Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-30 / 229. szám

Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnökének beszéde

Bács megye termelőszövetkezeti és gépállomási

dolgozóinak értekezletén

Kedden r(fájjet Kecskeméten érte- késiéire gyűlték össze ü Bács mégyei termelőszövetkezetek és gépállomások legjobb dolgozói, tsz-elnö. 7cüh és párt'titkárok, gépállomási ;gura at ók és ogronómusok, élenjáró

dolgoZók életszínvonala étnél évének kérdéséit. értekezlet Végén határozati javaslatot fogadtak el.

Az értekezleten megjelent és be- szédet mondott Nagy Imre, a minisztertanács elnöke is.

kával minden szükséges feltételét megteremti a kormányprogramra és a párthatározat megvalósításának.

A lakosság életszínvonala emelésé, nek döntő tényezője a mezőgazdasági termelés. Elengedhetetlen fellé, tele éz a körmányprógramm megvalósításának iSj ezen épül fel az egész programm. Ez a talpkövé, ez további előrehaladásunk kulcskérdése. így és ezért kerül a mezőgazda- sági termelés gazdaságpolitikánk és egész népgazdaságunk fejlesztésének homlökt erébe.

ffező^azdaságfi termelésünk felvirágoztatása egész népünk nagy ügyévé lett

lesz tűsének lehetőségén belül. Az őszivetés például a jövő nyáron adEgy nagy országépitö programm síkor es meg valósit ása, dolgozó népünknek tett Ígéretünk beváltása teszi kötelességünkké a mezőgazdasági termelés — mind á földművelés, mind az állattenyésztés — nagyarányú és sokoldalú fejlesztését. Mezőgazdasági termelésünk felvirágoztatása tehát) egész népünk nagy ügyévé lett. Szánalmas és ostoba az olyan fajta ellenséges hírverés, amelyről az elv- társak is hallottak, amely azt igyekszik elhitetni hiszékenyebb termelő, szövetkezeti tagokkal, hogy a kormány által nyújtott támogatás csak átmeneti segítség, amelyet azután majd vissza is vonnak, amelyre sokáig számítani nem lehet Elv-társak! Szánalmas és átlátszó hazugság ez. A mezőgazdaság fejlesztése, a tér. fnelőszövöttkezetek messzemenő megsegítése igen nagy feladat. amely esztendők munkáját: követeli, amikor is erőfeszitéSéinket és erőforrásain, kát érre kell összpontosítani, de úgy, hogy a termelés gyors és nagyarányú fellendülését érjük el.

Az intézkedések tehát, amelyek a mezőgazdaság terén történnek, nem átmeneti jellegűek hanem több évre, hosszabb időre szólnak és méretükben mind nagyobbakká, eredményeikben pedig mind hatékonyabbakká lesz. nek. Hőséget kell és bőséget fogunk teremteni az országban, jómódú, vi_ dám életet, nem valamikor, hanem hamarosan, eg*y-két; év leforgása alatt, a mezőgazdasági termelés fej.

hat csak bőséges termést — ezt ángyon jól tudjuk. Az állattenyésztés fejlesztésének is vannak bizonyos időhöz kötete határai. Ezzel 'természetesen nekünk is számolnunk kell.

Elvtársak! a lakosság életszínvonalának emelése az egész mezőgazdaság fejlesztését követelj az egyénileg dolgozó parasztok gazdálkodását is beleértve. Megtett: intézkedő, seink bizonyítják, hogy szavunkat álljak és progranimunknak ezt a célkitűzését is valóra váltjuk.

Felhívom azonban a figyelmet, hogy ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy termelőszövetkezeteinket elhanyagoljuk, erre sem a kormány, sem a párt soha egy pillanatra sem gondolt. Ellenkezőleg: sokkal fokozottabb goíldot fordítunk reájuk, az a célunk és ezt el is fogjuk érni, hogy a termelőszövetkeze-ek bő tér. mő, jél jövedelmező gazdaságok, a jólét forrásai legyenek, amelyek boldog és gondtalan életet teremte, nek tagjaiknak. Az állam minden eszközét előteremti annak, hogy ezt biztosítsa. Ezt annál inkább megteszi mert a kormány, igy a párt is változatlanul azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítésének és a parasztság felemelkedésének a szövetkezeti gazdálkodás az egyetlen járható és eredményes útja. (Hagy taps.) Parasztságunk sök száz éven át a másik utat járta. Es hova jutott? Nem "-nőért ki. tergődni á nyomorúság hínárjából cs mezőgazdaságunk az utolsó helyek egyikén kullogott Európában.

Félszabadulásunk első tavaszán, nekünk, kommunistáknak -kellett felszabadítani -a parasztságöt a földesurak igája alól, felosztottuk a nagybirtokokat, hogy segítsük parasztságunk boldogulását. ■ A kísparcélla-gazdálkodás azonban rtem teszi lehetővé sem a termelés nagyarányú fejlesztését, sem a parasztság jómódú életét, még kevésbbé teszi lehetővé az egész dolgozó nép életszínvonalának emelését.

Ehhez szövetkezeti nagyüzemi termelés kell, amely sok kisparaszti gazdaság önkéntes társulásával biztosítja tagjai számára a nagyüzemi termelés lehetőségét és minden előnyét. Szövetkezéssel meg lehet szaporítani a földet. Aki párholdas parcellán mint egyéni termelő nem boldogult, mint szövetkezeti tag szinte korlátlan lehetőséget kap: egy nagy mezőgazdasági üzem társ- tulajdonosává lesz. A párholdas parcellán a nehéz munkával is, az időjárás viszontagságaival is, elemi csapásokkal is minden gazdának egymagában kell küzdenie.

A termelőszövetkezetben közös erővel könnyebben győzik le a nehézségeket

A szövetkezetben a sok család és a nagy gazdaság erejével meg tudnak küzdeni minden nehézséggel.

Egyéni gazdálkodó maga veszi magára a termelés minden gondját, baját. Megdöglik egy tehene, hosszú ideig megérzi. Egy rossz termés úgy tönkre teszi, hogy csak nehezen tud talpraállni.

Lényegében ez az oka annak, hogy a kormány messzemenő segítsége, támogatása, nagyarányú kedvezményei ellenére az egyéni kis parasztgazdaságok a termelésben is, a jövedelmezőségben is elkerülhetetlenül elmaradnak a szövetkezeti termelés mögött.

A kisparaszti birtokokon szűk korlátái vannak a termelés fejlesztésének. A szövetkezet az a termelési forma, amelyben a gazdálkodás fejlesztésének viszont korlátlan lehetőségei vannak.

Egész népgazdaságunk, dolgozó népünk életszínvonalának emelése és a parasztság társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedése egyaránt a szövetkezeti termelés minden irányú és legmesz- szebbmenő támogatását követeli.

Öt éve annak, amikor 1948 augusztusában — az elvtársak közül bizonyára sokan emlékeznek rá — iónén Kecskemétről Rákosi elvtárs beszéde útjára indította a termelőszövetkezeti mozgalmat. Az elmúlt évek rendkívül értékes tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgáltak, amelyek a kétségtelenül kimagasló eredmények és nagy sikerek mellett feltárták a termelőszövetkezeti mozgalom hibáit és bajait és azokat a mulasztásokat, amelyek az államvezetést terhelik.

A kezdet nehézségeit leküzdeni nagy erőfeszítés, szilárd helytál* lás, kitartás kellett. Szövetkezeteink többszázezres tagsága e téren úttörő munkát végzett. Már pedig, elvtársak, az úttörők sorsa nem könnyű. Ezért népünk, kor* Hiányunk és pártunk nagyrabecsülését érdemelték ki azok — önök elvtársink —, akik vállalták az úttörő munka szerepét. Példájukon nőtt naggyá a termelőszövetkezeti tagok tábora: önfeláldozó munkájuk nyomán jöttek létre a jól működő termelőszövetkezetek százai és ezrei, amelyekben a tagság megtalálta számítását. Ezek a termelőszövetkezetek szilárdan állnak és megingathatatlan támaszai termelőszövetkezeti mozgalmunknak.

Vannak azonban termelőszövetkezeti tagok, akik úgy érzik, hogy csalatkoztak, gyakran nem ok nélkül. Egyes termelőszövetkezetekben elkövetett hibák nlegbosz- szulják magukat. Számos termelőszövetkezetben semmibeveszik a tagok jogait, az elnökök önké- nyeskednek, a tagságot fontos döntéseknél meg sem kérdezik.

Azt sem vonhatja kétségbe egyetlen jóhiszemű ember sem, hogy a kormány is, a párt is jómagámmal együtt földművelő népünk javát akarja, éppen ezért az

rosszul gazdálkodnak, elherdálják a közös vagyont, kevés az osztás, nincs miből pénzelni a tagoknak, egyszóval olyan szövetkezet, ahol a tagok nem találták meg a számításukat, egyesek ilyen helyen meginogtak, nem ■tudják, bent maradjanak-e vagy pedig a rendeletben biztosított jogukkal élve kilépjenek-e a termelőszövetkezetből.

Igazat adok azoknak, akik a termelőszövetkezetekben lévő hibák és bajok ellen élesen fellépnek és elégedetlenek az ilyen állapotokkal, de nincs igazuk abban, hogy emiatt ki akarnak lépni a szövetkezetből. Még kell mondanom, hogy az ilyen szövetkezetekkel és az ott uralkodó tűrhetetlen állapotokkal, a rossz gazdálkodással, a kiskirályoskodó vezetéssel, az alacsony osztalékkal és termésátlagokkal a kormány is elégedetlen. De ismerve a bajokat, erélyes és sürgős intézkedésekkel, további messzemenő segítséggel gyökeresen orvosolni fogja azokat. Ebben elvtársak aligha kételkedhet valaki, hisz a tények egész sóra bizony it ja a kormány eltökélt szándékát kitűzött céljai megvalósítására.

ingadozók hallgassanak jótanácsunkra, minden hiba, baj és nehézség ellenére tartsanak ki a szövetkezet mellett, átmeneti nehézségektől és bajoktól ne hagyják magukat eltéríteni a helyes útról, hallgassanak a kormány és a párt szavára, meggyőződnek majd róla, hogy érdemes Volt vállalni a kezdeti nehézségeket. (Taps.)

Akkor lenne igazuk az ingadozóknak, a kilépni szándékozóknak, ha minden maradna a régiben, ha a kormány és a párt nem vette volna észre a súlyos hibákat, ha magukra hagyta volna a termelőszövetkezeteket, ha elnézné, hogy tovább küzdjenek a bajokkal, nehézségekkel.

De nem igy van elvtársak. A kormány a magyar mezőgazdaság történetében példátlanul álló segítséggel siet a termelés fellendítésére, amit a kormányprogramra óta, de különösen az utóbbi egy-két hétén kiadott ismeretes intézkedések tanúsítanak.

Joggal vetődik fel a kérdés, vájjon észszerü-e akkör otthagyni a szövetkézetet, amikor a hibákat és bajokat, amelyek az elégedetlenség okai völtak, a kormány gyökeresen orvosolja? Akkor gondolnak kilépésre, amikor sok küszködésük után végre túljutottak a bajökön. Józan ésszel oktalanság ilyesmire gondolni. Újra kezdeni, amit már egyszer otthagytak, mert nehéz volt, mert semmi jót nem Ígért! Neki menni az újrakezdés nehézségeinek! Nem okos és nem is hasznos elvtársak! Végső elhatározás előtt érdemes alaposan újra meggondolni és elállni tőle.

Nincs igazuk elvtársak az ingadozóknak és kilépni szándékozóknak akkor sem, amikor a hibákért és bajokért, 'az alacsony osztásért, a kevés jövedelemért a szövetkezeti termelést okoljáki A hiba nem ebben van, hanem a rossz gazdálkodásban. Ez kétségtelenül tönkreteszi a szövetkezetei. A rossz gazdálkodás azonban — és ezt ne feledjék el a kilépni szándékozók «■- még hamarabb tönkreteszi a gazdaságilag sokkal gyengébb egyéni paraszti birtokot. A rossz gazdálkodásért tehát

I

né a szövetkezetei, hanem saját magukat okolják a rossz szövetkezet tagjai. Parcellájukon jóval több munkával sem találják meg úgy a számításukat, mint a termelőszövetkezetben, ahol ugyanaz a munka sokkal eredményesebb és jövedelmezőbb, mint az egyéni paraszti gazdaságokban, a nagyüzemi termelés előnyei miatt.

Mindezt érdemes alaposan átgondolni, mielőtt valaki a kilépésre szánná magát. Azt is érdemes megfontolás tárgyává terűig hogy minden kilépő az egyéni gazdálkodással magára vállalja az egyéni lét küzdelmeit.

Számot kell vetni azzal is, hegy a kilépéssel megszűnnek a szövetkezeti tagsággal járó előnyök és kedvezmények, ugyanakkor terheket kell vállalni a reá eső rész eíejéig, ami idétlenül jogos és igazságos, egyben azonban terhes is. meg kell mondani.

Aki mindezek ellenére kilép a termelőszövetkezetből, előre megmondhatom, hamarosan meg fogja bánni, látva a kormány intézkédéséi nyomán fellendülő szövetkezeti gazdálkodást, a jobb és emberibb életét, vissza fogják kérni magukat a szövetkezetbe, hogy visszaveszik-e, az a tagság döntésén múlik majd. De semmi- esetre sem lehet majd szó nélkül hagyni, hogy a nehézségektől és a bajoktól megijedve, szégyenszemre otthagyták a szövetkezetei.

Az ilyen egyének úgy vannak a szövetkezettel, mint az egyszeri ember a vonattal. Eleinte semmi pénzért sem akart felülni rá, inkább gyalog kutyagolt, hamarosan azonban rájött, hogy ez nem jó dolog és nagysn bánta, mikor a vonatról lemaradt. Ezek á* emberek is bánkódni fognak majd azért, hogy lemaradtak a szövetkezetből,

A kilépést, mint ismeretes, a földművelésügyi miniszter rendeleté szabályozta. Minden kilépni szándékozónak ehhez kell tartania magát, pontosan betartva a kilépés módozatait és feltételeit. Aki ezeket áthágja, elvtársak, szembekerül a törvénnyel, ami büntetést von maga után.

A kilépéssel kapcsolatban súlyosabb elbírálás alá esnek a szövetkezeti vágyon ellen elkövetett cselekmények. A szövetkezeti Vágyon nem Csáki szalmája, a törvény védelme alatt áll. A kormány programmja megteremtette és biztosítja a termelés és tulajdon biztonságát a mezőgazdaságban. Nem kétséges, hogy ez elsősorban a közös szövetkezeti tulajdon biztonságát jelenti. Aki kézét emel rá, arra a törvény teljes szigorával sújtanak le igazságügyi és közrendészeti szerveink, amelyek hivatottak a törvényességnek teljes; mértékben érvényt szerezni.

Bevitt vagyontárgyak és felszerelések kivitele a kilépésnél csakis az érvényben lévő törvényes rendelkezés keretei közt és előírásai szerint történhetik.

Vannak persze, akik úgy képzelték el a kilépést, hogy az adósságot majd otthagyják, a vagyont meg elherdják. Ezek önző egyéni érdeküket a közösség érdekei fölé akarják helyezni. Ilyen kilépésről mi soha nem beszéltünk. Ezek az elemek, ha megpróbálnák a szövetkezeti Vagyon törvényellenes széthordását, meggyőződhetnek róla. hogy* a kormány kemény kézzel végetvet az ilyen próbálkozásoknak. (Taps.)

Ellénséges elemek bomlasztó munkájuk során nem egy esetben fenyegetéshez folyamodnak. Igyekeznek megfélemlíteni a termelő- szövetkezetek egyes vezetőit, máshol a tagokat megfélemlitéssöl próbálják kilépésre bírni, törvénytelen cselekedetekre ragadtatni. Az ilyen ellenséges elemekkel szemben hatóságainknak is, a szövetkezetek tagjainak is bátran és határozottan fel kell lép- niök. A kormány is. a párt is, a népköztársaságunk illetékes szervei is minden eréjükkel és tekintélyükkel termelőszövetkezeti tagjaink mögött állnak, gondoskodásukkal és segítő készségükkel támogatják őket. (Taps.)

A (crmelősKÖvefkezetek «nettó válasza a jó munka

Elvtársak! A kormány szinté felbecsülhetetlen — és nyugodtan mondhatjuk — a termelőszövetkezeti tagság várakozását is felülmúló támogatását és segítését a termelőszövetkezetek jó munkájának kell kiegészítenie és hatékonnyá, eredményessé tennie. , A termelőszövetkezetek munka já- link leggyengébb oldala a gazdálkodás szakszerű irányításának hiánya. Persze agvonómusE gazdáért nm még nem tudunk minden szövetkezet ólcre állítani, mert nincs annyi, de kisebb szövetkezetek el sem bírják, túl drága lenne nekik. Van azonban számukra más megoldás is. Alig van termelőszövetkezet, amelynek no lenne jól gazdálkodó, volt középpé. vas?ö .tagja, aki szakismereteivel, tapasztalatai, szervezőképessége révén

nagyon i.s alkalmas arra, hogy részt, vegyen a termelőszövetkezet vezetésében'. A baj ott van, hogy a legtöbb helyen ezt nem teszik, ellenkezőleg, háttérbe Szorítják, megalázzák, je. lent éktelen munkára osztják be őket. és igy tovább. Sürgősen véget kell vetni az ilyenfajta módszereknek. Ez szinte felmérhet étiéit károkat* őkoz. A jó szakismeretekkel rendel, kezö volt kozéppavaSstoka.t meg kell becsülni. Örülni kell, hogy vannak ilyenek is, a gazdálkodás irányításában fel kell feltétlenül használni őket. Gazdasági képességeikkel mész. szenlenően hozzá tudnak járulni a jövedelmezőség növeléséhez, az osztalék emeléséhez. Felkeli tehát számolni — ismétlem — az olyanféle hangulatokat és nézeteket, amelyek a kő*

(Folytatása a 5. oldalon.)

növénytermelők :é&\ ú\la)lé&Jhj'fc, hogy az országos tanácskozás határozata alapján megvitassák á térin elöszöv ét kezet ék m eg szilárd Itásának) a jövőévi bő termés bistositá. sémáié, s ezzel a termelőszövetkezeti

Nagy Imre elvtárs beszéde

ímelese. Minden gazdasági intézteié síink ennek érdekében íöiüénik.

Három hónappal ezelőtt a kormány programmja ígéret volt- csupán. Ma már azonban a fények hosszú sora bizonyítja, hogy a kormány a Programm minden pontját ég célkitüzé. sét ingadozás nélkül, szívósan és következetésen megvalósítja. A tények bizonyítják ezt- — elvtársak -— már pedig a tények nagyon makacs dolgok, amelyekkel nem igen. lehet Vitába szállni.

Ennek a rövid három hónapnak a 'tényei azt is bizonyítják, hogy a kormány és a párt céltudatos politiTisítféltl értekezlet! Engedjék meg, hogy a tanácskozás idejéből néhány percet én is igénybe vegyek. A beszámolóban és az elhangzott felszólalásokban felvetett egynéhány kérdéshez szeretnék hozzászólni.

Elvtársak! Gazdaságpolitikánk irányelveit népköztársaságunk kormányának programmja foglalja magában, amelyet1 az országgyűlés julius 4-i ülésén ismertettem és amely a Magyar Dolgozók Pártjának határozatain nyugszik.

A programm alapvető célkitűzése — amint az élvtársak jól tudják — a lakosság életszínvonalának állandó

A kormány, a párt földművelő népünk javát akarja