Zala, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-08 / 57. szám

('puAziamag,y,atád Az esti sötétség úgy borul a fa.* :fura, mint gyász lep el, amely nyomja az emberek szivét, lelkét. Máskor ilyenkor kihalt a falu, sötétség ta­kar el mindent. Ma nem. Ma az, ti tea két oldalán itt is, ott Í3 világosság ■szűrődik ki,' megmutatva az utat. A házakból kiszűrődő fényben emberek sietnek a taná.ca felé. Gazdagyülósre jöttök. Mig várják a többieket, addig is beszélnek. Ar. ról beszélnek, aki a legdrágább volt nekik, aki a legtöbbét tette értük, aki szabadságot éa emberi életet adott; Sztálin elvtársról. Mindenki emlékszik cgy-cgy szavára, filmen vagy képen láto.tfc jóságos pillantá­sára. Egymásután elevenednek meg a képek a szem elölt. Szinte maguk előtt látják Sztálin elvtársat, amint a május elsejei felvonuláson, a Vö­rös-téren karján egy szőke kislányt tartva szemléli a dolgozók százezrei­nek felvonulását. A csendet egymás­után törik meg szavaikkal. Tstiván Tibor, az első típusa ,,Ha_ 1 ad ás' ‘ termelőszövetkezeti csoport elnöke is azt mondja, ami a legjob­ban emlékezetében maradt, ami a legdrágább neki. — Pasztamagyar ód nemrégen lett szövetkezeti község. Boldog jö­vőnk biztos útját ö, a mi szeretett Sztálin elvtársunk mutatta meg szá­munkra. Azit is megmondotta Sztálin elvtára, hogy célunkat csak úgy tud. juk elérni, ha békében építhetünk. A béka megőrzésének iigyo pedig — amint azt Sztálin elv társ mondotta — a mi kezünkben van. Ez a tudat ösztönöz bennünket arra, hogy'ezen­túl még odaadóbban, még lelkeseb­ben végezzük munkánkat Én válla­lom, hogy a tavaszi búza vetését még a holnapi napon befejezzük, ígérem, hogy a többi tavaszi mező­gazdasági munkát is idő előtt telje­sítjük — mondotta. Mind többen és többen gyűlnek a szobába. Ahogyan jönnek, úgy kap­csolódnak bele a beszélgetésbe. Olyan ez a gyász, hogy beszélni kell róla. Emlékezni. Emlékezni kell arra az emberre aki a legtöbbet tett az emberiségért. Ahány emlékezés, annyi fogadalom. Tóth János, az első tipusu „Petőfi“ termelőszövet­Ömkke itt él keze ti csoport elnöke 13 itt fogadja meg, hogy a csoport első táblás vo, lését, hatvan hold lóherét öt napon belöl befejezik. Mindenki inast, úja mond tíztál in elvtársról, do ha a szó különböző ia, a szavak értelme egy: folytatni keli Sztálin elvtára ha­talmas munkáját. Itt náluk, Pusztamagyaródon is. cjl támFal&kbúl Táviratok ezreiben fejezi ki a magyar dolgozó nép a kommunisták, a pártonkivüliek szilárd összeforrott­an gát a párttal, amelynek a nagy Sztálin mutatta meg azt az utat, mely abba az életbe vezet, amit életében ő épített s most halála után tanítása nyomán építenek emberek. Arról beszélnek ezek a táviratok, ami mélyen a dolgozó nép szivében van, arról a harcos akaratról, mely­re Sztálin elvtára nevelte az embe­reket, arról a békevágyról, melyét ö oltott belénk. Molnári délszláv község dolgozó parasztjai írják táviratukban pár­tunk Központi Vezetőségéhez: „Mély fájdalommal töltőit cl bcwnimhct Sztálin elviárs halálhíre, ö eltávo­zott tőlünk, de a szabadságot, me­lyet kezünkbe adott, megvédjük. Ezért fogadták meg dolgozó yoJőszi­jeink, Svéleez Györgynő, Yránicz József, Habos Józsefné, hogy a mai napon teljesitik első negyedévi to- jós- és baromfibeadási kötelezettsé­güket. Nincs olyan dolgozó paraszt a községben, aki ne ama törekedne, hogy ma még többet tegyen a béké­ért. Ezért vetettük el ma a tavaszi búzát s ezért vállaltuk, hogy a ta­vaszi munkákat határidő előtt befe­jezzük. Úgy őrködünk itt, a déli határszélen, hogy méltók legyünk a nagy Sztálin vezette békeharc ügyé. Ties A zalaegerszegi 3 hónapos párt­iskola hallgatói Sztálin elvtárs mü­vét tanulmányozták, amikor a gyász hire megérkezett. „Sztálin elvtárs meghalt, de tanítása, szelleme, •útmu­tatása továbbra is itt él közöttünk cs az egész világ dolgozói között. pel fél 7 -kor értesült, hogy Setdtiii elvtárs harcos, jóságos szive meg­szűnt dobogni, — Mi, S-iin vagyunk testvérek •—• mondja Tamás elviárs. — Négyen tagjai vagyunk a pártnak. Egyik bátyáin a néphadsereg hadnagya. Én regebben, mint .esztergályos dolgo - lom, most időtlemső vagyok. Szüleim cselédek voltak. Én és az < yész cser ládám Sztálin eMársnak köszönhet jük, hogy megszűnt számunkra <» megaláztatás. Most, amikor tudom, hogy Sztálin' clvtái4 nincs többe köztünk, mélységesen megrendít az a tudat, hogy azt az embert veszítet­tük el, akinek szabadságunkat és be. kés boldog életünket köszönhetjük. Eddig is mindig igyekeztem a lehető legjobban végezni munkámat, de ezentúl még jobban dolgozom. ' Siló lm elvtárs megtanított, hogyan kcU 'ni szabadságunkkal s' én a tanítás■ be fogom tartani. Idősebb Szőke Gyula így beszel Sztálin elv társról: — Nem tudván elmondani szavak­kal azt az érzést, ami belém nyilait amikor Sztálin elvtárs haláláról ér tcsültcm. Nem mai gyerek vágyói Ismerem nagyon jól azt a nyomom ságos életet, amely a felszabaduld előtt a dolgozó népnek osztály részű juloít. Nem volt elég, hogy a tőke erőnket teljesen kiszipolyozta, mc- azt is megkövetette, hogy kalapunka magasra emelve hajlongjunk előtti örök hálával tartozunk Sztálin elv társnak, hogy annak az átkozott i't tágnak véget vetett, — Emlékszem rá, szakadásig dói goztam s mégis alig tudtam biztosí­tani családom számára a legszüksé­gesebbeket. Most, hogy Sztálin eh társ magunkra hagyott, még jobb át­keli dolgoznunk, még jobban kell harcolnunk, hogy Sztálinváros, Inotw és a többi békemű után uj bekemv vek épüljenek s ezek hirdessék Sztá­lin elviárs soha cl nem múló dicső­ségét. Szőke Gyula nemrég adott le egy újítást s most vállalta, hogy április 4-re elkészít egy magasnyo­mású karmantyus tolót, mégpedig teljesen selejtanyagból. Februári tér. vét 148 százalékra teljesítette, de megfogadta, hogy márciusban meg magasabb teljesítményt ér cl.-A. A A. A -V A A- -A A. -A -A, A .A. .A A. A. A. A. A. -A. ./■ ..y .A. -A -A. -A- -A- A A A A A -A —A J*. -A- A- -A. V V V vV'v'v' v'v V V V V V V V V V V V V Y V V -V- V A" V v'v v'v' V"V V V V v'v'v V~->/“v’ A VÖRÖS-TÉREN MIKOR IRKÜCRBÓl Krasznojarszk- I ba ért a repülőgép, hirtelen elrom­lott az idő. A szelidl napsugarak j fennakadtak a felhők sűrű szöve­vényében, nem tudtak áttörni raj­tuk. Helyükben viharzó szelek se­pertek végig a szibériai földön, fel­kavarták és az emberek arcába vág­ták a friss, porhanyós havat. Aki nem vigyázott, azt a fagyos, sikos repülőtéren könnyen feldöntöttek a vad fuvallatok. Kern utazhattunk tovább. Sem felszállni nem lehetett, sem lcszáll- ni, a következő állomás, Novoszi- birszk „csukott kaput“ jelzett A kis társaság, amely a pekingi békekonferenciáról igyekezett Moszk­va félé, rosszkedvűen fogadta a hirt. A naptár november másodikat mutatott. Moszkváig még nyolc.tiz- ezer kilométer van hátra. Ha csak két-három napot veszítünk az idő­járás miatt. -, — Kekünk november hetedikén Moszkvában kell lennünk — topo- go’tt-zsörtölödött Guerrero, a mexikói festő. A repülőtéri tisztviselő kinézett az ablakon, mintha azt mondaná, hogy a viharokért mégsem -vállalhat felelősséget. Aztán megkérdezte, ta­lán kíváncsiságból, falán csak azért, hogy valamit mondjon. — Meghívó juk van az ünnepség­re? —■ November hetedikén a világ minden dolgozója hivatalos Moszk­vába — mondta komolyan a festő. — Es aki csak teheti, el is megy... ... Szerencsénk volt: a vihar ha­marosan csillapodott, s az irodán is úgy intézték az ügyünket mintha személyszerinti meghívásunk’ lenne a nagy ünnepségre. Az első repülőgép­pel minket indítottak tovább. Időben megérkeztünk: november negyedikén. Moszkvában aztán fel­bomlott- a kis csoport, el is búcsúz­unk egymástól. A mexikóiakkal ha. fedikán déleiéit véletlenül megint összetalálkoztam, a. Tretyakov kép- tárban. Guerrero, a festő egy percre odajött hozzám és egy szürke borí­tékot lengetett meg a szemem előtt: — Meghívó, holnapra, a tribün­re. Nem megmondtam-e, hogy no. vernber hetedikére minden dolgozó ember hivatalos Moszkvába? ENYHE, MAJDNEM TAVASZiAS volt az időjárás hetedikének regge­lén. Az elmúlt napok havazásaira csak a Kreml fala előtt sorakozó fe­nyőfák ágai emlékeztetitek. Pezsegve, zsongva készült a moszk­vai utca a legnagyobb ünnepre. Gyáraik tövében, szakszervezetek szék- házai előtt, minisztériumoknál kora reggel hangos üdvözléssel köszöntőt, ték egymást a gyülekezők. Lenin márványmauzó 1 eumát ól jobb- és balkézfelé a tribünök. A baloldalra irányítanak. Körülnézek. Előttem franciák állnak, felhajtott gallérral, kicsit fázósan. Balra tő­lem szörmebundás, kucsmás kínaiak. Hátrább, apró zászlókat lobogtat­va: csehek. Orosz szavakkal ‘angol, román, magyar, olasz, német, spa­nyol szavak keverednek. És — igen .jól látok — alig tiz lépésnyire tő­lem a mexikóiak, köztük Guerrero. Ő is észrevett. Egy pillanatra ősz. szefonódik a szemünk. Mintha ugyanaz a kérdés villanna fel mind a kettőnkben: — Itt lesz-e Sztálin elvtárs? A Kreml toronyóráját figyeli mindenki, a kismutató már majdnem elérte a tizenegyest. A nagymutató túl is haladt rajta. Még néhány perc és kezdődik a díszszemle. * Most már nem az órát nézzük, a vörös-fekete márványtömb felé fordulnak a szemek. — Ki lesz az első, aki ott meg­jelenik? Egy perc híján tizenegy óra. Es ekkor a túlsó oldal felől taps dördül fel. ,.\ jobboldali tribünökön erősödik a taps. Mi meg a baloldalon nem lá!unk semmit. Csak a tapsot halljuk. összeszorul a szív az izgalomban Hurrá vegyül a tapsba. És a márványból épített folyosón feltűnik egy are, először csal: az arcot látni, aztán a közeledő alakot is, derékig, amíg nem takarja a kő. Szitáim.! Jön mosolyogva, fürgén, a tűiét-' dal felöl, elsétál egészen idáig, a mauzóleum innenső sarkáig moso­lyog, bólogat és integet, megáll egy másodpercre, körülnéz, mosolyog. .. Mit érez ilyenkor az ember? Ki várhatja el, hogy azt valaki is le­írja? Nem hurrá ztam, mert a torkomat valami összeszoritotta. Nem integet­tem üdvözletét, mert a kezemet va­lami megbénította. Nem is láttam őt egészen tiszttán, mert a szememet valami elhomályosította. Gondolat is csak egy volt az agyamban: ezért a pillanatért érdé. mes volt megszületni. Minden szép­ség, ami volt, s ami lesz, még az életben, ezerszeresen megszépül: Sztálint látom. Minden . nehézség, küzdés, ami volt, s ami lesz meg, kicsinnyé törpül: Sztálint látom. Mosolyog, s megfordul, vissza­megy a kőerkély közepére. A. hosszú mellvéd mellett kemény férfiak sorakoznak. Legközépen, a mikrofonnál Tyimosenko marsall: ő mondja az ünnepi beszédet. Balra Sz/tálin, mellette Bulganyin, Yaszil- jevszkij, Govorov, Bugyonnij, mar- sallok és tengernagyok. Jobbra Ma­lenkov, Béri ja, Hruscsov, Kagano- vics, Molotov, Sveruyik elvtársak, a kommunista, párt és a szovjet kor­mány vezetői. Hőa katonák és bölcs államférfiak, rettenhetotlon harco­sok, biztoskezü vezetők, a nagy sztálini vezérkar, amelyet Sztálin neveit, tanított s formált a maga képmására. Mögöttük a Kreml bás­tyafala: a legszilárdabb bástya a földön. Lent a Vörös-téren már vonulnak a katonák. — Szuvorovei, Naliimovci — hangzik rtlfc is, ott is a tribünön, jóléö büszkeséggel. A hadiakadé­miák fiataljai vannak az élen, Szu. yorov és Nakimov büszke nevét vi­selő ifjak, a nép kedvencei, a haza eljövendő védelmezői. Jönnek a gyalogosok, a tengeré­szek, az ejtőernyősök, a partraszál- lók, a motorosok, a páncélautók, a rettegett, a szeretett kaittyusák. Teherautók és vonhatók húzzák az igyuk egész tömegét, Kútnak a per­cek é? vonulnak az ágyuk, nőnek a proeek aa óramutatón és nőnek az Vasárnap, L953 imíre. 8. ágyuk a téren, a kisebbeket nagyob­bak, a nagyobbakat óriások köve­tik; a nyugati katonai attasék krá- kognak, feszengenék. Dübörög a Vörös-tér, a tankok közelednek, gyorsmozgásu könnyütankok és ágyújukat előreszegezö, lomha tank- mammutok; nem áll meg előttük gé­műjén ellenség. Hét évvel ezelőtt ugyanezen a he­lyen, ugyanerre a szürke kövezetre omlottak le a megvert fasiszta ag. resszor dicstelen zászlói. Micsoda roppant erő vonul ma ezen a téren, micsoda roppant erő “áll őrséget a szovjet földön, a szovjet ■vizeken és a szovjet haza egén. iMcsoda bizo- dalmas erő barátnak, micsoda félel­metes figyelmeztetés ellenségnek. Aki megteremt ette, aki megszer­vezte, aki megszilárdította, ott áll a mauzóleum közepén, kezét a sap­kájához emelve. Mosolyog ALIG VESZEM ÉSZRE: Guerrero, a festő odajött mellém. Szeme a mauzóleumra tapad, úgy suttogja felém: — Látod? — Látom. — Eljött, Elhallgatunk, Nem beszéliink to. vább. Ugyanarra gondolhatunk mind a két ten. Eljött, Alig három hete, hogy a XIX. kongresszus véget ért. Haitalmas, fárasztó munka volt, ö végig xésztve’tt benne, irányította, tanácskozott, felszólalt. S utána nem ment el pihenni. Dolgozik tovább, minden erejét megfeszítve. Az óceá. non túlról iszonyatos vihart kavar­nak az egész emberiség ellen. ö erejét nem kiméivé küzd. Meg akar­ja menteni a békét. Moszkvában van, az őrhelyén. S az ünnepet a néppel, a nép kö­zött tölti. Ö, ez a nép! Mintha maga az emberi boldogság menetelne itt, csu­pa sugárzó arc, csupa csillogó szem, csupa derű és magabiztosság, csupa lelkesedés és nyugalom, csupa erő és játszi vidámság. Eehérszakállas ag­gok, a harmincöt év előtti Október tanúi és harcosai, fiatal apák, akik gyermekeiket magasra emelik Sztá­lin előtt, anyák és diákok, tudósok és énekesek, uj tengerek és uj erdők alkotói. Xrt, a Vörös-téren át, sze­müket Sztálinra szege zva cs Sztálin szeme előtt, igen, itt vonulnak fel­tartóztathatatlanul az emberiség aranykora, a kommunizmus felé. NEM MARADI SOKÁIG snéi* társ a mauzóleumon. Talán egy óra-, másfélórahosszat. Aztán lement, elment. £3 ekkor valami történt. Valami mesébe-, csodába-illő. i Vonultak az emberek, jött á moszkvai nép, tömött sorokban, ün népeivé, erősen, szemüket a mauzÓ-* leumra emelték és azt kiáltották: * — Sztálin! Jöttek a feliéi szakállas aggok ó- a kezüket lengették: — Sztálin! r Jöttek a tengerek éa az «erdők ai kotói és megdobogtatták vörüa- zászlóikat előtte és azt kiáltották: — Sztálin! I Jöttek az apák és az anyák <■$ fölemelték feléje gyermekeiket, úgy. kiáltották: —• Sztálin! De hiszen Sztálin nem volt ottj Sztálin elment. j Guerrero, a festő rekedten suttog-: ta felém: — Látod? A szivem a torkomban dobogott? és azt feleltem: — Látom. . c Láttam. A festő is látta, Látta :ü moszkvai nép is. ^ Mert ott void. Elment a tnauzo-» leuraról és mégis ott volt. Ott volt a párt és a hadsereg} vezetőiben, az államférfiakban és "j katonákban, a tanítványaiban. Oíü volt a népben, amely győzelmesein és boldogan menetelt, amerre ü mu­tatta: a kommunizmus fölé. Ott volt a tribünökön, a kínaiak és aa angolok, a mexikóiak cs a magya­rok, a franciák cs a románok: a vD lág szivében. Ott volt- Mindenki látta öt RÖVIDDEL A FELVONULÁS VEGE ÉLŐIT 'Sztálin elvtárs visszajött „ Fektetett a m ár v ánylép esők ön, « megállt újra a. hatalmas építmény közepén. Az utolsó oszlopok vonul" tak s ö búcsút in lett nekik. A foszladozó felhők közül előtört a nap. Es Sztálin elvtárs ott. áll; az ün­neplő tömegek körében, az Ünnepi® nemzetek körében, legjobb harcos­társai körében, a Kreml hé< yafaJa előtt, közepén n nagy műnek. %me I lyet ö alkotott s amely öri-t. és legyőzhetetlen Mérav Tibor Megfogadjuk, hogy tanul ásunk fo- hozásával még szorosabbra fűzzük a szovjet és a magyar nép barátságát és még elszántakban harcolunk a béke nagy ügyéért A Magyar.Szovjet Társaság Zala megyei Titkársága ■táviratában a következőket írja a Szovjetunió bu­dapesti nagyköveteégéliex: „Biztosit, juk Önöket, drága elvtár salz, arról, hogy itt, az imperialisták bérence, Tito bandájának szomszédságában még szorosabbra, még cIszaJcitha­tatl anabbá fűzzük a szovjet és a magyar nép barátságát és törhetetlen akarattal haladunk a nagy Sztálin állal mutatott utón.“ A Menyei gépállomás kommu­nista és pártonkmili dolgozói Ír­ják: ,,A gyász óráiban szeretetün- ket, ragaszkodásunkat, és hálánkat kívánjuk kifejezni Sztálin elvtárs iránt, amiko-r megfogadjuk, hogy erőnket nem kiméivé harcolunk tar. vünk túlteljesítéséért.“ QjdzakttMije Az éjszakában, ahogy Bázakeróry- lye fele közeledünk, ezer és ezer cp­l »-« r-. *" » *"-« »--» r-> r-t r-. *-» r-. , Halálba sohase merevüi\ 'Már része az egész világnak! — < ’Ahogy része a sejt? < 'ahogy az uj hazának része, • ' mit bánya mélye rejt? 1 ’a szén? a vas? a folyókád!a ' 'erő? energia? , < ‘az üzemek? gyárak? a közös ’ •földek? traktorok? a ‘Duna, emberek, a füvek-fák ‘és. . .? — jobban! sokkal! egy ' ‘ a világ vele. Nincs különbség. < ’ Világ s O: — egyre megy. ' » i IPár példát csak, hogy megérts. Nézd, ott' ‘a zászló, hogy lobog — *. lengetik magasra, magasra ' *tartja a Komszomol. P t “■ Ekéket igazit, gépeket, f ás könyvet ir keze, ' knyugaton őrt áll: fegyvert, tankot, £tengerbe szórja be. t Puskagolyó a gyarmatokon, izsarnokszivbe repül — pEz a mozgás: Sztálin! Halálba i sohase merevül! * PÁL JÓZSEF . W W ^ W tU# ró Villány fényével elénk tűni k a I dombok közli medencében elterülő olajtelep, Az égen a csillagok mii. 1iárdjai égnek. A hűvös márciusi éjszakában az életet adó föld illata érzik. Minden olyan szép, minden olyan biztató — és mégis mély- séges gyász üli meg ezen az éjszakán■ az olajtelep dolgozóinak lelkét. Eázalcerebtye kis pont a tér- képen, de annál nagyobb a bánat, amely ezen az éjszakén reá terpesz­kedik. Munkások, dolgozók élnek itt. Munkások, akik előtt Sztálin elv- társ nyitotta meg a fejlődés, a fel­emelkedés útját. Családok, szülőle és gyermcl&k élnek itt, akik vgy sze­relték Sztálin elv társa1', mint tulaj, dón édesapjukat. ★ A gépműhelyben az éjszakai mű­szak dolgozik. Lukácsi István műve­zető meghatódva mondja el a dél­utáni röpgyülésen történteket: — Valamennyien éreztük, akik ott voltunk, hogy az emberiség leg­nagyobb jótevőjét veszítettük el Sztálin elvtársban. 4 lesújtó hir, bár aggódó figyelemmel kísértük a Sztá­lin elvtárs betegségéről szóló újság. hir ékeli — váratlanul ért bennünket. [ Non akartukf nem tudtuk elhin­ni, hogy Sztálin élvtárs Otthagyott 1 minket... dolgozókat, akiket mnyi- ) ra szeretett s akik oly forrón szeret- l tűk. i Havid szüneteket: tartott, mintha ) azon tűnődve, valóban igaz-e, hogy I Sztálin elvtárs örökre elköltözött. — 3 Sztálin elvtárs miértünk élt, miér- 5 tünk harcolt, miértünk dolgozott, 3 Most elment tőlünk, de megmutatta ; az utat, amelyen haladnunk kell, s í mi fogadjuk, hogy tántorithatatlanul ‘ haladunk az általa megjelölt utón. 3 Még jobban dolgozunk s még jobban * harcolunk ázol: ellen, akik Sztálin 3 elvi ár s életművére, a békére törnek. 3 A gépműhely április 4.re tett fel- ‘ ajánlását már ezideig 10S százalélc- 3 ra teljesítette. Most azzal fejezik lei 3 mélységes gyászukat s azzal bizonyít- í jak be a Szovjetunió iránt szereteAü- 3 két és hűségüket, , hogy újabb 11.000 i forint értékű felajánlást tesznek, ♦ Tamás László idöelemző csak reg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom