Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-27 / 149. szám

PÁRTÉLEI* Meddig* tétlenkedik a zalaegerszegi járási tanács pártszervezete Gabonatermésünk betakarítá­sa és begyűjtése az év legnagyobb feladatát jelenti a falu számára. Ä szemveszteségnélküli betakarí­tással, a begyűjtés maradéktalan teljesítésével pártszervezeteinknek olyan csatát kell megnyerniük, olyan győzelmet kell kivivniok, mely dolgozó népünk jövőévi ke­nyerét jelenti. Az aratás, cséplés irányítása, a begyűjtés teljesítése közvetlen az állami szervek feladata. Tanácsa­inkra tehát ebben az időben fo­kozott feladat hárul. Ezt a felada­tot csak úgy tudják sikeresen megoldani, ha jól felkészülten látnak munkához. A zalaegerszegi járási tanács pártszervezetének felkészülését gondatlanság jellemzi. Már hóna­pok óta nem tartottak taggyűlést, a taggyűlések határidejét pedig, mert a tagság nem jött össze, több ízben megváltoztatták. A pártszervezet vezetősége a sok munkára, s arra hivatkozik, hogy i,sok a külszolgálat“. De arra nem gondolnak a járási tanács kom­munistái, éppen a partéiét háttér­be szorítása az egyik oka annak, hogy a zalaegerszegi járás utol­sók között kullog a növényápolá­si munkákban s az aratásban is. A járási tanács kommunistáinak a legnagyobb lehetőségük nyílik arra, hogy munkájuk során a tö­megek között agitációs munkát végezzenek. Miért nem élnek hát ezzel a lehetőségükkel? Népneve­lő munkájukkal elsősorban saját munkájukat segítenék elő. A nyá­ri mezőgazdasági munkák elvég­zését, a begyűjtést nem lehet egy-két körlevéllel, vagy szűk­szavú utasítással elintézni. Az eredményt csak a felvilágosító, a nevelő munka hozza meg. Ho­gyan követelheti meg a járási ta­nács a helyi tanácsoktól a felvi­lágosító munkát, ha maga a já­rási tanács pártszervezete is lebe­csüli azt? A pártszervezet mun­kája nem az élettől független va­lami. Szorosan kapcsolatban kell lennie a mindenkori feladatok el­végzésével. „A nagy mezőgazdasági mun­kák idején nincs idő pártéietet élni“ — vallják a járási tanács egyes kommunistái. Ez a nézet azonban gyökerében helytelen, mely ellen a legszigorúbban fel kell venni a harcot. Ez a nézet csak arra jó, hogy leszerelje a pártszervezetet és az ellenség ak­namunkájának adjon helyet. A zalaegerszegi járási tanács pártszervezete tétlenkedését bizo­nyítják a faliújságok is. A lépcső­házban elhelyezett falíujságtáblón egyetlen nyolc—tiz soros irás lát­ható, amely követeli a Rosenbei’g- házaspár szabadonbocsátását. A folyosón lévő másik faliujságtáb- lán egy május 1-re és egy május 17-re „mozgósitó‘‘ falíujságcikk látható. Vájjon mikor veszik ész­re, hogy már elmúlt május és maholnap be kell fejezni az ara­tás, cséplés munkáit is? A pártszervezetnek nincsen párthelyisége. Ha a párttagok a pártszervezet ügyeiről zavartala­nul akarnak beszélgetni, akkor szobáról-szobára kell járniok, hogy egy üres helyet találjanak. Munka közben a dolgozóknak számos problémája akad, de nincs kihez fordulniok, mert a párttit­kár elvtárs hétszám vidéken tar­tózkodik. Van három pártcsoport- bizalmi, akiknek tevékenysége ki­zárólag a pártbélyegek kiosztásá­ra korlátozódik. A párttagokkal való foglalkozásra senkinek nincs ideje. Ha ilyen rossz a kapcsolat a pártszervezet vezetősége és a párttagok között, milyen lehet a pártonkivüliekkel való foglalko­zás? A pártszervezet ügyeit lélektele­nt bürokratikusán intézik. Or­bán Valéria elvtársnő február óta dolgozik a járási tanácson. Azóta mindössze egy alkalommal volt taggyűlés és akkor is úgy értesült róla, hogy a kapu alatt elhelye­zett faliújságon és hirdetőtáblán olvasta. Orbán elvtársnő dolgo­zott a nagykanizsai járási tanács­nál is s az a véleménye, ha ott meg tudták tartani rendszeresen a taggyűléseket, akkor itt is meg lehet tartani. Csak akarni kell. Nem működik a DISz-szervezet sem. Cziráki Magdolna, a DISz gazdasági felelőse, de mint a ve­zetőség tagja sem tudja, kik a ve­zetőség tagjai. Tizennyolc DISz- tag van, de ebből csak nyolc vesz át bélyeget. Van olyan is, aki ta­valy lépett be a DISz-be, de bé­lyeget azóta sem vett. Maga a DISz vezetősége sem gondoskodik arról, hogy a tagok bélyeghez jus­sanak. Németh elvtárs, a járási DISz-bizottság titkára már több alkalommal ígéretet tett, hogy se­gíteni fogja a szervezet munká­ját. Az ígéretet azonban még ed­dig nem követté tett. Az idő sürget. A feladatok el­végzése nem tűr halasztást. Gon­doskodjanak az illetékesek a párt- szervezet részére megfelelő helyi­ségről, hogy zavartalanul dolgoz­hassanak. A pártszervezet pedig ne halogassa a feladatok elvégzé­sét, hanem lásson munkához és nyújtson fokozott segítséget a já­rási tanács dolgozóinak nagy fel­adataik elvégzésében. Nagylengyel teljesítette adott szavát A zalatárnoki gépállomás DISz- fia falja ín a k felajánlása a VIT-re A zalatárnoki gépállomás fia­taljai elfogadták a csesztregi gép­állomás versenykihívását. A VIT tiszteletére a következő felajánlá­sokat tették: A cséplési kampányban gépen- kint átlagosan 107 mázsa gabonái csépelünk el. Cséplés alatt gépen- kint 100 kiló üzemanyagot meg­takarítunk és a cséplést határidő előtt 2 nappal befejezzük. A meg­engedett 2 százalékos szemveszte­séget 1.5 százalékra csökkentjük. Arató- és kévekötő géppel 180 holdon határidő előtt 3 nappal végezzük el az aratást. Az aratás munkáit úgy szervezzük meg, hogy a befejezéstől számított 6 napon belül a legjobb agrotech­nikai módszerek betartásával el­végezzük a tarlóhántást. Alkatrész fogyasztásunkat 8 százalékkal csökkentjük. Az ara­tás befejezése után 8 nap alatt 60 holdon másodnövényeket ve­tünk. A felügyeletünk alatt lévő erő- és munkagépek karbantartá­sát gonddal végezzük. Tóth Gyu­la DISz-tag vállalja, hogy csép­lési tervét 110 százalékra telje­siti. A megengedett 1903 kiló üzemanyag fogyasztását 1800 ki­lóra csökkenti. A cséplést 5 nvp- pal a határidő előtt befejezi. Mecsérí Károly DISz-titkár elv­társ vállalja, hogy cséplési tervét 115 százalékra teljesíti. Cséplés .alatt 150 kiló üzemanyagot taka­rít meg. A felajánlások teljesítését a pártszervezet segítségével heten- kint értékeljük. Laposa József párttitkár, Mecséri Károly DISz-titkár, Tóth Gyula DISz-tag. Önműködő olajkutak A határban aranyló gabonatáblákat érlel a nap. A tikkasztó meleg izzadságcseppeket csal az emberek homlokára. A sárgás-zöld mezőben fúró­tornyok emelkednek a magasba, alattuk szorgos- kezű munkások harcolnak az olajért, a tervért. A kitartó, jó munka nyomán nagy részük volt abban, hogy az Ásványolajkutató és Mélyfúró Vállalat elnyerte az élüzem cimet, A Béke-Világtanács ülésszakának idején kü­lönösen lelkesen folyt a küzdelem Nagylengyel­ben a tervek teljesítéséért. Nem volt fennakadás, mert a műszakiak nemcsak Ígértek, hanem meg is adták a szükséges műszaki feltételeket. Objek­tiv nehézségekről nem beszélhettek a berendezé­seknél, mert junius elsejére megérkeztek a gör- gősfurók utolsó részletei is, amelyeket a kemény­kőzetek fúrásánál használnak. Buda Ernő elvtárs főmérnök, üzemvezető örömmel számol be munkájukról, eddigi ered­ményeikről: — A Béke-Világtanács ülésszakának idején dolgozóink méginkább átérezték a munkában való helytállás jelentőségét — mondja Buda Ernő elvtárs —. A furóberendezéseknél élénk páros­verseny alakult ki, ami azóta is folyik. A ver­seny lendületét fokozta, hogy üzemünkben rátér­tünk az 5 napos értékelésre. Nálunk ezt 5 napos dekádnak hívják. Ekkor értékeljük első íz­ben a brigádok közötti versenyt, amelyet minden brigáddal telefonon közlünk?és azok kiírják táb­láikra a verseny legjobbjait, elmaradóit, Az üzem és a brigádok napi teljesítményét az üzem köz­ponti versenytábláján naponta közöljük. Buda elvtárs ezután elmondja, hogy a foko­zott szivattyuöblités uj módszerével például az „A“ berendezés dolgozói 60 százalékkal növelték a szivattyúk által szállított folyadék mennyiségét. Ennek nyomán a Rotary 21. számú berendezés a junius 15-től 20-ig tartó szakaszban tervét 105.5, mig havi tei’vét junius 15-ig 105.8 százalékra tel­jesítette. A többi berendezés sem maradt el, mert például a 22. számú kollektíva dolgozói 164.8, a 23-as berendezésen dolgozók pedig 135.5 százalékot értek el. — Éjjel-nappal becsülettel helytálltak dolgo­zóink, — mondja Buda elvtárs. — Helytállásukat bizonyítják azok az eredmények, amelyekkel mél­tán dicsekedhetnek. Nem akarunk megállni — ezt üzenik a nagylengyeli olajmunkások. Harco­lunk, hogy becsülettel sikerre vigyük a harmadik negyedévi tervet is. Az Üzbég SZSZK területén lé­vő Dzsaljál-Kudukban 19 olajku­tat villamosáram segítségével au­tomatikusan irányítanak. A mun­kát a korábbi 6 ember helyett egy kezelő végzi. , Ez az önműködő irányító-beren­dezés,-amely Volincsik és Zsukov elektromérnök konstrukciója, egy­ben az olajfurás automatizálásá­nak kísérleti állomása is. (Trud) Fokozzák tovább az eredményeket a Ruhagyárban 'A zalaegerszegi Euhagyár mull havi termelési tervét 101.3 százaiéiba ■teljesítette. Junius hónap első de- líádjában azonban a sok felkészáru miatt deka ti! érvük teljesítésében csak 65.4 százalékot értek el. A ssa- lagtermelés vonalán 100.9 százalék­ra valósították meg a tervet. A má. sodik dekádban javulás mutatkozik mert az üzem termelési terve 110.2, mig a szalagok teljesítése elérte a 102.6 százalékos átlagot. A második dekádban különösen jó munkát végzett a 20-as szalag, amely 112.0 százalékával az elsők közé küz­dötte fel magát, j 18-as szalag 108.7, mig a 10-es szalag 106.8 szá zalck&t ért el. Pályázati (elhívás A Zala megyei Tanács VB. nép­művelési osztálya pályázatot hirdet a megye összes rigmusirói részére. Az ország kenyere biztosításának egyik fontos előmozdítója a jó pro­paganda, agitációs nevelőfflimkn, melynek szerves tartozéka a jó rig­mus . A rigmus a munka, a termelés, a közösségi élet népköltészete a szem. től-szembe való találkozás töl-észeíe. A rigmus az agitációs munka közel, harci fegyvere, A rigmuspályázat célja, hogy agitációs brigádjainkat megfelelő, időszerű, a napi felada­tokat közvetlenül ecgi-Ő, azokra mozgósító jó rigmusokkal lássuk el különösen most, a nyíri aratás, cséplés, begyűjtés nagy munkája idején, a rigmus foglalkozzon a fenti tárgykörökkel, uzok.'a való mozgósítással, az elírni lég k'epk.-zé. sóvei, az élenjárók dicséretétéi, le­maradók buzdításával, békénk ügyé. vei, a község életével, ezen belül a termelőszövetkezetek megorősi tésé­vel, felfejlesztésével, a gépi munka előnyével, s mindazzal, ami békés jövőnk építését elosegi'-i. A pályá­zatban mindenki részeveket., fe’üőtt, úttörő egyaránt, a rigmusok a me­gyei tanács VB', népművelési osz­tálya címére, augusztus 20-ig bezá­rólag minden időpontban küldhetők „RIGMUSPÁLYÁZAT' ‘ megjelö­léssel. A rigmusok értékelése szep­tember 10-ig megtörténik, amikor az első három legjobb rignmsiró cgy- egy táskagramofont, a három n ásó. dik helyezett értékes koiivvja'al­mai, a három harmadik helyezett- rigmusai az első és második helye* zeltek rigmusai mellett, helyet kap­nak a megyei műsorfüzetben és ok­levél elismerést kapnak. Zala megye dolgozói! Minél töb­ben vegyetek részit a pályázaton, segítsétek a népköltészet ezen ágá nak művészi fejlődését, járuljatok hozzál ezen keresztül is a kenyér csata biztos győzelméhez! Megyei Tanács VB. Népművelési Osztálya Szombat, 1953 jun. 27. A lovászi kőolajtermelő brigádok 12.053 tonna olaj tervenfelüli termelésével válaszolnak a Béke-Világtanács határozatára Az »Előre'-brigád kollektívája 21, a »Zója“-brigád 20 tonna olaj tervenfelüli termelését vállalta a békeőrségfen. A többi brigád ugyancsak adottságainak meg­felelően, hasonló vállalást tett és nem maradt el ennek telje­sítésében sem. Különösen az »Előre" és «Zója“- brigádok között alakult ki éles verseny. Ebből a versenyből az »Előre“-brigád olajbányászai ke­rültek ki győztesen, de a ..Zója"- brigád fiatal olajbányászai is megálltak helyüket. A békcőrsé- gen az »Előrc“-brigád 45, a «Z6- ja'-brigád 30 tonna olajat termelt terven felül. A -Zója“-brigád tag­jai most a VIT-rc készülnek és elhatározták, hogy megelőzik a versenytársukat. A brigádok jó munkája lehető­vé tette, hogy a vállalat féléves olajtermelési tervét junius 14-én teljesítette és eddig 12.053 tonna olajat adott terven felül népgaz­daságunknak. Poton és malaszt jói megtér egy tenyérben Élni tudni kell, főleg okosan. Mert élni sokféleképpen lehet. Lehet szegényen, és gazdagon, becsületesen és becstelenül — igy hallottam ezt régen, az első hit­tanórák egyikén. Azóta sok idő telt el és sokan megtanulták, hogy a becsületesség és becstelen­ség, szegénység és gazdagság kö­zött nagy a különbség. A múlt nincstelen milliói minden törek­vés és igyekezet dacára sem ju­tottak tovább a szóbelileg megálla­pított lelki gazdagságnál. A gazdag, ha becstelenül gyarapította va­gyonát, becstelen lett, de ha nem sajnált áldozni rá, visszaszerezhet­te becsületét. A szegény azonban, akit esetleg éppen szegénysége vitt rá arra, hogy letérjen az egyenes útról, nem talált meg­könnyebbülést. Ő csak jótanácsot kapott. Túrni, szenvedni, alázatos szolgának lenni, vezekelni bün- bocsánatért. Ez volt minden, amit megtehetett. Az „élni tudni kell‘‘ igét a pa­pok, a valóságot pedig maga az élet tanította. Az utóbbi évek so­rán azonban az igét módosították. Már annyiban, hogy bizonyos mértékig maguk a papok is asze­rint igyekeznek élni. Példa erre a boneódföldei plébános, Torma József esete is. Torma József „okosan“ él. Nem akar tudomást venni a körülötte történő nagy változásokról. Felőle történhet bármi, ő marad a régi. Iskoláink, a tudomány nyitva áll ifjúságunk előtt. Ö erről nem vesz tudomást. Ő a maga módján nevelné, oktatná a fiatalságot. Bődén a templomban több gye­reket megpofozott., mert nem vi­selkedtek iránta kellő tisztelettel. Igaz, ő másképpen magyarázza a dolgot. Szerinte azért került sor tettlegességre, mert isten házában rendetlenkedtek. Ez pedig min­denki által elismert bűn. Olyan bűn, ami felett nem lehet csak úgy szavakkal elsiklani. Az ilyen bűnnek nyoma kell, hogy marad­jon. Ha máshol nem, a gyerekek arcán. Túlbuzgó igyekezetében odáig ment, hogy az egyik gyerek szája vérezni kezdett. Nyugodtan verte a gyereket. An­nál is inkább, mert a szülők, de­hogy szólnának, amikor a pap „csak jót tesz“ a gyerekkel, őket Is iéy nevelték Torma plébános elődjei — pofonokkal, megalázta­tással, szolgaságra, megalkuvás­ra. Ezt szeretné pofonaival elérni ma is Torma plébános — könnyű életet s a henyélést. Ezt pedig itt az ideje felismerni a bődéi dol­gozóknak, a bődéi szülőknek. Lás­sák meg végre, hogy Torma atya ma is napszámosokkal kapáltat! a kukoricáját s mig azok izzadnak, ő közel kilenven kilójával az ár­nyékban hűsel. Nem látják ezek a szülők, hogy nem a Torma atyák pénzért jut­tatott bünbocsánata teszi az em­bert becsületessé, hanem dolgos kezük, a munkájuk. Torma atya nem ilyen életet képzelt el magának. Érthető hát, hogy minden igyekezete a fiatalok szárnyait nyesegeti. Csakhogy a fiatalok nem hajlanak a „jó szó­ra''. Ezért kellett más eszközök­höz folyamodni. Torma atya behivatta a szülő­ket és mégparancsolta, hogy min­den alkalommal gyermekeikkel együtt járjanak a templomba. Ha jönnek, kedves meglepetésekben, ha nem, akkor másban lesz ré­szük. Pofon és malaszt nála jól megfér egy tenyérben. Fenyegetés, büntetés, szidás — ezek vannak Torma plébános szó­tárában. Aszerint, ki hogyan haj­lik a szóra. Aszerint, hogy ki akar úgy élni, ahogy azt Torma plébá­nos ur szeretné. A dolgozó nép megtanult élni. Torma plébános cselekedetéből is mindjobban felismerik, ki a ba­rát, ki az ellenség. A bödeieknek is megvan a maguk szótára: sza­bad, félelemnélküli élet, béke, munka, jólét. Erről az útról pe­dig a magukra talált embereket Í2- tériteni nem lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom