Zala, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1953-10-25 / 251. szám

Jobb és több úttal a terv sikeréért

Mi, a zalaegerszegi Útfenntartó Vállalat dolgozói őszinte lelkesedéssel kezdtük meg a negyedik negyedév munkafeladatainak teljesítését. Pártunk gazdasági javaslatai alapján kidolgozott új gazdaságpolitikánk egyik célkitűzése, a dolgozók élet- színvonalának állandó emelése erősen érezhető formában mutatkozott meg a szeptember 6-i árleszállításnál. Ez arra indít bennünket, hogy még jobb munkával, még jobb eredményekkel sorakozzunk fel pártunk és kormányunk mögé és segítsük sikerre vinni ötéves tervünk megvalósítását, amellyel az életszínvonal további emelkedését segítjük elő. Hazánk minden táját, bármerre is járunk, keresztül-kasul szelik a fényt, erőt hordozó villanyhuzalok. Uj gyárak, üzemek, iskolák, utak, lakóházak szociális és kulturális létesítmények ezrei hirdetik népünk hatalmas alkotóerejét, rendíthetetlen bizalmát és a békébe vetett hitét. Büszkék vagyunk arra, hogy ennek a hősi munkának mi is részesei lehetünk. Ennek szellemében tesszük meg felajánlásunkat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára.

Vállaljuk, hogy a negyedik negyedévben 413 ezer forint értékű, építési és 80 ezer forint értékű tervenfelüli termelési munkát végzünk. Megtakarítunk 25 ezer forint értékű anyagot, az önköltséget pedig 470 ezer forinttal csökkentjük.

Feladatainkat a munkafegyelem szigorú betartásával, anyagtakarékossággal és a minőségi munka fokozásával valósítjuk meg.

Az Útfenntartó Vállalat dolgozói.

A nyomdavállalat felajánlása

A Zala megyei Nyomdavállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a következő felajánlást tették:

A november havi tervet 5 százalékkal túlteljesítik, a gépállási időt

10 százalékkal csökkentik s ezenkívül fokozott gondot fordítanak a minőség további javítására.

Legyőzzük a tuberkulózist

A széles uépréi-egek életszínvonalának emelkedése, az orvostudományok terén tett felfedezések gyakorlati közkinocsététele és a mindenki számúra biztosit olt gyógykezelés révén népünk évszázados sorscsapáséit visszavonulásra kényszerűét tűk és a tuberkulózist mint népbo'egső- get belátható időn belül felszámoljukOktóber hó 17-én- és 18-án tartotta a dobai tbc-sranatóriumban a- tüdőgyógyász szakcsoport nyugátdu- iímtuli decénh'wn-a vándorgyűlését, ahol a Zala megyében működő ibo- gondozók munkájáról számolt be az egerszegi gondozó vesétöorvosa és brigádja.

Zala megye lakosságának tbc- halálózása a felszabadulás ó‘a évről-évre csökken, ebben az évben az 193S as halálozás egyharmadát mutatja. Ugyanakkor a tüdőszürő- seken megjelent és magukat még egészségesnek érző 'tömegekből kiszűrt tbe-sek arányszáma is állandó csökkenést mutato'-t, mégpedig 1947- hez viszonyítva, tizenháromszoros csökkenést. Áz önként jelentkezők közül pedig tbc-snek csak feleannyi százalék .bizonyul, npnt 1946- ban

A gondozóintézetek jó munkájára jellemző, hogy Zalában az egy nyilvántartott betegre eső bakteriológiai és laboratóriumi vizsgálatok száma évről-évre nő, a röntgenvizsgálatok is megsokszorosodtak. a gondozóintézetekben a legmodernebb eljárásokkal kez-slik a betegeket az orvosok és az egészségügyi minisztérium, által rendelkezésükre bocsátott gyógyszerek lehetővé teszik a teljesértékü gyógyító munkát. Az

iezeu gyógyszerek által elért ragyogó javulások azonban sok betegnél elbizakodottságot eredményeznek és a szükséges műtétbe sók esetben vonakodnak beleegyezni, pedig bizonyos kórformáknál csak a műtét hozhatná meg a végleges gyógyulást. A Zala megyei betegeken szükséges Uidőműtéteket a szombathelyi tüdő- sebészeten végzik el, amelynek gyógyeredményei országosan is á legjobbak közé tartoznak.

A Zala megyében végzett szűrések, melyeket a gondozók a Vöröeke reszt és az egészségügyi állandó- bizqtiságok segítségévet hajtottak végre, reális alapot nyújtottak a megyei '-bc-helyzet felméréséhez és igy a tervszerű munka is lehetővé vált. A belőlük levont következtetések azt. mutatják. lrogy népünk gyógyulása érdekében meg sok feladat áll előttünk, de a tbe végleges legyőzésének ideje már a közeli években várható.

Nagyon fontos dolog, hogy a szűrővizsgálatokba vonjuk be fokozottabban a nőket, különösen azokat, akik nem dolgoznak üzemekben, mert a háziasszonyok között még sok a fel nem fedezetit befteg. A represent a tiv szűrések még azt is kimutatták, hogy lakosságunk körülbelül 15 százaléka még nem volt soha röntgen- vizsgálaton. Ez áz országos viszonylatban kicsiny szám gondozóink jó munkáját bizonyítja és a megyei tbe- gondozó intézet keretében működő, közismert fehér kocsijával szállított vándor ront gén szol gálát jó munkája mellett is szól.

I Rendkívül fontos a tbc megelőzésében a védőoltások további kiszélesítése. Az újszülöttek BUG-oltása

terén a megyében működő körzeti orvosok és szülészeti intézetek kimagasló eredményekét éltek el s így a megye 1952-ben országosán a harmadik helyet vívta ki ezen a téren. Nagyon fontos azonban az iskoláskorú gyermekek BCG-oKásáuak meg_ ismé'léSe. Ebben a munkában is szép eredményekről számolhatnak he a Zala megyei orvosok. Most már örömmel oltatják be az anyák gyermekeiket a BCG-vel, nein ngy mint 11948-ban, amikor ezt á munkát, megkezdtük. Akkoriban a legnevetségesebb és legfantasztikusabb liiresz'e- lések keltek lábra és nagy propagandamunkára volt szükség, bogy a széles tömegeket meggyőzzük az oltás hatásosságáról.

Népünk egészségügyi kultúrájának emelkedését bizonyítja az, hogy az anyák most már m-aguk kérik gyermekük ibe-ellem ujraoltását.

Az egerszegi brigád által ismertetett éredményeket csak úgy lehetett elérni, hogy a megyei tanács ég az egészségügyi minisztérium teljés erkölcsi és anyagi súlyával támogatja a gondozók munkáját, igy például a megyei gondozó helyiségeit is kibővítik á közel jövőben, hogy külön gyermekrendelő helyiség és szűrőállomás is rendelkezésre álljon.

Az egészségügyi minisztérium kiküldötte az előadást követő hosszas vitában a minisztérium további segítségét is megígérte és bejelentette, hogy rövidesen Zala megye gyógyintézeti ágylétszámát is meg fogja emelni.

Űr. Mbicsejj Sándor

Hogyan dolgosnak a tanácsok kommunális osztályai

Másfél hónappal ezelőtt levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Novák Imre elvtárs panaszos levélben arról írt, hogy milyen hiányosságok vannak a zalaegerszegi tanács kommunális osztályánál, írásában feltárta azokat a hibákat, amelyek a Vörös Hadsereg útja 9—11. számú ház lakóit érintik. „Nem tudjuk, hogy milyen lesz a tél, de annyi bizonyos, hogy ha így indulunk a tartós télnek, bútorainkat elmossa az eső, mert az a ház, amelyben lakunk, rossz, a tető nyílásain becsurog az eső és a lakás- viszonyok sem megfelelőek. A várt és az elvtársak segítségét kérjük, hogy megszűnjenek ezek a lehetetlen állapotok° — így fejezi be levelét Novák elvtárs.

A levél nyomán megállapítottuk, hogy valóban fennállnak ezek a hiányosságok a Vörös Hadsereg útja 9—11. számú ház- ban. Nyomban érintkezésbe léptünk a városi tanács kommunális osztályával, amely ígéretet tett, hogy a dolgozók jogos kéréseit azonnal orvosolni fogják. A levél írása óta mintegy másfél hónap telt el. Ismét^ meglátogattuk a levél íróját, aki időközben tei mészetesen beszámolt az ott folyó munkákról. A városi tanács kommunális osztálya a panaszos levél után utasította az Ingatlankezelő Vállalatot az épület gyors helyreállítására. A két épület cseréptetőit rendbehozták, az épületet kívülről-bélűiről tata- rozták sőt a lakók, kívánságának megfelelően új ajtónyílásokat eJj ablakokat készítettek. A vávosi tanacs kommunális osztálya allandodn ellenőrizte a munkálatokat és a legutóbb arról értesített bennünket, hogy az épületet néhány nap múlva átadják a dolgotoknak.

Ugylátszik a városi tanács kommunális osztálya nemcsak beszél, hanem foglalkozik is a dolgozók ügyes-bajos dolgaival.

Megyénk dolgozói bizalommal foTdulnak a tanácsszervek fele, akik képviselik ügyüket, segítik ügyes-bajos dolgaik elinté- , A zalaegerszegi városi tanács kommunális osztályának példáját kövesse a többi tanács és a tanácsszervek is.

★

A nagykanizsai városi tanács kommunális osztályára is nap mint nap érkeznek be levelek, nap-nap után keresik "*fe! a dolgozók a tanácsot ügyes-bajos dolgaikkal. Szerkesztőségünkbe is egymásután érkeznek levelek, _ amelyek arról számolnak be, hogy a nagykanizsai városi tanács kommunális osztálya nem minden esetben veszi figyelembe a dolgozók kéréseit, részben vagy egyáltalán nem orvosolja azokat a panaszokat, amelyeknek elintézése a hatáskörébe tartozik. A lélektelen bürokratizmus látszik meg munkájukon, amikor egy olyan dolgozó panaszát nem veszik figyelembe, akinek a feje felett beomlik a tető és ledőlnek a falak, Az egyik dolgozónak, amikor lakásügyben felkereste a tanácsot, azt mondták: keressen magának. Amikor keresett, kiutalták másnak.

Az elmúlt hét folyarhán a nagykanizsai járási tanácson volt dolgunk. Kocsivezetőnk a Terv-utcában parkírozott, figyelmesek lettünk egy düledező házra. Ez annál is inkább feltűnt, mert a város szívében van,, a járási tanács közelében. Hátulról mentünk az épület felé, amelynek falai végig repedték, a tetőn nagyon sok cserép hiányzott, s a szoba falaira az eső rajzolt térképeket. A házban lakók már több esetben keresték fel a tanácsot, de ott azt mondták, ezen a bajon nem segíthetnek.

Pártunk és kormányunk programmja világosan kimondja, hogy mik a teendői tanácsainknak. Éppen ezért a nagykanizsai városi tanácsnak is rendet kell teremteni a kommunális osztályon, hogy ott felszámolják azokat a hiányosságokat, amelyek akadályozzák a kormányprogramm megvalósítását. A városi tanács kommunális osztályának nagyobb gondot kell fordítani a dolgozók problémáira, A megyei tanács vizsgálja felül a nagykanizsai városi tanács kommunális osztályának eddig végzett munkáját és tegyen intézkedést a hiányosságok kiküszöbölésére.

Nagy Ernő.

ÖRÖKÖSÖK

AZ ÖRÖKÖSÖK, akikről az alábbiakban beszélünk, nem házat, nem földet, nem olyan javakat örököltek, amelyeknek öröklése nem egy esetben örökösödési perlekedést, egy éleWe szóló viszálykodást, haragot és gyűlölködést vont maga után. Azok az örökösök, akikről ebben az írásban szólani fogunk, csupán egy nevet örököltek, de ez a név értéket jelentett, mert dicsőséggel övezte viselőit. Az örökhagyó: Németh László, a Beloiannisz-brigád volt vezetője. az örökös pedig Szabó László, a volt Beloiannisz-brigád jelenlegi vezetője.

Németh László brigádja akkor vette fel a Beloiannisz nevet, amikor a hős görög hazafit, Beloiannisz elvtársat kivégezték. Még emlékszünk arra a röpgyűlésre, amikor a gépgyár udvarán. Németh László a brigádja nevében fogadalmat tett, hogy munkájával annak az eszmének a diadaláért harcol, amely eszméért a hős görög hazafi életével áldozott. Ettől az időtől kezdve számos írás számolt be a Beloiannisz-brigád hősies munkájáról. A brigád hamarosan áz élvonalba küzdötte fel magát s a terv, valamint a felajánlások teljesítésénél mindig az első volt, de első volt a felajánlások megtételénél is. Nemcsak a termelést növelték, hanem a minőséget is megjavították.

A Beloiannisz-brigád nem hozott szégyent nevére; útját a felfelé ívelő teljesítmények s a mindjobban javuló; minőségi munka jelezte.

AZ ELMÚLT napokban arról értesültünk, hogy a Beloiannisz-brigád

feloszlott. Azt mondták, hogy Németh László most már nem brigádvezető, hanem revizor s a brigádból is többen máshová kerültek. Felkerestük tehát a gépgyár szerelőcsarnokában dolgozó brigádmaradványt, arról akartunk meggyőződni, hogyan dolgoznak azok az emberek, akik valamikor oly lelkesen harcoltak azért, hogy méltók legyenek a Beloiannisz név viselésére.

Először is a brigád egyik régi tagjával, Vilcsek Viktor elvtárssal találkoztunk a szerelőcsarnok csatazajsze- rü lármájában.

— Ki most a brigád vezetője? — kérdeztük.

— Szabó László. Az, aki ott dolgozik, az a svájcisapkás — és az oldalkijárat felé mutatott.

A brigádvezető, amikor elmondottuk neki, hogy a munkájukról akarunk írni, néhány pillanatig hallgatott, aztán azt mondta: — Minek arról írni. Dolgozunk. Nincs ebben semmi különös.

— Az igaz — hagytuk helyben —, de azért mégis csak van benne valami különös, mert az egyik ember- jobban, a másik kevésbbé jól dolgozik, Aztán meg a munkamódszerek is, no meg a munka megszervezése. Számtalan olyan dolog van, amiről érdemes beszélni, sőt még írni is. — Emlékeztettük a brigácivezetőt azokra az írásokra, amelyek a Beloiannisz-brigád munkájáról szóltak.

Szabó László könyökével a satupadra dőlve kinézett az ablakon. Odakint is az ő emberei dölgoztak,

a mélyszivattyúhoz szükséges védőkorlátokat állították össze és hegesztették. — A védőkorlátokból 47 darabot kell készítenünk — mondotta Szabó László — de ez nem nagyon sürgős munka s olyankor végezzük, amikor a másik munkánál anyagra vagy a rajzra kell várakozni.

Tehát kiderült, mégis csak van miről beszélni. Az időt jól kihasználják. Ha az egyik munkát valamely okból nem végezhetik, találnak másikat, amit szintén előbb-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, el kell végezniük, hiszen bent szerepel a tervben.

SZABÓ László, aki a Beloiannisz- brigádot örökölte — azt mondják — jó brigádvezetőnek bizonyul. Fiatalember, mindössze 27 éves s jó adag akaraterő is van benne, csak most még kissé új neki ez a beosztás. Nyilván ez okozza azt is. hogy oly nehéz szóra bírni. Az embernek szinte harapófogóval kell kihúzni belőle egy- egy mondattöredéket s amit kimond, annak is_elvész égy részé á szétélő- csarnok csengő-bongó zajában. A daru, amelynek teherbírása 12 ezer kilogramm, többször is elzúgott felettünk, amig beszélgettünk. A hatalmas gép felett egy fiatal nő uralkodott, ő kormányozta, ő irányította, az ő kézmozdulatára emelkedtek a sokmázsás mélyszivattyúalkatrészek a magasba és vándoroltak az eavik helyről a másikra, ahol éppen szükség volt rájuk.

— Ugye, nagy hasznát veséik ennek a darunak? — kérdeztük, —Rengeteg emberi erőt takarítanak meg vele.

— Az igaz — hagyta helyben

x x x x x x x x XX x :

Szabó László —, csak az a hiba, hogy sokszor várni kell rá.

— Aztán kik maradtak meg a régi Beloiannisz-brigádból — folytattuk tovább a kérdezősködést.

— Maradtak néhányan. A brigádnak most több, mint a fele fiatal. Öten mostanában szabadulta«-, egy pedig még csak tanuló.

— Mi mindent lehetne elérni egy ilyen fiatal brigáddal, ha jól kézbefognák — vetettük fel. Ugylátszik ez a megjegyzés Szabó Lászlónak az elevenjét érintette, mert most nem kellett várni a válaszra.

— Na, én be fogom bizonyítani, hogy ez a brigád sem marad el a régi Beloiannisz-brigád mögött. A brigád nevét nem örököltük. Azt magával vitte Németh elvtárs, de örököltük a brigád jótulajdonságait, munkakészségét és a tervteljesítés iránti lelkesedését. Ez elég * lesz nekünk ahhoz, hogy nevet szerezzünk magunknak. Átlagban most is teljesítünk 130 százalékot, pedig még fiatal brigád vagyunk.

VILCSEK Viktor, aki a brigád egyik legrégibb tagja, közbeszólt: — Azért, ha Németh elvtárs el is ment tőlünk, nem hagyott itt bennünket, érezzük a segítségét, no meg aztán az idősebb szakmunkakor is minden segítséget megadnak a brigád fiatalabb tagjainak. Nemcsak beszélünk arról, hogy a brigád kitesz magáért, hanem ezt rövidesen tettekkel is bebizonyítjuk.

—- Hogyan érvényesül.a párt irány- mutatása. segítsége a brigádnál? — kérdeztük.

— Elsősorban is rajtunk,-párttagokon keresztül — adta meg -a választ

< x x x x x x ‘ í í x í-í ; >

Vilcsek. — Mi, kommunisták példát mutatunk, úgy dolgozunk, hogy a párt és a kormány határozatai mielőbb megvalósuljanak.

Bent a csarnokban csak hárman dolgoztak a brigád tagjai közül, a többiek kívül, a védőkorlátokat szerelték, egy részük pedig másutt működött, Ez a három, akik itt belül dolgoztak: Varga Ferenc, Vilcsek

Viktor és Horváth Sándor az előkészítő munkálatokat végezték az ex- port-mélyszivattyuk szabásához. A 17 —18 mázsás közlőmüveket, amelyek nemrég érkeztek a Fogaskérékgyártól, a daru segítségével helyezték el úgy, hogy az alvázat elkészíthessék hozzájuk. Nagy munka lesz ez, de menni fog. November 7-et kiemelkedő teljesítménnyel akarják ünnepelni, egyelőre azonban még hiba van; a Fogaskerékgyár nem küldte meg a szíjtárcsákat a közlőmüvekhez s ez hátráltatja a munkájukat.

Amikor aztán a hiányosságokra terelődött a szó, Szabó Lászlónak is sokkal több volt már a mondanivalója.

__ A rajzok még csak most vannak- feldolgozás alatt, de az anyagról való gondoskodásnál is vannak hibák.

— Szóval akadnak nehézségek is.

— Akadnak bizony, de megbirkózunk velük — mondotta a fiatal brigádvezető. Magabiztos szavai arról, tanúskodtak, hogy nem méltatlanok kerültek a Beloiannisz-brigád örökébe. Takács Elemér,

1953. okt. Z5. Vasárnap