Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-21 / 299. szám
# A NAGY SZTÁLINRÓL R. Garaudy: SZTÁLIN BESZÉL.. A nagy példakép A kongresszus ünnepélyes zá- rcülése. Sztálin iU van. Öt vagy hatodikként lépett az emelvényre. harcostársai körében. A kongresszus részvevői helyükről rel- emelkedve, ’hatalma» üntneplés sei fogadják. Miután hat napon át résztvettünk a kommunizmus építőinek e történelmi jelentőségű kongresszusán, még erősebben érezzük szivünk mélyén Sztálin jelenlétének jelentőségét. A Szovjetunió uj szakaszt nyit meg az emberiség történetében: útnak indult a szocializmusból a kommunizmus felé. És Sztálin megvilágítja ezt a diadalmas előrehaladást. A kongresszus előestéjén a kapitalizmus és a szocializmus fejlődési'törvényeinek mesteri meghatározásával járult hozzá a a kongresszus munkájához. Ezen az estén Sztálin szeretettel tekint a Szovjetunió minden részéből való 3000 küldöttre. Holnap visszatérnek hatalmas hazáiul különböző tájaira, hogy építsék minden ember jövőjét. Ragyogó távlatokat fognak feltárni az egész emberiség előtt, rr.eg fogják mutatni, hogy az ember hogyan szabadítja fel magát a természet igája alól, miután már felszabadította magát az emberek által való Icigázottságbö!. így születik meg az igazi szabadság, az. amely azt jelenti, hegy tudatos terv szerint építjük az emberek boldogságát. Sztálin békés és mosolygó, erőt és jóságot sugárzó tekintetének ez a hatalmas egyetemesen emberi jelentősége. Tegnap Zahariades egy görög leányról beszélt, akit letartóztattak és megkin.cz> ak, mert egy Sztálin-képet találtak nála- Amikor hóhérai az ő szemeláttára a kémet széttépték, ezt kiáltotta nekik: „Nem téphetitek ki Ot a szírem both’ Mi pedig a mi francia ellenállási mozgalmunk vértanúira gondoltunk, akiknek ajkán az utolsó percekben ugyanénak Sztálin neve hangzott fel hazájuk neve mellett. Az egyszerű emberek százmillióira gondoltunk, akik világszerte reménykedve tekintenek Sztálinra, mert — mint Maurice Thorez éppen itt a kongresz- szuson mondotta — „tudják, hogy az önök szocialista hazájától gazdasági és társadalmi szerkezeténél fogva teljesen idegen minden agresszivitás, hogy az önök hazája Európa és a világ békéjének szilárd bástyája". És most Sztálin beszél. Egyszerű szavakkal beszél, olyan dolgokról, amelyek ott vannak mindenkinek szivében és agyában. Hangja jóságo?, mint a 'kenyér és mindazok a dolgok, amelyek az élethez nélkülözhetetlenek és amelyek, mint a kenyér erőt és eletet adók. A kongresszuson túl, hozzánk, minden néphez fordul, hogy kifejezze békeafsarafát és elmondja nekünk a béke megmentésének eszközeit. Tekintete messzire lát, áttekinti mindazt a gazdagságot és jóságot, amit ez a béke magá- banfcglsl, áttekinti azt az emberi láthatárt, amelyet a kongresszus előestéjén tárt fel előttünk, az! Írva. hegy ,.Biztosítani kell a tár- sadalom kulturális haladását, lehetővé kell tenni a társadalom ■minden tagja számára, hogy har monikusan kifejleszthesse fizikai és szellemi képességeit. Ezért mindenekelőtt először 6, majd pedig 5 órára kell csökkenteni a munkanapot. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom tagjainak meglegyen a mindenoldalú képzésükhöz szükséges szabad- idejük Az Internationale hangjai az óceán hullámaihoz mérhető hatalmas erővel árasztják el a termet. ahol úgy érezzük, összpontosul az emberiség minden reménye. Minden eddiginél erősebben hat át minket annak megtisztelő felelőssége, hogy Sztálin tanítványai, követői vagyunk, hogy annak seregéhez tartozunk, aki tudományos pontossággal elénk vetíti az emberek jövendő boldogságát és nagyságái. (KGm- szomolszkaja Pravda.) „A béke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús gyujtogatóknak sikerül hazugságaikkal befonni a néptömegeket, félrevezetni és uj világháborúba sodorni őket." (Sztálin.) ★ 'k ★ ALEKSZANDR ZfcAROA : SZTállH - fl BÉKE Nincs egyetlen zug a nagyvilágon, hová Sztálin hangja el nem ér, száll a Kremlből, által száz határon s millió szíriben visszhangja kél. Tel a Kárpátok vihartól lépett ormán s köves Pamir tetején — béke és igazság fénye eled s forrásként zeng erdők rejtőkén. .Békét, tariái békét a világnak!“ W rocláyjból így szélit as üzenet; visszhangozta Párizs és eláradt Prága, Nevts-York vfoái felett; Félelmes viharrá nőtt a dal, 1 érces hangok testvéri dala. Kin a, roppant kórusa rivaM, boldog nép szabadság-szózata. Kína óriás tribünt emel, rajta zászló úszik, hömpölyög, Mao.Ce-Tung vaskarja tartja fel roppant pipacsként Péking fölölt Minden erők összeforrjatok! Egytesívérré váljon a világ — igy fojtjuk el WaUStreet-i gazok háborúra uszító szavát. Évék szállnak, uj váltja a régik sorsunk fölött tiszta fény ivei-., Sztálin! — mondjuk. S hirdetjük a [Békét drága nevének betűivel... (SARAT ENDRE fordítása Yf annak könyveli, amelyek év v századok múltán is időszerűek maradnak. Ilyen könyv Jo- szif Visszárionovics Sztálin életrajza is. Fiatalok izgalom ól fű ö'-t lélekkel olvassák ezt a könyvel. Ifjú képzeletük a távoli inukba viszi őket. Megelevenedik elő'., 'iik az orosz munkásosztály forradalmi harcának hősi korszaka. ... 1S98. A fifliszi utcák esd sötétjében .19 éves ifjú halad kemény, határozott léptekkel. Csendőrlovak patái dübörögnek, az útkereszteződéseknél rendőrök szálas alakjai feketéinek. A csendőrök készer.. állnak, hogy kardélre hányjanak mindenkit, aki a cári hasalom ellen merészel lázadni. Az ifjú, a 19 éves Sztálin a vasúd főműhely kapuin ki özönlő munkások elé siet- Sztálin nap-nap után beszél a munkásokkal, nagy meggyőző erejű igazságokra tanítja őket. Az ifjú továbblapoz az aranybe. tűs, piros vászonbak ötöt í könyvben. Gondola!,ban elkísérj a proletariat u!s nagy vezérét hősi életut- I ján. Szí'áím elvtárs tankja, harcra lelkesíti és készíti élő a cári Orosz, ország munkásai) és parasztjait. Lenin oldalán kíméletlen harcot folytait a mumkásosz ály álarcot : öltő ellenségei, az opportunizmus, megalkuvás mindenfajta képviselői ellen, a forradalmi munkáspártért. Az évtizedes harc gyümölcse az októberi nagy győzelem. A dicsőséges napokban Sz' álin ott van Lenin melleit a Szmolnij-palot á ban- Ök ketten a párt szive, esze i és akarata, A polgárháború: Sztálin Pexm- ben, Sztálin Cáriamban, Sz'álin : Peitrográdon, Sztálin Ukrajnában. Sztálin mindig ott van, ahol .a legnagyobb a veszély, s nyomában mindenütt ott a győzelem. Tudja ezt I/enin és az egész szovjet nép, s tudja az ellenség is, amely ret- 'eg Sz' álintól. Az ifjú továbblapoz, aztán egy helyen újból megáll. Szemét könny homályositja el- Aty a képek látja maga. elolt, amely örökre be. . yésődötfc népünk szivébe. 1924: bófuyásos, fagyos januá- [ : nap. Meghalt a irigy Lenin. I gyászol Moszkva, Peking, Varsó, Prága, Párizs és Roma, az egész világ jobbik fele. A becsületes emberek szerte a világon Sztálin esküjének szavaiból mentenek hitet, bizalmat, remény:. A világ dolgozói Sz álin esküjéből ér ik meg, hogy Lenin ügye halhatatlan, hogy a lenini zászlót biz-os, erős kéz emeli a magasba. Az egész világ látja, hogyan valósi'ja meg Sztálin a lenini célki- üzéseket. Uj ipari központok Keletkeznek, ezrével lé'esülnek az aj üzemek, gyárak és bányák. Sztálin iparosítási, s kollektivizálás! politikája átalakítja a szovjet haza arculatát. A Szovje'unió elmaradt agrárországból bámulatosan, rövid idő alatt mezőgazdaságát felvirágoztató fejlett ipari országgá lofr. A cári birodalom romjain az egész világ csodálatára hatalmas, legyőzhe'etlen szocialista állam- indult fejlődésnek. A szovjet állam ereje és hatalma támadásra ingereí'e az imperialist ákai. Washingtonban, Londonban és Berlinben sötét összeesküvést sző ti el? a szovjetek országa ellen. A nemzetközi imperializmus 1941-ben rohamra indította legelvetemültebb rohamosa patát, a német-fasizmust, a Szovjetunió megtámadására- A szovjet) nép Sztálin elv árs vezetésével söprüzte ki országából és semmi- > sül ét te meg Hi'ler hordáit, az ő vezetésével zúzta szét a németfasizmust és a japán militariz- must. A szovjet hadi lobogót, amely szétoszlatta Európa fölött a sötétséget, Sz'álin adha a szovjet harcosok kezébe. Sztálingrád, Szevaszíopol, s még annyi város romokban hevert még, az ukrán és bjelorussz földeken még lövészárkok és gránát- tölcsérek éktelenked ék, amikor Sz'álin elvtárs népe elé tár'a a jövő» képét. S a szovjet nép valóra is váltotta a. sz’álini célkitűzéseket-. A háborún'áni ötéves terv sikere már a történelem lapjairól tölti el büszkeséggel a ssov. jet embereket. A kommunizmus építésének korszakában élünk, s az ifi«, aki Sztálin elv'árs éle- rajzában lapozgat, ®z ötödik sztálini ö'-éves terv feladatainak megoldására gyűjti erőit. Hajnalban Alekszej Pribii&ov vidáman füiyürészve cárt ott h akar elé a cukorrépaföldekről. Volt js miért a vetést az idén kerek hét nappal hamarabb fejezték be, mint tavaly! Meg aztán, más oka is volt az örömre: ha elgondolja, hogy nr.ár csak néhány nap és .Valjusá... Mikor hazaért, távira' várta. Moszkvába hiv.áík, az élenjáró mezőgazdasági dolgozók értekezletére. — De hát. hogy hagyjalak most itt, Valjusa? — nézett riadtan a feleségére. — Ugyan már! — mosolygott az asszony — Hiszen nem maradok valami lakatlan szigeten. Menj csak egész nyugodtan, hajnalban már utazhatsz is. Valenyina terheltségének utolsó hetében volt. •-k A kerületi titkár buc-uzáskor hosszasan rázta Alekszej kezét — Azfán jól nyisd (ki a füled, figyelj nagyon, mit beszélnek majd ott Moszkvában. A ceruzádat meg nehogy otthon felejtsd! Minél több 'tapasztalatot gyújts össze! A vonaton Alékszejnek hol az értekezlet, hol meg Valentyina iárt az eszében- Az első állomásról táviratozott ia kolhozelnök- 37CK, Kérte hogy gondoskodjanak .Valency ináról. Esős délután érkezett Moszkvába. Másnap reggel már megnyílt az értekezlet. Figyelmesen hallgatta a felszólalókat. Különösen érdekelte egy trakrornta beszámolója. Szorgalmasan jegyzett: ezt mind elmondja oáhero Érdeke^ munkamódszereké tanult egy rendjelekké ékesített kazah munka* cscpcrtvezetőnő felszólalásából is. A szünetben füzetet kellett- vennie. mert jegyzőkönyvét már teleirfa. Visszafelé igyekezett az uj füzettel, amikor egy úmerc'len asszony megszólította és táviratot nyomott a kezébe. — A szállodába érkezett, gondoltuk. sürgős. Alekszej feltépte a táviratot. Ez állt benne: „Valentyina kórházban, ne izgulj, minden rend ben. Horniakov". Mire felnézett a kclhozel.nök táviratából, az asszony már sell olsem volt. Most mit csináljon? Biztosan valami baj van! Valen- t.vina talán fát akart vágni és összeesett... Talán haldoklik a kórházban... Mi lesz most? Zakatoló szívvel ment vigsza a terembe. Csak akkor riadt fel, amikor hirtelen a Lelkesedés valóságos vihara tört ki Az elnökségben ott állott Sztálin. Hosszú hosszú ideig tombolt a lelkesedés. Azután folytatódtak a felszólalások. Alekszej gépiesen jegyzett a füzeiébe, de közben kezében szorongatta a táviratot és az esze minduntalan a kerület; kórházon járt. Látta Válját a kórházi ágyon, dápadtan, eszméletlenül... Nem is hallotta, amikor a felszólalás végén felcsattant a taps, aztán lassan elült és az elnök azt kérdezte: — Ki van itt a grednói terület ről? Egyáltalán milyen lőhet öí a kórház?- Kár, hogy nem ment, el megnézni egyszer... Úgy hallotta, jó orvosok vannak ... — Ninos itt senki a grodnói területről? Alekszej felrezzent. A szomszédja bökött rajta egyet, mire felkelt, zsebébe gyűrte a táviratot és gépiesen elindult az emelvény felé. Útközben el kellett haladnia az emelvény elölt. Észre sem vette, amikor kiesett a zsebéből a távirat, azt sem, amikor valaki felemelte és feladta az elnökségnek Fellépett az emelvényre. Az elnök halkan kérdezte: — Tehát a grodnói területről jött? Emlékszem, nehéz vidék az. Csupa mocsár, ingevány. — De mi felvesszük a harcot a mocsár ellen — felelte Alekszej és lassan tűzzel telt meg a hangja, — Már sokezer hektár jó termőföldet hóditokunk el öle. A mi kolhozunk földje i.s mocsár volt hajdanában ... Alekszej észrevette, hogy az egész terem figyelmesen hallgatja. Szavai szárnyat kaptak, lelkesen beszélt szülőföldjéről, a mocsaras Poleszjéről, amelyet a kommunisták akarata elmaradott lápországból virágzó földdé változtatott. Beszélt, beszélt és amikor véletlenül zz órájára nézett. ijedten látta, hogy már le is járt az ideje, pedig a íegfen- '•csabbat még el sem mondta. Önkényíelenül is Sztálin elv- társra nézett. Ö meg rámosoly- £ott és bólintott, min'ha azt mondaná: „Folytasd csak Pribitkov elvtárs! ‘ Akkor Alekszej arról kezdett beszélni hogy hogyan <h-*ék el kiváló eredményeiket a cukorrépa terme'z+ósben. Beszéd köz ben masa előtt !átt-a a kolhozt, a véo’ele-n 1 cukorrépa földeket. Néha Sz'álin elvtársra nézett, vagy Mclotcvra, Malenkovra. aztán a hallgatóságra. Mindenütt figyelÍ mes arcok nézlek rá. — Milyen nagy öröm eívtár- sak, hegy a mi munkánk, a cu- kcrrép®termesz.ck munkája is elősegíti drága hazánk virágzását, erősödését! — fejezte be szavait Alekszej és hangja szárnyaiban csengett á teremben. Sztálin elvtárs elsőnek kezdett tapsolni. Amikor Pribitkov visszafelé tar.c-tt a helyére, az elnökség egyik tagja felényujtetta a táviratot. — Az Öné? — Az enyém ... — jött zavarba Alekszej. — Tudniillik a feleségem ... mert éppen gyereket várunk ... és a kórházban van ... Észrevette, hogy Jovzif Visszárionovics figyeli, erre még jobban zavarba jött, zsebregyürte a táviratot és egy riadt kőszenemmel visszásáé tett a helyére. Még hárman, vagy négyen szólaltaik fel aznap. Alekszej megint jegyzett, közben meg hol • elővette. hol megint visszatette a táviratot. Este a küldöttek színházba mentek meghallgatni az „Iván Szuszanyin’‘-t. Alekszej fejfájásra hivatkozott és a szállodában maradt. Le sem vetkőzött, csak ült a karosszékben és egész éjjel álmatlanul meredt magaelé. Valentyina sápadt arca nézett rá mindenünnen. Hajnalodott. A moszkvai virradat szürkés fénybe vonta a szobát. Egyszeresek megszólalt a telefon. — Tessék, — szólt Alekszej. felrezzenve, a hallgatóba. — FribTkcv elvtárs? — kérdezte egy fáradt-, de kedves hang — Jó reggelt (kívánok. Sztálin elvtárs titkára beszélt, j — Jó reggelt — felelt halkan I Alekszej. I — Joszif Visszárionovies megbízásából telefonálok. Éppen most beszéltem a kórházzal, ahol felesége fekszik. Engedje meg Pribitkov elv1ár,s, hogy ekőnek üdvözöljem, mint boldog apát — Ö! — kiáHott fel Alekszej és érezte, hegy álmai lanság ;oí fáradt szemeit könny lepi el. — Én... én, nagyon (köszönöm? — Kislánya született. —■ Natasa?! — ujjongott Alekszej. —• Azt már nem tudom, széppé irt meg a titkár. — Tudja, úgy beszéltük meg, hogyha fiú lesz. akkor Oleg, ha lány, akkor Natasa — áradozott a fiatal apa. — Aid-:or persze, hogy Natasa .. • Azt is mondták, hogy a felesége nagyon jól érzi magák A gyerek is erős, egészséges- Három kiló 86 dekával született. Alekszej szivét forró hála ön- torié el, de sehogysem talált szavakat. — Mondja meg, kérem Joszif Vi/rzárionovicsr ak. -. Mondja meg Sztálin elvtársnak ... — próbálkozott. — A viszontlátásra, Pribitkov elv'árs — állította meg kedvesen a titkár. — Sztálin elvtárs arra ''•-éri, hegy ha hazamegy, adja át üdvözletét a feleségének. A viszontlátásra! Alekszej még percekig kezében tartotta a kagylót, azután úgy tette vi,ssza, mintha valami, nagyon ritka, értékes tárgy (enne. Az ablakhoz ment, Egyre fé- nvesehben derült fel s. hajnal. A Kreml mögött lassan felkelt a nap. Vasárnap, 4952 dec. 21.
