Zala, 1953. július (9. évfolyam, 154-178. szám)

1953-07-28 / 175. szám

Áz SZKP központi bizottságának tézisei a Szovjetunió Kommunista Pártja fennállásának 50. évfordulójára Az alábbiakban ismertetjük az SzKP központi bizottságának a párt fennállásának 50. évforduló­ja alkalmából kiadott téziseit: Julius 30-án lesz 50 éve, hogy megnyílt az Oroszországi Szociál­demokrata Munkáspárt (OSzDMP) II. kongresszusa. Ez az évforduló kiemelkedő esemény, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának', or­szágunk népeinek életében és az egész nemzetközi forradalmi moz­galom történetében. Ezen a kon­gresszuson vetették meg a mun­kásosztály harcos, forradalmi marxista pártjának alapját, egy ujtipusu pártét, mely elvileg kü­lönbözik s II. Internacionálé re­formista pártjaitól. „A bolseviz- mus — irta V. I. Lenin — mint politikai eszmeáramlat és mint politikai párt 1903 óta áll fenn1* — hangzik a bevezető rész. A bevezető a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Lenin, Marx és Engels tanításainak hű köve­tője, az uj történelmi körülmé­nyek között a marxizmust aiko- tó szellemben továbbfejlesztette és kérlelhetetlenül harcolt a marxizmus nyílt és titkos ellen­ségei ellen, az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. Lenin, a forradalom lángelmé­je által megteremtett bolsevik párt győzelemre vitte az 1917. évi Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, megszervezte a pro- letáriátus diktatúráját, biztosítot­ta a szocialista társadalom felépí­tését és biztosan vezeti előre a szov­jet népet a kommunizmus felé, Lenin neve elválaszthatatlan a kommunista párt történetétől, szorosan összeforrott a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének keletkezésével, fejlődé­sével < A Szovjetunió Kommunista Pártja a nép határtalan szerete- tét és bizalmát élvezi. A Szovjet­unió dolgozói hosszú évek törté­nelmi tapasztalatai alapján meg­győződtek arról, hogy az orszá­gukban fennállott politikai pár­tok közül csak a Kommunista Párt igazi népi párt, amely kife­jezi a dolgozók alapvető érdekeit — hangsúlyozza a bevezető. A bevezető rész kiemeli, hogy fél évszázad dicsőséges harcai­ban a zseniális Lenin, majd ta­nítványa és ügye folytatója, a nagy Sztálin és harcostársai ve­zetése alatt megedződött Kommu­nista Párt a kommunizmust épí­tő szovjet társadalom vezető és irányitó ereje és hogy a párt gazdag történelmi tapasztalatai lelkesítő például szolgálnak min­den ország kommunista és mun­káspártja számára, '.ette Oroszországban a valódi marx­ista pártot“. A kongresszus döntő jelentőségű abból a szempontból is, hogy felvet_ te programmjába a marxizmus leg­fontosabb tételét, a prole'- áriátus diktatúrájáról szóló tételt. \ prole, tár diktatúráról szóló pont Leu in hí­veinek történőim' jelentőségű győ­zelme volt. a pártprograméba fel­vették még a parasztkérdéssel kap­csolatos forradalmi-demokrata. kö­veteléseket. Lenin megvédte a bún. disták és a lengyel szociáldemokra­ták ellen a nemzetek önrendelkezési jogáról szóló pontot, megvédte a prolatárinternaeixmalizmus alapelveit. A II. pártkongresszuson diadalt arattak a forradalmi harc nagy eszméi. A II. kongresszus elfogadta a minimális és maximális program- mot, amely a párt VIII. kongresz. szusáig (1919) a párt harcos vezér­fonala volt -— mutat rá az első fe­jezet. A II. kongresszuson a párt felépi. lésének szervezeti alapelvei körül vívott harcban Lenin az alapvető ; marxista tételeket védelmezte a mensevikekkel szemben, azt, hogy a párt a munkásosztály öntudatos, szervezett élcsapata, amelyet a for. radalmi elmélet, a társadalmi fejlő­dés törvényeinek és az osztályharc törvényeinek ismerete, a forradalmi mozgalom tapasztalatai fegyverez- ' nek fel. Lenin hangsúlyozta, hogy csak ilyen párt tudja sikeresen irá­nyítani a harcot a hatalom kivivá. I Ái OSzDMP II. kongresszusának történelmi jelentősége Az SzKP Központi Bizottsága téziseinek első fejezete, amely az OSzDMP II. kongresszusának történelmi jelentőségével foglal­kozik, ismerteti a történelmi hely­zetet, amelyben Oroszország marxista pártja megalakult. A kapitalizmus akkor lépett legfelső es legutolsó szakaszába, az impe­rializmusba és a proletárforrada- lcm közvetlen gyakorlati kérdés­sé vált. Oroszország abban az időben az imperializmus vala­mennyi ellentmondásának csomó­pontja volt, az orosz cárizmus és a nyugati imperializmus érdekei 'a legszorosabban összefonódtak. Az első fejezet ismerteti az .oroszországi marxista mozgalom eredetét, amelynek első állomását 's. Plehánov vezetésével 1883 -ban megalakult „Munka Felszabadí­tása“ marxista csoport jelentette. A tulajdonképpeni forradalmi proletárpárt csirája azonban a lenini „Harci Szövetség a Mun­kásosztály Felszabadítására'1 (1895) volt. A szövetség tevékenysége a marxizmusnak a munkásmozga­lommal való széleskörű egyesíté­sére irányult. Az OSzDMP első kongresszusa (1898) — amely kimondta a marxista párt megalakulását — nem érte el célját. Az oroszorszá­gi marxisí a mozgalom továbbra is egyes elkülönült szociáldemo­krata körök és csoportok stádiu­mában maradt. Pusztított a mun­kásosztály politikai harcát és ve­zető szerepét tagadó „ökonomiz- ,mus‘‘ mérge, A II. kongresszus idején eldőlt a legfontosabb politikai kérdés: milyen utón halad -a fiatal orosz .munkásmozgalom? A szo- r tel ista ideológiától lelkesítve a cárizmus és kapitalizmus ellen — ezt az utat jelölték Le­nin és a bolsevikek — vagy rá­cs úszik a reformizmus útjára, hogy a mensevikek terveinek megfelelően a pártot hozzáido- mitsa a cárizmushoz és a kapita­lizmushoz A tézisek első fejezete hangsú­lyozza: Lenin és a lenini „Iszkra*1 ideológiai elveinek a párt II. kon­gresszusán aratott győzelme dön­tő jelentőségű volt pártunk és a forradalom fejlődése, az egész nemzetközi forradalom szempont­jából A II. kongresszust megelőző évtized munkásmozgalmának tör­ténetét Lenin harca — a szóda­2 1953. Julius 28. Kedd. lista tudat harca az ösztonösség ellen — tette nevezetessé, A továbbiakban kiemeli az „Iszkrá“-nak, a Lenin által ala­pított, egész Oroszországra kiter­jedő marxista lapnak szerepét, amely központtá vált a párt erői­nek egyesítése, a pártkáderek összegyűjtése és nevelése szem­pontjából. Lenin a párt megteremtésekor a forradalmi harc életbevágó felada­taiból indult ki, mesterien általáno. sitotta a marxisták szervezési tapasz­talatait. Megteremtődött a munkás- mozgalom mintaképévé vált harcos, edzett Kommunista Pán alapja. Az oroszországi munkásmozgalom követelményeinek megfelelően Lenin továbbfejlesztette a munkásmozga­lom egyesítését a szocializmussal, kidolgozta a munkáspárt ideológiai alapjait, magasra emelte a forra­dalmi elmélet jelentőségét. Lenin be­bizonyította, hogy csak élenjáró el­mélettel rendelkező párt lehet a dolgozók igazi vezére. A fejezet kiemeli: „Az OSzDMP II. kongresszusának történelmi je­lentősége abban áll, hogy ez a kon­gresszus a lenini „Iszkra“ által fel­vetett és kidolgozott ideológiai, szervezeti elvek alapján megterem­sáévt. Lenin a párt egységének megóvá­sa érdekében rámutatott, hogy szi­lárd, proletár vasfegyelemre van szükség, amely »gyformán kötelező a párt minden tagjára, a vezetőkre és az egyszerű párttagokra egyaránt. Hatalmas jelentőségű az aj le­nini tétel is, hogy minden párttag felelős a pártért ét) a párt felelős minden tagjáért. A pártélet Lenin által kidolgozott szabályai előírták a párt szervezeti szabályzatában foglalt követelmé­nyek legszigorúbb megtartását. Le­nin külön hangsúlyozta a kollektiv vezetés elvét, mert ez biztosit]a a pártot a véletlenekkel és az elfoga­dott határozatokban az egyoldalúsá­gokkal szemben. Lenin a marxizmus történetében először dolgozta ki a pártról szóló ■tanítást. Lenin harca a II. kon­gresszuson a programm kérdésében és a szervezeti kérdésekben megvon­ta a válaszfalat az OSzDMP forra­dalmi része, a bolsevikek és oppor­tunista része, a mensevikek között. A tézisek hangsúlyozzák Lenin­nek, Marx és Engels ügye folytató­jának, a forradalom kiváló szteaite. gájának halhatatlan érdemeit, kér­lelhetetlen harcát az opportunizmus ellen, kiemelve ennek óriási jelentő­ségét minden ország forradalmi moz. galmának fejlődése szempontjából. „Az OSzDMP II. kongresszusa for­dulópont volt a világ munkásmoz­galmában“ ■—- mu‘-at rá befejezésül a tézisek első fejezete. II. Á Kommunista Párt Karca a proletárdiktatúráért A,tézisek második fejezete elöljá­róban hangsúlyozza, hogy az Orosz- országi Szociáldemokrata Munkás­párt II. kongresszusától a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelméig a bolsevikok bizonyul'-ak az egyetlen forradalmi-marxista erőnek Oroszországban. Lenin ebben az időszakban zseniá­lisan megalapozta a bolsevik ok tak­tikáját, világos perspektívát adott az orosz marxistáknak a polgári de. mokratikus forradalom szociális'a forradalomba való át növéséről. Lenin bebizonyította, hogy az akkor ki­alakult történelmi helyzetben a for­radalom győzelmének elengedhetet­len feltétele a munkásosztály szövet, sége a parasztsággal, a prolotáriá­tus vezető szerepének biztosítása mellett. A második fejezet a továbbiak­ban a bolsevikok vonala és a mense­vikek vonala közötti harccal foglal, kozik. Ez a harc — mutat rá — különösen kiéleződött az 1905—1907- es években, az első orosz forradalom idején, a bolsevikok egy népi forra­dalom megindítására és győzelemre vitelére, a cárizmus fegyveres fel­keléssel való megdöntésére, a munká­sok és parasztok képviselőiből álló ideiglenes forradalmi kormány ala kitására törekedtek Ezzel szemben a mensevikek amelle-t kardoskodtak, hogy a forradalomban a liberális burzsoáziát illeti meg a vezető sze­rep és a forradalom felgöngyölítésé, re törekedtek. Az 1905-ös orosz forradalom ve­resége után, a sztolipini reakció ne­héz éveiben a bolsevikül? az uj for­radalom előkészítésének irányvona­lát követték és gyűjtötték az erő­ket a forradalmi mozgalom újabb fellendítéséhez. A mensevikek ebben az időszakban egyre jobban eltá­volodtak a forradalomtel, a proleta­riátus illegális forradalmi pártjá­nak felszámolását követelték, nyilf likvidátorokká váltak. A reakció nehéz körülményei kö­zött csak a bolsevikok, a leninisták maradtak hűek a marxizmushoz — emeli ki a II. fejezet, a sztolipini reakció időszakának legfontosabb eseménye az OSzDMP prágai kon­ferenciája (1912) volt. A párt ezen a konferencián kiűzte soraiból a mensevik likvidátorokat és ezzel megteremtette az alapját, annak, hogy a bolsevikok politikai csopori bél önálló pár'tá alakuljanak. A prágai konferencia tehát megvetette az alapját az ujtipusu pártnak, a le- ninizmus pártjának, a bolsevik párt. nak. Ezután a tézisek ag 1912—1911 közötti években bekövetkezett újabb forradalmi fellendülés jelentőségével foglalkoznak és kiemelik azt a fon­tos szerepet, amelyet az 1912 tava­szán alapított „Pravda“, a párt legális napilapja töltött be a for­radalom sikeres előkészítésében. A továbbiakban a tézisek a bol­sevikek pártjának az 1914—1918-as világháború nehéz időszakában ví­vott harcát ismertetik. A II. feje­zet rámut-at., hogy a II. Internacio- nálé árulóival szemben a bolsevikok a marxista-leninista elméletet kö­vetve következetesen harcoltak az imperialista háború polgárháborúvá való változtatásáért az imperialis­ták oroszországi hatalmának meg­döntéséért, az imperialista háború el­leni harc minden országban való tá- I mosatásáért. Az egész világ munkásosztályára nézve óriási jelentőségük volt Lenin háború alatt irt elméleti munkáinak, elsősorban „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka“ cí­mű müvének. Lenin ebben a köny­vében kimutatta, hogy „az imperia­lizmus a proletáriátus szocialista forradalmának az előestéje“. Lenin történelmi érdeme az — hangsúlyoz, zák a tézisek —, hogy az imperia­lizmus elemzésénél hatalmas tudo­mányos felfedezést tett: megfogal­mazta és megindokolta azt a láng­eszű következtetést, hogy lehetséges a szocializmus győzelme kezdetben egynéhány, sőt egy országban. Ez a szocialista forradalom uj, befeje­zett elmélete volt. Gazdagította és elörevifte a marxizmust, elméleti és taktikai útmutatással szolgált a bol. sevikoknak a háború, ä béke és a forradalom kérdésében. Oroszország munkásai ä bolsevik párt vezetésével az első világháború­ban megdöntötték a cárizmust és biztosították a burzsoá demokrati­kus forradalom győzelmét. Majd megteremtve a szocialista forrada­lomba való áttérés feltételeit, az orosz munkásosztály — a bolsevikok pártjával élén, szövetségben a sze­gényparasztsággal, a katonák és matrózok támogatásával — a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban megdöntötte a burzsoázia hatalmát, megteremtette a szovjet hatalmat, létrehozta a szocialista szovjet álla­mot, s ezzel megvalósította »2 OSzDMP II. kongresszusán elfoga­dott programmed. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a proletárforradalom lenini elméletének diadala volt — hangoztatja befe­jezésül a II. fejezet. III. Á Kommunista Párt a szocializmus felépítéséért vívott harcban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom uj korszakot nyitott az emberiség történetében, a ka­pitalizmus összeomlásának, a szo­cializmus és a kommunizmus dia­dalának korszakát —- hangzik a III. fejezet bevezető mondata, majd hangsúlyozza, hogy az Ok­tóberi Forradalomban kivívott győzelem eredményeképpen a Szovjetunió Kommunista Pártja a világ forradalmi és munkás- mozgalmának ..rohambrigádjává“ vált. A tézisek a továbbiakban fog­lalkoznak azzal a hatalmas harc­cal, amelyet a gazdaságilag elma­radt Oroszország élenjáró, erős szocialista hatalommá való átala­kítása érdekében folytatott a szovjet nép a Lenin által kidol­gozott és tudományosan megala­pozott programm útmutatásai alapján. A Kommunista Párt — leküzd­ve a hatalmas gazdasági nehézsé­geket és a belső ellenforradalom lázadásait — a szovjet népet tel­jes győzelemre vezette az inter­venciósok és a fehérgárdisták fö­lött. Az intervenciót leküzdve, a szovjet nép óriási épitőmunkába fogott, amelyet a szocializmus építésének lenini terve irányított. A Szovjetunió dolgozói a Kom­munista Párt vezetésével elsőnek indultak meg a szocializmus épí­tésének feltáratlan utjain, utat törve az egész emberiségnek a szabad és boldog élet felé — eme­li ki a III. fejezet. Ezután a tézisek rámutatnak, hogy a proletáriátus győzelmes diktatúrájának közepette a párt és a nép ellenségei, a trockisták, buharinisták, burzsoá nacionalis­ták, ezek a mensevik maradvá­nyok kapituláns álláspontot fog­laltak el a szocializmus felépítése kérdésében. A Kommunista Párt központi bizottsága -— amelynek élén J. V. Sztálin, V. I. Lenin ügyének nagy folytatója állt — vezetésével szét­zúzta az árulókat és kapitulánso- kat, niegvédelmezte a leninizmust és határozottan irányt vett a szo­cializmus felépítésére a Szovjet­unióban. A párt. abból a lenini tételből Indult ki, hogy a Szovjet­unióban mindaz megvan, ami szükséges és elégséges a teljes szocialista társadalom felépítésé­hez — hangsúlyozza a III. fejezet. A tézisek a továbbiakban rá­mutatnak azokra a hatalmas eredményekre, amelyeket a szov­jet nép a háború előtti ötéves tervek idején ért el a párt által kidolgozott tervek alapján és amelyek révén a Szovjetunió el­maradt agrárországból hatalmas szocialista, ipari, kolhozhata­lommá vált, Ä Szovjetunióban véglegesen felszámolták a kizsákmányoló ősz-, tályokat, örökre megsemmisítették az embernek ember által való ki-, zsákmányolását. A szovjet nép a Kommunista Párt vezetése alatt a történelemben elsőnek építette fel az uj társadalmi rendszert, a szocializmust. A szocializmus győ­zelme felszámolta a munkanélkü- liséget és megteremtette a dolgo­zók jómódú, kulturált életének feltételeit. A Kommunista Páxd a lenini-sztálini nemzetiségi politi­kát követve megszabadította Oroszország népeit az évszázados tái'sadalmi és nemzetiségi elnyo­mástól és megteremtette a hatal­mas, soknemzetiségű szocialista államot, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségét. A szocia­lizmus győzelmének alapján ki­bontakoztak és megerősödtek a szovjet társadalom olyan hatal­mas mozgató erői, mint az erköl­csi-politikai egység, a Szovjetunió népeinek barátsága, a szovjet ha- zafiság — hangoztatják a tézisek; — A III. fejezet ezután rámutat; A Szovjetunió alkotmánya lerög­zítette a szovjet nép világtörté­nelmi jelentőségű győzelmeit, a Kommunista Párt XVIII. kon­gresszusa (1939) pedig meghatá­rozta a szovjet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmus­ba való fokozatos átmenetéről szóló programmját. A szocializmus felépítése a Szovjetunióban Lenin végakarata teljesítésének eredménye, a Kom­munista Párt bölcs vezetésének eredménye, a párt politikáját egységesen támogató munkások, parasztok, értelmiségiek hősies munkájának eredménye; A párt. I azért győzedelmeskedett és győ­zedelmeskedik, mert hű a teni- nizmushoz. J. V; Sztálin 1941 áp­rilis 22-én mondott felszólalásá­ban beszélt Lenin nagyságáról es Lenin végakaratának jelentőségé­ről: >.ö. Lenin, tanított minket úgy dolgozni, ahogy a bolsevikoknak dolgozni kell, nem ismerve félel­met és nem riadva vissza semi- lyen nehézségtől“ — emeli ki a fejezet. A tézisek ezután méltatják an­nak a ténynek történelmi jelen­tőségét, hogy a Szovjetunió tár­sadalmi és államrendszere fénye­sen kiállta a Nagy Honvédő Há­ború hatalmas próbáját — majd rámutatnak, hogy a háború nap­jaiban a párt a fasiszta hódítók elleni össznépi harc lelkesítője­ként, szervezőjeként lépett fel, s az országót egységes harci tábor­rá alakította. A háború évei alatt a Kommunista Párt még jobban összeforrt a néppel, még szoro­sabb kapcsolatot teremtett a dol- (Folylalás a S. oldalon) BB«—IfsMT——

Next

/
Oldalképek
Tartalom