Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-08 / 57. szám

.'öMxtm.eAi&' 1953. február. A Tcoratayofizi meleg már előcsalta a melleket is. Hl dongának a mura- parii füzesben. Nem hiába a szárny- bontogalás, nem csál a nap melege. Tavassodik. Messze látni innen, túl a Muránr ahol az országút szürke csíkja belevesz a hegyekbe. Odaát ■még nép télén a határ cs sok a szárí­tatlan-föld. Egyedül az utón közelit valami s ahogy kibontakozik a tava. szí pára mögül, látni, hogy két ros­katag tehén botladozik egy elnyűtt hintó előtt. Szántóvető embert rég láttak odaát a határmentiek. Még az ősszel. Egy ló meg egy tehén egybe­fogva húzta az ekét a rögös földön. Itt iarkakendős asszonyok, kezük­ben kapával járják a határt. A tót- szerdahelyi tszcs asszonyai. Gyorsab­bak a lépteik, gyorsabban is beszél­nek. Sietni kell! Sárgarépát kapál­nak. A tszcs udvarából messzire pi. roslik az uj sertésfiaztató. Most a télen épült. Az udvaron asszonyok vették közre a járási agronómust. Kölcsönösen igyekeznek meggyőzni egymást valamiről. Úgy látszik mind­két részről meglepődtek: az agronó- mus azért, mert a sertéseket kihaj­tották (igaz, hogy ő erről beszélt té­len ál a tszcs tagjainak s most csak mutatja. hogy nem hiszi), a tszcs. asszonyok meg azért, mert az agro­nomics azt mondja; a mákot igenis már vetni lehet, vetni kell. „Azt a kicsi magot? — Nem, azt nem lehet, hiszen elveszik a friss földben“ — ellenkeznek. Hiszen az már dédanyák­ról szállt az unokákra, hogy a má­kot nem szabad korán vetni. „De a dédanyák soha nem vetették a kuko­ricát négyzetesen s lám, most, hogy négyzetesen vetjük mennyivel na­gyobb a termés“ — szól as agrono­mics. Nem is kell itt bizonygatni so­kat, hogy az uj az mégiscsak jobb — tudják ezt az asszonyok is, de­kát az agronómus is ritkán keresi fel őket, aztán ők a maguk módján mégiscsak kiszedik ■belőle azt, amire kiváncsiak. így aztán a mák is a földbe kerül r— mert erős mag az, életrevaló s úgy megveti a lábát itt, a lank ás domboldalon, mint a tót- szerdaKclyi férfiak, asszonyok, lá­nyok. Mert ebben a földben otthon érzi magát a mag, otthon érzik itt magukat a délszlávok is. ★ A tsses-ben Beszéljenek a számok: 13 mázsa vetőmagot szelektorozták. Befejezés előtt áll a trágyakihordás, megkez­dődött a szántás (az elsők között a megyében). Az elmúlt napokban két uj belépőt köszöntöttek. Balassin Islvánt és Svélecz Isivánnét. Me­sset oltanak újabb építkezéshez. Ju­tott idejük a kulturmunkára is: a megyei kulturversenyen a tótszerda­helyiek Délszláv lakodalmas-ában ott találjuk Balassin Isivánnét, Tu- Icz Jánost feleségestül. Mindenki te­vékenykedik. Vlasies József néröl, Svélecz llémusnéröl, Balassin Ist­vánról (öle az idősebbel: köze tartoz­nak) boldogan újságolják: ők voltaic a téli építkezés legszorgalmasabbjai. Ami a meglepő (s ebből tanulhatnak megyeszerbe a tszcs-kben) úgy kitere­getik elénk a hibákat, mintha a vetésforgó rajzát mulatnák. — Gyenge a családtagok felé .fo­lyó politikai felvilágosító munka — mondja Kukuruzsnyák Rémusné elv- társnő, a csoport elnöke. — Fersze ehhez a pártttikárunknak is többet kellene tartózkodnia a dolgozók kö zott. Megtaláljuk hamarosan a hiba gyökerét is. Trojkó elv)társ üzemi párttitkár felesége cs leánya sem dolgoznak a csoportban. Úgy látszik, Trojkó .elvtárs tisztában is van as­zal, míg az ő családja nem dolgo­zik a csoportban, nehéz erről máso­kat meggyőzni — s ezért nem is te­S2Ír. —• Már pedig esen változtatni kell — hangzik el az egyöntetű vé­lemény. Trojkó elvtárs most már bi­zonyára megérti, hogy mit várnak tőle azok, öleikért ö is felelős. A faluban Egymást érik a szekerek. Vélek az ilyen időben a házban maradni. Szerte a határban megkezdőd,öltt a szántás, a svmitózás. Már ezekről az eredmény ékről beszél a tanács di­csőség táblája is. Egyelőre úgy lát­szik, a Ilémusok haladnak az élen a tavaszi munkákban, mert egyszerre négy Eémust is ott találunk az élen­járók közölt. Fersze ennek a pezsgő forgalom­nak rugója is van: a pártszervezet népnevelői, a tizennyolc békebizott­sági csoport, a mezőgazdasági állan- debizabtság. Mindenki siet, nehéz szóra bírni az embereket. A tanácselnököt is a me­zőn találjuk. A bakancsát nézik a vele járók, mivel most a bakancs beszél. A laposról jön felfelé a domboldalon, egyhelyütt aztán meg­áll, letisztogatja bakancsáról a sa­rat, s máris megjelöli a domboldalon: — Ma délután eddig lehet szántani. Régi ismerős Matola József elvtárssal váratla­nul találkoztunk össze — szabadsá­gon van idehaza. Utoljára a múlt év őszén ott álltunk együtt a sztálin- városi tűzálló téglagyár magasba- nyúló falai között. Ott folytatjuk a beszélgetést, ahol féléve abbahagytuk. A munka S hónapos késéssel indult, s a Faftisán-brigád egy hónappal előbb, november 7.re befejezte a munkát. S ezt olyan természetesen, egyszerűen mondja Matola elvtárs, hogy máris sejtjük, valami rendki vülit műveltek ismét, — Újítottunk — mondja — ész- szerüsitettük a szállítást és az eme­lést. Hosszú volt az ut Tólszerddhelyiöl Sztálinvárosig, de az az ut egyene­sen abba a városba vezetett, melyet arról az emberről neveztek el, akinek milliók köszönik szabadságukat, bői dog életüket — köztük az a 150 tót. szerdahelyi délszláv fiatal is, akik Sz t ál inváros t é pitik. A Horthy-rendszer nemzetiséget elnyomó, fajgyűlölő politikája a jog­talanok közé vette a délszlávokat is. — Akkor se ruha, se cipő nem ju­tott nekünk. Somogyba, Baranyába jártak a mi falunkból is — uradal­makba sommás-munkásnak. Aki idehaza maradt, annak nyakára ült a KÁLÓT, a levente intézmény. Én egy napon át álltam féllábon Letc- nyón, mert vasárnap nem mentem cl misére. Úgy éltünk, olyan kilátásta­lanul, mint egy hatalmas sivatag kö­zepén. Nem használhattuk nyelvün­ket, nem tanulhattunk szakmát, de nem volt szabad még népszokásain­kat sem emlékezetben tartani — mondja Matola elvtárs. És ma? Az általános iskolában saját nyelvüket tanulhatják, a köz­ségből számosán járnak középisko­lába, szakiskolába, hatan egyetemre, főiskolára. A községben, áltól a múltban petróleumlámpa s gyertya­fény mellett valooskodtak rövidesen lágyul a villany. A megyei kultur­versenyen pedig ott találtuk a tót- szerdahelyiek Délszláv lakodalma­sát, melyet saját nyelvükön adtak elő. Matola elvtárs Sztálinvárost építi, de ez a lelkesedés, amellyel Tótszer- dahelyről beszél, mutatja, övé ma­radt ez a falu, hiszen övöké Sziálin- város is, mert mindkét helyen egy­ért, a szocializmusért folyik a mun­ka. SS éves most Matola elvtárs cs neve, brigádja országos hírii. A múltban hány ilyen Mat ólát nyelt cl nyomtalanul a sommás élet. Matoláéknál még egy emberrel megismerkedünk. — Lukács József — mondja bemu­tatkozáskor, miközben felénk nyújt­ja munkában megkérgesedett tenye­rét. Léhusódunk mellé a padra cs kérdezünk, ö csak néz nagy, nyílt, tiszta szemével. Úgy érezzük, mint­ha keresztül akarna bennünket vi­lágítani a nézésével. Halkan megis­métli a kérdést, de nem felel. Vár. Fürkésző szemét egyetlen pillanatra sem veszi le rólunk, azután hirtelen megszólal: — Igazolják magukat az elvtársak. Meglepődünk, j felszólítás 7dssé szokatlan. Vállalataidnál, tanácsok­nál magunktól nyújtjuk az igazolvá­nyokat, de igy, ilyen helyen még nem kérték ezt. Gépies mozdulattal nyíl- lünk az igazolvány felé. Meglepeté­sünket ő is észreveszi és beszélni kezd. Nem sokat mond, de ez min­dent megmagyaráz: — Néhány száz méterre vagyunk a határtól. Itt na­gyon vigyázni kell. Valami különösen jó érzés tölt el. Ezek az emberelő tudják a kötelessé­güket. Vigyáznak ránk. Kőszikla­ként állnak őrt itt, a határszélen. Reszkessenek a bitangok, akiket Tito pribékjei akarnak átdobni hozzánk. Ebben a délszláv községben minden ember ■ egy-egy őrszem. Megnyugodva tesszük vissza az igazolványokat. Most már beszélget­hetünk. Verona ’Alig egy éve került ki az általános iskola padjaiból, ő is ott táncolt a lakodalmasban. Lelkes kulturmunkás Verona. — Szívesen vittünk el népszokása­inkat a megyei bemutatóra s ezután még jobban igyekszünk — mondja — csak kevés támogatást kapunk munkánkhoz. Egyetértünk Veronával s tudjuk, hogy a közeljövőben a letenyei já­rási tanács sokkal nagyobb segítsé­get nyújt a délszláv községek gazdag kulturmunkájához. ★ Csillogó barnán sötéttik az eke nyomán a frissen szántott föld. igyenes ez a barázda, olyan egye­nes, mint ezek az emberek. Néhány száz méterre ott húzódik tőlük Tito Jugoszláviája. Ismerik az odaát élő dolgozók nyomorát, szenvedéseit, ők nem akarják ezt. Ki-ki a maga mód­ján harcol is ellene. Minden tettük­kel egyet igazolnak: a határszél a békéért harcol. ( Baloijhi—Bcnkö) — Ügyeletes orvos ma, vasárnap Zalaegerszegen dr. Farkas Béla, Rá­kóczim, 33. Zalaegerszeg, Saft-u. :í. Nagykanizsa, Sztálin.ut G. Keszthely, Kossuth-u. 31. Molnár Imre példát mutat A tavaszi szél végigszáguld a határban, meglengeti a fa ágait, majd átsuhan a szántó-vető ember feje felett. Kél fekete ló prüszkölve kanya. rodik a föld egyik végén és in­dul a domb másik oldala felé- Molnár Imre gyengéden fogja a kantár szárát, hisz jól ismerik a lovak ezt a munkát. Jó pár éve dolgoznak már ezen a földön. Megállunk, kissé tétovázunk. Az útjelző Milej határát mutálja. A rnátsfélhöldnyi föld végén egy asszony bukdácsol — Mit vet ?— kérd'zzük. — Mig az uram az árpát veit, én addig elvetem a mákot- így is előbbrejutunk — mondja a mosolygós 'erreu Molnárné. — Elég megfelelő ahhoz a talaj, hogy vessünk. Ideje volt hozzálátni. Nemcsak mi vetünk — folytatja —, olt a dűlő másik végén — mu­tat a postául másik oldalára —• Molnár Menyhértéit is vetettek olyan 900 négyszögölnyi zabol. Ők is, mi is sietünk a munkával, mert még nagyon sok vár ránk. — Köz­ben férje kiér a föld végére, fel­tolja fején a kalapját, nyugodt, határozott hangon mondja: — Ez a föld másfélhold, amit ma meg­műveltünk. De a többi vetés is ránk vár. — Meghúzza a lovak kan­tárját, megindul, hogy elvégezzen vetésnél az utolsó fordulói. Molnár Imre dobronhegyi lő holdas középparasztról példát ve­het a község minden dolgozója, Példát mutálnak az egyénieknek a gehet tszcs-k Gelse község dolgozó parasz!sága tudja mi a tennivalója ezekben n taväszi munkáknak kedvező időben. A. községben két hármas tipusu ter­mel őszö vetkezeti csoport van, a Petőfi és a Zöld Mező. Minclkeitö tagsága olyan lendületes dolgozók, ból tevődik össze, akik tisztában vannak azzal, hogy a tavaszi jó munkájuktól függ a jövőévi kenye­rünk. Nem is késlekedett a Zöld Mező tszcs. Megszervezték a brigádokat, ezen belül a munkacsapatokat. A munkacsapatokon belül pedig egyé­nekre is feloszt ot'ták a földet, amit jegyzőkönyvileg adtak ki min­denkinek. A nagyobb mun­kák elvégzése közben von­ják csak össze a brigádokat. Ennek a munkamegszervezésnek alapján, elvtársi segítséggel alakították meg a brigádokat, s munkacsapatokat a Petőfi termclőesoportban is. A munka megszervezése után ha­marosan megkezdték a tavaszi mun kát. A Petőfi tszcs 3 hold földön keresztsorosan vetette el a. lavaszi búzát. Négy hold földön végezték el a szántást és a simitózást. A Zöld Mező 3 holdon vetette el a mákot, 6 holdon végezte cl a szántást és si­mitózást. Nem maradnak le a termelőcso­portok mellett a falu még egyénileg dolgozó parasztjai sem. A mezőgaz­dasági állandóbizottság elnöke, ifj. Sabján György elsőnek vetette cl a termelőcsoport után az árpáját. Példája nyomán több dolgozó pa­raszt is hozzálátott a munkák el­végzéséhez. Többek között Kálőczi János 400 négyszögöl földön vetette el az árpát. A községben a termelőesoport volt a lüktetőerő, a megmozdító ja a ta­vaszi munkának. Tartsák ezt az élenjáró szerepet a csoportok, mert nekik kell műidig jó példával elöl­je mi az egyéni dolgozók előtt. Balatonmagyaród segített Súlyos jégkárt szenvedett az el­múlt évben Bagolasánc, a nagyka­nizsai járás egyik községe. Hogy vetéstervüket teljesíteni tudják, öle is kaptak 11 mázsát a Szovjetunió. ból érkezett tavaszi búzákból. A községben azonban nem volt meg­felelő cseretermény. Megtudtál: ezt a balatomnagyaródiak és nem tét­lenkedtek egyetlen pillanatig sem. Igen szép példáját mutatták a kollektiv érzésnek. Összegyűjtötték a községben a 11 mázsa cseretér. ményt és elvitték a hág ólainknak azzal, hogy majd aratás után visz. szakapj&k tőlük. így akadálytala­nul megkapták a bagolasánci dől. gozó parasztok a tavaszi búza ve­tőmagod. Ők is tudják, hogy mi a kötelességük- A mai napon meg­kezdték a tavaszi búza vetését. Rendkívüli tanácsülést tárt a megyei tanács Zala megye tanácsa 1953. évi már­cius hó 10-én (kedden) délelőtt 10 órakor Zalaegerszegen, Széchenyi tér 5. szám alatti tanácsépület (régi me­gyeháza) nagytermében rendkívüli tanácsülést tart. A tanácsülés napirendje: í. Az 1953. évi tervek megtárgyalása. Elő­adó: Siklósi Mihályné, a VB elnök- helyettese. A tanácsülésre' a tanács tagjait és a megye dolgozóit meghívja a Zala megyei tanács végrehajtóbizottsága, 2000 forint pénzbüntetésre ítélték a vetést szabotáló kulákot Pálfi István pálfiszegi kulák is minden igyekezetével azon van, hogy akadályozza, szabotálja a tavaszi munkákat. Mig megyénk dolgozó parasztjai most már nagy többségükben becsülettel hozzá­láttak a szántáshoz, vetéshez, Pálfi István kulák semmit nem tett annak érdekében, hogy idő. ben elvesse földjeit, nem gon doskodott a vetőmagról. A ta­nács több ízben felhívta a kulá­kot, hogy tegyen eleget ennek a kötelességének. Mivel a fel­szólítások hatástalanok marad­tak, a tanács végrehajtóbizottsága ezért 2000 forint pénzbüntetésre ítélte az elvetemült kulákot. HOSSZÚ gyakorlattal könyvelői, admi­nisztrátori, szervezői vagy hasonló munkakörben elhelyezkedne. Cim a kiadóban. (40) ATAKARÉKBETÉTBEí és liEq KAMATO, IS KAPJ — ülést tart a barátsági hó­nap bizottsága. Kedden, március 3 0-én délután 5 órakor ülést tart a Magyar-Szovjet Barátsági Hó^ ^ nap bizottsága, melyen megtár !'' gyalják a barátsági hónap ese­ményeit, tpvábbi rendezvényeit és megmozdulásait. ÉRTESÍTI a zalaszentiváni Baromfikel­tető Állomás a dolgozókat, hogy a na- poscsibeszükségletük biztosítására he­tenként nagyobb mennyiségű naposcsi­bét adunk ki. A csibéket államilag el­lenőrzött baromfitelepekről tyuktifusz- mentés állománya után származott to­jásokból keltetjük. Naposcsibe ára da­rabonként 3 forint. — Kér(ük a dolgo­zókat, hogy igénylésüket azonnal jut­tassák el keltetöállomásunkra. mert beérkezett sorrendben vesszük, elő­jegyzésbe. Naposcsibét lehet igényelni folyó hó 11-én 17-re, 25-re. (39) DUNÁNTÚLI Kő- és Kavicstermelő Tröszt keres alkalmazásra, általános, bánya, gépész vagy építészmérnökö­ket/ Jelentkezés részletes önéletrajz beküldésével. Dunántuli KG- és Kavics- termelő Tröszt, Tapolca. (11) fc***"*5* a pénze.-ha vált TAKARÉK BETÉT KÖNYVET Z. A L A A Magyar Dolgozók Pártja Zala megyei Bizottságának lapja. — Felelős szer­kesztő és kiadó: Darabos Iván. — Szer­kesztőség: Zalaegerszeg. Kossuth Lajos utca 22. Telefon: 250. - KíadóhlvaUÜ Zalaegerszeg. Szécher.vl tér 4. Telefon: 102. — Készült a Vaunegyei Nyomda­ipari Vállalatnál Szombathely. Knssinb Lajos.utca 8. Telelőn: 75. — Felelő* vezető: Hofmann Miklós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom