Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-07 / 262. szám

A RENDES MŰHELY A MA;SZOLÄJ Ásványolaj Gépgyárban, a régi traktorjavító műhely helyén most a lolózárkészítők dolgoznak. A 11 tagú csoport munkáját Székely Árpád irányítja, mégpedig a jelek szerint jól. A műhely úgy néz ki, mintha a csoport egyik tagja egész nap nem csinálna mást, csak a rendre ügyelne s az elkészítésre vagy a javításra váró alkat­részeket rakosgatná az erre a célra Kijelölt helyre Pedig hát nem így történik. Nincsen külön kijelölt rendcsináló, hanem mindenki úgy v'égzi a munkáját, hogy a műhelyben mi* a a maga helyén legyen. Ezt nemcsak azért csinálják így, mert rendnek muszáj lenni, hanem főleg azért, mert tudják, hogy a jó munka alapja a rend. A csoportban négy párttag is dolgozik, akik példát mutatnak nemcsak a műhelyrend terén, hanem a termelésnél is, A falak men­tén húzódó satupadokon komoly és nagy fi­gyelmet igénylő munka folyik: reszelnek, fúr­nak, kikopott csavarmeneteket javítanak. Mindenkit teljesen .leköt a maga munkája. Felelősséget éreznek mindenegyes ki­adott munkadarab iránt. Ez nemcsak azért van, mert a revizor — ha csak^ a legkisebb minőségi hibát találja is a tolózáraknál — nem veszi át, hanem azért van, mert a mű­hely dolgozói tudják, hogy az olajkutak olaj­finomítók és a gazolintelepek munkáját, íery- teljesítését. gátolnák, ha nem adnának minő­ségileg teljesen kifogastalan tolózárakat. _ Mi figyelemmel kísérjük az olajbányá­szok harcát, amely a több olajért folyik — mondja Barts. Ferenc elvtárs, a műhely leg­alacsonyabb, de magas szakmai és gyakorlati képességekkel rendelkező dolgozója, — Nem válna dicsőségünkre, ha a gazolmtelepen azt mondanák, hogy azért nem tudták teljesíteni tervüket, mert sok baj volt a tolózárakkal. L ovrek József munkája fölé hajolva hümmög valamit. Csak egy pillanatra emeli fel tekintetét. Úgy tűnik, mintha az ar­cán gúnyos mosoly suhant volna át. De nem. Mégsem "így volt, mert ahogy Lovrek elvtárs később megszólalt, kiderült, hogy mosolya he­lyeslést jelentett, , . — A mi munkánkat^ meg lehet nezni. Nem vagyunk mi selejtgyártók. A minőségre megyünk, de azért a mennyiségi termelésün­kért sem kell szégyenkeznünk. Mennyi is volt az eredményünk a múlt hónapban? — fordult a brigádvezető felé. , , , ,, _ 140 százalékot értünk el —- válaszolta Sz ékely Árpád. ,, _ Milyen a kollektív szellem a mű­helyben? — érdeklődünk tovább. Kérdésünk­re Lovrek József válaszol, — Nem akarunk dicsekedni, mert mi nem vagyunk dicsekvő emberek, de azért azt elmondhatjuk, hogy a többi műhely eljöhet­ne hozzánk kollektív szellemet tanulni, — Ebben nem is kételkedünk, hisz Lov­rek elvtárs régi kommunista s már 1919-ben szerzett tapasztalatokat ahhoz, hogyan kell megteremteni a jó munka alapját. — No azért nem egészen így van, Akkor még olyanformán voltunk, mint a hajósok, akik alatt hullámzik a tenger s minden «le­jüket a lékek betömésére kell fordítaniok, A mi ügyünk is olyan volt, hogy állandó harcot kellett folytatni a megszilárdításáért. A ter­meléssel kevesebbet törődhettünk. Most mar más a helyzet. A Szovjetunió és párt segít­ségével nyugodtan haladhatunk előre. Persze, az éberség azért most is szükséges. A ztán, ahogy tovább beszélgetünk, elő- jönnek a hiányosságok is, Bár a mű­helyben példás a rend s jól megy a munka, néha azért mégis veszélyben forog a terv­teljesítés. Ennek egyik oka az, hogy a gép­műhely a hónap végén adja az anyag több­ségét s így akarva, nem akarva is rohammun­kát kell végezniük. Ezenkívül az is többször előfordul, hogy nem kapják meg a szükséges bronzalkatrészeket. Ilyenkor maguknak kell elvégezniük az öntést, ami természetesen kés­lelteti a munkájukat. Legjobban a nagykani­zsai Vasöntöde munkájával vadnak megelé­gedve. Csak a legritkább esetben fordul elő, hogy tőlük késve kapják meg az anyagot. A műhely közepén egy készülék áll, amellyel a már elkészített bronzgyűrűket nyomatják meg. A kipróbálás vízzel történik, Á nyomatas- nál derül ki, hogy milyen munkát végeztek. Ha a tolózár csak egy csepp vizet is átenged, meg kell keresni a hibát s úgy elkészíteni a munkadarabot, hogy kiállja a próbát. Most is éppen a nyomtatás folyik —- és bizony folvik a víz is. A fém nem simul tökéletesen. Megfigyelik, hol a hiba s a munkadarab is­mét a satupadba kerül. Nem sok a javítani való, 8—10 perc múlva már úgy állia a toló­zár a próbát, hogy bátran átadhatják a revi­zornak s nem kell attól tartaniok, hogy az olajmezőkön vagy a gazolintelepen hiba lesz az általuk készített tolózárral. A műhely egyik részén egymásra rakva sorakoznak a már kész tolózárak, a fal mellett pedig a zárakhoz tartozó kerekek. Minden a maga helyén van, A szerszámok is, így aztán nem kell időt tölteniök a különböző szerszámok keresésével. Ez a rend fellelhető a munka beiitemezésénél is. A munka jó és helyes megszervezése teszi lehetővé, hogy napi és dekádtei*veiket mindig teljesítik. A november 7-re tett felajánlásukat is teljesítették. Emelt fővel ünnepelhetnek. Mi ez, ha nem bürokrácia? 'A szombathelyi Épületszerelő Vál­lalat: Zalaegerszegen dolgozó vil­lany. és vizvezétékrészlegének egy raktárhelyiségre volna .szüksége. Ah kalmas helyet már rég talállak, ugyanis az egyik vállalat rendelke­zésre boesáHiatha egy helyiséget, de ezt csak a megyei tanács beleegye­zésével tehetnék meg. A megyei ta­nács • kommunális osztályának veze­tőjével, Juhász László elvtárssal be­szélt is a. villanyszerelő-részleg ve­zetője- Azt a választ kapta, hogy tartsák be a hivatalos.. utal,. a ké­relmet Írásban adják be. Az ügy már három hét óta folyik. A leg­utóbbi érdeklődésre Juhász elvtárs közölte, hogy ezt a d,olgat a mi­nisztériummal kell megbeszélni. Ér­tesülés'- szerint beszél t is a, .miniszt é­riummal telefonon, de azt, hogy mit intéző!:!^, nem közölte a villanyszere­lőkkel. Közben többnapos vidéki útra ment. A villanyszerelők várják, mikor tér vissza Jukássy elviéig — de az eső nem vár: könyörtelenül mossa a többszázezer forint értékű anyagot. V­AZ ALMAGANZO 'Az embernek az a tulajdonsága, hogy a múltból főleg csak a jót, a szépet őrsi meg emlékezetében. A ■rosszra ha emlékezik is, elhessegeti, nem akar gondolni rá. Ha az embe­rek igazságosabbak lennének emlé­keik iránt s nemcsak a szépet, nem­csak a ritkaságként előbukkanó szép órákat, hanem a nrtat, a nyo. mór sivár hétköznapjait is előkapar, nák a múlt ködéből, akkor kevesebb lenne az üzemekben a lógós, a mun- kafegyelem-laziló, a tervet nem tel­jesítő, anyagot pocsékoló dolgozó. Sokkal nagyobb lendülettel épülne a szocializmus — ha kommunista -módra gondolkodnánk, ha minden­kor bátran felidéznénk a nekünk nemtetsző emlékeket is. Azok, akik a maliban nyomorogtak, ma nem ke- resnének a kákán is csomót ha őszintén emlékeznének a múltra. Mindezgk csak azért jutöUak eszembe, mert a muUnap találkoz­tam egy régi ismerősömmel, Kádár Lajossal, akit mindig okos, értelmes embernek ismertem, de a múltban nem becsültek meg az eszét, mert nem volt szerencséje. Kádár Lajos azok közé a szerencsétlen flólúsolc közé tartozóit akit még azért, is menesztettek az üzemből, ha ast merte mondani hogy felhős az cg. Ezért aztán Kádár a munkanélkü­lieknek ahhoz a csoportjához tarto­zóit, akikről az akkori hivatalos közvélemény vgy emlékezett meg, mint notórius munkakerülőkről Pe­dig Kádár nem önkéntes munkake­rülő volt. Pák ény sz érit ettek a mun. kaker ülést. Ez a régi ismerősöm, Kádár La­jos, aki jelenleg egy gyár vezér- igazgatója, mesélte el az alábbi tör­ténetet. T*r 1936-ban Nagykanizsán tartózkod­tam, minthogy odavalósi vagyok. Persze, hiába néztem munka után. Mindenünnen azzal irt ásították el: — nincs felvétel. Megpróbálkoztam a városnál az inségmunkával is, de ott azt mondták, hogy ebben a ked­vezményben csak a na-gycsaláduak részesülhetnek. (Esekután mondhat­juk-e azt, hogy Horthy ék idején nem volt családvédelem. ..) Persze az inségakciő révén szerzett kere­setből a család egész szépen éhen- halhaloit­Szóval én még inségmunkát sem kaptamm Valami szabadfoglalkozás után kellett néznem. Elhatároztam: magánzó leszek. Abban az időben- azokat, akikről nem tudták miből élnek, úgy hívták: magánzó. Hamarosan 'tudomásomra jutott, hogy a magánzóélethez szükséges- alap feltételek számomra is biztosítva vannak, csak fel kell vennem a, kap­csolatot. egy pesti fiatalemberrel aki az akkori Csengery-irton lakik egy albérleti szobában. Az alkalmat nem akartam elszalasztani s másnap délután, már ott ültem jövendőbeli ,,főnököm“ albérleti szobájában ogy siókedlin.. Szék nem volt a szo­bában. Az összes bútordarab egy ühokedliből, egy sczlonból (amibői IcikandÁkált a Icóc) és egy gyalulat. lan ládából állt. a láda volt az Író­asztal. A fal mellé virág cser epek voltak helyezve. Ezek egérfogóul szolgáltak, de most szünetelt az üze­meltetés, miután leendő főnökömnek nem volt diója, amivel mint csalé­tekkel feltámassza a cserepeket, A ,,főnök“ játöltözött 30—35 év közötti fiatalember volt s valamelyik budapesti kegyszervállalat megbízá­sából iarlóskodo-U Nagykanizsán. Alkalmazott ő mindenkit, boldogot és boldogtalant. Tehát ennél a fő- magánzónál jelentkeztem szolgálat- tételre, mint egyszerű és kisigényű álmagánzó. Az egyezség meg is tör­tént hamarosan. Leendő főnököm kellőképpen ellátott szakmai taná­csokkal s én másnap nyakamba vet­tem a városi — kabátom alatt egy feszülettel, (A feszület világított a- sötétben.) — No, ha most sem leszek gazdag ember, akkor sohasem — gondoltam magamban. — Ezt a világító feszü letet úgy vásárolják az emberek mint a cukrot. — Valóban úgy vá­sárolták, mert abban az időben cu­korra sem telett a dolgozó ember­iek- az első utam a Hunyadi-utcába vezetett. Azért mentem ebbe az ut­cába, mert úgy gondoltam hogy itt kevesebb ismerőssel fogok találkoz­ni. Nem voltam szégyenlős, de azért nem szerettem volna, ha, megtudják hogy magánzóskodom. Dél körül ér­tem az utca, dereka iájára, kabátom alatt; a feszülettel és sok, kellemel- len tapasztalattal, az egyik házból egy, nagybajusza^ jólmegíermett „A U R Ö R A" Részlet Mihail Bugyin verséből Az „Aurórán“ jel villant: riadóra! Kettős fénypászma szállt a híd fölött. Hajónk a februári napok óta A forradalom posztján őrködött. Múltak az órák. Ólom ült az éjen, S a Szmclnijban felhangzott: — Itt a perc! És visszhangként a Dvorcováj-téren Hurrák hulláma zúgva ráfelelt. Nem szélcsendet ígért az őszi éjjel, S mint gyors tettekre szólító parancs, A Péter-Pál tornyán a megbeszélt jel Már fel is villant. Füleltek alant. A parancsnokok mindenütt a bástyán. A réseken sípolt a szélvihar. A próbált puskák hetyke csattanúsán, A závárzaton érzett az olaj. S most — November 7 nyirkos éjszakája, 9 óra L0 perc — odalent Rádördített a Téli Palotára Az „Auróra° — e szó Hajnalt jelent. S e lövés, mint a himnuszok zenéi, A földön eldörgött mindenhova, És megrendült belé nemcsak a Téli, Hanem sok más is, ilyen palota. Kardos László Kossuth-díjas fordítása. A november 7 em&ékműszaEt eredményei LOVÁSZI A lovászi Kőolajtermelő Válla­lat olajtermelő brigádjai a no­vember 7. emlékműszakban vál­lalásukhoz híven, túlteljesítették napi’ terveiket. A november 1-től 5-ig terjedő időben a legjobb eredményt a Béke-brigád érte el 108.7 százalékos átlagos teljesít­ményével. Eredményeiket az se­gítette elő, hogy a brigádértekez­leteken naponta pontosan meg­beszélték a tennivalókat s jól szervezték meg a munkát. A Szabadság-brigád november 4-i teljesítménye 105.6, átlagos teljesítménye pedig 102.7 száza­lékos volt. A Blosenko-brígád 101.5, az újfalui Vörös Csillag- brigád pedig, amely versenyre hivta az összes brigádokat, 102.6 százalékos átlagos teljesitményt ért el a november 7. emlékmű­szak első négy napján GAZQLINTELEP A gazolintelep dolgozói a novem­ber 7. emlékműszak során ver­senyre hivták a vállalat vala­mennyi brigádját a legjobb üzem­rész cim elnyeréséért. A verseny- kihívás óta a gazolintelep dol­gozói naponta 107—108 százalékos teljesitményt érnek el. Átlagos eredményük 107.5 százalékos. Ki­magasló teljesítményükkel meg­szerezték az üzemrészek között a vezetést s most azért harcolnak, hogy az első helyet továbbra is megtartsál­BÁZAKEFJETTYE A bázakerettyei Kőolajtermelő Vállalat dolgozói november 7 tiszteletére tett felajánlásukban ígéretet tettek, hogy terven felül 1000 tonna olajat adnak a hazá­nak. Vállalásukat már november 1-én túlteljesítették s a novem­ber 7. emlékműszak során no­vember 4-ig 1130 tonna olajat termeltek. Vállalták ezenkívül, hogy kész­termékből 130 tonnát adnak ter­ven felül. Ezt a vállalásukat is túlteljesítették közel 200 tonná­val. Gázkoromból 1500 kilogramm volt a felajánlás, ezzel szemben 2600 kilogrammot teljesítettek A brigádok közül a Petőfi- brigád érte el a legmagasabb teljesitményt, 20 tonna, olajat vállalt és 97 tonnát teljesített, míg a Kucev-brigád a vállalt 30 tonnával szemben 88 tonnás tel­jesítést ért el. ember majdnem úgy dobott ki. Azt mondta, feljelent a rendőrségen kontárkodásért. Csak később tudtam meg, hogy az illető valami egyházi ember s, mellékesen ugyancsak fe- szüle-tárusii ássál foglalkozott, azzal a különbséggel, hogy ö nem házalt, hanem a vásárolni szándékozók a lakására mentek. Az egyik háznál két fiatal, SO—SS év körüli leány és egy idő­sebb asszony fogadok, aztán a má­sik tálcásból előjött egy középmagas, kopaszodó, középkorig kissé tömzsö- kös férfi is. Én rövid bevezetés után a tárgyra tértem. Amig az utca elejéről idáig értem, elég nagy gya­korlatra tettem szert. Olyan meg­győzően beszéltem, hogy még saját magamtól is vásároltam volna feszü­letet, ha lett volna pénzem- Pedig nem sokba került, mindössze néhány pengőbe. De kinek volt abban az időben néhány pengője. Egy inség- mvnkás egynapi munkáért mindösz- sze egy pengőt kapott. Egy feszü­letért legalább öt napig Icelletrt vol na meg feszitett munkát végezni. A két leány áhítattal hallgatta szenvedélyes beszédemet, de aztán egy ostoba elszólással mindent el­rontottam. Ugyanis az elméleti fej­tegetésnél valahogy összetévesztettem két szentet, akiknek valamikép — már nem tudom hogyan — közül: volt a feszülethez, illetve annak ön- világitó tulajdonságához. A leányok nevetni kezdtek, aztán az egyik azt mondta • — Menjen a fenébe, hi­szen maga nem is katolikus. Még a szentek nevét sem tudja. 'Az üzlet végeredményben víégtem ezen csúszott él. j kopaszodó férfi telte tönkre a boltot, ez a férfi ne­kem- már kezdetben sem tetszett. Bosszantott állandó mosolygásával. Olyan gúnyosan nézett rám hogy képen vágtam volna, ha a nőket nem tekintem s történetesen nem egyházi ügyben járok. Azonban be­láttam, hogy az embernek ilyen eset­ben korlátoznia kell 'magát Már benn voltam a svungban, to­vább agitáltam de a kopaszodó férfi mind gúnyosabbá viíó vioso'ya- és csipkelődő megjegyzése egyre jobban kihozott a sodromból. Meg is mondtam neki: — Nézze uram, ha magának nincs szándékában vá­sárolni, akkor ne befolyásolja a, hölgyeket. A férfi arcán szinte gonosszá változott a mosoly, aztán megszólalt: —■ Ne fáradjon kolléga. Kár minden percért. — Ezzel a kabátja alól előhúzott egy feszületet, ami ugyanolyan volt, mimt áz enyém, Be is mutatkozott. Dóczinak hívták. Ugyanannál a „cégnél“ szolgált, ahol én. ö is almagánsó volt, ★- Tehát igy nézett ki a'mull — fejezte be elbeszélését Kádár Lajos. — Ha visszagondolok erre az eset­re, mosolyognom kell, de akkor, (zzon a régi júniusi napon nem mo­solyogtam mert estefelé már nagyon kezdett korrogni a gyomrom. Ugyan­is egyetlen- feszületet sem sikerült eladnom. Nagy volt a szegénység T úre sem teledet.., . TAZÁCH ELEMÉÉ

Next

/
Oldalképek
Tartalom