Zala, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-28 / 50. szám

I VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETEK! IX. évi. 50. szám. Ara 50 fillér* 1953 február 28. Szombat, Gerö Ernő elvtárs felszólalása a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusán Jobb szemléltető agitációt! A.3E MDP ZAL4MEGTEI PÍRTBIZOTTSAGÍMAK NAPILAPJA Újra mozgolódnak a Kruppok, Síinnesek és Schachtok .. • Von Löttow-Vorbeck német tá­bornok az első világháború idején az afrikai német gyarmatokon a császári csapatok parancsnoka volt. Lelkiismeretét számtalan áldozatéi­nak halála terheli. Azóta sokáig nem utazgathatott ■tengerentúlra. De né­hány héttel ezelőtt, újból fedélzetre szállt, hogy. Dél-Afrikába liajókáz- zck. Gazdái, a nyugatnémet országi nehézipar mágnásai fizetitek úti­költségét. Lcttow-Vorheck fényes megbízást kapott: teremtsen újból , üzleti kapcsolatokat' ' Dél-Afriká­ban , majd pedig Egyiptomban is. Vagyis a föltápászkodó német impe­rializmus megbízottjaként az a fel­adat hárult rá, hogy a lehető leg­gyorsabban adja értésére az elmara­dott. országok kirablásában részvevő „partnereknek" : a nyugati hatal- ■ inak régi érdekterületein az ameri­kai, az angol és a francia monopo­listákon kívül újra ott lesznek a német monopolisták is, akik szintén a maximális profit bezsebeléséro tö­rekszenek, s. az egykori fosztogatás és népleigázás folytatásáról ábrán­doznak. Lc11oc'-Vorbeek csupán a nyugat­német monopolisták egyik utazóügy- nókc. Gazdái szorgalmasan tervez­getnek, s nagy sietséggel ütik nyél­be terveiket; Ez csak az amerikai imperialisták közvetlen támogatásá­val vált lehetővé. Amint az első tv .lághábor.u után az amerikai dollárok arany esője . termékenyít ertfc meg a- hitleri Németország nehéziparát, s állította helyre katonai potenciálját, ma is az amerikai imperialisták bá­báskodnak a rabló, revánstervektö) égő német imperializmus újjászüle­tésénél. Nemrég vált ismeretessé, hogy a nyugati hatalmak németországi fő­biztosai megegyeztek Krupp ágyú- királlyal konszernjének teljes vissza­állításáról. Az egyezmény értelmé­ben Krupp megtartja egész, öÜO millió márkára rugó vagyonát. De ez még korántsem minden. Az adenaueri nyugatnémet államban nemrég nagy bank nyílt meg, a „Schacht, und Co". Ebből az alka­lomból Düsseldorfban tanácskozásra gyűlt össze több mint 3Ö0 ‘ nehéz­ipari mágnás, az ,,ezeréves biroda­lom" hadigazdálkodásának, sok volt gazdája és az Adenaucr-kormány '■.több magasrangu hivatalnoka. Az ér­tekezleten olyan megrögzött fasiszták és háborús bűnösök is megjelentek, mint Franz von Papén, Hugo Sten- nes, Dinkelbach, M. G. Müller, Boctiges, valamint Mayer és Strae- ter. a Kereszténydemokrata Unió nyugatnémet miniszter-tagjai. Ugyanazok az ipari és bankvezérek találkoztak, akik ‘21 évvel ezelőtt, 1932-ben ugyanitt tanácskoztak Hit­lerrel a nácik uralomra juttatásáról. Csupán az a különbség, hogy an­nakidején Hitler és megbízottai ter­peszkedtek a karosszékekben, most pedig Adenauer megbízottai ültek bennük. Mit is mondhatott az „istenek ta­nácsának" Schacht, ez az. „újsüte­tű" nagybankár — ugyanaz a Schacht, aki az amerikaiak jóvol­tából nyolc esztendő alatt a nürn­bergi vádlottak padjáról az adena­ueri állam egyik legkapzsibb fi­náncmágnásának karosszékébe ke- i ült ? Az értekezleten Schacht „szakér­tőkéül" nyilatkozott több gyarmati és függő ország helyzetéről. Mint ismeretes, Schacht 1950 óta szünte­lenül bolyongott Egyiptomban, Irak­ban, Iránban. Indiában, Indonéziá­ban. Ezeknek ,,az üzleti utazások­nak" eredményéről számolt,be a ha­diipari mágnások düsseldorfi érte­kezletén. Schacht beszámolójában a- német tőkekivitel megindítását és a gyarmati népek fokozott kifosztá­sét követelte. ,,A gyarmati népek helyzetére vonatkozó megbízható vé­leményekből és megfigyelésekből ki­derül — jelentette ki —, hogy a lakosság munkaképessége jelenleg el­marad a korábbi színvonaltól. A munkások egyre növekvő béremelési követelései és csökkent munkaké­pessége miatt sok ültetvényen már veszteséges a termelés." Schacht ezután nagyban bizony­gatta, hogy ö jobban, tud „gazdál­kodni", s még több profitot pré­selne ki a gyarmati országok dol­gozóiból. S lám, Schacht már meg is nyitotta bankjait (az egyiket Hamburgban, a másikat Düsseldorf, ban), hogy előkészítse „az ugrást ä világpiacra! ‘. Mielőtt Schacht a düsseldorfi bank megnyitása alkalmából rendezett ün­nepségen leöblíthette volna torkát egy korty borral, még világosabban kifejezte: Újból elérkezett az idő, amikor bejárhatjuk a délkeled tér­ségeket, Szarajevótól Japánig", Az első düsseldorfi értekezlet után következett a második, ame­lyen nyuga'tnémetországi nagyipa­rosok és volt hitlerista „hadigaz­dasági vezetők" folytatták az újjá­éledő német imperializmus uj pro- grammjának, a terjeszkedés, a fosz­togatás és uj háborúra készülődés prog raramj á nak k id ol go zásá 1. Ismeretes, hogy az Adenauer-kor- mány a monopóltöke engedelmes eszköze, s pon‘-osan teljesíti a bank­vezérek cs az iparmágnások utasítá­sait. A nyugatnémet imperialisták terjeszkedő programmjuk megvaló­sításában már a kezdet kezdetén is arra törekszenek, hogy minél széle­sebb és mélyebb fronton nyomul­janak előre. A nyugatnémet mono­póliumok behatolása a gyarmati és függő országokba máris komolyan fenyegeti az angol és a francia bur­zsoázia érdekeit. Hogy még tevékenyebben meg­valósíthassák rabló programmjukat, s még sikeresebben .behatolhassanak azokba az országokba, ahonnan ki­túrhatják az angol és francia mono. pólistákat, Schacht és társai elhatá­rozták: „gondoskodnak" az ottho­ni „rendről". Az ipari és bankve­zérek értekezlete tehát döntőit: fo­kozzák a dolgozókra s elsősorban a munkásokra nehezedő nyomást, elő­készít ik a sztrájkok betiltását; a nyugat n énieto rsz ági szakszervez éti mozgalom fékezése végett jobban bevonják a szakszervezetek vezetőit a konszernek felügyelőbizottságaiba; még hathatósabban támogatják Adenauer kormányát; még nagyobb pénzügyi támogatásban részesítik a reakciós nyugatnémetországi púito­kat : fokozzák a terrort a békéért, az egységes, demokratikus Németor­szágért küzdő hazafias erők, elsősor­ban a kommunisták ellen. „Egyszer már találkoztunk ilyes­mivel" ! —-. hajtogatják ma a nyu­gatnémetországi dolgozók, egyszerű szociáldemokraták,' kommunisták, pártonkivüliek. Ezrek meg ezrek ag­godalmasan idézik, mi minden kö­vetkezett az 1932. évi düsseldorfi értekezlet után: Hitler uralomraju- tása 1933 január 30-óu, a háború kirobbantása, a rablótámadás a Szovjetunió ellen 1941 junius 22-ön — a német történelem gyászos nap­jai. A német dolgozók gyűlölik a schadatokat és a stjnneseket, az adenauereket és a biankókat, a német háborús gyujtogatókaí és mindazokat, akik újra a politikai színtérre csempészik ezeket a figu­rákat: az amerikai imperialistákat. A nyugatnémetországi munkásokban nő az elszántság, hogy még ener- gikusabban küzdjenek az ujraföl- fegyverzés és a fasizálás ellen, az egységes, demokratikus Németor­szágért, az uj háború veszélye ellen. Bátran’ és egyesült erővel harcolnak, hogy végleg szétzúzzák a néme! nép és a béke ellenségeinek bűnös terveit. JAN MAREK A magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa Pénteken délelőtt Budapesten az EFEDOSz nagytermében megkezdő­dött a magyar szakszervezetek XVIII. kongresszusa. A kongresszu­son több mint (300 küldött vesz részt. A megnyitó ülésen megjelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, továbbá Apró Antal elvtárs, épilőanyagipari miniszter, Rónai Sándor elvtárs, az országgyűlés elnöke, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagjai és a' minisztertanács több tagja. Ott voltak a Szakszervezeti Világszövetségnek, a szovjet szak- szervezeteknek és a többi külföldi szakszervezetnek a magyar szakszer­vezetek XVIII. kongresszusára ér­kezett küldöttei. A kongresszust Harustyák József elvtárs, a SzOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja nyitotta meg. Ezután megválasztották a kongresszus el­nökségét. Diszelnökül népünk szere­tett vezérét, Rákosi Mátyás elvtársat választották meg a küldöttek. A kongresszus a továbbiakban na­pirendi javaslatot fogadott el, majd Kristóf István elvtárs, a SzOT fő­titkára, az MDP Politikai Bizottsá­gának tagja tartotta meg beszámo­lóját a magyar szakszervezeteknek a XVII. kongresszus óta végzett mun­kájáról és további feladatáról. Kristóf István elvtárs beszámolója Kristóf elvtárs beszéde elején a nemzetközi helyzetet vázolta, s azokat az eredményeket, amelyeket dolgozó népünk a párt vezetésével elért, majd igy folytatta: — A magyar szakszervezetek a XVII. kongresszus óta jelentős fejlődésen mentek ke­resztül. A XVII. kongresszus hatá­rozatainak megvalósításával mind az ipari szervezkedés, az önkéntes tag­ság, mind a társadalombiztosítási hálózat egységesítése, szakszervezeti kézbeadása terén, mind pedig a szakszervezetek üzemi és területe háló­zatának kiépítésében értünk el ered­ményeket. Minden fejlődés ellenére meg kell azonban állapítani, hogy szakszerve. zc’ti mozgalmunk elmaradt a népi demokrácia általános fejlődése mö­gött. Erre az elmaradásra igen határozottan rámutatott pártunk s nem egy ízben személyesen Rákosi elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának 1950. július 34-i „A sztkszerveveti munka. egyes kérdéseiről" hozott hat ározaf a a szakszervezeti vezetés hibáinak gyö­kerét a szociáldemokratizmusban je­lölte meg. A szociáldemokratizmus elsősorban abban mutatkozott, hogy ,a SzOT és szakszervezetek ' felső vezetésében dolgozó kommunisták nem harcoltak a párt szilárd vezeté­sének biztosításáért, a párt politiká­jának következetes végrehajtásáért a szakszervezetekben" — továbbá: „A SzOT-ban és a szákszervezetek­ben dolgozó kommunista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizálódoft' *' — állapította meg a határozat. Hogy ezeket a kétségtelenül ma is fennálló hibákat minél gyorsabban megszüntessük, meg kell szilárdítani a szakszervezeti szervek pártkapcsolatait és a szak- szervezeti munka központjába az üzemi, szakszervezeti munka megerő­sítését kell helyeznünk. A kongresszusunk előkészítése fo­lyamán, január 21-én nyilvánosság­ra hozott határozati javaslattervezet­tel kapcsolatban a dolgozók, szak- szervezeti funkcionáriusok sokezer javaslatot tettek. A javaslatok tö­megéből kiemelkedik a szakszerveze­tek termelési munkájának megjaví­tására irányuló ‘javaslatok nagy szúrna. Kristóf elvtárs ezután arról be­szélt, hogy a szakszervezetek még nem eléggé gazdái a munkaverseny­nek. A versenymozgalom fő hibája a bürokratizmus, a tömegektől való el szak adottság’, a verseny formális szervezése. Ma az összdólgozók 75— 80 százaléka munkaversenyben dol­gozik. Ezt a hatalmas erőt a verseny gazdáiként kell irányitaniok a szak- szervezeteknek. A szovjet szakszervezetek tapasz­talata — mutatott rá Kristóf elvtárs — azt mutatja, hogy a verseny- mozgalom feladatait iparáganként, üzemenként és üzemrészlegenként dolgozzák ki konkréten és ezzel te­szik a versenyt valóban haté­konnyá. A mi számunkra ez a kér­dés most és az ötéves tervünk befe­jezéséig terjedő egész időszakban elsősorban a bányászatban és kohá­szatban jelentkezik égető fonná ban. Ezekben az iparágakban is mint mindenütt, a szakszervezetek­nek küzdeniük kell a munkafegyc- gyelem megszilárdításáért mert ez áliaudó feladat. Az egyes munkaterületek közül inég külön meg kell említenünk a mezőgazdasági és erdészeti szak- szervezet. dolgozóinak munkaterüle­tét, mert ez a szakszervezet most kezdi felkarolni a szocialista nagy­üzemi versenymozgalmak tapasztala­tait és azokat elterjeszteni. Az ipa­ri szakszervezeteknek a maguk ta­pasztalataival segíteniük kell ezt a munkaterületet. Igen fontos a gép­állomások versenye a gépek jó kar- b an tartásáért, javításáért és maxi­mális kihasználásáért. A beszámoló ezután, a Sztaliánov- és ujitómozgalom helyzetével foglal­kozott. 1949-ben alig ötezer sztahá- novista volt, addig ma számuk meg­haladja a 63 ezret, a műszaki ér­telmiségi sztahanovisták száma az iparban 1952 végén 6620 volt. Fog­lalkozott ezután a Sztaliánov-mozga. lomban meglévő bürokratikus hibák­kal. Hangsúlyozta, hogy a Sztahánuv- nxozgalom mint a mumkaverseuy magasabb formája nem képzelhető el a munkások és a műszaki értelmi­ség, valamint az egész népgazdasági vezetés legszélesebb együttműködése nélkül. Kifejtette, hogy a mi­nisztériumoknak és a szakszerveze­teknek sokkal nagyobb gondot kell forditaniok az újító, észszerüsitő mozgalomra, amely az eddigiek so­rán is 'igen nagy megtakarít ásókat eredményezett. Kristóf elvtárs ezután rámutatott, hogy a versenyszervező munkában nagy figyelmet kell fordítani a ta­karékosság kérdésére és hangsúlyoz, 'a, a szakszervezetek csak akkor tudnak megfelelni a versenyszerve­zés feladatainak, ha következetesen harcolnak az opportunizmus, a szo- ciáldemokratizmus minden jelensége éllen, az uj szocialista munkaerkölcs megerősítéséért. Foglalkozott ezután Kristóf elv­társ a termelési értekezletekkel, ame­lyek — szovjet példára — üzemeink legfontosabb tömeggyüléseivó vál­tak, de még nem töltik be funk­cióikat. Ezután hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek többet foglalkoz­zanak az iparba kerülő uj munká­sokkal, nőkkel, fiatalokkal. A beszámoló ezután a szocialista bérpolitika kidolgozásával és alkal­mazásával foglalkozott. Elmondotta Kristóf elvtárs, hogy e téren számos hiba van még a szakszervezetek mun­kájában: még nem használunk ki minden lehetőséget, hogy a munká­sok nagyobb százaléka darabbérben dolgozzék; a műszaki normákat még nem tudtuk kellően elterjeszteni; az üzemekben gyakoriak a norma- és bércsalások. Hangsúlyozta: a szak- szervezeteknek aktivan részt kell venni a szocialista bérpolitika ki­alakításában' és az érvényben lévő rendeletek végrehajtásának ellenőr­zésében. Beszámolója következő részében Kristóf elvtárs a munkavédelmi, társadalombiztosítási, kulturális, va­lamint a sportszervezési kérdésekkel foglalkozott. Majd rátért a szakszer.- vezetek belső helyzetének ismerteté­sére. — Szakszervezeteink nemzetközi evékenvségüket elsősorban a Szak- szervezeti Világszövetség keretében végzik — folytatta. A Szakszerve­zeti Világszövetség kezdettől fogva a legmesszebbmenően támogatja a békevilágtanácsot, a nemzetközi bé­kemozgalmat. Kiemelte azt a fel­mérhetetlen segítséget amelyet az elmúlt kongresszus óta a szovjet szakszeívezetéktől kaj>tunk. 18 szovjet szakszervezeti küldöttség járt ha­zánkban s ezek bő tapasztalatokat, útmutatásokat adtak a szakszervezeti munka minden területén. Kristóf István a következőkben foglalta össze a legfontosabb fel­adatokat : 1. Első és legfontosabb felada­tunk kiküszöbölni a versenymoz. galom hiányosságait. Kíméletlen harcot folytassunk e mozgalom bürokratikus kinövései és altadá. lyai ellen s minden erőnkkel jut. lassúk érvényre dolgozóinknak azt a szilárd elhatározottságát, hogy teljesitik tervüket. Irányít­sa a kongresszus a dolgozók fi­gyelmét a terv teljesítésére, a le­maradás behozására és lángoljon fel verseny.szervező munkánk so­rán az április 4 tiszteletére tett felajánlások megvalósításáért fo­lyó harc, 2. A szakszervezeti munka so- ronlévó' legfontosabb láncszem© aa üzemi szakszervezeti munka meg­erősítése, Emeljük üzemi szak- szervezeti munkánkkal a szak- szervezeti munka megbecsülését. Segítsük jó szakszervezeti mun­kával a kohászat és bányászat tervteljesitését, a versenymozga. lom fejlesztését, érdemeljük ki jó szakszervezeti, munkánkkal azt a bizalmat, amelyet a párt, Rákosi Mátyás elvtárs belénk helyezett. 3. A dolgozók mindennapi kér. déseivel való foglalkozás terén 1 a- nusitsunk nagyobb figyelmet és odaadást. A munkavédelem kér­déseivel való foglalkozás a szak­szervizét állandó, szakadatlan feladata legyen. Ezt a feladatot jól keU ismernünk, a munkavéde­lem követelményeit pedig mindé nütt pontosan meg kell határozni és végrehajtásuk felett szilárdan kell őrködni. 4. A szakszervezetek a koinnxi- nizmus iskolái, s ezért egész te­vékenységük, de különösen felvk lágositó és nevelőmunkájuk leg­fontosabb feladata az uj, szocia lista munkaviszony erősítése, a szocialista munkafegyelem meg­szilárdítása. A szakszervezetek kulturális felvilágosító munkájá­ban az a legfontosabb, hogy min­den téren hozzájáruljon a szocia­lista öntudat fejlesztéséhez, a dől. gozók önfegyelmének és az álla­mi fegyelemnek erősítéséhez, az uj szocialista ember kialakításá­hoz. 5. Szakszervezeteink alapvető feladata a Szovjetunió tapasztala­tainak legszélesebb körű elterjesz­tése és népszerűsítése. Legyen a szakszervezeti aktíva a szovjet tapasztalatok eredményes elter­jesztésének élharcosa. 6. A szakszervezetek a nemzet­közi proletárszolidaritás szelleméi ben nevelik a dolgozókat és te­vékenységükkel kifejezésre juttat. (Folytatás ti oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom