Zala, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-03 / 128. szám
P A RIEL E 1 * Soronlévő feladataink Ülést tartott a megyei pártválasztmány Hétfőd délelőtt 9 órakor ült ősz. íze a megyei pártválasztmány. Megtárgyalták az 1952—5Ű - a s_ oktatási év .tapasztalataié, az 1953— 54-es oktatási év előkészitésct, a minisztertanács határozatát, a mezőgazdasági munkák, aratás,^ csép- les, begyüj.tés gyors elvégzésének feladatait. A fenti napirendi pori. tok felett harcos vi:a indult. A hozzászólások megválaszolása után Darabos Iván elvtárs, _az MDP megyei bizottságának titkára megszabta pártszervezeteink előtt álló legfontosabb feladatokat. Az oktatás terén Pártszervezeteinknek biztoskani kell, hogy a pártoktatasba bevont hallgatók teljes számban sikere- S'?n tegyék le a vizsgákat, illetve az összefoglalókat. Az elmúlt oktatásban értünk el szép eredményeket. A párttagság mellett nagy számmal vontunk be a tanulásba munkában élenjáró dolgozókat, mely nagyban segítette a termelés növelését és az előttünk álló feladatok sikeres megoldását. Párt- oktatásunk nagyban segítette a pártépitőmunkát is. Főleg az uíób. bi hónapokban javult a tag- és tagjelöltfelvétel. A termelőmunkában kitűnt dolgozók kerültek pártunk soraiba. Alapszervezeteink körültekintőbb munkáé végeztek ezen a téren. Pártbizottságaink, alapszervezeteink: feladata, hogy az uj oktatási évben fokozottabb gonded fordítsanak a propagandis'ák beálli- rására, kiválogatására. Propagan. distáink feladatai is megnövekednek ezért először is a gazdasági és politikai munkákban jártas elvtár- takat kell ,az oktatás vezetésével megbízni. Olyanokat, akik nem elvonatkoztatva az élettől, hanem az éle.tel összekötve magyarázzák .meg az anyagokat- hallgatóiknak. ''Biztosítani kell, hegy a pártolna- tás elősegíts,e és meggyorsítsa a mezőgazdaság szocialista álszerve, zését, amit ezévi oktatásunk kevés helyen tudott hiztosirani. Páribi. zottságaink, alapszeryezcteink titkárai, vezetőségi .tagjai állandóan foglalkozzanak a népnevelők oly- •ia-tásával. Szívós politikai felvilágosító és meggyőző munkával biz. tosB-ani kell már az uj oktatási év előkészítésénél, bogy abban minden párttag résztvegym. Alsp. szervezeteink adjanak módszeres segítséget DlSz-szervezeteink ekfatásálioz. Hetenként számoltassák be a DISz propagandistáltlt munkájukról. A kislétszámú akpszer. vezetéknél biztosítani kell kegy a párttagság a térmelőszöve*kezeitek alapszérvezetének oktatásiba kap. csolódjon be. A mezőgazdasági munkák terén Legfontosabb feladatunk most, a bőséges tavaszi esőzés idin, hogy a növényápolási munkákat a legrövidebb időn belül befelezzük. Eh érkezett. a rétek kaszálásának ideje. Tanácsaiménak biztosítani leli, hogy a széna betakarítással egy. időben dolgozó parasztságunk ele. get tőgyen szénabeadási kötelezettségének- Pártszervezeteink politikai felvilágosító munkával segítsék a szénabegyüjtés sikerét. Az idei bő termés betakarítása, hoz fokozottabb felkészülés szükséges. Pártszer vezeteinkn k már most kell mozgósi'ani a népnevelőket a dolgozó parasztság meggyőzésére, hogy a cséplés érdekében minden dolgozó paraszt közös szérűn csépelt isse gabonáját. Tudatosítsák népnevelőink a dolgozók széles tömegei között a miniszter, tanács határozatát, hogy minden dolgozó idejében felkészüljön az aratás, cséplés munkáira. Pártszem vezsteink elé nagy feladatok há_ rulmak az aratás, cséplés, begyűjtés munkáiban. A politikai felvilágosító munkát a murik aversely szervezésére és kiszőlesitésére kell irányítani. Biztosítani kell a kommunisták megfelelő elosztását a munkaterületeken. A munka dandárjában is a kommunistáinknak kell példát mutatni, elősegíteni a szemveszteségmélküU betakarít ást. Pár.tszerveZ-.'teink foglalkozzanak ,a Béke-Világtanács budapesti ülésével. Szervezzék meg széles körb'n a békevédelmi szerződések kötését. Biztosítsák a vállalt kötelezettségek teljesítését, P á ri :~z■ rv e z ste i nk fokozzák az ellenség elleni harcok Kíméletlenül leplezzék le a dolgozó párasa- ság között megbúvó ellenséget, amely akadályozza munkánk gyors végzését. Pártszervezeteink és népneve, lóink fűzzék szorosabbra kapcso. iaitaifcat ,a dolgozókkal. Tegyék elevenné népnevelőérfcakeáleteikek tájékoztassák a pártszervezet vezetőségét a munkák állásáról és a politikai feladatok végrehajtásáról. A dollár függönyön túl Imiről a római kiállítás nem beszél Csendesen közeledik az éjfél, A bort öncéljában, la különböző kom ember ül egy szalmazsákon és némán eszik— Carlo, te azt Ígérted, hogy vidám történeteket mesélsz nekünk, ■talán így gyorsabban múlik az idő, — mondja az egyik ifjú a másiknak. — Milyen vidám történetet mesélhetnék, mikor körülöttünk olyan nagy a nyomor! •—• válaszolt Carlo. -— Egyébként- elmondok nektek egykét érdekes epizódot az életünkből az egyszerű olasz ifjú életéből, de nem azért, hogy példát vegyetek róla, hanem hogy megmutassam, hova vitt a mi kormányunk bennünket. — Téged miért ültettek le? — kérdezi Garlófc az egyik újonnan érkezett, majd hozzáteszi: — Engem lopásért tartóztattak le... Lehet, hogy becsületesen dolgoztam volna, ha lett volna munkám ... — Engem azért tartóztattak le, — válaszolt Carló — mert a béke védelmében röplapokat ragasztottam ki ők ezt államcllenes cselekedetnek nyilvánították. — Mesélj Carlo . .. A letartóztatottak közelebb ülnek Carlóhoz, az egyik odaáll az aj’ó mellé, hogy jelezze, ha közelednek a>: őrök. Carlo mesélni kezd: „BVÁBBOGÁR-RENDSZER" — A vád ön elten rendszeres csa lás. A város vendéglőseit megkáro- siíoíta. Mit- lúd felhozni a mentségére? A vádlott, ogy középkorú, szögé nyesen öltözött munkáskülsejii fér ■•fi, feláll és igy.-szől: — Leszerelésem ó-a munka nélkül vagyok. Jártam Afrikában, Görög- és Franciaországban. Mindig teljesítettem a kötelességem... .—• Ez nem tartozik a tárgyhoz. A lényegről beszéljen — szakítja félbe a törvényszéki birő. — Éppen hogy a tárgyhoz tartozik. Szeretném magát látni az én bőrömben! ...-— A lényegről beszéljen! Különben eltávolítóm a teremből és iá* vollétébeu fogjuk elítélni. Aki dolgozni akar az talál magának munkát ... — Tehát- ön szerint az a két millió munkanélküli, aki az olasz országutakon vándorol — nem akar dolgozni? — Csend legyen, hallgasson! — kiált a bíró. — Na jó... hát igy történt; hogy éhen ne haljak, a „svábbogár rendszert* ‘ találtam ki, vagyis bementem valamelyik vendéglőbe — nem többször, mint napjában egyszeri — bori rendeltem, finom előételt, egy nagyadag makarónit és sültet hozzá. Hosszas éhezés után makaróni és a féladag sült.. — Miért féladag sült? — szakítja félbe az ügyész. — Azért, mert miután a sült felé: már megettem, a maradék alá egy svábbogarat tettem és odahívtam a pincért. Felháborodva mutattam rá a kicsi, fekete állatra- A pincér hívja a tulajdonost, én felemelt han gon teszek panaszt és majdnem mindig- sikerült, hogy a tulajdonos megijedt, hogy botrány lesz a elveszd a vendégeit, fizetés nélkül el enge dett. A szeutgrőti Aj Barázda íszcs-ben — Elvégeztük hat hold cukorrépa egyelését, négy hold búr. gundi répáét, befejeztük hét holdon a burgonya első tölf.ög’été- sét, a í-öbb mint ötholdas nap. raforgótáblánkat kétszer megka- páltuk, kész vagyunk a saölö- permioi:030££.el sorjázzák az elvégzett növényápolást a zala- szentgróti Uj Barázda termelő, szövetkezeti csoport irodájában. Hát igen, ezó, ami szó, bárki eljöhet megnézni ennek a tszcs- ne-k a főid jelt; gondosak, ápoltak. Úgy szeretik a közöst, mint anya a gyermekét Ápolják, gondozzál-e, hogy minél jobban fejlődjön, hiszen nincs nagyobb öröm, mint látni azt, hogyan hálálja meg a növény a szerető gondoskodást. Máz1 a vetésnél is úgy igyekezzék, hogy megteremtsék ennek a feltételeit. Kereszt- sorosán, négyzetesen vetettek mindent, amit csak lehetett. Úgy kapaszkodnak a szövetkezeti csoport tagjai (az újhoz, olyan vágyódással törnek az uj felé a mindennapos olvasással, tanulással, mint a hegymászó turista, aki minden kis szikladarabot felhasznál, hogy arra támaszkodva, feljebb és feljebb juthasson s minél nagyobb darabot láthasson be a világból. —• Jövőre a km miit is négyzetesen ültetjük — jelenti ki Balogh József elvtárs, de erre az- tá-n ki is tör a vita. De nem azon, hogy négyzetesen ültessék-e vagy ne. Abban mindany- nyiam megegyeznek, hogy négyzetesen keli azt ültetni, hanem ott térnek el a vélemények, hogy milyen módszerré! végezzék a négyzetes vetést. Két tábor, kétféle vélemény száll szembe egymással Az egyik szerint ekével jelöljék ki a sorokat, a másik szerint vetögép- pel. Látszik, hogy mindkét álláspont hivei sokat törték már ezen a fejüket. Minden vita azzal fejeződik be, hogy mindkét ’tábor hivei uj éa uj érveket igye—- Miért majdnem mindig? — kérdezi a biró.-— Mert néha-néha egy-egy tulajdonos fizetésre kényszerűéit. Ilyenkor még jobban felemeltem a hangomat és a vége mégis csak az lett, hogy fizetés nélkül elengedtek. — Teliát- bűnösnek vallja magát? — Igen, elismerem, de hozzá kell tennem, hogy ha dolgozhattam volna. nem folyamodtam volna ilyen eszközökhöz. — Ez nem menti a cselekedetét- Letartóztatása után a zsebében még 43 svábbogarat találtak, ami bizonyítja, hogy folytatni akarta a csalást... —- De hiszen nem hagyhattam ezeket a svábbogarakat otthon! Egyszerűen azért, mert nem volb lakásom .. A pórul járt vendéglőt ulajdonosok és az ügyész beszéde után a védő bejelenti, hogy minden reménye a „jószivü bírák“-ban van. \ vádlottat nyolchavi börtönre ítélik és az örök elvezetik. Carló tovább mesél: A VÁNPORKERESKEDö — Jöjjenek csak közelebb! Jöjjenek közelebb! Vegyenek gyorsha- ‘ásu féregirtóport! A por védjegyezve van, a világ leghíresebb professzorai nagyra értékelték és értékelik. Ez a por nem kábítja el a férgeket, hanem azonnal megsem- mliíi- Puszii!ja a bolhát, poloskát, tetű1, és ehhez hasonló férgeket, Tessék kérem! Tessék. Vegyenek gyorsba lám féregirtóport! A vándor-kereskedőt egy kis cső port paraszt veszi körül. A kis csomagok eltűnnek a körül állók zsebeiben. — Csak jöjjenek közelebb! Vásároljanak! Tegnap a .szomszéd fakeenek gyűjteni, hogy bizonyítsák a maguk igazát. Most abban egyeznek meg, hogy majd a gyakorlat eldönti, Uj dolog és jó dolog e?, a gyakori vita az uj módszerekről. Élesednek benne az agyak, számtalan jó ötlet kerekedik ki, ami azLán abban mutatkozik meg, hogy emelkedik a termésátlag, jobban fejlődik az állatállomány. Csak két szám hadd bizonyítsa ezt: 1951-ben 50 mássa volt a tszcs-ben a holdanként! cukor, répatermés, mig tavaly, 1952- ben az aszály ellenére is 120 mázsa. Na de ennek külön története van. — 1951-ben még úgy volt — meséli Kozma elvtárs, a termelőszövetkezeti csoport elnöke hogy úgy kellett noszogatni az embereket a munkára. Persze akkor is volt jónéhány, áld jól megfogja a dolpg végét, de különösen az asszonyok többsége nem akart kijönni a földelcre. A kommunisták, a tszcs vezetőségi tagjai valósággal házaltak, hogy gyere már dolgozni. Amíg ott voltunk, meg is Ígérték as asszonyok, de csak nem jöttek. —- Tavaly volt a fordulat éve. Az 51.es elszámolásinál jöttek rá, hogy aki keveset dolgozik, keveset keres. Mikor az elmúlt tavaszon munkacsapatokra, egyénekre adtuk ki a földet, voéit még zugolődá3. Mindegyik attól félt, hogy ö elvégzi a amnikát, de a másiké műveletlen marad. A nép. nevelök aztán megértették velük, hogy ez igy lesz-e vagy nem, az tőlük függ. Ha valaki, otthon marad, ők maguk keressék feű és ne hagyjanak neki addig bé. két, mig el nem végzi a munkát, így is lett. Tavaly már nem vol, tak gazosok, a növényeink. így emelkedett egy év alatt 70 mázsával holdanként a cukorrépa- termés. — Az idén tavaszon meg már úgy volt — veszi át a szót Balogh József elvtárs —, hogy maguk ez asszonyok jöttek: aztán az idén is egyénileg legyen felosztva a terület. Persze teljesült a kívánságuk. Most aztán már nem csali a-zt nézik, hogy elvégzi-e mindenki a sajáít területén a növényápolást, hanem ■aiat is, hogy hogyan végzi el. Úgy megkritizálják, ha valaki hanyag munkát végez, hogy az aztán alaposan el,szégyell magát. „Gyere ide, nézd meg — imondluban a vásáron t izeze rhet száznegy- venegy csomagot adtam cl. Használ, ják ki a£ alkalmat, holnap már késő lesz és meg fogják bánni Nem kábítja a férgeket, hanem azonnal megsemmisíti! Mái- csak az utolsó csomagok maradtak meg. Tessék- tessék, jöjjenek közelebbi Milliókat ajánlottak ezért a felfedezésért nekem, de nem adtam el. Nem akarok meggazdagodni. Az emberiség* jótevője akarok lenni. Vándorlók a világban, hogy .megsemmisíthessük az- élösdieket, a férgeket. •. — Ez a por a legyeket is megsemmisül? — kérdezi az egyik asz- szony. Megsemmisíti a legyeket a darazsakat, egereket, ürgéket! Vakondokat! Jöjjenek közelebb, vásároljanak. — Pardon .. • Van önnek engedélye arra, hogy piacon, vásárokon árusítsa ezt az árut? — kérdezi a közelben álló rendőr. —, Hát hogyne volna kérem! - s a kereskedő végigtapogatja ösz- szes zsebeit. — Képzelje, ma a másik ruhámat vettem fel.. . De parancsnok ur, ne nyugtalankodjon, van engedélyem és a legközelebbi alkalomkor okvetlenül magammal hozom . .. — Nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok letartóztatni. Neve, ei- me • . . adja ide a bejelentőjét, — Bejelentő? Szintén a másik ruhámban maradt az engedéllyel együtt — válaszol a kereskedő, — Akkor gyerünk az örszobáva — zárja le a vi'-át a rendőr. — Menjünk — mondja a kereskedő és a köriilállók felé fordul: — Még találkozunk. Egyelőre vigyék ingyen a megmaradt csomagokét Látják, igv cselekszik ogy önzetlen jótevő! jáJí neki — ilyen inunkat nem lehet átvenni“. Bizony, ez már a fejlődésnek egy magasabb foka. Azt jelenti, hogy a tagok nemcsak a saját területükért éreznek felelősséget hanem az egészért. — így is van ez helyén — egészíti ki Balogh elvtárs. — Hogyan lehetne eftümi. hogy aki hanyag munkát végez, ugyanany- nyi munkaegységet kapjon, mint aki kiválóan dolgozik. Ez a szocialista igazságérzet kozd gyökeret verni a tszcs tag-* jaiban, asszonyaiban. — Odaértünk- — mondja nevetne Kozma elv társ —, hogy az asszonyok hajtanak bennünket. Megkövetelik a munkát. Versenyben vannak egymással, hogy ki szerez legtöbb munkaegységet Ebben aztán senki nem akar lemaradni. —• Mikor összeállítottuk az aratóbrigádot — elevenít f&i egy esetet, — másnap bejön Simon Józsafné. „Hát hogyan képzeli azt, — támad nekem, _ hogy én kimaradok az aratásból? Oasszon csak be engen is valahová!“ Olyan nagy a lelkesedés az asz- szonyek között, hogy ki is bővítjük az aratóbrigádot. Idáig jutottunk, — állapítja meg igazi, őszinte örömmel. Pártunk vezetői sokszor írtak, beszéltek már arról, hogyha Valaki aláírja a. belépési nyilatkozatot, abból még azzal nem lesz egycsa,pásra szocialista ember. Sok vasi még benne a -régiből, az egyéniből, a kapitalista gondolkodás maradványaiból, csak lassan, hosszú, szívós nevelő munka után hagyja el a régi szokásokat, ‘tanul meg uj módon igondolkodni. A zal-as-zentgröti Uj Barázda tszcs tagjai minden évben, minden hónapban sokat kidobnak az önönmagukban lévő régiből. Kozma elvtárs igy magyarázza ennek az okát: -— A tagok mind szemináriumra járnak, sokat tanulnak, olvasnak napilapokat, folyóiratokat. A párttagokat úgy osztottuk be, hogy arányosan le gyenek minden brigádban, diliden munkacsapatban, ök mutat- ják a példát a munkában, ök lelkesítenek a munkaversenyekre. Sokat lehetne erről beszélni -— folytatja, —- de egy szóval, tömören is el lehet mondani a fejlődés, a változás okát: Itt van, ; itt él közöttünk a párt! ......i—..n—l-.-.ii.,......... ■ ...y — N ekem is adjon egyet -— mondja a rendőr és nevetvo dugja; a csomagot a zsebébe. Az őrszobán a vándor-kereskedő — egyébként munkanélküli kőműves — elmondotta, hogy neki senm miféle engedélye nincsen, s hogy a csodálatos féregirtópor neru más, mint az országúton összekapart- homok, amelyet megszitált és azután eladta a vásárokon és piacokon. — Ha lett volna munkám... —* mondja és hangja remeg, — iplS ilyen féreg-porokat kellett fePaláli nőni! Én kőműves vagyok... Dolgozni akarok! —- mondja már szinte- kjabálva. És elítélték csalásért. ★ A cellában egy pár pillanatig! csend áll be. Carlo elbeszélésében semmi nevetségeset nem találtak.- Elmélyültem gondolkodtak valamin, Bizonyára mindegyik a saját életére gondolt. Hány ehhez hasonló történetet mondhatna el mindegyikük! Az egyik távoli sarokban valaki mélyet sóhajtott és a másik oldalára- fordul:. —- Lám, hova jutiattak bennüRi két — mondja Carlo és hangjában, már semmi irónia nincsen. Azután hozzáteszi: — Természetesen, ilyen eszközökkel nem váHozfr'hai juk meg a helv- ze*et! Cselekedni kell.. . — Csönd legyen! — ordít az ajtóból a börtönőr — Mert különben, mindnyájatokat sötét zárkába tesz-» lek! ... — Próbáld meg, el tudsz e ben- -’linket némi tani! — kló! ja válaszul Carlo és h-nyosan felr -vei. Szerda, 1958. junius 8.
