Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-07 / 262. szám
A RENDES MŰHELY A MA;SZOLÄJ Ásványolaj Gépgyárban, a régi traktorjavító műhely helyén most a lolózárkészítők dolgoznak. A 11 tagú csoport munkáját Székely Árpád irányítja, mégpedig a jelek szerint jól. A műhely úgy néz ki, mintha a csoport egyik tagja egész nap nem csinálna mást, csak a rendre ügyelne s az elkészítésre vagy a javításra váró alkatrészeket rakosgatná az erre a célra Kijelölt helyre Pedig hát nem így történik. Nincsen külön kijelölt rendcsináló, hanem mindenki úgy v'égzi a munkáját, hogy a műhelyben mi* a a maga helyén legyen. Ezt nemcsak azért csinálják így, mert rendnek muszáj lenni, hanem főleg azért, mert tudják, hogy a jó munka alapja a rend. A csoportban négy párttag is dolgozik, akik példát mutatnak nemcsak a műhelyrend terén, hanem a termelésnél is, A falak mentén húzódó satupadokon komoly és nagy figyelmet igénylő munka folyik: reszelnek, fúrnak, kikopott csavarmeneteket javítanak. Mindenkit teljesen .leköt a maga munkája. Felelősséget éreznek mindenegyes kiadott munkadarab iránt. Ez nemcsak azért van, mert a revizor — ha csak^ a legkisebb minőségi hibát találja is a tolózáraknál — nem veszi át, hanem azért van, mert a műhely dolgozói tudják, hogy az olajkutak olajfinomítók és a gazolintelepek munkáját, íery- teljesítését. gátolnák, ha nem adnának minőségileg teljesen kifogastalan tolózárakat. _ Mi figyelemmel kísérjük az olajbányászok harcát, amely a több olajért folyik — mondja Barts. Ferenc elvtárs, a műhely legalacsonyabb, de magas szakmai és gyakorlati képességekkel rendelkező dolgozója, — Nem válna dicsőségünkre, ha a gazolmtelepen azt mondanák, hogy azért nem tudták teljesíteni tervüket, mert sok baj volt a tolózárakkal. L ovrek József munkája fölé hajolva hümmög valamit. Csak egy pillanatra emeli fel tekintetét. Úgy tűnik, mintha az arcán gúnyos mosoly suhant volna át. De nem. Mégsem "így volt, mert ahogy Lovrek elvtárs később megszólalt, kiderült, hogy mosolya helyeslést jelentett, , . — A mi munkánkat^ meg lehet nezni. Nem vagyunk mi selejtgyártók. A minőségre megyünk, de azért a mennyiségi termelésünkért sem kell szégyenkeznünk. Mennyi is volt az eredményünk a múlt hónapban? — fordult a brigádvezető felé. , , , ,, _ 140 százalékot értünk el —- válaszolta Sz ékely Árpád. ,, _ Milyen a kollektív szellem a műhelyben? — érdeklődünk tovább. Kérdésünkre Lovrek József válaszol, — Nem akarunk dicsekedni, mert mi nem vagyunk dicsekvő emberek, de azért azt elmondhatjuk, hogy a többi műhely eljöhetne hozzánk kollektív szellemet tanulni, — Ebben nem is kételkedünk, hisz Lovrek elvtárs régi kommunista s már 1919-ben szerzett tapasztalatokat ahhoz, hogyan kell megteremteni a jó munka alapját. — No azért nem egészen így van, Akkor még olyanformán voltunk, mint a hajósok, akik alatt hullámzik a tenger s minden «lejüket a lékek betömésére kell fordítaniok, A mi ügyünk is olyan volt, hogy állandó harcot kellett folytatni a megszilárdításáért. A termeléssel kevesebbet törődhettünk. Most mar más a helyzet. A Szovjetunió és párt segítségével nyugodtan haladhatunk előre. Persze, az éberség azért most is szükséges. A ztán, ahogy tovább beszélgetünk, elő- jönnek a hiányosságok is, Bár a műhelyben példás a rend s jól megy a munka, néha azért mégis veszélyben forog a tervteljesítés. Ennek egyik oka az, hogy a gépműhely a hónap végén adja az anyag többségét s így akarva, nem akarva is rohammunkát kell végezniük. Ezenkívül az is többször előfordul, hogy nem kapják meg a szükséges bronzalkatrészeket. Ilyenkor maguknak kell elvégezniük az öntést, ami természetesen késlelteti a munkájukat. Legjobban a nagykanizsai Vasöntöde munkájával vadnak megelégedve. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy tőlük késve kapják meg az anyagot. A műhely közepén egy készülék áll, amellyel a már elkészített bronzgyűrűket nyomatják meg. A kipróbálás vízzel történik, Á nyomatas- nál derül ki, hogy milyen munkát végeztek. Ha a tolózár csak egy csepp vizet is átenged, meg kell keresni a hibát s úgy elkészíteni a munkadarabot, hogy kiállja a próbát. Most is éppen a nyomtatás folyik —- és bizony folvik a víz is. A fém nem simul tökéletesen. Megfigyelik, hol a hiba s a munkadarab ismét a satupadba kerül. Nem sok a javítani való, 8—10 perc múlva már úgy állia a tolózár a próbát, hogy bátran átadhatják a revizornak s nem kell attól tartaniok, hogy az olajmezőkön vagy a gazolintelepen hiba lesz az általuk készített tolózárral. A műhely egyik részén egymásra rakva sorakoznak a már kész tolózárak, a fal mellett pedig a zárakhoz tartozó kerekek. Minden a maga helyén van, A szerszámok is, így aztán nem kell időt tölteniök a különböző szerszámok keresésével. Ez a rend fellelhető a munka beiitemezésénél is. A munka jó és helyes megszervezése teszi lehetővé, hogy napi és dekádtei*veiket mindig teljesítik. A november 7-re tett felajánlásukat is teljesítették. Emelt fővel ünnepelhetnek. Mi ez, ha nem bürokrácia? 'A szombathelyi Épületszerelő Vállalat: Zalaegerszegen dolgozó villany. és vizvezétékrészlegének egy raktárhelyiségre volna .szüksége. Ah kalmas helyet már rég talállak, ugyanis az egyik vállalat rendelkezésre boesáHiatha egy helyiséget, de ezt csak a megyei tanács beleegyezésével tehetnék meg. A megyei tanács • kommunális osztályának vezetőjével, Juhász László elvtárssal beszélt is a. villanyszerelő-részleg vezetője- Azt a választ kapta, hogy tartsák be a hivatalos.. utal,. a kérelmet Írásban adják be. Az ügy már három hét óta folyik. A legutóbbi érdeklődésre Juhász elvtárs közölte, hogy ezt a d,olgat a minisztériummal kell megbeszélni. Értesülés'- szerint beszél t is a, .miniszt ériummal telefonon, de azt, hogy mit intéző!:!^, nem közölte a villanyszerelőkkel. Közben többnapos vidéki útra ment. A villanyszerelők várják, mikor tér vissza Jukássy elviéig — de az eső nem vár: könyörtelenül mossa a többszázezer forint értékű anyagot. VAZ ALMAGANZO 'Az embernek az a tulajdonsága, hogy a múltból főleg csak a jót, a szépet őrsi meg emlékezetében. A ■rosszra ha emlékezik is, elhessegeti, nem akar gondolni rá. Ha az emberek igazságosabbak lennének emlékeik iránt s nemcsak a szépet, nemcsak a ritkaságként előbukkanó szép órákat, hanem a nrtat, a nyo. mór sivár hétköznapjait is előkapar, nák a múlt ködéből, akkor kevesebb lenne az üzemekben a lógós, a mun- kafegyelem-laziló, a tervet nem teljesítő, anyagot pocsékoló dolgozó. Sokkal nagyobb lendülettel épülne a szocializmus — ha kommunista -módra gondolkodnánk, ha mindenkor bátran felidéznénk a nekünk nemtetsző emlékeket is. Azok, akik a maliban nyomorogtak, ma nem ke- resnének a kákán is csomót ha őszintén emlékeznének a múltra. Mindezgk csak azért jutöUak eszembe, mert a muUnap találkoztam egy régi ismerősömmel, Kádár Lajossal, akit mindig okos, értelmes embernek ismertem, de a múltban nem becsültek meg az eszét, mert nem volt szerencséje. Kádár Lajos azok közé a szerencsétlen flólúsolc közé tartozóit akit még azért, is menesztettek az üzemből, ha ast merte mondani hogy felhős az cg. Ezért aztán Kádár a munkanélkülieknek ahhoz a csoportjához tartozóit, akikről az akkori hivatalos közvélemény vgy emlékezett meg, mint notórius munkakerülőkről Pedig Kádár nem önkéntes munkakerülő volt. Pák ény sz érit ettek a mun. kaker ülést. Ez a régi ismerősöm, Kádár Lajos, aki jelenleg egy gyár vezér- igazgatója, mesélte el az alábbi történetet. T*r 1936-ban Nagykanizsán tartózkodtam, minthogy odavalósi vagyok. Persze, hiába néztem munka után. Mindenünnen azzal irt ásították el: — nincs felvétel. Megpróbálkoztam a városnál az inségmunkával is, de ott azt mondták, hogy ebben a kedvezményben csak a na-gycsaláduak részesülhetnek. (Esekután mondhatjuk-e azt, hogy Horthy ék idején nem volt családvédelem. ..) Persze az inségakciő révén szerzett keresetből a család egész szépen éhen- halhaloitSzóval én még inségmunkát sem kaptamm Valami szabadfoglalkozás után kellett néznem. Elhatároztam: magánzó leszek. Abban az időben- azokat, akikről nem tudták miből élnek, úgy hívták: magánzó. Hamarosan 'tudomásomra jutott, hogy a magánzóélethez szükséges- alap feltételek számomra is biztosítva vannak, csak fel kell vennem a, kapcsolatot. egy pesti fiatalemberrel aki az akkori Csengery-irton lakik egy albérleti szobában. Az alkalmat nem akartam elszalasztani s másnap délután, már ott ültem jövendőbeli ,,főnököm“ albérleti szobájában ogy siókedlin.. Szék nem volt a szobában. Az összes bútordarab egy ühokedliből, egy sczlonból (amibői IcikandÁkált a Icóc) és egy gyalulat. lan ládából állt. a láda volt az Íróasztal. A fal mellé virág cser epek voltak helyezve. Ezek egérfogóul szolgáltak, de most szünetelt az üzemeltetés, miután leendő főnökömnek nem volt diója, amivel mint csalétekkel feltámassza a cserepeket, A ,,főnök“ játöltözött 30—35 év közötti fiatalember volt s valamelyik budapesti kegyszervállalat megbízásából iarlóskodo-U Nagykanizsán. Alkalmazott ő mindenkit, boldogot és boldogtalant. Tehát ennél a fő- magánzónál jelentkeztem szolgálat- tételre, mint egyszerű és kisigényű álmagánzó. Az egyezség meg is történt hamarosan. Leendő főnököm kellőképpen ellátott szakmai tanácsokkal s én másnap nyakamba vettem a városi — kabátom alatt egy feszülettel, (A feszület világított a- sötétben.) — No, ha most sem leszek gazdag ember, akkor sohasem — gondoltam magamban. — Ezt a világító feszü letet úgy vásárolják az emberek mint a cukrot. — Valóban úgy vásárolták, mert abban az időben cukorra sem telett a dolgozó emberiek- az első utam a Hunyadi-utcába vezetett. Azért mentem ebbe az utcába, mert úgy gondoltam hogy itt kevesebb ismerőssel fogok találkozni. Nem voltam szégyenlős, de azért nem szerettem volna, ha, megtudják hogy magánzóskodom. Dél körül értem az utca, dereka iájára, kabátom alatt; a feszülettel és sok, kellemel- len tapasztalattal, az egyik házból egy, nagybajusza^ jólmegíermett „A U R Ö R A" Részlet Mihail Bugyin verséből Az „Aurórán“ jel villant: riadóra! Kettős fénypászma szállt a híd fölött. Hajónk a februári napok óta A forradalom posztján őrködött. Múltak az órák. Ólom ült az éjen, S a Szmclnijban felhangzott: — Itt a perc! És visszhangként a Dvorcováj-téren Hurrák hulláma zúgva ráfelelt. Nem szélcsendet ígért az őszi éjjel, S mint gyors tettekre szólító parancs, A Péter-Pál tornyán a megbeszélt jel Már fel is villant. Füleltek alant. A parancsnokok mindenütt a bástyán. A réseken sípolt a szélvihar. A próbált puskák hetyke csattanúsán, A závárzaton érzett az olaj. S most — November 7 nyirkos éjszakája, 9 óra L0 perc — odalent Rádördített a Téli Palotára Az „Auróra° — e szó Hajnalt jelent. S e lövés, mint a himnuszok zenéi, A földön eldörgött mindenhova, És megrendült belé nemcsak a Téli, Hanem sok más is, ilyen palota. Kardos László Kossuth-díjas fordítása. A november 7 em&ékműszaEt eredményei LOVÁSZI A lovászi Kőolajtermelő Vállalat olajtermelő brigádjai a november 7. emlékműszakban vállalásukhoz híven, túlteljesítették napi’ terveiket. A november 1-től 5-ig terjedő időben a legjobb eredményt a Béke-brigád érte el 108.7 százalékos átlagos teljesítményével. Eredményeiket az segítette elő, hogy a brigádértekezleteken naponta pontosan megbeszélték a tennivalókat s jól szervezték meg a munkát. A Szabadság-brigád november 4-i teljesítménye 105.6, átlagos teljesítménye pedig 102.7 százalékos volt. A Blosenko-brígád 101.5, az újfalui Vörös Csillag- brigád pedig, amely versenyre hivta az összes brigádokat, 102.6 százalékos átlagos teljesitményt ért el a november 7. emlékműszak első négy napján GAZQLINTELEP A gazolintelep dolgozói a november 7. emlékműszak során versenyre hivták a vállalat valamennyi brigádját a legjobb üzemrész cim elnyeréséért. A verseny- kihívás óta a gazolintelep dolgozói naponta 107—108 százalékos teljesitményt érnek el. Átlagos eredményük 107.5 százalékos. Kimagasló teljesítményükkel megszerezték az üzemrészek között a vezetést s most azért harcolnak, hogy az első helyet továbbra is megtartsálBÁZAKEFJETTYE A bázakerettyei Kőolajtermelő Vállalat dolgozói november 7 tiszteletére tett felajánlásukban ígéretet tettek, hogy terven felül 1000 tonna olajat adnak a hazának. Vállalásukat már november 1-én túlteljesítették s a november 7. emlékműszak során november 4-ig 1130 tonna olajat termeltek. Vállalták ezenkívül, hogy késztermékből 130 tonnát adnak terven felül. Ezt a vállalásukat is túlteljesítették közel 200 tonnával. Gázkoromból 1500 kilogramm volt a felajánlás, ezzel szemben 2600 kilogrammot teljesítettek A brigádok közül a Petőfi- brigád érte el a legmagasabb teljesitményt, 20 tonna, olajat vállalt és 97 tonnát teljesített, míg a Kucev-brigád a vállalt 30 tonnával szemben 88 tonnás teljesítést ért el. ember majdnem úgy dobott ki. Azt mondta, feljelent a rendőrségen kontárkodásért. Csak később tudtam meg, hogy az illető valami egyházi ember s, mellékesen ugyancsak fe- szüle-tárusii ássál foglalkozott, azzal a különbséggel, hogy ö nem házalt, hanem a vásárolni szándékozók a lakására mentek. Az egyik háznál két fiatal, SO—SS év körüli leány és egy idősebb asszony fogadok, aztán a másik tálcásból előjött egy középmagas, kopaszodó, középkorig kissé tömzsö- kös férfi is. Én rövid bevezetés után a tárgyra tértem. Amig az utca elejéről idáig értem, elég nagy gyakorlatra tettem szert. Olyan meggyőzően beszéltem, hogy még saját magamtól is vásároltam volna feszületet, ha lett volna pénzem- Pedig nem sokba került, mindössze néhány pengőbe. De kinek volt abban az időben néhány pengője. Egy inség- mvnkás egynapi munkáért mindösz- sze egy pengőt kapott. Egy feszületért legalább öt napig Icelletrt vol na meg feszitett munkát végezni. A két leány áhítattal hallgatta szenvedélyes beszédemet, de aztán egy ostoba elszólással mindent elrontottam. Ugyanis az elméleti fejtegetésnél valahogy összetévesztettem két szentet, akiknek valamikép — már nem tudom hogyan — közül: volt a feszülethez, illetve annak ön- világitó tulajdonságához. A leányok nevetni kezdtek, aztán az egyik azt mondta • — Menjen a fenébe, hiszen maga nem is katolikus. Még a szentek nevét sem tudja. 'Az üzlet végeredményben víégtem ezen csúszott él. j kopaszodó férfi telte tönkre a boltot, ez a férfi nekem- már kezdetben sem tetszett. Bosszantott állandó mosolygásával. Olyan gúnyosan nézett rám hogy képen vágtam volna, ha a nőket nem tekintem s történetesen nem egyházi ügyben járok. Azonban beláttam, hogy az embernek ilyen esetben korlátoznia kell 'magát Már benn voltam a svungban, tovább agitáltam de a kopaszodó férfi mind gúnyosabbá viíó vioso'ya- és csipkelődő megjegyzése egyre jobban kihozott a sodromból. Meg is mondtam neki: — Nézze uram, ha magának nincs szándékában vásárolni, akkor ne befolyásolja a, hölgyeket. A férfi arcán szinte gonosszá változott a mosoly, aztán megszólalt: —■ Ne fáradjon kolléga. Kár minden percért. — Ezzel a kabátja alól előhúzott egy feszületet, ami ugyanolyan volt, mimt áz enyém, Be is mutatkozott. Dóczinak hívták. Ugyanannál a „cégnél“ szolgált, ahol én. ö is almagánsó volt, ★- Tehát igy nézett ki a'mull — fejezte be elbeszélését Kádár Lajos. — Ha visszagondolok erre az esetre, mosolyognom kell, de akkor, (zzon a régi júniusi napon nem mosolyogtam mert estefelé már nagyon kezdett korrogni a gyomrom. Ugyanis egyetlen- feszületet sem sikerült eladnom. Nagy volt a szegénység T úre sem teledet.., . TAZÁCH ELEMÉÉ
