Zala, 1953. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-31 / 126. szám

A PARTÉI ÉT hírei BECSEHELY község pártszerveze­tének titkára,. Knstor József elvtárs a választási agitációban kitűnt élen iáró dolgozók nevelésével megbízta a legfejlettebb párttagokat. A meg­bízatások mellett nem feledkezik meg ■az ellenőrzésről sem. Hetenként be­számoltatja az elvtársakat munkájuk­tól. A pártépítő munkához rendsze­res segítséget ad Varga István elv társ, a község függetlenített párttit kára. A tag- és tagjelöltfelvételi munkákban a rendszeres politikai neveléssel szép eredményeket értek el. A pártszervezetet havonta erősí­tik a becsületes, élenjáró dolgozó parasztok közül. Ebben a hónapban is 3 példamutató dolgozó paraszt lé pett a tagjelöltek sorába. A politi­kai oktatás területén sincs lemorzso­lódás. Emelkedett a hallgatók száma. ★ A FELSÖR AJK-I pártszervezet ve­zetősége jól felkészült a taggyűlésre. Kiss elvtárs, a községi pártszervezet titkára személyesen is elbeszélgetett a párttagokkal. A taggyűlésen na gyón jól bevált az a módszer, hogy a titkár elvtárs az egyik napirendi pont beszámolójának megtartásával megbízta Horváth János elvtársat, a pártszervezet vezetőségi tagját. A két beszámoló nagy segítséget és tel­jes képet adott a feladatok megoldá­sában. A párttagság túlnyomó több­sége értékes javaslatokkal és hozzá­szólásokkal segítette elő a taggyűlést. Több vitás kérdésben hoztak határo­zatot, melyek végrehajtásával sze­mély szerint bízták meg az elvtársa­kat.-k TORNYISZENTMIKLÓS község pártszervezetének titkára, Albrek La­jos elvtárs a pártvezetőséggel együtt elhanyagolja az élenjáró dolgozó pa­rasztok nevelését. Pedig vannak a községben kiváló dolgozók, akik a választási békeversenyben kiváló eredményeket értek el. A gyenge po­litikai nevelőmunkának tudható be, hogy a pártszervezet már több mint nyolc hónapja nem erősítette sorait a párthoz hű, példamutató dolgozók, kai. Az oktatás területén is sok ten nivalójuk van. A pártoktatás sikeres befejezéséért mozgósítsa a pártszer­vezet vezetősége a pártcsoportbizal- miakat, a propagandistákat, hogy minden hallgató sikeresen vizsgáz zon. ★ A nagykanizsai Kiskereskedelmi Vállalatnál megtartott taggyűlésen a titkári beszámoló foglalkozott a nem­zetközi helyzettel, a pártoktatással és a Béke Világtanács budapesti ülé sével. A hozzászólások jól kiegészí­tették a titkári beszámolót. Fazekas Jó­zsef elvtárs beszélt a Szovjetunióban el­fogott kémekről, hangsúlyozta, hogy ez az eset bennünket is sokkal na­gyobb éberségre kell, hogy neveljen Rein Zoltán elvtárs Eisenhower be­szédével foglalkozott. — A Szovjet unióban ledobott diverzánsok esete is bizonyítja — mondotta — nem volt őszinte, hanem hazugság volt és a népek félrevezetését szolgálta be­széde. A hozzászólások megmutatták, hogy a vállalat kommunistái tájéko­zottak a kül- és belpolitikai kérdé­sekben. ★ A nagykanizsai MÁV Fütőház pártszervezetének taggyűlésén Aradi Károly elvtárs hozzászólásában bírál ta a titkári beszámolót. Elmondotta, hogy nemcsak eredmények, de hibák is vannak a Fűtőháznál. Egymás után sorolta azokat, akik munkájukat nem úgy végzik, mint kellene és hátráltat­ják a Fűtőház dolgozóit a még na­gyobb eredmények elérésében. — Nem szabad a pártszervezetnek azt a kislétszámú csoportot sem le­becsülni, amely nem jól végzi mun­káját — mondotta. Fonó Mátyás elvtárs elmondta, hogy ő már 41 éve dolgozik a vas­úton. 60 éves és eddig már 60 újí­tást adott be. Már többször kitüntet ték pénzösszeggel s ez is mutatja, érdemes újítani. Most a Béke-Világ- tanács ülésére vállalja, hogy még két újítást fog kidolgozni. Megsokszo rozza ereiét az a tudat, hogy mind­ezt a békéért, a jövő érdekében teszi. Egymást követték a felszólalá sok, melyek mind azt bizonyították, hogy a fűtőházi kommunisták lelki- ismeretesen felkészültek a taggyűlés re. A taggyűlés a bírálat és önbírá lat jegyében zajlott le. Minden bi­zonnyal nagymértékben hozzá fog já­rulni új sikerek és új eredmények eléréséhez. ^(Ztcunapt Viliággal, -ászlókkal feldíszített autóbuszokon utaztunk,' me­gyénk legjobb termelőszövetkezeti es szövetkezeti csopovtlagjoi, ve­zetői. Tolna megyébe a tengelici Petőfi termelőszövetkezetbe men­ünk. Emlékszik Németh elviárs? Maga is ott volt, velünk dalolt, s Tengelicen együtt gyönyörködtünk a Petőfi tsz tagjainak alkotó munkájában. Tele lelkesedéssel, hircos tervekkel, lendülettel jöttünk cl Tengelicröl. Ezt bizonyította az Ön felszólalása is, amikor haza­érkeztünk. — Sok mindent láttam, sokai tanultam. Úgy fogok igyekezni, hogy az ott szerzett tapasztalatokat oz én csoportomban, a tornyi- szewtmiklósi Felszabadulás tszcs-ben is meg valósíthassam. Emlékezik még fogadalmára? Egész biztosan, hisz én is emlék. szem rá. Becsületes dolgozó parasztnak ismertem meg. Most is úgy ér­zem, nem tévedtem, de ámit a napokban Iáittam, mégis csalódást okozott. Mást vártam Németh elv társ magától. Az udvarban tszcs-hez vem illő rendetlenséget találtam. Szétszór, va a gépállomás mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépei. A trá- gyadomb sem valami takaros, mellette egy kicsinyes tó áll, melyben a baromfik fürödnek. Az istállóban sem leülönb a rend. Nem kell, hogy részletesen felsoroljam, hiszen maga is látta. Beszédünk is írről, de maga akkor kitért n felelősség alól. Külön­böző kifogásokkal érvelt. Helytelen volt, jobb left volna, ha beisme­ri maga és a, tszcs tagjainak hibáját. Nem íriszem, hogy Kifelejtette volna azt, amit fogadott és nem felejtette el azt sem, hogy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Különösen akkor, amikor közösvagyonról van szó. Úgy gon­dolom, ezt ön is érzi Németh elvtárs. Megfeledkeztek arról, hogy milyennek kell lenni egy termelőcso. portnak és ezzel együtt megfeledkeztek arról is, hogy milyen fel­adatok titln,k meglévő csoportjaink élőit. Példát mutatni... ez az egyik ó- legnagyobb feladat. Nemcsak a munkában, hanem a rendben is uhat muztlni dolgozó parasztjaink, előtt. Maguknak keli megmutatni, hogy Jctdl harcolni a magasabb termésért, dolgozó parasztságunk uj, boldo.r/atib éleiének megvalósításáért. Néniéül elviárs gondolkodjon rajta, megtettek mindent ennek a feladatnak megvalósításéiért? Vannak eredményeik, kétségtelen, jól is dolgoznak a növényápolásban, de mindez nem elég. Sokkal többet kell tenni, különösen az állattenyésztésben. A legnagyobb feladat: úgy kell dolgozniuk, hogy jó munkájukkal maguk közé vonják a fu- Lu még egyénileg dolgozó parasztjait. Mi tudjuk azt, hogy a Felszabadulás termelőszövetkezeti cso- voidnak vannak becsületes tagjai, akik Németh elvtárssal együtt nem tűrik ezt a rendetlenséget, kijavítják hibájukat. Németh elNárs ne felejtse el adott szavát, — -Olyanná fogom tenni csoportomat, amilyen nem sok van megyénkben1'. Mi nem fe­lejtjük cl, atnit Ön ígért, pártunk tetteket vár Öntől, Cl A ÁL PIROSKA Pedagógusoknak — pedagógusokról A múltban éveket töltöttünk kér- vényirással, reménykedéssel. A múlt nyáron meg már jó néhány peda- gógus volt itt Zala megyében is, aki kereken kijelentette: „azt az állást nem fogadom el." Elsősorban nekik szól ez az irás, akik olyan hamar elfelejtettek a múltat, de szé>l azoknak a fiatal pedagógusoknak is, akik most ke­rülnek ki a tanítóképző padjai kö­zül s boldogan tervezgetnek, készül­nek az első tanévre. Nem kell már kérvényt gyártani, pár hét múlva ők is elfoglalják állásukat, fize­tést kapnak. Nagyszerű ez a gondos­kodás, mégis már milyen egyszerű­nek látjuk, magától értetődőnek Pedig hosszú volt idáig az ut. S a megtett útra visszatekinteni so­hasem árt. Nem erezhettek egy perc boldog­ságot sem, amikor kezükbe vették az eladott utolsó hold földek, búto­rok. állatok árából kiizzadt- okleve­let. Megvette a földet a kulák hol­danként. aprópénzért, megvette az oklevelet is, hiszen ott pöffeszkedett a pap oldalán, az iskolaszékben; ug'y vették hát a tanító1, is. Vcgignms- tiállók lóként, csak éppen levetkőz­nie nem kellett. 1930-at ir'-ak. Szita Mária okleve­les tanítónő pedig a 37. kérvényét. Négy éve végzett, állásban még nem volt. Reménykedni ugyan re­ménykedett. Kézimunkával. takarí­tással, ősszel a városba költöző főid­őik okosok gyermekeinek, de gyak­rabban kutyáinak sétál tatásával ta­lált kisebb-nagyobb hézagokkal ke­resetet. A kérvényirást falán azért nem hagyta abba, mert az volt az egyetlen dolog, ami az irás révén képesítésére emlékeztette. Forró, tikkasztó nyár délutánján a postás kereste. Levelet hozott. Hi­vatalosat, nagy pecséteset a Vallást és Közoktatásügyi Minisztériumtól. Úgy tépte szét a borítékot, szinte együtt olvasta a levél öt sorát: „Igen fontos ügyben folyó hó 16-ig bezárólag bármely napon délután 2 órakor ke­ressen fel hivatalomban. Kultuszmi­nisztérium III. em. Vili■ b. ügyosz­tály. Ezt az írást a borítékkal együtt hozza magával, de csak nekem mu­lassa be, illetve adja át. Budapest, 19S0. julius 6• Odó Károly sk. refe­rens“. Nem köszöntött a postásnak, oda- szoritotta a levelet két kezével a szive fölé s futott, futott. Szita Mária állást kap! Tanítani fog! Élni fog!. Ember lesz! A pénz gondolata vetett , véget szertelen örömének. Mert a vasútra pénz kell. Noslrát, meglett a pénz: egyszer­re két helyen is szívesen kölcsönöz­ték az útiköltséget, két uraságnál is- Amikor a maguk módján tenye­rébe csúsztatták a pénzt, még örül­tek is vele, olyanformán, hogy a mi kezünk is benne van a dolog­ban“ — hát kétszeres hálát várnak érte. ★ Ottó Károly előszobájában na­gyon sokan várakoztak. Mosolyogva lépett be és köszönt. Senki sem köszöntötte vissza, csak merően néz­tek az újabb érkezőt, a kenyéréhes tekintetek pillanatok alatt felfedez­ték benne az állástalanság adta bi­zonytalanságot. Állt és várt, mint a többiek, akik ugrásra készen lesték, várták a bőrpárnás ajtó nyilasát'. Az altiszt magasodott hirtelen elé­je. Megelőzte: — Szi'.a Mária van itt a levéllel — mondta. Várták. Az altiszt szó nélkül bólintott s vitte a hirt. Már nem nézett egyikük szemébe sem. Égett az arca. szégyenkezett. Plusz pár' szem figyelte keserű guny- nyal a .... nőt­Pár pillanat múlva újra nyílt a hatalmas ajtó, őszliaju férfi lépett ki raj’a. egyenesen Szita Mária elé Nem fogtak kezet, uzy kérdező: — Hol a levél? “Megmutatta. Elöreongedték. Ottó Káiroly megkerülte iróasz tálát, leült. Okmányokat vett elő. — Tudja-c, miért hivattam? -i- nézett fel az Írásokról. Szita Mária állt, nem ültette le, de nem is tudott volna ülni: állást kapok!—döbbent meg benne a gon­dolat. — Talán állást kapok? — kér­dezte vissza­— Naiv nő — nézett fel az Írá­sokról a referens- —Sukkal nagyobb dologról van itt szó — s tolta kö­zelebb az oklevelet. — Nagyobb dologról? — döbbent meg- benne a gondolat. Hát lehet annál nagyobb is, mint végre ál­láshoz jutni, dolgozni, élni?..- Tisztán hallotta, hogyan dobog a szive s úgy hajolt közelebb, az Írá­sok felé. — Tessék megnézni — ez, itt.. • hamisítás ... Ez-t, itt meghamisítot­ták Három jó jegy jelesre van ki­javítva ■ . — Vallja be, maga hamis! otta meg .. . — Csak a maga érdekében állha­tott, hogy meghamisítsa».­— Ez, okirathamisitás... — si­mán, apránként mondta, alig lőhe­tett hallani a szavát. Szita Mária szemei előtt összefolytak az oklevél betűi, csak egy nagy fehér fol­tot látott, amely dagadt, nőtt, mint a tenger, mely mindjárt elnyeli őt, el az egész szobát, a minisztériumot ezzel a referenssel együtt, elnyeli az ő végtelen, szörnyű szégyenével, örökre­Nem tudta, hogy hallja-e saját szavát, úgy buggyant fel a torká­ból : -— Nem . . . Nem én voltam! . .. Mély bőrszékbe ültették. — Itt nincs más segítség, mint ezt a hamis képesítési bizonylatot az iratok közül eltüntetni — hal­lotta az íróasztal felől. Eltüntetni? Igen! Igen, el kell tüntetni, .. — Van-e pénze? Pénze? Hogy neki van-e pénze? Van, a visszautazásra van még. De az nem az övé- Azt a pénzt vissza kell adni. Kopogta'! ak. — Álljon fel, itt nem beszélhetünk — nyúlt a karja ut-án — vegyen ki szobát, a .Londonban. Ott vár­jon este 7-kor. Ott, majd elsimítjuk az ügyét — s vezette-az ajtó felé. :k Pontos volt. 7 órakor nyitott be a London-szálló egyik emeleti szo­bájába. Köszönt, gondosan betette az ajtót. Odaült a sezlonra, Szita Mária mellé. — Még mindig tagadja? — kér­dez'e. — Csak maga lehateíl, aki meg­hamisította az oklevelet.. . Nem kapót választ. Szita Mária hallgatót. I-t ült már egész délután­ból kezdve s hallgatott. Az életben, az emberekben való bizalmát veszi- tette el a néliányórás várakozás alatt. Nem hamisított ő soha. Becsü­lettel szerezte azt az oklevelet — s most már az sincs, az is elveszett.-— Ne essen kétségbe — fordított a szón a referens — lehet a dolgon segíteni. . . lehet. De nem szabad ró­la b°széhii'e soha, senkinek. Már nem alakoskodott, végére kellett iáriíia a dolognak. — Nézze kislány, megbízásból teszem. A pénz nem nekem kell. olyan urnák fogom átadni, akinek ha almában áll az oklevelet eltün­tetni. Nem törölte le a könnyeit. Végig folytak az arcán, a ruháján, a ke­zén. Hangtalanul sirt, keserűen. Ő még pénzzel sem tudja magát meg­menteni, visszaszerezni az okleve­let. Hiszen pénze még soha nem volt — s már nem is lesz­— Ne ijedjen meg c?ők 2 ezer pengőről van szó. Kettő ezerről. Annyiba kerül ennek a kis ügynek az elsírni sása. . . Nem sok az, elhi­heti nekem-.. Nálunk <i—7 ezer pengős tételek is szerepelnek... Világosan, élesen számolt az agyai 20—25 pengőt keresett havonta, a.Z évente legkevesebb 300 pengő. Hét év alatt megfizethetné .. . részletre, kiválthatná- azt az oklevelet, ha le­hetne. .. — Na, ne esacsiskodjon Ilyen fia­tal lánynak már több esze lehetne. A maga arcával, az alakjával akár egy hónap alatt is megkereshet eny- uyit. .. csak okosnak kell lenni... — Már ott ült mellette, átfogta a vállát, végigsimitott a nyakún. Végtelen undorra] ugrott fel. Nyütt kézitáskájával rohant az ajtó felé. Gyűlölte azt a hideg hangot, amely megállította: — A látszat maga. ellen szól, ne feledje. Az okirafliamisitásért pedig S hónapi börtönbüntetés jár. .. Vá­lasszon. Percekig állt az ajtó előtt Ha el­megy, vége mindennek. Ha itt ma­rad ... nem! Csak azt nem! Pénzt Ígért, kétezer pengőt, ö megszerzi, meg tudja szerezni, csak innen el- m ehessen­— Tehát- julius 20-án. vasárnap este 7 órakor, itt, a Londonban — búcsúzott Ottó Károly. — Maga a pénzzel, én a meghamisított oklevél­lel. ★ Napokig ült a szobájában, nem ment sehova. Háziasszonya, Kereknő szedte ki belőle aztán egyik este a titkot s bár hallgatást fogadott, másnap ő száj alfa végig- az egész várost- a hírrel. A föispáni hivatal még aznap jegyzőkönyvbe mondatta Szita Máriával a történteket s ment az irás a belügybe, a kultuszminisz­ternek, a miniszter-elnöknek, egyik kézből a másikba: menteni azt, ami menthető, de csendben, szó ne essék róla senki előtt. , Gyorsan jött a válasz a főispán­nak : „Szives tudomásodra hozom, hogy tegnap este a Miniszterelnök Urnák lukén jelentest lettem, nehogy öt váratlanul érje ez az újabb gyaláza­tos eset• A Miniszterelnök Ur arra utasított, kérjelek meg Téged az eset rendészeti részének lebonyolítá­sára. Szigorlton bizalmas utasítása, hogy a tanítónő kérvényét hallgatása el­lenében azonnal akceptálni kell. Fogadd tiszteletem őszinte nyilvá­nítását.“ ★ 1930 szeptember 9. Szita Mária ezen a napon lépett- a katedrára, négyéves hosszú ut után. Állt, álltak a gyerekek is- Nézték egymást kosz- szan. kutatóan. Az első pere emléke ilyenkor vésődik a lélek mélyére egy egész életre. Az igazgató csendesen bezárta maga mögött az osztály aj­taját, amikor Szita Mária leült az asztalhoz, tenyerébe takarta arcát és sirt, zokogott. A boldogságtól talán? Nem. Csupán azért, mert végtele­nül kifosztottunk, megalázottyak érezte magát. A minisztérium elő­szobáira- gondolt, ahol húszasával várakoznak arra, amit ő már meg­kapott, de nem a becsülettel, ember­séggel szerzett oklevélért, hanem más ember becstelenségéért, hit­ványságáért. A sok, apró fényes gyermekszem pedig hosszan nézte, figyelte az uj tani. ónéni t, aki az asztalra borulva sirt. ők még nem tanulták meg azt, amit a tanítónőm olyan jól megta­nult és soha el nem felejt. (A Zala megyei Levéltár 1930- évi föispáni bizalmas anyagai­ból) . Benkü Károly Sürgősen töltögessük a burgonyát A kiadós eső átáztatta a talajt, de össze is tömte azt. Ezért a leg­első teendő a növényápolás terén a talaj lazítása, porhanyitása. Különösen szereti a porhanyós talajt és a gyakori töltögetést a burgonya. Most a kiadós eső után ..mellétöltjük“ a vizet és tarta­lékoljuk a növény állandó fejlő­déséhez és elősegítjük a bő gumó- képződést. Ezért az első töltöge­tést, ahol csak elérte a burgonya a 12—15 cm-es fejlődést, feltétle­nül a napokban végezzük el. Ké­sőbb azután a virágzásig még legalább kétszer töltögessük, is­mét lehetőleg eső után. Ahol tavaly a szárazság elle­nére is nagy terméseket értek el. mindenütt többször töltögették a burgonyát. így értek ej a novai Vörös Csillagnál 130 mázsás, a ramocsai Uj Éleinél 100 mázsás holdanként! termést. Ahol pedig még alacsony jenne a burgonya a töltögetésre, ott kapáljuk meg. de legalább boronáljuk. Minden töltögetés, amelyet megfelelő idő­ben végzünk el, legalább 10 má­zsás termésemelkedést jelent. Fogjunk ceruzát és papirost és számoljuk ki, megérí-e a többszöri tcltögetés, amelyet géppel, fogat­tal elvégezhetünk. Használjuk hl ezt az egyszerű terinésfokoző módszert és biztosítsunk több burgonyát nemcsak dolgozó né­pünk asztalára, de fejlett iparunk számára is. Minél több termelő, szövetkezet élenjáró burgonyater­melője tűzze ki a magas hozam elérését, mint például a novai Vörös Csillag, ahol a 150 mázsás burgonyatermésért indultak harc ba és ezzel is megmutatják, hogy a béke megvédését munkájuk min­den területén segítik. Itt az ideje, hogy- az időben való első töltöge- téssel rakjuk le a nagy burgonya­termés biztos alapját! Németh Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom