Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-15 / 268. szám

• « * ti doigozókrói való gondoskodás a nagykapornak! állami gazdaságban „JÓLÉTI BERENDEZÉS“, „szo­ciális juttatás“ — mind-mind olyan fogalmak voltak a múltban, amiről legfeljebb egy-egy képvi­selőválasztás előtt hallottak a dolgozók, hogy azután a megvá­lasztott képviselővel együtt azok a remények is eltűnjenek, amit a jelölt demagóg választási beszéde keltett a hallgatókban a szociá­lis juttatásokkal, vagy jóléti be­rendezésekkel kapcsolatban. Ez a gondolat villant fel ben­nem, miközben ceruzám gyorsan követi Hidas Sándornak, a nagy­kapornak! állami gazdaság fő­könyvelőjének szavait. Mig a múltban csak beszéltek erről és nem tettek semmit, ma már úgy kezd állni n helyzet, hogy szinte természetesen Vesz- szük tudomásul mindazt, ami a dolgozók szociális igényeinek ki­elégítése érdekében történik és nem beszélünk róla eleget. Most pedig igazán volna miről beszélni. NÉZZÜK CSAK: Az elmúlt 1952-es esztendőben 50.000 forin­tot fordított a nagykapornak! ál­lami gazdaság jóléti berendezé­sekre. Ha csupán találomra ra­gadunk ki belőle néhány tételt, mór ez is hűen tükrözi vissza dolgozóink megváltozott életét, a párt és kormány rólunk való gon­doskodását. Három teljes röplabdafelszere­lést vásároltak, hogy a dolgozók munka után egészséges sporttal tölthessék szabadidejüket és áld már ebbe is belefáradt, annak rendelkezésére ár a jelenleg 242 szépirodalmi és nevelő könyvvel rendelkező könyvtár. Persze ez a szám igen sűrűn változik. Már az idén is egyszer 1700, egyszer pe­dig 3300 forint értékben vásárol­tak könyvet. De mint mondják, kell is. A dolgozók egyre jobban megszeretik a könyvet, ba­rátjuknak tekintik, hiszen az olvasás igen jelentős segítsé­get ad a munkához. Az állami gazdaság három tel­jes futballfelszereléssel rendelke­zik. Labda, cipő, dressz, melegí­tők, minden megtalálható itt, mint minden más jólfelszerelt iabdarugócsapatnál. A céllövészet is drága sport volt a múltban. Ma öt darab puska áll azoknak a dolgozóknak rendelkezésére, akik ezt a spor­tot kedvelik. A hosszú, téli esték unalmától sem kell félnie az ál­lami gazdaság dolgozóinak. A ze­ne kedvelői leülhetnek a lemez- játszós rádió mellé, hogy ott tölt­sék el szabadidejüket. SEGÉLYEZÉSRE 33.395 forin­tot osztottak ki az elmúlt eszten­dőben az állami gazdaság dolgo­zói között. Általában 500—500 forintot adnak házasság, szülés, vagy esetleges haláleset alkalmá­val. Ennyit kapott például Sza- kony Józsefné is, amikor férjhez- ment, de Vass Sándornénak is jól jött az 500 forint, amikor gyer­meke született. A nagykapornak! állami gaz­daság dolgozóinak jobb életkörül­ményeit szolgálja a 80.000 forin­tos költséggel készült két üzemi konyha is. — Hogy kielégítő és bőséges a koszt, arra itt vagyok én példá­nak, — mondja nevetve Hidas elvtárs. — Aki a mi üzemi kony­hánkon eszik, az mind magára szed néhány kilót. A DOLGOZÓKKAL való foko­zott törődést mutatja az is, hogy a zalabesenyői üzemegység részé­re 20.000 forintos beruházással munkásfürdő készül. Bizony erre is szükség van, hiszen a nyári időkben mintegy nyclcvanan dol­goznak olt, s az egésznapos mezei munka után igencsak elkel a für­dés. Tervbe van véve a nagy ka­pom aki üzemegység részére is a munkásfürdő készítése, a jövő évben ez is megvalósul. Csupán ebben az esztendőben eddig 36.900 forintot fizettek ki sport- és kulturális célokra, se­gélyezésre pedig 23.940 forintot. Hogy mikor melyik üzemegység részére vásárolnak valamit, ezt természetesen nemcsak a szük­séglettől teszik függővé a gazda­ság vezetői, hanem attól is, me­lyik üzemegység hogyan végzi el a rábízott feladatokat. Ez is igen serkentőleg hat a dolgozókra. Az elmúlt időben például a padáriak értek el igen szép eredményeket. Ezért íutballfelszerelést kaptak. Munkájuknak ez az elismerése még nagyobb eredmények eléré­sére lelkesíti őket. A fürdő, az üzemi konyha, a sport és kulturális juttatások nyo­mán minden dolgozó érzi, hogy megbecsült tagja a dolgozó nép államának. Ezért igyekeznek egy­re jobban és jobban, ezért érték el igazgatóságuk területén a legutóbbi értékeléskor a harma­dik helyet. Most pedig azért har­colnak, hogy a legközelebbi él- üzemavatáskor az ő kapujuk fö­lé kerüljön az élüzem büszke öt­ágú csillaga. Minden gazdát érdekei A jó talajmüvclés legfontosabb munkája ast őszi mélyszántás, mely a növénytermelés fejlesztésének, ^ a magasabb terméshozamok elérésének egyik alapja. Minél korábbam vé­gezzük el a mélyszántást, annál job­ban elkorhadnak a tarlómaradvá­nyok, annál több tápanyag tárolódik a jövőévi több terméshez, A mélyen megporhanyitout föld a novemberi esőket teljes mértékben elnyeli ős a talaj összegyűjti a csapadékot a jövő évre. A korai őszi mélyszántás­sal a talaj szerkezetét is javítjuk, mert a barázda fenekére került nö­vényi részek tartós humusszá ala­kulnak át. ★ A terméshozamok egyenletes és biztos emelésének elmulaszthatat- lan tényezője az istállótrágyá­zás. Azonban csak az időben és szakszerűen végrehajtott trágyá­zás emeli igazán a termésátlago­kat. Nagy hibát követnek el azok, akik a kihordott trágyát nem szántják azonnal alá. A trágyá­zást elsősorban azokon a terüle­teken végezzük el, aliová a kö­vetkező évben kifejezetten trá­gyaigényes növények kerülnek. Használjuk ki jól a mostani ked­vező időt és minél előbb hordjuk ki, s szántsuk alá a trágyát. ★ A silózást no hanyagoljuk el o<!<t sem ahol egyébként bőségesen van takarmány, mert a nedvdus siló’-a kormányra álUxtállománymknak a tél folyamán fokozottabban van szüksége. A siló etetésével 'növelhet­jük télen az állati . termékhozamok mennyiségéi, minőségét és nagyon sok szálas, valamint abraktakarmányl takaríthatunk meg. Teljesítsük mi­nél előbb silózási tervünket, ehhez kormányzatunk minden segítséget megad és ezáltal biztosítsuk a több és jobb állati terméket. ★ Egy-két helyen még mindig lát­ható a kinthagyott kukoricaszár. Az ilyen, időjárás szeszélyeinek kitett kukorieaszár takarmányo­zásra igen rövid időn belül alkal­matlanná válik, de egyben akadá­lyozza az őszi mélyszántás mun­kálatait is. Ne késlekedjünk tehát a szérbetakaritással, végezzük el haladéktalanul. TermsIőszgvetRezeíeink szaklaafo'yamairt! Mezőgazdaságunk további fel­lendülésének egyik igen fontos feltétele, hogy minél több képzett szakembere legyen termelőszövet­kezeteinknek, akik alapos isme­rői a növénytermelés és állatte­nyésztés fejlett módszereinek. Egy-egy többszáz holdas, magas fokon gépesített termelőszövetke­zeti gazdaságot nem lehet jól ve­zetni megfelelő szakismeretek nélkül. Minél magasabb lesz termelő- szövetkezeteink tagjainak szak­mai ismerete, minél jobban megismerik a földművelés művészetét, annál sikereseb­ben folyik majd a küzdelem a magasabb termésért, az ál­latállomány növeléséért, a magasabb termelékenységért, s így annál gyorsabban emel­kedik a tsz tagjainak jöve­delme. A termelőszövetkezeti tagság és az egyénileg dolgozó parasztok tömeges kiképzésének alapvető formája a hároméves agro- és ^»technikai tanfolyam, ahol pe­dig ilyennek szervezésére nincs •bop-, a mezőgazdasági szakkörök, üt j dolgozó parasztság megis­meri *2 élenjáró szovjet tapasz­talatok«*, a mi mezőgazdaságunk élenjáróinak módszereit anélkül, hogy a termelés folyamatától el­szakadnak Ezek a tanfolyamok már az el­múlt évben is komoly segítséget adtak, s ahol jól működtek, hoz­zájárultak az alapvető agre- és zootechnikai módszerek bevezeté­séhez. A nemesnépi tanfolyam hallgatói például az állattenyész­tés minőségi emelését tűzték ki célul. A tanfolyam befejezésé után Tóth József apaállatgon­dozó levélben közölte, hogy a gondozására bízott tenyészbikát a tanultak alapján neveli, hogy mi­nél értékesebb tenyészanyagot adhassanak népgazdaságunknak. A tanultak alapján dolgozva ez a termelőszövetkezet ebben az évben több mint 40,000 fo­rintért adott cl tenyészbiká­kat. De ugyanígy a nagyrécsei, pusz- taszentlászlói, zalaegerszegi ter­melőszövetkezeteknél lefolyt tan­folyamok is bebizonyították, hogy elősegítették a termelés fejleszté­sét. AZ elmúlt évben még több ter­melőszövetkezetnél előfordult, hogy nem értették meg a tanulás jelentőségét és lemorzsolódtak u tanfolyamok. De hiba volt az is, hogy tavaly későn kezdtek hozzá a tanfolyamok megszervezéséhez. Ez évben már javában folyik a tanfolyamok szervezése úgy, hogy a hónap 15-e és 2i-e között min­den kijelölt termelőszövetkezet­ben megindulhassanak. Különö­sen jól szervezi a tanfolyamokat a zalaegerszegi és nagykanizsai járás, ahol egy-két tanfolyam ki­vételével már mindenütt biztosí­tották a megfelelő létszámot. Termelőszövetkezeteink dolgo­zói nagy érdeklődést mutatnak a tanulás iránt. A nagyfakosi Dó­zsa, a zalaszentbalázsi Kossuth és a zalaszentmihályi Felszaba­dulás termelőszövetkezetekben a tagok maguk kérték a rendszeres Oktatást. Nagy felelősség nyugszik a tan­folyamok és szakkörök vezetőin. Ők nemcsak egyszerű elő­adók, hanem egyúttal a ter­melés gyakorlati segítői Is. Az elméleti tételeket kint a földeken, az istállókban vég­zett közvetlen gyakorlati mun­kának kell megrÖg2itenie. A gyakorlattal szőrös kapcsolat­ban álló oktatás a termelőszövet­kezeti káűerképzés legértékesebb formája. Az előadók ne felejtsék el, hogy a hároméves tanfolyamok és szakkörök nagy szerepét ját­szanak a termelőszövetkezetek további szervezeti és gazdasági megszilárdításában és jövedel­mük emelésében. A termelőszö­vetkezetek oktatási rendszerének megalapozása pártunk és kormá­nyunk gondoskodásának egyik biZónyiléka N. A. öíihfx mint hiirolu ácia El sem hinné az ember, ha nem látná saját szemével a bi­zonyítékot ... Mert valóban hi­hetetlen. hogy még a Element Gottwald Villamossági Gyár személyzeti főosztályán is van­nak olyan bürokraták, mint Viola Elemér osztályvezető és társai. Mindjárt kiderül az is, hogy miért állítom ezt. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik zalaegerszegi vállalat­hoz felvételre jelentkezett egy fiatalember, aki korábban Bu­dapesten dolgozott a Element Gottwald-gyárban. Amint ez már ilyenkor történni szokott, a vállalat személyzeti osztálya levélben véleményt kért erről az elvtársról a fenti gyár személyzeti osz­tályától. És ezután jött az, amit először én sem akartam el­hinni. A levél 1953. július 13-án indult el rendeltetési helyére és annak rendje, módja szerint két nap alatt, tehát 15-én oda is került Viola Elemér személyzeti főosztályvezető asztalára. Úgy látszik azonban, hogy a Element Gottwald-gyárban mások a szokások, mint válunk, vidéken, mert a sürgős elintézés he­lyett (ahogy mi vidékiek általában tesszük) pontosan három hó­napig, november 6-ig halogatták a választ. Először én is arra gondoltam, hogy bizonyára nagyon felelősségteljes és „precíz“ elvtársak dolgoznak a gyár személyzeti főosztályán és emiatt hosszabb időbe került, amíg megadhatták a kórt információi. De amint rápillantottam a válaszlevél szövegére, nyomban meg­változott a véleményem. Mert Viola elvtárséknak nem arra kellett a három hónap, hogy alaposan megfontolják a. választ. Eszük ágában sem volt megküldeni a véleményezést. Három hónap nehéz munkája ered­ményeként mindössze azt közölték, hogy az információt megadni, nem tudják. Még ebben sem lenne semmi hihetetlen. Talán nem is dolgozott náluk a kérdéses elvtárs, vagy elfelejtették, vagy mit tudom én, sok minden akadályozhatta őket ebben. De erről szó sincs. Ismerik ők nagyon jól X. Y-t, van :ís vélemények róla, csakhát kevés pecsét volt a zalaegerszegi vállalat levélén. Már pedig bocsásson meg a világ, 2—3 pecsét nélkül igazán nem lehet elintézni egy ügyet. Az igaz, hogy volt rajta egy fejbé­lyeg zöleny ómat, ainely arról tanúskodott, hogy a levelet a sze­mélyzeti osztály ^küldte. Aljára szintén odaütötték a személyze­tiek körbélyegzőjét, csakhát azon nem betűvel, hanem számmal jelölték meg a személyzeti osztályt — és így őbürokrataságuk „éberségből° megtagadta a kért információ megadását. Sőt any- nyira felháborodtak ezen a nagy ,.hiányosságonu, hogy három hónapig nem is válaszoltak a levélre. Élvégre miért intézked­jenek gyorsan, ha lassan is lehet? Hát ez a hihetetlen, ez a. merev, bürokratikus munka, a dol­gozók érdekeinek ilyen nagyfokú, lebecsülése. Egy bélyegző alap­ján nem tudtak volna meggyőződni arról, hogy a levelet valóban a személyzeti osztály írta, és nem valaki más? Vagy talán náluk 3 pecsétnél kezdődik, a hitelesség? S ha már formai okokból meg is tagadták a kérés teljesítését, miért kellett a válasszal hóna­pokig várniok. Talán versenyt indítottak az „Aktákat El Nem Intézünk Mozgalom“ keretén belül és nem akarnak lemaradni az ország többi bürokratája mögött? Nem gondoltak arra, hogy késedel­mük következtében egy dolgozó hosszú ideig állás nélkül mamát, aki mit sem tehet az egészről? A tanulság mindebből az, hogy véget kell vetni személy­zeti vonalon is a bürokráciának, kedves Viola elvtárs. Nem élég csak hangsúlyozni, hogy legfőbb érték az ember, hanem éppen az önök munkájában kell leginkább érvényt szerezni ennek a, gyönyörű élvnek. Ez nem máikat egy pecsét hosszúkás, avagy kerek mivoltán — még a Element Gottwald-gyár személyzeti főosztályán sem. VASVÁRI. LEVELEINKBŐL Míg az üzemanyag eljut odáig. IV ovember 11-én, pontosan dél- 1 ^ előtt fél tizenegykor megállt Nagykanizsán a Deák-téren vál­lalatunk előtt a palini gépállo­más VA 781 számú vontatója. A pótkocsin három hordó üzem­anyag, A traktoros elvtárs füi'- gén leugrott az ülésről és hóna alatt egy hatalmas csomaggal eltűnt. Múlnak a drága percek, de a vontató mindig nem indul. Meg­kérdeztem az erőgép mellett di­dergő elvtársnőt, a kocsikísérőt, hogy miért nem indulnak. — Azért, mert Horváth István elv­társ, a traktorvezető már egy félórája a könyvesboltban van, — hangzik a válasz. Horváth elvtársat tényleg a könyvesboltban találom, számlá­kat vizsgálnak, mellettük egy garmada könyv. ■— Török Lajos elvtárs, a gép­állomás politikai felelőse utasí­tására kellett ezeket a könyveket visszahoznom, pedig sürgősebb dolgom is akadna, — mondja bosszúsan. — Török elvtárs ke­vesebb pénzt küldött, mint amennyi járna. Már felhívták intérurbán a gépállomást, de lassan jön. — Nem én vagyok a hibás, — mondja Horváth elvtárs. — A le­pedőket is le kellett adnom a Patyolatnál, meg az állomáson is fel kellett adnom az oxigénpaiac- kökat, — Hát az üzemanyagot hová viszik? — Miklósfára, a traktorhoz. . ~~ bosszankodik Horváth elvtárs és szívja a fogát, Még az este szólt Dezső Albert élvtárs, hogy sürgősen vigyünk neki üzem­anyagot, mert kifogyott... nem tud tovább szántani, pedig ott van még 200 hold szántatlan föld ... mind kisparasztok föld­je ... — dohog, mintha csak ma­gában beszélne. — Ez nem jól van így. Tke nem ám, Török Lajos elvtárs, nincs ez igy jól! Ezt mondja Tóth elvtárs is,* a já­rási pártbizottság mezőgazdasági osztályának a vezetője, kinek az elvtárs épp az elmúlt napokban ígérte meg, hogy minden a leg­nagyobb rendben megy majd.., Pedig ha igy meg, akkor ez bi­zony nincs rendjén. Dolgozó né­pünk kenyeréről van szó, Török elvtárs! Dolgo2ó parasztságunk megsegítéséről! Erről beszélnek a párt és a kormány határozatai. Ezeket szigorúan szem előtt kell tartani, ezzel senkinek sem sza­bad játszani! A vontató pontosan féltizenket- tőkor indult el a Deák-térről Miklósfára. Ha minden jól ment, akkor délben megkapta Dezső Albert elvtárs az üzemanyagot. Vájjon hány holddal szántott ezen a napon kevesebbet a meg­gondolatlanul kiadott utasítás miatt, hiszen az üzemanyagnak már legkésőbb reggel 6-kor ott kellett volna lennie. Először ezt kellett volna elintézni, aztán jö­hetett volna a lepedő, a Patyolat, az oxigénpalack, de még a könyv­elszámolás is. Több öntudatot, állami és munkafegyelmet kérünk a palim gépállomás dolgozóitól, de első­sorban vezetőitől! Horváth László Nagykanizsa,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom