Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-06 / 209. szám

P { H 7 f, I E 1 * A jó taggyűlés alapfeltétele a jó előkészítés A taggyűlések előkészítése, meg­szervezése mindig nagy feladat elé állítja a pártbizottságokat. Nemcsak azért, mert viszonylag rövid idő alatt le kell jutni minden alapszeT- vezetliez, hanem azért is, mert min. denegyes taggyűlés jelen'-ös állo­más a pártszervezetek életében, melynek előkészítése a leggondosabb munkát igényli. Fokozottabban vo­natkozik ez a most folyó taggyűlé­sekre, hisz most dől el, hogy a Központi Veze-öség határozatát he-,, lyesen tudjuk.e megértetni párttag­jainkkal, vagy sem. Ez pedig egész jövőnk szempontjából fontos! Ha a taggyűléseken biztosítani tudjuk, hagy harcos birálati szellőmben, sa- já:, munkájukra vonatkoztatva tár­gyalják meg párttagjaink a Köz­ponti Vezetőség határozatát, ha meg tudjuk értetni, hogy az uj feladatok nj, egészségesebb szellemet, jobb módszereket követelnek meg a párt­munkában is — ez valóban fordu- late-fc fog hozni megyénk pártszerve­zeteinek életében. De fordítva i3 áll ez a tétel. Veszélyezteti a kormány­programra megvalósítását pártszer­vezeteink es dolgozóink közötti kap­csolat. szilárdságát megyénk egész fejlődését, ha most általánosságok­ba hagyjuk laposodni a taggyűlése­ket, nem biztosi-jak a bírálat szé­les kibontakozását, nem határozzak meg konkrét tennivalóinkat a tag­gyűléseken. Sokkal gondosabban kell teliát előkészíteni most vala­mennyi taggyűlést, mint eddig bár. mikor. Mindezek ellenére az eddig lezaj­lott taggyűlések tapasztalatai azt mutatják, hogy pártbizottságaink el­hanyagolják ezt a fontos feladatot. Szavakban ugyan elmondják, hogy most alapos munkára, gondos élőké. ..szitésre van szükség, j ól-rosszul meg is szervezik a taggyűléseket, de ko. rántsam úgy, ahogy kellene. Ez pe­dig súlyos hiba, amelyet semmiféle objektiv nehézség, sem az idő rövid­sége, vagy a más feladatokra való hivatkozás nem ment. Nem lehet tíz perces instrukciókkal elintézni egy községben a taggyűlés előkészítését, mint azt a zalaegerszegi és a nagy- kanizsai járás egyes párt bizottság- tagjai tették. Nem lehet arra hi­vatkozni, hogy a beszámolók elké. ezitésében való konkrét segítség el­veszi a pártszervezet titkárának ön­állóságát, mint azt például a zala- szentgróti járás szervezőtitkára, Vég elvtárs gondolja, de éppúgy az is megengedhetetlen, hogy a párttit­kár elvtárs mellőzésével a tanács titkárával készíttessék el a beszá­molót, mint az Salomváron történt. Ezek a hibák végül is odavezettek, hogy az első napokban több helyen beszámoló nélkül, egyszerűen csak felolvasták a Politikai Bizottság irányelveit, vagy ami még rosszabb, meg sem tartották a taggyűlést. A megyei pártbizottság az ellenőrzés tapasz'alatai alapján már a második nap felhívta a pártbizottságok fi­gyelmét ezekre a hiányosságokra, de gyökeres fordulat azóta sem kö­vetkezett be. Pártbizottságainknak azt kell megérteni, hogy ezzel saját maguknak ártanak elsősorban, mert ahol a tag-gyűlés nem -öltötte be fel­adatát, ott) a későbbiek során is sok­kal nehezebben tudják biztosítani a munkák elvégzését, viszont a jó- taggyűlés minőségi javulást hozhat a jmrtszervezetek munkájában, köny. nyebb lesz tehát a pártbizottság munkája is a jövőben ezeken a terü­leteken. Százszorosán visszatérői te­hát, ha most megfeszített erővel dol­goznak a taggyűlések előkészítésén. Tény az, hogy valamennyi párt- szervezetben alapos munkát végezni ilyen fontos feladatnál nagyon ne­héz, hisz sok a pártszervezet, na­gyok a távolságok jól meg kell vá­logatni az aktívákat, de vájjon mindez indok lehet-e arra hogy le­mondjunk a mostani taggyűlések óriási mozgósító erejéről? Semmi esetre sem. A lehetőség mindezek ellenére valamennyi pártbizottsá­gunknál megvan arra, hogy a most fennálló hibákat kijavítsa, ha a pártbizottság .minden tagja megérti ennek a feladatnak fontosságát, ha minden arra alkalmas aktivét moz­gósítanak és nem sajnálják az időt arra, hogy türelmesen, a legapróbb részletekig felkészítsék az alapszer­vezetek vezetőségeit a taggyűlés meg­szervezésére, levezetésére. Elsősorban a beszámolók elkészí­téséhez kell nagyobb segítséget adni a párttitkár elvtársaknak. Biztosíta­ni kell, hogy a beszámoló minden pártszervezetben szószerint le legyen írva, mert ilyen fontos kérdéseket pár hevenyében felirt szempont alapján nem lehet alaposan meg. tárgyalni. Az a leghelyesebb, ha a beszámoló elkészi'-ésébe bevonjuk a vezetőség minden tagját. üljenek össze, beszéljék meg, hogy a Poli­tikai Bizottság irányelvei alapján milyen eredményeket és hibákat lát­nak a pártszervezet titkára, vezető­sége tagjainak munkájában. A meg. beszélés után készítsék el a vázla­tot, majd bízzák meg a titkár elv­társat és a vezetőség egy jó fogal­maz ókészségü tagját a beszámoló megszövegezésével. A kollektivitás, nak ugyanis nem abban, kell meg­mutatkozni, hogy mind a hatan., vagy nyolcán fogalmazzák a monda­tokat, ez fölösleges idöpocsékolás lenne. Hanem amikor már az előze­tes megbeszélés után elkészült, a be­számoló, akkor üljenek újra össze és hagyják jóvá, vagy ha még szüksé­ges, végezzék el az utolsó simításo­kat. A beszámoló akkor jó, ha konkrét ha a község, tszcs, gépállomás, üzem problémáival foglalkozik, sze- mélyszerint bírálja meg a vezetőség tagjait, a pártszervezet kommunistá­it. Keveset ér az olyan beszámoló, mint például a batyki pártszervezeté, ahol megbírálták ugyan a pártbi­zottságot felületes, átfutó munkájá­ért, a bírálat visszautasításáért, csakhogy nem a zalaszentgrótit, ha. nem a zalaegerszegi pártbizottságot, pedig Ba'-yk a zalaszenlgróti járás­ban van. Horváth elvtárs,, a járási pártbizottság munkatársa ugyanis azt mondta a vezetőségi ülésen, hogy beszélni kell ezekről a hibák­ról, mert 9.,,Politikai Bizottság irány, elvei' ‘ is foglalkoznak vele, dohát a zalaszentgróti járási pártbizottság ilyen hibákat nem követett el. (Per. sze csak szerinte, mert a járási pártválasztmányi ülésen egészei más volt a választmány tagjainak véle­ménye) . Egyszóval az ilyen „bírálatra“ nincs szükség, mert ez saját ma­gunk becsapása lenne. Azokkal a kér­désekkel kell foglalkozni, a nelyek a pártszervezet munkájával, tig- jaival összefüggnek, és ha egy-egy hiányosság eddig nem volt tapasz­talható, semmiesetre sem kell csak azért beleerőszakolni a beszámolóba, mert a kapo'-t szmpontok foglalkoz­nak vele. Nagyon fontos viszont, hogy a tényleges hibákkal aztán minden szépitge'-és nélkül foglalkoz­zanak. Helytelen az olyan nézet, hogy a hibák feltárása rombolja a vezető' ség, a pártti-kár tekintélyét-, mint ezt- Salomváron, Zalalövőn mondták a beszámoló összeállításakor. Meg kell magyarázni az ilyen elvtársak­nak, hogy az általuk elkövetett hi­bákat ha beismerik, ha nem, úgyis tudják a község dolgozói, éppen ez­ért az őszinte önbirálat csak növel­heti tekintélyüket, mert a dolgozók látják, hogy van elég erejük beismer­ni azokat. Ez azért is fontos, mert a titkári beszámolókban bírálatot kell mondani a vezetőség, a tagság munkája felett is, személyszerint, keményen. Nyilvánvaló, hogy csak az a titkár bírálhatja jogosan, a párttagságot, aki saját magával szem­ben sem fukarkodik a bírálattal. El­lenkező esetben a bírálat személyes, kedéssé fajul, mint például a zala- lövői állami gazdaságban. Nagyon fontos az is, hogy a beszámoló moz­gósítson a soron következő felada­tokra. Nem elég csak a multbanéz- ni és csak arról beszélni, hogy mit tettünk eddig, hanem felhasználva az eddigi tapasztalatokat, meg kell vitatni a mostani tennivalókat is. A hibák felismerése még nem elég, hanem azt is meg kell mutatni, ho. gyan lehet azokat kijavítani, pzért a beszámolókban és méginkább a határozati javaslatokban meg kell szabni, hogy mi a pártszervezet tag­jainak, vezetőségének feladata a párímunka megjavítása terén, ho­gyan keli kollektívvá tenni a veze­tést, hogyan lehet) biztosítani az egészséges birálati szellemet, mit kell tenni az oktatás megjavítására, hogyan kell foglalkozni a tömegszer. vezetékkel, tanáccsal anélkül, hogy elvennék azok önállóságát és végül milyen tennivalók vannak az őszi szántás, vetés meggyorsításában, a kapásnövények betakarításában, a begyűjtésben, különösen a kukorica, burgonya, hízott.sertés begyűjtésé­ben. üzemekben a negyedévi terv teljesítése, a muhkaversenv, a mun­kafegyelem megszilárdításával kap­csolatos feladatok megtárgyalásával kell összekapcsolni a beszámolót, és megmutatni, hogy mindezek végre­hajtásához hol kell megjavítani a pártszervezet munkáját. Minderről konkrét határozati ja­vaslatot kell készíteni. Ha a vezető, ség elfogad'-a a beszámolót és a ha. tároza-ti javaslatot, határozza meg, hogy a taggyűlésre való mozgósí­tásban személy szerint ki, milyen munkát végez. Helyes, ha a veze­tőség tagjai is segítenek a párteso- por^bizalmiaknak, maguk is elbeszél, getnek a tagokkal, megmagyarázzák a mos'ani taggyűlés különös jelentő­ségét-. Jelöljenek ki a vezetőség tag­jai közül egyet, aki a helyiségért, világításért, dekorációért- felel, mer. ez is fontos. Természetes, hogy mindezt nem le. hét tízperces instrukcióval elintézni, hanem legalább egy egész nap szük­séges hozzá. Ezért az a pártbizotf. sági tag, munkatárs, vagy kiküldőt! aktíva dolgozik jól, aki nem sajnál­ja az idejét és huzamosabb ideig, személyesen segit a pártszervezet ve­zetőségének a taggyűlés előkészítésé­ben, különösen a beszámoló elké­szítésében. Most nincs ennél fontosabb fel­adat. Pártbizottságainknak minden erőt a taggyűlések alapos előkészí­tésére kell forditaniok — sokkal jobban, mint eddig. V. F. „Közös utón, közös célért" (Válasz a Zala bírálatára) A ZALA augusztus 30-i számában Kurucz Lajos elvtársat, Tilaj község párttitkárát és Tauper Ferenc elvtársat, a községi tanács elnökét bíráltuk, helytelen munkamódszereik, viselkedésük miatt. A cikkre válaszolva, a következő levelet küldték a szerkesztőségbe: A munkánk felett gyakorolt bírálat párt- szerű, építő hatást jelentett mind­kettőnk számára. A bírálatot elfogadjuk és az eddigi hibáinkon javítunk minden téren. A köztünk lévő helytelen magatartást felszá­moljuk és minden erőnkkel azon leszünk, hogy a, párt és a kormány határozatai szellemében járjunk el a község dolgozói érdekében. Az értekezleteken megjelenünk és a köz­ség előtt álló feladatokat közösen megbeszélve fogjuk megoldani. Nem járunk a, jövőben külön utakon, hanem a közös célért, a kormányprogramm megvalósításáért fogunk harcolni, hogy a szocializmus építését a mi községünk mun­kájával is elősegítsük. fP zeket az írott sorokat tetteink fog- ják bizonyítani, amelyek a munkánk elvégzésével válnak valóra. Többet és jobban fogunk a dolgozó parasztok érdekeivel foglal­kozni, mint eddig és a jogos panaszaik előbb elintézést fognak nyerni. Ehhez kérjük a járási pártbizottság se­gítségét. Több és jobb ellenőrzést várunk, hogy munkánkat eredményesen tudjuk vé­gezni. Tehát többször látogassanak meg ben­nünket a pártbizottságtónecsak minden negyedévben egyszer és ne úgy jöjjenek, mint a futó zápor. Kurucz Lajos Tauper Ferenc Tilaj MDP alapszervezeti Tilaj Községi Tanács titkár VB elnöke Minden erővel szántani! Ebben a gazdasági évben, — amelynek most végefelé járunk — igen sokat fejlődött mezőgazdasá­gunk. Jobban, szakszerűbben, a to domnnyos módszerek szélesebb kör­ben való felhasználásával művelték meg a földet megyénk termelőszövet­kezeteiben, csoportjaiban. Jelentős lépést tett előre az agrotechnikai módszerek felhasználásában egyéni, leg dolgozó parasztságunk is. Ennek meg is mutatkoztak az eredményei. Rég látott gazdag termést arattunk az idén és a kapások is bőven ké­szülnek visszafizetni a beléjük fek­tetett munkát. Az ellenség most -arra törekszik, hogy kizárólag a megfelelő, csapa­dékos időjárásnak tulajdonítsa a bő termést, igyekszik lekicsinyelni a tudományos mezőgazdasági módsze­rek felhasználásának jelentőségét. Józanul gondolkodó parasztember előtt persze nevetségesen hangzik az ilyen kísérlet. Hiszen kétségte­len, hogy a csapadékos idő is je­lentősen hozzájárult az egyes ter­melőszövetkezetekben és csoportok­ban elért 15—18 mázsás búzater­méshez, de ha csupán ez lett volna a döntő, ugyan mivel magyarázható, hogy a kisparcellákon termelő egyé. ni. gazdák búzatermése 5—6—7 má­zsával elmarad ettől az átlagtól. Al­jas és átlátszó az ellenségnek az agrotechnika lebecsülésére irányuló törekvése. Világos, hogy a megfele­lő mennyiségű csapadékon kívül még igen sok dolog szükséges a jó ter­méshez. A szovjet tudósok kísérletei nyo­mán a Szovjetunió kolhozaiban és szovhozaiban már régen beigazolták a gyakorlatban, hogy az ember a talaj megfelelő művelésével a föld­nek nem rabja, hanem igazi gazdá­ja lesz és igájába hajthatja a ter­mészetet. A szovjet, emberek megtanítottak bennünket arra, hogyan kell úgy művelni földjeinket, hogy a nem megjelelő időjárás esetén is jó ter­mést takaríthassunk be. A cséplés befejezésével megkez­dődött a munkánk ahhoz, hagy elő­készítsük ezt, a jövőóvi még bősé­gesebb termést. Sokan mondják, hogy olyan '-érmés, mint az idén volt, ritka kivétel. Nekünk pedig a feladatunk az., hogy jövőre még ezt is túlszárnyaljuk. A termésátlagok­ban nincs felső határ. Nincs maxi­muma az egy holdról betakarítható termésmennyiségnek. Ha az idén 15 mázsa búzát takarított be egy terme­lőszövetkezet egy hold földről, ha jobban megműveli a földjét, ha nem csupán 1—2 agrotechnikai módszert alkalmaz, hanem többet együttesen, nincs semmi akadálya annak, hogy jövőre ne 16, vagy 18 mázsát takarítson be ugyanarról a földről. A jobb termés megalapozásának most vannak itt a napjai. Az első cs legfontosabb feltétel, hogy minél gyorsabban és minél jobb minőség­ben végezzük el a szántást. Ha ide­jében szántunk a vetés alá, a talaj a vetés idejéig megülepedik, mor- zsalékossá válik. Az ilyen talajba jókor elvetett gabona hamar fejlő­désnek indul, jól bokrosodik, mély­re ereszti a gyökereit, jól ellenáll a tél viszontagságainak, az ese’leges nyári szárazságnak, s gazdag ter­mést hoz. Éppen ezért joggal mondhatjuk: ezeknek a napoknak és heteknek munkáján múlik. hogy jövőre még jobban biztosítsuk az ország ke­nyérrel és liszttel való ellátású'. Ezeknek a napoknak és heteknek munkáján dől el, hogyan emelkedik az elkövetkezendő esztendőben dol­gozó parasztságunk jövedelme. Amint látjuk, óriási dologról van szó. Egész népgazdaságunkat érintő jelentős kérdésről. A tét az: meny­nyi lesz jövőre a kenyér, mennyi lesz jövőre a jövedelem. Járási ta­nácsaink, községi tanácsaink, gép­állomásaink vezetői mégsem a fel­adat súlyához és jelentőségéhez mér. fen veszik ki részüket ebből a mun kából. A nagykanizsai járás terüle. tén szinte elenyésző mértékben vé­gezték még csak el a velőszántást. Az összes vetőszántás még csak alig egyharmadát éri el a jáiás ősziárpa vetéstervének. Alig több mint három hét áll már csak rendelkezésre ad­dig, mire be kell fejezni az ösziár- pa ve'-ését. Vájjon hogyan kívánja ezt biztosítani a nagykanizsai já­rás? Mikor akarják elvégezni a ve­tést, — és milyen talajban — ami­kor már a szán'áscr.l is ennyire le maradtak. De nem követi a skántás üteme a nagykanizsai járásban 15 trágyázás ütemét sem. A lemaradás ezer holdnál is több. Ilyen hatalma« az a terület ebben a járásban, ahoi a trágya kint rohad a földön, lu- gozza az eső, szárítja a nap, hordja a szél. Vájjon nem tudják a jáxáM mezőgazdasági osztályán, hogy » trágyát azonnal alá kell szántaniS Ezt biztosan tudják, csak éppen, úgy látszik, hogy az elmélet és a! gyakorlat náluk két különböző fo-i galom. Az az ember azonban, mi11 sem ér, aki bár kitünően ismeri S3 agrotechnika elméletét, de ugyanok, kor nem harcol következetesen an­nak gyakorlatban való megvalósítá­sáért. a Liba sürgősen kijavításra, vár. De nemcsak a nagykanizsai járási maradt el a szántással. Felsorolhat­nánk a többi négyet, még a zala­szentgrótit is, ahol viszonylag leg­jobb az eredmény. De emellett a vi­szonylagos legjobb eredmény mel­lett súlyos hiba a zalászén‘-gróU já.. rásban, hogy a kulákok ennek a já­rásnak a területén még egyetlen hold veíőszántást nem végeztek. Hogyan, tűrhetik a vezetők mind a járási, mind a községi tanácsoknál, hogy a- kulákok elszabotálják a szántást? Hogyan nézhetik tétlenül, hogy' a kulákok ennyire nyíltan törjenek a jövőévi jó termés megakadályozá­sára? A lehető legsürgősebben fel kell számolni ezt a megalkuvó ma­gatartást és a törvény erejével oda­hatni, hogy a kulák is szántsa a földjét, vesse a magot. A gyenge eredmények mellett ter­mészetesen bőven találhatunk jó pél­dákat is. A letenyei járásban pél­dául Vajkonya, Szen'-liszló, Csőr- uyeföld, Zajk és még jónóhány köz- -gégben igen jól halad a vetőszán tfáS. A zalaegerszegi járásban Rád ón ég A libán fán egyszerre három traktor készíti a magágyat. A zalaszentgróti járásban Zalaa.páti, Bókaháza, ’.Kai- losd és Tűrje a legjobb. És ilyen községek minden járásban vannak. Vannak, de csak ott, ahol a községi tanács, a népnevelők, az állandóbi- zo'ttság, a tömegszervezetek meg­győzik a dolgozó parasztságot ar­ról, hogy saját életüket, segítik az­zal szebbé és jobbá tenni, ha nem tétlenkednek, ha nem hallgatnak az ellenség uszításaira, hahóm leszer­ződnek a gépállomással szántásra, vagy ha kicsik a parcelláik, meg­fogják az eke szarvát és döntik a barázdákat. Az őszi munka sikere, s ezzel el­választhatatlanul a jövőévi gazdag termés most attól függ, hogy milyen a felvilágosító munka, hogyan si­kerül mozgósítani dolgozó paraszt­ságunkat az őszi trágyázás, szántás kellő időben és jó minőségben való elvégzésére. Függ attól, hogyan szé­lesítjük tovább a falu dolgozóinak versenyeit, hogyan indul meg a nemes vetélkedés járás és járás, köz­ség és község, tsz és tsz, egyénileg dolgozó és egyénileg dolgozó kö­zött a szántás és ve'-és minél gyor­sabb és minél jobb minőségben, való elvégzéséért. A munka nem tűr halasztást. Min­den nap, minden óra késedelem szá­mit. Búgjanak a traktorok éjjel­nappal, hasítsák a földet n fogatos ekék vasai virradattóLnapnyugtáig. Ne szűnjön meg a szántás gyors el­végzéséért folyó felvilágosító mun­ka, az élenjárók népszerűsítése, a hanyagok bírálata mindaddig, míg egyetlen öl szántás is hátra van. Ezt kívánja tőlünk pártunk, ezt írja elő a minisztertanács határozata és nekünk kötelességünk, hogy ennek sikeréért munkálkodjunk hazánk, egész dolgozó népünk, s a béke érf dekében. í 1953. szept. 6. Vásárnál»« í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom