Zala, 1953. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1953-08-02 / 180. szám

BARÁTI ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Egy község uj élete a Román Népköztársaságban Napközi otthonok a dolgozó parasztok gyermekei számára Negreni község Oradea tartó partján. A burzsoá-földesuri ren gozó parasztjait kegyetlenül kiz környező hegyvidék minden km több mint ezer család élt, mégis dolgozó parasztok nélkülözték az orvosa ..Anna javasasszony’4 vo-*x, nyekkel „gyógyította" a betegek pótnak következtében a gyermek öltött a halálozási arány szám. A tudott írni és olvasni. Ma- a népi demokratikus áU rcsen megváltozott Negreni közs Számos tanyán, mint például nyákon teljesen felszámolták az ségben ma már mindössze 300 ir közül. A 300 közül 214 már el is Negreni község dolgozó papas otthont, a könyvtárt, a művészeti ektivákban több mint 400 fiatal sakkozik- A táncegyüttesben és vesz részt Állandóan 80—100 fiatal es az agrotechnikai köröket, az esíi rókát. így például a tél folyama kört 36 dolgozó paraszt látogatta, paraszt- vesz részt -az iskola udva lati előadásokon- ahol magyaráz ápolására és beoltására vona-tko Negreni község dolgozó para használásával és önkéntes műnk kát. Van egy filmvetitőgépük, eg egy külön helyiségük asztalite íerná'usuk is. amelyben több mi Nemrégen a községhez tartó delőinlézetet és szülőotthont épi történtek a kellő előkészületek a Most építik az uj mikrccentrá felhasználásával szolgálhatja majd i-i i ; x x x x x x x x mányban -fekszik, a Sebes-Körös dszerben ennek a községnek dol- sákmányolta Teleki gróf- aki a csének ura volt. Bár a községben egyetlen iskolája sem volt. A orvosi segélynyújtást- is. A falu aki ördögűzéssel és vadnövé- et- Ennek a nyamoru-ságos álla- elk soraiban hatalmas méreteket lakosságnak 95 -százaléka nem am gondoskodása folytán gyöke- ég lakosadnak élete. Pricop, Prelucele és paltinis ta- irástudaüanságot. Az egész köz- ásítudatl-an van az 1948. évi 1400 végezte az iskola- első szakaszát, zíjai már megszerették a kultur- cletct és a sportot. A -sportko-l- vesz részt és 112 dolgozó paraszt színjátszó csoportban 40 személy idősebb dolgozó paraszt látogatja előadásokat, a kulturális müso- n csupán a gyümölcskertészeti Minden héten 15—20 dolgozó rán megtartott helyszíni gyakor- a tóik at kapnak -a gyümölcsfák zólag. szíjai a helyi erőforrások fól­ával felépítették kuHurotthonu" y 2000 kötetes könyvtáruk, v-ajn nisz versenyekre és van egy in­ni 100 gyermek van. zó Bucea -faluban uj orvosi ren- tetíek. Ezzel párhuzamosan meg- villany világit ás bevezetésére, lét, amely a Sebes-Körös vizének a villamosenergiát­r*"v Dudesti—Cioplea község legszebb épületében működik az „Ana Cézár" gyermekotthon. Nemrég napközi idény-otthon is nyílt ebben a ház­ban a dolgozó parasztok gyermekei számára. A községben lakó kollek­tivisták és dolgozó parasztok gyer­mekei itt gondos felügyeletben s bő­séges ellátásban részesülnek. Szüleik gondtalanul dolgozhatnak a szántó­földeken, mert tudják, hogy gyer­mekeik jó kezekben vannak. Évről-évre nő a falusi napközi idény-otthonok száma. 1953-ban több mint 600 uj napközi idény-otthon létesül országunkban. Ez is bizonyítja népi demokratikus államunk gondos­kodását az anya és gyermek iránt. A legtöbb napközi idény-otthon mellett veteményeskert és baromfi­tenyésztőtelep is létesült. Bákó tar­tomány néptanácsa 35 telket utalt ki erre a célra a napközi idény-otthon­nak. Az aradtartományi támogató bi­zottságokban tevékenykedő nők kü­lönböző rendezvények jövedelméből a napközi otthonok számára bútort és fehérneműt vásároltak. A galati- tartományi Visani községben a támo­gató bizottság uj napközi idény­otthon építését kezdeményezte és elő­adásokat rendezett, amelyeknek be­vételét erre a célra fordította. A nagyváradtartományi támogató bizott­ságok eredményes munkája nyomán több mint 130 napközi idény-otthon létesült a tartományban. X X X X X X X X X VA VA A REQQELI (Elbeszélés) MEGNÉZEGETTÜK AZ ÉPÍT­KEZÉST. Keskeny árlkokat lép­kedtünk át, ingadozó deszkákon haladtunk végig. Építőanyaggal megrakott teherautók robogtak el mellettünk. Kis vagonok dü­börögtek az iparvágányon, ho­mokot szállítottak a raktárakból a betonlkeverőgépekhez. Kisérőm egyenletes, hosszú lép­tekkel haladt mellettem- Kissé összehúzott szemmel nézegetett körül, szeme alatt könnyű réteg­ben lerakodott a cementpor Meg­álltam egy szin előtt, amelynek falán a legfrissebb kiadású „Vil­lám“ hirdette a betonmunkások előző napi teljesítményét. A -,Vil­lám” első helyen említette kísé­rőm nevét. Amikor lát‘a, hogy ezt felfedeztem, zavarba jött s gyorsan felhívott, hegy folytassuk utunkat. Sokáig elgondolkodva dcrzrclgette borostás állát. Végül is elmosolyodott, szeme sarkában sugárszerüen ráncok jelentek meg. És csendesen beszélni kez­dett. ★ — Nem mindig szerepelt az e.n nevem a ,>Vlllám“~on — mon­dotta. — Régebben csak gúnyo­lódtam az ilyesmi felett- Sőt meg­történt az is. hogy egy alkalom­mal megzavartam az ülést, ame­lyen az előadó a munkatermelé­kenység növeléséről, az eljövendő jólétről beszélt •. — Másnap délutáni műszakban dolgoztam. Tehát reggel otthon voltam és néztem- hogyan készít feleségem reggelit a gyerekeknek, az idősebb kisfiamnak, aki mai- iskolás és a -kisebbiknek, akit még etetni kell. A díványon ül­tem. iskolás kisfiam az asztal mellett elégedett arccal majszol- gáttá vajaskiflijét- Nagyon örült, hogy olyan jó, ropogós kiflit ka­pott, Az asszony két zsemlyét is megkent vajjal, hogy legyen a gyereknek tízóraija az iskolá­ban- „Jenda ma crak vajaszsem­lyét kap, mert nem volt időm kolbászt vásárolni4’ — mondta fe­lém magyarázóin a feleségem. HALLGATTAM AZ ASSZONY •SZAVAIT és nézegettem* milyen jó étvággyal majszolgatja kisfiam a vajaskiflit. Ekkor — tudom Is én hogyan, — de hirtelen egy gyerekkori emlék bukkant fel gondolataimban. Eszembe jutóét egy történet- amitől szinte össze­szorult a szivem. Egyszer gyer­mekkoromban. egyedül marad­tam otthon. Testvéreim munká­ba mentek, anyám kiment a me­zőre, engem pedig bezártak szűk kis kamrsszerü szobánkba, Ké­sőbb anyám váratlanul mégis ha­zajött. sápadt volt szegény és alig vonszolta magát- Nem voltam már annyira kicsi, hogy ne tud­jam, hamarosan lesz még egy testvérünk. — -.Rosszul érzem magam-.. Szaladj csak -a- tekin­tetes asszonyhoz, kérj tőle egy bögre tejet és mondd- hogy írja fel az én nevemre’1 — mondta anyám. A „TEKINTETES ASSZONY4’ a tanya tulajdonosa volt. Tőle kellett hitelbe tejeit kérnem, a tanyán rendszerint senkinek sem volt pénze és mindent hitelbe vetlek a gazdaasszonytól. Elindul­tam hát tejért a „tekintetes asz- szonyhoz’4- Az ajtó előtt gondosan megtörölgettem meztelen lába­mat, mert igy kívántai az illendő­ség, lesimitottani a hajam és csak azután kértem tejet- *. A gazda- asszony rámnézett- egyetlen szót sem szólt- de adott tejet. Lassan, óvatosén öntötte, hogy egyetlen csepp re vesszen kárba-. Hirtelen nagyon megkívántam a tejei, Majd kiesett a szemem, úgy néz­tem, mit csinál a „tekintetes asz- szony4’. Csodálatos illata volt a tejnek- kicsordult n nyálam. A ,-tekintetes asszony“ ugylétszj'k észre is vette és szigorúan rám­szólt: „Nehogy eszedbe jusson | útközben inni belőle! A tej a-nyád­I nak kell”. Ezzel elment és beir'a számlánkra a tejet, én pedig az udvaron át elindultam -az edény­nyel. Ha a tejre néztem, minden el­homályosult körülöttem és mind közelebb és közelebb emeltem a kis fazekat n számhoz s végül ! kortyoltam egy kicsit a tejből. * Még most is emlékszem, milyen I boldog voltam attól a korty lej . j tői- Még egyet kortyoltam- majd j a pitvarban leV-tem ez edényt- j jól meg-töröltem a számat, hogy anyám ne vegyen észre semmit. — Amikor a szobába értem, anyám már az ágyban feküdt. Kinyújtotta a kezét a tej után és mohón inni kezdett. Anyám bizo­nyára beteg volt. de én akkor nem gondoltam erre. Olyan vol­tam abban a pillanatban, mint egv éhes kis malac, nem tudtam elfelejteni a tej édes izét. Anyám ivás közben rámpilíantott, el­fogta tekintetemet. Levette szájá­ról a bögré!. --Nesze Kartusba igyál te is, de hagyjál még egy kicsit nekem44 — mondotta. — Örömömben elneveztem magam Megragadtam a köcsögöt és inni kezdtem. Esész. gyermeki mohóságom és éhségem feltá- ' 'T c nem volt erőm, hogv el­vegyem számtól a köcsögöt. Csak ittam-ittam, egészen megfeled­keztem arról, hogy anyám is inni akar még... Végül az üres edényt visszaadtam. S .akkor anyám úgy nézett rám, hogy tekintetétől szinte kővé meredtem- Nagyon elszégyeltem magam s elfutot­tam, messzi a földekre- ott leül­tem a fűre és hangosan zokog­tam. .. — Réges-régen történt ez már. De megtörténhet-e ilyesmi ma­napság? — ötlött fel bennem a gondolat. Amint ott ültem a konyhában és gyerekeimre néz­tem- arra gondoltam, vájjon meg- j ér lené-e az én nagyobbik fiam, j ha elmesélném neki ezt a törté' \ netet? Fiaim gyakran vítatkoz- j tak, veszekedtek játékok miatt. •. \ de étel miatt? Azt hiszem egyik fiam sem értette volna meg ezt a történetet... — Abban a pillanatban eszem­be jutott a gyűlés, amelyet meg­zavartam. . • Felkeltem, kimen­tem a házból. Egés-z délelőtt kó­boroltam. .. Végigmentem az egész telepen- betekinígettem az ablakokon, nézegettem a függö­nyöket, a gyermekek bölcsőit- ácsorogtam az iskola előtt, ahon­nan kihallatszott a gyerekek énekszava (ott volt az én kis­fiam is) és egyre ismételtem ma­giamban aet, amit az előadó a munkatermelékenységről beszélt, s amikor én odamondogattam neki- •. A helyzet aiz, hogy bár a munka most is munka- de az eredményei egészen mások. Az én anyám látástól viakulásig dol­gozott, mégis alig volt betevő fa­latunk. — MOST MAR NEM GYER­MEKKOROM FÖLÖTT sajnál­koztam- hanem amiatt, hogy mennyi idő eltelt, ekjborác válto­zott a világ, és én ezt nem vet­em észre. Aztán munkába men­tem. Elmondtam ai brigád tagjai­nak, milyen gondolatok jártak fejemben egész délelőtt. Elmond­tam azt is, hogyan zavartam meg az előadót. A brigád taigjai előbb barátién megszidjak, majd min­denki nevetni kezdett, s végül mindenki szivében hagyott vala­mi nyomot ez a beszélgetés. — Röviddel ezután mi lettünk a legjobb brigád a betommmká- sok között-.. És ha most a ,-Vil­lámon” imák rólunk, nagyon jól­esik. Tudod, az uj életet és min. dent, amiről beszélnek és Írnak. ';ell- hogy az ember saját masán érezze. Az embernek le kell ka­parnia m>agáról mindezt, smi a múltról rárakódott... Le kell ka­parni úgy- mint a betont a régi deszkáról Jiri Marek * AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL A nyári szünidő napjaiban a szovjet iskolásgyerniekek úttörőtáborokban nyaralnak, érdekes kirándulásokat tesznek. Szverouralszk városból több mint ezer úttörő és iskolásgyermek látogat el szülőföldjének ki­rándulóhelyeire. A képen: szverouralszki iskolásgyermekek a Vagran folyónál. A Donyec-medence. (Ukrán SzSzK), Az 1, számú „Cseljuszkinci" bányá­ban széleskörűen gépesítették a munkálatokat. Tárnáiban 22 szénkom­bájn dolgozik, 45 villanymozdony vontatja a szénnel megrakott csille­sorokat. Kombájnnal hajtják ki az uj vágatokat. A földalatti közlekedés­ben önműködő térközbiztositó működik A képen: a földalatti diszpé­cser irodában. G. Barabanovszkij diszpécser, a földalatti közlekedést irányítja. Hatalmas, uj győzelmet ünnepel a Szovjetunió gépipara. Az uráli Ord- dzsonikidze nehézgépgyárban befejezték az első „ES 20—65‘4 fipusu lé­pegető exkavátor gyártását. — Az óriási földásógép markolója 20 köbméter kapacitású, karja 65 méter hosszú. Az exkavátor magassága sokemeletes ház magasságával felér. A szovjet gépgyártás gyakorlatá­ban hasonló nagyteljesítményű exkavátort még nem gyártottak. A gép termelékenysége igen nagy: naponta 15.000 köbméter talaj megmozgatá­sát végzi el. A képen: huszköbméteres markolóm lépegető exkavátor szerelése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom