Zala, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

jól halad a gépjavítás a türjei gépállomáson

jPi türjei gépállomás dolgozói nagy lendülettel fogtak a mező- gazdasági gépek javításához, hogy időben biztosítani tudják a tavaszi munkák megindítását. Fausz Gyula elvtárs, a gépállomás főgépésze nagy gondot fordít a brigádok Iközötti verseny népszerűsítésére. Minden héten brigád vezetői értekezleten értékelik a brigádok munkáját és itt döntik el, hogy melyik brigád érdemelte ki a vándorzászlót.

Bangó Károly elvtárs, pártcsoportbizalmi a cséplőgép javító

brigádban dolgozik- De nem feledlkezik meg a másik brigádok politikai neveléséről sem. Szabadidejében rendszeresen felkeresi a többi brigád dolgozóit, beszélget velük a munkájukról és segiii őket az előforduló nehézségek leküzdésében. Ott, helyben kicserélek tapasztalataikat. A gépállomás munkájában napról-napra újabb eredmények születnek a brigádok között. A gépállomás brigádjai között kialakult a nemes szocialista vetélkedés. Ág Imre brigádja a vetőgépjavitások tervét 18 nappal a határidő előtt befejezte. Ezzel birtokába jutott a vándorzászlónak. Mögéje szorosan felzárkózott a cséplőgép javító brigád 1®. ők 27-én fejezték be a január havi terveiA gépállomás dolgozói között többen vannak olyan kiváló dolgozók, mint Szatai Ferenc elvtárs, a cséplogépjavitó brigád vezetője. Rendszeres munkamódszerátadással biz.ositja a gyengébb dolgozók fejlődését és a terv határidő előtti befejezését. A pártszervezet nagy figyelemmel (kíséri a dolgozók versenyének eredményeit. Horváth János elvtárs, a gépállomás politikai helyettese a politikai felvilágosító munka, a szakmai továbbképzés és a rendszeres munkamódsserátadás irányításával biztosította, hogy a türjei gép. állomás megyénk gépállomásai között a gépjavítások: munkájában az elsők kosé került.

A pártszervezet és a gépállomás vezetősége szakmai oktatáson biztosítja a dolgozóknak, hogy a téli időben szakmai tudásukat fejleszthessék. A gépállomás dolgozói a gépeik pontos javításával készülnek a tavasad munkák megindítására.

A gépállomás vezetősége a jó munkaszervezés mellett fordítson nagyobb gondot a dolgozók kulturális igényeinek kielégítésére is. Azért kapott a gépállomás rádiót a dolgozó népünk államától. hogy azzal a kulturális igényeket kielégítse. Most oft van az irodaabiakban, porosodk. Ugyanaz a helyzet ia kul túr otthonnal is. Nagyobb gondot fordítson a vezetőség az április 4.-i felajánlások -nép-szerű si t és ér e is. Politikai felvilágosító munkával biztosítsák, Ihogy a dolgozók a felajánlások teljesítésével méltón ünnepelhessék hazánk felszabadulásának 8. évfordulóját.

A petrikeresziuriak az állatok átteieltetéséért

— Négy köbméter takarmányt si. lóztani az ősz folyamán, — mondja Tráj Ferenc nyolc holdas dolgozó paraszt. — A szalma feltárását is alkalmazom. Az uj agrotechnikai módszerekről, az átte lehetősről nagyon sokat olvas- tiaan az újságban és a mezőgazdasági folyóiratban. Ennek nyomán. próbáltam meg én. is a szalma feltárását.

Petrikeresztur községben nem kell attól tartani, hogy neon lesz elég takarmánykészletük az át- teleltetésre. A községi takarmány, felelős naponta ellenőrzi a falu takarmánykészletét. Felfigyel ar- ri is, nem pazarolnak-e egyes gaz. dák.

A község a silőzási tervét 209

százalékra teljesítette. Január Síig 800 mázsa szalma feltárását végezték el. A pártszervezet és a tanács tagjai közösen megbeszélve a falu problémáit, segitik a falu állatállományának áttelelteté- séí. ’

Kiss János 14 holdas középparaszt, tanácstag maga is alkalmazza a szalma feltárását. — Silóztam is 5 köbmétert — mondja. — Még van szénára is és a takarmányt felváltva adom az állatoknak.

Petrikereszturon jól alkalmazzák a szalma feltárását, mert ez. zel is sok takarmányt pótolnak, ugyanakkor az állatállományuk jó tápértékü takarmányt kap.

Akik lemaradtak a begyűjtésben

A doiqozók államában minden ember álele fontos

A Horthy-íastemus éveiben százféle népbetegség, százféle baj gyötörte a dolgozókat. A felszabadulás után megváltozott népünk élete és jelszó tett, hogy legfőbb érték az ember, Ennek a jelszónak a megvalósulását látjuk pártunk és kormányzatunk üitézkedóseiben, az ötéves terv létesítményeiben, amikor államunk nagy gonddal kezeli a dolgozók egészségvédelmét, Uj rendelőintézetek százai jöttek létre, több kórházunk van, több orvos harcol a dolgozók egészségéért. A védőbe- rendezések, a dolgozók egészségvédelmével való foglalkozás mind azt mutatják, hogy nálunk megbecsülik a dolgozót. Vannak azonban egyesek, akik semmibe sem veszik a párt- és kormányhatározatokat, nem törődnek a dolgozók egészségvédelmével. Erre példa a január 17-én történt eset is. Január 17-én a MEZŐiKER Vállalatnál dolgozó Dóczi Jenő baleset következtében rosszul lett és elvesztette eszméletét, A mellette tartózkodók azonnal segítségére siettek, a mentőket hivlák és elszállították a kórházba. Mig a dolgozók a beteggel foglalkoztak, addig Török normafelelős, aki a vállalat szombathelyi központjából érkezett, azt a 'megjegyzést tette, hogy „minek ilyen nagy csodát művelni egy emberrel, A frontokon milliók haltak meg, mégsem csináltak belőle csodát.“ A dolgozók felháborodással és megvetéssel fordultak Török normafe- Ielös felé, kifejezve azt, hogy az ilyen megjegyzés helytelen, mert ez az ellenség hangja.

A normafelelős viselkedéséhez azt hiszem felesleges kommentárt fűzni. Mindannyian tudjuk, hogy a dolgozók államában mennyire fontos mindenegyes, becsületes ember élete s ezt a MEZÖKER szombathelyi központja normafc- lelősénck is illik tudnia.

BENEDEK TIBOR aa C3C3C3CJCJC3CJC3C;

Tizenegy éve,

hogy megjelent az első Szabad Nép

. A napom, köszönti másodízben egész dolgozó népünk szivH wmaofi. melegével a magyar sajtó ünnepét. Nevezetes dátmn es & február ßfeßfe, örökre összeforroiia magyar mimkásmazgaiytiunal, az elnyomm, rabságban sínylődő milliók harcával. Tizenegy epz- tcndövel ezelőtt került elsőizben a magyar dolgozók k-ezébe, az akkor még üleéjalitásbun int, nyomtatott, terjesztett Szabad Népnek az első száma, Kövesek juthattak hozzá, de milliók szivében erősítette meg bitet, Ivogy rövidesen felviréad nálunjc is cl szabadság 'Kapja, Áztok, aJcúc olvashatták, továbbadják az igazság szavát. Horthy pribékjei yumdent megtettek,, hogy elnémítsák ezt az újságot. Rózsa Ferenc >elvtársatb az illegálisan szerkesztett Szabad Nép első szerkesztőjét halálra, kínozták. Rózsa elvtárs meghalt, mini a kommunista párt hű katonája, de 0 lap, amelyet szerkesztett élt, harcolt és küzdött tovább. Adták egymásnak kézbe-csusztatva, bedobták a gyár törött j ablakán, ment címre, postán borítékban, vagy betéve a munkás \ szerszámos ládájába. Ahová eljutott, ott harcra, küzdelemre buzdim tóttá a dolgozókat.

Érthető vök az a vak gyűlölet, aynellyel az elmúlt rendszer volt urai fogadták a Szabad Népet. Ujtipusu újság volt ez, nuer/J- ben maSj min-t a burzsoázia lapjai. Hiszen a kommunista, sajtó úgy különbözik a többitől, mint a világos nappal a sötét éjszakától, hi. i szert 4iz igazságot hirdeti, mig a burzsoá sajtó a hazugság szolgála- iában éii.

A icapimlista monopóliumok szószólói, a hírhedt amerihai de. nwkrada hívei, szekértolói szereinek kérkedni az ő sajtószabadságukkal, De lelvet-e sajtószabadság ott, ahol guzsbukötött a nép,ahol a papírgyárak, a nyomdák a felső tízezer kezében vannak? Sajtó- szabadság csak ott található, dhol a nép megszabadult a tőkésele bi„ tincseitől, A Szovjetunió, a népi demokratikus államok sajtója, így a : miénk is, azért szabad, men szabad nép kezében van. Á magyar sajtó a népé.' Az újságok megteremtésében, szerkesztésében dolgo* zóinle tízezrei vesznek részt. Nem idegen fölük az újság, hiszen tudják, érzik, hogy róluk szól, őket segíti a szebb, boldogabb társa- dalom megteremtéséért folytatott harcukban. A szerkesztőségekhez érkezett levelek ezrei bizonyít jak, hogy dolgozóink részt kérnek n sajtó munkájából. Nemcsak előfizetői, olvasói a lapnak, de résztkfrnek saját Újságjuk szerkesztéséből is- Ez tükrözi legjobban a szabad sajtó szinte lemérhetetlen fölényéi a kapitalista lapoké felett. Ebben rejlik azonban a kommunista sajtónak nemcsak fölénye, férnem hatalmas ereje is. A mi újságjainkat a legszorosabb kapcsolatok fűzik a legszélesebb tömegekhez, figyeleméi hallgatnak a tömegek szavára és bevonják őket a tudósítói munkába, A szerkesztőségek levelezői képviselik azt az erőt, amelynek segítségévei az újságok napról-nap. m fejlesztik a néphez fűződő kapcsolataikat.

Egy esztendővel ezelőtt, a Magyar Sajtó Napja megünneplésé, nek első alkalmából gyűltek össze munkás-paraszt levelezőink lZ első országos 'konferenciára• Azóta szerkesztőségünk tömegkapcsolatai is még szélesebb alapokat nyerlek. Kisebb visszaesés után ma szám- sverüleg körülbelül ugyanannyi leVél érkezik a Zola szerkesztőségé. j be, mint egy éve. A tömegekkel való kapcsolataink mégis sokkal erő- sebbek, mint a megelőző év ugyanilyen időszakában. Erősebbek azért, mert levelezőink igen jelentékenyen fejlődtek egy esztendő alatt. Nemcsak megszerették, dó meg is tanulták a levelezést.. Bátrabban bírálnak, sokkal több hiányosságra hívják fel a figyelmünket és o: általánosságok helyett ugyanakkor sokkal több jó eredmény', tapasz tálától is közölnek velünk.

Együttesen pedig teszik mindezt azért, hogy sikeresen munkád, kódjának szocialista hazánk építésé \ erőssé, icbirhafaihnriú tegyék országunkat a háborús gyújtogatók kísérleteivel szemben.

Sajtónk kötelessége az, hogy napról-napra, propagálja a párt és a kormány legfontosabb határozatait, szervezze a dolgozókat azok. végrehajtására. Feladata a sajtónknak, hogy lankadatlanul ápolja dolgozóinkban az igazi hazafiság érzését, feltárja társadalmunk nagy előnyeit, kultúránk fölényét a kapitalizmus rothadt és hanyatló társadalmi rendszere, kultúrája felett.

Ezt tudva, ünnepli ma dolgozó népünk olyan szeretettel a Magyar Sajtó Napját. Tudják azt, hogy a kommunista sajtó a jövőben I is hű barátjuk, segítőjük, fegyver társuk lesz nagy küzdelmükben, a j szocializmus győzelméért folytatott harcban. aaací CJHC3 aocjocjoacjoaacscjocjo

ESTI BESZÉL GETÉS

Január utolsó napjában még mindig jónéhány község található a megyében, ahol alig, vagy egyáltalában nem indult meg a to- jásbegyüjtés. Községi tanácsainknál a hibák okát keresve a legváltozatosabb kifogásokat emelik. Hivatkoznak a gazdalajstromok elkészítésére és egyéb . más tennivalókra, amelyek miatt „nem érnek rá“ szorgalmazni a tojásbegyüjtést. A legközkedveltebb kifogásként azt emlegetik, hogy „nem tojnak a tyúkok.“ Csupán magukban felejtik el megkeresni a hiba okát. A valóság az, hogy megalkusznak azzal a helyzettel, hogy januárban valóban kisebb a tojáshozam, mint például a tavaszi hónapokban. A könnyebb ellenállás vonalán haladva sok helyen meg sem kitörlik népnév élőmunkával lel világosítani a községek dolgozó pa- rasztjait éa tudatosítani közöt. tűk, hogy a begyűjtést havi tér- vek szerint kell teljesíteni, A lemaradókkal szemben pedig nem negyedévenként, hanem havonként keil alkalmazni a törvényes rendelkezéseket, öiz elszámoltatást, a beadási kötelezettség felemelését.

A iegszégyen-teljesebb állapot

BAZITA,

németfalu éa PETŐHENYE «

községekben van, ckol január hő. mapoan még egyetlen 'darab to- jást nem gyűjtöttek be. Az biztos, hogy a bazitaf, németfalui és petöhenyeí tyúkok már jónéhány tojást tojtak az idén, de az is biztos, hogy ezeknek a községeknek a tanácsai egyetlen lépést nem tettek annak érdekében, hogy ebből a tojásból kerüljön a begyüjtőhelyre.

Nemsokkal különb a helyzet a fent felsorolt községeken kívül

KUSTANSZEG BUCSUTA és BATYK

községekben sem. Január hónapban mindössze 10, 30, illetve 80 darab tojást gyűjtöttek be,

A megyei tanács begyűjtési osztályának jelentése szerint a baromfibegyüjtés általában jól halad a megyében, de még itt is vannak községek, ahol a tanácsok a begyűjtésnek ezt a jelenleg könnyebb ágát sem szorgal- mázzák.

A. baromfibegyüjlésben a leghátul kullogó községek:

DÖMEFÖLDE,

FELSÖSZENTERZSÉBET és

KUSTANSZEG.

Az elmúlt év begyűjtési tapasztalatai azt mutatják, hoigy begyűjtési terveink reálisak és tel jesithetök Ehhez azonban az szükséges, hogy tanácsaink sok Ital nagyobb eréllyel küzdjenek a sósaikban fellelhető megalkuvás éllen és szívős felvilágosító munkával, példamutatással, tömeg- kapcsolataik erősítésével harcolja nak a terv teljesítéséért.

Zaloistvánd, 1953. január.

, A hosszú téli estéken sokáig folyik a szó a meleg kályha mellett. Ilyenkor születnek uj elhatározások, tervek, házasságok, ilyenkor mondanak véleményt csendes pipázgatás mellett a jelenről, a múltról. Mert a kettőt együH emlegeti az ember. így lát csak igazán.

Ezért hasonlitga'.ja össze a kettőt Koronczi János is, akinek különösen van mire emlékeznie, hiszen 12 évig ette a cselédkenyeret a nagyka- pornaki jezsuitáknál.

— De milyent — mondja. — Nagy dolog volt ám a kenyér! Abból, ha kést fogott az ember, úgy szelt le egy darabot, mintha a késsel a saját húsába vágott volna. Inkább csak gánicával éltünk. főleg tavasz felé, mert akkor már kifogyott a régi, az uj meg ott volt még a földben. Az öreg cselédek a konyhán beleforditották a gá- nicát a kék köténybe s ott, a marhák mellett, munkaközben tömték magukba, mert evésre — talán éppen azért, mert úgy sem volt mit enni — a papok nem is hagytak sok időt.

— Ök ettem ám! Ha a test nincs táplálva hamar elszáll a lélek. Egyiken sem látszott, hogy igyekezne a mennyei atyához. Nekígömbölyöd- ick, zsirosodtak. Tizen‘tizenketten henyéllek a nagy rendházban. Nekik termett a szomszéd községek határa. Volt is a kamrájukban 80—90 sonka, cukor, kakaó, mazsola, vaj mázsaszám. Nekünk, cselédeknek nem volt kamránk, mit is tartottunk volna benne..,

— De boruk az jó volt — veti közbe valaki.

— Volt hát. ők 10—15 éves borokat ittak, a kaszásoknak meg egy napra egy ice almaiét adtak, olyat, mint az ecet. Kiöntöttük. Aki aztán szólni is mert... jöttek a pacsai csendőrök, mert hogy azokkal szoros volt ám a kapcsolat nagyon.

Előjön a szó az apácákról is, mert itt min. denki kutat az emlékei között. Mos* már az asz szonyok is beleszólnak. Nógatják Koronczi Jánost. hogy ezt is. mondja él.

— Nem unatkoztak, nem bizony — mosolyo- dik cl Koronczi János a bajusza alatt. — Oda- telepítetlek egy csomó apácát. Csinosak voltuk.

fiatalok — mondja s közben az asszonyra is pislant — csúnyát nem vettek fel a rendbe. Dekát volt is baj elég — teszi hozzá.

Megtudjuk aztán, hogy a fiatal Eiscíler káp. Ián ur sokat forgolódott Inviolát a nővér körül, többet, mint a lelki vigaszhoz szükséges lelt volna. S a nővér, akinek neve „érintetlenu-t jelent. egyik napról a másikra eltűnt a rendházból, mivel eljött az ideje. Pestre vitték, klini- kára.

— Amikor az én feleségem szült — teszi hozzá Koronczi János — akkor még kocsit sem adták, hogy orvost hozzak.

— Nem volt a cselédnek becsülete. Császár Mihály 47 évet szolgált egyhuzamban a jezsuitáknál, de amikor a halá-lán volt, udvart söpret. lek vele. hogy ne egye ingyen a kenyeret. O.t e-sélt össze, ott halt meg a széniét között.

Erre nagyol hallgatnak. Aztán a konvencióról esik szó, amit a cselédek évente kerestek. Számolgatnak, összehasonlítják az idei jövedeleminek

Mi is megkérdezzük Koronczi Jánosi:

— Hát a Tanácsköztársaság idején hogyan

éltek? ’ . ... . N

— Akkor? Ak}or mi is éhünk — csillan jcl a szeme — csak nem sokáig tartott. De ezt 25 évig nem is tudtuk elfelejteni.

A tágas, fehér konyhán csend van s talán éppen erről a csendről jut. eszébe Koronczi Jánosnak:

— Ott egy szobában két család, lakott, egy konyhán négy asszony fűzött. 20—22 gyerek di- dei'gett ruhátlanul, cipő nélkül.

Akaratlanul is odanéziink, ahol babát öltöztetve játszik iKorcnczi János unokája. Tiszta ruhában. cipőben csendesen foglalatoskodik. O nem ismeri a cselédkonyhák mocskát, didergését. az éhezést. Neki már nem is kell meg''.mer nie azt.

Koronczi János félál}, odalép a rádíóho?, fél* káijlmtjö. a iiangotufäyg beszél éppé,n, az állatok átteleketéséről. Most azt hallgatják nagy fi- gyclemmel, mert a tszcs-ben már maguknak gazdálkodnak, mert itt már ök az urak.