Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1953-09-27 / 227. szám
GYŐZÖTT A GYÁR Lantival Mária néhány évvel ezelőtt mégcscik elvétve járt Zalaegerszegen. Olt laktak a dim- bes-dombos Göcsej eldugott kis falujában, Pelrikereszturon. Bár a község nem messze van a várostól, de Márta apja, a kétholdas dolgozó paraszt, akinek asztalához naponta nyolc gyermek ül, nem nagyon engedhette meg azt a lukszust, hogy gyermekeit 18— 20 kilométert kocsikázttssa csupán azért, hogy láthassák a várost- Aztán jött a felszabadulás. Az elhanyagolt zalai utak mindjobban megjavultak s a jó utakon egyre több autóbusz száguldozik szerte a megyében. Petri- keresztur is közelebb került a városhoz. 1950 őszén, ebbe a kis göcseji faluba is eljutott a hir, hogy Zalaegerszegen ruhagyár épül. Arról is beszéltek, hogy akkora lesz a gyár, hogy többszáz munkást foglalkoztat, sőt mitöbb. még falusi lányok is kerülhetnek ide. Ekkor ötlött fel Lendvai Mária anyában is a gondolat: milyen ' -a a városba kerülni, ipari p i.-gy esztendő sem mull el jca, hogy először hallottak o nagy építkezésről, máris arról beszéltek, hogy felépült a gyár. Kint a város szélén, a puszta mezőből nőtt ki a haialmas, négyemeletes épület. Óriási ablakai büszkén sziporkáztak a reájuk hulló napfényben. Amikor Lendvai Mária először megpillantotta a gyárat leheíetlenségnek tartolta, hogy ő idekerülhessen. Mit tudna csinálni itt, ebben a hatalmas nagy épületben. ahol még a varrógépeket is villany hajtja. És mégis idekerült. Egyszer egy délelőtt bejö t egy ismerősével s délutánra már a gyárban dolgozott. Hat hónapig kézi munkás volt, aztán megtanulta a villanyhajtá- su varrógép kezelésé . A teremmester és a szalagvezetők. de a gyakorlottabb munkások is mindenben segítségére voltak. Hamarosan megtanulta, mi is az a kollektiv szellem, amiről annyit beszélnek s amit oly fontosnak tartanak. A jó kollektiv szellemnek köszönhette ő is, hogy rövid idő alatt elsajátította az itteni munkát. A gyárat 1951 augusztusában, alkotmányunk ünnepén adták át. Ebben az időben még csak háromszázan dolgoztak a ha almas termekben s a termelés mindössze havi 4000 darab kabát volt, de az üzem létszáma hamarosan több mint ezerre emelkedett,, a havi termelés pedig az előző 4000 darabbal szemben közel 33.000-re emelkedett. Ekkor még sok hiba volt a minőséggel, de szüntelenül harcoltak a minőség megjavításáért. Lendvai Mária is azok közé tariozoH. akik lelkes hívei voltak a munkaversenynek. Örült a gyár sikerének, mert ebben neki is része volt. A szalagvezetők versenyezlek, hogy ki csökkenti le legjobban a 100 százalékon alul teljesítők számát. Lendvai Mária fiatalságának teljes lendületével harcolt a magasabb eredményekért s hamarosan túl is szárnyal, ta a normát. Példáját többen is követték. Ekkor elhatározta, hogy még magasabb teljesítményt ér el. Sikerült is neki, de sikerült a többieknek is. Jól jártak ők is, mert többet kereslek, jól járt a gyár is, mert teljesítette a tervét és jót járt a dolgozó nép is, mert több jóminőségű ruhát kapott. 1953 második negyedében a termelés az előző év első negyedéhez viszonyítva, több mint négyszeresére emelkedett anélkül, hogy a létszámot emelték volna. A minőség is még jobb lett és a kereset is emelkedett• Lendvai Mária úgy érezte hogy együtt nőtt, együtt fejlődött a gyárral. Szégyelte magát, amikor valamely okból időnként alább esett a termelése. — Nem hagyom magam — mondotta ilyenkor elszántan — megmutatom, lehet itt termelni, lehet jól dolgozni, csak akarni kell... és ö akart. Ha szocialista munkavállalásról volt szó, az elsők között tette meg a felajánlását s buzdította a többieket is. ★ /i kormány programm után többen akadlak a Ruhagyárban is, akiket megtévesztett az ellenség s az ellenség szavára a leg- ingadozóbbak, a kétlakiak mozgolódni kezdtek. Ebben az időben történt az is, hogy Lendvai Mária magatartása megváltozott. Megin- gott a' munkafegyelme s az: hangoztatta. hogy nem marad a gyárban. Akik közelebbről ismerték, azokat meglepte a lány magatartása. Mindenki tudta róla. hogy tagja a DISz-nek, sőt vezetőségi tag. Hogy lehetséges tehát, hogy hallgatott az ellenség szavára. Később kiderült az igazi ok. Nem sok volt az egész, csupán annyi, hogy a teremmester, Földszint János azt akarta, hogy a leány júliusban vegye ki a szabadságát. Neki később kellett volna. A ku- korica'.örésnél akart segíteni az otthoniaknak. A szabadságát ki is adták — előbb, mint ahogy ő sze. rette volna. Amikor visszajött szabadságáról. más munkahelyre, ismeretlen munkakörbe tették. Ha lett volna benne akarat, az uj munkában is hamarosan érhetett volna el kiemelkedő teljesítményt, dehát épp ott volt a hiba, hogy az akarata napról-napra gyengébb lett. Folyton az a gondolat foglalkoztatta, hogy ellene dolgoznak s a leremmester mindig rosszabb és rosszabb munkát ad számára. Azt, hogy sajátmagában is hiba van, nem akarta elismerni. Ík A szalagjában több dolgozó társának mondogatta, hogy itt fogja hagyni a gyárat s amikor az egyik szombati napon hazatért Petrikereszturna, azzal a gondolattal távozott, hogy nem is tér vissza. Igyekezett kiölni magából aztt a tudatot, hogy szereti a gyárat, ahol jó munkájával nem egyszer szerzett dicsőségei. A vasárnap mégcsak eltelt valahogy odahaza, de este, amikor pihenni téri, nem akart álom jönni a szemére. Amkor leoltották a lámpát, hiába hunytla lé a szemét, megjelent előtte a gyár, a napfényben viliódzó hatalmas ablakok, a gyönyörű munkatermek, ahol . ha az éjjeli műszak-' ban dolgozott, nappali fényi árasztottak a mennyezett neoncsövei. Hiába szorította fülét a párnára, hallotta a szalag dolgozóinak hangját, látta a versenytáblát, amely büszkén hirdette a szalag 130 százalékos teljesítményét és látta a saját teljesítményét is az ablaküvegen, vörösszinű viz festékkel odafestve: ..Lendvai Mária: átlagos teljesítmény: 280 százaléké’ Aztán uj képek jelentek meg képzeletében: a DISz-gyűlés. Látta a lelkes arcokat, hallotta a DISz-tiikár hangját, amint éppen az ő nevét mondja: Lendvai Mária 180 százalékos teljesítményt ért el. XJgy érezte, benne él az egész gyár. Tullátott a szoba sötétségén s látta, amint a párititkár végig megy a munkatermen és mosolyog. Ebben a hónapbaji biztosan magas teljesítményt érnek el, mert ilyenkor szokott ily derűs lenni a párititkár arca. Kaszás elvtárs. az igazgató is mosolyog. Fülébe csengenek a szavak: — A termelési eredményünk jó lesz. de be kell hoznunk a multhavi minőségi lemaradást. Kaszás elv- társ nem szokott dicsekedni. Ha c azt mondja. hogy jók tesznek az eredmények, akkor az úgy is fog történni. Dehát neki ez már mindegy. Eszébe jutóit bátyja, Lendvai István őrmester levele. Ebből a levélből, a keresetlen szavakból a hazafiasság szólt feléje. Lendvai István őrmester arról irt, hogy a kiképzésben jó eredményt ért el, amiért meg is dicsérték- A továbbiakban afelől érdeklődött, hogy a hiLgának milyen a teljesítménye a Ruhagyárban. Bátyja levelének mindig nagyon szokott örülni, de most szé. gyelte magát. Hogyan írja meg, hogy ott akarja hagyni a Ruhagyárat? i i Ami máskor örömet, az most gyötrődést okozott számára. Máskor is töltött otthon nemcsak egy, hanem több napot is. de akkor mindig boldogan hajtotta álomra a fejét s jóízűen, mély \ álomban aludta át az éjszakát. Most hiába akarja, nem jön álom a szemére. — Miért is hagyja ott a gyárat — tépelődött magában. Csak azért, mert nem akkor adták ki a szabadságát, amikor ő szerette volna? Hát megérte a kukoricatörés? — Próbált párhuzamot vonni mostani és régi élete között. Sze. réti a falut.. . szereti a munkát, amelyben felnőtt, de ... de a gyárat mégis csak jobban szereti, hiszen a gyár jelenti az ö jelenét, boldog jövőjét, uj életét • .. pedig ez az uj élet sokkat szebb a réginél. Most eszébe jutóit az is, hogy tanulni is akar, magasabb iskolát végezni. Műveltségre vágyik- Ha otthon marad, a két hold földön, a régi házban, 5 is megmarad réginek... Nem. Ezt nem éri meg a kukoricatörés. Úgy érezte, hogy nagyon szereti a gyárat... csak, csak a teremmester ... Ha a szabadság miatt nincs nézeteltérés, akkor nem szakadt volna rá ez a rengeteg kellemetlenség. Persze, az is közrejátszott. hogy éppen olyan időben jött ez az egész dolog, amikor senki sem volt elég okos. R.ákosi elv társ szavai jutottak az eszébe. ,,Nekünk élesen szembe kell szánnunk és vissza kell verni az ellenségnek azt a demagóg kísérletét, mellyel dolgozó népünk és ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének emelését akarja meggátolni.” Ő ugyan nem hallgatott az ellenség szavára — de mégis az a gondolat foglalkoztatja, hogy otthagyja a gyárat a szabadság miatt.. « Másnap felült a buszra és bement Egerszegre, Ahogy a város felé közeledtek, mintha még a táj is megszépült volna. Csak most fedezte fel a göcseji dombok igazi szépségéi az erdőboritotta táj nagyszerűségét s mindent, mindent, amit csak a szem láthat Peirikereszturtól Za laeger szegig. Csak most kezdte igazán érezni, hogy ő már uj emberré formálódott. Már nem a régi szemmel nézi a dolgokat. Azért akart hűtlen lenni a gyárhoz, mert nem akart hűtlen lenni a földhöz s csak most jött rá, hogy akkor marad igazán hű a földhöz, ha az uj éle.ében, uj munkahelyén, a gyárban becsületesen- harcol a többtermelésért, a jobb minőségért. Amikor megpillantotta a Ruhagyárai. bűntudatot érzett. Az utóbbi időben többször is megsértette a munkafegyelmet. Viselkedése nem volt méltó egy DISz veze. őségi taghoz. Lelkében most szilárd fogadalom született: hű marad a gyárhoz, ahhoz a gyárhoz, amely legyőzte őt, amely erősebb volt nála, ★ Most nem gépen dolgozik. Vasal. Vasalója alól boszorkányos gyorsasággal kerülnek ki a kordbársony siruhák. A teremmester dicséri munkáját. Mindert mozdulatán látszik, hogy lelkesedéssel dolgozik. Uj munkahelyén, a vasalásnál először alacsony volt a teljesítménye, aztán elérte a 130. később a 150 százalékos teljesítményt. Ma már 180-as átlaggal dolgozik. — Úgy hónap alatt 1100 forintot ■kerestem — újságolja büszkéri. — Mennyi mindent vásárolhatok ezen. Az árakat leszállították s én — buta fejemmel — most akartam itthagyni a gyárat. Már kinéztem magamnak egy perzsa- garnitúrát. Rövidesen meg fogom vásárolni. Azelőtt 1502 forintba, most csak 1052 forintba kerül. Sok mindent vásárolok. Az öcsémnek is kell ruha. Gimnáziumba jár. Régebben ilyesmiről nem is álmodhattunk volna. Egy kétholdas dolgozó parasztnak hogy juthatott volna eszébe, hogy a fiát gimnáziumba járassa. Tudom. mindezt pártunknak köszönhetjük. Jó munkával akarom meghálálni pártunk gondoskodását. A bátyám katona. Én építem — ő védi az országot. A gyárról és a munkájáról be- szél —Megmutatom, hogy nem. csalódnak bennem. — Úgy áll a munkapadja mellett, mintha nem is munkáslány, hanem katona volna, akit gyávának hittek s aztán nagyszerű tettekkel bizonyít- ja be, hogy nem gyáva, hanem hős, TAKÁCS ELEMÉR Tulteljetiti III. negyedévi tervét a Finommechanikai Vállalat Az elmúlt hónap végén a nagy- kanizsai Finommechanikai Vállas- lat dolgozói, annak ellenére, hogy tervüket túlteljesítették és a minőség terén iß jelentős javulás mutatkozott, nem voltak megelégedve eredményeikkel. Anrűg ők 102.2 százalékos tervtaljesitést értek el, addig a zalaegerszegi Finommechanikai Vállalat dolgozói 147.4 százalékos eredménnyel elsők voltak. Az elmaradás okált azzal magyarázzák a dolgozók, hogy augusztusban kevesebb volt a munkaellátmány s igy hiába igyekeztek, tervüket csak néhány százalékkal teljesíthették túl. Az ár leszállítás után az a nézet alakult ki a vállalat egyes dolgozóinál, hogy a jövőben még kevesebb lesz a munkájuk, mert egyes dolgokat, amelyek nagyobb javítást igényelnének, nem jiavitatják meg, hanem vásárolnak helyette újat- Persze, az aggodalom nem is volt teljesen alaptalan. Az, aki például a varrógépét akarta javíttatni, először megérdeklődte, mennyibe fog kerülni a javítás s ekkor kiszámította, nem lesz-e előnyösebb egy uj varrógépet vásárolni, hiszen a háztartási varrógépek ára 32 százalékkal csökkent. Ugyanígy voltak a rádiókkal is, ahol a 10—20 százalékos árcsökkentés valósággal kedveit adott a dolgozóknak uj rádiók vásárlására. A kerékpároknál is hasonló a helyzet. Az árleszálliás tehát egy igen fontos követelményt állított tai Finommechanikai Vállalat dolgozói elé, mégpedig az*, hogy jobban és olcsóbban kell dolgozniok. Részlegenként megbeszéléseket tartottak a minőség megjavításával, úgyszintén a különböző jaivi- iások idejének csökkentésével kapcsolatban. Azokat a dolgozókat, akik minőségi _ munkájukkal a legjobb eredményt érték el, pénzjutalomban részesítenék. Az elmúlt hó nepban Kuzma Márton reszelővágó és Gerencsér József laJdatos részesültek jutalomban minőségi munkájukért. Az élenjárókat a vállalat többi dolgozója igyekszik utolérni és túlszárnyalni, éppen ezért szívesen keresik és alkalmazzák az uj módszereket. A gépműhelyben ifjú Buvári László és Czötter József esztergályosok eredményesen alkalmazzák a Kolteszov-féle szélesvágást. Hogy az uj módszereket jobban megismerhessék, rendszeresen olvasnak szaklapokat, többek között a „Magyar Technika” című folyóiratot. A szaklapokban közölt módszereket igyekeznek olyan irányban módosítani. hogy azt az üzem adottságaihoz mérten alkalmazhassák. Ez több esetben már sikerült i® nekik. így voltak a Koleszov-széles- vágással is. Ifjú Buvári a leglelkesebb hive az újnak. Az e téren elért eredményedért a közelmúltban jutalmat is kapott. Tollár Jenő gumi javító egy újítás révén ért el szeptember első dekádjá- ban 180 százalékos teljesi'ményt. Régebben annyiszor kellett beilleszteni a formát, ahány lyukat javítottak- Most forró gőzt fuvarnak a gumi belsejébe és az ösz- szes javításokat egyszerre végezhetik. Jó módszerrel dolgozik Bálizs István reszelővágó is, aki ugyancsak 180 és Kiss József motorszerelő, aki 178 százalékos teljesítményt ért eh Az ujitómozgalomnak mintegy húsz tagja van a vállalatnál. Hatvonta tartanak értekezletet s itt egy bizottság előtt mutatják be a teljesen kidolgozott újításaikat. Hia a részlegek munkáját nézzük, akkor a rádiós-részleget illeti elsősorban is dicséret. Augusztusban 120 százalékos teljesítményt ér ek el. Dicsőségüket azonban bizonyos fokig csorbítja, a meggyógyított rádiók tulajdonosainak pant?ßza, amely azt fejezi ki, hogy a rádiójavitás még mindig nagyon drága. Nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy ne beszéljünk a Finom- mechanikai Vállalat dolgozóinak rugalmasságáról. Régebben sokat zúgolódtak azért, hogy nem volt fedett szerelőhelyiségük. Aztán rájöttek, hogy ezen a hiányosságon maguk is segíthetnek. Segítettek is. Saját maguk építettek egy szerelőszint s ezzel 27.000 forintot takarítottak meg. A vállalatnál rövidesen megalakul a pártszervezet, ami azt jelenti, hogy a jövőben még jobb eredményeket fognak elérni. E havi tervteljesitésük előreláthatólag 115, a negyedéves eredményük pedig 110 százalékos lesz. Ez egyelőre még csők Ígéret, de a negyedév végén majd eldől, mennyit ér a Finommechanikai Vállalat dolgozóinak ígérete. Takarékoskodjanak az anyaggal a nagykanizsai Magasépítési Vállalatnál , , A nagykanizsai Magasépítési Vállalat közel 1 millió forint értékű tatarozás! munkát végez még ebben az évben Ez azt jelenti, hogy napról-napra, hétről-hétre több valósul meg a kormány- programmból, de azt is jelenti, hogy a dolgozóknak az eddiginél nagyobb lelkiismeretességgel kell végezniök a munkájukat, hogy a tatarozásra fordított költségből minél több dolgozó lakását szebbé, kényelmesebbé tehessék. A pártszervezet, a szakszervezet és a műszakiak az utóbbi időben nem foglalkoztak eléggé az anyagtakarékossággal kapcsolatos kérdésekkel. így fordulhattak aztán elő olyan dolgok, hogy a szállítás közben kifolyt cementet nem szedték össze; persze, ez a hiányosságoknak csak egy egészen kis része. Több esetben előfordult, hogy amikor kisebb deszkadarabra volt szükség, ahelyett, hogy 10—15 méter távolságra elmentek volna a szükséges deszkadarabért, az egészből fűrészeltek le egy kis darabot. A tégla szállítását is lelkiismeretlenül végzik. A billenős gépkocsikról ahelyett, hogy leszednék a téglát, egyszerűen lebontják. Rengeteg tégla összetörik. Ezzel nemcsak a kőművesek munkáját hátráltatják, hanem a munka minőségét is rontják. A párt- és szakszervezeti aktívák, a népnevelők és a műszakiak magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy mit jelent az anyagpocsékolás, Minden darab tégla, minden egyes dekagramm cement, minden kis deszkadarab sok munkát igényelt és pénzbe került. Tartsa feladatának a pártszervezet, hogy ezt azokkal a dolgozókkal is megértesse, akik felelőtlenül pocsékolják az anyagot. „Tegyék láthatóvá a menetrendéi“ cím alatt augusztus 7-én cikk jelent meg a „Zaládban. A bírálattal kapcsolatban a közlekedésügyi minisz térium közölte, hogy a MAVAUT központ utasítást adott a nagykanizsai kirendeltség részére, hogy a helyi járatok menetrendjét a Szabadság-téri végállomáson lévő villanyoszlopra '.keretben), a vasútállomáson pedig a váróhelyiségben helyezze el úgy, hogy annak megvilágítása megfelelő [egyen. A Szabadság-téri váróhelyiség kirakatát, ahol a távolsági menetrendek vannak elhelyezve, az első induló járat idejét megelőzően 15 perccel, majd szürkülettől az utolsó járat indulási idejéig ki kell világítani. 1953. szept.27. Vasárnap, í
