Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-17 / 114. szám

VILÁG PROLElÁRJAI EGYESÜLJETEK! * A Magyar Függetlenségi IS ép front p rogra m m ja: béke, munka, jólét, Jelemelkedés Előre a Népfront győzelméért! AZ MDP ZALA MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA IX, évfolyam, 114. szám. Ára 50 filler 1953. május 17. Vasárnap Védd a békét, hazánk szabadságát — szavazz a Népfrontra! Május 17-e van ma a negyedik szabad választás diadalmas ünnepe. Öntudatosan cs boldogan özünlik ma a gyárak., bányák, földok népe, minden becsületes magyar hazafi az urnák elé, hogy megválassza sajá'1 képviselőit, maga döntsön saját sorsa felett. Ma azok választanak, akiket a múltban senki sem kérdezett meg: a dolgozó milliók. Mennyivel más ez a válasz-ás, mint a szolgaság évei­nek „nvilt. ’választásai“. amikor csert dörsztirony ok árnyékában, fék- felen erőszakkal, fenyegetésekkel „terelték“ — ahogy József Attila írja egyik versében — a dolgozókat szavazni. Amikor a választás csak alkotmányos ceremónia volt. Az a kevés dolgozó, aki a százféle szű­rön átesve egyáltalán szavazható t, mindössze, affélét,t dönthetett, ho-gy melyik grófot, gyárost földesurat ültessék a nyakára, hisz a jelöltek közé munkások, dolgozó parasztok nem kerülhettek. A mulfc rendszer képviselőit „honatyáknak“ nevezték, pedig voltaképpen a hon elárulói, a nép gyűlölt ellenségei voltak, akik nemcsak gyáraikban és földjeiken sanyargatták a dolgozó népet, ha­nem gaztetteiket népelnyomó tör­vények hozásával is te.ózták. Mit is lehetett volna várni a Teleki gró­foktól, nyilas Eitneréktől, a tőkés IUovszkiafctól, a vitéz Bíróktól és társaiktól. Ezek csak bitorolták Zala megye képviselője címet, valójában csak a zalai földesurak, főpapok, gyárosok érdekeit képviselték. (Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy azt aztán szivvel-lélek- kel.) őket, ‘ csak a választások idején érdekelte a nép, amig hazug igenetekkel, a köz' vagyonából pén­zelt etetéssel-itaté-ssal meg nem sze­rezték a' szükséges voksokat. Mit törődtek ők azzal, hogy Zala megye dolgozóit tömegesen pusztítja & tüdőbaj, hogy a délszláv községek­ben minden harmadik ember tvallo­más volt. Nekik nem fájt, hogy egy év alatt 12.000 zalai dolgozó­nak kellett elvándorolni a növekvő munkanélküliség' miatt más megyék­be, hogy bármilyen szűkösen is, de legalább a betevő falatját megke­resse. Teleki gróf maga is négy családot zsúfolt össze egy cselédla­kásba a pölüskei uradalomban. Ei'.ner téglagyárában még a. meg­állapított éhbérnél is kevesebbet fizetett a munkásoknak. Nyilvánva­ló, hogy a saját maguk által előidé­zett nyomor és munkanélküliség el­len nem tettek, de saját érdekükben nem is tehettek semmit. T^srsze mindezek ellenére, a vá­lasztások idején fűt-fát ígértek a népnek: villanyt-, mozit, köves utat, iskolát, segítséget az ügyes-bajos dolgokban, de a választások után egyszerre megfeledkeztek adott sza­vukról — legalábbis arról, amelyet a dolgozóknak adtak. Mert azt az­ért nem lehet, mondani, hogy sem­mit sem segítettek a zalaiaknak. Nagyon is sokat segítettek ők, — de csak a zalai földesuraknak meg a papoknak. Huszovszky Lajos, a pa- csai járás kormánypárti képviselője intézte el pl. a nagykapornak! je­zsuita papi uradalomnak, hogy a sommás munkások járandóságának törvénytelen megrövidítése miatt el­lenük indított: perben az uradalom javára döntsön a , pártatlan ma­gyar királyi“ bíróság. Vitéz Bíró képviselő ur még azt sem röstelte, hogy egy-egy falusi gyerek közép­iskolába való felvételéért személye­sen közbenjárjon — ha valamelyik kul ékesemet érői volt szó. Bezzeg amikor az 19.‘!7-es nagy árviz sok- százezer pengős kár: okozott a lenti és a leíenyei járásban, még csak fel sem szólalt a károsultak érdeké­ben a képviselőkázban. Mit sem tö­rődött azzal, hogy az árviz a zalai s&egényparaszitok tömegét tette haj­léktalanná, de azért a látszat ked­véért azonnal leüt ázott az árvizsuj- totla területre és megígért minden segítséget. Természetes, hogy ez is éppúgy ígéret maradt, mint a többi. Azóta mondják a le'enyei járásban, ha valamiben kételkednek: „Ez is olyan, mint a vitéz Biró igére'c, annyit ér. mint az akasztott ember­nek a kötélV - Ilyen és számtalan hasonló esetből tanul-a meg Zala megye dolgozó' népe is . a . múlt vá­lasztásainak és képviselőinek hazug, népellenes, arcátlan mivoltát. De úgy megtanulta hogy nem felej'i el soha. Mint ahogy azt sem felejti el, hogy megyénket sötét Zalának nevezték saját népelnyomó vezetői is, oly nagyfokú vop a szegénység, a tudatlanság. Nem felejti el, hogy amig a zalai olajmunkások vérét szívó amerikai nagytőkések egy óv alatt 15 millió pengő hasznot ha­rácsoltak össze, egy munkás mind­össze 90 fillért keresett egy napi fáradságos hajsza után. És a dolgozó parasztok sem fe­lejtik el a pacsai sort űzet, a min­dennapi árveréseket, a földesurak, kulákok, papok szolgálatában eltelt nyomorúságos éveket, a Mákokénál háromszor magasabb adókulcsot, a sommá sóletet, a cselédsorsot. A za­lai olajmérnökök, az egyházi iskola­székek kénye-kedvére kiszolgáltatott tanítók is megtartják emlékezetük­ben az állástalanságtól való félelem szomorú emlékét. Nem, nem lehet a múltat elfelej­teni, de nem is szabad. Különösen most, amikor ismét megkérdeznek bennünket, hogy döntsünk jövőnk felett. Mert a .jövőről csak akkor tudunk helyesen határozni ha egy­bevetjük a jelent a múlttal. A sza­vazás nemcsak a nagy elhatározások napja, hanem a számvetésé is. Ma nyolc évvel a felszabadulás után, amikor a Szovjetunió segítségével, pártunk és Rákosi elvtárs bölcs ve­zetésének, két- kezünk minden nehéz­séget leküzdő áldozatos munkájának eredményeképpen egyre biztosabban cs gondfalanabbu.1 nézhetünk jövőnk elé, különösen fontos, hogy vala­mennyien megálljunk egy pillanat­ra, mielőtt szavaz ócédulánkkal igent vagy nemet mondunk az urnák előtt. Mert az igen a jövőt jelenti. Aki a népfrontra szavaz, nemcsak a múlt szenvedéseit, nyomorát és jogtalanságát ítéli el, nemcsak épülő uj életünk hatalmas eredményei mellett tesz hitet hanem a még gyorsabb iramú építés, újabb győ­zelmek, a szocializmus megvalósítá­sa mellett áll ki és ad választ minden­kinek aki nagyszerű életünkkel és még nagyszerűbb terveinkkel szem­ben a múlt szenvedéseit, gyűlölt urait akarja újra a nyakunkra ül­tetni. Az országból ki-ebrudalt földes­urak, tőkések, csendőrpribóke-k sem felejtik, el verejtékeink árán szer­zett henye,-gondtalan életüket. Még ma is arról ábrándoznak, azért szövik gonosz terveiket; hogy ismét- visszajöhessenek, hogy újra birto­kukba vegyék a gyárakat a földet, hogy újra felperzseljék szabad éle­tünket, mint 1919-ben Horthy fa­siszta bandája tette. — Amikor igent mondunk a népfront prog- rammja mellett, ez az igen feléjük mindennél keményebb nemet jelent. Azt jelenti, hogy nem félünk tőlük, mert erősek vagyunk, mert velünk van önzetlenül segít,’ közös célért küzd velünk együtt a legyőzhetet­len szovjet nép, mert a párti megta­nított élni a szabadsággal és va­gyunk olyan erősek, hogy szabadsá­gunkat bárki ellen megvédhetjük. A. népfrontra adott igen tehát halhatatlan erejű nemet jelent- a háborúra készülő amerikai imperia­listák gyilkos tervei ellen. Válasz azoknak, akik százmilliókat szavaz­nak meg- a szabad, életünk ellen tö­J\em állnak meg a választási eredményeknél Felsőbagod dolgozói ..Adósság nélkül megyünk sza' •vazni“/ Ez volt a jelszó a válasz­tási béke verseny utolsó napjaiban Felsöbagodon. A jelszót tettek kö­vették. Nincs lemaradás a köz­ségben sem a baromfi-, .sem a to- jásbegyüjíésben. 26 dolgozó tett felajánlást a választások tisztele­tére és valamennyién állták is adóit szavukat. De ezen a 26 dol­gozón kívül az I. Hpusu Petőfi termelőszövetkezeti csoportnak is minden egyes tagja párosvi-rseny- ben állt egymással. A legszebb eredményt Kovács Pálné, Iszcs-tag, a begyűjtési ál­landóbizottság elnöke érte cl. Egész évre teljesítette mind baromfiból, mind tojásból a begyűjtési kötelc- zefhségét és nincs lemaradása lej' bői sem. Versenytársa Málics Já­nosáé, ugyancsak I fipusit tszcs- íag, a pénzügyi állandói) izohság el­nöke szintén igen szép eredményt ért el- Tojásból 95 százalékra te l- j,esitette éves tervét, baromfiból pe­dig 160 százalékra a fclévii. Rajtuk kívül sokan vannak még, akik egész, vagy félévi begyűjtési kötelezettségük teljesítésével ké­szüllek a szavazásra. Bajsz Péter, né, a NI-as fipusu Lenin tszcs tag­ja szintén egész évre elvetette már a gondját a baromfi- és tojásbe- gyűjtésnek. Egy dekával sem tar. tozik vui/r államunknak. Az élen­járók közé tartozik Kardos Ferenc elvtárs is- Mint kommunista mu­tatott példát jó teljesítésével. Baki József U holdas egyénileg dolgozó is a leg jobb ok között van. Felsőbagod dolgozói nem eléged­nek >neg ezekkel az eredményekkel sem. A választások után tovább akarják fokozni ezeket. A verseny- táblát, továbbra is rendszeresen vezetik, mert meggyőződlek annak lelkesítő, ösztönző erejéről. . Tovább folyik a verseny Ozmánbiikön Ozmánbük dö!goz-ó parasztjai ug-y végezték munkájukat a választási bekeverseny időszaká­ban, hogy emelt, büszke fővel adhassák le sza­vazatukat jelöltjeinkre. A kicsiny községben 18 dolgozó harcolt egymással párosversenyben, hogy példájukkal magukkal ragadják a falut és adósság nélkül járulhassanak a szavazó urnákhoz. A példa sok kővetőre talál. Nemcsak az egy­mással versenyben álló 18 dolgozó szerzett di­csőséget falujának. Több mint húsz azoknak a dolgozóknak a száma, akik már egész évre tel­jesítették tojásbegyüjt-ésx kötelezettségüket, kö­zöttük Subonics János öt holdas ég Major Fe­renc öt holdas dolgozó parasztok. A középparasz. tok között is szép számmal vannak, élenjárók. Paksa György 18 holdas például már félévi tojás­begyüjtésí -kötelezettségének is eleget tett. A begyűjtés mellett a növényápolásra is nagy súlyt fektetnek -a választás után. Közeledik a rozs pótbeporzásának ideje. Tervet dolgoztak ki, ameily szerint a Kossuth termelőszövetkezeti cso­portban bemutatót tartanak a pótbeporzásból a ivözség egyénileg dolgozóinak. Megmutatják, ho­gyan kell azt elvégezni. Eziránt már most is igen nagy az érdeklődés és egyre több egyénileg dolgozó határozza el, hogy ö is elvégzi a pót- beporzást. Tudják a község dolgozói, hogy a választási győzelem akkor lesz igazán teljes, ha utána is teljes lendülettel dolgoznak -a begyűjtési tervek teljesítéséért, a mezőgazdasági munkák jó és időben való elvégzéséért. Tegnap jól dolgoztak — ma boldogan szavaznak Tegnap a választások előesté­jén meglátogattuk a zalaegersze­gi Téglagyárait. 510 ezer tégla nagy szó, — ennyit vállaltak terven felül a vá­lasztásokra. Az utolsó ír a pan büszkén jelentették, hogy válla­lásukat 78 ezer 600 téglával túl­teljesítették. Úttörők lelkes kis csapata állt a bánya szélén. Valamennyi bá­nyász rájuk figyelt, őket jöttek köszönteni jól végzett munkáju­kért. Komáromi István bányász figyelmesen hallgatta az úttörők csa-sz'uskáit. Eszébe jutott a mult, a nincstelenség és a ki- zsákmányol! ás, amelyben a tégla­gyári dolgozók éltek. Jobb munkával, több tégla ter­melésével készültek a mai napra. Komáromi István az úttörőkre nézett — A múltban is voltak vá. lassítások, de akkor mások dön­töttek a mi sorsunk felett is — mondotta. — Mi csak egyet vá­laszthattunk, a nyomort. Mi, tég­lagyári munkások nyáron a tégla­gyárban, máskor meg a kuláknál robotoltunk. A múlt jutott eszünkbe, amikor jobban megfog, tűk a szerszámot és felajánlásun­kat túlteljesítettük. Komáromi István szavát erősí­tik meg azok a teljesítmények is, amelyeket a dolgozók a választá­si békeverseny alatti napokban értek el. Szalai József brigádjá­nak tagjai 126.5 százalékos át­lagot dolgoztak a választások tiszteletére. Felajánlásaikat pe­dig 152.2 százalékra teljesítették. Az eredmények fokozásához nagy segítséget adott az üzemi pártszervezet és a műszaki veze­tőség, amelyek a választási béke­verseny idején naponta megbeszé­lést tartottak, ismertették a dol­gozókkal az elmúlt nap eredmé­nyeit és hiányosságait. A felvilá­gosító munka nyomán a dolgozók mind nagyobb teljesítmények el­érésére törekedtek. A termelés példamutatói elsősorban a DISz- fíatalok voltak, akik magas tel­jesítményükkel magukkal vonzot­ták a többi fiatal dolgozót is. Ebédre szólt a gyár sípja. Mun. káscsoportok állták körül a Jó- kái-uti iskola úttörő rigmusbri­gádját. A jóizü falat elfogyaszt tása mellett el-elmosolyodtak ajz úttörők szereplése láttán. A bol­dog szabad élet mosö’ya ragyo­gott 'az arcukon. rő orvgyilkosoknak, akik a koreai háború lángjával az egész világot fel szeretnék perzselni, akik nem szé. gyelnek emberi jogról, szabad vi­lágról, békéről beszélni akkor, ami­kor az egész békeszerető emberisé­get börtönbe szeretnék zárni. Amikor- a népfrontra szavazunk, ország-viííg előtt teszünk tanúbi­zonyságot a béke ügye melletti. Tet­teinkkel eddig is a békére szavaztunk nap mint nap. Termelőmunkánkkal, a választási békeverseny munkagyő­zelmeivel. Most szavazatunkkal pe­csételjük meg tetteinket. Legyünk olyan egységesek a szavazáson, mint amilyen egységesen építjük szabad hazánkat. Népünk egysége volt eddig is az egyik legfontosabb tényező eredmé­nyeink elérésében, ellenségeink le­győzésében, a nehézségek leküzdé­sében. Most', amikor még nagyobb feladatok várnak ránk, amikor az ellenség még nagyobb gyűlölettel fokozza tevékenységét, még fonto­sabb minden magyar dolgozó egysé­ges kiállása a munkában és szava­zásban egyaránt. Ma minden választónak éreznie kell, hogy szeméjyszérint felelős a haza ügye iránt. Nincs fontos és kevésbbé fontos szavazat;. Minden magyar dolgozó véleményét feszült­figyelemmel várják barátaink és el­lenségeink egyaránt. Minden sza­vazat egy-egy tégla abban az ópitő- munkában, amellyel hazánkat is a béke legyőzhetetlen, szilár bástyájá­vá: tesszük. Aki tehát nem él szava­zati jogával, az akarva, akaratlanul kivonja magát népünk egységes so­raiból, az ellenséggel vállal közös­séget. A kulákok, a reakciós papok a választás kiírásának napjá'ól egyfolytában azt suttogják, hogy nem érdemes szavazni. Csali a be­köt öttszemü ember nem látja, hogy ha tényleg nem volna fontos min­den dolgozó szavazata, akkor az el­lenség nem fordítana olyan nagy erőt a szavazás jelentőségének el- tussolására. Pedig ha az ellenség is tudja, nekünk dolgozóknak sokkal inkább látni kell, hogy a mai sza­vazás országunk életében éppúgy, mint a nemzetközi helyzet alakulása, a béke biztosítása szempontjából rendkívül fontos. Sem barátaink­nak, sem ellenségeinknek nem mind­egy az, hogy hányán és milyen fe­gyelmezetten szavaznak, tesznek ele­get állampolgári kötelezett ségük- nek. Népünk egységes kiállása újabb erőt ad szerte a világon mindazok­nak, akik a béke sztálini zászlaja «latit harcolnak, ugyanakkor meggon­dolásra készteti a háborús merény­lőket. Nekünk, itt a jugoszláv határ mentén, a titoista kalandorok szom­szédságában különösképpen figye­lembe kell ezt vennünk, hisz min­den zalai szavazat különös súllyal esik a latba a belgrádi méregkeve- rők mérlegén. Mennél egységesebben szavazunk a népfront jelöltjeire, an­nál osaítanósabb a válaszunk azok­ra a gonoszfettekre, melyeket a Tifo-banda megyénk határán elkö­vetett. A titoista csőcselék nem merte a tavaszra kitűzött választá­sokat megtartani. Most árgus szemek­kel lesi a legkisebb szépséghibát is a mi választásunkon, hogy azzal kürtölhesse tele a világot, saját kudarca enyhítésére. Mi azonban győzelmünk biztos tudatában nézünk a választás elé. Nem lehet olyan becsületes magyar dolgozó, aki nem helyeselné az ed­dig megtett utat, aki nem vállalná a jövő terveit, aki ne volna készt tovább foly'-atni a harcot a bé­kéért, hazánk szabadságáért a párt, Rákosi elvtárs, a népfront zászlaja ■alatt. Ma minden zalai dolgozó, fiatal cs öreg, férfi és nő, magyar és dél­szláv a népfrontra szavaz, mert szabadon, békében, boldogan akar élni. Vasvári Ferew-

Next

/
Oldalképek
Tartalom