Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-29 / 75. szám

PÁRT É L E T+ Az élenjárók népszerűsítésével uiár 67 liold takarmányrépát vetettek el \ováu Nova községben díszkapu bir- deíi, hogy a község dolgozó pa­rasztsága a íelszabadulási héten szép eredményeket ért el. A párt- szervezet a tanáccsal karöltve na­ponta népszerűsíti azokat a dől. gozókat, akik a mezőgazdasági munkákban és a beadási kötele­zettségük teljesítésében példát, mutatnak. Ezeknek a dolgozók­nak a nevei díszej feliratokon a díszkapun vannak elhelyezve. A felszabadulást hét eddigi 1a- pasztalafai azt mutatják, hogy a népnevelők csak akkor tudnak eredményes munkát eléírni, ha a pártszervezet állandóan ellenőrzi és gyakorlati segítséget ad mun­kájukhoz. A páráizervezct crti. törtökön értekezletre hívta ös-zc a köz ég népnevelőit, hogy meg­beszéljék a vasárnapi agitációs nap teendőit. A pártszervezet itt, ezen az értekezleten újból fel- eszíoíía a községet a népnevelők között és átszervezték a nép­nevelők áiózatot. A köznég ered­ményeit f dk ózza az is, hogy a tanács begyűjtési állandóbizott. sáiga tagjai rendszeresen segiríik a község dolgozóit a munkák vég­zésében. Az olyan dolgozó parasz­tok, mint Horváth István, Biosák Ferenc és Parrggi István, akik tavaszi munkájukat 5 nappal a határidő előtt befejezték, a be­adásban élenjárnak:, bekapcsolód­nak a népnevelők munkájába, hogy segítsék a község dolgozóit vállalásuk teljesítésében. _ A községi tanács a pártszerve­zet segítségével szép eredménye­ket ért el a tavaszi munkákban. Már a takarmányrépa veil est S5 száza lóikban teljesítették. Nagy lendülettel megindult a burgonya ültetése is. Öt holdon mór o.z egyénileg dolgozó parasztok is el­ültették a burgonyát. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzá­járult a pártszervezet- által el­készített népnevelőszoba, ahol szemléltetően bemutatják a köz. ség múltját és a fekeabadulás óta elért fejlődését. Eredményeiket hólírái tatja a földművesszövetkezeifc dolgozóinak hanyag munkája. Marion Gyula elvtárs, a szövetkezet ügyvezetője nem segíti a tanácsot és a köz­ség dolgozó parasztságát a felsza­badulási héltre te-tt vállalások tel­jesítésében. Példájára a szövetke­zet dolgozói is kivonják magukat az oktatásból, a népnevelőmunká. ból is. Marton elvtárs példamuta­tása nélkül nem ie- követelheti meg a szövetkezeti dolgozók 'helytállását. A pártszervezet fordítson na­gyobb gondot a- földművesszövet­kezet dolgozóinak nevelésére, biz­tosítsa. hogy a párt által kapott feladatokat ők is maradéktalanul végrehajtsák. A népnevelőkkel induljanak harcba a vasárnapi agitációs nap sikeréért, hogy a község lőj ás beadásból is teljesítse felajánlását és a novai dolgozó parasztok is méltóképpen ürme. pelhessók felszabadulásunk 8. év­fordulóját. ÁBlandó felvilágosító munkát végezzenek íi népnevelők a bazitai dolgozó parasztok között A felszabadulási hét megindulása óta minden reggel korán benépe­sül Bazita község határa. A dolgozó parasztok a felszabadulási hétre tett vállalásukat a mezőgazdasági munkákban határidő előtt 6 nappal tel­jesítették. A pártszervezet taggyűlésen tárgyalta meg a felszabadulási hé­ten előttük álló feladatokat. Jól mozgósították a népnevelőket, akik ál­landó felvilágosító munkával nevelik a dolgozó parasztokat a tavaszi munkák, a beadási kötelezettség határidőelőtti teljesítésére. A pártszervezet jó, előkészítő és nevelő munkája eredményes. A községben meggyorsult a tavaszi szántás-vetés, a dolgozó parasztok már a burgonyát ültetik, vetik a répát. A vállalások teljesítésében példát mutatnak a község kommunistái. Tóth Zsigmond 3 holdas dolgozó pa­raszt, Tötök Sándor 10 holdas, Albert Károly 6 holdas dolgozó parasz­tok elsőnek fejeztek be a tavaszi munkát és felajánlásukat batáridő előtt teljesítették. A példamutatás ellenére is van még több olyan dolgozó paraszt, aki nem teljesítette felajánlását. Sárvári Jánosné 8 holdas csak 50 szá­zalékban tett eleget felajánlásának. Főleg a tojásbeadás terén van el­maradva. Erdélyi Károly és Zarka István dolgozó parasztok is lemarad­tak kötelezettségeik teljesítésében. A község dolgozói vállalták, hogy a felszabadulási héten az első ne­gyedévi tojás-, baromfi- és tejbeadási kötelezettségüket 100 százalékra teljesítik. Ha ezt valóra akarják váltani, fokozottabban kell mozgósita- ni a tömegszervezeteknek, a begyűjtési állandóbizotíság tagjainak és az élenjáró dolgozó parasztoknak azokat, akik negyedévi beadási tervüket még nem teljesítették. PÁRTHÍR Értesítjük a nagykanizsai járás politikai iskolák propagandista elv- társait, hogy a propagandista sze­minárium 'folyó hó 31-én, kedden délelőtt 9 órakor a járási pártbi­zottság uj székhazában, Hozgonyi- utca 1. szám alatt lesz megtartva. Értesítjük a Bolsevik Párt Tör­ténete I. éves nagykanizsai hall­gatóit, hogy konferenciájuk folyó hó 31-én, kedden délelőtt 9 órakor a járási pártbizottság uj székhe­lyén, Rozgonyi-utca 1. szám alatt lesz megtartva. II DISz megyei bizottságának figyelmébe! Mi. a zalaegerszegi Ruhagyár DlSz-fiataljai is több termeiével akarjuk megünnepelni felszaba­dulásunk 8. évfordulóját. A „ felajánlások teljesítésében élenjárnak: Horváth Mária DISz- fiatal 152, Németh Károly 146, Kovács Mária elvtársnő 141 szá­zalékos teljesítményükkel. A Vö­rös Csillag műszak III. gépterem DlSz-fiaitaljai is 100 százalékon felül teljesítenek. Ezzel az eredményünkkel még nem váltottuk be adott szavun­kat. Ennek legfőbb oka az, hogy ruhagyárunkban, ahol legalább 600—700 DISz-fiatal van, már két hete zárva van az üzemi DISz-bIzotts'ág ajtaja, mert nincs DlSz-ttt-kárunk. A ruhagyári DlSz-fiatalok ne­vében azzal .a kéréssel fordulóik a megyei DISz-bizottsághoz, hogy ne hanyagolják el e fontos mun­katerületet. Mi. alapszervi titká­rok sokkal jobb munkát tudnánk végezni, ha mindennap megkap­nánk a feladatot. Nemcsak a mi szégyenünk lesz. ha lemaradunk vállalásaink teljesítésében. Harcolunk az adott szó teljesí­téséért. Ehhez azonban több 'Se­gítséget- képünk a városi és me­gyei DISz-bizottságtól. De nem utolsósorban az üzemi pártszervezettől. PETŐ ANGELLA Vörös Csillag III. gépi. DISz alapszerv, titkár A cselédsorstól —> a Ruhagyárig A zalaegerszegi Ruhagyárban többszáz olyan dolgozó élvezheti a munkához való jogát, akik a felszabadulás előtt megyéről-me• gyére vándoroltak és éhbérért somm&smunkál végeztek. A felsza­badulás után vált lehetővé, hogy Zalaegerszegen is olyan üzemek épülhessenek, amelyekben a dolgozók megbecsült emberként dől. póznak. Most, a felszabadulási hét alatt egyre fokozódó teljesítmé­nyekkel bizonyítják be a ruhagyári dolgozók, hogy méltók arra a megbecsülésre, melyben pártunk és államunk részesíti őket. Az üzemben már számtalan dolgozó elnyerte a sztahanovista címet. Sok fiatal kádert nevelt az üzemi pártszervezet. A felsza­badulási hét alatt, de ezt megelőzve is nagy figyelemmel kiséri a pártszervezet azokat a dolgozókat, akik napról napra teljesítik ter­vüket és részivesznek a pártszervezet előtt álló feladatok megöl, dósában. Rózsás Sándor elvtárs 1952-ben került a ruhagyárba. — Szüleimnek 5 hold földje volt — mondja Rózsás elvtárs. — Hatan vagyunk testvérek. 1945 elöli sanyaruan éltünk. Mint cselédgyerek kuláknál kezdtem a gürcölést. Egy havi .fizetésem 35 pengő volt 1042—43-ban. Ebből nem jutott ruhára, mert oda kellett adni mind a szüleimnek adóra. Majd. később, hogy többet keres, sek, földesurhoz szegődtem arató nak, Ez a munka meggyötört Fiatal voltam és az aratás nehéz volt számomra, — A nyomor, a munkanélküliség koldusiarisznyáját hagytuk ott 1.945-ben. Földet kaptunk. Egyik lcslvérem--rendör lelt, £'n egy ideig odahaza dolgoztam a földön, de. a városba kívánkoztam. 1948-ban már szakmát tanultam. Tudtam azt, hogy szükség lösz munkámra. 1951-ben segéd lettem és amikor felépült a ruhagyár, jelentkeztem munkára. Olyan boldog voltam, amikor azt hallottam, hogy „halnap reggel jöhet dolgozni1'. Igyekeztem. A munkahelye- men a pártszervezet vezetői felkerestek, feladatokkal bíztak meg. Népnevelőmunkát végeztem. Telt az idő. A brigádvezetöm is a leg nagyobb megbecsülésben részesített. Mint gözvasalő 100 százalé­kon alul még nem teljesítettem. Most, a felszabadulási hét alatt is 180 százalékot teljesítek. Ehhez az eredményhez nagy segítséget adott a brigádvezetöm és az, hogy rendszeresen résztveszek a politikai oktatásban. Méltón akarom ünnepelni azt a nagy napot, amely megadta a lehetőséget, hogy cselédsorsból megbecsült, jól kereső szakmunkás lehettem. Es most, amikor az életemben elértem a legszebb naphoz, amikor tagjelölt lettem, büszkeség tölt el. Nem máról holnapra lel­tem tagjelölt. hanem a munkámban, tanulásban a párt nevelt azzá. Az üzemi pártszervezet számos olyan kiváló dolgozóval foglal­kozik, mint Rózsás elvtárs. A felszabadulási hét lelkes verseny­mozgalma újabb harcosokat ad a pártnak, akikkel a pártszervezet máris megerősítette népnevelőhálózatát, ahol még nagyobb lehető, ségük nyílik arra, hogy megismerjék a párttagok jogát, kötelessé­gét és kiérdemeljék a legnagyobb megtiszteltetést, a párttagságot. < PL. Szemléltető agitáció nyomán kiváló egyéni teljesitmsnyek a Fémátugyárban A nagykanizsai Fémárugyárbán a felszabadulási hét negyedik nap­ján a vállalati tervieljesi-tés elérte a 125 százalékos napi átlagot. A napi eredmények fokozását a dol­gozók eredményeinek népszerűsíté­sével és a jó versenynvilvánossággal érték el. A Fémárugyár üzemi bi­zottsága a felszabadulási hét alkal­mából szemléltető .falitáblát) alkal­maz, ahol nemcsak az egyéni telje­sítmények alakulását látni, hanem a műhelyek napi sorrendi állását is. Március 24-én a Fémárugyár leg­jobb dolgozója Danes József 234, Kárász István 215 és Szabó József II. 204, a nődolgozók közül pe­dig Bagó Mária volt 239 átlag- százalékkal; ^ ví X >< X X X X X X X X X XX X X X X X X rí X X X X X X Beszélgetés a múltról, jelenről — és a jövőről Vasárnap van. Márciusvégi igazi tavaszi vasárnap. Nemcsak a rügye­két csalogatja elő a zsongító lan­gyos levegő, de az asszonyok, leá­nyok is alig várják, hogy befejez­zék a házkörüli munkát és végig­sétálhassanak a falun, vagy kiül­hessenek a ház elé egy kis beszél­getésre. Van bőven mondanivaló, hiszen kemény munkában eltelt hét ál! a hátu^ mögött, A büszkeség is- meg-megcsillan. egy kissé, a beszéd­ben. amikor elmondják egymásnak,' ki mit tett a héten,' ki hogyan áll a vetéssel, A számvetés napja ez a vasárnap. Az elvégzett és a még előttük álló munkáról beszélgetnek a kiskapuban, de a tanácsházán is. •Y végrehajt óbizottság ülésezik. Megvizsgálják, mit hajtottak végre %a tervből, a felajánlásból ék kidol­gozzák a tennivalókat az uj hétre. ilVesvölgye állni akarja ado-tt sza­vát. A 1k>csvölgyi tszcs tagjai is ezt akarják. Milei István, a csoport elnöke is erről beszélget Nagy Ká­roly elv-társsal, a tszcs párttitkárá- val. ,\z előszoba délre néző ablakán beragyog' a márciusi napfény és ilyenkor, az uj tavasz hajnalán a jelen, a jövő mellett a múltra is sokssor • visszaesavturodik a beszéd. Fvk a közös emlék, tíz évig csc- I eV esküdtek együt t urak, parasztok birtokán, közösen ették a szolga- ftorr. keserű kenyerét. Ez is szám­vetés» amit- ők csinálnak. De most, amikor a tszcs ügyeit már megbe­szél' ék, nemcsak az elmúlt hetet és a5 elkövetkezőt hasonlítják ctesze, hanem két külön' világot: a • múl­tat és n jelent!», m,» g -..v — Ganaj világ volt, na. — Ebben összegezik véleményüket, amikor le­zárnak egy-egy történetet egx-ngy töredékét a felszabadulás e^tti szolgasorsnak. ■ — Vettük a kufferfc a vállunk- ra, aztán mentünk. Ez volt a mi éle' ünk a summásélet alatt — mondja Milei - elvtárs. — Megérkez­tünk egy tanyára aratás előtt, alt­kor az intéző azzal fogadott ben­nünket, hogy ha kimennek a bir­kák a homályból, akkor lesz szál­lás. Ott háltunk egész nyáron a disznók, a birkák helyén földre szórt szalmán. Még ezzel is azt akarták kifejezni az akkori urak, hogy semmivel sem vesznek na­gyobb számba bennünket, mint az állat aikat. — Reggelink csak kenyér volt — fűzi .tovább az emlékezés fonalát Nagy elvtiárs — délre rendszerint zsirtalan leves, este ügyanaz. De még álmodni sem hagylak bennün­ket, hogy valamikor jobb lesz, mert éjjelre a bolhák tették tönkre éj­szakai. íiyugodíűmúnkat, — Azaz — szól bele Milei elv- társ — nappal az urak,, éjjel a bolhák szívták a vérünket. Ha nyugodni nem is nyughattak §£jn éjjel, sem nappal, azért keres­ték a kiutat a szenvedésekből. Hiá- ba hirdették a papok, hogy mindig lesz ur és szolga, ők nem hittek a niégváltózhataüanban. Milei István 1931-ben belépett' a kisgazdapárt­ba. Ott is hamar megtalálta, hogy kik a lakkcsizmás kisgazdák, kik a parasztság árulói, a földbirtokosok talpnyalói és kik azok, akik való­ban a dolgozó parasztságért har­colnak. Kikhez is tartozhatott vol-. na Milei István, mint az utóbbiak­hoz. 1947-től, mint a kisgazdapárt parlamenti képviselője harcolt a pániba befurakodott ellenség’ ellen. ■ 1950-ben alakult meg Beesvöl- g.yéu a csoport, ö még egy évet várt. 1951-ben döntött véglegesen. Sokat gondolkodott, töprengett, de amikor aztán pálcát tört a közös gazdálkodás mellett, azóta tántorit- hatatlanul hirdeti ennek az igazát. Megválasztották csoport elnöknek. Két lóból és egy kocsiból állt ak­kor a gazdasági felszerelés. Ma 9 darab ló, 33 szarvasmarha, 60 da­rab sertés. 148 birka, 70 darab törzs-baromfi az állatállomány. — Nincs is sirás a mi csopor­tunkban — mondja Milei elv-társ, belehuny őrit va az ablakon át ' be­tűző napba. — Ninas olyan család a tszcs-ben, aki ne vágott volna hí­zót a télen. Száz mázsát' hozott a burgonya holdanként, búzából meg 13 mázsa volt- az átlagtermés. So­ha nem volt ilyen Göcsejben. Néz­zék meg a kamrámat — folytatja tovább — és ki is nyitja az ajtót. Vagy harminc mázsa burgonya van az egyik oldalon. — Melyik egyénileg dolgozónak va.n ilyenkor, március végén 30 mázsa krumplija. Hja — telepedik le ismét ja székbe —, ezt hozta a csoport-, ezt hozta a közös gazdálkodás. — Nem is Testeit ük ám a munkát. Korszer töltögettük, bokát jarta.ni más szövetkezetekbe. Voltam Ten- gelicen, Mihályiban és hirtelen fel­sorolni sem tudnám, hogy hány élenjáró szövetkezetben. Mihályi­ban láttam a négyzetes kukoricát. Meggyőződjem, hogy jobb, mi is úgy vetünk. A burgonyánk is azért sikerült, mert láttam más szövetke­zesekbe^ hogy kétszer töltögetnek. Mi is úgy csináltuk. Ez volt a tit- ka a jó termésnek. Nem sajnáljuk a földtől a műtrágyát sem. Jövőre olyan élet lesz ifct, amiről még akkor sem álmodhattunk volna a múlt­ban, ha hagynak bennünket ál­modni, Olyan derűs optimizmussal be­szél a jövőről, ahogyan csak a ma­guk igazában, a nép erejében hivő emberek tudnak. Azok, akik átél: • ték_ saját bőrükön érezték a- múl* minden nyomorát, szenvedését. Áb landóa-u összehasonlítást csinál a régivel és a maival. Ezért tucl min­dig. töretlen lendülettel dolgozni, mert mindig- emlékezetébe idézi, hogy mitől szabadultak meg. — Olyan nyomorban éltünk — kezd megint, egy régi történetet, — hogy anyám, amikor egyszer el­tört ■ egy tojást, hát sirvafakadt. Kiszámította pontosan^ mennyi kell sóra, gyufára, petróleumra — és el­tört egy tojás. Nem volt meg a pénz, amennyi kellett volna. így élt a falusi szegénység akkor, — így ám — told ja meg Nagy elv árs. — Csak tahó lehetett a ma­gunkfajta. Kék gatyába jártam, ci­pőm meg csak akkor volt, ha az idő­sebb testvéreim kinőttek belőle. Nagy elvtárson most elegáns, barna kétsoros ruha van, jó cipő, kalap.’ Milei elvtárs ruházata is olyan amilyen csak a legmódosab- baknák lelett a múltban. Az ablak­ban könyvek, újságok. Jár ide a Szabad Nép, Zala, Szabad Föld, Béke és Szabadság, Termelőszövet­kezet. Mellettük állattenyésztési, nö­vénytermesztési szakkönyvek. Ezek­ből olvas, tanul Milei elvtárs. Ez a tudás a biztosíték arra, hogy még szebb lesz a jövő Becsvölgyén. De még többet akar tanulni Miiéi elv- társ, hogy még gazdagabbá, virág­zóbbá tegye szövetkezetét. Mint ve­zető azon van, arra törekszik, hogy boldoggá tegye a tagok életét. Olyan világot akar építeni sa-játi kisfiá­nak is, hogy soha ne ismerje meg, mi a szenvedés. Ez az ötéves kisfiú most kihasz­nálja a beszélgetésben lűrtelen be­álltát csendet, apja mellé bújik é-3 vékony, de tiszta gyerek hangján rá­zendít- az Internacionáléra. Kívülről tovább záporoz he a napfény, de must mindenki 'clkomo­lyodik. A kisfiú énekli tovább •csen­gő hangján a világ jirole'-Yrütcnsá.- nak halhatatlan dalát. A l*,v&szi va­sárnap csendjében ie érezzük a dal nyímán, bogy harc van és es a harc lesz a vég'ső. De tudjuk azr is hegy ezt a harcot győzelmesen vívjuk meg. Vasárnap, 1953 márc, 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom