Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-16 / 294. szám

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az országgyűlésen '(Folytatás a 3. oldalról) A mezőgazdaság jüvőévi fej- fl^eatési tervében fontos szerepet ját. iszik állatállományunk minőségének (további feljavítása. Erre a célra (12-000 fajállatot bocsátunk a mező- igazdaság rendelkezésére. Továbbfej- |1észtjük az ipari növények és nj jlcul'üirák termelését. /y gyapotterüle. Hét 38 százalékkal, a riraterületet ■több mint huszonöt százalékkal ki- , vámjuk emelni. — Az idei aszály újra előtérbe állította az öntözés kérdését. Eár jelenleg már hatszor akkora terü­letet öntözünk, imint a Horthy-idő. •ben, e téren, még mindig a kezdet kezdetén vagyunk, mert hiszen öntözött területünk az a&zályos részeknek csak két százalékát te. szí ki. A jövő esztendőben az öntözött területek kiterjedését 56 százalékkal akarjuk növelni. Mindjárt hozzáteszem, hogy idei vizsgálataink eredményei azt mu­tatják, hogy helyi eszközök és le. hetöségek kihasználásával minden különösebb anyagi befektetés nél. kül, egynegyed millió holdat le­hetne öntözés alá venni. Termelő, szövetkezete ink és tanácsaink for. diteanak ezekre a helyi öntözési lehetőségekre nagyobb gondot. A bc^yiijíesrőí — Meg akarok emlékezni rö­viden a begyűjtésről. Az aszály dacára a begyűjtés menete kielé­gítőnek mondható, ami az állam- polgári fegyelem megsznái’dulá- sával és a begyűjtő szervek jobb munkájával függ össze. Dolgozó parasztságunk buzabeadási köte­lezettségét november végéig 99 százalékra teljesítette. Ezzel szemben erősen lemaradt a kulá- kok teijesitése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munkájában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a kulák nem tid be, azt a kötelezettségüket már teljesített dolgozó parasztok, ra utólag kivetik. Az ilyen eljá­rás sérti a munkás-paraszt szö­vetséget, törvénytelen is, s ezért • fel kell ellene lépni. A begyűjté­si terv teljesítésében is sok az | egyenetlenség. Buzabeadási tér- (vét például Zala megye 114 szá­zalékra teljesítette október vé- Igéig, ugyanakkor Bács-Kiskun jmegye csak 85.5 százalékra. Köz­te] látásunk zavartalan menete (megköveteli, hogy begyűjtési ter- jvünket, melyet az aszály miatt j csökkent ettünk, pontosan végre- jhajtsuk. Ennek minden előfeltéte­le megvan. A takarékosságróS — Szólnom kell a takarékos- fiságról. Nem a takarékosságról jegyes konkrét területeken, vagy [esetekben, hanem arról, hogyan [foglalnak állást sokan ehhez a [kérdéshez A kapitalista világban a, takarékosságról a termelésben és fogyasztásban egyaránt gon­doskodott a lét bizonytalansága, a holnap bizonytalansága. Az ipari 'munkás vigyázott, hogy íakaré- jkoskodjon a rábízott anyaggal, mert ha ezt nem tette, a kapita­lista elbocsátotta és a munkanél­küliség, az éhség fenyegette. A mezőgazdasági alkalmazott, a bé. res, a cseléd, akinek a háta mö- igött ott állt a botosispán, ugyan­csak takarékoskodott a nagybir­tokos javával, mert ha ezt nem ftette, ö is hamarosan az emtber­j piacra, a köpködőbe került. De <a gazdálkodó parasztság is vi­gyázott minden kalászra, min­den szem gabonára. mert hi­szen éleíe örökös bizonytalanság- volt, sohasem tudhatta, hogy egy rossz termés vagy betegség nem juttatja-o a tönk szélére vagy koldusbotra. Ezért egész életé­ben kuporgatott. Takarékosko­dott a munkás, aki sohasem tud­hatta, mikor kerül a munkanélkü­liek közé, zsugorian takarékosko­dott a kisember, hogy öreg nap­jaira legyen néhány garasa. — A népi demokráciában a helyzet alaposan megváltozott. A nnunkanélküliség, a nyomor meg­szűnt és megszűnt az az ösztön­zés, amely a kapitalizmus idején a dolgozó tömegeket a maximális takarékosság irányába szorította. A tőkés nyomorfcgyelme eltűnt és helyette csak most van kiala­kulóban az öntudatos szocialista fegyelem és vele együtt a szocia­lista takarékosság tudata. Amíg azonban ez a tudat kifejlődik és megerősödik, fokozottan küzde. nünk kell a takarékosságért min. den fronton. Amíg a munkás hú­sába és vérébe nem ment át az a tudat, hogy mindenütt magának dolgozik, addig nem takarékosko­dik úgy az anyaggal, árammal és munkaidővel, mint a sajátjáé­vá _Ugyanez áll a termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok dol­gozóira, is. Az a szövetkezeti tag, aki régente egy világért sem hagyott volna ott egyetlen ka­lászt a saját földjén, aki gondo­san ügyelt arra, hogy gabonája ki ne peregjen, most addig is, amig megtanulja, hogy a szövet­kezet ugyanúgy sajátja, mint ré. gente a földje volt, kevésbbé ta­karékos, hanyagul kezeli a köz­vagyont, a, szövetkezet javát. A népi demokrácia egyik legna. en nek a bizalomnak egyik meg­nyilvánulási formája, hogy meg­szűnt a takarékosságnak az a szorongató érzése, mely a régi idöben a létbizonytalanságból fa­kadt. De a takarékosság ma is erény, amelyre minden téren szükségünk van és súlyos hibát kö­vet el az, aki ezt szem elöl té­veszti. — Ez a bizakodás nem egyszer olyan gondatlanságba csap ál, me­lyet az ellenség szivesen felhasz­nál a inaga céljaira. Egyetlen példát hozok fel erre. Mi tavaly december elsején megszüntettük a jegy rend.szert és helyreállítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez a rendszabály he­lyes volt és sikerének jó kihalásai úgy gazdasági, mint politikai 1é- ren megmuta koztak. Nem is kívá­nunk ezen a jövőben sem változ­tatná. Ennek a rendszabálynak a sitiére azonban jóadag gondatlan­ságot is eredményez. Előfordult az utolsó hónapokban, hogy Közért­boltban az elárusító egyegy ve­vőnek minden szemrebbenés nél­kül hetvenö', vagy száz kilogramm zsírt mért ki. Ez az elárusító — és a főnöke is —, meg volt lepve, amikor felhívtuk a figyelmét ar­ra, hogy ezzel a gondatlansággal a spekulánsok és áruhalmozók ke­gyobb eredménye, hegy a dolgozó Izére játszik, nép optimista, bízik jövőjében és j — Hozzátehe'em, hogy még né­hány Kérlel ezelőtt a mi állami kereskedelmünkben külön jutal­mat, prémiumot kapott az a vál­lalatvezető, aki élelmicikkekből túlteljesítette a tervet, azaz, aki­nek elárusítói szorgalmasan rábe­szélték vevőiket arra, hogy vásá­roljanak minél több zsírt, cukrot, husi, lisztet és egyéb élelmiszert. Kézenfekvő, hogy ilyen tevékeny­ségre serkenteni állami kereske­delmünk elárusít óit helytelen. De mega a példa mutatja, hogy nem járunk el elég gondosan, hogy nincs meg bennünk annak a tuda­ta, hogy még ránk fér — és a jövőben is szakadatlanul ránk fog férni —, minden téren a takaré­kosság. Tapasztalhattuk, hogy amikor a kenyér egy részének a színe barnább lett — anélkül, hogy a minősége megromlott vol­na —, még a jóakarók is némi meglepetéssel vették tudomásul, mert nem is gondolák arra, hogy az aszály következében ilyen rendszabályra szükség van, ha 'közellátásunkai: a jövő aratásig zavartalanul biztosítani akarjuk. Az anyagpazarlással, a takarékos­ság hiányával minden téren fel kell vennünk a harcot. És küzde- nünk kell a gondatlansággal, az önelégültséggel, az éberség hiá­nyával, mert ezek a hibák hellyel. közzel kezdenek további fejlődé­sünk akadályozójává válni. Dolgozó népünk egészségesebb és műveltebb, mint bármikor a történelme során — Szólni akarok még egészség­ügyünkről és népünk kulturális színvonalának emelkedéséről. A népegészség ügyéi legjobban né­hány adattal tudom érzékeltetni. Az ezer főre jutó természetes sza­porodás 1952-ben 47 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. Hazánk lakossága most már meg­haladja a 9 millió ötszázezer főn Az ezer lakosra eső házasságköté­sek száma húsz százalékkal na­gyobb, mini 1938-ban. A csecse­mőhalandóság 1952-ben majdnem fele annak, mint 1938-ban volt. A gümőkónt, melyei hajdan »ma­gyar betegség“-nek neveztek, egy- reinkább háttérbe- szorítjuk és 1952-ben 57 százalékkal keveseb­ben haltak meg ebben a betegség­ben, mint 1938-ban- Magyarorszá­gon ma már tízezer lakosra több kórháziágy jut, mint Franciaor­szágban vagy Belgiumban. A nép- egészségügy megjavítására fordí­tott munka eredményeképpen Ma­gyarországon a halálozás arány­száma kisebb, mint Angliában, vagy Ausztriában. — Mi mindent megteszünk a jö­vőben is, hogy népegészségünket megjavítsuk. Erre annál is na­gyobb szükség van, mert például bár a csecsemőhalálozás csökken­tése terén értünk már el eredmé­nyeket, de itt még nagyon sc-: a tennivaló. A népsaaporodás ará­nya is messze elmarad nálunk a Szovjetunió, vagy Lengyelország népszaporodásáíól. Ezen a téren nagy károkat okoz a lelkiismeret­ien orvosok és szülésznők garáz­dálkodása. a magzatelhajtás el­burjánzása, melyre csak az utolsó esz'endőben figyeltünk fel és mellyel kapcsolatban egy sor in­tézkedést fogunk tenni. — E ba­jok ellenére népünk egészsége ma jobb, mint bármikor ezelőtt és gondoskodni kívánunk arról, hogy tovább javuljon. — Közoktatásunk erőteljesen fej­lődik. Az általános iskola első osz­tályába az 1952—53-as tanévben a tankötelesek 99 százaléka beiratko­zott és gyorsan nő azoknak a száma, akik az általános iskola mind a nyolc osztályát elvégzik. Az idén 100 ezer az általános iskola nyolcadik osztá­lyának tanulója és ezzel párhuzamo­san 30 ezer felnőtt végzi el a dol­gozók általános iskolájának nyolca­dik. osztályát. A folyó tanévben 1.19 ezer tanulója van a középiskoláknak, ezenkívül 19-300 felnőtt tanul a dol­gozók középiskolájában. Egyetemein­ken és főiskoláinkon jelenleg 46 ezer a hallgató, emellett levelezőok­tatásban 3300 hallgató vesz részt. — Alaposan megváltozott a kö­zépiskolák ts egyetemek tanulóinak szociális összetétele is- A folyó évben a középiskolai tanulók 66.7 százalé­ka, az egyetemeken és főiskolákon 58 százaléka munkás- és parasztszárma­zású. — Megváltozott középiskoláink, főiskoláink és egyetemeink képzésé­nek jellege is. Egyetemeink és főis­koláink a népgazdaság szükségletei­nek megfelelően egyre több mérnö­köt, mezőgazdászt, orvost és tanárt adnak, egész közoktatásunkat köze­lebb hoztuk szocialista építésünk igényeihez és bőven elláttuk minden­nel, ami a tanulmányok jó elvégzésé­hez szükséges. 1951‘ben 116-f éle egyetemi, 426-féle általános' és kö­zépfokú iskolai tankönyvet adtunk ki 7,580.000 példányban. Gondoskod­tunk arról, hogy népünk köztudatá­ban az oktatás jelentőségének meg­növekedésével fokozódjék a pedagó­gusok, egyetemi és főiskolai taná­raink munkájának megbecsülése Mindezen rendszabályok következéé ben hazánk, amely különösen az lehetősen el volt maradva, ma kezdi messze maga mögött hagyni e téren a leghaladottabb kapitalista országo­kat. Magyarországon Horthy idejé­ben 10 ezer lakosra 1.6 főiskolai hall­gató jutott. 1952. októberében ez a szám 51-re ment fel, több mint meg­háromszorozódott. Ebben a tekintet­ben messze utánunk kullognak olyan hajdani vezető országok, mint Ang egész jövőjére kiható munkát vég­zett. Rajta leszünk, hogy közoktatá­sunk mérete és színvonala továbbra is erőteljesen fejlődjön. Rákosi elvtárs ezután a tudomány­nak a gyakorlattal való szoros kap­csolatáról beszélt, majd így foly­tatta: — Népköztársaságunk kulturális helyzetét az jellemzi, hogy dolgozó népünk kulturális igényei olyan gyorsasággal emelkednek, hogy bár a népművelési munka terén úgy mennyiségben, mint minőségben je­lentős eredményeket értünk el, még! mindig messze elmaradunk a roha­mosan növekvő követelmények mö­gött. Ebben az évben nagy gondot fordítunk a vidék kulturális hálóza­tának kiszélesítésére s ennek követ­keztében kulturális intézményeink egyre jobban átfogják az egész of* szagot. Jelenleg 1640 a területi kul- túrotthonok száma és 2426 helyiség­ben rendszeres a ir.ozielőadás. A faluszinház 6025 községben tartott előadást, nagyrészt olyan községekben melyekben azelőtt színházi együttest még egyáltalán nem láttak. Az idén 41 ezer Sza­bad Föld Téli Estén 3.4 millió dolgozó vett részt. Ez év őszén statisztikába fog­laltuk a nyilvános könyvtárakat. (67 esztendő óta ez az. első ilyen összeírás). Az eredmény azt mu­tatta, hogy jelenleg 8536 nyilvános könyvtár működik, hazánkban. A falvakban 4494 nyilvános könyv­tár működik. Jellemző, hogy olyan mezőgazdasági megyében, mint CsongTád, 442 a nyilvános könyvtárak száma. Hozzá kell tennem, hogy ez a, felsorolás nem tartalmazza a mintegy 6200 álta­lános iskolai, 450 középiskolai, több mint 1000 ipari tanuló isko­lai könyvtárat, az egyetem, párt, tudományos, műszaki és egyéb könyvtárakat Ezekkel együtt a könyvtárak jelenlegi száma 16— lia, Franciaország, Hollandia, Svájc .17 ezer. Jelenleg nálunk körülbe­vagy Ausztria.. .................... (lül majdnem minden 600 létekre jut Sz échényi István jo száz evvel ez-j, ,, ‘ V-, , , imái* egy könyvtár. Azt hiszem, előtt azon kesergett: „Elvesz az en 1 , . , ... ’ ... j ■ , ... lezeií a szamok önmagukért be­nepem, mert tudomány nélkül való ® és nem győzte hangoztatni: „a ki­művelt emberfők sokasága teszi erős­sé a nemzetet'*. A számok, amiket közoktatásunk jelenlegi helyzetéről telsoroltam, azt mutatják, hogy népi demokráciánk ezen a rendkívül fon­tos téren is gyors, alapos, népünk egyetemi oktatás terén ezelőtt meg­Leg fontosa bb feladatai sík szélnek. A következőkben a dolgozó nép kulturális szükségletei növeke­désével kapcsolatiban kulturmun­kánk eszmei, művészi színvonala, nak emelését tűzte ki célul. — összefoglalva: Mije a legfon. tcsabb feladataink? 3. Fejlesztenünk kell államunk gazdasági erejét, hogy szocialista építésünk fontos szakaszát jelentő negyedik tervévünket is jól telje süsük. 2. Az ipari termelés terén a tervfegyelem megszilárdítása mel­lett különös figyelmet szentel, jiink az alapanyagok a szén, a fém kohászat, a termelés emelése kérdéseinek. 3. A mezőgazdaság terén állít­suk figyelmünk középpontjába a terméseredmények fokozását és a falu szocialista építésének, a ter­melőszövetkezetek további egyen­letes, szervezett fejlesztésének tér. vét. 4. Úgy a népgazdaság, mint az államigazgatás területén haj col­iunk a legszigorúbb takarékosság megvalósításáért, ,*» vezetés meg. javításáért, a bürokratizmus min. den megnyilvánulása ellen. 5. A kultúra, a népművelés, a közegészségügy, a sport terén szüntelenül gondoskodjunk a. to­vábbfejlődés előfeltételeinek biz­tosításáról. 6. Erősítsük meg minden esz. közzel a népi demokrácia- állam, polgári fegyelmét, társadalmi rendjét, álla rnvédelinót és honvé­delmét. 7. Fejlesszük tovább népünk po­litikai öntudatát, hazafiasságát. 8. Erősítsük nagy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése alatt a munkás-paraszt szövetsé­get, a Magyar Függetlenségi Népfrontba tömörült demokrati­kus erfik további összeíorrását. 0. Legyünk még hűebb katonái a felszabadító Szovjetunió vezette hatalmas hékeíábornak és védjük meg minden imperialista agresz. szióvai szemben még elszántakban e iákor ránkeső szakaszát. — Az 1952-es esztendő népi dCmo_ kráciánk további megszilárdulásának éve volt. Ez a megszilárdulás nem­csak a gazdasági, egészségügyi vagy kulturális élet lényeiben és statiszti­kai adataiban tükröződik vissza. El­mélyült és megerősödött népünk egy. sége, népi demokráciánkhoz való hű­sége. Zavartalan volt a munkás.pa- raszt szövetség, a demokratikus ei'ők_ nek az az egysége, mely a Magyar Függetlenségi Népfrontban tömörül­ve, a Magyar Dolgozók Pártja ve­zetésével nemzetünk életének minden mozzanatában megnyilvánult. Elme. lyült a béke megvédéséhez szükséges nemzetközi összefogás, a haladó em­beriséggel való szolidaritásunk ér­zése és tudata. Gondoljunk csak a tömegtiltakozásnak és a felháboro­dásnak arra az egységes, viharos megnyilvánulására mely Beloiannisz elvtárs meggyilkolása után a görög inonarchofasiszíákka), szemben íétre- jött s amely impozánsan megismét­lődött^ mikor Duclos elvtársat a. francia reakció börtönbe vetette. Mindannyian tanúi voltunk annak hogy a Szovjetunió Kommunista Parija AIX. kongresszusát egész dolgozó népünk a legnagyobb figye­lemmel, rokonszeuvvel követte és tanulmányoz'a. — Ezt a figyelmet és rokonszen- vot alátámasztja és elmélyíti a hála és köszönet érzése mindazért a ba­ráti segítségért és önzetlen támoga­tásért, melyben felszabadítónk a hatalmas Szovjetunió szakadatlanul részesít bennünket. Ez a rokonszenv ne. 111 kötelezettséget is rejt magában. Kötelezettséget arra. hogy jövendő erőfeszítéseinkkel, áldozatos mun­kánkkal. szocialista építésünkkel, bé-' kénk védelmével a proletárnemzet­köziség erősítésével még jobban rá­szolgáljunk a forradalmi rohambri­gád nevezetre. — Nagy kötelezettséget ró ez al kitüntető elismerés valamennyiünkre de különösen pártunkra, a Magyar Dolgozók Pártjára, juely az elmúlt esztendők folyamán vezető ereje é9 motorja volt- minden sikerünknek és fejlődésünknek. Kötelez bennünket arra, hagy szilárdan, tántoríthataí- lanul haladjunk tovább az eddigi utón. Dolgozó népünk műveltségűnek és kulturális felemelkedésének egyik legjelentősebb gyümölcse, hogy még jobban megérti és méltányolja azt> az áldozatos és eredményes munkát, melyet pártunk a felszabadulás óta eltelt esztendőkben végzett. Dolgozó népünk ‘szilárdan és egységesen követ bennünket, mert tudja, hogy helyes az ut, melyen járunk s biztos benne, hogy újabb sikerek, újabb győzel­mek feló vezet. A mi feladatunk, hogy e várakozást valóra váltsuk. Rákosi Mátyás elvtárs beszedés percekig tartó viharos, ütemes taps követte, majd az elnök szünetet ren­delt el. Szünet után az országgyűlés javas­latot fogadott el a legközelebbi ülés időpontjára és napirendjére vonat­kozóan. Az országgyűlés uj üléssza­kának legközelebbi ülése december 16-án, kedden délelőtt 10 órakor kez­dődik: az ülés napirendjén az 1953 évi állami költségvetés tárgyalása a hála érzése dolgozó népünkben j szerepel. Az országgyűlés ezután el­lángoló lelkesedéssé vált, amikor kongresszuson az egész haladó embé_ tőség nagy vezére, a ml szeretett Sztálin elvtársunk a világ forradal­mi roh amimig Aljai közön a magyar népi demokráciát is mc-gemlitette. Mindannyian átéreztük. hogy e meg", tisztelő jelző nemcsak elismerést ha­fogadta azt a javaslatot Is. amely szerint a költségvetés általános és részletes vitáját, az eddigiektől el­térően, együttesen folytassa le. Ez­zel az első napi ülés végétért. Kedd, 1953 dec. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom