Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-04 / 233. szám

A „senki" háza

Hosszú évék óta egy szoba-konyhás Lakás- ban lakom harmadmagammal Nem vagyok nagyigényű •.. de a 3x4 méteres szobában a szekrényeket és az egyéb bútorokat egészen a falhoz kelte‘ó állítanunk, hogy mi is beférjünk a szobába. A falak vizesek és nisgy darabokban omlik a vakolat. A bútorok hátsó része elrothad.

Ezelőtt két évvel kéréssel fordultam a városi tanáoshoz: adjanak lakást. Azt mondták: nincs. Azóta a tető, amely már két évvel ezelőtt is rossz volt, még rosszabb let*. A cserepeket tartó lécek elkorhadtak. Ha esik az eső, mosóteknőt, lavórt, vödrökéit és egyéb edényeket helyezünk el a> szoba különböző részein. így mentjük, ami menthető.

Ezelőtt néhány héttel ismét elmentem a tanácshoz. A válasz a régi volt: lakás nincs. A legutóbb azonban mégsem utasították el kereken, hanem azt mondták, keressek egy olyan lakást, ahol egy személy Isikik több szobában. ★

Kerestem . .. Egyedüli nő. Két szoba-konyhás, elcszobás lakás. A felfedezést közöltem a tanáccsal. A válasz rövid volt és elutasító: ahhoz a lakáshoz nem nyúlhatnak, merít az asz- szonynak van egy férjé, két fia, egy rokona és egy albérlője. Csodálkoztam, bogy a tanács eny- nyire a téves információk alapján cselekszik s ekkor közöltem, hogy ez asszonynak csak volt férje. Hosszú évek óta külön élnek és már törvényesen is elváltak. A fia megnősült és Budapesten lakik. Az albérlő máshová költözött s a

rokonlánynak pedig néhány utcával arrébb laknak a szülei. A kislány a szüleinél is elférne, csupán azért van ifi, mert ő az a bizonyos plusz a tanács számára.

Zsidi eMárs, az elnökhelyettes azt mondta, majd kivizsgálják a dolgot, de a kommunális osztályon arról igyekeztek meggyőzni, hogy rossz helyen tapogatódzok. A kaput azonban nyltvahagyták előttem, mondván, keressek egy másik lakást. Még azt is megígérték, ha időközben üresedne egy lakás, feltétlenül nekem adják. A napokban ürült is egy lakás- .. Nyomban másnak adták.

Én egy telepen lakom. A telep s a lakásom, mint szolgálati lakás 1950. élőit Nagykanizsa városé volt. Később a telepet, kettéosztva, két vállalat kap'a meg. Ekkor vált gazdátlanná a ház. A vállaltatok nem vették át, a KlK-nek sem kellett és a város sem tartotta meg. Tehát most a ,,sieftki”-házában lakom.

Az épület végnapjait éli. Nincs kizárva, hogy egy reggelen a romok alól fognak kiszedni családommal! együtt, mert a ház rövidesen ránk- dől. Éppen ezért ez az irás nekrológnak is tekinthető.

Most még lehetne segíteni, kevés költséggel lakba,tóvá lehetne tenni az épületet, ha ia tanács — vagy akihez gazdátlanságai ellenére is tartozik — törődne vele.

(t—csj

A hálátlan autóbusz

— Miért akarjátok minden csekélységért a MÄVAUT-ot molesztálni — szóltam az egyik minden lében kanál ismerősömnek, amikor azt mondta, hogy jó lenne megbírálni a MAVAUT-ot, Az utóbbi napokban azt tapasztaltam, hogy egészen jól közlekednek az autóbuszok s még a kalauznők udvariassága ellen sem lehet kifogás. Az, hogy nem mennék ki a pesti gyorshoz, amelyik este érkezik? A vonat a hibás. Miért este, miért nem reggel érkezik. Tudhatná, aki korán kel, aa nem csak aranyat, hanem néha még autóbuszt is lel.

Szóval én a MAVAUT védelmére keltem s szilárd meggyőződésemről igyekeztem meggyőzni a minden lében kanál s egyébként is izgága, kötekedő természetű ismerősömet.

Hétfőn, szeptember 14-én délután az Egerszeg felé induló vonathoz készültem. A vonat 16,26- kor indult az állomásról, az autóbusz pedig 15.55-kor a Szabadság-téri megállóról. Én 14.5Ö-kor a megállónál álltam s tekintetemmel szeretettel simogattam azt a másik autóbuszt, amelyik a volt Szever-féle vendéglő előtt állt. Bár ez vidéki járat volt, de éz is megilleti a megbecsülést.

Várakoztam. Néztem az órát. Már csak 5... már csak 3 perc van hátra. Eljött az idő, de az autóbusz még nem érkezett meg. Közben a vidéki járat elindult az oldalán függő vidéki táblával és két-három utassal. Ekkor érdeklődtem a pénztárnál, nincs-e valami baj a helyijárattal. Azt mondták: nincs, mert éppen az előbb indult el. Azt is mondták, hogy közölték a busz közelében álló utasokkal, hogy most a vidéki járat — a vidéki megállóhelyről indul az állomásra. Néháfiyan beszálltak — és sokan, akik nem hallottuk a figyelmeztetést, gyalog loholtunk az állomásra.

...Hát érdemes védeni a MÄVAUT-ot?

(t—es)

A zalaegerszegi MÁV sikere a kocsiforduló csökkentésénél

A zalaegerszegi vasúti forgalom dolgozói szívós harcot folytatnak a forgalom megjavításáért, zavartalan lebonyolításáért. A vonatok pontos indításánál és érkezésénél már eddig is jelentős eredményeket értek el, azonban az érkezésnél még mindig vannak hiányosságok. Ugyancsak hibák vannak a megfelelő számú kocsi beállításánál is, ami főleg a szombati napokon, a 14 óra 48 perckor Zalaszentiván felé közlekédő vonatnál mutatkozik meg.

A háromnapos kocsiforduló megvalósításáért <a forgalom mindenegyes dolgozója lelkesen küzd. Ennek tulajdonítható, hogy szeptember 29-éti olyan eredményt értek el, amely még nem fordult elő a zalaegerszegi MÁV forgalom történetében. Vállalták, hogy a kocsifordulót nem 3, hanem 2.4 napra teljesitik. Ezzel szemben 1.4 napos teljesítést értek el.

Vadgesztenye

Olvastam a lapokban, hogy országszerte megkezdődött a vad- gesztenye gyűjtése, s azonnal megragadtam az alkalmat, hogy visszagondoljak gyerekkoromra, amelyet tavasszal és nyáron azzal töltöttem, hogy ebihaba horgásztam a városligeti ló ban. őszszel viszont azzal, hogy vadgesztenyére vadásztam, a Hzsé lombos fái alatt. Nugy gyönyörűséggel hámoztam ki tüskés hurkából, a csillogó sima barna vadgesztenyét, hogy pipát faragjak belőle. Ilyenkor ősszel annyi pipát faragtam, hogy kezemet a bicska már kimarta, de én egyre csak faragtam a pipákat, szinte eszelősem, nem. is gondolva arra, hogy tiz esztendővel később amugyis clgaret. tázni és nem pipázni fogok. S mert a gesztenyehullás szaporább volt, mint pipagyárió tevékenységem, amikor este hazavetődtem zsebeim tele voltak a pipához szükséges nyersanyaggal. Másnapra a gesztenyék kemények és ráncosak lettek, hol volt már régi csillogásuk! Könnyű szívvel szórtam a szemétbe valamennyit, az előző nap megfaragott pipákkal együtt, s mentem a ligetbe, u) gesztenyékre, uj pipákra éhesen.

Ezen elmélkedtem éppen, miközben a hajdani Erzsébet-téren haladtam keresztül. (Most Engel c-t. ér.) S elmélkedésemből riadt gyermekhangok riasztottak fel, továbbá egy féltégh, amely az égből hullott alá közvetlenül a fülem mellett. Dermedten álltam meg s néztem körül. Három fiücska állt néhány méternyire tőlem ugyancsak dermedten.

— Miért dobálóztok? — kérdeztem erélyesen, hogy ijedtségemet leplezzem. — És ha a fejemre esik ez a tégla?

A gyerekek egyike, hogy ijedtségét leplezze, zavart mosoly- lyal mutatott a -fejem fölé. Fölnéztem. Vadgesztenyefa alatt álltam. A féltéglával gesztenyét akartak leverni az ágról.

■— És ha a fejemre esik ez a tégla? — kérdeztem mégegy- szer, de most már enyhébben, mert láttam, hogy életben• maradtam.

A gyerek nagyon higgadtan és értelmesen beszélt:.

— Ha a bácsi fejére esett volna a tégla, elszaladtunk volna, Szerencsére nem esett, de máskor jobban fogunk vigyázni.

' A megnyugtatást kétes értékűnek találtam, ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt továbbmegyek, nevelek egyet a gyerekeken

— Gyüjtitek a vadgesztenyét, ugy-e? Helyes. Csakhogy hem azt a gesztenyét kell gyűjteni, amelyik a fán van, hanem azt, ami leesett.

— Mi is azt gyűjtjük. Csák gondoskodunk róla, hogy leessen. A bácsi még nem tudja, hogy ma már az ember ura a természetnek?

Erre már nem tudtam mit felelni. Megkerültem a kérdést:

— Máskor vigyázzatok! mondtam komoran és eltávoztam. Este a fiam azzal fogadott hogy gyűjti a gesztenyét, meri a MÉH megveszi és igy ő végre talán hozzájuthat majd egy b{. ciklipumpához. Kioktattam őt arret, hogy egy félléglávál sok gesztenyét' leverhet, de vigyázzon, ne tegyen kárt senkiben sem.

Tudniillik mégsem szeretném, ha azt beszélnék a fiamról, hogy nem a legfejlettebb módszerekkel dolgozik.

Tahi Íjászló

Egy nap a nagylengyeli olaj mezőn

A dombokat borító erdők' zöld, sárga és rőt lombjai között kimagasló fúrótornyoknál, a tank- állomásokon és a csőszerelő brigádoknál olyan pezsgő, olyan mozgalmas az élet, mintha legalábbis már a délelőtt derekán járna az idő.

A fúrási iroda. előtt néhány gépkocsi állt, köztük Buda Ernő üzemvezető főmérnök sok viszontagságot látott és sok járhatatlan utat megjárt Jep-je. Az irodában most folyt a szokásos reggeli megbeszélés. A főfurómesterek és az egyéb fúrási szakemberek számoltak be az éjszakai eseményekről. Afelől biztos Volt az üzemvezető, hogy komolyabb hiba sehol sem történt, mert ha furő- szorulás, vagy rudszakadás fordult volna elő valahol, felzörgették volna az éjszaka bármely órájában is-. Az ilyesmihez már szokva van.

Csörgits József főfurómester az ít—28-as munkájáról számolt be. Nem őíyan rég, amikor erről a berendezésről beszélt, nem sok jót lehetett hallani tőle. Vádolt ő mindenkit az üzemvezetőségtől és a Csepel Csőgyártól kezdve egész a nthézipari minisztériumig, merthogy nem gondoskodtak a nagyobb szelvényű kúthoz szükséges béléscsőről. Hiába mondták neki, hogy „objektiv? nehézségek vannak; azt mondta: győzzék le a nehézségeket, mint ahogy azt a furósok teszik... Aztán megkapták a csöveket. Ettől az időtől kezdve lett Csörgiits József a zalai olajmezők legmegelé- gedettebb főfurómestere — 3 az is marad mindaddig, amíg újabb „objektiv“ nehézségek nem hátráltatják a munkáját.

Krénusz Pál főfurómester is

itt volt ezen a megbeszélésen. Krénusz nevét ajkkor kapta szárnyra a hir, amikor elindította a „Gyorsabb fúrással a több olajért“ mozgalmat. Most egy újabb mozgalom elindítására készül. Még nem beszél róla. de az uj mozgalom nyilván az önköltség- csökkentést fogja elősegíteni, mert most ez a „súlyponti kérdés" az olajmesőkön.

Buda főmérnök irodájából nem egyszerre távoztak a jelenlévőik, ki-ki aszerint, ahogy végzett a dolgával. Aztán mentek vissza munkahelyeikre, hogy tovább folytassák a harcot a negyedik negyedéves terv teljesítéséért, a sikeréit:, az uj dicsőségért, Bár a fúrásoknak a legnagyobb ellensége az esős ősz és a tél, de azért nem riadnak vissza. A harmadik negyedévi tervet 145.5 százalékra teljesítették s ezt az eredményt most is el akarják érni.

A nagylengyeli Kőolajtermelö Vállalat, amely a negyedév első napján alakult, ugyancsak kitünően megállta a helyét, e a terv túlteljesítésével ünnepelte fennállásának háromhavi fordulóját. A legmagasabb eredményt az első hónapban, júliusban

érte el. Ekkor 116.08 százalékra teljesítette tervét. Augusztusban 110.5, szeptemberben pedig 114.8

százalékos volt az eredményük. A termelőbrigádok nem akartak elmaradni a fúrás dolgozói mögött, de a csőszerelő brigádok is jól megálltak a helyüket.

Nem messze az irodaépülettől dolgozott Belső Károly csőszerelő brigádja. Egy tartályalap elkészítésén fáradoztak. A rengeteg

mennyiségű kitermelt föld úgy ölelte körül a 30x30 méteres mélyedést, mint a hegység a völgykatlant.

—■ Ide egy 800 köbméteres tartály lesz majd behelyezve — mondotta a brigádvezető. — Úgy igyekszünk:, hogy a helyünket mielőbb átadhassuk a tartályszerelőknek.

Ä csőszerelő-brigád a múlt hónapban 122 százalékos teljesítményt ért el. Most, ahogy elbeszélgettek munkájukról, terveikről, szavaikból az világlott ki, hogy náluk nem szorul magyarázatra, hogy milyen fontos a munkájuk. A gazdag olajmező sürgeti a csőszerelőket s Ők megszívlelték ezt a sürgetést. Utat és helyet biztosítanak a bőven ömlő fekete arany, a nagylengyeli olaj számára. A brigádban két nő is dolgozott, Bangó Irma és Horváth Irén. Nem régi munkások ezek a lányok, de ä régi ínuriká- sók megtanították már mindkettőjüket arra, hogyan lehet kövesebb erővel magasabb téíjesit- ményt elérni. A jó munkamódszer ugyanis a csőszerelőknél is alapfeltétele a jő munkának.

Tiz óra felé járt az idő, amikór Buda Ernő főmérnök Jep-jébe szállt, hogy elinduljon a szokásos napi kőrútjára. A falu felé vette útját, de nem a faluba ment, csak a Rotary 2Í-es berendezéshez. Itt Vékási Kálmán furómester beszámolt a munkamenetről s mindarról, amit az üzemvezetőnek fontos tudnia.

—j A háromélü fúrót ki kell cserélni a görgősfuróval — mondotta, ^ Kemény kőzethez értünk, nem hatodunk.

A megbeszélés egészen rövid ideig tartott, utána gyors intézkedés következett s Szabó Dezső kulcsos máris kapaszkodott felfelé a torony oldalára szerelt vaslétrán, hogy elfoglalja helyét a kapcsoló erkélyen.

— Ez nem az ő dolga volna — jegyezte meg a furómester — de- hát neki is meg kell tanulnia. Úgy megy jól a munka, ha mindenki megismeri, megtanulja mindazokat a tennivalókat, amelyek a berendezésnél előfordulnak.

Dübörögnek a hatalmas Dieselek, megcsikordulnak az emelőmű láncáttételei. Egyed József kapcsoló, amig tekintetével a terhelésmérőt figyeli, kezével, lábával dolgozik, átviszi akaratát a hatalmas gépre, miközben a 27 méteres súlyos acélrud á magasba emelkedik. Kezdetét Vette a ikiépités. A berendezés mindenegyes dolgozóját egyetlen cél, egyetlen akarat fütötte: minél előbb elvégezni a furócsérét.

Buda Ernő főmérnök azonban ezt már ném Várta meg. Nagy ez a mező, nagyon sok helyen dolgoznák a furósok, sök még a tennivalója. A gépkocsi máris továbbrobogott a hepehupás réteken, süppedő pocsolyákon át a toronyszerelők felé. Bicsák Dezső to- rónyszerelő brigádját éppen ebédközben találta. Ügy néztek ki ezek az emberek, mintha olajban fürödtek volna, de ez most nem számit. Rekordteljesitményt értek el. Tegnap kezdték el a hatalmas

torony leszerelését s gépi munka igénybevétele nélkül máris végeztek vele.

A kocsi inneh Is hamarosan továbbszaladt. Az üzemvezető főmérnök most az Ofmándlak melletti forrásokat tekintette meg. Itt is rövidesen megindul a fúrás, de ném az olajért, hanem az egészséges ivóvízért. ' Olyan mennyiségben tárol itt a föld kitűnő ivóvizet, hogy nemcsak emberi fogyasztásra lesz elegendő, hanem az ipari vízszükségletét is pótolja.

A források után a Rotary 11-es berendezés kerül sorra. Itt már befejeződött a fúrás s egy bő átmérőjű csövön ömlik az olaj a földbevájt tartályba. Az iszapszi- vattyu most nem iszapot szivaty- tyuz. hanem a forró, mintegy 80 fokos olajat nyomja a csöveken át a tankáilomás felé.

Az idő már jól a délutánban járt s most az étterem következett sorra. Öten-hatan ebédeltek a tiszta, szép teremben, vegyesen a fúrás és a termelés dolgozói. Ezek az emberek nem azért ebédeltek későn, mert kényelmesek, nyilván ném akarták abbahagyni fontos munkájukat.

A falu felől Vezető utón egy gépkocsi robogott az iroda félé. Ugylátszik, valamelyik berendezésnél az üzemvezető tanácsára volt szükség, mert őt keresték.

Ahogy közeledett az este, mind hallhatóbbá vált a távolabbi berendezések gépeinek dübörgése is. A nap lassan eltűnt a dombok mögött, de az olajmezőkön még nem szállt le az est, A munka lüktetve folyt, tovább érlelte a térvet, az olajmezők dolgozóinak újabb győzelmét. Takács Elemé?