Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-09 / 186. szám

I« »Sf *>9 < » ♦♦1**9« M* W C Csütörtökön este történt A dolgozókról való gondoskodás nálunk — és náluk Lakásnyomor Hamburgban (Magyar Foto) Lovásziban egész­séges, ízléses és korszerű ponthá­zak épültek a dolgozók számá­ra. (Magyar Foto) Az amerikaiak idejében azt a Helyet, ahol a mérnökök és az egyéb vezető emberek laktak, a dolgozók elnevezték uri-kemp nek. A másik, ahol a falak deszkából épültek•> ahol nemcsak kényelem, de még a megélhetéshez szükséges feltételek is hiányoz­tak, volt a „kódis-kemp". Ma kormányzatunk minden becsületes dolgozóról egyformán gondoskodik, nincsenek uri-kempek és nin­csenek kódis-kempek> hanem egészséges, szép épületek s ezekben nemcsak mérnökök laknak, hanem esztergályosok, hegesztők, szák /Hómunkások, egyszóval mindazok>, akik az ötéves terv sikeréért becsületesen harcolnak. a zalaegerszegi mozi előtt. Oven, év körüli férfi hajtotta kerékpárját^ a maga ötvenéves megfontolt »igává 1 és kényelmével. A Petőfi- és a Kosztolányi-utca garkán aztán meg. történt a baj: a sarkon bősz vágtá­val bekanyarodott a másik kerékpá­ros, egy ötéves kisfiú és balerohant az ötvenéves kerékpározóba. No, nem történt nagy baj, mindketten le­léptek a kerékpárról, csupán a kis­fiú mécsese tört ed az ijedtségtől. Az érdeklődők száma pillanatok alatt felszaporodott s körül vették az esemény színhelyét. Elsőnek egy nő szólalt meg: szerinte ilyen vén em­bernek több esze lehetne, miért nem vigyáz, így meg ngy ... gtb. Másik vélemény (akik látták ig az esetet) a gyereket szid'-ák. Aa elvtelen vita mind nagyobb tömeget vonzott a tett színhelyéire s a két főszereplő, akiknek kutyabajuk sem volt már, nem távozhatott) —• hallgatták a többoldalról jövő szidalmakat. Végre elhangzott egy egészséges hang is egy honvéd szájából: Ha­nyag és gondatlan az a szülő, aki 5 éves gyermekét kiengedi a városba kerékpározni. Ez utóbbi véleménnyel értünk egyet mi is. Annál is inkább, rnett az ügy fiatal szereplője a gyüleke­zőt feloszlása után ismét felült ke­rékpárjára s a megyei tanács épü­lete előtt a gyalogjárdán végigke­rékpározva teljes sebességgel eltá­vozott. Újabb 277 lakás Szlovákiában A szlovák Mélyépítő Nemzeti Vád. ládát dolgozói Zilina megyében ez év első felében 277 uj lakást adtak át az ipari központok dolgozóinak. El­sősorban az építkezés újítóinak ér­deme, hogy a dolgozók, keresletét a korszerű lakásokban a lehető leg­gyorsabban sikerült kielégíteni. Nyugat-Németország ujrafelfcgyvcrzése mind nagyobb nyo­morba dönti a nyugati övezetben lakó lakosságot. A növekvő meg­szállási költségek napról-napra növelik a nyomort és a német nép elégedetlenségét. A képünkön ábrázolt, leszerelt autóban egy német vállalkozó lakik, aki elhitte az amerikaiak Ígérgetéseit, be­dőlt a propagandának és Berlin demokratikus övezetéből az -arany nyugatra" költözött. A -nagylelkű“ amerikaiak Hamburg­ba költöztették, s most a leszerelt autóban, nyomorogva élvezi az -amerikai paradicsom" áldásait, Lovászi, Parkrészlet a ját­szótérrel, a ven­dégszállással s a háttérben az nj munkáslakásokkal (Magyar Foto) Gyönyörű strandfürdő épült Lovásziban a dolgozók számára. 'Nálunk, ahol legfőbb érték az amber, kormányzatunk nemcsak jó lakásról, egészséges 3 a. munkavédelmi követelmények betartásával épült munkahelyről, hanem arról is gondoskodik, hogy a dolgozók szabad idejüket minél vidámabb an tölthessék. ! India fővá­rosában, Delhiben figy néznek jkí a dolgo- jzók lakásai. (Magyar Foto) Az imperialisták, akiknek legfőbb gondjuk az esztelen fegy- fverkezés, nemcsak, hogy tűrik ezt az embertelen állapotot, hanem {céltudatosan fokozzák is azt. Az alábbi részlet Ábel Olga és Benamy Sándor -Keserű ke­nyér" című, a Művelt Nép Könyvkiadónál most megjelent könyvéből való. A könyv fel­tárja a volt summások, napszá­mosok, gazdasági cselédek régi életét elsősorban azok előtt, akik az „úri világ“ szörnyű el­nyomatását nem ismerik — vagy már elfelejtették. ★ 5 öregről Tápiószélére nem vezetett vonat. Az Éber­uradalom „kutya-vasutja” közle­kedett itt is. Érre szerződtették kismozdonyvezetőnek az öregedő Cseh Menyhértet. Egyszer nagyon sok répája volt az uradalomnak s azt mind kellett fuvarozni Szelére, a nagyvasuthoz. Cseh bácsz nem ijedt meg, beviszi ő egy-kettőre. Előállította a hosszú, keskeny szerelvényt s az emberek szapo­rán rakodtak. Már pöfögött is a mozdony. Cseh bácsi még tartalékfát is feltett, úgy gondolta, teljes se­bességgel viszi majd a szerel­vényt, hogy ha sok répa marad- 1 ki, fordulhasson ahányszor csak keU. Az első utat a kisvasút gyor­san meg is járta. Szelén az em­berek fürgén kiöntötték tartal­mát a nagyvagon elé, ott már az uradalom 'tnás cselédei dobál­tok fel, ők meg igyekeztek visz- sza. így tették meg hajnaltól délig háromszor az utat és — még mindig volt mit vinni . Egymaga ez a répa micsoda hatalmas pénzt jelentett Éber­nek! A cselédei mintha vakond lélék lettek volna, csak túrták neki a földet s velük együtt más birtokosoknak, bitorlóknak mil­liók és milliók, anélkül, hogy eszméltek volna: az istenért, ki­nek dolgoznak, hiszen nem\ ma púknak dolgoznak, nekik sem­mijük, de semmijük ebből az egész óriás vagyonból/ És mégis, a munka, a jólvég- zett munka igy is jó érzést szer­zett Cseh bácsinak. Egyszerüen azért, mert — elvégezte felada­tit. Erőnek, kedvnek, lelemé­nyességnek micsoda megsokszo­rozását jelenthette volna, ha magának, övéinek, társainak vé­gezheti! TTí ehát Cseh bácsi erre nem gondolt akkor ... ilyen gondolat meg sem született ta­lán agyában, vagy ha igen, Négy évi börtönre Ítélték a tszcs ellen izgató zalaistvándi kulákot * ,.. a kulák kulák maradt listával, vagy lista nélkül. Akik­nek efeiől valami kétsége lett volna, az ezt tapasztalhatta most az utóbbi napokban, amikor meg­nőtt a kulákok szarva. A mi dol­gunk most, hogy letörjük a meg­nőtt szarvakat". (Rákosi elvtárs 1953 julius U-i beszédéből.) Kulák maradt a kulák. Erről győződlek meg Zalaistvánd dol­gozó parasztjai is, hiszen ebben a termelőszövetkezeti községben is uszított, lázitott a kulák és mindent megtett, hogy gyengítse, felbomla'ssza a község fiatal ter­melőszövetkezeti csoportjaik Hemri Zsigmond. volt 31 hol­das kulák volt a község^ legfőbb lázitója. Augusztus 3-án beállt az egyes tipusu tszcs betagositott földjébe, s el akarta rabolni volt földjeit, hogy tovább folytat­hassa here életmódját, felbom­lasztva, szétzüllesztve a csopor­tot­A legnagyobb felháborodás hangján beszéltek a község be­csületes dolgozói a kulák gaztet téről. De megfogadták Rákosi elv­társ szavait: a mi dolgunk most, hogy letörjük a megnövekedett kulákszarvakat. A dolgozó parasztság, a tszcs- tagság nem hagyta annyiba a kulák gaztettét. A dolgozó nép birósága elé állították- hogy felel­jen bűneiért. Augusztus 7-én tárgyalta * az ügyet a zalaegerszegi járásbíró­ság büntetőtanácsa. Hemri Zsig. mond kulák fábaszorult féreg módjára védekezett. De hiába voltak az agyafúrt módon kigon­dolt hazugságok- Szihási Zoltán tszcs-elnök, Aczél Gyula tszos­tag, Simán Kálmán vb. elnök, Szita Károly tszcs-tag és Palánki József vb. titkár tanúvallomása leleplezte sorra a hazugságokat. Az öntudatos szövetkezeti tagok éberségén meghiúsult a kulált- Lerv. Megtanulhatta, hogy aki a szcs vagyona ellen tör, az a tszcs- tagság és a többi becsületes dol­gozó öklével találja magát szem­ben. Olyan emberekkel, akik ha kell. kézzel és Hz körömmel is megvédik a közös vagyont, meg­védik a szövetkezetét, azt az ala­pot, ami a biztos, nyugodt életet biztosítja számukra. A kulák pedig éppen ezt vészé lyeztette azzal, hogy mintegy egy boldnyi területet felszántott és bevethetett a tszcs földjéből. így akarta megakadályozni, hogy a termelőszövetkezeti csoport vég­rehajthassa vetéstervét- s bizto sithassa a tagság számára azt a boldog életet, amelyen a tszcs megalakulásával elindultak­ítélt a dolgozó nép bírósága- négy évi börtön és 2000 forint a büntetés. Zalaistvánd dolgozói megvéd- ték a bő termés szétosztásának előestéjén a gazdag jövőt bizto­sító szövetkezetüket. Hemri Zsigák vannak még azonban a megyében. Termelő- szövetkezeteink és tszcs-ink helyt állásán múlik, hogy a zalaist­vándi dolgozó parasztok bátor helytállásához hasonlóan kemé­nyen leleplezzék és a dolgozó nép birósága elé állítsák azokat, akik meg akarják gátolni azt a biztos, boldog jövőt, amit a szövetkezetek biztosítanak dolgozó parasztsá­gunk számára. Kutyavasut szunnyadt, ki tudja, milyen ütés okozta, kábulatból. Pillanatra rezzent csak fel ebből az öntudatlanságból — éppen mikor negyedszer indí­totta el kisvonatát Söregröl. Meg volt rakva tetősen az egész, hosszú kocsisor. Meghúzta a gőzfogantyut s gurult a szerel­vény újból ki az udvarról. — Adjisten, tiszttartó ur! Cseh bácsi a mozdonyról üd­vözölte az egyik gazdatisztet, aki most érkezett a raktár elé és végigtekintett a kifelé tartó szerelvényen. — A negyedik fuvar ám! — kiáltotta büszkén Cseh bácsi. Egyszerre csak hideg, dühös, parancsoló hang süvölt feléje: — Állj! Cseh bácsi, mielőtt még gon­dolkozni kezdett volna, miért is kell megállnia, a szigorú, szóra megrántotta a féket. A kisko­csik összezörrentek, egyikről- másikról néhány répa leesett. Csak ezután kérdezte aggód­va: — Mi baj, tiszttartó ur? De a gazdatiszt már lépdelt is szaporán feléje, felugrott a moz­donyra s a következő másodperc­ben teljes erőből pofonvágta Cseh bácsit. — ... de az.istenit! ■—amult Cseh bácsi, miközben hátraka,pta arcát az újabb ütés elől. Keze ösztönösen lendült már... a po­font visszaadta: — Most aztán magyarázza meg, mi volt ez? A gazdatisztet lelökte ma- ga előtt a mozdonyról, utána ö is lelépett. Nem kellett soká várni a válaszra, — a gaz­datiszt fújtatva tartott az egyik kocsi felé: — Hát ez hogy kerül bele Most ezen utazzam én?! „Óriási“ hibát követett el Cseh bácsi, szinte „jóvátehetet­lent.. A tiszttartó ur részére fenntartott kutyakocsit, amely meg volt rendesen sikálva és amelyen máskor tényleg nem szállítottak árut, Cseh bácsi most befogta a szerelvénybe. Szörnyűség ! Szörnyűség ! Va­lóban, hogy ülhet majd bele a atalmas Éber-uradalom gazda­tisztje egy ilyen répás, szemetes vényből mindenkor kivált az ö külön kocsija ~ szinte szalon­kocsi! — amelyben pad is volt, sőt, valamiféle párna is a pádon. Amikor a mezőn keresztüllibe­gett a kutyavonat, milyen tisz­teletkeltő volt, ha a mindenféle terményt, szállító kocsik között egyszerre csak kibukkant ez az egyetlen személykocsi. A mezőn dolgozó cselédek szinte már vár­ták, hogy megy-e a tiszttartó ur is, s amikor elsuhant előttük, állva vagy ülve. még több szol- gaisággal köszöntötték, mint máskor. Hiába, íme egy egész vonat csak őt viszi! És most ezt az ő uraságát jelentő alkalmatosságot össze- ronditották, besorolták a közön­séges répáskocsik közé s mit csináltak a paddal és a párná­val? Ezt kellett megtorolni, ezt a szemtelenséget, ezt a tisztelet­lenséget! És még ez a piszkos moz­dony vezetője elégtételre is vete­medett! A gazdatiszt abban a pillanatban el is határozta — félmondat neki. — zi vtsvuveutiSfíerL pvaiy meg ma este számolunk! — mondta végül, de már nem nézett Cseh bácsira, mert arcán az ütésénél 's jobban tüzeltek a mindenfe­lől rászegezödő izzó pillantások. — Most végezze munkáját és utána bejön az irodába! TG* Idobbant, de behúzott fej- jel... — A nyavalyása! — sziszeg­tek a, rakodók, —Cseh bácsi! “ és odasiették hozzá, átölel­ték, kezét rázták. A többi már —. egyszerű, az akkor szokásos eljárás: azonnali menesztése annak, aki ki mert állni az igaza mellett, aki elég­tételt vett az embertelenségért. — Itt a cselédkönyve! Az irodából kifelé jövet. Cseh bácsi szorongva lesett be a sdr- <a lapok közé. Ott állt benne, amitől félt: ,,Feletteseinek el­lenszegülő, alkalmazásra nem ajánljuk pdig dehogy volt Cseh bácsi - ellenszegülő. Csak éppen úgy gondolhatta, ha ugyan egyálta­lán gondolkozott, amikor visz- szaütött: ,,Mindennek van ha­tára“. vasládába, ha kedve kerekedik, ' oay Tápiószélére beutazzék. Hiszen éppen az „mutatott á legjobban”, hogy a teherszerel­De éppen ezt a határt ököllel, fegyverrel, tudással átlépni — volt hátra sokáig Magyaror­szágon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom