Zala, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 3. szám

'OKTATÁSI SEGÉDANYAG: A kolhoztulajdonnák az össznépi tulajdon színvonalára való emelése, mint a kommunizmusba való átmenet egyik előfeltétele \ politikai iskolákon, káderkép- EÖtanfolyamokon az SzELP XIX. kongresszusa anyaga tanulmányozása során felmerült kérdésre ezúton adunk választ a hallgatóknak. I. A történelem során először az orosz proleUiriálus döntötte meg a tőkések hatalmát — Lenin és Sztálin nagy pártjának vezetésével, szövet­ségben a dolgozó parasztsággal. A megszerzett hatalmat mindenekelőtt ar­ra használta fel: a tőkések tulajdo nát kisajátítsa, a termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vegye; tehát megteremtse a gazdaság uj, szocia­lista formáit, a szocialista termelési viszonyokat. Mi a, szocialista terme­lési viszonyok lényege? „A szocia­lista rendben .. • a termelési viszo­nyok alapja a termelési eszközök tár­sadalmi tulajdona. Itt már nincse­nek som kizsákmányolók, sem ki­zsákmányoltak ... Az emberek egy­máshoz ■való viszonyát a termelés folyamatában itt úgy jellemezhetjük, mintakizsákmányolástól mentes dol­gozók elvtársi-ős együttműködésének cs kölcsönös szocialista segítségének viszonyát. Itt a termelési viszonyok teljes összhangban vannak a ter­melőerők állapotával> mert a terme, lesi folyamat társadalmi jellegét alá­támasztja a termelési eszközök tár­sadalmi tulajdona. üzért a Szovjetunióban a szocia­lista termelés nem ismeri az idősza­konként visszatérő túltermelési válsá­gokat ■. „ Ezért a termelőerők itt gyorsított ütemben fejlődnek, mivel a velük összhangban levő termelési viszo­nyok szabad teret engednek fejlő­désüknek.“ (Sztálin: A leninizmus kérdései. Szikra, 1952. 694—095. oldal.) A szocialista tulajdon lényege­ken két utón jött létre. Ebből követ­kezik, hogy a szocialista tulajdon­nak két formája létezik: az állami össznépi tulajdon és a szövetkezeti kolhoztulaj dón. A tőkések tulajdoná ­ban levő termelési eszközöket a szo­cialista állam kisajátította, az egész nép tulajdonává tette. Azonban igen jelentős volt Oroszországban — mint nálunk is — a kistermelők (minde­nekelőtt a dolgozó parasztság) sú­lya a termelésben. A dolgozó pa­rasztság-, a munkásosztály legfőbb szövetségese, maga is dolgozó, ezért vele kapcsolatban egészen más poli­tikát kell a szocialista államnak folytatnia, mint a tőkésekkel szem­ben Az önkéntesség- és fokozatos­ság elvének szigorú betartásával, nagyfokú állami támogatással szö­vetkezetekbe kell tömöríteni a dol­gozó parasztságot. A szocialista tulajdon két fői-má­járól beszélve, hangsúlyozni kell, hogy bár fejlettségben különbség van a két forma között, mégis a lé­nyeg, hogy mindkét forma szocia­lista tartalmú. A döntő különbség a szocialista tulajdon két formája között abban áll, hogy a kolhoz csoporttulajdon, nem az egész nép tulajdona, a kol­hoz saját tagjai munkájával maga rendelkezik. Bár a föld, valamint a legfontosabb munkaeszközök, ame­lyekkel dolgozik (traktor, stb.) össz­népi tulajdonban vannak, de ■ az épületek, a vetőmag a kolhoz tulaj­donában vannak cs a megtermelt iemlékekkel nem az egész társada­lom. hanem maga a kolhoz rendel­kezik. Ugyancsak nem az állam ren­delkezik a kolhozparasztok személyi, háztáji gazdaságával sem. Ezért a kolhozok termékeiket áruként, pén­zért adják el a városnak. Termékeik egy részével az állam iránti kötele­zettségeiket teljesítik, termékeiknek egy másik részét felvásárló-szervek­nek adják el, vagy a kolhozpiacon érit ékesítik- . .. ,,az állam csak az állami vállalatok termékeivel rendel­kezhet, a kolhozok termékeivel vi­szont csak a kolhozok rendelkezhet­nek. úgy mint sajátjukkal. Be a kol­hozok nem akarják termékeiket más­ként elidegeníteni, mint áruk formá­jában, amelyekért cserébe meg akar­ják kapni a nekik szükséges árukat.“ (Sztálin: A szocializmus közgazda- sági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. IS. oldal.) Ez viszont azt jelenti. Kegy a szo­cialista áÜatn föab^02isa®a ubr-jtásjeÚogü tervekkel a téigaaa* lom termelésének egészét és az egéíz t e nnék mean y i ség szétosztását, hiszen ■a kolhoz termékeinek jelentős xigté.-­vei teljesen szabadon a kolhoz ren­delkezik, szabadon dönti el, vájjon elfogyassza vagy értékesítse, terme­lési szerződést kössön,' a felvásárló szerveknek adja el, vagy a kolhoz­piacra vigye ezeket a termékeket. Ugyancsak semmi előirás nincs arra vonatkozóan, milyen áron értékesíthe­ti a kolhoz saját áruit, a kolhoz­piacon az árakat a kereslet-kinála1 ingadoztatja. (A szocialista állam természetesen igyekszik felmérni a kolhozok eladásra szánt árainak for. galmát, valamint a kolhozoknál je­lentkező vásárlóerőt, beépítve eze­ket az adatokat a népgazdasági terv­be. Sőt különböző gazdasági esz­közökkel — például árukészleteivel — igyekszik biztosítani azt, hogy ezek a becslések tényleg valósággá váljanak.) A kolhozokban is szocialista ter­melési viszonyok vannak: kizsákmá­nyolásmentes elvtársi segítség viszo­nyai. A kolhozok óriási fölényben vannak a kapitalista mezőgazdasági üzemekkel szemben. A kolhozok léte lehetővé és szükségszerűvé teszi a tervgazdálkodást a mezőgazdaságban s a fejlődésnek olyan ütemét biz­tosítja, amely eddig teljesen el­képzelhetetlen volt. A termelés gyors- ütemű fejlődése mellett lehetővé válik a parasztság anyagi és kulturális fel- emelkedése is, szemben a kapitalista mezőgazdasággal, amelyben a ter­melés fejlődésének lassú növekedését a parasztság egyre fokozódó elsze­gényedése kíséri,.... ,,a kolhoz- rendében a parasztok közösen dolgoz­nak. .... korszerű szerszámok, trak­torok és mezőgazdasági gépek segít­ségével, saját maguknak és saját kolhozaiknak, tőkések cs földbirto­kosok, kulákok és spekulánsok nél­kül, dolgoznak azért, hogy napról- napra javítsák anyagi és kulturális helyzetüket... Itt az uj rendben, a kclhozrendben, a kormány munkás- és parasztkormány, amely a munká­sokat cs a parasztokat támogat­ja ...“ (Sztálin: A leninizmus kér­dései. 526. old.) A szovjet mezőgazdaság előtt ma központi kérdés a terméshozam nö­velése, a fokozott gépesítés cs a me­zőgazdaság villamosítása; a szovjet nép egyre nagyobb ütemben való­sítja meg a természetátalakitás sztá­lini tervét, az öntözési cs fásítási terveket stb. A termelőerők fejlődése hatalmas lendületű a mezőgazdaság, ban is és még nagyobbak a célkitű­zések az iparban a termelőerők fej­lesztése terén. A szocialista tulajdon két formája, ha a szovjet állam nem valósítaná meg- a sztálini útmutatást, a további fejlődés akadályává válna Sztálin elvtárs uj müvében meg­jelölte a kommunizmusba való foko­zatos átmenet előfeltételeit. Megmu­tatta azt, hogy a kommunizmus — amelynek alapelve a szükségletek szerinti elosztás, a legnagyobb ter­mel éleeny93g. a termékeknek legna­gyobb bőségo alapján, a dolgozók öntudatának és kulturáltságának alapján — kizárja a szocialista tu­lajdon két formájának létezését, a fogyasztási cikkek áruvá válását. A szükségletek szerinti elosztáshoz az kell, hogy a társadalom teljes ter­melésével és az összes megtermelt termékek szétosztásával központi össz­népi gazdasági szerv rendelkezzék Ez pedig feltételezi az egységes szo­cialista tulajdon létrejöttét. „Persze amikor majd a■ két fő termelési szektor. az állami szektor és a kol­hoz-szektor helyen megjelenik egy mindent felölelő termelési szektor, amelynek joga lesz arra, hogy az országban minden fogyasztási cik­kel rendelkezzék — az áruforgalom «pénzgazdaságával» együtt. a nép.. nozdaság felesleges elemeként eltű­nik.“ (Sztálin Ugyanott 19. old.) Tehát a kommunizmus a szükség­letek szerinti elosztás elve kizárja a szocialista tulajdon két formáját, feltételezi, hogy az egész társadal­mat az össznépi tulajdon fogja út. Nem lehet megvalósítani a szükség­letek szerinti elosztást, mig a társa­dalom jelentős része olyan termelési egységekben dolgozik, amelyek nem az egész nép tulajdonában vannak inig az egész termelés és minden ter­mék elosztása felett nem rendelkez'1- a központi össznépi gazdasági szerv amíg ííkieS MztoSBva a tetmelöeTők toviBfe, »apdub -utánra fejlő­dése nz egész népgazdaságban. Tévedés lenne azt hinni, hogy most elhanyagolná a szovjet állam a kolhozok fejlesztését. Éppen el­lenkezőleg- A tízKP XIX. kongresz szusa is a kolhozok maximális meg­erősítését tűzi ki célul. (A termésho­zamok növelése, a munkaszervezet erősítése, a közös vagyon növelése, az egyéni jövedelmek növelése stb.) A kolhozok erősítése az alapja a kolhozok össznépi színvonalra való emelésének. II. Hogyan történik, a kolhoztulajdon össznépi színvonalra való emelése? Sztálin elvtárs munkájában körvona­lazza a legvalószínűbb utat. Addig, amig meg nem szűnik teljesen a kü­lönbség a kétfélo szocialista' tulaj­don közöttj addig valószinüleg létre fog jönni átmenetileg egy olyan szerv, amelyben képviseli magát az állami ipar és a kolhozok is, cs ez, az egész népgazdaságot képviselő szerv kezdetben csak számbaveszi az egész népgazdaság termelését, ké­sőbb pedig jogot kap arra, hogy maga határozza meg ezen termékek elosztásának módját. A dolog lényego az, hogy az egy­séges össznépi tulajdont nem lehet a kolhozok kisajátításával megvalósí­tani, hiszen a kolhoztulajdon nem kapitalista, hanem szocialista tulaj­don. Teliá’t amint a kisparaszt-gaz- dasá-gnak szocialista tulajdonná ala­kítása nem történhet .államosítással, úgy a kolhoztulajcl ónnak átalakítása össznépi tulajdonná sem történhet ilyen módon. Az össznépi tulajdon megteremtése nemcsak kisajátítással teremthető meg (amelyet a tőkésekkel szemben alkalmaz a szocialista ál­lam), hanem a szövetkezeti tulajdon fokozatos fölemelése utján is. Ezért a feladat az, hogy a kolho­zok feleslegeit az áruforgalom köré­ből, a piacról az állami iparral való közvetlen termékcsere, a pénznélküli csere területére vigyék át. „Ahhoz, hogy a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára emelhessük, a kolhoztermelés feleslegeit ki kell re kesztenünk az áruforgalom rendsze­réből és be kell kapcsolnunk az ál lami ipar és a kolhozok közti ter­mékcsere rendszerébe. Ez a lényeg (Ugyanott, 97. old.) Tehát azt keli látni, hogy a közvetlen termékcsere szélesedésével az állam a termékek egyre nrp-vobb részével rendelkezik s igy fokról-fokra csökken a két nlajdon közötti különbség. E közvetlen termékcsere csirái mái megvannak a Szovjetunióban. Sztá Ivn elvtárs éppen azt a feladató* tűzte ki, hogy a közvetlen termék­csere már meglévő csiráit kell telje? erővel kifejleszteni. Az állami ipar és a kolhozok közti közvetlen termékcsere megszervezése nehéz és bonyolult feladat. Ehhez az szükséges, hogy ez a kolhozok szá­mára is előnyös legyen, előnyösebb, mintha termékeiket pénzért adnák el. Ennek viszont előfeltétele, hogy az állam igen nagy mértékben rendel­kezzék a fogyasztást szolgáló ipar­cikkekkel, amelyekkel ki tudja elé­gíteni a kolhozok és kolliozparasztok szakadatlan növekvő igényeit. Ezért a kolhozokkal való termékcsere teljes megteremtése nem ináról holnapra szóló feladat, hanem csak fokozató, san lehet végrehajtani az árucsere kiszorítását, párhuzamosan az ipari _ fogyasztási cikk — termelés és az á llam kezében levő készletek nö­vekedésével. „Ez a rendszer a város által a falu rendelkezésére bocsátott termékek óriási növekedését követeli ezért különösebb sietség nélkül, a város által előállított termékek fel halmozódása arányában kell beve­zetni, lépésről-lépésre szűkítve az áruforgalom hatókörét és bővítve o termékcsere hatókörét“. (Ugyanott, 93. oldal.) Most a döntő feladat nálunk az. hogy előkészítsük a mezőgazdaságok kollektivizálását, termelőszövetkeze­tekbe tömöritsük a dolgozó paraszt, ságot, minden erővel megszilárdítsuk a már meglévő termelőszövetkezetein, két előkészítsük a kapitalizmus fel­számolását a mezőgazdaságban is. Az ellenség most azzal a híresz­teléssel is megkísérli akadályozni és nehezíteni a szocializmus építését, tá madni termelőszövetkezeti mozga1 rank fejlődését hogy ..szövetkezet' két nemsokára államosítani fog :ák‘1, hogy nálunk is .meghaladó’ álláspont4" p. szövetkezetek fejtesz tése. Ars ilyen- iÓgabnal:0- lűinéletlc. niil le kell leplezni, rámutatva az ilyen nézetek -ellenséges voltára. A h 4 R T É L t 'I Tegyék rendszeressé a prtégitő munkát a tenti fárás pártszervezetei A lenti járás üzemeink, termelő- szövetkezeteinek, községeinek párt- szervezetei a múlt évben sokat fejlőd­tek. Ezt bizonyítják azok a tények és adatok, amelyek az eredményeiket rög­zítik le. A mezőgazdaságban a tavaszi, nyári, őszi munkák sikeres végzése, a begyűjtési tervek teljesítéséért ví­vott harc mind-mind egy-egy győzel­mes állomása a termelőszövetkeze­tek, gépállomások, -állami gazdasá­gok pártszervezeteinek. Az üzemek­ben a negyedévi tervek teljesítésé­vel az évi terv teljesítéséért, túltel­jesítéséért vívott harc edzette az üzemek kommunista és pártonkívüli dolgozóit keménnyé, acélossá, céltu­datossá. A járási pártbizottság irányító cs ellenőrző munkája nagy segítséget adott a pártszervezetek tevékenysé­géhez. A pártbizottság munkatársai keményen és következetesen harcol­tak a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Ennek eredménye, hogy a járás pártszervezeteinek párt­építő munkája jelentős mértékben megjavult. Ez megmutatkozik a pártoktatásban, az SzKP XIX. kon­gresszusa anyagának a tanulásában. Megmutatkozik a tag- és tagjelölt­felvétel, a kádernevelés, az agitációs munka, a tömegekkel való kapcsolat erősítésében és a többi párt előtt álló politikai és gazdasági feladat megvalósításában. A fejlődés azonban nem. egyenle­tes. Ezt különösen a tag- és tagje­löltfelvételi munkán mérhetjük le. Egyik hónapban felfelé ível, a má­sik hónapban csökken, majd újra ezt a tendenciát mutatja a tag- és tag­jelöltfelvételi munka. Mi lehet ennek az oka? A kérdésre néhány pártszervezet ilyen irányú munkája ad választ. Nem© 't! én szövetkezeti község Vörös Hajnal termelőszövetkezete dolgozói szép eredményeket értek el j az 1952. évben. A tsz szövetkezeti ' alapja 501.000 forinttal növekedett. I A tsz jó eredménye mutatta meg a község dolgozó parasztjainak a he­lyes utat, melyet követtek is. Azon­ban a tsz pártszervezetének a veze­tősége. de m.aga a párttitkár elvtárs sem fordít gondot a szövetkezet tag­ságának a nevelésére. A pártszervezet élete akadozik, nem folyik megfelelően a szervezeti élet. Gyenge a pártonkívüliekkel való kapcsolat. Hónapok óta nem vettek fel tagjelöltet a pártszervezet soraiba, holott az eredményes mun­ka során több becsületes, élenjáró pártonkívüli dolgozó mutatta meg munkájával, tanulásával azt, hogy hű harcosa a békéért folyó harcnak, a párt- és kormányhatározatok vég­rehajtásának, a nagyüzemi mezőgaz­dálkodás útjának. Nem különb a helyzet C s ö ír: ö- d é r község pártszervezeténél is, ahol már 8 hónap óta egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. Ennek az oka a ve­zetés hiányosságában rejlik. Tom­pos elvtárs, a pártszervezet titkára nem foglalkozik a pártcsoportbizal- mi elvtársakkal, azok nem foglalkoz­nak a párttagokkal, s ennek követ­kezménye az, hogy a párttagok sem foglalkoznak a pártonkívüli dolgo­zók nevelésével. A hiányosságok tehát a vezetés­ben mutatkoznak meg. Mindez vo­natkozik a járási pártbizottságra, mert minderről tudtak, s eddig ne ír: tettek semmi intézkedést a hiányos­ságok kijavítására. A pártépítő mun­ka egyenletes fejlődésének tehát az a hátráltatója, hogy a vezetők meg­feledkeznek feladataikról. Nem rend szeres, folyamatos a pártépítő mun­ka. A pártszervezetek kampánysze­rűen hajtanak végre egy-egy felada­tot. A járási pártbizottság hiányos­sága, hogy késve tesz intézkedéseket a hibák kijavítására. A nemesnépi és a csömödéri párt- szervezeteken kívül találhatók még ilyen hiányosságok néhány pártszer­vezetnél. Mindezek vegyenek példát a csesztregi pártszervezet mun­kájáról, ahol a pártépítő munka fel­adatait szorosan egybekovácsolják. A politikai iskolára olyan pártonkívü- lieket osztottak be, akik minden munkában példamutatóan megáliták a helyüket. A pártszervezet vezető­sége és tagsága szoros kapcsolatot tart a pártonkívüli dolgozókkal, ne­velik, tanítják őket. Agitációs mun­kával bízzák meg őket, hogy Iliinél előbb megfeleljenek a párttag meg­tisztelő címnek. Mindennek eredmé­nye az, hogy a csesztregi pártszerve­zet hónapról-hónapra vesz fel élen­járó pártonkívüli dolgozókat a párt tagjelöltjeinek a sorába. Ez a példa szolgáljon útmutatásul ir.inden pártszervezet számára, ahol hiányos a pártonkívüli dolgozókkal való kapcsolat. Feladat az, hogy a járás valamennyi pártszervezete a hi­bákból okulva, a jó tapasztalatokból tanulva javítsa meg a munkáját, hogy a pártépítőmunka rendszeressé tételével, a kampányszerüség meg­szüntetésével sokkal eredményeseb­ben tudják végrehajtani a párt és a dolgozó nép előtt álló nagy felada­tokat. K. L. A PARTÉI ÉT HÍREI Pölöske községben a Petőfi tszcs pártszervezetének titkára, Dabasi Bol­dizsár elvtárs személyesen beszélget minden párttaggal a január 7-i új tagsági könyveket kiosztó ünnepi taggyűlésről. A párttagok valameny- nyien érzik, hogy milyen nagyjelen­tőségű lesz az a nap a további mun­kájukban. A párthoz való ragaszko­dásukat kifejezik abban is, hogy va­lamennyien rendezték a tagdíjhátra­lékukat. A politikai iskolákon vala­mennyi párttag résztvesz, hogy az ott tanultak alapján még jobb munkát végezhessenek. A termelőszövetkezeti csoport pár- tonkívüli dolgozói is lelkes munká­val készülnek erre a napra. A párt­tagok beszélgetnek velük a pártról, a szocializmus építésében lévő fel­adatokról. A pártszervezet az ünnepi taggyűlésre kultúrműsorral is készül, hogy ünnepélyessé és felejthetetlenné tegyék az új tagsági könyvek kiosz­tását. A zalaegerszegi Fűtőház pártszer­vezetének tagjai is gondosan készül­nek a tagkönyvkiosztó taggyűlésre, A pártcsoportbizalmi elvtársak vala­mennyi párttaggal beszéltek már az új tagsági könyv jelentőségéről és tudatosították, hogy az új tagsági könyv tulajdonosai még nagyobb fe­lelősséggel tartoznak pártunknak A fűtőház dolgozói már sokkal jobb munkát végeznek, mint azelőtt. Gon­dosabban bánnak a gépekkel, taka­rékoskodnak minden anyaggal s idő­vel, munkájuk teljesítménye, egyre jobban felfelé ível. mi feladatunk a termelőszövetkezetek megteremtése, megszilárdítása és fej­lesztése, s er még hossza, időn ke­resztül lesz a feladatunk. Nemcsak most, a szocializmus alap­jainak lerakása idején hanem a szo­cializmus felépítése után is a terme­lőszövetkezetek minden eszközzé] való erősítése lesz a központi kérdés me­zőgazdaságunkban, A termelőszövet, kezetek megteremtése jelenti nálunk a mezőgazdaságban a termelőerők és emelési viszonyok összhang-jónak •'’gteremtését és igen hosszú időn mesziül, egy teljes történelmi kor. rakon át & szoeializmus teljes dösrakában biztosítja a. gyorslüe- mü fejlődést Összefoglalva: a Kommunizmust építő szovjet népnek a kommuniznius­mogvalósitásához a teljes termelésnek központi számbavételét és elosztását kell biztosítania. Éppen ezért is el kell érni a koJhoziulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelését. Ennek egyik legfontosabb problémája az, hogy meg kell szer­vezni az állami ipar és a kolhozok között] közvetlen termékcserét, erő­teljesen fejlesztve annak már meg­levő csiráit úgy. hogy ez a kolhozok és a kolliozparasztok számára is 'A. legelőnyösebb Reyen. Biztosak lehe, tünk abban, hogy a szövet aíp ezt a nagt töftfneiüíl feladatot is Siker­rel fogja megoícfaöi. HOCH RÓBERT aspirálj. (A Propagandista -decemberi száiqjfc&tyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom