gondolt arra, hogy a tollhegy sokkal jobban fog fájni, mint az őt ért jogos bírálat.) A dolog úgy történt, hogy Tóth Vendek a tanácselnökhelyettes és egyben a pénzügyi előadó tapintatosan, négyszem- között „megbírálta", hogy szabálytalanságokat követett el a szénabegyüjtésnél és az útjavításnál. Röviden ez azt jelenti, hogy a tanácselnök, egyéni érdekeit tartva szem előtt, nem gazdálkodott éppenséggel fedhetetlenül a község pénzével. A kiadásokat nem beszélte meg a pénzügyi bizottsággal, ami szabályellenes. Tóth Vendel eleinte reménykedett. Úgy gondolta, ha nem beszélik meg vele, mint a pénzügyi bizottság elnökével, talán megbeszélik vele úgy, mint a tanácselnök helyettesével. De nem beszélték meg vele sehogyan sem. Sőt, amikor ezt szóvá tette és elmondta a bekövetkezett szabálytalanságokat, a tanácselnök „élesen“ visszavert» a bírálatot.

Mégpedig nagyon különös formában. A bírálat után Tóth Vendelt többet nem hivta meg tanácsülésekre, sőt, hogy a mellőzésen kívül még komolyabb intézkedést is foganatosítson a merész bírálóval szemben, rövid idő múlva kizárták a tanácsból.

Ez igen. Ezekután senki sem állíthatja, hogy a sandi tanácselnök nem mutat példát a bírálat visszaverésében. Most már csak az hiányzik, hogy a legközelebbi tanácsülésen kétórás szónoklatot vágjon ki, amelyben afra kéri a község dolgozóit, hogy bírálatukkal segítsék a tanács munkáját. Mert az eddigi dolgokért csak haragszanak rá, de ez utóbbi bekövetkezésével nevetni fognak rajta.

A véleményt azonban — remélhetőleg — nem fogják elhallgatni a dolgozók. Nem hisznek a „ne szólj szám, nem fáj fejem" közmondásnak. Szólni fog a szájuk és fájni fog — a bírálatnál sokkal jobban — a tanácselnök, névszerint Horváth Sándor feje.

R MRSZ0LII ásványolaj Gépgyár dolgozói november 7. emlékmiiszakoi tartanak

A zalai üzemek dolgozói egymásután határozzák el, hogy csatlakoznak a Ganz Vagon- és Gépgyár dolgozóinak kezdeményezéséhez és november 7, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36. évfordulója alkalmával emlékműszakot tartanak.

A MASZOLAJ Ásványolaj Gépgyár kismotorszerelő műhelyének dolgozói ez alkalommal versenyt indítottak a különböző műhelyek között.

A kismotorműhely dolgozóinak felajánlásával egyidőben Miszlai János, a kismotorműhely főművezetője a november 7. emlékmű- szakra versenyrehivta ki a többi üzem művezetőit. A kismotorműhely felajánlásához csatlakoztak

a többi műhely dolgozói is.

A lakatos és hegesztőműhely kollektiv vállalást tett a november 7. emlékműszakra. Vállalták, hogy tiz darab export himba- alvázat és 10 darab félkész állapotban lévő himbazsámolyt november 7-re készenléti állapotba hoznak. Ezeken kívül elkészítenek még november 7-re 10 darab himbaállványt, egy Resien-gőz gépet, egy forgatóasztalt, egrv emelőművet, két darab kútkezelő alvázat és három darab gőzgépszánkót. A munkák egyrészét csak november első napjaiban kezdik el, de a dolgozók megfogadták, hogy vállalásuknak minden körülmények között eleget tesznek.

»<« K £•« í-*í K ^ r-'-i

H í 5:í > i >1 > í

VA V-S, VA V-V. V*'. VA VA VA V'. VA V-V

Téglagyártók

AZ EPITOANYAGIPARI Minisztérium versenyhiradójából azt olvas- tűk, hogy a Zala megyei Téglagyári Egyesülés az ország összes téglagyárai között a legjobb helyezést érte el. Éves ‘nyersgyártási tégla- tervét, már október 20- ám. teljesül ette do a munkafegyelemnél még baj van; különösen a zalaszentgróti üzemben,

Eljöttünk tehát, hogy megnézzük az üzemet, ahol baj van a munkafegyelemmel. Holländer elvtáfsat, a gyár vezetőjét az irodában találtuk. A gyár vezérkarával, a műszakiakkal tárgyalt. Jelenleg nem a munkafegyelem megszilárdításáról, hanem éppen a termelés növelésének egyéb módjairól beszéltek. Érdeklődésünkre egyhangúlag elismerték, hogy a munkafegyelemmel nem nagyon dicsekedhetne^ de azért nem egészen olyan fekete az ördög, mint ahogy a falra festik. Ezt bizonyltja az is, hogy éves nyersgyártási tervüket 102, égetési tervüket pedig 104 százalékra teljesítették. A cserépgyártásnál azonban néhány százalékkal el vannak maradva.

Az irodában mindössze pár percet időztünk, aztán megkértük Holländer elvtársat, jöjjön velünk, mert látni szeretnénk a dolgozókat, akikről az építőanyagipari minisztérium is úgy emlékezik meg, mint akik hadilábon állnak a munkafegyelemmel.

A gyár hatalmas területen fekszik. Közepe táján többemeletes, nagy sár. ga épület emelkedik, ami — kinézése ufán ítélve — lehetne textilgyár is, vagy akármi más. Ebben a hatalmas épületben formálódik az agyag

téglává és cseréppé, ebben az épületben készül az a fontos építőanyag, amelyből új gyárak, iskolák, kórházak, kultúrotthonok és családi házak épülnek. Az udvaron hatalmas kazlakban áll a sárgára égett tégla. Holländer elvtárstól megtudtuk, hogy náluk a sárga szíri' minőséget jelent, azt mutatja, hogy az égetést 960 fokos hőn végezték, De aztán láttunk félig piros, félig sárgaszínü téglákat és cserepeket is. Még ez is minőségi áru, de alatta marad az előbbinek.

A TÉGLÁK SARKAI épek és az ujjnyomok sem látszanak. Ez attól van, hogy a szárítást a Keller-szárí- íóval végzik.

Hogy mi a Keller-szárító ? „Egyszerű" az egész. A Keller áll egy ötletesen elkészített épületből és egy még ötletesebben elkészített kocsiból. A kocsi vágányokon közlekedik a szárítótól a süllyesztőig. A téglát — ahogy kikerül a présből —- a vasvázas Keller-kocsiba rakják, egyik sort a másik fölé, A sorokat lécek választják el egymástól, bogy ne nyomorítsák egymást. Ezek a lécek azonban árrá is szolgálnak, hogy a szárító két falához támaszkodva, a reájuk helyezett téglát tartsák egészen a száradásig.

Ahogy a nyerstégla a préstől elkerül, nem kell kézzel hozzányúlni. A kocsi karjának egyetlen mozdításával emelik le a mintegy nlásféímé- ter szélesen s nyolc egymásfölé helyezett, sorban rakott téglát a . szárítóba. Két brigád dolgozik a Kelletnél, az . egyik a kihordó-, a másik pedig a behordó brigád. Mindegyik

brigád két-két kocsival közlekedik és versenyeznek egymással.

— A kihordók hány darab téglát továbbítanak naponta? — kérdeztük egy 18—20 év körüli fiatalembertől, Csizmazia Józseftől.

— 24—25 ezer darabot — hangzott a rövid válasz.

Észrevettük, hogy a Keilerfolyosők alján sok törmelék hever, Csizmazia József énnek az okát is megmondta.

— Á lányok rosszul rakják fel a lécet s néha leesik egy-egy sor tégla.

Nemes Ilonka kelíerléces éppen a közelben volt s mindjárt tisztázta is a dolgot: őt ne gyanúsítsuk mondta —, mért ő csak a nyers süllyesztőhöz hordja át a lécet s ő különben is téglatakaró. Azok a hibásak, akik felrakják a téglát a Keí- ler-kocsira.

Szép Számmal vannak női dolgozók is ebben a gyárban, számuk mintegy 130-ra tehető. Jól megállják a helyüket, nem maradnak el a térfiak mögött, csak a Keller-lécek felrakásánál nem elég gondos á munkájuk.

Gyors és szép munka folyik a présnél is. Soproni Edéné régi téglagyári munkás, érti a mesterségét. Ifjú Varró Józseffel dolgoznak együtt. Amikor megkérdeztük, mennyi a napi átlaguk, a prés közelében lévő versenytáblára mutattak. Két nappal ezelőtt 109 százalékos volt a teljesítményük, az előző napon pedig 120 százalékos eredményt értek el. A két nap eredménye közti eltérést az okoz- ia, hogy az egyik napon géphiba miaft kiesésük volt.

A VERSENYTABLÁN fel volt 'öntetve a napi kereset is. Ahogy a táblát néztük, Csizmazia Ilona itocsitoló, Nemes Ilonka téglatakaró és Szabó Irma téglalerakó élénken magyarázták, hogy a rubrikákba írt számok mit jelentenek. Amikor á napi keresetet feltüntető rubrikához értünk, megmagyarázták, hogy ne ám úgy értsünk mindent, ahogy azt a táblán látjuk, mert azt a fizetést, amit a tábla mutat, csak meg Kellene kapniok, de nem kapják még, mert őket alacsonyabb bérosztályba sorolták, mint az egerszégi és a kanizsai téglagyárak dolgozóit. Pedig Eger- szegen sem drágább semmi, mint Za- iaSzentgrótön, — Ha aztán szólunk — fakadt ki Csizmazia Ilona —, akkor azt mondják, hogy rossz a mun. kafegyelem.

★

LEHÉT, hogy a hiányosságok csak akkor domborodnak ki, amikor nincsenek látogatók, mert most olyan fegyelmezetten dolgoznak, hogy még keresve sem találhatnánk hibát a munkafegyelmet illetően. Bármelyiküktől érdeklődünk, készséggel válaszolnak. Arról is beszélnek, hogy Sztálinvárosba és Komlóra is küldenek téglát. Büszkék rá, hogy elsők lettek az országban.

Meglátogattuk a cserépgyártókat is. Itt 27-en dolgoznak, de a prés körül csak 6-an voltak. Azt mondták, hogy a többiek fent vannak. Arrafelé mutattak, amerre a présből kijövő nyerscserepet egy tartókkal ellátott, hatalmas keréken forgó szalag szállítja az épület emeleti részébe. Egy férfi és 5 fiatal leány dolgozott a prés körül. Vidámságuk mindennél jobban bizonyította, hogy számukra nem rob'öt, hanem becsület és dicsőség dolga a muriká.

KÖZBEN —^ delet jelezve — megszólalt a gyár szirénává. Bücsuztunk Szabó József I, cserépieszedő brigád- játöl. Amit a gyárban láttunk, ta- 1 pasztaltunk, jóleső érzést váltott ki belőlünk, annál lehangolóbb volt a látvány, amely távozásunkkor elénk tárult. A dolgozók a téglarákások mellett — ki ahöl érte —- fogyasztották el ebédjüket. Üzemi konyhájuk nincs, de nincsen éttermük sem. Ők ezt fél sem vették, vidáman integettek.

'k

Nem volna semmi hiba ebben a 1 gyárban, ha a téglagyári egyesülés is többet törődne a dolgozók érdekeivel. Stern István, az ES főkönyvelője azonban figyelmen kívül hagyja a dolgozók javaslatait s Mrázik Ferenc, az ES igazgatója is megfeledkezik arról, hogy a dolgozóknak van- nak jogos kívánságaik is. Ne felejtse el az ES vezetősége, bogy a munka- fegyelem megszilárdítása kettőn áll: a dolgozókon és a vezetőségen.

Ott, ahol a dolgozók oly, lelkesen készülnek a röpgyülésre, mint ahogy ezt a zalaszentgróti téglagyárban is tapasztaltuk, nem lehet nagy hiba a munkafegyelemmel. Egymás között is a november 7, emlékrnüszákró! be szélgettek, arról beszéltek, mit vállaljanak, mivel ünnepeljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év fordulóját.

A hiányosságok a zalaszentgrőt: téglagyárban orvosolhatók. Az szűk séges hozzá, bogy a vezetők köze lebb kerüljenek a dolgozókhoz.

Takács Efernér

1953 nov. 1. Vasárnap-