Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-11 / 239. szám

Kanizsa végvár történetéből Félévszázad telt el Kanizsa torok kézre jutása óta. A kudarccal vég­ződött. ÍdÖl-es ostrom óta a császár hadvezérei meg ge prúbálkoFuk a ka­nizsai tgyöjc megíekű^sével. A vé­gek falvai egyre jobban pusz.ulUik, nem volt, aki védelmükre keljen. A szigetvári hős dédunokája, a költő és hadvezér, Zrinyi Miklós volt az egyetlen, aki komoly erőfeszítéseket tett az ellenség' kiűzésére. Hires eposzában, a ,.Szigeti vesze­delem“-ben nemcsak Szigetvár hős védőinek állít pit halhatatlan emlé­ket, hanem mcgénekclte Thuiy György, akkor niég palotai várkapi­tány Vitéz hadi:i.'ííét is, amikor oroszlánként kiroiafoU a várát körül­fogó t'iirqUvQ és szé[verte gk.et. ,,SzégyehU nz Thury, hqgy vagyon f: fi­ijaiban Sáncaivá, akarna Ipniii táborában Mint erős oroszlán, ngm kési/; barlangban, Mifcor íeftve találják vadászuk abban. Kiugrik haraggal, sok erős dárdái ront, Vadászt halomban inár, erős hálókat bont, Valamerre fordul, piros vért sokai ont, . . " Zrínyi felismerte, hogy a magyar, ság nem a külföldi zsoldos seregek segítségéve], Iranern egyesegyedül sa­ját-maga erőinek megfeszítésével, független nemzeti hadsereg lé reho- zá.sával szabadíthatja meg hazáját a 'török elnyomójától- A ,.-Török áf'ium elleni való erwtsf.yt ‘ einr.ü munkájában ezeket a sorpka! irta: ,. (ott w msein él sem vágyunk alábbvfíláb ős fia kevesen vagyunk **■ nem olyan kevesen azért, hogy a török ' ebekkel meg ne ixínassnlc, hogy ily semminek tgrlpii minket1“ S a maga részéről mindent meg is tett, hogy a nemzeti hadsereg alap­jait megteremtse és az ellenséget fé- kentartsa. Horvát- bán és a dunán­túli végek főkapitánya lévén, első sorban a Dél-DmiánUií. különösen Kanizsa környék,e vqlt hadvezéri te­vékenységének színtere. Seregével jobbára a Muraközben lévő váraiból, Csákiárnyából, Légní.clbóJ j;iindulva le-lecfgpoy a kanizsai basák foszto­gató hordáira. a .Zerin ö’ffju** (igy hívták a törökök) nevét csakhamar - retteg-ve emlegették a kontyosul?. A . törökök ppsziiíágait nrinden esetben kiméleileniil megtorolta s a környék jobbágysága Thuiy György halála után most talált ismét erőshezü vé­delmezőre, Hogy Kanizsa vár hadifontosságát ellensúlyozza, a Mura partján, nem messze Kanizsától, 16fil-beii felépí­tette Uj-Zerin váfát Fontosságáról maga irta ezeket a császári hadita­nácsnak : ... - ha ez a vár teljesen elké­szül ... Kanizsa hamarosan szo­rult helyzetbe kerül, sok ezer ke­resztény 'megszabadul a török kény- Wßlw imánk veszedelmétől‘*. Hadivállalkozásai során egyre na. gyobh csapásokat mért a törökökre. Ay. 16G0-as éveklppn már jiepicsak Kanizsa, Kiskomúroni, Berzence vi­dékére hatolt be csapataival, hanem Hltio telén diadalmas hadjáratban a többi közö,!t Szigetvár, .és Pécset is visszafoglalva, egészen Eszékig nyo­mult előre s ólt a török utánpótlási vonal legkényesebb pontját, a több kilomé .pr hosszú hadihidaf is el- pugztiloi'ta. Nagyszerű győzelme után a követ, kezö év tavaszán sereget gyűjtött Kanizsa visszafoglalására, mivel jói látta hogy ez a vár a török uralom legerősebb sarokpillére a Dunántú­lon. A császári hadvezérek, akik az uralkodóval együtt) gyanakodva fi­gyelték és egyáltalán nem helyesel­ték vállalkozásait, nagy innppl-ám- mal szintén megjelentek Kanizsa falai alatt ég fanyalogva aláve-pttéji magukat a megvetett; ég lenézett ma­gyar hadvezér parancsainak. A tel­jesen körülzárt, vár ellen megindult az ostrom- Hosszú heteken folyt ;.z eg-pt-íöklct rengető ágyúzás £ közben szüntelenül épi-tebték a: pio- csaras ingoványos át. az utakat, hogy a faiakat megközeli'-hessék, A vár őrsége nemsokára teljesen ’ ki­merült. Kétségbeesett hangú segély­kérő levelet menesztettek a felmentő sereg vezéréhez ? ...... hői nap alatt hét irányból hétezer ágyúgolyót löklek be s hét- száz emberünket vért apuvá lelték. Az (Uejispg ágyugplyqin Iciviii más ennivalóiéi- nincs! Babocsa, Bércén- Cft, Pécs, Dárda váraknak ag ellen­ség által való elfoglalása és aít észa­ki lilának lerombolása qla hozzapk segítség és élelmiszer pem érkezeti, « helyzet tfpl; szomorú. Fenséges Ve- zjr! Állápért és a prófétáért .jöjj segítségünkre!1 ‘ A felmentő sereg valóban közele­dett is. Ekkor a császáfi hadvezérek, akik csak az alkalmat várták arra, hogy megtagadják az engedelmessé­get, ahelyett, }>ogy visszaverték vol­na a támadó felment ősereget szé­gyenletesen megfutottak és gyaláza­tosán cserbenhagyták Zrinyi . így közvetlenül a vár eleste előtt kényte­len volt visszavonulni. A császár zsoldosserege a továbbiak során js gyávaságáról leüt. tanúbizonyságot. Az egyik kjsebb csetepatéban «a- nősített, magatartásukat jól mutatja Zrinyi elkeseredett hangú levelének részlete: „SQ tejrök puszta lándzsával üzöld kj a sáncból és a gátak mögül 350 német katonát, spiral közülük meg­ölt, Puskáját csafr egyetlen egy em­ber sütötte cl, dp kardját egy sepi rántotta ki hüvelyéből...“ ß ami­kor ennek a zsoldosseregnek árulása folytán Uj-Zerinvár is török kézre került méltán irta a császárnak: „Szép kis segélyhad a?; olyan, triply váramat elveszti, szigetemet el­pusztítja, jobbágyaimat sz-ét-leergeti és megöli/“ Zrínyinek még ez éy őszén bekq- vet'kezp'.it. halála után újabb szomo­rú időszak következett a környék la­kosaira. Csak húsz éy múlva, az 1680-as évek közepetájt meginduló felszabadító*( háború, a nyugati zsoldos-seregek puszfi'-ó hadjárata űzte ki a törököket a környékről, 1600-ben, két éves ostromzár után adta meg magát — szabad elvonu­lás feltételével — a kanizsai vár őr sége. A 90 éves török elnyomás u’ún azonban nem érkezett el a végleges felszabadulás a kanizsaiak számá­ra sem. A végsőkig (elkeserített., eh nyomorít fiit t, jobbágyság forradalma megmozdulásaitól, a Thököly-féle ku. rue lázadás felujulásátói tartó csaj szári udvar idegen zsoldossercget ül­tetett a várba.' Majd 1702-ben, q Rákóczi-szabadsághare előestéjén, attól féltében, hogy a végvárakat a •kurucok felhasználhatják harcaikban, a császár az ország számos várával egyelőmben a föld színével tétele egyenlővé- Igv pusztították ?! á magyar vitézség, haza fiság annyi dicső tettét hirdető kanizsai vá­rat! De a kanizsai harcosok emlékét népünk szivéből ég emlékezetéből nem pusztíthatták ki $ az ma job-. ban bennünk él, mint valaha! ...... .1 Me ggyilholtáh-e Emile Zola-t ? A „LihéwiiQrí■ leleplezései Zola halálának körülményeiről Szeptember 29-én múlt 51 éve, hogy Emile Zcia, a kiváló francia író meghalt. Haláláról annakide­jén a legellentétesebb hírek Ke­ringtek: , egyesek gyógyszermér- gez.ésről beszéltek, és akadtak olyanok is, akik azt állították, hogy Zola „családi tragédia““ kö­vetkeztében öngyilkos lett. A vizs­gálat azonban — különbözei szak­értő bizottság közreműködésével — megállapította, hogy széngáz- mérgezés történt a kémény „vé­letlen eltömődése“ miatt. Eltol kezdve ennek tulajdonították a nagy iró halálát. A „Liberation““ cimű haladó francia lap szerkesztősége nemré­gen levelei kapott egyik olvasó­iától, Pierre Hacquintól, aki meg­írta, hogy rendkívüli felvilágosí­tásokkal tud szolgálni Zola halá­lának körülményeiről. Pierre Hacquin a „Liberation““- hoz irt levelében elmondja, hogy az 191Q-es években ismeretségben állt egy kaiyhajaviló vállalkozó­val, aki nem sokkal halála előtt bizalmasan bevallotta neki, hogy Zola nem véletlen szerencsétlen- rég, hanem politikai gyilkosság áldozata lett és halálának előidé­zésében ő is részes volt. Elmondot­ta, hogy az iró hálószobájából kive­zető kémény nyílását eltömték, ez Idézte elő a széngázömlést, majd másnap reggel, Zola halála után, észrevétlenül lei tisztították. Jean Bedel a levél nyomán vizs­gálatot indított és annak eredmé­nyét a „Libération“-ban közölte. Jean Bedel, gondosan áttanulmá­nyozva a korabeli rendőrt és szakértői jelentéseket, megálla­pítja: „Minél jobban vizsgáig;)! ja az ember a halál körülményeit, anná1 kevésbbé hajlamos hinni azoknak a következtetéseknek, amelyek alapján a bíróság az ügyet lezártnak könyvelte el?“ Ismeretes, hogy Zola halálakor még nem csitultak el azok a hul­lámok, amelyeket a Dreyfus ügy keltett Franciaországszérta. A Dreyfus-ügy megmozgatta az egész francia közvéleményt és le­leplezte a Harmadik Köztársaság- kormányainak korruptságát. Jean Bedel vizsgálata eredményeként arra a megállapításra jut, hogy Zolát, aki a Dreyfus-ügy idején széleskörű tevékenységet fejtett ki, politikai ellenfelei, a reakciós irányzatot képviselő „Dreyfus-el- lenesek;! ölték meg. Ezt a feltevést megerősíti L. P. nyugalmazott vasúti felügyelőnek a „Líbération“-ban közölt levele. A levél írója elmondja, hogy is­meretségben állt Cornette rendőr- biztqssal, akit 1902-ben Zola ha­lála körülményeinek kivizsgálá­sával bíztak meg, L,P. idézi a rep- dőrbiztos szavait: „Azt hiszem, hogyha tovább nyomoznak, felfe­dezhették volna, hogy nem is annyira véletlenről volt szó. fCb- ben az időben azonban Francia- ország csak alig jutott túl a Dvey- fus-ügyön, máris újabb okok vol­tak a nyugtalanságra. A felsőbb hatóság jónak látta, ha nem, szol­gáltat még egy okqt a nyugtalan- ságra“'. Cornette rendőrbiztos még megjegyezte: „Népi vagyok annyi­ra meggyőződve róla, hogy vélet­len halálról lett volna szó.'* Jean Bedel a „Libération“-ban közli az egykori szakértői jelenté­seket, amelyeket Zola hálószo­bájában végzett kísérletekről Ír­tak. Ezzel a kísérletek alátá­masztják azt a Pierre Hacquin le­vőiében közölt vallomást, hogy a Zola halálát okozó széngáz-ön.lést csak a kémény ’ átmeneti betömé­se idézhette elő. A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy Zqla kétségtelenül széngázmérgezéshen halt meg. Viszont, amikor a há­lószobában lévő kandallóba kí­sérletképpen kétszer egymásután ismét tüzet gyújtottak, nem mu­tatkozott olyan arányú széngáz­ömlés, amely egy ember halálát előidézhette volna. Jean Bedel mindezek alapján megállapítja, hogy a folytatott szakértői vizsgálatok eredményei ellenére is „véletlen szerencsét­lenségnek'“ könyvelték el az ügyet és nagyon valószínű, hogy az ak­kori politikai helyzetben a „fel­sőbb hatóság“ — mint ahogy azt a „Libération^-ban közölt levél irja— megtiltotta a vizsgálóbíró­nak a bűnügyi vizsgálat to­vábbi folytatását. Hasznos szakkonvvek Seitéstenyésztésünk terén igen nagy jelentősége van a gyors­hizlalás korszerűsítésének. Erről szól a „Korszerű gyorshizlalás“ c. könyv, melyet egyetlen brigád- vezető és scrtésgnndozó sem nél­külözhet. Karaszjev: -A takarmányalap megszervezése" c. könyvben szov­jet tapasztalatok alapján leírja, hqgyan készítik el a takarmány­mérleget, hogyan állítják össze a takarmányos vetésforgókat, ho­gyan szervezik meg a legeltetés' stb. Sapkin: "Évenként minden ko­cától 28 malac“ c. füzet a gya­korlatban legjobban bevált mód­szereket ismerteti. 47’ lap, ára 1.80 fonni. Képek a Szovjetunióból BŐVÜL A KERESKPPELMI HÁLÓZAT A SZOVJETUNIÓBAN A Szovjetunió városaiban jelentősen bővül a kereskedelmi há­lózat. Moszkvában, Leningrádban, a szövetségi köztársasága!; fő­városaiban és az ipari központokban uj, kiválóan felszereli, tágas üzletek nyílnak. Ezekben a városokban az év első felében körül­belül 600 uj üzlet létesült. Az év végéig ez a szám 1450-re emel­kedik­A szovjet építészek és mérnökök előtt nagy feladatok állnak, fíét számadat világosan elénk tárja az építők elölt álló munka mé­reteit: az ország a közeljövőben 1% ezer uj üzletet és 11 ezer uj étkezőt, kávéházat és vendéglőt kap. Ebben is megnyilvánul a párt és a kormány állandó gondoskodása a szovjet ember .jólétéről. A képen: Az újonnan megnyílt karag&ndai élelmiszer-áruba? egyik osztálya. ik A képen: Uj lakóházak épülnek a fcjevi Krescsatj[kon. (Foto D. SolQmQvjc?) ★ Szabadon virágzik a hagyom Anyókát felelevenítő népi iparmű ­vészet. A képen: Tamara Zubkova, fiatal palchszki iparmű1,»észnö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom