Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-16 / 192. szám

Munkagyőzeimeftkel iinnepelíük alkotmányunk évfordulóját Üzemeinkből jelentik: ZALAMEGYEI TANÁCS TÉGLAGYÁRI egyesülés A megyei tanács Téglagyári Egyesülés dolgozói becsülettel dolgoztak az év elejétől kezdve. A különböző versenyszakaszok is azt bizonyítják- hogy adott sza­vukat valóraváltják. A felszaba­dulási héten, a választási béke- versenyben, ma-jd az alkotmá­nyunk tiszteletére folyó verseny­szakaszban túlszárnyalták nem­csak terveiket, hanem vállala saikat is- A dolgozók közötti jó versenymozgalom eredménye nyomán az alkotmányunk ünne­pének tiszteletére terven _ felül vállalt egymillió nyerstéglát már julius 31-én túlteljesítették^ Az eredmények láttán pótfelajanlak tettek és még 400 ezer tégla túl­termelését vállalták. Augusztus 20-a mindjobban fokozza lelke­sedésüket s augusztus 10-ig mar ISO ezer téglát termeltek terven felül 300 ezer égetett téglát is .vállaltak pótf Kiajánlásukban, amelyből augusztus 10-ig 270.000 darabot készítettek el. Az egye­sülés telepei közül & aalalövői -tűnt ki, amely éves tervét au­gusztus 10-én befejezte. A diós­káli telep is jól kivette részét a felajánlások teljesítéséből: _ 110 százalékos teljesítménnyel indul­tak a verseny kezdetén és jelen­leg a 134 százaléknál tartanak. ASZTALOSIPARI VÁLLALAT A vállalat dolgozói az elrriuh hónapban is anyaghiánnyal küz­döttek, amely kihatott a vállalá­sok teljesitéséra- A muH hónap­ban csupán 70.1 százalékra tel. jcsitették a tervet. Alkotmá­nyunk ünnepének tiszteletére vállalták. hogy terven felül 60 ezer forint értékkel termelnek többet, ebből azonban eddig csak 11.750 forintot valósítottak meg, ezzel mintegy húsz százalékban tettek csak eleget adott szavuk­nak. A vállalatnál most még na­gyobb harcot indítottak a tervle­maradás behozásáért. Ebben a hónapban az anyag biztosításával és előkészítésével a 30 százalékos lemaradásukat behozvft, maradék­talanul akarják teljesíteni a tér- vet. mezőgazdasági gépjavító vállalat 'A vállalat telephelyén jelenleg nem folyik termelőmunka. Egy­két ügyeletes szerelő foglalatos­kodik csak. Az üzem dolgozóinak javarésze a gépállomások keretén belül végzi a nyári cséplési mun­kát. Cseh József elvtárs a fel- sőbagedi gépállomáson dolgozik, cséplőgépvezető. Gépe a g'épállo- más gépei között jelenleg a má­sodik helyen áll. Hasonlóan jól végzi a munkát Molnár Károly a lenti, Iván János a türjei, Pesz- leg Zoltán pedig a lenti gépállo­máson. A dolgozók a nyári csép lési kampányt befejezve, újabb munkasikerekkel készülnek a terv feladatainak megvalósítá­sára. RUHAGYÁR A gyár az elmúlt hónapban elma­radt tervének teljesítésében. A kész­áru tervét 82.7, a szalagtermelési tér. vét pedig csak 95.6 százalékra teljesí­tette. Augusztus első dekádjában né­mileg javultak az eredmények, azon­ban így sem érték el a készáruterv­nél a 83 százalékot. A lemaradás oka az, hogy a gyárban laza a munkafe­gyelem. A termelés egyenetlen és hul­lámzó, Az üzemben augusztus 15—20 között „alkotmányi műszakion vesz­nek részt a dolgozók. Az alkotmányi műszak lendületével akarják biztosí­tani az egyenletes termelést. AUTÓJAVÍTÓ VALLALAT A vállalatnál az alkotmányi munkaverseny első napjától kezd­ve kiváló eredményeket értek el a dolgozók. Vertetics József to­vábbra is tartja az első helyet 285 százalékos átlagteljesítmé­nyével. Eölyüs Barna 255, míg Balatoni Tibor 242 százalékot ért el augusztus 10-ig- Az előző de­kádban a műhelyek közötti ver­senyben a gumijavitók iártaik élen 288 százalékkal-. A gépmű- helyi csoport 142, a motorszere­lőcsoport pedig 126 százalékos teljesítményt ért el. Az Épiiletanyagellátó és a Magasépítési Vállalat közös erővel harcoljanak az önköltségcsökkentésért A „Zala" augusztus 6-i számá­ban cikket közöltünk arról, miért nem csökken az önköltség a nagykanizsai Magasépítési _ Vál­lalatnál. A cikkből az tűnik ki, hogy az önköltségcsökkentést az Anyagellátó Vállalat hátráltatja.. A szombathelyi 72/7. számú Építőanyagénátó Vállalat a bírá­latra rövidesen megválaszolt, közölve, hogy az önköltségcsök­kentésnél mutatkozó hiányossá­gokért teljes egészében a nagy- kanizsai Magasépítési Vállalat a felelős. Nem -akarunk és nem is fogunk átesni a ló másik olda­lára és nem csinálunk az au gusztus 6-án megjelent cikkből bumerángot- hogy az a Magas­építési Vállalat fején koppan- jon, de készséggel helytadunk äz Épitőanyagellátó Vállalat bí­rálatának- amellyel a nagykani­zsai Magasépitési Vállalat hibái­ra mutat rá­Megírtuk, hogy a folyami ka­vics, amíg a Magasépítési Válla­st saját fuvarosaival szállította, 35—50 forintba, most pedig 120 ! forintba kerül. Hegy ez igy van, azt elismeri az Épitőanyagipari Vállalat is, de mindjárt meg is in­dokolja azzal, hogy a Magasépí­tési Vállalat nem fogadta el azt a kavicsot, amit 36.90 plusz 18 fo­rint szállítási költség, tehát 77 fo­rint és 15 fillérért szállíthattak volna. Itt csak annyit akarunk meg­jegyezni, hogy a Magasépitési Vállalat azért nem fogadta el ezt a kavicsot, mert nem felelt meg a minőségi építkezésekhez szük­séges követelményeknek. Keszthelyre rossz minőségi tég­lát küldtek. Az Épi tőtanya gell á tó Vállalat a felelősséget a Ma­gasépitési Vállalatra hárítja, mondván- hogy az látatlanban vette át az áruit. Ha ez igy volt, természetesen súlyos hiba, ami­ért bírálat ill-eti a Magasépitési Vállalatot. A kocsik üresjáratá­ra vonatkozólag csak annyit, hogy a Szentgotthárdra küldött két kocsi nem „állítólagos", hanem tényleges. Ez a hiányosság való­ban előfordult. Az elhangzott bírálatokból az a pozitiv érték szűrhető le- hogy felszínre hozták a hibákat, ame lyek megtalálhatók mind e nagykanizsai Magasépitési Válla­latnál, mindpedig az Épitő­anyagellátó V állal atsnáD Eziek megszüntetéséhez az kell, amiről az Épitőanyagellátó Vállalat le- vele is szól: „Kill, hogy egyes vállalatok idegenkedését a feltét­len bizalom. az összedolgozás váltsa fel, hogy valamennyien egyetlen nagy akaratban forrjunk össze abban, hogy minél gyor­sabban és jobban építhessük szo­cialista hazánkat.’' A két vállalat a hibákat ne egymásban kereßise, hanem ve­gye észre önmagában is s ugyan akkor, amikor egymás hibáit bí­rálják, jó együttműködéssel, köl­csönös jóakarattal adják meg egymásnak a segítséget a hibák leküzdéséhez. A jó együttműkö­dés segítségükre lesz minden té­ren — az önköltség csökkentésé­nél is. (t—cs) Az Autójavító és a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat három esztergályosa átvette a Koleszov-módszerl | A MAGYAR SZOVJET TÁRSASÁG j Zala megyei titkársága nagy gondot fordít arra, hogy üzemeinkben minél szélesebb körben alkalmazzák az élenjáró szovjet módszereket. A dokumentációs anyagokat gondosan áttanulmányozzák, s azokat a módszereket, amelyek bevezetéséhez megyénk üzemeiben is megvannak az adottságok, népszerűsítik a műszakiak és a dolgozók körében. így került bevezetésre a nagykanizsai MASZOLAJ Gép­gyárban is a Koleszov-féle szélesvágás. Márton János esztergályos MSzT-tag alkalmazta elsőnek ezt a kima­gasló termelési eredményt biztosító módszert, A kezdeti nehézségeken túl­jutva, hamarosan magas teljesítményt s ugyanekkor igen jó keresetet ért ef. A zalaegerszegi városi MSzT-szervezet az elmúlt napokban érintke­zésbe lépett a zalaegerszegi Autójavító és a Mezőgazdasági Gépjavító Vál­lalat vezetőségével és megbeszélte a Koleszov-féle szélesvágás bevezetését. Természetesen ahhoz, hogy az új módszert alkalmazzák, először is­merni kell annak lényegét. A MASZOLAJ Gépgyár esztergályosa, Márton János örömmel vállalta a munkamódszerátadást, így aztán Zalatnai Gyula és Tóth János, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat esztergályosai, vala­mint Provorics József, az Autójavító Vállalat egyik esztergályosa, az MSzT- szervezet tagjai csütörtökön délelőtt Farkas Ottó elvtárssal, a zalaeger­szegi MSzT-szervezet városi titkárával Nagykanizsára utaztak, hogy elsajá­títsák a Koleszov-féle szélesvágást. Először is Vizi Domonkos MSzT-tag mutatta be a zalaegerszegi esz­tergályosoknak a Koleszov-kés köszörülését. Ugyanis az első lépés a mód­szer sikeres alkalmazásához a kés helyes köszörülésének elsajátítása. A kés élének teljes simának kell lennie. A szabad szemmel alig látható egyenet­lenség is hátrányosan befolyásolja a vágást. A KOLESZOV-FÉLE | szélesvágási módszer átadásánál jelen volt Láng Emil MSzT-tag, a Gépgyár technikusa is és amíg Márton János gya­korlatilag mutatta be a vágást, Láng Emil az elméleti tudnivalókkal is­mertette meg az egerszegi esztergályosokat. Hosszú, szűk átmérőjű munka­daraboknál nem alkalmazható a Koleszov-féle szélesvágás^ mert a nagy előretolás következtében a munkadarab rezeg és a vágási felület hullámos lesz. Láng Emil elmondotta azt is, hogy amíg Bikov módszerének előnye a gyors fordulat mellett a gyorsvágás, addig a Koleszov-módszernél a na­gyobb előretolás és a vágás szélessége jelent nagy előnyt s ezenkívül előnye még az is, hogy a kisebb gépeknél, ahol a fordulatszám csak 600— 700 között mozog, szintért eredményesen alkalmazható. | A BEMÜ1ATASNÄL | 3.5 milliméteres előretolással kezdték a vágást. A simitóélre, kevés átmenettel 45 fokos szögben álló fovágóél vas. tag forgácsot szórva mélyedt a gépbe helyezett acéltengelybe. A következő előretolás 3, majd az ezt követő 2 milliméteres volt. Az előretolás csök­kentése azért vált szükségessé, hogy a felület simábbá váljon. A simitóél hosszát az előretolás nagysága határozza meg, vagyis az előretoláshoz pon­tosan kell beállítani a kés szélességét s ekkor egészen sima vágási felület nyerhető. A Koleszov-féle szélesvágással nemcsak a nagy munkadarabokat, ha­nem a kisebbeket, például a csapszegeket is meg lehet munkálni. Privorics József, az Autójavító Vállalat esztergályosa először azt hitte, fiogy a módszer náluk nem alkalmazható, később azonban meggyőződött róla, hogy náluk is beválik. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat munkáját, a traktor és egyéb gépalkatrészek kidolgozását igen nagy mértékben meg­gyorsíthatják a Koleszov-féle szélesvágás alkalmazásával. A zalaegerszegi esztergályosok a köszörüléstől kezdve a munka utolsó mozzanatáig alaposan elsajátították a szélesvágási módszert, tehát megvan a lehetőség, hogy mielőbb be is vezessék üzemükbe és a tervtelje, sítés szolgálatába állítsák. UJ könyvekről — röviden Móricz Zsigrrtond: ELBESZÉLÉSEK III. (Szépirodalmi) Az Összegyűjtött Művek sorozat­ban megjelent újabb kötet 1917- től 1919-ig mutatja be Móriczot, az elbeszélőt, aki Ady mellett a forradalom egyik előkészítője volt. A kötet olyan novellákat is tartalmaz, melyek a Horthy-rend- szerben egy kötetében sem je­lenhettek meg. Nagy Sándor: A NÉP REMÉNYSÉGE (Tiszatáj kiadása) Nagy Sándor Sztálin-dijas iró válogatott írásai a »Tiszatáj“ cí­mű szegedi irodalmi lapban je­lentek meg. A válogatás több mai tárgyú elbeszélést és egy ké­szülő dráma egyik részletét tar­talmazza. Valamennyiből előcsil­lan az iró kiváló emberábrázoló képessége, realisztikus e Ibeszélő- készsége. r v l‘v' v- v* -v v -v v v V v v- '-v -\r v v v hon maradt! Egész nap nyugta­lankodott és egyre azt hajtogat, ta: vájjon mit csináljak nélküle I a gyárban, biztosan minden le­áll, berozsdásodik az egész üzem».. Mint kiderült, mégsem rozsdásodott be. •. Az igazgató betegségének hírére helyettese igy szólt a gyár dolgozóihoz: — Mindenkinek megvan a ma­ga munkája, mindenki felel a maga dolgáért! Ebben mara­dunk ... A hűség kedvéért meg kell em­líteni, hogy a dolgozók az első pillanatban szinte megdermedtek, úgy érezték, mintha anyjuk hagy­ta volna cl őket. Mert nagy ereje van ám a megszokásnak *.. De aztán ráeszméltek, hogy maguk- nak is benőtt a fejüklágya és fö­lösleges kérdezgetés nélkül mun­kához látlak. S hozzá kell tennit hogy jól végezték a dolgukat. Amikor aztán három nap múl­va megérkezett az igazgató. az ő számára is akadt munka. Ettől kezdve minden rendbejött. A gyár pontosan teljesítette a ter­vet. sőt maga mögött hagyta a többi gyárat. Az igazgató pe­dig — csodák csodája — ráért arra is, hogy otthon nevelje gye­rekeit, könyveket olvasson és át. italában úgy éljen, ahogy embe­rek szoktak... Nyikolaj Moszkvin »Boszor­kányos elbeszélések" cimü szatirasorozatából. Volt ' egyszer egy nagyon nyugtalan és bizalmatlan termé­szetű gyárigazgató, aki minden munkát maga akart elvégezni, mert nem hitte el, hogy más is képes lenne arra. Tudta és hoz­zájárulása nélkül nem volt sza­bad beindítani a gépeket, tüzet gyújtani a kazánokba, letörölni a pókhálót> kisöpörni a forgács­hulladékot. Ö határozta meg, me­lyik ajtón jöjjenek be, melyik aj­tón távozzanak a gyárból. És igy tovább ... így aztán a gyár dolgozói olya­nok lettek, mint a kisgyerekek, akik körül mindig ot)t sürög-fo- rog a dajka. Az igazgató meg alighogy megérkezett a gyárba, gyorsan levetette kabátját s ro­hant a műhelyekbe• Óit aztán körülvették az emberek, kérdez­gették. mit tegyenek, mihez fog­janak, milyen utasításokat kap­nak a mai napra. A munkások természetesen ma­guktól is nagyon jól tudták, mi a leendőjük, de hát a gyárban már csak az volt a szokás, hogy mindenki várja az utasítást. No meg aztán kényelmesebb is igy. mert ha valami nincs rendben az igazgatót kérik számon érte... Az igazgató meg csak szórta jobbra-balra az utasításokat. Ap­rólékosan foglalkozott minden­Mindenki végezze a maga munkáját neb külön utasítást adott arra is, hogy a szögeket nem fejjel, ha nem az éles végükkel lefelé kell beverni... Mindennel törődött! ... Közben dolgozószobájában szün­telenül csengtek a telefonok, so. kan vártak rá sürgős ügyben- „Hol az igazgató?’' „A műhelyek­ben“ — hangzott a válasz. A mi­niszter telefonált — annak is csak ezt felelték. Nem volt afféle finy- nyás> kényeskedő ember ez az igazgató, nem volt afféle iroda- kukac! Dolgos legény volt! És akik beszélni akartak vele, vár­hattak rá ítéletnapig. A dolgos legény közben már egy másik műhelyben szórta az utasításokat, itt az ablakot kell kinyitni, ott a virágcserepe­ket kelt balról jobbra elhelyezni és igy tovább. Hajnali 4 óra táj­ban a sok futkosástól és kiabá­lástól fáradtan hazavetődött az igazgató. Arca hamuszürke volt, lábai botladoztak, alig találta meg az ajtókilincset. ■. Belépett a szo­bába és egyenesen az asztalhoz rohant- Együltébcn magába töm• te az ebédet, az uzsonnát, a va­csorát és belehuppant az ágyba, mint egy lisztes zsák. Reggel min­den kezdődött elölről •.. Meg is mutatkozott ennek nem­sokára a jól megérdemelt ered­ménye: kiderült, hogy bár az igazgatónak rengeteg a dolga, a sok munkának még sincs látsza­ta, mert a gyár lemaradozik a tervteljesiltésben. Figyelmesebben szemügyrevet. ték a munkások is az igazgatót és azt tapasztalták, hogy igazga­tójuk szemellenzővel jár-kel a vi­lágban s nem veszi észre, hogy vál­tozik, fejlődik körülötte minden. Elmaradott, buta ember lett be. lőle. Sohse járt színházba, évek múltak el anélkül, hogy egyet­len könyvet elolvasott volnar Már pedig az igazgatónak — ezt min­denki tudja — okos, művelt em­bernek kell lennie. Tovább vizsgálták a dolgot. Otthonában talán jobb a hely­zet?! Dehogyis! Egy alkalommal megtörtént, hogy az igazgató odahaza időseb­bik fiát, Ivánt szólította„ Legna­gyobb csodálkozására egy kisfiú jött oda hozzá és igy szólt: — Ivan Vjazmában dolgozik, mérnök. — És te ki vagy? — kérdezte az igazgató. — Én a kisebbik fia, Szerjo- zsia vagyok .. • Az apa természetesen elszomo. rodott ezen. — Persze, persze.. • Emlék­szem — mondta. — Hiszen már többször találkoztunk­Látták as emberek, hogy az igazgató otthonában sem jobb a helyzet. Ez sem volt csodála■ tos, mert hiszen kom reggeltől késő éjszakáig a gyárban futko. sott ide-oda, ünnepkor pedig egész nap mélyen aludt, fel sem lehetett ébreszteni. És az ered­mény? Sehol semmi haszon a munkájából. Elhivatták Józanészt, a Vá­ros hires orvosát, hátha tud rajta segíteni. Az kikérdezte az igaz­gatót, egész nap járta vele a gyá­rat s hajnali 4 órakor elkísérte a lakására is. Az igazgató, amint belépett a szobájába, rögtön nekiesett az odakészitett, régen kihűlt étel­nek. — Nem volt még beteg, kérem? ■ kérdezte az orvos. — A sors eddig megkímélt. •. — Csak folytassa az evést — mondta az orvos, miközben az igazgató balkezének a pulzusát figyelte. — De hiszen maga lá­zas! Holnap ágyban kell marad, nia és csak kétszersültet ehet. Az igazgató felesége sirvafa- kadt erre. Az orvos azonban megnyugtatta, hogy a betegség könnyű lefolyású, nem tarthat tovább három napnál. És utána minden rendben lesz. A következő napon az igazgü'tó j valóban otthon maradt. Igen, ott-' 1953. aug. 16. Vasárnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom