Zala, 1953. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-27 / 227. szám

PA RT h L E T+

Hibák, amelyeken sürgősen javítani kell a falusi népnevelőmunkában

IV em kétséges, hegy a megyei, x járási pártválasztmányi ülések, taggyűlések óta sokat javult a termelőcsoportok pártszervezetének lagitációs munkája, szervezettségében és tartalmában egyaránt,

A népnevelők munkájának eredményeként mind több — korábban megingott ■— csoport kéri vissza a fneggondolatlanul elküldött feloszlatás! kérvényét, közösen végzi az őszi szántás-vetést, betakarítást és közösíti ki a bomlasztó, hanyag, ellenséges elemeket sorai közül, mint azt a legutóbbi napokban többek között Petriventén tették a csoport öntudatos, becsületes tagjai. A kormányzatunk által nap mint nap kibocsátott rendeletek, melyek a kedvezmények hosszú sorát nyújtották dolgozó parasztságunknak — de mindenekelőtt termelőszövetkezeteinknek —, szintén egyre több józanul gondolkodó tszcs- parasztot szilárdítanak meg, mind többen ismerik fel azok közül is, akik eddig ki akartak lépni, hogy hazug és rosszindulatú az ellenség és saját maga, családja érdekei ellen cselekszik. aki hallgat rá.

Az erőviszonyok tehát mindinkább azt mutatják, hogy ha alapos és lelki- ismeretes felvilágósitó munkát végeznek népnevelőink, mindenütt győzelmesen vissza tudják verni a kulákok és az egyéb élősdi ellenséges elemeknek ezt az újabb termelőszövetkezetelleni támadását is.

Mindezek mellett azonban korántsem oldottunk meg mindent. Az ellenség nagyon ravaszan és aljasan dolgozik, egy-két beszélgetés, pár érv még nem elég ahhoz, hogy jobb belátásra bírjuk azokat, akik eddig az ellenségre hallgattak és ki akarnak lépni. Nagyon sok még a tennivaló ahhoz, hogy valóban szilárddá, jómódúvá tehessük termelőszövetkezeteinket. A harc még nem dőlt el és súlyos hiba volna azt gondolni, hogy a törvényben biztosított nagy kedvezmények egy csapásra megoldják a csoportok jelenlegi nehézségeit. Mindezek csak fegyvert jelentenek a népnevelők számára és azon dől el a harc, hogy ezt a jó fegyvert hogyan használják fel.

A tapasztalatok szerint még sok hiba van ezen a téren. A legnagyobb hiba az. hogy maguk a népnevelők sem ismerik eléggé a kormány által biztosított kedvezményeket, vagy ha ismerik is, általánosságokban beszélnek róluk ahelyett, hogy türelmesen, pontról-pontra megmagyaráznák, kiszámitanák, hogy

i saját csoportúk számára mit jelentenek, mennyivel kevesebb teher jut egy-egy tagra és ennek következtében mennyivel több lesz a jövedelme a csoport tagjainak.

Pedig ez mindennél meggyőzőbb módszer. Ahol igy dolgoznak a népnevelők, ott van is foganatja. A tófej-hencsepusztai termelőcsoportban például kiszámították, hogy egyedül a rövidlejáratu hitelek elengedésével több mint húszezer forintot nyernek a csoport tagjai, amit az elszámoláskor azonnal készpénzben meg is kapnak. Az is hiba, hogy több csoportban csak beszélnek a kedvezményekről, de ugyanakkor nem harcolnak a népnevelők eléggé azért, hogy azokat valóban meg is kapják a tagok Még mindig 16 olyan tszcs van például a megyében, ahol elemi kár következtében nem éri el az egy munkaegységre jutó gabonarészesedés a két és fél kilót. A rendeletek értelmében ezek a csoportok állami segítséggel kiegészíthetnék a kiosztandó gabonát annyival, hogy egy munkaegységre legalább két és fél kiló jusson, azonban még sem tették meg. Ezekben a csoportokban a népnevelők elfeledkeztek arról, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad és sokkal köny- nyebb a munka, ha bátran lehet hivatkozni a telt kamrára, gazdag jövedelemre. Nem is akar senki sem kilépni a hencsepusztai csoportból, de sehonnan sem, ahol törődnek a :agság érdekeivel és gyorsan megoldják a felmerülő nehézségeket.

Az a pártszervezet, az a népnevelő dolgozik jól, aki gondosan figyelemmel kiséri a tagság életét, szavai mellett tetteivel is mindent megtesz érdekükben. Most pedig erre bőven van mód, hisz pártunk és kormány- zatunk nap mint nap újabb kedvezményeket biztosit a termelőszövetkezetek tagságának, amelyeket csak jól és főként gyorsan végre kell hajtani. Ez pedig a helyi szervek, a csoport pártszervezeteinek, a községi tanácsoknak a feladata. A népnevelők legyenek minden rendeletről tájékozódva, ellenőrizzék végrehajtásukat, kérjék ki arról a csoport tagságának véleményét, javaslatait és lépjenek fel minden hanyagság, bürokratikus huzavona ellen. Azt kell megérteni minden népnevelőnek, minden falusi kommunistának, hogy a termelőszövetkezeteket nem öncélúan hoztuk létre. Pártunk és kormányzatunk nem azért támogatja olyan gondos szeretettel fiatal csoportjainkat, hogy legyenek csupán, hanem azért, hogy

a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett dolgozó parasztjaink számára valóban boldog életet, jólétet biztosítsanak, amint arra Lenin és Sztálin elvtárs számtalanszor figyelmeztettek bennünket. Gyorsan és minél többet kell adnunk az idei bőséges termés jövedelméből termelőcsoportjaink tagságának — enné! jobb agitációs érvet úgysem találnánk.

rr ermészetes azonban, hogy nemcsak az idén, hanem jövőre is sokat, sőt még többet akarunk adni termelőcsopottjaink dolgozóinak. De az nemcsak a kormány intéskedésein múlik. A napokban megjelent párthatározat a jövőévi begyűjtésről meggyőzően mutatja a párt és az állam ezirányu eltökélt szándékát, azonban mindennek az az előfeltétele, hogy termelőcsoportjaink most gyorsan és a lehető legjobb minőségben elvégezzék az őszi szántást és vetést. Csak az arat, aki idejében vet — ez legyen most a jelszava minden termelőcsoportban dolgozó népnevelőnek. Ennek helyességéről még azokat is meg lehet győzni, akik talán ma még a kilépés gondolatával foglalkoznak, hisz aki most karbatett kézzel a kulákokra hallgat és nem vesz részt a közös munkában, még csak reménye sem lehet, hogy jövőre arathasson. Mindezek ellenére mégis az a tapasztalat, hogy egyes termelőcsoportjainkban nem magyarázzák meg ezt elég alaposan a népnevelők és igy ezekben az értékes napokban, amikor becsületes dolgozó parasztjaink teljes erővel harcolnak azért, hogy minél előbb földbe kerüljön a jövőévi kenyeret biztositó mag — vannak olyan csoportok, mint például a pókaszepetki, csesztregi, ahol vontatottan halad a vetés, Szerencsére, kevés az ilyen csoport, meg lehetne számlálni az egyik kezünkön, de mivel az életet- ,adó kenyérről van szó, még ez is sok.

Saját maga, családja, gyermekei, országa, a béke ellen tör az, aki most halogatja a vetést — akármilyen okból teszi is azt. Ezt kell megmagyarázni népnevelőinknek sokkal alaposabban és meggyőzőbben, mint eddig. Az a népnevelő dolgozik tehát jól, aki következetesen harcol a dolgozók érdekeiért — de meggyőző munkával biztosítja mindezek előfeltételét: a kötelezettségek maradéktalan teljesítését is.

Vasvári Ferenc

Elhanyagolta feladatait nz alibánfai pártszervezet és a tanács

Alibánfán ez év tavaszán indult útjára a termelőszövetkezeti mozgalom. A tszcs tagjai a kezdeti nehézségek leküzdése ■ után komoly eredményeket értek el a tsz-mozgalom megszilárdításában. A kormányprogramm megjelenése után azonban egyes hangoskodó elemek kerültek előtérbe s lázitottak a tszcs ellen A pártszervezet,^ a tanács pedig hallgatott. így fordulhatott elő, hogy az Uj Barázda termelőszövetkezeti csoport elnöke, Böröndi Endre egyik pókaszepetki látogatása után — amit az ottam kulák bátyjánál tett — elhozta a pókaszepetki^ tszcs feloszlást kérelmét és azt lemásolva elküldték a minisztériumba.

A termelőszövetkezeti csoport józan tagjai azonban rá jöttek arra, hogy félrevezették őket és néhány nap múlva ny kérték a minisztériumot, hogy tekintse semmisnek feloszlási kérelmüket. Böröndi ^ Endre ekkor gyorsan köpenyeget váltói tatott, Ő volt az első, aki aláírta a feloszlási kérelmet, ő veit az első, aki aláírta a megsemmisítési kérelmet is.

Az elmúlt napokban félreérthetetlenül

megmutatta igazi arcát.

Ő volt az, aki újból kezdett bujtogatni a nagyüzemi mezöga kodás ellen. Azoknak a lógós, hangoskodó elemeknek szösze lett, akik sohasem szerették a munkát, mással művelte, földjeiket s akiknek a közösben nem Ízlik a munka. Hangol, ják is éppen eleget., hogy egész életükben nem dolgoztak anr mint az elmúlt nyáron, amit el is hiszünk nekik, mert edd), mással dolgoztattak, de a munka gyümölcsét ők vágták zsebre. Ezt azonban a pártszervezet nem veszi figyelembe. Nem ma gyarázza meg a tszcs tagjainak, hogy az ilyen lógós elemeknek nincs is helye a termelőszövetkezeti csoportban.

Nézzük meg, kik azok, akik „sohasem dolgoztak annyit, mint az elmúlt nyáron1'. Itt van Böröndi Endre, kulák befolyás alatt álló tszcs-elnök. Horváth Kálmánná arról nevezetes, hogy a leánykori neve neki is Böröndi. Ő az, aki mondja: — Nem jó a közös gazdálkodás, mert azelőtt nem kellett kapálnom, aratnom, megcsinálta helyettem más. — Ruzsics József sem. tud másként nyilatkozni.

És ők uralkodnak a község hangulatán. A pártszervezet és a tanács pedig a hiba okát keresi, miért bomladozik a tszcs, miért nem folyik a szántás-vetés.

Mi a hibák oka?

A pártszervezet tagjai nem tartózkodnak a községben. A párttitkár, Kiss Imre elvtárs Zalaszentivánon dolgozik. Reggel 6 órakor távozik, este 7—8 órakor éi'kezik. A többiek: egyik a vasútnál, másik katona, harmadik állami gazdaságban, van, aki beteg, van, aki egyébként van távol.

Ebből következik minden munka gyengesége. Értekezleteket szoktak tartani, amin többen jelennek meg, hiszen érdekli őket is a község problémája, de hogy kisgyüléseket tartanának, vagy agitációs munkát végeznének a dolgozók között, az már nem megy. A tanács állandóbizottságainak tagjai eleget tesznek a kötelezettségeiknek, de ha megkérdezik, hogyan nevelik dolgozó társaikat, arra azt felelik: — Nevelje meg mindenki magát.

Miíyen a politikai oktatás?

Tavaly tizenketten vettek részt, vagyis „elő voltak jegyezve” a politikai iskolára. Az év végén azonban egy sem vizsgázott közülük. Az idén már erre sem vett fáradtságot a pártszervezet. Nem volt kiválogatás. Ezért fordulhat elő, hogy olyan becsületes termelőszövetkezeti csoporttagok. mint, Takács István, Horváth István, Madarász József, Horváth László és a többiek, az ellenség hangjának felülve, bizonytalanok és nem mernek következetesen kiállni a nagyüzemi mezőgazdálkodás mellett.

A pártszervezet és a tanács tennivalói nagyok. Fel kell számolni a lazaságot, a megalkuvást. Közösítsék ki az ellenséget a tszcs-ből, neveljek meg a becsületes dolgozókat, hogy a tsz- mozgalom megszilárdításával a község becsületes dolgozói hozzálássanak az őszi szántás-vetés végzéséhez. (K. LJ

Keresztsorosan vetnek a petrikereszturi Uj Világban

Ebben az esztendőben ismét több termelőszövetkezet és csoport előtt bizonyosodott be. hogy az agrotechnikai módszerek együttes alkalmazása jóval nagyobb termést biztosit, mint a régi, elavult módszerekkel folytatott munka.

Meggyőződtek erről a petrikereszturi Uj Világ termelőcsoport tagjai is. Éppen ezért már hetekkel előbb elhatározták, hogy ahol csak lehetséges, keresztsorosan vetik el őszi

gabonáikat. Elhatározásukat tettek követték. Már eddig öt hold ősziárpát és öt hold rozsot vetettek keresztsorosan. Az egyéniek közül is többen követték a termelőcsoport példáját és 2 hold rozsot, három hold ősziárpát vetettek keresztsorosan ezideig.

Gombosszeg ugyancsak a petrikereszturi tanácshoz tartozik. Ide is eljutott a termelőcsoport jó munkájának hire és itt is több egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt vetette el keresztsorosan az őszieket.

A csehszlovák Him nagy sikerei a velencei biennálén

Csehszlovákia filmtermelése nagy győzelmet aratott a velencei filmfesztiválon. A gyermeki és ifjúsági filmek versenyén Csehszlovákia nyerte az egyik első dijat a „Fazék főzz “ című filmért, a dokumentációs és rövid filmek versenyében pedig ugyancsak Csehszlovákia nyerte az első dijak egyikét a „Növény és a vi. cimű filmért. Jiri Trnka ezen-> kívül tiszteletbeli elismerést kapott egy bábjáték filmért, melynek tárgyát a régi cseh mesék tárgyköréből meritetfe. A dicsérő elismerés kiemeli TmJca filmjének rendkívüli művészi és emberi értékeit.

Egy l©vél nyomában

Peszleg Istvánná lapunkhoz írt levelében arról számolt be, hogy a nagykanizsai Gépgyár MTH-műhelye fiataljainak hajába fegyelmezésképpen bele- nyirtak. Ebben az időben lehetett jelentkezni Esztergomba Lthelyezésre és fia, a többiek- ísI együtt, hogy elkerülje a további csúfos bánásmódot, szintén jelentkezett.

A panaszt megvizsgáltuk és a következőket állapítottuk meg:

★

Nagykanizsán az MTH fia. faijai között hosszabb idő ó a ellenségeskedés ütötte fel a fejét. A fiatalok különbséget tesznek egyxnásközött aszerint, hogy „bentlakó“ -e vagy sem. Külön csoporté képviselnek azok, akik az ipari 'anuló otthonban laknak és azok, akik hazulról járnak <a nulni. A legutóbb a tanulók közötti vita során néhány ablakot is kitörtek.

A számonkérés alkalmával

senki sem tudta megmondani, kik voltak a te tries ek. Mi kor a vezetőség tagjai is tu domásé szereztek a dologról, a vállalat termelési igazgatója, Bársony Isrtán adta ki a javaslatot — aki részese a dolognak, art hvméletlevM le kell nyírni kopaszra. Eddig sem jelentkezett senki, hát még ezután. Jött hát a rendelkezés: holnap mindenki

kopaszon jelenjen meg műn. kahelyén. A parancsot azon. ban nem mindenki fogadta meg. Többen nem vágatták le a hajukat és kijelentet'ék, hogy nem is vágatják le. Eze. kot Mezei elvtárs, a 'anulók mühölyokl-atőja sorba álli'-ot- ' a és belenyirt a hajukba.

A helytelen eljárás felháborította a szülőket, akik panaszt tettek a vállalat vezető, ségénél, a pártszervezetnél és kérték, hogy szüntessék meg a fegyelmezésnek ezt a furcsa

I

és nyilvánvalóan helytelen formáját.

Hogy többé ne forduljanak elő hasonló esetek, először meg kell győzni Mezei elv'-ár- sa‘, valamint magát a tanis kola vezetőjét, Tóth György elrtársat „nevelési módszerük“ helytelenségéről. Mezei elvtárs ugyan elismeri hogy hibát követett el, de úgy ’■yekszik beállítani a történteket, mintha az a tanulók hibájából következett volna. be. Vagyis: megmondjuk már

'öbbizben, gyerekek, ne- rósz, szalkodjatc-k, mert kénytelenek leszünk akkor levágatni a hajatokat“ — mégis rende'tlen- ked'ek. Mezei .elvtárs nem átal hivatkozni a régi la- noncéle're sem, amikor egy két pofon sem számi'ott. Sőt kijelentette, hogy ha rábizná valakire gyermekét, hát meg is mondaná ha rossz csak nyugodtan ’,adjanak neki“. Miután igy gondolkozik Mezei elvtárs, nem is lehet csodálkozni, hogy a történtek előfordultak. A pofonok köve.kezményeit is nagyon fúr. esa mértékkel méri. „Kifele ártottunk, de itt fegyelem lett

máról-holnarpra‘ ‘ — állítja Mezei elvtárs. Sokat lehetne vita-kozni Mezei eh társsal a pofonok követkor ében beállt ,,fegyelemről“. De egy biztos. Ez a fegyelem nem azonos azzal a fegyelemmel, ami re a fia'alok nevelésénél szűk. ség van. Ez a fegyelem vak fegyelem, amely kiöli a fiatalokból az öntudatos fegyelem legkisebb részét is és he vetfte félelmet önt beléjük. Ez a fegyelem semmi i sem ér Arról nem is beszélve, hogy a haj, ha egyszer levágják, a következő fegyelmezéssel várai kell, amíg újra kinő. Hacsak nem támad közbe megint valakinek egy ,,mentő<c ötlete.

Mezei elvtárs azzal igyek. szik kicsinyíteni az általa el követett hibát, hogy Maka- renkóra hivatkozik. „Mi lenne, ha Makarenko szerint járnánk el?“ — kérdi. Hát, ha ig7 látja Mezei elvtárs Makarenko neveléstanát., akkoi bizony (szégyen ide szégyen oda) nagyon keveset forgatta Makarenko pedagógiai tanul.

mányáit. (Neki csak az az egy pofon ragadta meg a figyelmét az Uj Ember Kovácsában, amit Makarenko saját- maga is elitéit.)

Hiba, hogy a tanulók takargatták egymás hibáit és nem mondták meg, kik a kollektíva rendbontói. Mikor le. vágatták a tanulók haját, volt közöttük: egynéhány, akinek nem nyírtak bele a hajába. Ezek saját maguk vágat- 'ák le a hajukat. Ezó az összetartást és barátságot pe dig lehet úgy irányítani és formálni, hogy a tan uras*- és a jó munkát segítse elő.

Az ipari tanulók sok mindent kapnak államunktól. Jogaikat valamennyien jól ismerik. De megfeledkeznek arról, hogy a jogokkal szem. ben kötelezettségeik is vannak. Erről többet kell velük beszélgetni.

A hibában részes a DISz- szervezet is. Keveset foglalkozik a fiatalokkal és szabad, idejükben nem sporttal, kul- tunnunkával foglalja el őket,

hanem rábízza a fiatalokra, hogyan foglalják el magukat, A DISz-szervezet jó munkájának előfeltétele, hogy az üzem vezetősége is adjon segítséget a DISz munkájához. Eddig egymásra- vártak a segítségadással s nem foglalkoztak az ipáritanulókkal.

Tóth és Mezei elvtársak aggályuknak adtak kifejezést, hogy ha a sajtóban foglalkozunk az esettel, akkor még nehezebb lesz az iparitanulók nevelése. („Szarvat adunk ne- kik/ ‘) A mi véleményünk: az. hogy hibát mindenki kev vethet el, aki dolgozik, de » hibát, belátni és változtatni rajta az a nehezebb része á dolognak. Ne higyje Mezei

Ívtárs sem, hogy a hibák feltárásával elveszíti tekin. ' élyét. v

Állítjuk, hogy alapos önbi- rálatfal csak helyreállíthatja azt.

Kigó