Zala, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-29 / 280. szám

Épill a nagyrécseí ul TLf int ha most folyna a nagy •*- őszi betakarítás, oly élénk a nagyrécsei mező. A dolgozók egy része ingujjban Végzi a mun­kát, pedig a hőfok a zéró körül ingadozik. — Nem fázik meg? — kér­deztük az egyik nyáriasan öltö­zött dolgozótól. — Hogyan fáznék — hangzott a válasz — hiszen dolgozom. — Ez a válasz egyúttal arra a kér­désre is megadja a feleletet, mi­ért épül oly gyors ütemben a nagyrécsei ut. Nemcsak itt van­nak, nemcsak tessék-lássék mód­ra mozognak, hanem becsülete­sen, odaadóan dolgoznak is az Útfenntartó Vállalat munkásai, Az a lelkes munka, amelyet itt láttunk, nem a munkavezetők noszogatásának eredménye, ha­nem a dolgozók munkakészségé­nek spontán megnyilvánulása. Látják, hogy mit építenek s tud­ják, hogy miért építik. agyrécsének nem volt útja az állomáshoz. Elkészült a nagyszerű betonút is, de a nagyrécsedek csak a mezőkön át juthattak volna a betonutra. A múltban csak a nagyrécseieknek jutott eszükbe, hogy jó volna egy utat építeni az állomáshoz, az akkori kormányzattól azonban ehhez segítséget nem kaptak. Ha utazniok kellett, gyalogosan át­bandukoltak a mezőn, ha pedig szállítani akartak valamit, akkor behajtottak a nagykanizsai állo­másra. Ezek szerint a nagyrécsel- ek számára igen kis jelentőségűvé zsugorodott az állomás, amely nevét az ő falujuktól kapta. Az, hogy most itt ut épül, nemcsak a nagyrécseieknek sze­rez örömet. Örülnek ennek a sárszegiek és a bakónakiak is. Nem okoz gondot a munkaerő- kérdés, boldog örömmel dolgoz­nak ezen az utón — hiszen az övüké lesz. Nem kell, hogy nép­nevelők magyarázzák meg pár­tunk, kormányzatunk gondosko­dását. A tények beszélnek ma­gukért. A földmunka három nap múlva befejeződik s most eljutottunk oda, amiről eddig nem beszeltünk, eljutottunk a nehézségekhez. A dolgozók bár­milyen lelkesen végzik is a mun­kájukat, nehézségek a nagyrécsei utépitésnél iá vannak. Kőre, ' mégpedig rengeteg utburkoló kő­re volna szükségük. A kő meg is van a diszeli és a guláesi bá­nyáknál, csak vasúti kocsi kel­lene, amely ideszállitja a bányák által termelt követ. Legalább 1Ö0 darab 15—18 tormás vagonra volna szükség. A Zalaegerszegi Útfenntartó Vállalat készséggel Vállalta ezt a munkát, sőt ígéretet is tett, hogy az utat a legrövidebb idő alatt befejezi. A szándék meg­van a vállalat és megvan a dol­gozók részéről is, hogy Nagyré- cse uj útját mielőbb átadhassák a forgalomnak. Most már csak a MÁV-c»n a sor, hogy biztosítsa a vagonokat s ne kelljen kőhiány miatt leállítani a munkát. 0ondtaSan öregség* Szeretnék néhány szóval rámutatni* hogyan érvényesül pártunk, kormányzatunk gondosko­dása a mi üzemünkben. A kiöregedett dolgozók a múlt rendszerben csak azért kaptak „segélyt“, hogy a gyereknek neve legyen. Az a néhány fillér, amit az OTI öregségi járulék címén kifi­zetett, annyira kevés volt, hogy a segély nevet egyáltalán nem illette. Most a népi demokratikus kormányzatunk te­temesen felemelte az öregségi segélyt és minden további nélkül folyósítja azoknak, akik életko­ruknál fogva igényjogosultak­Üzemünkben, a zalalovői téglagyárban is most, kapta meg az öregségi járulékot — havi 180 fo­rintot - Síankovics Vendel 63 éves dolgozó, aki je­lenleg is az üzem egyik legbecsületesebb dolgo­zója- Egy összegben fizettek ki neki 1952 október 1-ig visszamenőleg 1400 forintot. Ebből láthatja mindenki, hogy ellentétben minden reakciós pro­pagandával, államunk a becsületes dolgozókról aggkorukban sem feledkezik meg, hanem az öreg­sége folytán fogyatékos keresetét kiegészíti, a gondtalan megélhetési öreg napjaira is biztosítja. Ugyancsak öregségi segélyt folyósít államunk Saabé Imrének, a községi tanács volt mezőőré­nek is. Szabó Imre havi 150 forintot kap. Vissza­menőleg máris 1500 forintot kapott. Hála pártunk és kormányzatunk szerető gon­doskodásáért. A segélyben részesülők úgy viszo­nozzák ezt a gondoskodást, hogy idős létükre is odaadó, jó munkát végeznek, hogy a szocializ­mus építéséből minél jobban kivegyék részüket. KOVÁCS JÓZSEF Miért égett a villany ? A .jZ&taU november 25 i «fiáméban egy cikk jelent meg', amely arról számolt be, hogy Zalaeger­szegen, a Kossuth Lajos-utcában még háromnegyed 8 kor is égnek a villanyok. A cikknek az a része, hogy a hiba már egy hónappal ez cl ü‘it keadődöí'fe s még most Sem ért véget, félreér’ésro adhat okot, Az ÁVESz dolgozóinak kérésére közöljük, hogy a műszaki hiba, amelyről a cikkben szó van. nem égy hónapig tartott,, hanem egy hónapban -öbbször is előfordult. Ennek oka az egyik esőben a-z volt, hogy egy gép­kocsi nekiment a villanyoszlopnak s a vesse’ék ezáltal 'egy másik, vezérekkel érintkezőt1-. A másik esetbe», egy drótot dobtak az utcai és a belső vezeték közé, amely ugyancsak azt eredményezte, hogy az egyik u'cán nem lehető -; addig leoltani a villanyt^ amíg a hibát meg nem keresték és el ném hárították, A Inba felderi'ése gyakran hosszabb időbe telik. A fentiekhez hasonló esetek többször is fordul-ak elő. Nem egy esetben, az automatikus kapcsoló hibásodik meg s ezért ég u villany. Többször előfordul, hogy egyes helyeken nem ég a villany. Ennek nem mindig az az oka, hogy az égő kiégxAt — gyakori eset, hogy a gyerekek az égőt csúzlival kilövik. Kérdésünkre, hogy mi okozza a több esetben is előforduló áramszünetet, azt a választ kap'ük, hogy a túl terhelés folytán válik szükségesé, hogy az ái-am. s&ást bizonyos ideig szüneteltessék. ÉlinondoJ’ák az! is, hogy a jövő évbeli sókkal kevesebb hiba lesz a világításnál, a 10 kilowattos transzformátorok helyett 200 kilowtUos ‘jranszformá’oTokat építenek s ugyan­ekkor a régi ioi'heléshez mért vezetékeket is teljesen átiszerelik. Addig is, araiig! az áramellátásnál kedvezőbbek lesznek a feltételek, mindent .elkövetnek az ÁVES& dolgozói, hogy csökkentsék az időnként előforduló úramszedgártirtási hiányosságokat. acc c a t »£ 106 évvel ezelőtt, amikor megindult nálunk az első vonat Pest és Vác között, egy lovas vágtatott a vonat előtt figyelmez­tetve az ijedt közönséget, hogy jön a gőzparipával vontatott vas- szörnyeteg. Ez 106 évvel ezelőtt történt. Nézzük csak meg, mennyit fejlődött a vasiU azóta és meny­nyit fejlődött a világ. Most már 100 kilométeres sebességgel robogó vülanymoz- donyok száguldanak, repülőgéppel utazhat, akinek sürgős az útja, televíziós készülékkel nézhetik rövidesen a színházak elő­adásait a kultúra kedvelői. Persze, azért még vannak apró hibák. Ezek közé tartozik az is, hogy a bogföldi és sárhidai vasúti váróteremben még a mai napig sincs villany, bár a villanyveze­ték 10 méterre van csak innen. Az összes környező falukba betört a kultúra ez áldása, csak a vasút vaskalapos bürokratái alszanak. Ha valaki a korareggeli vagy késő esti vonatra akar jegyet váltani, csak úgy teheti azt, ha van zseblámpája vagy gyertyája, mert bizony a MÁV nem tud még arról, hogy villa­mosították a falvakat. Nem hallottak a dolgozó nép szükségle­teinek az állandó emelkedéséről sem, ezért kényszerítik az uta­zókat is arra, amit saját maguk olyan lelkesen csináhmk' sokszor: — a sötétben való botorkálásra. De van más hiba is. A Zalaegerszeg—Nagykanizsa közti, vonalon az éj beálltával az utasok kénytelenek a sötétben utazni, mert a kocsik nincsenek kivilágítva. Vannak azonban előrelátó utasok, akik útrakelcsük alkalmával felszerelik magukat világító alkalmatossá gokkal. Ez történt a múltkor is Egy idősebb pa­rasztbácsi gyertyái gyújtott a sötét kocsiban. Az enyhe gyertya­fényt úgy ültük körül, mint 139 évvel ezelőtt Stephenson kocsi­jának utasai az olajmécsest. Nagy bánatunkra a parasztbácsi Alsónemesapátiban ki­szállt és magával vitte a fényt is, így aztán Nagykanizsáig sö­tétben utaztunlc. Érdekes, a kocsiban ülők közül senki sem méltatlankodott. Csupán azt mondtálc: — Micsoda, gondatlanság, hanyagság ez a vasút részéről. — A történtek után ugyebár ez még enyhén szólva sem nevezhető méltatlankodásnak ... (—S), A MftSZOL J-tröszt befelezte az 1953 évi kő0'aler*aelés! tervet örömmel jelentjük, hogy a MA5ZOLAJ nagykanizsai Kő­olajtermelő Vállalat trösztje az 1953, évi kőolajtermelési tervét november 25-én 13 órakör befe­jezte. ígéretet teszünk, hogy erőnk latbavetésévcl harcolunk továbbra ;s oiajtermelési terveink teljesítéséért, túlteljesítéséért, hogy a Központi Vézetőség hatá­rozatának szellemében elősegít­sük a kormányprogramm üű- előbbi megvalósulását. Csács Ferenc párttitkár Papp Károly igazgató Bencze László főmérnök E-- A-.-A- -A. -'V j- -W A A A A A A A i\. A A A ^ A A.A. -S >. S- Á. A \ A A A A A A 'V Ó O'U <, VTV U"V v (3 VV V vV 'C K- v -* v vVVV 'A OV V v v v\ v u vv vr A dombok között karcsú tornyok emelkednek a? ég felé. A köz­séget, amelynek Határában a tornyo­kat látjuk,, Lovászinak hívják Maga a község nem sokban különbözik a környék te'' i községétől, de nevét mégis ismerik az egész országban. I-lqgy ilyen híressé vált, azt a me­zőin emelkedő tornyoknak koszön' heti. A karcsú tornyokban nem a harang kondui, hanem a csigasor emelkedik vagy süllyed s hozzá Die­sel-motorok vagy a hatalmas, gáz­tüzelésű gőzgépek dübörgő zaja adja a kísérő zenét. A környék festőién szép. Erdőfed­te dombok s a dombok lankáin sző­lők és sok-sok pince látható. A sík részeken szántóföldek, lege1 ők és rétek. Valamikor nem is sejtették a lo' viszi parasztok, hogy ott, ahol búzát aratnak, szőlőt' szednek és kukori­cát törnek, milyen érték rejlik a töld alatt. A régi rendszer urai csak a hasznot szerették volna bezsebelni, de a haszonér' megdolgozni —- úgy gondolták, megártana nekik. Az or­szágban ugyan már 1923-tól kezdve folytak geofizikai kutatások. A Zala megyei Budafa-pusztán is fúrtak, A fúrást egy angol társaság, az úgyne­vezett Hungarian Oil Syndi­cate Ltd végezte eredménytelenül. 1933'ban az European Gas and Elec­tric Company kapott koncessziót a magyar kormánytól s ekkor az egyik kútnál eredményt is értek el. A föld gyomrából felszínre került a magyar ólai. TI a már az olajhoz értünk, be széliünk arról is, begy ke­rült az 1000—2u00 rníter, sőt ennél sokkal nagyobb mélységben is a föld : Iá, s hogyan veszik ki, hogyan noz- zák fel onnan. A fekete arany születése Valamikor, sókmillió évvel ez­előtt rengeteg apró á.’iat élt a ten­geröblökben. Ezek az állatok gyor' san szaporodtak Az elhullt állatok százmilliói állandóan szálltak alá, ie a tenger fenekére. A hosszú évezre­dek fo yamán vastag réteget képez­tek. Közben a földön geológiai vál­tozások történtek. A tenger elhúzó­dott és az iszap eltakarta, az állati maradványokat úgy hogy azcí.kal a levegő oxigénje többé nem érintkez­hetett. Közben egy bizonyos fajta baktérium folytatta átalakító munká­ját az állati maradványok hatalmas tömegében. Az olaj ezeknek az dilate írnak a maradványából keletkezett. Most pedig beszéljünk arról, ho­gyan kerül az olaj a felszínre, mily hősi harc szükséges ahhoz, hogy a gépkocsik, motorkerékpárok vígan szágó, dozhassanak, gyorsán sikló re- rüb’í; szelhessék a kék magasságot, traktorok ekéket vontassanak és a kombájnok arassanak. •k fsörgits János sztahanovista főfúrómester berendezése, a Rotary—12. befejezte a lyuk lemélyí­tését, tehát a geológia által kijelölt új helyre kell kö tözme. Az új türási hely mintegy 6 kilométerre van a régitől Megérkeztek a több diffe­renciálműves, hatalmas terepjárók. Mindegyiknek a vezetőfülkéje mö­gött ott látható a vonódob is, ami megkönnyíti a többtonnás gépek avatását A Diesel motor Tó ton- "a, de a gőzeép is nvem 8—-13 ton 'át. A csövekké', egyikt mintegy 500 tonna súlyt kell átszd'iítaníok. Hatalmas munka kezdődik. Régeb­ben több napig eltartott a szállítás, most a jobb szervezés és a tökélete­sebb gépek lehetővé teszik, hogy 20—25 km távolságra 2 óra alatt át­szállítsanak. Az új helyen a torony' alapozók már elvégezték a talajsi­mítást és elkészítették a betonalapot. A toronyszerelők felszerelték a több, mint 40 méter magas 150—200 tön* na teherbírású acéltornyot, A szállítók és a berendezés dol­gozói együttes erővel harcolnak a szállítási idő lerövidítéséért. Cél, hogy az új helyen mielőbb kezdetét vehesse a fúrás A szállítószánkóra szerelt hatalmás gépek megmozdul­nak s mint lomha szörnyetegek kúsz­nak a járművek felé Minden pon­tosan, terv szerint történik, aztán a iól végzett munka büszke Öröme jár­ja át a fúrósokat, amikor rekordidő alatt végezve a szállítással, az új helyen felszerelik a műszereket. A torony tetején elhelyezik a korona- csigasort s hamarosan a szállítócsi' gasor is ott függ a toronyban az öb lítőfejjel és a szállítókoronggah El­helyezik a meghait-Vgéoeket és az 'szapszivattyukat. Az öblítő tömlőt az öblítőfejhez kapcsolják felszerelik a ''-órudat és még egy jó adag tenr i- való elvégzése után dübörögni kéz­iének a gépek és az új helyen kez­detét veszi a fúrás. C ok nehézséggel kell megküz- deniök. Csak 8—10 méterig ment könnyen a fúrás, mert itt laza volt a talaj. De aztán kavicsréteg '•-"»vetkezik, amely mintegy 50 mé* 'r’tt fart. igen nage szakértelmét és I cl k Ürmei etes munkái kíván a vál­tozó rétegeknél az iszapkezelés. A tömlőn és az öblítőfejen át a szi­vattyú a fúrócsőbe nyomja az isza­pot, amely a föld mélyében, a fúró­nál ömlik ki a csőből s annak külső részén a felszín felé tör, magával sodorva a fúró által kikapart furá­dékor. Nehézség van tehát elég, de a jő Mt-ós nem fél a nehézségtől, szembe­száll azzal, bármily nagy is jegyen. A kavicsrétegnél számolniuk kell a vízbetöréssel is. Ez felhígítja az .'coftot Ha nem veszik időben ész­'g­>e­lehet, bentömtot kevernek az iszap­hoz, hogy a higulást amit A víz oko. zott, ellensúlyozzák Csupa fül, csupa 'deg és csupa szakértelem minden ember CsorgitS János berendezésé­nél. Tudják ezek minden időben és minden esetben, nu a teendő. Ezért vált lehetővé az is. hogy azt a ku" tat, amelynek fúrását este 8 órakor ’ r-dték. éjfélre már 1Ó0 méternél mélyebbre fúrták. Tavalv januárban, hasonló rétegeződéinél 6 napig bel­őtt fúrniok, hogy ilyen mélységet érjenek el. Hiába, a sztahanovista berendezés kitesz magáért. Méterter­vüket mindig magasan túlteljesítik. A különböző rétegek újabb és újabb feladatok elé állítják a fúrósokat. A kemény mészkőrétegek megviselik a fúrót. Ilyenkor gyak­rabban kel! azt cserélni, gyakran kell ki- és beépítem. a rudazatot. Egyes rétegeknél magfúrást végez­nek Ez azt jelenti, hogy a magfú' ■•óval hosszú henímrUnkú darabokat r jrnok és emelnek ki A megfúr0 . :gen fontos a geológia számára. A í magból állapítják rneg az olajtároló f rétegek helyét. Amikor már nagyobb mélységet értek el, a lyukat lebéléscsövezik. Ez abból áll, hogy a fű ró csőnél na­gyobb átmérőjű csöveket helyeznek a lyukba s a lytik és a cső fala közti részt cementtel töltik meg. Később a béléscső falát s a2 azt körülvevő cementet elektromos gyujtású dina- mitlovedékkel lyüggatják ki, persze, csak ahol ez szükségesnek látszik. Ezt azonban már nem a fúrósök, ha­nem az elektromos lyukszelvénye- Zők végzik. 1Ó0Ö—20Ó0, sőt ennél nagyobb mélységben is „lefényképe­zik” a föld gyomrát. Égy széles cél luloze szalagra a mélybe vezetett kábel segítségével kí'beugró vonalak rajzolódnak Ezekből aztán pontosan megállapítható, hol milyen a föld rétegeződése. Amikor megtalálták az olajtároló­réteget — azt a mészkőréteget, amelynek lyukacsaibtn a fekete arany, az olaj rejtőzik •— befejezik a fúrást s a további munka már a lyukbefejezőké. TÄT 1VT ehéz, fáradságos munka fel- színre hozni az olajat, amely évmilliók óta piher a föld meleg gyomrában 100Ó—2000 méter mély­ségben. Amikor a fúrósok befejez­ték munkájukét, megnyitották az utat az olaj számára, helyüket átad­ják a kőolajtermelő brigádoknak. A fúrótornyok helyére méiyszivattyuk kerülnek s éjjel'nappal szívják az olajat, amely bő csöveken ömlik to­va, a töltőállomások relé. hogy a ‘"'nőmírókba kerülve gazdáváU éle" tünk leftdítőjévé, energiájává váljon. Ct—c.o)

Next

/
Oldalképek
Tartalom