Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-10 / 58. szám
SZTÁLIN VELÜNK MARAD .Wrt-ÄWWM Mérhetetlen fájdalom gyűlt össze szivünkben. Siratjuk korunk legnagyobb fiát. Idős, munkában, harcokban niegedzett férfiak, asz- szörnyök, fiatal lányok, fiúit, gyermekek szeméből perdült lei a könnycsepp. Sztálin halóul. Nem a félelem, nem a kétségbeesés, vagy a tehetetlen árvaság zokog bennünJc: a mi könnyeink az igazi fájdalom könnyei. De a könnyek fátyolén keresztül is messzire lát a szemünk. Ne. résünk, kutatunk a távolban és azt látjuk, am'H Ö akart, amit ü ke-Z dett nekünk építeni. A kormány kihullt halálba merevedett kezéből, de aki átvette, abban tovább él, tovább lüktet az Ö tanítása. A zászlót, a fegyvert, a szerszámot, a tollat még szorosabbra fogjuk: győzelemre visszük tanításait! Ezt tükrözik vissza megyénk dolgozóinak megemlékezései, sza. vai, táviratai, amelyekkel kifejezik pártunk iránti törhetetlen hű. ságiikét. Több mint száz távirat, amit a Megyei Pártbizottsághoz küldtek, mondja: Még magasabbra emeljük a szocializmus építésének zászlaját, még többet, még jo bban dolgozunk! Türjén A nap már elbújni készült a liegyek mögé mikor Foki János, a türjei Ifjú ’dárda termelőesoport uuktoiosa az utolsó fordulót végezte. Fiatal fiú, — mégis mennyi mindenen ment már keresztül. — Még egész gyerek voltam — mondja — mikor konvenciÓ3 cseléd, nek mentem a papok birtokára. JOgyiitits dolgoztam apámmal. Persze én fél konvencióéit. A cselédkedés- böl csak egyetlen látható emlékem maradt: az, hegy a bika odanyomott a földhöz és azóta ferde maradt a nyakain. —Aztán jött az, amit olyan nehezen vártunk: a felszabadító sereg. A szovjet katonáktól hallottam először a nevét: Sztálin, Akkor még nem vádiam, ki lehet ez az ember, de éreztem, hogy minket is nagyon szerethet, mert elküldte seregét, hogy felszabadítson bennünket. — Azután jött a földosztás, — folytatja. — Felosztották a papok birtokát. Hallottam, hogy megalakult a termelőesoport. Eljöttem, kcr. Söj töröli Munkával gyászolja Söjtör köz. ség Sztálin elvtárs halálát, A falu olyan kihalt, mintha $oha emberek nem laktak volna benne. Minden, ki a mezőn van, szánt-vet, hogy még többet termeljen. Hat holdon gazdálkodik özv. Pete Sándorné. Évek óta egyedül dolgozik földjén. Fiával beszélget Sztálin elvtárs haláláról. — Tudod ■mii jelenteit a~, mikor apád meg. hah! Nagyot. Ve ez ‘még nagyobb veszteség számunkra, mert ez ■nemcsak minket, de az egész világ dolgozó népét érinti. Eddig is élen járók voltunk a beadásban, de most a tavaszi 'munkáknál sem szabad lemaradnunk- Az Ö halála még jobb munkál követel tőlünk — Befejeztem a tavaszi búza\ vetését, Mosl uj murdeához látok — kezdi Balten Sándor I, iipusu lzr.es tag beszélgetését, — Sztálin < ívtárs elvesztése még jobb munká. ra serkent bennünk, meri tudjuk, hogy az az ember halt meg, akinek mindig nagy gondja volt ránk, áld mindig szeretettel gondolt a magyar népre. — Mikor meg tudtuk, hogy meghalt a mi Sztálinunk, — mondja Kovács József né dolgozó paraszt, asszony —, éreztük férjemmel, hogy meg szorosabban kell felzárkóznunk ezután az Őáltala kibontott zászló alá. Meg aznap elveiét, lünk 14-00 négyszögöl tavaszi búzát. tem én is a felvételemet. Befogadtak a nagy családba... olyan boldog voltam, hogy szavakba sem lehet foglalni. Később a csoportban megalakították a pártszervezetet. £n. is kértem a felvételemet. Elérkezett az a boldog pillanat, mikor kezembe vehettem a tagsági könyvet. Taggyűléseken mindig szó esett Sztálin elvtársról. Később elkerültem a gépállomásra, Jártam szakoktatásra, szemináriumra,... ott elmondtak mindent Sztálin elvtársról nekem. — Aznap, araikor megtudtam, hogy meghalt, azzal a gondolattal üKem fel a traktorra, hogy az Ő halála még jobb munkát követel tőlem és minden dolgozótól. Eszembe jutóit az a harc, amit a mi felszabaditá- síuikért vezetett, a sok jóság, amit telt velünk. Hangja elcsuklik, de felemelt fej. jel- mondja: — Még jobb munkát végzek, mint eddig, túlteljesítem tervemet. Aznap Foki János tíz órás műszakban 12,5 normál hold helyett .17 normál hold tárcsázást végzett el. JBakon Nagy bajusza GO év körüli férfi szorgoskodik a pajta körül, majd a lakás felé indul. Lassan, kimért léptekkel halad, ráncos arcában mélyen ülő fekete szemeivel, iá. radt szomorúsággal néz körül, — Sok a munka., szétszórom a trágyát, elvetem a búzát és a zabot, — mondja Sípos Sándor baki dolgozó paraszt. A konyhában nyugtalanul néz körül, mintha valamitől menekülni akar. na, Lássan maga alá húz egy széket, és leül, majd folytatja: — Nem tudora elmondani, mit jelentett ö nekünk. Bárhova megyek, a rohamos építkezések láttán őrá gondolok. Neki köszönhetem, hogy most szabadon, hol- dogau, békességben szánthatok, vethetek. £n és az egész családom megrendülve) hallgattuk e hirt. Eszünkbe jutott, ha ö nem jön, még most, is kiszolgáltatottak lennénk, ö mentett meg bennünket az uraktól. Ha ő nem jön, sohasem tanulhattak volna gyermekeim. Nyolc gyermeket neveltem fel, közülük négy felsőbb iskolákon tanul, és állásban van. Neki köszönhetem, hogy négy kicsi gyermekemnek biztos boldog jövője les*, amelyért még jobban , fogok harcolni. Az én fogadalmam 1/ is lány voltam akkor, egészen kiesi kislány, amikor 194-5. ben meghallottam Sztálin elvtárs nevét. Akkor még nem tudtam, mit -jelent ez a név. Ma már tudom. Évek teltek el azóta, az islcolában, újságban és saját életemben tapasztaltam, mit jelent Sztá- tin elvtárs neve. Szüleim sokat beszéllek a múlt időkről, a régi rossz világról és a mai életünkről• Kezdtem rájönni az én gyermekszívem, mel, hogy ma jobb az élet, ma más, mint a múltban volt. Kinek köszönhetjük mindezt? A Szovjetuniónak és bölcs vezérének, Sztálin elvtársinak. Az Ú ludála gondolatával megbélcülni nem lehet.. Neki éhű ^ kell. Tudom, hogy azokban az emberekben él Ö. akik tovább folytatják az 0 nagy művét. Iff él a 800 milliós béketábor minden katonája szivében, itt cl a kommunizmust epüö szovjet emberekben, a szocializmust épitö országok minden dolgozójában- Min. den tettünk, minden cselekedetünk Öt dicsőíti. Nagy örökséget hagyott ránk, s erre nem szabad érdemié Lennek lennünk. Most. terülnek. Sztálin elvtárs — most dördülnélc cl a nyolc éve Berlini ostro. móló ütegelc, amikor megfogadom, hogy erre ,tz örökségre én. sem leszek érdemidén. RAJNAI ÉVA Zalaszentgtóton Az esti csendben már messziről hallatszik az utcán jövő szekerek zörgése. Az egésznapi munkától fúvad- an ballagnak a lovak. A szekereken iilö emberek is - hallgatagok, majd befordítják fogataikat a zalaszent- gróti Uj Barázda tennelőszöve kezeli csoport udvarába. — Megérkeztünk — szólal, meg csendesen az egyik és leugrik a szekérről, majd ugyan ilyen gyorsasággal kezdi kifogni a lovakat. Ilyen nap még nem volt az életükben, így még sohasem dolgoztak. Csendben, szorongó szívvel, de többet és jobban, mint máskor. A munkák közepette értesültek az emberiség nagy fiának, szeretett vezérünknek, Sztálin elytárgnak haláláról. Amikor tagjaink megtudták, hogy Sztálin nincs többé, mindnyájan mélyen megdöbbentünk —, mondja Czérnán Jenő elvtárs, az Uj Barázda tszcs elnöke, — Nekem a múlt jutott egyszerre eszembe. Az az idő, amikor még napszámosok, cselédek voltunk, amikor senkiknek tekintettek bennünket ő adott nekünk igazi, emberhez méltó életet, ö mondta nekünk és valósította meg számunkra/ hogy „egyik ember annyi, mint a má. sík.“ örökre megtörte zsarnokainkat, a földesurakat, ispánokat. Lassan sétál a szobában, mereven néz .maga elé. Most egyszerre érzi egész éíe'te minden szenvedését. — Sohasem gondoltam, hogy valamikor magamnak is fogok dolgozni, a magaméban, — töri meg később a csendet. — »Sokat, nagyon sokat kaptam Tőle... Hatalmas csapás az ö elvesztése, de nem törünk meg. Ezután még fokozottabb erővel végezzük munkánkat. Éberebben őrködünk pártunk és termelő- csoportunk egysége felett. Jobban fogunk ellenségeink ellen, harcolni, mint eddig, Sztálin elvtárs tanításai nyomán törjük meg az ellenség erejét... Eddig sem hátráltunk meg a nehézségek előtt, de ezután még keményebbe®, küzdjük le azokat. MÍG EMBER ÉL A FÖLDÖN a. Könnyes szemek, koflgö hang, s ufáita, némaság, ’ A gyásshir görbe Icámul élő szivekbe vág. Hangunk lévelyg az űrben, nem szállhat már felé, ki szent hevünket karddá egyenesítené. De váljék mégis karddá a hang, a szív, a telt, suhogva járja végig a harcos éveket. enüékezön s előre szökkenve, fel, további gyássunlc nem fuvolán sir —- szólaltat harsonái, A százmilliók könnye, az árván csillogó, érette egyesülve szent hömpölygő folyó, mely pusztát termélcennyé tenni élőre tör, mely fejét felütő gazt haraggal elsöpör. U. Míg ember él a földön, nem lesz oly pillanat, melyben szive ne látná jóságos arcodat, s kivált, ha hő munkája uj csúcsokhoz vezet, dobban belé az érzés: folytatja művedet. Fogadjuk, 'Sztálin elvtárs, Mffy élünk, hogy neki]:, kik a fcltárt jövőben a Földet szépítik, ha ránk majd visszanézne!sok ezredéven át, ítéletül: kimondja: »Híven telték szavát A gyász a harcost marja, de nem morzsolja szét: a népek szorosabban fogják egymás kezét. És köztük magyarok, mi, Iák Tőled életet kaptunk és ömvdáttal dússá vált éveket, rég álmodott jövendő Isulesát és oly erőt, mely ifjú arccal áll a történelem előtt. Dicsőség Néked, Sztálin! Szivünk vigyázzban áll- Dicsőség nagy müvednek, min nem fog a halál! DEVECSERI GÁBOR. A TÁVIRATOKBÓL A budafai Kőoiajtcrmelö Vállalat dolgozóinak táviratából: „A mélységes gyász cs fájdalom első pillanataiban megfogadjuk, hogy azt a, zászlót, melyet Sztálin elvtárs adott kezünkké, győzelemre visszül:, Ajkunkon az Ö nevével c-s a Szovjetunió vezetésével harcolunk a békéért.“ A letciiyi községi tanács táviratából: „Atyánkat' tanítónkat vesztettük cl. Fogadjuk, hogy az ö halhatatlan tanítása nyomán pártunk és kormányunk rendelkezéseit, a ránk bizolt feladatokat határidő elölt: teljesítjük s a dolgozókkal még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkul, hogy itt, a határszélen még szilárdabban helytáll junlc a kittjjö és a belső ellenség ellen folyó harcban.“ Az Ásványolaj Gépgyár dolgozói nak tá vlratából: ,'Örökre szivünkbe zártuk Sztálini, mert Neki köszönhetjük szabadságunkat, boldog életünket. Harcos egységbe forrva követjük Sztálin elv társ legjobb magyar tanítványát' Rákosi elvtársat s még harcosabb lendülettel dolgozunk tervünk lulieL jesitéséérlf ‘ A pölóskei állami gazdaság táviratából: Tudjuk, hogy Sztálin elvtárs tanításaiban örökké tovább él. Az Ö utmutaiá-sai alapján még szorosabbra zárjuk sorainkat s haladunk azon ’az v.-tm, melyet meg mutatott a világ dolgozói számára.‘ * Pusztamagyaród szövetkezeti község táviratából: Sztálin elviárs halála még jobban eggyé forraszt bennünket a szocializmust épiíö munkában. Fogad, juh, hogy a tavaszi munkákat a legrövidebb időn belül befejezzük A lovászi Kőoiajtcrmelő Vállalat dolgozóinuk táviratából: ..Még mélyebbre zártuk szivünkben az ö tanításait. Megfogadjuk. hegy negyedévi tervünket maradék- 'elonvl teljesítjük.“ Kedd, 1958 műre, 10, +Jr I A pusztamagyaJódi politikai iskola hallgatóinak táviratából: ,,Sztálin elvtárs move: A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban tanulmányozása köz- közben érkezett a megrendítő hír, meghalt Sztálin. Érezzük, tanításaiban örökké■ itt él közöttünk s ezért fogadjuk, hogy tanításáé még jobban elsajátít juh_ s helylállunk a szocializmus ifjú rohambrigádjai között.“ A nagykanizsai Kórház dolgozóinak táviratából: „Egész szívvel együtt érzünk a szovjet nép, az egész világ dolgozóinak nagy fájdalmában. Ígérjük, hogy valór avált juh a szocialista egészségügy megvalósítását.“ A letenyei járás pedagógusainak táviratából: „Ml, pedagógusok legkiválóbb pel. dák-épünket vesztettük el a nagy Sztálinban, a világ dolgozóinak halhatatlan nevelőjében. ígérjük, olyan ifjúságot nevelünk' amely méltó lesz arra a szer ételre, mellyel Sztálin clv- árs jövőnk útját építette.“ A zaiaszcntgrótl járás pedagógusainak táviratából: „Fokozott hűséggel ragaszkodunk pártunkhoz és fogadjuk, hogy a gondjainkra bízott ifjúságot a halhatatlan nagy tanító, Sztálin útmutatásai alapján vezetjük a szocializmus felé.“ A tornyiszenuniklósi pártszervezet táviratából: Mély fájdalommal értesültünk Sztálin elvtárs, drága tanítónk, bölcs vezérünk és felszabadít óul: haláláról ,• Ö tette lehetővé, hogy szabod ország boldog fiai és építői tehetünk, Tanítása tovább él közöttünk s ez ad erőt, hogy itt, a Tito-banda szomszédságában sorainkat még szorosabbra zárjuk s visszaverjük a külső és belső ellenség minden aljas támadását/ ‘ A dobri DISz-szervezct fiataljainak táviratából: '.Mélységes fájdalommal értesültünk forrón szeretett vezérünk, Sztálin elviárs haláláról, éj elment közülünk' de tanítása örökké élni fog szivünkben. Fogadjuk-, hogy az Q halhatatlan szellemében és tanítása nyomán haladva sorainkat még erősebbre fűzzük, még magasabbra emeljük a béke zászlaját és Rákos 1 elvtárs vezetésével renditltetcV értharcosai leszünk a sztálini céllzitüsc- selcneli.“ Lovászi község dolgozó parasztsága, a l ispesz ént ad or jón % pedagógusok, a rádihási állazni verseny Iá telep dolgozói, o, lovászi gépműhely dolgozói, a bccsehclyi I. kér. DISz-szer vezete, a lovászi állami tűzoltóság, és még számos üzem, vállalat, tana. csők, termelőszövetkezetek küldték el távirataikat' a Zala megyei pártbizottsághoz. Táviratban Jelentette megyénk a tavaszi búza vetésének befejezését Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Budapest. Zala megye termelőszövetkezeteinek tagságát és egyénileg dolgozó parasztságát mélységesen megrendítette Sztálin elv-társ halála. Fájdalmukat és gyászukat azzal fejezték ki, hogy a megye valamennyi termelőszövetkezetében és községében meggyorsították a tavaszi mezőgazdasági munkákat és március 9-én befejezték a tavaszi búza vetését. Termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjaink megfogadják a gyász szomorú óráiban pártunknak és szeretetf^Hákosi elvtársunknak, hogy még szorosabban felzárkóznak a Szovjetunió által vezette béketáborban. A tavaszi mezőgazdasági munkákat továbbra is ugyanilyen harcos lendülettel végzi el itt a Tito-banda szomszédságában Harcol Sztálin elvtárs halhatatlan tanításának megvalósításáért MDP ZALA 501X7VEI BIZOTTSÁGA. ZALA MEGYEI TAN A US VÉGREHAJTÖBIZOTTSAG V
